Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. augusztus 18. • PETŐFI NfiPE • 5 HOGYAN VÁLTOZIK A TANÁCSOK GAZDÁLKODÁSA? Arányosabb elosztás A tanácsok nagy változások elébe néznek 1986. január l.től. A já. fások megszűnése után a helyi tanácsok gazdaságilag is megerősöd­hetnek, önállóan dönthetnek a saját dolgaikról. Az Országos Terv­hivatal és a Pénzügyminisztérium új gazdálkodási rendszert dolgo­zott ki a Minisztertanács ^astcsl Hivatalának támogatásával, amit kétesztendős előkészítés után kívánnak 1986-ban bevezetni. — Hasonló fordulat az elmúlt évtizedekben nem történi a. taná­csok életében — mondja Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. — Az 1968-as gaz­dasági reform után a megyék ön­állóbbak lettek, a városi, nagy­községi és községi tanácsoknak viszont jóval kevesebb jutott az önállóságból. Jelenleg a megyénél van a pénz és a döntés lehetősé­ge is. A helyi tanácsok mindösz- sze a fejlesztésre szánt pénz tíz százalékával rendelkezhetnék. Mi­közben a magyar gazdaság egyre inkább deceníralizálódott. s a gyárak, vállalatok a saját útjukat járhatták, a helyi tanácsok még kevés önállósággal tervezték a jövőjüket. Ezután máshogy lesz. A népesség arányában minden megye megkapja a fejlesztési le­hetőség 40—50 százalékát. így az ■ eddiginél négyszer-ötször több fejlesztési pénz illeti meg a helyi tanácsokat. — Mi marad a megyei taná­csoknál, hogyan tudják továbbra js érvényesíteni vezető szerepü­ket? — Az állami költségvetésből és mái forrásokból származó összeg másik felével továbbra is ők gaz­dálkodnak. Ám abból is támogat­niuk keli azokat a helyi tanácsok áltat elhatározott fejlesztéseket, amelyek egybeesnek az országos célokkal. Így többek között kö­zépiskolák, lakások vagy éppen közművek épülhetnek. Természe­tesen a költségek javát azért a helyi tanácsok fedezik. A megyei tanácsoknak arra is kelHgondol- niok hogy jusson a pénzből azok­ra a beruházásokra is,- amelyek már nem egyetlen település javát szolgálják, hanem egy körzetét, vagy az egész megyéét. .Kórhá­zak, rendelőintézetek, regionális vízművek épülhetnek ilv módon. — A helyi tanácsoknak az is gondja volt. hogy ha némi pénz­zel rendelkeztek is. nem használ­hatták fel salát elképzelésük sze­rint a «bk kötöttség miatt. — A jövőben nem lesz külön­választva a fejlesztési alap és a működési 'költségvetés és a köz­ponti előírások 90 százaléka is megszűnik. Igv többek között a lakás- és kórház-beruházások cél- csoportos előírása, valamint az átcsoportosítási tilalmakra vonat­kozó előírások is megszűnnek. A helyi tanács maga dönt arról, hogy mennyit költ működtetésre, fenn­tartásra. felújításra vagy beruhá­zásra. Érdekeltebbek lesznek a források felkutatásában. is. Eddig ugyanis, ha a község vagy a vá­ros több saját forrást tárt fel ak­kor azt beszámítottuk, s annyival csökkent az állami támogatás. Minden megyei tanácsnál s na­gyon sok helyi tanácsnál már hó­napokkal ezelőtt készítettek szá­mításokat, hogy megbizonyosod­junk az új gazdálkodási rendszer életképességéről. Tapasztalataink szerint a tanácsok többsége, kü­lönösen a helyiek szívesen fogad­ják az új szisztémát, ám a váltás aligha megy majd zökkenők nél­kül. A tanácsi vezetők nem szok­tak ekkora önállósághoz, s közü­lük is a kevésbé felkészülteknek nem kevés gondot Okoz az úi „já­tékszabályok” megtanulása. Már­pedig csak az fog boldogulni, aki élnj tud a lehetőségekkel. Rajta múlik majd. hogy miképp gaz­dálkodik. Megteheti, hogy két évig csak felújít, aztán meg be­ruház A tanács vállalkozásokat is szervezhet.. Az óvatosság persze nem árt, ezért ajánljuk a tartalékképzést.' Egyébként azon is sok múlik, hogyan tudják be­vonni a lakosságot. Az önkéntes településfejlesztési. hozzájárulást például csak akkor lehet beszed­ni. ha azt a lakosok többsége megszavazta. — Várható-e, hogy a kis tele­pülések is megerősödnek az új gazdálkodási rend által, és ez megszüntetné az elvándorlást? — Túlzott optimizmus volna, ha igent mondanék. Az infrastruktú­ra mellett ugyanis meghatározó még a munkalehetőség és a jöve­delmi viszonyok is. Ám azt jog­gal- várhatjuk, hogy a falvaknak az eddiginél jobban sikerül maid megtartaniuk lakóikat. Egv új is­kola bolt vagy éppen egy orvosi rendelő nagyon sokat számíthat. S ha a tanácsi vezetők jól gazdál­kodnak, akkor mindenre telik 's. — A kis települések a városok „rovására” fejlődnek, hiszen ez­után ők kapnak kevesebb pénzt? — Túl vagyunk a korábbi, sok­szor egyoldalú városcentrikus fej­lesztési gyakorlaton. Most maid kevesebb jut a városoknak, s ez konfliktusokkal is járhat. A vá­rosi vezetők többsége nem örül túlságosan a változásnak, de a bővülő gazdasági, gazdálkodási önállóság számukra is kedvező, ezért megértik. Pedig a lakás, a közmű és az iskola főlég a váro­sokban hiányzik. Igaz. nem is for­dítunk hátat a városoknak, foko­zatosan változnak meg az ará­nyok. És néhány év múlva a ki­sebb települések fejlődése kedve­ző hatással lesz a városokra. Ha ugyanis a faluban v vagy a kisebb városokban is van megfelelő köz­mű kereskedelmi szolgáltatás, művelődési ház, sőt a nagyközsé­gekben is épül középiskola, akkor nem kell bejárni a városba. S így az ottani intézmények kevésbé lesznek zsúfoltak. És talán éppen ezért nem kell a városokban újab­bakat építeni. Az arányosabb el­osztás tehát kedvező egyensúlyhoz vezethet, aimi viszont jótékonyan, hat majd falura és városra egy­aránt 2 D. L. Alig több mint két hónap telt el a júniusi választások óta. A te. lepülések többségében még csak egy alkalommal — az alakuló ülé­sen — találkoztak egymással a tanácstagok, ám sokan közülük már a választást követő' hetekben nekifogtak a választóiktól kapott meg. bízatások teljesítésének. Összeállításunkban a legkorábban munká­hoz látó tanácstagok közül szólaltattunk meg hármat. Ketten — Vö­rösmarti Imre és Pásztor Gyula — először lettek tagjai a helyi tanács, testületnek, Pápai Jenő pedig második alkalommal kapott bizalmat. KEREKEGYHÁZA A választást megelőző ‘hó­napokban gya­kori vendég volt/ a kerek­egyházi közsé- .... gi tanácson Vö-1 • ‘ 1 Jgfe rösmarti Imre, ÉlfeáÉ' a Bem utcai lakossági út- társulás szer­vezője. Az esős időben csak gu­micsizmával 'járható utcában, melynek lakójaként kézbe vette az út ügyét, június végére el is készült a szilárd burkolat. A si­keres szervezésnek is köszönhető; hogy a huszonhét éves fiatalem­bert megválasztották a környék tanácstagjává. A választást köve­tő hetekben Vörösmarti Imre jegyzetfüzettel a kezében végig­járta választókerülete házait: — Körülbelül két hétig minden este felkereked tűrik póttanácstag- társammal és bekopogtattunk a választókhoz. Arról érdeklődtünk, milyen javaslataik, elképzeléseik vannak a környék és a község ügyeiről. Volt, ahol Csak négy-öt percig maradtunk, de sok helyen fél óráig, óráig is eltartott, a be­szélgetés. Nagyon tanulságos ta­pasztalatokat gyűjtöttünk. A leg­több embert a víz- és gázvezetés foglalkoztatja, világossá vált előt­tem, hogy a következő években ez itt a legfontosabb tennivaló. Felvetettéit, hogy hosszú távon a szennyvízelvezetést is meg kell oldani. Űtügyben addig jutottunk, hogy a napokban a Kodály utcá­ban is hozzáfog az útépítő brigád a munkához. A község ügyeivel kapcsolatiban a kereskedelmi ellá- ' tás javításáról, a művelődési ott­hon fejlesztéséről, strand létesíté­séről jegyeztem fel javaslatokat a noteszbe. A tanácson hetente-két- hetente megfordulok. Most éppen az elnökhöz készülök, hogy meg­beszéljem véle a választókkal va­ló találkozások tapasztalatait. KECSKEMÉT Három hunyadivárosi tanács­tag — a városrész országgyűlési képviselőjének vezetésével — jú­lius 3-án bekopogtatott az Észak­DR. TÓTH ANTAL ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ emmi „Az emberi szónál sincs fontosabb” Dr. Tóth Antal ,1962 óta teljesít szol­gálatot a Bács-KJskun megyei Rend­őr-főkapitányság állományában, je­lenleg a megyei rendőr főkapitány helyettese; ezredessé 1984. áprilisában léptették elő. — Mit szólt, amikor megtudta: országgyűlési képviselőnek jelö­lik? — Meglepődtem mert váratla­nul ért a hír. Ráadásul pezsgő, felfokozott politikai légkörben, nem sokkal a pártkongresszus után, olyan napokban, amikor a kettős jelöléstől még inkább hú­zódoztak az emberek. — Talán ön is? — Ha azt mondjuk, hogy cé­lunk a demokrácia fejlesztése, akkor ennek nemcsak szavakban kell kifejeződnie, hanem tettek­ben is: én., .tehát nem féltem. Sőt, mint a párt tagja, mint rend­őr egyaránt úgy éreztem: köte­lességem ■ elvállalni a jelölést, még akkor is, ha netán nem én kerülök a parlamentbe, hanem csak második leszek. Szándéko­san nem a „vesztes” kifejezést használom, hiszen alapjában vé­ve azonos képességű jelöltek kö­zül lehetett választani, és bár az egyik nyert, ez kétségtelen, de a másik nem vesztett. ■ — Azzal az előnnyel indult, hogy munkájából adódóan is- meri az egész Báos"Kiskunt. Es azzal a hátránnyal, hogy jelölt- társa, Nyirádi Jánosné helybé­li, kalocsai, volt. Melyik győzel­mére tippelt június 8-a előtt? — Nem tagadom, hogy min­dent megtettem a győzelemért. Politikai tapasztalatokat eddig is szereztem, hiszen a megyei ta­nács tagja, a végrehajtó bizott­sági ülések állandó meghívottja voltam. Ezt azonban a jelölőgyű­léseken kevésnek éreztem, ezért ezekre külön felkészültem. — Több választói gyűlést is tartott? — Nem mind volt ezek közül igazi „gyűlés”, elnökségi asztal­lal, drapériával és jelszavakkal. A zöme úgy zajlott, hogy bemen­tünk egy műhelycsarnokba, be­mutatkoztam, elmondtam mit akarok csinálni, ha megválaszta­nak, megkérdeztem, mire gon­dolnak még — és már jöttünk is. Volt olyan hely, ahioí tíz percet sem töltöttünk, mert ennyi idő is elég volt. l.gy, alakult ki végül is a programom. — Mik ennek a fő pontjai? — A választókerület követke­ző ötéves tervének legfontosabb céljai. Kalocsát és öt községet: Dusnokot, Bátyát, Fajszot, Mis­két és Foktőt be kell kapcsolni a gázhálózatba. Ez egyrészt az életkörülményeket javítja szá­mottevően, másrészt — az olaj kiváltásával — jövedelmezőbbé teszi a jelenleg ráfizetéses pap­rikatermesztést. Általában is jó lenne csökkenteni az agrárollót — de ez persze nemcsak énnek a választókerületnek a gondja, hanem egész Bács-Kiskunnak. Folytatva a kalocsai célokat: le­hetetlen a továbblépés a már- már lehetetlen telefonállapotok megváltoztatása nélkül. Minden­fajta statisztika szerint Kalocsa áll a legrosszabbul e téren. Leg­Tettekre Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igaz­gatójához. Egyikük, Pá­pai Jenő a kő­vetkezőt mond­ta látogatásuk céljáról: — Hosszú évek óta visz- szatérő gond városrészünkben, hogy vízvezeté­keink átmérője kisebb a szüksé­gesnél és a családi házas övezet­ben hiánycikk a csatornázás. A kertvárosi részben a talaj sok helyen már annyira elzsírosodott a derítőktől, hogy egyes épületek állagát is rontja. Vannak házak, alhová hetente kell a szippantóko­csit hívni. Már a jelölőgyűlése­ken is megfogalmazódott, hogy a csatornázás megkezdése az egyik legfontosabb tennivaló. A vízmű vezetőinek elsoroltuk a városrész több ezer embert érin­tő gondjait és tájékozódtunk a le­hetőségekről, tervekről. Elmond­hatom, hogy eredményes volt az egyeztetés, a lényeges kérdések­ben találkozott a véleményünk. Ígéretet kaptunk, hogy a vállalat társadalmi munkában elkészíti a szükséges tanulmányterveket. A lakossági társulások megszerve­zését mi vállalnánk, a gerincveze­ték kiépítése azonban tanácsi be­alább két konténerre van szük­ség — és kilátás. Jó volna -tető alá hozni egy tanuszodát — tár­sadalmi összefogással és megyei hozzájárulással, kellene egy szál­loda, javítani kell a kereskedel­mi ellátást, fejleszteni az út-, a szennyvíz- és villamos hálóza­tot... — ... ez olyan sok, hogy azon sem csodálkoznék, ha nem sike­rülne teljes egészében «teljesítenie. — A Választói gyűléseken bő­ségesen elláttak útravalóval. Ezek közül egy sem jogtalan igény. Hogy ebből mennyi való­sítható meg öt év alatt? összefo­gással több, anélkül kevesebb. Mindenesetre azon fogok dolgoz­ni, hogy a központi szervek is jobban elismerjék a helyiek tár­sadalmi munkáját, összhangban a településfejlesztés hosszú távú céljait meghatározó törvénnyel, mely szerint csökkenteni kell a falu és város közti indokolatlan különbségeket. Szóval ez a prog­ram — a választókerület fejlesz­tési elképzelése — biztos, hogy nem kevés, és az is biztos, hogy a feladatokat — a népgazdaság teherbírásának megfelelően — rangsorolni kell. — ön Kecskeméten lakva va­jon honnan tudja, hogy Dusno- kon vagy Fajszon mi a fontosabb? — A munkahelyem Kecske­méthez köt, a választókerületem pedig Kalocsához — én ebben semmi összeegyeztethetetlent nem találok. Különben eddig sem azt az utcát képviseltem tanács­tagként, ahol lakom, hanem He- tényegyiházát, szóval ilyen gya­korlatom már van. Ügy gondo­lom, hogy a Kalocsa, a tíz köz­ség és Kecskemét közötti távol­ságot gyakori és rendszeres ta­lálkozással lehet csökkenteni. Amennyi hátránya van annak, hogy kecskeméti vagyok, ugyan­annyi előnye is: egyik település­sel sem vagyok elfogult. — Az ön személyében nemcsak egy 45 éves rendőrtiszt került a parlamentbe, hanem — ha úgy tetszik — a Belügyminisztérium egy képviselője is. — Igen, eddig Valóban nem volt rendőr-képviselő, őszintén szólva ebben én semmilyen kü­lönlegességet nem látok, ahogy egy orvos, tsz-elnök, újságíró, la­katos lehet képviselő, ugyanúgy egy rendőrt is megválaszthatnak, nem? — Mit szóltak a felettesei a dologhoz? — Ügy látom, minden feltételt megteremtenek a zavartalan munkavégzéshez, és ez minden kommentárnál többet mond. Ren­delkezésemre áll egy hivatali gépkocsi, külön telefonvonalam van — a többi tényleg csak raj­tam múlik. — A választások óta még nem sok idő telt el. Erez már válto­zást az életében? — Annyi bizonyos, és már az eddigiekből is látszik, hogy meg­szaporodik a munkám.- A postás már most is sokkal több levelet hoz, mint korábban: a legtöbb meghívó, de sajnos, mindenhová képtelen vagyok elmenni. Célom persze, hogy a testületi ülések közül legalább egyen részt ve­gyek évente és úgy szervezem meg fogadónapjaimat, hogy mi­nél több választópolgárral ta­lálkozzam. — Milyen őt évre számít? — Nagyon nehézre, rengeteg munkával, és azt hiszem, hogy ennek látszata is lesz. Annyi bi­zonyos: ha sikeres ciklust fo­gunk zárni, abban mindannyi­unknak a munkája benne lesz. Ha nem, azért sem kizárólag én leszek a felelős. — Hogyan foglalná össze kép­viselői hitvallását? — Minden ember ügyét fontos­nak kell tekinteni — szerintem ez a legfontosabb. Hisz nem az a baj, ha nem tudunk megoldani egy gondot, hanem ha meg sem hallgatjuk azokat, akiknek vala­milyen gondjuk van. Az emberi szónál — számomra — semmi sincs fontosabb. Ballai József VISSZALÉPŐ JELÖLT HELYETT KERÜLT A LISTÁRA Az öregcsertői elnökasszony öreg. és Kiscsertő — két egybeolvadt falucska Kalocsa és Kiskőrös között fél­úton. 1915-ben lett önálló község — öregcsertő néven — éppen a duplája volt a lakossága, mint ma. Most közel áll ahhoz, hogy Kalocsához csatolják, hiszen már csak 1134-en laknak itt. Az öregcsertőiek többsége a helyi Petőfi Termelő, szövetkezetben talált munkát. A közös gazdaság szervezésében dolgozik 80 nő a bajai Nett Vállalat ottani jizemében. Szenzációnak számított, hogy az alakuló ta. nácsülésen, júniusban Vénné Vörös Ibolyát választották meg a falucska tanácselnöké, nek. Vékony, mosolygós asszony fo­gad a községházán. Otthonosan mozog itt. Mint megtudtam, már másfél évtizede dolgozik az épü­letben. Első munkahelye ez: so­káig a falu pénztárosa, gazdasági előadója volt. — Már akkor zavarban voltam — mondja —, amikor most, éle­temben először, tanácstagnak je­löltek. Az első listán nem is sze­repelt a nevem. Volt sok más el­foglaltságom: a Hazafias Népfront 'községi bizottságának elnökségé­ben ép a népi ellenőrzésnél se­gédkeztem. Nem is gondoltam rá, bogy a helyi tanácsba is bekerül­hetnék. Az egyik visszalépő jelölt helyett kerültem a listára. Miután tanácstag lettem. néhány nap múlva jött a másik meglepetés: kértek, legyek én az elnök. — Mindjárt igent mondott? — 'Dehogy. Javaslatokat tettem más személyekre, de nem volt ki­búvó ... — Félt a tisztségtől? — Másfél évtizede intézem öregcsertő pénzügyeit, ez idő alatt —, ha az elnököket és a vb-titká- rokat veszem — hét vezetővel dolgoztam. Mindenkinek segítet­tem a „betanulásnál”, mert több­ségük nem csertői volt. Ismertem tehát, milyen napi feladatai van­nak az elnöknek. Ez nem. riasz­tott. Az már inkább gondolkodó­ba ejtett, mit tudok én tenni itt. amikor 20—25 éves az elmaradás. Jól tudtam, milyen kevésre elég az évi 120—130 ezer fejlesztésre jutó forint. Szívesen vettem vol­na, ha Buzsán László, az egykori vb-titkár otthagyja a katedrát és ő vállalja a tisztséget, mégiscsak férf i... — Ügy hallottam, a lakosság önt akarta. — Idevalósi vagyok, szüleim, nagyszüleim is itt élnek. Minden­kit ismerek a faluban. De a ra­gaszkodás oka talán leginkább az. hogy az itt élők több mint fele 50 évesnél idősebb. Az öregek pedig a nagycsaládosokhoz és a kismamákhoz hasonlóan egv nő­höz talán bizalmasabbak. Úgy látják, egy asszony jobban átérzi a problémáikat így aztán szívó- sabban küzd majd az enyhítésü­kért. — Mit változtatott az életén a június 20-i tanácsülés, és ön mit változtatott itt azóta? — Én nem változtam, úgy ér ■ zem. Ugyanúgy nézem az embe­reket, mint előadó koromban. Az irodámat sem festettem újra. nem vásároltam festményeket, bútoro­kat. virágokat sőt. ha lehet nem is itt hanem a régi helyemen dolgozom, azt szoktam meg. — És a feladatok? — Világos mindenki előtt, hogy mit kell csinálnunk. Van pótolni­való bőven. Kerékpárral iárom a falut nap mint nap, így egysze­rűbb a találkozás. Megállók a ka­puknál. aztán már mondják is a kéréseiket... — Mi az. ami nagyon kellene? — Midenekelőtt azt kell elér­nünk, hogy a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat megkezd­je a vízhálózat építésekor okozott hibák, rongálások kijavítását, a falu utcáinak, tereinek rendbeho­zatalát. Szeretnénk azt is. ha vég­re üzemelne a gázcseretelepünk. Három éve húzódik az építkezés. Üj élelmiszerüzletet építettünk Kisegér tön, ezt is jó lenne mi­előbb befejezni. A temetőnket szintén rendbe kell tennünk és még hosszan, hosszan sorolhat­nám a feladatokat. — Mire alapozzák a következő őt' év terveit? — Természetesen az öregcser­tői emberek segítőkészségére, ál­dozatvállalására. Az Itt élők — teljes joggal — ugyanolyan kom­fortos körülmények között szeret­nének élni, mint a kalocsaiak, a kecskemétiek vagy a budapestiek. A kerítéseken belüli építkezések mellett tehát áldoznak a kerítése­ken kívüliekre is. Másra nem ala­pozhatok. Tíz évig ugyan minden forintot félretettünk, de az igy összejött egymillió a vízmű épí­tésére kellett. A termelőszövetke­zettől nem kérhetünk, elég sok gondja van. Egy biztos: minden eredményért nagyon meg kell dolgoznunk. — Optimista?-— Ha nem lennék az, nem mondtam volna végül igent a fel­kérésre. Amikor azonban az in­nen 12 kilométerre levő városból, Kalocsáról indulok haza és a ke­reszteződésnél szemembe villan­nak a Schöffer.torony tükröcskél, elszorul a szívem. Ott már a XXI. század jelképe világok mi pedig itt még ezért küszködünk, hogy a mába eljussunk... F. P. J. váltott bizalom ruházás nélkül nem oldható meg. Tanácstagtársaimmal abban ma­radtunk, hogy a következő ta­nácsülésen felvetjük a testület előtt a kérdést. Számítunk az or­szággyűlési képviselők támogatá­sára is. Szeretnénk elérni, hogy a következő ötéves tervei klusban megvalósuljon a hunyadivárosi víz- és csatornahálózat rekonst­rukciója. TISZAALPÁR A Tisza men- ti településen tíz kilométer­nyi gázveze­téket fektettek le az elmúlt években, s fél­ezer családi otthonban tér­tek át a korsze­rű fűtési mód­ra. Az idén a Dózsa György utca alsó részé­nek lakói is bekapcsolódnak a gázprogramba. A szervezést újon­nan- megválasztott 'tanácstagjuk, Pásztor Gyula vette a vállára. Az MMG tiszaalpári gyárrészle­gének fiatal vezetője közvetlenül megválasztása után nekifogott az előkészítésnek:- — A választási előkészületek időszakában fogalmazódott meg az itt élőkben a szándék: el kel­lene indítani a vezetéképítést. A szervezéssel, azt mondhatom, nem volt nehéz dolgom, mert többféle igény is szerencsésen találkozott a mi esetünkben: a Dózsa György utcai lakók — én magam is itt építek — szinte kivétel nélkül vállalták a 15 ezer forintos hoz­zájárulás befizetését. Itt van a kö­zelben az MMG üdülője, ahol szintén szeretnénk áttérni a gáz­fűtésre. A környékbeli üdülőtu­lajdonosok közül is többen ál­doznának szívesen a vezetékes gázért. Nem sokkal megválasztásom után, még júniusban kapcsolatot kerestem a helyi tanács vezetői­nek segítségével a szegedi DÉ- GÁZ-zal, és sikerült felgyorsítani a tervezés menetét. Sajnos, mint kiderült, az építési terület olyan, hogy csak a járda megbontásával lehet elhelyezni a vezetéket. Ez a munka nem végezhető el gép­pel, úgyhogy az itt lakók vállal­ták az árok kiásását. Nap mint nap érdeklődnek az emberek, mi­kor kezdhetjük. Most várjuk a végleges terveket,- s szeretnénk legkésőbb augusztus végén hoz­záfogni a munkához. Ha minden az elképzeléseink szerint alakul, a következő fűtési idényben már égni fog a gáz a Dózsa György utcai lakásokban is. Lovas Dániel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents