Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

1985. július 9. • PETŐFI NÉPE • 5 FAUMŰZEUMO K? Menteni a menthetőt AZ ORSZÁGBAN 557 múzeum található egy 19f}3- as adat szerint. Köztük vannak a kitsgyűjtemények Is, amelyek a településeik lelkes helytörténészeinek — legtöbbször a pedagógusok — áldozatos munkája révén jöttek .Hétre. Ha csak Bács- Kiskiun megyét nézzük, a 44 gyűjtemény között fel­fedezhetünk olyanokat, amelyek már rangot vívtak ki maguknak. Például a nemzetiségi) táj házak: Ba­ján (ibunyevác), Hantán (német), Kiskőrcjs|an '(szlo­vák). -Sokan felkeresik a k uns zen tmikl ósii falumú­zeumot, amelyet a Kiskun­sági Nemzeti Park tart fenn. A kiskunmajsai Jo­nathan Tsz helytörténeti anyaga szintén sok látoga­tót vonz. Az utóbbi néhány évti­zedben megszaporodtak a gyűjtemények. Vajon jó ez? Épipen ezt a kérdést tette fel legutóbb Csorna Béla a Honismeret című folyóirat­ban Sebneczi Lászlónak, a Művelődési Minisztérium mú­zeumi osztálya vezetőjének. A beszélgetésből idézünk: „A be­gyűjtött tárgyi és dokumentum- kincs jól megőrizhető átmeneti­leg vagy végleg a megyei múze­umban is, amely készséggel ren­dez belőlük kiállítást a lelőhe­lyén, a gyűjtők lakhelyén. A jö­vőben az új helyi gyűjtemények alapításakor meg kell vizsgálni, milyen színvonalú az anyag, az elhelyezési lehetőség. Figyelembe kell venpi azt is, hogy a gyűjte­mény részére egy épületet rend­behozni viszonylag könnyű, de a fenntartáshoz szükséges anyagi erő, szakmai háttér meg­teremtése kemény feladat.” A MINISZTÉRIUM illetékesei­nek válasza kétségtelenül ténye­ken alapul. Például Mélykútion is hasonló gondokkal küszködnek. A nagyközségiben ez a kérdéjs: legyen, vagy ne legyen falumú­zeum? Nézzük a mélykútiak pél­dáját. Amíg .nem vonult nyugál­9 Jelenleg a mélykúti iskola szertárá­ban porosodnak az összegyűjtött nép­rajzi tárgyak. • A paraszti élet mindennapjairól tanúskodnak a hartal német táj- házban és az udvarán elhelyezett tárgyak. lományba Tóth Gyula orosz—tör­ténelem szakos tanár, szívügye volt, hogy helytörténeti gyűjte­ményt rendezzen be. Szakkörös gyerekeivel — voltaik vagy tizen­öten — járták a falu utcáit, szinte mindenhová bekopogtattak!, a régiségekért még a padlásra is felmásztak. Lámpák, rokkák, pa­raszti eszközök, kalendáriumok, de még az 1700-as, 1800-as idők­ből származó dokumentumok is birtokukba kerültek. Roskadásig megrakott kézikocsikat toltak haza gyűjtőútjaik végén. Az iskola szertáraiban találtak helyet a tárgyaknak. Aztán más­ra kellett a -hely, a könyvtárba cipelték át a kollekciót. Ott a nagyközönség is láthatta. Sajnos, nemcsak 'látták, hanem az érté­kesebb darabokat magukkal is vitték ... Pedig akkoriban azt tervezgették, 'hogy az öregek nap­közi otthona épületének egyik he­lyiségében közszemlére tárhatják a letűnt világ néprajzi eszközeit. A terv meghiúsult, azóta pedig lebontották a kiszemelj épület­részt. Az összegyűjtött tárgyiak a művelődési háziban porosodtak, ömlesztve raktározták a még meglévő értékeket. A gyűjtemény kétharmad része „új . gazdára” tatet. Tóth Gyula elkeseredetten mondta, hogy elment a kedve az egésztől. Annak idején meg akar­ták menteni az értékeket, hiszen a szemük láttára vásárolták meg — fillérekért — a régfeégkeres- . kedők. A JÖVÖ sem kecsegtet biztató reményekkel. Mélykúton nincs már sok régi 'ház, ha meghalnak az idősebbek, az örökösök elad­ják, lebontják, vagy átalakítják az épületeket. Nem is akad a tele­pülésen olyan hangulatos, köz­pontban lévő takaros lakóház, ahol méltó helye lenne a nép­rajzi gyűjteménynek. Amiért mégsem szorgalmazzák a tanácsi vezetők a falumúzeumot, annak az is magyarázata, hogy Mélykú­ton nem játszik szerepet az ide­genforgalom. S az üdülőközpont­tól távoli település gyűjteményét bizonyára csak a helybeliek ke­resnék fed. Azt i$ csak a meg­nyitáskor és az azt követő hetek­ben tennék, amikor még terjed a hír, hölgy új „látnivalóval” gaz­dagodott a falu ... S utána? Ha­sonló sors vár szinte mindegyik várostól távol eső falumúzeumra: zárva marad az ajtó, porosodnak a tárgyak. BalotaszáLlágon a Kos­suth Tsz tanyamúzeumát sem ke­resik fel sűrűn. Akkor pedig mi értelme volt az akciónak? SENKI SEM ADTA PA­RANCSBA, hogy minden köz­ségben legyein helytörténeti gyűj­temény. Csak divatként hat, ha mégis úgy 'gondolják, a település múltját falumúzeumban tárják közszemlére, s elhozhatják ide a más vidékről érkező vendégeket. Azoknak esetleg tudnak újat mu­tatni, mert az ország másik csücskében más gazdálkodás, más népviselet, szokások vol­tak jellemzőek. De pél­dául Mélykúton, Tataházán, vagy Tompán ugyanolyan tájiházat le­hetne berendezni, a ‘kisparaszti hagyományokkal rendelkező tele­pülések múltja .annyira hasonló ebben a tekintetben. S akkor minek megismételni, megsokszo­rozni a falumúzeumokat? A pénz más célra is kell: iskolára, orvosi rendelőre, járdára, vagyis nem a falumúzeum a legszükségesebb. Mélykúton sem. MI LEGYEN A SORSA az ösz- szegyűjtótt kollekciónak? A nép­rajzi tárgyakat a mélykúti iskola egyik szertárában őrzik. A pol­cokon egymás hégyén-bátám kö­csögök, kulacsok, vasalók. Néme­lyik darabokban áll. Szövőszék, kendertiiloló, csigáslámpa, sarló, fagerieblye, kávédaráló — ezek a tárgyak bárhol, bármelyik falu­ban fellelhetők. Nem biztos, hogy a mai gyerekek ismerik a múlt­béli néprajzi eszközöket, éppen ezért az lenne a legszerencsésebb, ha az iskola folyosóján, tárlók­ban mutatnák be azokat. A mély­kúti anyag már nem képvisel olyan értéket, • hogy külön múze­umban lenne a helye. De esttől még szerepet tölthet be a falu életében. Ha ismét létezne honis­mereti szakkör, akár bővíteni is lehetne a gyűjteményt, s a gye­rekek ápolhatnák a meglévő da­rabokat. VÉGEZETÜL hadd idézzük még egyszer Selmeczi László sza­vait a Honismeretből: „nem cél, hogy ahol már van, ott minden­képp legyen; de legyen ott, ahol létesítésének megvannak a feltéte­lei.” Ezt a .tanácsot vegyék figye­lembe azok, akik helytörténeti gyűjtemény szervezésén fáradoz­nak ... Borzák Tibor GYERMEKÉVEK-GYERMEKELET Miniszterek vendége voltam! • A TADOJÄVE köztársaság miniszterei között középen fii a mi­nisztertanács elnöke, Takács Szilvia. (Somos László felvétele) Az iskolába hatszázhúsz kisdobos és úttörő jár, és ez- idáig nevezetesek voltak ar­ról, hogy mindig valami na­gyon új és érdekes dologba fogtak. Az elmúlt mozgalmi esztendőben, október 31-én, a város felszabadulásának ünnepén megalakították a TADOJÁVE köztársaságot! Alkotmányuk második pa­ragrafusa rögzíti a jelmon­datukat: TAnulj, DOlgozz, JÁtssz VElünk! Az ötödik pa­ragrafus viszont kimondja: ,,... a legfelsőbb szerv a nép­gyűlés, amelynek minden 7 éven felüli, nyakkendő vise­lésére jogosult állampolgár egyenlő szavazati jogú tag­ja.” • A köztársaság címere. Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Általános Iskolában úttörő-mi­niszterek, a minisztertanács tag­jai jókedvűen magyarázták a hajdani úttörőcsapat átalakításá­nak lényegét,' a munka érdeke­sebbé, vonzóbbá tételének általuk megszervezett formáját. Takács Szilvia, a TADOJÁVE minisztertanácsának elnöke sze­rint az elmúlt nyáron, a kisoroszi táborban már eldöntötték, hogy valami „mást” csinálnak. Segít­ségükre volt a Pajtás Üjság, ahol a köztársaság alakításának lehe­tőségét olvasták. Mire hazaértek, már kidolgozták az alkotmány vázlatát is. — Azóta mi döntünk az önerős tábor fejlesztésének lehetőségei­ről — folytatja Pazdernyik Ildikó, a pénzügyek minisztere. Mivel táborunk önfenntartó, a köztár­saság tagjai hulladékgyűjtésből, bazárok rendezéséből, közhasznú munkából szereznek pénzt fej­lesztésre. * — Az idén a pénzügyminisz­ter mennyi pénzt használ fel a fejlesztésre? — Pontosan 103 ezer forintot! Ennyi van. Ebből két alapvető­en fontos dolgot kell megoldani: a tusolót, és a telefon bevezeté­sét. Szeretnénk a táboriba induló társainknak 200 forint térí­tési díjat is adni. — Persze, büszkék vagyunk ar­ra, hogy amióta az iskolai rongá­lásokkal, . lopásokkal, a rendezvé­nyeken való rendfenntartással a Petőfi-police negyvenöt tagja fog­lalkozik — egyre kevesebb tár­sunkat kell figyelmeztetni — fűzi hozzá az igazságügy-minisz­ter, a hetedikes Szabó István, ' — Tudom, hogy az iskolának rádiója van. Ez kinek a hatás­körébe tartozik? — A választ Boros-Oláh Judit tájékoztatási minisztertől kapom meg: — A rádiónak külön igazgatója van, aki felel a műsorért, annak tartalmáért, minőségéért, pontos­ságáért. Egyébként a TADOJÁVE köztársaságnak 'hatvannégy mi­nisztere van — minden rajban nyolc — ezek: a tájékoztatási, a pénzügyi, az igazgatási, az őrs­vezető-tanácsi, a művelődési-ok­tatásügyi, az egészségügyi, a moz­gásügyi és a próbázási miniszter. Minden raj a nyolc miniszter közül miniszterelnököt választott, majd a népgyűlésen megválasz­tottuk a minisztertanács elnökét, Takács Szilviát! — Érdekesnek, ötletesnek lá­tom ezt a kezdeményezést. Ti miért tartjátok jónak? — Mert önállóságra nevelhet­jük magunkat. Amikor megala­kítottuk a köztársaságunkat, vá­laszthattunk szaktanácsadó tanárt magunknak. Csak apróságokra kellett ügyelni: a pénzügyminisz­ter he ének szakos tanárt kérjen fel tanácsadónak — feleli Sulyok Marika. — Amikor az oktatási miniszterek kimondták, hogy diszkót, csizma-bálat szervezünk, a tájékoztatási miniszterek már szervezték is a többit, a zenét, a harapnivalót... A bevételre pedig már a pénzügyminiszterek ügyeltek! — És mit szerveznek az egész- ségügyi miniszterek? —* Például a tisztoságcsomagot ellenőriztetik a mosdók előtt. Kezdetben gondok voltak, de már mindenkinél van szappan, törül­köző! — feleli Martinkó Kati. — A mozgásügyi miniszterek mit tettek az esztendő folyamán? — kérdezem Leirer Zsoltot. — Nagy súlyt helyezünk a tö­megsportnál! Minden kedden és csütörtökön a köztársaság tagjai vagy labdajátékkal vagy turisz­tikával foglalkozhatnak. Termé­szetesen’ ez nem kötelező. — Milyen időközönként tanács­koztok? Néhány pillanatig tűnődnek a válaszon és már biztosan tudom, hogy a TADOJÁVE köztársaság­ban nincsenek merev szabályok. — Amikor szükséges! — fele­lik. Ha kell, akár hetente, ha nem, akkor szükség szerint, akár több ihét kihagyásával. • Nagyszerű, szellemes, hasznos. kezdeményezés a kiskőrösi úttö­rőké. Szabad, érdemes utánozni! sei— Úttörők a testvéri országokból A vakáció következő heteiben hetven külföldi úttörővendé­get fogadunk. A Szovjetunióból húszán érkeznek, — két fel­nőtt kísérővel — a Kiúm-területről. Fogadásukra július 6-án került sor, Kecskeméten, a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban. Programjukban megyénk megismerése szerepel, de természetesen elmennek a balatonfenyvesi úttörőtáborba, és háromhetes ittlétük során Budapest nevezetességeit is megmu­tatják nekik. A jugoszláviai Vajdaságból huszonöt úttörőt várunk, ugyan­csak két kísérővel A megye úttörőinek fenyvesi táborát akkor látogatják meg, amikor a Szabadság Lángja akció győzte­sei lesznek ott. Látogatásukat a' kalocsai úttörőelnökséghez tartozó községek kiváló vörösnyakkendősei viszonozzák. Gyulafehérvárról (Romániából) huszonöt úttörőt várunk két­hetes programmal. Fogadásukra július 19-én kerül sor a me­gyei úttörőelnökségen. Ittlétük idején a kiskunmajsai úttörő- elnökség delegációja indul testvérmegyénk meglátogatására. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK V V Van egy régi szemiive- ^ ** V• * gém is, bent használom csak, ott hever évszámra az asz­talon, az is szorítja a fejemet. Pedig az is jó volt, amikor új volt. Azt már a próbafúrás utá­ni napokban észrevettem, hogy szemüvegből a régi á jó, nem az új. És nem horkolok, amióta megoperáltak. Erre feleségem hívta föl a figyelmemet. Igaz, nem is nagyon álmodom. Azt jól megtanultuk annak idején, hogy mindenki álmodik, inkább arról lehet szó, hogy elfelejtem, mire fölébredek. Jó sokáig azt se tud­tam eldönteni, aludtam-e délután, vagy csak akartam. Közvetett módszereim voltak csak. Az iskolai szünetig napközben magam voltom itthon. Olvashat­tam, amennyit akartam, felehet­tem is, alhattam is, írhattam is,' tengtem-lengtem, estefelé viszont níindig sétáltunk. A karácsonyi készülődés billentett ki nagy-nagy nyugalmamból, utána pedig a fé­lelem. Ha megint az izotóp-labor­ban kell kezdenem az ellenőrző vizsgálatokat, akkor megint nem kerülhetem él a derékba szúrást. 'Nagyon finoman akarják csinál­ni. már érzéstelenítő injekciót is adnak előtte, de az a múltkori csőd megfeküdte a telkemet. Néha most is érzem a nyomát. Nem egyeztünk meg pontosan, mikor kell visszamennem, csak abban maradtunk, hogy január hefedike után. Hetedike hétfőre esik, előtte való héten, szerdán vagy csütörtökön ott voltam már, hogy pontosan megérdeklődjem. Minden orvossal külön beszél­tem, mind másképp jósolta a kontrollt. Volt, aki csaíc beszél­getést ■gondolt. Azt is mondta mindegyik viszont, hogy hétfőn még ne menjek, mert ezer baj ütötte föl a fejét: nem működik az izotóp-labor: fertőtlenítik az intenzív osztályt, ezért a friss betegeket ide hozzák föl; új mű­anyagpadlót ragasztottak föl a folyosóra, és egyáltalán nincs hely kóbor betegek számára. A hétfő helvett szerdában egyez­tünk meg, de úgy, hogy nem költözöm be azonnal, csak ké­sőbb majd. Mentem szerdán, jó hírrel fo­gadnak: hétfőn Pécsre kell men­nem ahhoz a gépTTez, amelyik be­lát a csont mögé Azt is meg tud­ja mondani, mennyire sikerült az operáció, a nagyra nőtt agykam­ra visszahúzódott-e valamennyire, és megindult-e az agyfolyadék keringése. Nagyon megörült a derekam a hírnek. Megeshet, hogy nemi kell beleszúrni? Kocsiból nézve gyönyörű a tél. Szűzfehér hó mindenütt, csak az úton nincsen. Autók alig járnak, a bajai hídon szinte várakozás nélkül átmehetünk. Az út mellett ákombákomfutású szőlők vannak, de jó lett volna hoznom a fény­képezőgépet! Hatkor indultunk most is. háromnegyed tízkor már ott is voltunk. Szóról szóra ismét­lődik a múltkori eset: valaki van már előttem, azt. az egyet kell csak megvárnom, és én követ­kezem. Szólítanak, egészen más a sze­mélyzet. Sótalan-szótalan az asz- szisztens. Előkészíti a kontraszt­anyagot, h^rom nagy injekciós tartályt szívat meg• vele. Végre egy ismerős, az Ágnes, 6 adja be mind a hármat a jobb karomba. Igen finom tűvel dolgozhat, alig érzem. Betolják a vasalódeszkát a ke- mepceszájba, indul a tökgyálu. Időm van, mozdulnom úgyse sza­bad, számolgatom megint, hányat sercint egy menetben. Először száznyolcvanat számoltam. Lehet, hogy tévedtem, megszámolom a másodikat is: most már száz- nyolcvanhárom. Ez biztosan té­vedés, mert párosnak kell lennie. Annyira belefeledkezem, azt már nem is tudom, hányadik menet­nél tartunk. A hatodikig-hetedi­kig biztosan eljutottunk. Most is megkérdezték közben is, nem énem-e rosszul magamat, majdnem szégyelltem, hogy nem. Kint várom meg az eredményt, végre adják. Sértek-e vele vala­kit, ha megkérdezem, mit talált a gép? A múltkori nagyon ked­ves asszisztens hozta ki, csak megkérdezem, legföljebb kitér a válasz elől. Rámnéz, és azt mond- ja, minden jól van. Igazán? Iga­zán. Az is megeshet, hogy nem találkozunk többet? Az is. Ak­kor még egyszer nagyon szépen megköszönöm. Igaza volt a Németh Bandi­nak. ö mondta ki először, hogy édes komám, te meggyógyultál. Akkora jóslat volt ez akkor, nem hittem el neki. Most se me­rem elhinni, pedig erre a szóra vártam október másodika óta. Röpültünk hazafelé, és az út is sokkal szebb volt. Zsebben a föl­mentő ítélet, hogyne lett volna szebb! Bár azt mondták itthon, más­nap-harmadnap is ráérünk be­menni a lelettel, de ki győzné azt kivárni? Délután fél négykor már bent vagyunk. A magasföldszin­ten lakik a professzor, vagy sze­rencsénk lesz, vagy nem, őt pró­báljuk meg először. Bent talál­tuk. Fölbontja a neki szóló leve­let. Ragyog az arca.' — Nagyon jó! Ha így állunk, akkor eltekintünk a további kli­nikai bizonyítástól. Minek keres­sük, amit úgyse lehet megtalál­ni? — Semmi hiba nincsen? — Nincsen. A kamra összébb­húzódott, már csak akkora, amek­korának ilyen műtét után illik lennie, és a keringés is megin­dult. — Eggyel több okom van, hogy igen hálásan megköszönjem. Tu­dom, hogy nagy műtét volt, de mostanáig nem mertem elhinni, hogy jól sikerült. — Ez már magán múlott. — Nagyon szépen megköszö­nöm. Már szorongattuk egymás ke­zét a lépcső sarkán — ment föl a délutáni'vizitre éppen —, ami­kor még fontos kérdeznivalóm volt: — Hogyan kell ezután élnem? Mit szabad, és mit tilos "csinál­nom? — Ha jön a villamos, arra na­gyon vigyázzon. Ne álljon elé. Meggyógyult, éljen úgy. — Ki is írathatom magam? — Ki. Ügyis tudom, hogy dol­gozik. A beteg ember hálával van tele. És aki föltámadt? Annak új szótárra lenne szüksége, mert hamar észreveszi, agyonkoptatott szavak állnak csak rendelkezésé­re. Hálával és köszönettel tarto­zik a professzornak mindenek­előtt. a két adjunktusnak és a tanársegédnek, az összes nővér­nek, beleértve az intenzív osztály dolgozóit is, az altatóorvosnak is természetesen, és mindenkinek, aki a kiadós, hosszú műtét alatt akár egy cémaszálat is arrébb mozdított. Talán tudják, mit je­lent a cérnaszál, amikor hajszá­lon múlik, hogy megmarad az ember. Én pedig, ha meglátok egy villamost, fal mellé húzódom. VÉGE Novadovszky Nóra Szabadszál­láson volt úttörő. Befejezvén az általános iskolát, jelentkezett a csapatvezetőjénél: ifivezető sze­retne lenni. Kunszantmiklósról, a képző táboriból kaptunk tőle le­velet. „A táborira érkezés után meg­alakítottuk a rajokat, nyomban munkához fogtunk: megválasztot­tuk a tisztségviselőket, költöttünk őrsi indulót, és elkészítettük a próbailapokat is. Tíz tábori próba várt ránk! A táborban töltött na­pok során értékes rajfoglalkozá­sokon vettünk részt, ' számos új érdekes játékot, éneket tanul­tunk. Volt számob spontmérkőzé- sünk, forgószínpaidunk és karne-" válunk — és természetesen jel­mezbálunk is a VIT jegyében. Táborunk vezetőinek . jóvoltából alaposan felkészültünk a követ­kező tanévre, amikor már segít­hetjük rajvezetőink munkáját. ♦ * ♦ „Iskolánknak gyakorlókertje van — írja Deli Andrea JászszervtlászlórcQ —, ahol való­ban minden terem: zöldség, gyümölcs és egyebek. Farkas Jó­zsef tanárunk irányítja itt a gya­korlati órák foglalkozásait, amit mi örömmel végzünk, hiszen a megtermett, az itt termelt növé­nyeket a napközi otthon kony­ha jónak eladva a csapat pénztá­rát gyarapithatjuk. A vakáció idején pedig valamennyien két nap munkát vállaltunk a kertben — különben nevelőink nem győz­nék a sok kapálást, locsolást” Összeállította: Selmeci Katalin cm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents