Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-28 / 201. szám

1985. augusztus 28. • PETŐFI NÉPE • S IK SZENNYEZ mm ••A.- •.: MEGÉRTE A GAZDASÁGOKNAK Szakszervezeti ÉT-mérleg Akik használnak, s akik ártanak a környezetnek • Kis szemétdombból lesz a nagyobb rakás. Romlott a közterület állapota a Sárkány utcában is. (Straszer András felvétele) lésért és köztisztasági szabály­— A törökdúlás éveiben sok fát kivágtak. Nincs folyónk. Az uralkodó széljárás északnyugati, száras időben, homokot és port sodor magával. Esztendőnként 11—15 a homokveréses napok száma. Akik máshol születtek, nehezen szokják meg az Itteni levegőt. . • Nem szunnyadhat a felelősség Egykori feljegyzések és a mai valóság az alapja Hegyes Ferenc, a városi tanács műszaki osztály- vezetője kijelentésének. Noha ezekre a sajátos körülményekre sem árt figyelemmel lenni, múlt- * beli példából vagy természeti adottságainkból nem kapunk vá­laszt környezetünk legégetőbb .problémáira. Például arra a sú­lyos gondra sem, amelyről épp a múlt héten irtunk Lapunkban. A Zománc- és Kádgyár levegő- szennyezésével foglalkoztunk. F.'nnek kapcsán egy újaftb kör­nyezetvédelmi beruházást sürget­tünk. Cikkünk nyomán, a Halasi úti lakók nevében Gál né nevű olvasónk jelezte: örömrtlel fogad­ták, hogy már-már kilátástalan helyzetük nem merült feledésbe. Egészségük érdekében, a füst- és porártalom ellen hatékony szű­rőberendezéseket szerelnek föl a gyáriban. * . Lehet tehát megoldást találni, bogy a környezetvédelem ügye ne váljon állóvízzé az immár száz- tizenegyezer lakosú Kecskemé­ten. A Ceglédi úti baromfifeldolgo­zói húfsUsztüzem éveken át ko­rántsem török átokként ontotta bűzét az egész városra. Mígnem tavalyelőtt ősszel — kínos huza­vona után és a tanács erélyes közbelépésére — végre megszün­tették működését. Áttérve kör­nyezetkímélőbb feldolgozásra, az­óta nem főzik a csirlkebelet, és az egyéb baromfihuliladékot, hanem hideg pépet készítenek belőle sertések etetésére, a Városföldi Állami Gazdaság részére, fi vál­tozás hármas eredménnyel járt. A főzés abbahagyásával sem megy veszendőbe a szárnyashul­ladék. Javult a lakosság közérze­te és hangulata. S a jelenleg is alkalmazott módszernek köszön­hetőért, az üzem szennyvizének zsírtartalma literenként 800-ról 200—250 milligrammra csökkent. A gazdaságosság és a levegőtisz­taság, íme, összeegyeztethető. ' Viszont olyan jól nem állunk, hogy a jobb környezetért való felelősségérzet akár csak egy per­cig is szunnyadhatna. Huszonki­lenc szennyező üzemről tudunk a megyeszékhelyen, ezek kisebb­nagyobb mértékben károsítják a talajt és a levegőt. Gyakori a pa­nasz a parkettagyári fűrészpor miatt. A Közúti Építő Vállalat bitumenkeveiőjének füstjével is sokan elégedetlenek. Ilyen körül- n lények közt az évii 11—15 'homok­veréses nap eltörpül a többi környezetkárosító forrás mellett. Példamutató üzemek Szerencsére, | nemcsak környe­zetet rontó, de azt javító és elő­nyösen alakitó üzemei, intézmé­nyei is vannak a városnak. He­gyes Ferenc osztályvezető' és dr. Hajnal Lajosné főkertész a ta­nácsházán példákkal bizonyítja: mekkora azoknak a tábora, akik a környezetet jobbítják, és ezzel az itt élő emberek életfeltételeit b javítják. Az Eszak-Bács-Kls- kun megyei Vízmű Vállalat által épített széchenyivárofsi szabad­időközpont és csónakázótó ebből a szempontból kiemelkedő, mi­ként a vállalat egyéb szolgáltató intézményei —, s azok gondozott környéke — nélkül ma sivárabb lenne a megyeszékhely. A szép­ség érték — így fogalmaznak be­szélgetőpartnereim. Ami alatt azt értik, hogy az DUTÉP vi­rágkertészete, amelyet csodálatos mesevilágnak neveznek, s az MMG Automatikai Művek gyá­rának, a Fémmunkás Vállalat­nak. a SZÜV-nek, a megyei kór­háznak és a SZIM-nek a tiszta­sága és rendje közvetve vagy közvetlenül formálja a dolgozók ízlését és környezetvédelmi szem­léletét. Azonban rossz 'benyomást kelt, amikor naptól tikkadt, elhanya­golt füves területre érünk, vagy azt látjuk, hogy a parkokban egyesek lusták a gyalegutat meg­keresni — ehelyett ott vágnák át. ahol épp eszükbe jut. Nincs érméi’ elszomorítóbb fgy főker­tész számára — a parkokat tipró gépkocsikról nem is szólva —, hi­szen tudja; nem fillérekbe kerül a zöldterületek építése és fenn­tartása. Feljegyzései tanúsítják: a tanács és a vízmű, vállalat pén­zéből a VI. ötéves terv elmúlt négy esztendejében 170 ezer 508 fát és 126. ezer 773 cserjét ültet­tek el. A Száchenyiváros zöldfe­lülete .tavaly 20 839, az Arpárvá- . rosé 5265, s másutt — mint pél­dául a Népi Iparművészeti Mú­zeum, az evangélikus templom, az SZMT székháza, Amerigo Tat szobra körül és a Hunyadiváros­ban — 9366 négyzetméterrel gya­rapodott. Közben a közterületi felügyelők is résen voltak. Ezt mutatja az 1984-ben parkrongá­sertésert negyvenkilenc személy­re kiszabott 42 200 forint bírság. Nézzünk körül az utcán! Kecskemét város Tanácsa a környezet védelméért úgy fog­lalt állást, hogy fel kell ébresz­teni a ma élő emberek felelőssé­gét e fontos közügyben. • Intézményes keretek közt, pél­dául csak beruházásokból, ámí­tás lenne, egycsapásna teljes ja­vulást várni. Szemléletváltozásra, egyéni tettekre is szükség van. Hiszen néztünk csak körül! Hány szemetes buszvárót talá­lunk! Terítve az aljuk hulladék­kal. Még a padok alá is jut a szemétből. Harmincezer ember egy-egy hetipiacon. Ha csak min­den tizedük dob el egy csikket, ez már 3000 cigarettavég. Az ut­cára vagy lépcsőházba tett dög­nek van gazdájá, báb — a fölhá­borodott lakóknak1' és1"' járókelők­nek úgy .tűnik — még sincs, mert „sorsára” hagyta. Egy mestert, egy jó szakmunkást arról is meg­ítélnek, hogy rendet tart-e a munkahelyén. Külföldi vevők­nek sem közömbös, milyen az az üzem, hogyan néz ki a környé­ke. ahonnét árut vásárolnak. Említettük: a vízmű vállalat, s még több üzem környezetét gon­dozza — ugyanakkor a város számos utcájában riasztó kép tá­rul elénk. Hónapokon át érintet­len törmelék- és szemétrakás a házak előtt, mint például a vas­útállomáshoz közeli Sárkány Ut­cában. Gazos kapualjak és jár­daszélek, seprűt rég nem látott úttestek figyelmeztetnek a romló utcai állapotokra. A tanácsházáról jövet, rövid sétára indulok Kecskeméten. A piaccsarnoktól nem messze, egy mellékutcában háza előtt seper, mi több, az úttestet is takarítja az egjyik lakó. Zana Máriának hívják. Nyugdíjas. Naponta ren­det tesz á portája előtt. Euzgólkodása láttán érzett örömömet azonban kisvártatva felhő árnyékolja be. A felhő sű_ rű és fekete, kellemetlen és csí­pős — egy, a Kaszap utcában to­vahaladó autóbusz ontja kipufo­gócsövén át. Míg a koromszem­csék a-fak^ levéléire és az épü­letek tálára telepszenek, arra gondolok,< hogy a környezetvéde­lemben ma még egyenlőtlen küzdelmet ideje lenne megtordí- tani a magunk, a ma élő embe­rek javára. Rajtunk is múlik, hogy sike­rül-e. Kohl Antal iV.ViV.Vi kVA'AvA BORISZ GUREJEV: Biztos tipp Neked egy aláírás kell? Rendben. Jegyezd: ötö­dik emelet, jobbra az első szoba. Az ajtó rendsze­rint nyitva, de te ne ess be rögtön rajta, ö ezt nem' szereti. Kopogtatsz. De legjobb, ha éppenhogy be­nyitsz. Csöndben, észrevétlenül, érted7 Nos, ami­kor már harmadjára hallod, hogy: „Jöjjön be!" — az ajtórésen óvatosan bedugod a fejed. Csak a fe­jed! A többi tartozék ilyenkor másodlagos! Az arc­kifejezésed — nos, az módfelett fontos.., Például: érdeklődő, tágranyilt szem, állkapocs mellre szeg­ve... Igen, hát a bajszodat vágasd le, a szakálla­dat hagyd meg, de csak módjával, kérlek, csak mód­jával ... És a hajadat is szedd rendbe — nyirasd kurtábbra, mondjuk majdnem kurtáira ... Tudod, szereti a nevetséges dolgokat. Azonkívül: az öltö­zéked, a lábbelid a legszolidabb legyen, de azért szemét gyönyörködtető... A szobában hárman van­nak: a hölgy, a kopasz és a szemüveges. A te embe­red — a szemüveges. Nézz rá csodálkozón, kény­szeredetten . . Ha rögtön megkérdezi, hogy: „Hozzám jött? — kérdezd vissza: „önhöz?" No, hát ezt azért még gyakorold. Ha viszont nem kérdez rögtön, várj, amíg szól. Az ajtót óvatosan tedd be magad után. Sőt, kis ideig az ajtóban is maradhatsz, de úgy, hogy a fejed azért látszódjék. A nyakad húzd be, mintha becsípte volna az ajtó, azaz: vegyék észre, mennyire alázatos vagy. Igen, igen — alázatos! Hát hogy képzelted? Aláírásra van szükséged, vagy nem? Na látod! Akkor tedd azt, amit mondok. Csak alázatosan, minél alázatosabban... S ekkor 6 azt mondja: „Jöjjön be, ne féljen, nem eszem meg!" — így hát semmi vész, lépj be.'Oldalvást persze, csak oldalvást; a kilincset szinte a zakód zsebével pöc­cintsd a helyére, ptajd belebotlasz a szekrénybe, el- lavírozol a hölgy székéig, újra megbotlasz, és egye­nesen a kopasz asztalára zuhansz, de úgy, hogy az előtte tornyosuló dossziér és papirhalmaz a földre hulljon. Nem, nem a kopasz a te embered, hanem a szemüveges! Képzeld, előttem egy öregasszony , ugyanezt tette. A kosárban levő kakas, a demizson- nal, a diétás vajjal együtt kiborult. A demizson du­gója kilazult, a vaj szétkenődött az asztalon, a ka­kas repdesni kezdett, rászállt a kopaszra, és menny­kő nagy hangon elkukorékolta magát... S képzeld, a kopasz felsegítette a mamii, és egy szempMán­iás alatt aláírta az egész cugehört. Na mit szólsz? De menjünk tovább, ö majd azt ajánlja, ülj le — de isten ments! Persze ne állj, mint egy facövek. Ezt nem szereti. Inkább húzódj kissé távolabb tőle, érted? Ha fél óráig így kibírod, s ő újra hellyel ki- . nál — ülj le, de csak félfenékkel! S amikor előhoza­kodói a problémáddal, dadogj kérlek — persze mód­jával! Az érthetetlen hebegést utálja. Körülirtan, de csak szőrmentén — annyira, hogy 'megértse — add elő, hogy ebben az ügyben te kismiska vagy, ezért hát minden bizodalmád benne, s reméled, szá­míthatsz a segítségére. Mindezek mellett add érté­sére: jó összeköttetéseid vannak. Keresd elő a személyazonosságidat, s ezzel együtt szedj elő mindent: érvényes utalvájnyt, színházje­gyet ... apropó! a Szovremennyik a kedvence, né­hány takarékbetétkönyvet... Hogy nincs betét­könyved? Nyiss kérlek, egy rubel az alap, nem mégy tönkre tőle! A lényeg, hogy csak futólag lássa! Jo­gosítványt kérj kölcsön, műszaki papírokat, leg­jobb, ha Volgára persze... Minél több igazolványt! Azonkívül a filmbemutatóra szóló meghívókat — de azt feltétlenül! Mindezeket tartsd a kezedben, az asztalra ne rakd ki. Oda csak a meghívóra szóló je­gyeket, s a Marlborót, de isten ments, hogy finn le­gyen, érted? Várj, az irodában lehet ugyan dohá­nyozni, ö maga is örökké füstöl, sőt téged is biztat­ni fog, hogy gyújts rá, de meg ne próbáld! Ezt nem szereti. A jegyeket és a cigarettát hagyd az aszta­lon. A megvesztegetéstől hideglelést kap, ellenben ha az asztalán felejted azt, amit neki szántál — nem vágja utánad. A többi megy, mint a karikaqsapás! Mert ne fe­lejtsd el, még egyszer fel kell keresned, s aztán ... Igen, igen, nyugodj meg, célhoz érsz, ez bejön... Szükséged van az aláírására vagy nem? Nahát ak­kor! Ne ess kétségbe ... Egyszerű kérelemről van szó, egyszerű aláírás az egész, egyetlen tollvonás — nem tehetsz mást, ez a minimum. És mindent úgy csinálj, ahogyan tanácsoltam. Várj csak, a töb­bi papírjaid rendben vannak? Igen, igen, nagysze­rű! Remek. Hé, várj csak... Milyen betűvel kez­dődik a ineved? ... V-vel? ... Jé! Én meg azt hit­tem F-fel — Hát akkor mit beszéled tele a feje­met?! Neked nem a szemüvegeshez, hanem a ko­páséhoz kell menned. Nos akkor jegyezd meg! Puccba vágod magad, a kezedben diplomatatáska, fogad közi szivar, az ajtót lábbal berúgod, és azt mondod: „Szépjónapot mindenkinek, akit még nem láttam!" Beleütközöl a hölgy asztaláJba, és rázu­hansz a szemüvegesére, úgy, hogy az előtte tornyo­suló dosszié- és iratcsomó szanaszét repüljön a föl­dön ... Nem kedvesem, ne ijedj meg — célhoz érsz, ez bejön ... Sikerül... Meg kell tenned ... A hasra- esést mindenképpen. Ezt mindannyian szeretik! Fordította: Baraté Rozália NAPKÖZBEN Gyűlés szerda délután A hír: szerdán délután 5 órakor választói gyűlést tart a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Sándor István, az 59-es kecskeméti választóke­rület tanácstagja. „Csütörtökön tárgyalja a ta­nácsülés a VII. ötéves terv­koncepciót, szeretném, ha a szerda délutáni gyűlésen én is fölkészülhetnék” — magya­rázza ia fiatal tanácstag. Tetszik nekem ez a dolog. Mutatja, bizonyítja, hangsú­lyozza, hogy a június' 8-i vá­lasztásokon győztes tanácsta­gok nem félvállról veszik megbízatásukat. Mert — vé­gül is — Sándor István a csü­törtöki tanácsülésre „felkészü­letlenül” is bátran eimehetne. Tehetné: a Bagi László utcai új épületek közös képviselője­ként valóságos professzora a környék gondjainak. Tehetné, de mégis kíváncsi választói gondolataira: a leg­jobban ez tetszik. Mert nem tesz úgy, mintha ő tudná a legtöbbet az Árpád- városróL. Mert megadja a le­hetőséget választódnak, hogy befolyásolják az 6 — esetleges — felszólalását. Mert nem a saját véleményén akarja csu­pán közvetíteni, hanem miind- azokét, akik őt a tanácstagi székibe juttatták. Ügy is mondhatnám: de­mokratikusan jár el. Az új választójogi törvény betűje és szelleme szerint. Kíváncsi vagyok: Hányáin fogják követni? Ballal József A megyei építőtáborokban ta­pasztalt élet- és munkakörülmé­nyekről készítenek a napokban jelentést — a SZOT felkérésére — a Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsának munka­társai. Az SZMT munkavédelmi osztályának dolgozói a nyár fo­lyamán meglátogatták valaaneny- nyi építőtáborunk egy-egy turnu­sát, s a vizsgálat említett fő szempontjai mellett tájékozódtak a szabadidő eltöltésének lehető-: ségeiről is, és azt is igyekeztek kideríteni, miért nyílt az idén -a korábbinál jóval kevesebb ön­kéntes munkatábor. A megyében hét helyen Bács-Kiskunban ebben a sze­zonban hét „szabályos” építőtá­borban indultak kéthetes turnu­sok. Ezek többsége kizárólag ezt a célt — esetleg még az őszi be­takarítási munkákra érkező diá­kok fogadását — szolgálja. Fel­szereltségük megfelelt a kívánal­maknak, az egészségügyi előírá­sok betartását a tábornyitás előtt a KÖJÁL is ellenőrizte, a hiá­nyosságokat pótoltatta. Két épí­tőtábor lakói középiskolai kollé­giumban, egyé pedig a Dutép kecskeméti munkásszállásán kaptak helyet. Érkezésükkor a fiatalok mindenhol részesültek balesetvédelmi oktatásban, ez azonban gyakran formális volt. Előfordult, hogy nem is szakem­ber tartotta, hanem a gyerekek­kel érkezett táborvezető olvasta fel papírról az előadásokat, ame­lyek nem is mindig a végzendő munkára vonatkoztak. Mindenütt kaptak a diákok munkaruhát, ezt csak két helyen kellett kiegészí­teni. (A kukoricát címerező kö­zépiskolások esőkabátot, a gyom­irtást végzők pedig gumikesztyűt kértek. A gazdaságok által kínált mun­ka főleg gyümölcsszedés, a ko­rábbinál kisebb mértékű szőlő- . zöldmunka és néhány speciális tevékenység — mint a már em­lített címerezés, vagy például nagyüzemi öntözés — volt. Felnőtt-normát teljesítettek A szakszervezet megbízottjai ezzel kapcsolatban két súlyos hi­bát találtak. Az egyik az a több helyen is honos szemlélet, hogy mivel a . diákok a gazdaságok leg-” mobilizál hatóbb, leglelkesebb' 1 nyári munkaerői, el lehet velük végeztetni olyasmit is, amire sa­ját dolgozóik közül már végképp nem akad vállalkozó... A má­sik tapasztalat a fizikai munka megszerettetésének talán „leg­jobb” ellenszere: az értelmetlen tengés-lengés. Erre néhol azért kényszerültek a fiatalok, mert — a tavaszi mostoha időjárás miatt — nem ért be a gyümölcs, ami­nek szedésére érkeztek,, vagy pe­dig — és ez a rosszabbak eset — a szervezetlenség, az építőtábo­roztatásban való járatlanság szül­te a mondvacsinált feladatokat. De akad több jő példa is: voltak gazdaságok, melyek megfelelő foglalkoztatási lehetőség híján egyszerűen „kölcsönadták” a gye­rekeket oda, ahol éppen jól jött a segítő kéz. (A kecskeméti Tö­rekvés Tsz például a konzerv­gyárba.) A diákok mindenütt a felnőtt dolgozók napi normáját teljesítették — gyakran túl is lép­ték az előírt száz százalékot —, kedvüket szegni ebből a szem­pontból csak azzal lehetett, ha helyenként és esetenként nem a munkakezdés előtt, hanem an­nak végeztével határozta meg a munkavezető a normát... A nehéz munka során elhasz­nálódott kalóriák pótlásáról va­lamennyi tábor konyháján gon­doskodtak. Volt, ahol a napi négyszeri bőséges étkezés mel­lett a nap minden szakában hoz­zájuthattak a farkaséhes tizen­évesek egy kis „repetához”, de legalábbis néhány karéj zsíros- kenyérhez. Elszalasztott lehetőségek Ami a szabadidős programokat illeti: itt a legváltozatosabb a kép. A tapasztalatok szerint ott volt pezsgő táborélet, ahol a diá­kok . már otthon, év közben fel­készültek a táborozás két heté­nek délutánjaira, estéire. A leg­kedvezőbb helyzetben azok a tá­borok voltak, ahol a vezetőség — de gyakran a fiatalok jó része is — évek óta törzsvendégnek szá­mít. Itt igazán könnyű volt a szervezés. Unalmasabbra sike­redtek azok a turnusok, ahol a vendégek mindent a házigazdák­tól vártak, saját erejükből leg­feljebb egy-két pingpong-meccs­re meg esti tévézésre tellett. Igaz, többet tehettek volna a. fo­gadó gazdaságok is, amelyeknek „szolgáltatásai” legtöbbször ki­merültek a hétvégi kiránduláshoz szükséges autóbusz biztosításá­ban. A Kecskeméten táborozo középiskolásoknak például nem vezettek egyetlen szervezett vá­rosnézést sem, ami előkészíthette volna egy izgalmas városismere­ti vetélkedő- lebonyolítását is. A megyeszékhelyen könnyebb lett volna egy találkozó megszervezé­se is a helyi fiatalokkal — Tajón például megtették ezt —, de a tá­boroztatok kihasználatlanul hagy­ták ezt a lehetőséget. Igaz, az itt táborozó fiatalok többnyire két műszakban • dolgoztak a konzerv­gyárban, illetve a baromfifeldol­gozóban, ami eleve megnehezí­tette a közös programok szerve­zését. Ezt csak tetézte a szállásul szolgáló kollégiumok egyes veze­tőinek merevsége. Valószínűleg a Dutép szállóját sem veszik igénybe többször építős diákokj itt sikerült legkevésbé az eltérő érdekek egyeztetése. Kiküszö­bölhető lett volna ez azzal, ha a fiatalokat fogadó üzem — a Kecskeméti Konzervgyár — in­kább valamelyik, egész nyáron üresen tátongó közeli építőtábor épületét bérli ki. .éW^ilyeh'elárvult táBo¥”^an a megyplfien... HaidanT töjjmt^rtóik gazdasagtalánnak tartják a diák­munkát. Az idei nyáron is meg­nyílt táborok üzemeltetői azon­ban úgy vélekednek, hogy a fenn­tartás tetemes összegbe, kerül ugyan, de a szezonális munkák csúcsidőszakában még mindig ez a legbeváltabb — a vendégmun­kások alkalmazásánál is jobb — megoldás. Egyértelműen állítják, hogy ha a gyerekek nem segítet­tek volna, nem értek volna el ilyen eredményeket. Elgondolkodtató azonban, hogy még a késő őszi munkák miatt téliesített táborokban sem akar­nak hallani az épületek más cé­lú hasznosításáról, különösen az ifjúsági turizmus szolgálatába állításáról. Pedig ez bizonyára lefaragna a fenntartási költsé­gekből, hogy a másik előnyről ne is beszéljünk. Kár lenne, ha a gazdaságok rugalmatlansága, vál­lalkozókedvük hiánya miatt vál­na a múlt emlékezetesen szép kezdeményezésévé az építőtábori mozgalom, amely az önkéntes nyári munkára jelentkező taná­rok és diákok körében egyaránt — változatlanul népszerű. Sz. K. A NÉPMŰVÉSZET IFJÜ MESTEREI • Immár hagyományo­san, minden évben az alkotmány ünnepére adták át az arra érdeme. séknek a népművészet ifjú mestere kitüntető címet. Cseh Magdi Mezőtúron tanult, 5 éve dolgo­zik, több kiállításon szerepelt már sikerrel. Mintái, motí. vumai szorgos gyűjtés ered­ménye, első­sorban Mező­túrról és Vásárhelyről, valamint Erdélyből valók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents