Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. Július 9. I AZ ELŐRELÉPÉS FELTÉTELEI T 1 önállóság, kockázatvállalás, felelősség mm« A kecskeméti Univer Áfész elnökének véleménye A kecskeméti Univer a megye legnagyobb fogyasztási szövetkezete. A forgalmát tekintve pedig országosan a hete­dik. Hatáskörébe tartozik Kecskemét és a környező 13 köz­ség áruellátása. Erre az esztendőre másfél milliárd forint ár­bevételre számítanak a szövetkezet vezetői. Az áfész gond­jai, törekvései hasonlóak más szövetkezetéhez, kitűnik ez a Szarka Balázs elnökkel történt beszélgetésből. — Az elmúlt időszakban a ke­reskedelmi hálózatuk számottevő­en 'bővült. A választók növelésé­re jelentős erőfeszítéseket tettek. — Szövetkezetünk feladatai megegyeznek a mozgalomban meghatározott tennivalókkal. De hogy mégis az Univer név ismert és elismert, ez az ételízesítők gyár­tásban elért eredményeinknek köszönhetőek. A szövetkezet veze­tősége korábban is a „több lá­bon állást" tartotta taktikailag megalapozottnak, de a mai körül­mények még inkább azt tanácsol­ják, hogy a hagyományos alapte­vékenységen túl, mással is fog­lalkozzunk. A több éve jelentke­ző szabályozórendszer hatása miatt az élelmiszer-kereskede­lemiben elérthető 9 százalékos ár­résből nem lehet még a szinten- tartást sem biztosítani. — Hogyan jelentkezik ez? — Az említett általános gond számtalan jele már mutatkozik nálunk, de másutt is, ahol nem alakult ki az alaptevékenység mel­lett a gazdálkodást elősegítő ipa­ri vagy egyéb melléküzemág. A kereskedelmi hálózat korszerű­sítésében több éves lemaradást kell pótolni. Az előrelátás azt kívánta, hogy a községi áruellá­tás mellett, a városi ABC- áruházprograimba is bekapcsolód­jék az áfész. Ma a kiskereskedel­mi áruforgalomnak több mint 50 százalékát a kecskeméti Uni­ver ABC-áruházak adják. Jogos igény viszont az is; a községi el­látás színvonalát is tovább kell javítani. Ezért folyamatosan újítjuk fel a falusi boltokat. _Sző volt az előbbiekben a szabá lyozókról. Az On véleménye szerint milyen Itatással vannak a kereskedelemre? _ Azt természetesnek vesszük, h ogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében szigorítani szükséges a gazdálkodást, de véleményem szerint ez nemcsak kényszer- helyzetben követelmény, hanem mindennapi tennivaló a vezetés ■részéről. Példának elmondom a hetényegyházi konzervüzemünk fejlődését. Amikor az 1970-es években más szabályozók hatot­tak, azok korántsem igényeltek ilyen szigorú tartalékfeltárást, mint a jelenlegiek.‘Ennek ellené­re mi akkor is már a jelenlegi szemlélettel irányítottuk az üze­met. Ennek eredménye az a szín­vonal, amit ott el tudtunk érni. Azt az előbb már említettem, hogy a 9 százalékos árrésből az élelmiszer-kereskedelem a legna­gyobb kockázatvállalás mellett sem tud bővíteni. Ennek egyik következménye, hogy már szinte megoldatlannak látszó gondunk a munkaerőpótlás. Költségviselő­képességünk nincs, ezért 1985-re a központi bérszabályozást tud­tuk vállalni, ami mindössze 3 százalékos bérfejlesztési lehető­séget ad. _ A munkaerő-ellátás általá­ban nem megoldott a kereskede­lemben? — Sajnos ez napi gondot je­lent, mert nehéz a szükséges lét­számot megteremteni, de ezenkí­vül kulturált kereskedelmet is kell kiépítenünk. Ez már politikai kérdés, vagyis az, hogy a vásárló milyen áruféleséget kap, milyen minőségben és milyen kiszolgálás­ban részesül. A jelenlegi bérezési körülményeink és az egyre in­kább jelentkező iparcikkhiány miatt egyszerűen , kivédhetetlen­nek tartjuk a csúszópénz térhó­dítását. Kereskedni csak áruval lehet. Itt szeretném megemlíteni, hogy külterületi boltjainkban az áru mozgatása ma is húsz évvel ezelőtti módszerekkel történik, korszerűtlen, elavult raktártér­ben, gépesítés nélkül. A szakma teljesen elnőiesedett és mindaz, ami ezzel jár, nálunk naponként gondként jelentkezik. — Hogyan képzeli el — az em­lítették ellenére — az áruválasz­ték bővítését, a körülmények ja­vítását? — Több intézkedést tettünk már. Januárban kértük a nagy­kereskedelmi, forgalmazási jo­got műszaki és iparcikkekre, de sajnos a bürokratikus ügyinté­zés miatt még a mai napig nem kaptuk meg az engedélyt. Másik tervünk: a konzervipari termé­kek áruházi cserébe és a kis­határmenti forgalomba történő bevonása. A piaci információink szerint jelentős mennyiségű étel­ízesítő megy ki az. országból1 az árucsere keretén belül, de ennek gazdasági haszna nem az Uni-, vernél jelentkezik. A megyében lévő élelmiszeripari vállalato­kat megkeresve mind több ter­mék esetében sikerült a közbe­iktatott kereskedelmi láncsze­meket megszüntetni, s ezzel —• ha szerény mértékben is — ár­résünket emelni. Bízunk benne, hogy a nemrég létrehozott Bács- Coop Skála Gazdasági Társaság a tőkés importból származó áru- választék bővítésével jelentősen hozzájárul kereskedelmi egysé­geink készletének bővítéséhez. ■ — Milyenek az ségeik? exportlehető­— Hagyományai vannak a zöldség—gyümölcs-felvásárlásnak szövetkezetünkben, bár csak köz­vetve a Zöldért közvetítésével já­rulunk hozzá az exporthoz. Ugyancsak a konzervgyárnak fel­vásárolt és átadott nyersanyag­gal is tőkés exportot segítünk elő. Másik nagy lehetőségünk konzervüzemünk termékeinél je­lentkezik és örömmel mondha­tom, erőfeszítéseink gyümölcsö­zőek. Az első öt hónapban már annyit szállítottunk tőkés export­ra, mint tavaly egész évben. — A kezdeményezőkészség ed­dig is Jellemző volt a szövetke­zetre, ml az elképzelés a jövőre nézve? — Kimondottan örülök ennek a kérdésnek, szeretnék elmonda­ni néhány kezdeményezést, amellyel sok kockázatot is vál­laltunk, de ma enélkül nem le­het gazdálkodni. Első ilyen pró­bálkozásunk: a központi telepün­kön sörpalackozáshoz fogtunk, de mivel ez gazdaságtalan volt, körültekintő elemzés után meg­állapítottuk, hogy nincs értelme folytatni. Ezért átalakítottuk a telepet és július 1-án megindítot­tuk a mustárüzemet. Ezzel a kon­zervipari termékprofilt átcsopor­tosítva megalapozzuk egy újabb ételízesítő készítését. Másik té­ma: a vágóhíd termelésének fe­lülvizsgálata. Ez utóbbi több éves próbálkozások ellenére gazdaság­talan, ezért Önerőiből, vagy gaz­dasági társulás formájában a húsiparral összefogva, termék­szerkezet-váltással, technológiai korszerűsítéssel .próbálunk vál­toztatni a jelenlegi helyzeten. Az importosökkentés érdekében hoz­tuk létre április 1-vel a bőrfelvá­sárlási gazdasági társulást, bíz­va abban, hogy évente mintegy 150—200 milliós forgalmat tu­dunk elérni. Sajnos az eddigi ta­pasztalataink kedvezőtlenek. A ' bőripar monopolhelyzete miatt számtalan akadállyal találko­zunk. Véleményem szerint a je­lenlegi helyzet tarthatatlan, im­port bőrt hozunk be drágán, a belföldit pedig elherdáljuk. — Sokat beszélünk manapság az önálóbb gazdálkodásról. A sza­vaikon kívül érvényesül-e ez a gyakorlatban? — Valóban ‘különböző fóru­mokon az önállóságról sok szó esik, de a mindennapi gyakorlat­ban, a központi intézkedések ha­tásai ezt nem eléggé segítik elő. Meggyőződésem, hogy felhalmo­zódott gondjainkon csak az ön­állóság növelésével, kockázat­vállalással és felelősségteljes ve­zetéssel tudunk úrrá lenni. Ma, amikor a vezetőket a szövetke­zeti mozgalom tapasztalatai alapján választják, akkor a megtisztelő bizalommal együtt az említetteket is kell vállalni. Kereskedő Sándor Befejezés előtt a Ferihegy 2. Készül az utasforgalmi épület előtti autóparkoló. Rövidesen befejeződik a Ferihegyi repülőtér bővítésé­nek második üteme. Ezzel tu­lajdonképpen egy új repülő­tér, a Ferihegy 2. építése ér .véget. Az utasforgalmi épület az osztrák ARGE társulás fő­vállalkozásában és kivitele­zésében, a repülőgépes elő­tér, a megközelítő úthálózat, a parkoló, a közműhálózat ki­építése pedig a Betonútépítő Vállalat fővállalkozásában — 18 ldsebb-nagyobb hazai vál­lalat és szövetkezet munká­jának összehangolásával — készül. Jelenleg már az épü­leten és a környezetén is a befejező munkákat végzik az építők. 9 A svéd—finn kooperációban készülő utashidakat finn szak­emberek szerelik. HULLÁMVÖLGY UTÁN FELLENDÜLÉS Duna gyöngye a Duna Gyöngye? Beszélgetés a szeremlei termelőszövetkezet elnökével deklődík a dísztárgyaink iránt. Ezért döntöttünk a fejlesztés mellett. Olyan felirattal gyártjuk a kanosokat, a butykosokat, ami­lyennel a vevő kéri. Nagyon sok a zsűrizett darabunk, s olyan is van, ami csak nálunk készül. — Itthon is vásárolhatók a szeremlei kerámiák? — Mire ez a cikk megjelenik, lehet, hogy már meg ,is nyílik Baján a központi művelődési házban a művészeti bolt, ahol a Sugovioa-parti város festődnek képei és a mi termékeink keres­nek majd gazdát maguknak*. Ha a melléküzemágakról be­szélünk, meg kell említenem a népi szőttest és a rongyszőnye- get. Jelenleg, házaknál készül, de nemsokára egy erre megfelelő épületet kapnak a szövőasszo­nyok. Svájcból tízezer négyzet- méter rongyszőnyeget 'rendeltek. — A község érzi a lendületet? — Baja közelsége nem okoz gondot. Munkaerő-problémánk nincs. A taigjelentkezések száma olyan nagy, hogy az idén felvé­teli stopot rendeltünk ' el. Termelőszövetkezetünk építő, brigádja tornaterem építésében vesz részt. Az iskolát és az óvo­dát anyagilag támogatjuk, de a községi sportegyesület szállítási kéréseinek is helyet adunk. Hús- bolt és vegyesüzlet nyílt a ter­melőszövetkezet segítségével. Most a szeremlei idegenforgalom megvalósításiáin törjük a fejün­ket. Célunk, hogy ne csak a ter­melőszövetkezet. hanem Szerem- le 'is a Duna egyik „gyöngye” legyen. Szeremlére, a Bajához közeli 1700 lélekszámú kisközségbe egy keskeny betonút vezet a Duna töl­tése mentén. — „Zsákutca-község” a miénk, csak az jön erre, akinek dolga van, átmenőforgalmunk nincs i — mondta Gruber György, a falu termelőszövetkeze­tének elnöke. h. A háromszázötven tagú Duna Gyöngye Tenhe- lőszövetkezet — mondjuk meg nyíltan — nem tar­tozott mindig a Duna-parti (se más) termelőszövet­kezetek gyöngyei közé, már ami a gazdálkodás eredményességét Illeti. 1980-ra szorgalmas, kitartó munkával lefaragták* a hátrányt, s a közös vagyon megindulhatott a gyarapodás útján. Azóta öt év telt el. — Rugalmasan, megfontoltan kellett gazdálkodni — kezdte az elnök a beszámolót az elmúlt öt évről. — Hetvenmillió forintot költöttünk gépiekre. Az MTZ-ket nagy teljesítményű 'Rába-trakto- rokkal váltottuk fel. Modern, nagypontosságú vetőgépekkel ve­tünk. Az aratáshoz Claas domi- nátorokat használunk. Ebből a típusból az idén is vásároltunk két darabot. A gépesítés hozzá­járul ahhoz, hogy .terméseredmé­nyeink grafikonja felfelé ível. őszí árpából, búzából 6 tonnára számítunk hektáronként. Jó idő volt —, s így szépen fejlődik a kukorica és a napraforgó i®. — Tehát a nyereségen termelő- eszközt, gépeket vásároltak. — Sőt, két új melléküzemágat is kialakítottunk. A veszteséges­sé vált szarvasrnarha-teieipünkön 1 millió 800 ezer forintos költ­séggel faipari üzemet rendeztünk be. Bérgépekkel kezdtük a ter­melést 1983-ban, ma már a lap- szabógéptŐl a saegecselőkig min­• Tóth Zoltán kezei között életre kel az agyag. den a mi tulajdonunk, Nagyon jó — korszerű közgazdasági szemlé­lettel rendelkező — faipari szak­embereink vannak. Több mint öt vállalattal állunk kapcsolatiban. Bútoripari bérmunkát végzünk, félkész termékeket gyártunk. Évente nyoiomilliós termelési ér­tékkel a téesz egyik terhelhető ágazata a faüzem. — A másik melléktevékeny­ség? — A kerámia. Félmilliós beru­házással a régi tejházból alakí­tottunk ki egy korongozóhelyisé- get. A 'bajai múzeumban fellel­hető mintavliilág szerint dolgo­zunk. de keramikusaink saját el­képzelései is érvényesülnek. — Ügy hallom, máris bővítés­re gondolnak. — Több nyugatnémet cég ér­• Bor kerül a hordókba, amit hajőval szállítanak a Szovjetunióba. L. Szabó László HAZAI TÁJ A KO* A másodszor született város A4* ióta múzeuma negyed- századdal ezelőtt a régi minorita rendházban megnyílt, majd ezután rendezvényei, zenei hetei, alkotótáborai messzeföl- dön híressé tették, felfedezni se naigyon kell a „másodszor szüle­tett várost", Nyírbátort, mely műemlékeivel és Iskoláival igazi kis kultúrközpont lett ismét, ha­zánk keleti határának közelében. A város központja: a két templom és a múzeum. Mindkét templom a hazai késő gótika re­mekbe készült alkotása; az 1480- as években épültek, de a címe­reken, sírköveken a reneszánsz díszítmények azt bizonyítják, hogy eljutott ide az akkori idők legfrissebb művészeti stílusa is. Fényes főúri udvar volt itt va­laha, az Itóliától Krakkóig áram­ló olasz reneszánsz áramkörébe tartozó kis darab Európa a tá­voli végeken. Nevezetes család volt a Bá- thoriaké, hagytak maguk után jó s rossz emléket. „Azok a rossz hírű Báthpriak” — ezzel a cím­mel jelent meg nemrégiben Nagy László könyve, mely mondák és pletykák ködéből próbálja ki­fejteni, ml is az igazság Báthori Erzsébet szád Izmusa, Báthori Zsigmond zsarnoksága, Báthori Gábor hebehurgya nagyratörése és Báthori Anna boszorkányos varázsa körül? A másik oldalon viszont ott van Báthori István lengyel király és erdélyi fejede­lem, akiben a lengyelek egyik legnagyobb uralkodójukat tisz­telik : s ama másik, korábbi Ist­ván, a kenyérmezei törökverő, aki ezt a két templomot építtet­te, egyiket a kolostor számára, a másikat a családjának szánva, sír tempi ómnak. Ez a sírtemp­lom lett a szebb, a művészibb kettő közül: itt elemi erővel ér­ződik a késő gótika teljes egy­ségre törekvése, a belső tér szin­te korlátok nélkül tárul elénk, a mennyezet finom osztású háló- boltozata szinte lebegni látszik, a magas ablakok ontják a fényt. A szemben lévő ferences temp­lom építkezése egyszerűbb, bár méreteiben nem látszik kisebb­nek. A templom legszebb ékessé­ge a Kmcsay-oltár. A helyi ha­gyomány szerint felesége emlé­kére állíttatta Knucsay János bir­tokos nemes, miután megtudta, hogy ártatlanul fejeztette le hűt­lenség vádjávaL Fiatal életéért cserébe szép emléket kapott Po­gány Borbála, megrendítő szé­pet: passió-játékot szoborcso­portban elbeszélve. Az ásatások nyomán rengeteg tárgy, használati eszköz, kályha- csempe, címerkő került elő. A múzeumban őrzik a város múlt­jának emlékeit a céhládák, mes­termunkák, páncélok, fegyverek, ruhák, levelek, iratok. Itt látha­tó Bethlen Gábor kardja, Bran­denburgi Katalin levele, Báthori István adománylevele, de még Madách Imre. íróasztala is« A Báthori-család sokféle em­léke mellett gazdag néprajzi ki­állítás szól az ősök életmódjáról, A hajdani fényét veszített vá­ros most, az utóbbi két évtized­ben kezd újjászületni'. Az erdé­lyi fejedelemség megszűntével Nyírbátor csillaga is lehanyat­lott, olyannyira, hogy 1888-ban ötsiázéves városi jogállását is elvesztette. 1973 óta ismét város. Régi emlékei, a körülvevő táj szelíd szépsége, lakóinak lokál­patriotizmusa vonzóvá teszik: Nyírbátorban él a múlt, és ott­hon a jelen; jól érzi magát a lá­togató, és hiszi: visszajön még.

Next

/
Thumbnails
Contents