Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 3. VIT Baráti találkozók Fazekas László és Nagy Attila, az MTI tudósítói jelentik: MOSZKVA Pénteken újabb kétoldalú ba­ráti találkozókon vett részt a ma­gyar politikai delegáció egy—egy csoportja. Délelőtt a magyar nem­zeti klubban az osztrák nemzeti küldöttség mintegy ötven képvi­selőjét látták vendégül a magyar fiatalok. 'Délután a magyar kül­döttség tagjai a román, a finn, a koreai és a mongol nemzeti klub­ba látogattak. A román—magyar, valamint a finn—magyar találkozókon a ma­gyar fiatalokat Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára vezette. A vendéglátók küldötteinek élén Nicu Ceausescu. az RKP KB Politikai Vé.grehai'ó Bizottságának póttagja a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának első titkára, if júságügyi miniszter, illetve Mar­kus Aaltonen, a Finn Szociálde­mokrata Párt Politikai Bizottsá­gának tagja állt. A szívélyes légikörű eszmecseré­ken a magyar kulturális delegá­cióval érkezett művészek, együt­tesek rövid műsorral léptek a kö­zönség elé. A magyar és a román nemzeti klubban a Hegedős­együttes és a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesének tagjai népzenei, illetve népitánc-bemu- tatóval szórakoztatták a közön­séget. Finnország nemzeti klubiá- han a Rajkó zenekar adott ízelí­tőt repertoárjából, valamint Sár­közi Gergely gitárjátékát. hall­gathatták meg az egybegyűltek. A mongol és a koreai nemzeti klubban a Pingvin pantomim­együttes műsorát tekinthették meg a kétoldalú találkozók részt­vevői. t A házigazdák, a Szovjetunió nápiát rendezték meg pénteken, a XII. Világifjúsági Találkozó utolsó előtti napján. HETI VILÁGHÍRADÓ SZOMBAT: Moszkvában nagyszabású ünnepséggel megkezdődik a 12. Világifjúsági és Diáktalálkozó, amelyen 150 országból érkezett kül­döttek vesznek részt. A fesztivál megnyitóján felszólalt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. — A kenyai fővárosban zá­ródokumentum elfogadásával befejezte munkáját a nők világkon­ferenciája. VASÁRNAP: A Biztonsági Tanács határozatban ítélte el a dél-afrikai rendszer fajüldöző politikáját, bár a testület végül nem szavazott meg kötelező szankciókat. — Peruban beiktatták az ország új el­nökét, a szociáldemokrata Alan Garciát. HÉTFŐ: Moszkvában nyilvánosságra hozták,, hogy a Szovjetunió au­gusztus 6-tól az óv végéig egyoldalúan beszünteti atomfegyver- kísérleteit. Gorbacsov főtitkár felszólította a többi atomhatalmat is, hogy a nemzetközi biztonság megszilárdítása céljából kövessék a példát. — Libanoni célpontok ellen intéztek támadásokat az iz­raeli légierő egységei. KEDD: A finn fővárosban találkoztak 33 európai ország, valamint az I Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei a Helsinki Záró­okmány aláírásának 10. évfordulóján. A tanácskozás nyitónapján kerül sör mind a szovjet, mind az amerikai diplomácia vezetőjé­nek felszólalására. — Lövöldözés robbant ki az amritszari arany- templomban. — A latin-amerikai országok adósságproblémáiról kezdődik nemzetközi konferencia Havannában. SZERDA: Helsinkiben George Shultz amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter tárgyalt egymással. — Növekszik a fe­szültség Nicaragua határterületein. CSÜTÖRTÖK: Befejeződött a finn fővárosban rendezett külügymi­niszteri találkozó. A zárónapon szólalt fel Várkonyi Péter, hazánk külügyminisztere. PÉNTEK: Bolíviában a parlament megválasztotta az állam új elnökét. Helsinki mérlege Nem az emlékezés, nem ünne­pélyes aktusok, hanem a jövőbe tekintés, az enyhülési folyamat továbbviteli esélyeinek felméré­se jellemezte a mostani hét vi­tán felül legfontosabb, világpo­litikai. jelentőségű eseményét, a 35 külügyminiszter részvételével rendezett helsinki tanácskozást. Nos, az összegzés korántsem könnyű, a Helsinki-mérleget szin­te minden megfigyelő más-más szemszögből vonja meg. Amiben mégis minden szakértő egyetért­het: már az sem lebecsülhető si­ker, hogy (az előzetes viták és bizonytalanság ellenére) mégis létrejött a külügyminiszteri ta­lálkozó. Senki nem várta — reá­lisan gondolkozva nem is vár­hatta —hogy a helsinki szószék­re fellépő hozzászólók, a mögöt­tük álló évtized fejleményeit át­tekintő, s a záróokmány megva­lósulását vizsgáló diplomaták mindenben egyet fognak érteni. De az értekezlet ténye és magas szintje jelezte azért, hogy az egy­kori aláíró országok napjainkban is messzemenő figyelmet szen­telnek a Helsinki alapokmány­nak. A mérleg egyik serpenyőjébe helyezhető tehát a felismerés, hogy a párbeszéd fenntartása kontinensünk minden országá­nak közös érdeke. E nézeteket igazolta az az általános Szándék, hogy a néhány napot kihasználva a megjelent külügyminiszterek minél több kétoldalú eszmecse­rét folytassanak, áttekintve a bi­laterális kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetséges módozatait, a vi­lághelyzet megítélésének azonos, vagy éppen eltérő aspektusait. Hazánk képviseletében Várkonyi Péter nem kevesebb, mint 15 kül­földi kollégájával folytatott meg­beszéléseket, s fogadta őt a házi­gazda, Finnország miniszterelnö­ke is. A magyar külügyminiszter a csütörtöki zárónapon elmon­dott felszólalásában egyébként kiemelte: Magyarország külpoli­tikájában megkülönböztetett he­lyet foglalnak el az európai béke, biztonság és együttműködés kér­dései. Rámutatott annak fontos­ságára, hogy a feszültség enyhí­tését ki kell terjeszteni katonai területre is, sőt — mondotta — az így, a leszerelési, fegyverzet­korlátozási döntésekkel kiegé­szülve válhat csak teljessé. A legnagyobb érdeklődés ter­mészetesen a szovjet és az ame­rikai külügyminiszter találkozó­ját kísérte. Sevardnadze felszó­lalását a megfigyelők egybehang­• A helsinki jubileumi találkozó számos két. és többoldalú tárgyalásra is lehetőséget nyújtott. A képen: folynak a szovjet—ame­rikai külügy­miniszteri megbeszélések. A Szakszervezeti Világszövetség üdvözölte a szovjet moratóriumot PRÁGA A . Szakszervezeti Világszö­vetség (SZVSZ) pénteken nyilat­kozatban üdvözölte Mihail Gor- bacsovnak. az SZKP KB főtit­kárának azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felfüg­geszti a kísérleti atomrobbantáso- kat. A prágai székhelyű szerve­zet rámutatott, hogy az újabb szovjet kezdeményezés a koráb­bi konstruktív szovjet javasla­tokra épül, amelyek az atom- fegyverkezési hajsza megféke­zését és azután a nukleáris fegy­verek felszámolását célozzák. Ha az Egyesült Államok és az atomfegyverrel rendelkező más országok csatlakoznának ehhez a javaslathoz, és a Szovjetunióhoz hasonlóan lemondanának az atomfegyver elsőként való alkal­mazásáról, ez a nukleáris lesze­relés felé tett első lépést jelente­né — állapította meg az SZVSZ nyilatkozata. Sajnálatos vi­szont, hogy az Egyesült Államaik kormányzata nem reagált pozití­van a szovjet javaslatra, hanem ehelyett kitart a fegyverkezési verseny fokozására, és annak a világűrre történő kiterjesztésé­re irányuló tervei mellett, aka­dályozva ily módon bármilyen előrelépést a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokon. A Szakszervezeti Világszö­vetség elítélte ezt az amerikai ál­láspontot, és felszólította a vi­lág dolgozóit és szakszervezeteit, hogy követeljék: valamennyi nagyhatalom haladéktalanul je­lentsen be moratóriumot a nuk­leáris robbantásokra. A nyilat­kozatban felhívással fordult a világ szakszervezeteihez, hogy a hirosimai és a nagaszaki atom- támadás negyvenedik évfordu­lójának napjaiban, valamint szeptember 1-én, a szakszerveze­tek béke- és leszerelési nemzet­közi akciónapján fokozzák har­cukat a háború veszélye, ellen. >»»»»>» • A helsinki záróokmány aláírásának :lQ> ‘iá*rtó5flHJója alkalmából 33 európai ország, valamint az Egyesült,,Állanak,és Kanada külügymi­niszterének részvételével ünnepi találkozó színhelyé volta finn főváros. zóan higgadtnak, előremutató­nak és mértéktartónak értékel­ték, míg Shultz beszéde inkább hasonlított egyfajta „számonké­réshez”. Igaz, tették hozzá sokan, Shultz felszólalásának érezhető­en amerikai belpolitikai haszná­latra szolgáló kitételei is voltak, összességében azonban tükrözte azt a washingtoni irányvonalat, amely az egész helsinki folyama­tot bizonyos fokú gyanakvással, sőt elutasítással kíséri. A két tárgyaló delegáció szerdai három órás találkozóján szeren­csére már nem ez az éles szem­benállás dominál. Szó sincs per­sze arról, hogy eltűntek volna azok a mély ellentétek, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok álláspontjában (elsősor­ban a fegyverkezés, katonai és biztonsági kérdések kapcsán) je­lentkeztek, de a jelek szerint elő­térbe került a Reagan—Gorba­csov csúcsot előkészítő hatékony munka, összességében tehát nem eltúlzott talán az optimizmus, ha a helsinki nagyhéttanácskozás légkörét oldottabbnak, enyhébb­nek nevezzük, mint az 1975 óta tartott jó néhány úgynevezett „utókonferencia” bármelyikét. Pozitív és negatív tények, ked­vező és elcsüggesztő fejlemények egyaránt jellemezték a helsinki találkozót, összességében a mér­leg mutatója mégis talán inkább az óvatos bizakodás fele leng ki, s remélhetőleg a mostani tanács­kozás ellentmondásaival együtt is új impulzust, új lökést képes adni az európai együttműködés gyakorlatának, segítve, hogy az enyhülés irányvonala újból erő­re kapjon. Jóleső érzés, hogy ebben a folyamatban hazánk is fontos szerepet játszik: a követ­kező nagy eseméhy színhelye ugyanis épp a magyar főváros lesz, ahol ősszel rendezik meg a nagy érdeklődéssel várt európai kulturális fórumot. Szegő Gábor Várkonyi Péter hazaérkezett Tegnap délelőtt Várkonyi Péter külügyminiszter Helsinkiben láto­gatást tett a Magyar Kulturális és Tudományos Központban, amely egyebek között otthont ad a Finn—Magyar Társaság központi szerve­zetének is. A magyar diplomácia vezetőjét Heikki Koski, a baráti társaság el­nöke és az elnökség több más tagja köszöntötte a székházban. A meg­hitt beszélgetésen Heikki Koski tájékoztatta a vendégeket a hétezer tagot számláló baráti társaság szerteágazó tevékenységéről és a finn— magyar testvérvárosi kapcsolatok fejlődéséről. Várkonyi Péter tegnap délután hazaérkezett Helsinkiből, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya aláírá­sának tizedik évfordulója alkalmából rendezett külügyminiszteri ta­lálkozón vett részt. Várkonyi Pétert Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Befejeződött a művelődéselméleti nyári egyetem Köpeczi Béla művelődési mi­niszter előadásával tegnap Szege­den befejeződött a TIT tizen­egyedik művelődéselméleti nyári egyeteme. A nyolcnapos kurzuson a megyei művelődési intézmények vezetői, a tanácsi és üzemi közr művelődésügy irányítói közül mintegy kétszázan vettek részt. A nyári egyetem hallgatói tizen­hat előadást hallgattak meg. a közművelődés és az értékrend összefüggéseiről. Az előadássoro­zat elméleti és gyakorlati mód­szereket isrpertetve a marxista— leninista oktatás és propaganda mai feladatainak megoldásához nyújtott segítséget. Az előadók ezzel összefüggésben szóltak a művelődési intézmények tenniva­lóiról. a demokratikus fórumok fejlesztésének lehetőségeiről. A résztvevők kerekasztal-beszélge- tésen tekintették át az országha­táron túli magyar irodalom hely­zetét. A nyári egyetemen elhangzott legfontosabb referátumokat nyom­tatásban is megjelentetik. Igazgatóválasztás Kiskunfélegyházán (Folytatás az 1. oldalról.) lalati tanács tagjainak, hogy erő­sítsék meg tisztségében a jelenle­gi vezérigazgatót, Szabó Lajost. Az indítványt több felszólaló tá­mogatta, s így nem tartogatott kü­lönösebb meglepetést a titkos szavazás, amely a javaslat elfo­gadását eredményezte. Szabó Lajos 45 éyes, vegyipari gépészmérnök, jelenlegi munka­körébe 1983 októberében nevez­ték ki. Mostani megbízatása 1990. augusztus 1-ig szól. Vezetése alatt a vállalat — példamutató módon — nagyot lépett előre az ipari szervezetkorszerűsítésben, decentralizálásban. Befejezésül a jelenlevők elfo­gadták a vállalati tanács 1985 második félévi üléstervét. A tu­lajdonosi és a vezérigazgató fe­letti munkáltatói jogokat, gya­korló testület novemberben a vállalat VII. ötéves tervének fő koncepcióit, decemberben pedig az idei munka eredményeit és a jövő évi gazdálkodás célkitűzé­seit tárgyalja majd. B. F. I. Helytállnak a Dutép brigádjai (Folytatás az 1. oldalról.) ugyancsak az idén adják át. Itt vannak azonban gondok: — Nem jutottunk egyezségre az OTP megyei igazgatóságával a hibák miatti értékcsökkenés mértékében — mondta a főépí­tésvezető. — Ez késlelteti az épü­letátadást. A lakóház többi ré­szével csak jövőre készülünk el, mert tervmódosítások történtek, és a tűzoltóság által nemrég elő­írt újabb munkálatokat, pótlá­sokat is el kell végezni. A Bat­thyány utcán egy 120 lakásos épü­letet ugyancsak átadunk még az idén, és jól haladunk áz itteni 198 lakásos épület panel-szerelésé­vel is. A Dutép főépítésvezetőségének szocialista brigádjai kéthetente áttekintik: hol tartanak a válla­lásaik teljesítésével, milyen gon­dokat kell megoldani, és hogyan osszák be a munkákat, hogy mi­előbb elkészüljenek a lakásokkal. Október végéig még lesz jó né­hány péntek, amikor a brigádok közreműködésével hozott dönté­sek szerint dolgozik a főépítésve­zetőség teljes kollektívája. A kö­zös elhatározás bizonyára segíti és összehangoltabbá teszi a mun­kálatokat, valamint lehetővé a határidők betartását. Cs. I. HIROSIMÁI NAPLÓ I. Vakító villám cikázott Negyven évvel ezelőtt, 1945. augusztus C-án, Tru- ixuan, az .Egyesült Államok elnöke parancsára le­dobták az első atombombát. A célpont: (Hirosima volt. A múlt évben az atombomba áldozatainak OSA­KA Egyesülése füzetet adott iki. A «címe: „Naoki, Live Again!*' („Naoki, térj vissza az életbe!") A szerzőt, sácsuk! {Mükamit az egyesülés elnöke, Shi- zuko Takagi így jellemzi: „O volt egyesülésünk el­ső elnöke. Nyolc évig töltötte be ezt, a funkciót, 1975-ben történt visszalépéséig. 1984-ben, 77 éves korában, amikor a japán (hagyományok szerint a hosszú élet kezdődik, közreadta élettörténetét. Az olvasó megértheti ebből, hogy „a háború minden boldogságot elrabol** r— ahogy ezt Mik ami asszony kifejezi. A férje katona volt, meghalt a csendes-óceáni csatában, 12 éves fia, Naoki az el­ső atombomba tüzében égett el Hirosimában. Mély benyomást kelt, hogy ez *az asszony, annyi szen­vedés után, élete hátralevő részét a békének, az emberiség Jólétének szenteli*'. (teásunk az anya naplójának részleteit közli,) 1945-ben alig múlt el nap, hogy Japán va­lamely részéiben ne rendeltek volna el lé­giriadót. Érdekes módon Hirosimát mind ez ideig nem támadták. Mindössze egyetlen bom­ba esett a városra, márciusban. Emlékszem, éppen ágyban feküdtem betegen. Abban az időben kettesben éltem a fiammal, Naokival, a lányomat tanáraival és osztálytársaival együtt evakuálták. A 12 éves Naoki megható módon ragaszkodott hozzám. Augusztus 6-án kora reggel egyetlen fel- hőcske sem volt az égen. Naoki, mint mindig, elindult az iskolába. De rövid idő múlva is­mét a szobájában találtam. A szekrényében rakodott. ,-,Menj már!” — jnondtam a fiam­nak. Később, amikor újra’ beléptem, a szoba már üres volt. Milyen szomorú, hogy ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket egy anya a fiához intézett. Röviddel 8 óra előtt felbúg­tak a légiveszályt jelző szirénák. Én nem siet­tem az óvóhelyre, és hamarosan le is fújták a riadót. Naokinak másnap egyhetes .nyári szabad­sága kezdődött volna. Tekintve a helyzetet, nem sokat várt a szabadságtól, így arra kért, készítsek valami finom ennivalót. Abban re­ménykedtem, hogy a szomszédos kereskedő­től sikerül néhány tojást szereznem. Útközben találkoztam egy szomszédunkkal és beszél­gettünk. Ebben a pillanatban vakító villám cikázott, majd kiszúrta a szemem. Ezt tompa dörgés követte. Rohánni kezdtem, s arra gon­doltam, hogy a közeli domb alatti alagútban védelmet találok. De egyszercsak betemetett valami — valószínűleg egy ledőlt ház rom­jai. Nem tudom, meddig feküdtem eszmélet­lenül. Amikor magamhoz tértem, fénysugár hatolt be az engem körülvevő sötétségbe. Megpróbáltam a deszka- és fadaraboktól megszabadulni. Haliottani, hogy néhány szom­szédom a nevemet kiáltozta. Az ő segítségük­kel végül kijutottam. A hegyek felé indultam. Az úton élő kísér­tetek menetével találkoztam. Egyes emberek olyan iszonyatosan kikészültek, hogy a férfia­kat nem lehetett a nőktől megkülönböztetni. Néhánynak csak ruhafoszlányok fedték a testét;. Botorkáltak, előrenyújtott, kézzel von­szolták magukat. A jelenet egy gyermekko­romban látott poklot ábrázoló képre emlé­keztetett. Hazaszaladtam, hátna Naoki vissza­jött már az iskolából. A ház előtti bozótban több ember feküdt. Valamennyi szörnyen megégett, soknak szénné vált bőrdarabok lóg­• Az amerikaiak 1945. augusztus 6-án dob­ták le az első atombombát Hirosimára. A képen: a sokezer ember halálát okozó szörnyű robbanás gombafelhője. tak a testéről. Megkerültem a házat és há­tulról mentem be az udvarra. Ott három fel­fúvódott arcú embert találtam. Kettő közü­lük rettentő erőfeszítéssel — arcát a vízbe merítve — ivott a szökőkútból. A harmadik tehetetlen volt: merítőkanálban vizet nyúj­tottam neki. El akarta venni, de közben be­állt a halál: Megkövültem a látványtól. Következik: 2. „Naoki, te vagy?”

Next

/
Thumbnails
Contents