Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

1985. augusztus 24. © PETŐFI NÉPE 0 3 VENDÉGÜNK VOLT Friss Péter, az úttörőszövetség titkára Az elmúlt héten Baján, a Pető- fi-szigeten rendezték meg az if­júvezetők VIII. országos találko­zóját. Az eseményen jelen volt Friss Péter, a Magyar Ottörő- szövetség Országos Tanácsának titkára is. Vele beszélgettünk az ifimozgalom aktuális kérdéseiről. — Az 1983 decemberében meg­tartott VIII. országos úttörőkon­ferencián a mozgalom megúju­lására vonatkozóan az értékek megmentését és új célok keresé­sét hangsúlyoztuk. Kerestük a lépeslehetőségeket, habár nem 'lehet egyformán cselekedni minden területen. Nemcsak a „mi van”, a „mi kell” kategóriá­ban gondolkodunk, hanem köz­beiktatjuk a „lehet” módozatait is. Folyamatos elemzésre, eszme­cserére is szükség van. A párt­kongresszuson felmerült néhány bennünket közvetlenül érintő kérdés. Például: a nevelésben eddig követett értékek1 újragon­dolása, a tudás, a tanulás presz­tízsének növelése, a szabad idő kulturált eltöltése, az egészséges életmód. Ezek tükröződnek moz­galmi törekvéseinkben, s igyek­szünk színvonalas programot ad­ni a fiataloknak. — Kérem, idézze fel a régebbi ifitalálkozók hangulatát. — Tíz esztendőn át voltam én is ifivezető, s eljutottam egy-két seregszemlére. Az úttörőelnök­ségben, majd a KISZ KB-ban a középiskolai osztályon dolgoztam, ott is feladatom volt az ifjúve­zetőkkel való foglalkozás. Nem -szűkíthetem le az összejövetele­ket négy napra és három éjsza­kára, hiszen énnél azért jóval többet jelentenek ezek a találko­zók. Ha az évek során szerzett tapasztalatokat figyelembe ve­szem, - kirajzolódik az a kép, amely az ifik helyzetét jellemzi. Sajnos, még mindig vannak visz- szatérő problémák. — Például? — Örökzöld téma, hogy KISZ- megbízatás-e az ifdvezetői tevé­kenység, vagy inkább úttörő- feladat? Arra már sokan rájöt­tek, I hogy az ifik szerepe meny­nyire fontos. Az elismerés pedig a fiatalokon múlik, azon, ho­gyan látják el feladataikat, meny­nyire veszik komolyan a rájuk bízott tennivalókat.- Érdekes mó­don a problémák újratermelőd­nek. Mindig j.öníliék újabb ifive­zetők, s ők szembetalálják ma­gúikat azokkal az akadályokkal, amelyekét az „öregebbek” már elhárítottak. Az ország különféle vidékéin is másképp jelentkez­nek a gondok. Nem könnyű ér­vényes általánosításokat megfo­galmazni. — Nehéz meghúzni a határt, hogy ki számít ifivezetőnek, hi­szen találkoztam Baján olyan fiatallal, aki .már 16 éve szor­goskodik a mozgalomban. Egy kicsit úttörő, egy kicsit KISZ- munka az ifivezetés... — Én azt mondanám: mozgal­mi munka. Ha önkéntességről, felelősségvállalásról beszélünk, akkor ez az. Akik sokáig ifive- zetök . maradnak, azok örömüket leliik benne, sikerélmények kötik őket a gyerekközösségekhez. Ter­vezzük, hogy országos felmérést készítünk; s megkérdezzük a fia­talokat : /miért vállalják az ifive- zetést? Tapasztalatom szerint azért, mert olyan közegbe kerül­nek, amely fontos a gyerekek számára. Az ifivezetők pedig olyan lehetőséget kapnak, ahol érezhetővé válik munkájuk fon­tossága. — Milyen feladataik lesznek a jövőben? — Szeretnénk egységesebb szín­vonalát kialakítani, « elérni, hogy természetes legyen az ifimunka a felnőtték, az úttörővezetőlj; szemébén is. Jó lenne' ha több ifjúvezető maradna hosszabb időn át a csapatoknál, s onnan még nagyobb segítséget kapnának. A nyolcadik osztály elvégzése után először kiscsoportokban vegye­nek részt a munkában, s a kellő tapasztalatok megszerzése után kapjanak önálló feladatokat a rajoknál. Lehetne még sorolni a jövőre szóló tennivalóinkat, el­képzeléseinket ... Borzák Tibor RÁDIÓ JEGYZET VÄ; feli Zöld telefon Az Ifjúsági Rádió periodikája, a Zöld telefon cí­mű műsor nemes céllal indult: környezetünk védel­méért agitál, szót emelve a természetet pusztító je­lenségek ellen. A Tarnay Márta szerkesztette csütörtöki adásban a hazai környezet- és természetvédő táborokról1'1 esett a legtöbb szó, amelyeknek csaknem kilencezer lakójük volt ezen a nyáron is. Gödöllőn például egy lakótelepet szabadítottak meg az építkezések utáni törmelékektől, hulladékoktól a fiatalok; helyükbe zöld pázsitot „varázsolva”. Munkájuk értéke meg­haladta a hárommillió forintot, a tábor fenntartá­sa pedig alig került 100 ezernél többe... A Bala­ton északi partján a környezetvédő tábor fiataljai strandokat, játszótereket, utcákat takarítanak, míg tart a nyár, továbbá megtisztítják a hínártól a part mentén a tavat, gyomot irtanak, parkosítanak ... A gyopárosfürdői riport arról tanúskodott, hogy más jellegű munkára fogták be a fiatalokat, mint amiért; a helyi környezetvédelmi tábort szervez­ték ... Szépíteni, kellemesebbé és egészségesebbé tenni környezetünket, munkával védeni a természetet — aktuális és nemes feladat, amire vállalkoznak nya­ranta ezek a fiatalok. Csakhogy a legtöbb helyen eléggé szervezetlenül állítják munkába őket, s van (volt), ahol csak az eldobált tejeszacskók, hulladé­kok összegyűjtésére korlátozódott körhyezetvédő munkájuk. Kevés tábor dicsekedhet ma még jó szakmai hát­térrel, színvonalas szervezéssel. Az ideális az len­ne, ha egy konkrét környezet — például egy tó élő­világának — megmentésével juthatnának valódi él­ményhez a lelkes fiatalok, így ismerve meg a ter­mészet- és környezetvédelem fontosságát — fogal­mazódott meg á csütörtöki rádióműsorban. Kétségtelen, hogy a hulladék, a szemét eltakarí­tásához vagy a pénz vagy a munkaerő kevés nap­jainkban a tanácsok többségénél, ezért nem felhasz­nálják, hanem kihasználják a környezetvédő,diákok lelkesedését. Meg kell azonban jegyeznü>du).gy van még valami, ami kevés: a fegyelmezett, figyelmes emberek száma. Mert ha nem így lenne, kevesebb eldobált hulladék tarkítaná az utcákat, kevesebb felborogatott kuka bűzlene lakótelepeinken, s nem bokáig érő csikkben kellene belépd! 1 például egy áruházba. Ha pedig kevés a fegyelmezett, tisztasá­got óvó ember, kevés a szigorú büntetést kiszabó rendelet, határozat is — vagy ha 'vannak ilyenek, ritkán élnek velük. Eszembe.jut egy történet, melyet az egyik'kollé­gámtól hallottam: Tokiótól néhány kilométerre, az autópályán száguldva, ,,magyaros mentalitással” kipöccintette a cigarettacsikket kocsija ablakán. Er­re két másik autó megelőzte, megállásra kénysze­rítette, majd udvariasan közölték vele, hogy elve­szített „valamit”, legyen szíves menjen vissza érte és vegye fel. Nem rendőrök voltak, nem is köztisz­tasági dolgozók: egyszerű japán emberek, akik fe­gyelemhez, tisztasághoz szoktak, s ezt nemcsak ön- maguktól, mindenki mástól megkövetelik. Valahol itt keresendő a titok kulcsa ... K. E. ) A PÁRT MUNKA GYAKORLATÁBÓL. Segítség a talpraálláshoz A közelmúltban tartott ülést a Duna—Tisza közi Állami Építő­ipari Vállalat pártvégrehajtó bi­zottsága. Nagyon fontos témát, az első féléves termelési, gazdál­kodási tevékenységet vitatták meg részletes, mindent átfogó előterjesztés alapján. Mint ki­tűnt, a megye legnagyobb építő­ipari vállalatánál igen jelentő­sek a gondok. Az eredményte­lenséget — veszteséget — a kö­vetkezők okozták: átadási kése­delmek, minőségi és mennyisé­gi hiányok, az ezek miatti bevé­telkiesés, az alaptevékenység mindkét ágában a fedezetkiter­melő képesség romlása, a költsé­gek emelkedése, készletgazdálko­dási és az exportmunkával kap­csolatos gondok. A belföldi építési-szerelési te­vékenység a múlt év azonos idő­szakához viszonyítva 17 száza­lékkal csökkent és árbevétele mintegy 150 millió forinttal ma­radt el a tervezettől. Ez részben a termékösszetétel módosulásá­nak — a szerkezetépítési mun­kák visszaestek —, részben a piaci kereslet mérséklődésének, a laza szervezésnek' és a nem megfelelő munkának tudható be. Az ipari termelésben az ablak­gyártó üzem termelésnövekedé­se a piaci kereslet csökkenése miatt nem valósult meg, ugyan­akkor pangás észlelhető az egye­di, előregyártott vasbeton termé­kek piacán is. A keresett ipari termékeket — isolar, kompenzá­tor — gyártó üzemek a tervüket túlteljesítették. Általában a fede­zet- és termeléskiesés, az építé­si—szerelési szakmákban volt észlelhető. A' vállalat egészének termékszerkezete nem változott, jelenleg is a paneles lakásépítés a meghatározó. Kiemelt nagybe­ruházás megvalósításálban nem vettek részt, s a 629 lakás átadá­si tervét csak 77,4 -százalékra tel­jesítették. Ez a múlt év azonos időszakához viszonyítva 69 lakás­sal kevesebb. A tervtől való lemaradás, a sa­ját építést befejező szakmák — víz-, villany-, csőszerelés, burko­lás — hiányával, az alvállalko­zók hibás és késői munkájával magyarázhatók, no meg a terme­lésirányítók, a termelőszerveze­tek vezetői nem érezték annak a súlyát, hogy az átadási határidő a vállalat jelenlegi helyzetében elsődleges és meghatározó. Nem enyhültek, sőt növekedtek az anyagellátási és szállítási, a pénz­ügyi nehézségek, csupán a garan­ciális költségek, — tetőszigetelé­sek felújítása —, több mint há­romnegyed millió forinttal emel­kedtek. A vállalat külföldön, Algériá­ban is folytat lakásépítési-szére- lési tevékenységet. Az év első fe­lében ez és az egyéb nem rubel­elszámolású exportmunka, nagy­ságában és fedezetében jelentő­sen javult,, a nyereség meghalad­ta a 20 millió forintot. Tehát eredményesen dolgoztak, bár szá­mos tényező hátráltatta a terme­lést: a cementellátás, a befeje­zéshez szükséges anyagok hiánya, az annabai kőbányában alkalma­zott gépek rossz műszaki állapo­ta, s lehetne sorolni még tovább. Itthon a múlt év óta tartó lét­számcsökkenés folyamata nem állt meg, s ez bizonyos szakmák esetében már nyugtalanító. A ki­lépők között egyre több a szak­munkás, ezen belül a hiányszak­mákban dolgozók aránya jelen­tős. A kilépési okokat vizsgálva megállapították: azért hagyják el még a régi dolgozók is a DU- TÉP-et, mert csábító a második gazdaság, a vállalatnál alacsonyak a keresetek, hosszú a családtól való távoliét. Ugyanakkor az al­kalmazottak létszámának leépíté. sét nem sikerült megvalósítani. A műszaki fejlesztésben nem a gyártási és a szerelési technoló­giák gépesítésének, automatizá­lásának további szélesítését, ha­nem a meglévők kapacitásának jobb. kihasználását kell elérni. A jelenlegi keresleti viszonyok kö­zött úgy kell módosítani a ter­mékszerkezetet, hogy az a vevő­nek és a vállalatnak is megfele­lő legyen. A sok nehézség ellené­re ez év első felében 1,6 százalé­kos energiamegtakarítást értek el. A féléves gazdálkodást össze­gezve: 160 milliós a veszteség, amely 76 millió forinttal keve­sebb, mint tavaly ilyenkor volt. Ez ha nem, is ad okot a biza­kodásra, jelzi: lehet és kell is. ten­ni a jobb eredményekért. Mi a teendő? A végrehajtó bizottság alapos munkát végzett, s olyan határo­zatokat hozott, amelyek bizonyít­ják: a testület és az alapszerve­zetek minden segítséget megad­nak a gazdasági vezetőknek, hogy a vállalat talpra állhasson, visz- szaszerezhesse jó hírét, hitelét. 'Nyílt, őszinte vitában tárták fel a külső és belső okokat, ele­mezték a tennivalókat, határoz­ták meg a feladatokat. A dönté­sek közül a leglényegesebbek: a jelentést pártbizottsági ülés elé terjesztik. Az üzemi híradóban részletesen tájékoztatják a dolgo­zókat az első féléves termelési terv teljesítéséről' és a kollektí­va feladatairól. A szeptemberi taggyűléseken a kommunisták a termelési és a gazdálkodási terv­ről tájékoztatást kapnak, s felké­szülnek a tennivalók politikai tá­mogatására. A harmadik negyed­évben a dolgozókkal termelési ta­nácskozásokon, a szocialista bri­gádok vezetőivel, a közvetlen ter­melésirányítókkal értekezleten ismertetik a feladatokat. Szép- ' temberben összehívják a párt- alapszervezetek termelési felelő­seit és meghatározzák a terme­lést segítő politikai munkát, az agitációt. Elvtársi levelet külde­nek valamennyi kommunistá­nak, amelyben vázolják a jelen­legi helyzetet, s kérik támogatá­sukat. A végrehajtó bizottsági ülésen meghatározták, mit várnak a gaz­dasági vezetőktől. Szükségesnek, tartják, hogy a vállalati vezetők tegyenek meg mindent a létesít­mények ez évi átadásáért, s ha Indokolt: a befejező munkálato­kat adják ki alvállalkozóknak, szakmunkás-brigádoknak. A mun­kaverseny kiszélesítésében, a szocialista kollektívák aktivitá­sában rengeteg erőt, lehetőséget látnak az éves terv teljesítése érdekében. Éppen ezért arra kér­ték a vezetőket, dolgozzanak ki olyan ösztönző anyagi-erkölcsi megbecsülési formákat, amelyek lehetővé teszik a feladatok vég­rehajtását. Halaszthatatlan a ter­melőszervezetek korszerűsítése, s el kell érni, hogy a munkások­ban, a közvetlen termelésirányí­tókban kialakuljon a vállalat be­csületéért való tenniakarás. Nem zárták ki annak lehetőségét sem, hogy ha szükséges, fegyelmi fe- lelősségrevonást alkalmaznak, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nem ez az egyetlen üdvözítő mód­szer. Kell a segítség! A megye legnagyobb építőipari vállalata jelenleg meglehetősen sok gonddal, nehézséggel küzd: nehezíti a kibontakozást a meg­rendeléshiány; a piaci kereslet beszűkülése, a szervezetlenség­ből, a irossz munkából származó kötbérek, garanciális javítások, az aránylag alacsony bérek miat­ti elvándorlások, a magas önkölt­ség. Céljuk — a végrehajtó bi­zottság ülésén ez ismételten meg­fogalmazódott — a vállalat talp- raállítása, jó hírnevének, hitel- képességének visszaszerzése. A vezetők, a kommunisták megte­szik a magukét, de nem nélkü­lözhetik éhhez a bizalmat, a kül­ső segítséget sem. ' Gémes Gábor BOCSAK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Akik példát mutattak (6) A svédek igen korrekt em­berek. Nyilvánvalóan egyikük sem ment oda a döntést hozó tes­tűiét tagjaihoz/ hogy pártját fog­ja a versenyzőjének. A svédek csak — miként manapság oly sokfelé mások is — vendégül lát­ták, babusgatták, tenyerükön hordták a bírókat, a korrektség és a tisztesség határain belül, anélkül, hogy ezért bárlei szem­rehányást tehetett volna nekik. (Legfeljebb az volt a különös, hogy a versennyel együtt tartott lottójátékon a bírók zöme szép ■ajándékot „nyert".) De azt egyet­len szóval sem mondták: ezért ezt és ezt várjuk. (Nem mondták ezt egy korábbi Európa-bajnok- ság színhelyén sem, egy másik oiszágban, ahol még olyasmi is előfordult, hogy az ajándékokon, pazar enni- és innivalón kívül egyéb földi örömökről is gondos­kodtak a bírók számára. Csak úgy, szeretet bői, barátságból.) Mindettől persze még maradhat­nának elfogulatlanok is a bírók. T)c sem a birkózásban, sem más, olyan sportágban, amelyekben a bírók befolyásolni tudják az eredményeket — nem mindig és nem mindegyikük marad ezek után elfogulatlan... Sőt — bár persze ez is csak feltételezés — a kapott ajándékok és külföldi gyö­nyörök mértéke szerint őrzik meg korrektségüket... Ide fajult a birkózás, vagy in­kább ide fajult a sport, és mind­ennek azért nagyobb a veszélye, mint a különböző teljesítmény­növelő szereknek, doppingoknak, mert ezek ellen sokkal nehezebb bármit is tenni, ezek az ügyes­kedések sokkal megfoghatatlan nabbak... És mindezek után már nem csak a saját véleményem, hogy ezt az egyébként kifogástalanul rendezett, telt házakat vonzó, nagyszerű versenyt is elrontották. Mert nemcsak a mi Síposunk szenvedett furcsa vereséget, há­túm — 'többek közt — az egyéb­ként ragyogó képességű, nagy­szerűen küzdő svéd showman, Frank Anderson döntőbeli ellen­fele is. „Frankye boy" ugyanis megfoghatatlan módon akkor is két pontot kapott, amikor — öt pörgették meg, így tudott éppen- hugy 9:S-ra nyerni.... Hogy legalább az esetek szen­vedő hősei miért nem tesznek valamit az effajta ügyeskedés el­len?' . ­Mert legközelebb is lesz világ- verseny. Mert -nem jó ellenséggé tenni a bírókat. Mert mindez már-már elfogadott a sportág­ban. Hát ennyit a dolgok hátteré­ről, és most azért valamit a sző­nyegen történtekről . is. Egy aranyérem, egy ezüstérem — sok sportágunk számára nagyszerű szereplésnek minősülne. Első szá­mú siker sportágunkban talán ke­vésbé. A kapitány, a versenyzők, a szemtanúk egybehangzóan ál­lítják, hogy ez a csapat — a si­kercsapat — nem készült más­ként, mint azt a San Diegó-i vi­lágbajnokság, vagy az olimpia előtt tétté. S hogy ott, azokon a versenyeken jórészt éppen a he­tedik, nyolcadik, kilencedik per­cedben őrölték fel az ellenfelek erejét. Most, az új szabályok jó­voltából éppen ez az utolsó há­rom perc hiányzott a mieinknek. (Mert azért túlzás lenne mindent a bírók nyakába varrni...!) Lehetséges. És az is lehetséges, sőt valószínű hogy azok után. amit ez a csapat az olimpiáért tett képtelenség volt megállás nélkül, ugyanezzel a fizikai, még inkább ideái energiával dolgoz­ni. Lehetetlenség, hogy az idő­ben, intenzitásban hasonló merty- nyiségű edzésmunka mögött ugyanaz a fanatizmus legyen, mint korábban. Ki kellett valahol — tpláv tudat alatt — engedni. Nem beszélve most azokról a sérülé­sekről, sérüléssorozatokról, ame­lyek legjobbjainkat, így Növé­nyit, Ráczot is sújtották. (Bár a balszerencsétől Kocsis Ferenc is eleget szenvedett, három hónap­pal ezelőtt súlyosan megsérült, ez a sérülése a közelmúltban ki­újult: úgy volt, hogy nem is utaz­hat az EB-re, ö mégis nyert...) De, hogy végül is ez a csapat — a sikercsapat — az új szabá­lyokkal válójában mire képes, az nem itt dőlt el. „Szurkolóknak, ellenszurkolóknak mindenképpen türelmet ajánlunk” — írtam ak­kor. „A birkózók azok közé tar­toznak a magyar sportban, akik erre rászolgáltak.” , ■ Azóta eltelt néhány esztendő. Rá kellett jönnünk: a szabályok változása, a bírók mesterkedései nem nekünk kedveznek. Az 19S5-ÖS évet például a mi birkózószőnyegeinken is egy új generáció kezdte. Lehet, hogy ennek a generá­ciónak már nem sikerül megis­mételni az elődök sikereit. Akik köziil Növényi 27 évesen abba­hagyta, a nagyobb kereset remé­nyében egy bárba szegődött kido- hóembernek, s akik közül nincs már »itt egy nagyszerű ember, a világbajnok Tóth István sem, aki egyedül neveli három gyermekét, és edzőként kívánja folytatni pá­lyáját. És elbúcsúzott Kocsis is; mindazok, akik nem pusztán olimpiát, világ- és Európa-baj- nokságokat nyertek. Hanem a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, sok­sok ..leszálló ágban” levő sport­águnknak, sportolónknak adták vissza a hitet: így is lehet,- így is érdemes.. . Bárhogy is fordult azóta a sor­suk. ők nemcsak a győzelmeikért, ezért a példamutatásért is külön tiszteletet érdemelnek. Bárcsak többekre hatna ez a péida! És — nemcsak a verseny­zőkre! Vége. Rövidre zárva A megyeszékhelyen az utóbbi napokban növeke­dett a nyomás a vízveze­tékcsövekben. Önmagában ez a tény nem adna okot a kifogásra, sőt mindenki örült ennek, azaz... A na­gyobb víznyomás követ­keztében előfordult né­hány lakásban, hogy a he­venyészetten felerősített gumicső, amely a csapot és az automata mosógépet összekötötte, levált, s a la­kást elöntötte a víz. Sok­kal nagyobb gondot okoz­tak azonban —, s ez a probléma mára talán meg­oldódik— a (bojlerek kom­binált szelepeinek (közna­pi nyelven visszacsapó sze­lep) sorozatos hibái. Emiatt sokan járták a város-villa­mossági szakboltjait, ke­resne az alkatrészt, s a GELKA háztartási gépja­vító szakemberei késő estig járták a lakásokat, kicse­rélve a szelepeket, de mon­dám .sem kell, még nem jutottak a végiére. Amikor tudomást sze­reztünk erről a nagyon so­kakat érintő visszásságról, több villamossági szakbol­tot felkerestünk, ahol az el­adók széttárt karokkal kö­zölték, hogy a szóbanforgó alkatrész, sajnos, hiány­cikk. Még a gyártó vállala­tot is felhívtuk Debrecen­ben, ahonnan két másik kereskedelmi vállalathoz utasítottak bennünket. Már- már lemondtunk róla, hogy e gond megoldásában se­gítsünk. .. Ám tegnap megcsörrent á telefon, Márton Mihály, a Szigma Kereskedelmi Vál ■ Hallat Rádió- és Villamossá­gi Áruház vezetője jelent­kezett. A következőket kö­zölte velünk: — Ma reggelitől már le­het kapni nálunk bojler kombinált szelepet... Hinni sem akartunk a fülünknek, s nyomban megkérdeztük, hogyan si­került ilyen lóvid idő alatt beszerezni a hiánycikket? — Telefonon érdeklőd­tem a nagykereskedelmi vállalatnál, ahol nagyobb mennyiségű ilyen alkat­részt rendeltem, meg. A kombinált szelepek a jövő héten érkeznek meg, de az igények gyors kielégítése érdekében autóbusszal Bu­daipestre utaztam, és 50 da­rabot egy táskában ma­gammal hoztam... Lám csak, ilyen is van! A bolt vezetője, gondolva a (kisgyermekekre, az öregek, re, nem sokat teketóriá­zott, rövidre zárta a be­szerzés útját, nem sajnál­ta a fáradtságot, megsze­rezte az alkatrészt. Más hiánycikkek esetében kö­vetni lehetne a példát... G. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents