Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

1985. július 9. • PETŐFI NÉPE • 5

VAGYONVÉDELMI FELADATOK

Tulajdonosi szemlélet

A rendőrséggel együttműködve

és magatartás

A vagyonvédelem helyzetéről és időszerű feladatairól tájékoztatták a Belügyminisztérium iletékesei az MTI munkatársát. Egyebek között elmondották: a múlt évben 157 036 bűncselekmény vált ismertté. A vagyon elleni bűncselekmények éves száma az öt évvel ezelőtti 60—70 ezerről 1984-ben 95 ezer fölé emelkedett, s részarányuk az összes bűnözésen belül meghaladja a hatvan százalékot. Ezek az adatok arra utalnak, hogy társadalmi méretekben változatlanul nem kellően hatékonyak a vagyon elleni bűnözés visz- szaszorítására tett erőfeszítések.

A kedvezőtlen helyzet okai rendkívül összetettek, számos társadalmi jelenséggel kapcsolatosak. A vagyon elleni bűnözésen belül fokozódott a társadalmi tulajdon veszélyeztetettsége. A társadalmi tulajdont károsítok tudatosan keresik a gazdasági élet változásaiból adódó esetleges szabályozatlanság, rendezetlenség kihasználásának lehetőségeit. Helyenként a gazdálkodó és a kereskedelmi egységekben huzamosabb időn keresztül károsítják a társadalmi tulajdont, lopással, sikkasztással, csalással, gondatlan vagy hanyag kezeléssel. Tavaly a társadalmi tulajdont 8375 esetben betöréses lopással károsították.

A bűnügyek megelőzéséért a rendőri szervek évente mintegy harmincezer esetben keresték meg a vagyon kezeléséért felelős szerveket, a tulajdonosokat, s tettek javaslatot a javak biztonságosabb védelmére, az ehhez szükséges intézkedésekre. Szá-v mos területen szűkültek a bűnei#1' követés lehetőségei: sok helyütt javult a pénzügyi és számviteli rendszer, biztonságosabbá vált a társadalmi tulajdon kezelése, őrzése.1 Felhívták azonban egyes gazdálkodó szervek figyelmét arra, hogy elsősorban a belső ellenőrzés szigorításával, tervszerűbbé, rendszeresebbé tételével tárják fel azokat a hiányosságokat, amelyek lehetővé teszik a bűncselekmények elkövetését.

Lényegesen nehezebb feladat a személyek javait károsító bűn-, cselekmények megelőzése. Az ilyen bűnesetek csaknem 90 százalékában közrejátszott a károsultak vagy környezetük felelőssége: gyakran hiányzik a kellő óvatosság, s tapasztalható a hanyagság, figyelmetlenség. A tolvajnak sokszor szabad az útja a nyitva hagyott lakásajtón keresztül, s az alkalmi kocsikázásra vágyóknak sem kell olykor sokat fáradozniuk, ha nyitva találják a gépkocsi ajtaját. Tavaly a személyi tulajdont több mint 14 ezer esetben károsították meg betöréses lopással. Nem egy esetben a károsultak úgy is hozzájárulnak a bűncselekmény elkövetéséhez, hogy védekezésre képtelen állapotukkal, vagy értéktárgyaik hivalkodó mutogatásával felhívják magukra a figyelmet.

A rendőri intézkedések — bár sok területen eredményesek voltak — a helyzetet eddig nem tudták alapvetően befolyásolni. Nehezíti a vagyon, elleni bűncselekmények megelőzését az is, hogy a különböző vagyonvédelmi eszközök gyártása ma rendkívül szétaprózott. Ugyanazzal a cikkel — például betörésijelző-érzékelő- központokkal — számos gyártó foglalkozik. Az lenne célszerű — hangsúlyozták a BM illetékesei —, ha a gyártás összefogottan, lehetőleg korszerű gyártástechnológiával, gazdaságosan történne, s a készülékek rendszert alkotva, elérhető áron kerülnének forgalomba.

A jól szervezett, kialakított vagyonvédelem nem képzelhető el a rendőrséggel egyeztetett, jóváhagyott, úgynevezett rendszer- terv nélkül. Ugyanilyen fontos, hogy a telepítést végző személyek

rendelkezzenek megfelelő erkölcsi igazolással. Csak megbízható szakemberrel szabad ilyen munkát végeztetni. Szükség volna arra is, hogy az üzemeltető minden esetben kössön szervizés hibaelhárítási szerződést a biztonságtechnikai rendszer kivitelezőjével, mert a telepített készülékek szervizelése legtöbbször esetleges, a bejelentett hiba elhárítását gyakran napokra, hetekre elhalasztják. Pedig a vagyonvédelmi berendezések meghibásodása, a rendszer működés- képtelensége jóvátehetetlen károkait okozhat.

Számos eset tanulsága az is, hogy a portási, őrzési feladatokat csak megfelelő szellemi és fizikai képességű dolgozókra szabadna bízni — nem pedig esetleg beteg, idős emberekre. Az illetékesek felhívták a figyelmet arra is, hogy a pénztárak, értéktárolóhelyek kialakításához az Állami Biztosító\ ajánlásokat dolgozott ki.

A vagyonvédelmi eszközök élterjedtségével sem lehetünk elégedettek — hangsúlyozták a minisztériumban. De elsősorban a tulajdonosi szemléletnek és magatartásnak kell változnia ahhoz, hogy a védekezés hatékonyabb, s a bűnözők számára az elkövetés nehezebb, kockázatosabb legyen. A szemléletformáláshoz, a vagyon elleni bűncselekmények megelőzéséhez nyújtanak segítséget Budapesten a BRFK vagyonvédelmi tanácsadó szolgálatánál, vidéken pedig a megyei rendőr-főkapitányságokon.

NAGYÜZEMEKNEK

Kedvezményes kombájnvásárlás

A kedvezményes kombájnvásárlási lehetőséget kihasználva az aratás indulása előtti napokban megélénkült a vásárlás, újabb mezőgazdasági üzemek határozták el a gépbeszerzést. A MÉM és a Pénzügyiminisztérium, mint ismeretes a kereskedelem javaslatára megállapodott, hogy a szerényebb anyagi helyzetben ftvő üzemeknek hitelkedvezménnyel segítik elő az új kombájn vásárlását. A vételár 20 százalékának befizetésekor már hozzájuthatnak az új géphez, s a további részleteket általában öt év alatt kell visszafizetniök. A

Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságainak egyedi elbírálása alapján — esetenként — a 20 százalék befizetése alól is mentesülhetnek a termelőszövetkezetek,

A július 1-től érvényes kedvezményekkel élve máris csaknem 40 kombájn talált gazdára. Az AGROKER vállalatok raktáraiban további, több mint 300 korszerű arató-cséplőgép vár vevőre. Az általában kedvezőtlen adottságú, szűkös anyagi forrással rendelkező tsz-ek többsége gondos mérlegelés után döntött

az új kombájn vásárlása mellett. A sok csapadék miatt a gépek várhatóan nagyobb igény- bevételnek lesznek kitéve, s így a régi, elöregedett kombájnoknál fokozódik a meghibásodás eshetősége, ami hátráltatja a folyamatos munkát. Az új gépek viszont üzembiztosak, nagyobb teljesítményűek, s így rövidebb idő alatt több gabonát takaríthatnak be velük.

Az AGROTEK-hez és a megyei AGROKER vállalatokhoz a hét végén újabb kombájnrendelések érkeztek.

Közös döntés, személyes kiállás

Még tavasszal, hetekkel-hó- napokkal az országgyűlési és tanácsválasztások előtt, egy |%| meglehetősen népes nyilvános pártnapon hallottam beszélni — kérdésekre válaszolni, s közben vitatkozni —

1

a Központi Bizottság egyik tagját. Az egyik kérdés a kettős jelölésekre vonatkozott. Az előadó meggyőző érveket sorakoztatott fel — és úgy ér- ■ ződött, semmi kétség: mely, őszinte meggyőződéssel — emellett az új törvényes előírás mellett. Engem mégis meglepett a dolog, mert tudtam, hogy még mielőtt az országgyűlés az új választójogi törvényt megalkotta volna, illetve még ezt megelőzően a Központi Bizottság állást foglalt volna ez ügyben — ő különféle megfontolásokból — ellene volt a kettős jelölés kötelező bevezetésének. Most tehát e tavaszi pártnapon meglepődtem ..., de csak egy pillanatra. Mert végeredményben ez a természetes: annak idején a legfelsőbb párttestület vitájában bizonyára ellene szavazott e megoldásnak, de M minthogy az ő véleményével ellentéte döntés született, ő fegyelmezetten, pártszerű korrektséggel alávetette magát a többség akaratának.

Nélkülözhetetlen egység

A marxista—leninista pártok működésének kezdettől egyik sarkalatos elve ez, amit az említett példa is illusztrál. Az tudniillik, hogy a párt politikájának kialakításában, a különböző szintű pártszervezetek és -szervek fórumán napirendre kerülő politikai, társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megvitatásában

egyenlő joggal vehet részt — és kell is, hogy részt vegyen — minden kommunista, a pártszervezet vagy testület minden tagja; fejtse ki szabadon, bármi is a véleménye; a közösen hozott határozatról, állásfoglalásról, döntésről a í végrehajtást illetően azonban nincs helye további vitának. Alá kell vetniük magukat az ellenvéleményen levőknek is, és nem is csak egyszerűen alávetni: képviselni, bátran és egyértelműen kiállni mellette a nyilvánosság előtt, teljes odaadással dolgozni és küzdeni a megvalósításért. Amennyire nélkülözhetetlen a döntés előtti nyílt és szabad vita, olyannyira nélkülözhetetlen az egység a közösen, demokratikusan hozott határozatok, az ily módon kialakított , . politika képviseletében és megvalósításában.

Jóllehet kezdettől alapelve ez minden lenini típusú forradalmi, kommunista pártnak, így évtizedek óta csorbítatlanul alkalmazott törvénye a Magyar Szocialista Munkáspártnak is, ezért újra és újra megfogalmazódik alapvető

fontosságú határozatokban, dokumentumokban.

Kádár János, pártunk főtitkára vitaösszefoglalójában igen nagy teret és figyelmet szentel ennek a kérdésnek. „A Magyar Szocialista Munkáspártban — mondotta — ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne ... De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntés- hozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen véleményt fejtett is ki a döntéshozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló.”

Nyíltan, bátran

Kis történelmi visszapillantással emlékeztetett rá, hogy az 1956-os ellenforradalom utáni hetekben az MSZMP új politikai irányvonala mellett milyen bátran, elszántan álltak ki az akkor sokkal kisebb létszámú, s egy-egy helyen és nem egy kérdésben a helyi közvéleménnyel szemben bizony kisebbségben levő párt- szervezetek. Kiálltak a kommunisták, vállalva a fizikai veszélyt is, vállalva a politikai harcot, a heves vitákat a tömegek meggyőzéséért, a bizalom visszaszerzéséért. Aztán a következő években, amikor minden területen fokozatosan mind jobban mentek a dolgok, mind többen és mélyebben értettek velünk egyet, egy kissé élkényelmesed- tünk. Elszoktunk a kemény vitáktól, a bátor kiállástól. A legutóbbi időszak pedig egy kissé ilyen elkényelmesedett állapotban találta a párttagokat. „Az elmúlt három-négy esztendőben, amikor a problémák összesűrűsödtek, előfordult, hogy néhány okvetetlen- kedő problémáinkat felnagyítva és az imperialista propagandától is ösztönözve különböző fórumokon agresszívan lépett fel politikánk, társadalmunk, népünk törekvéseivel szemben” — mondotta 'Kádár János. — „S mind gyakoribb volt, hogy a teremben senki sem utasította vissza nézeteiket... Pedig igazságunk mellett minden időben és minden körülmények között ki kell 'állnunk. Politikánkat nyíltan és bátran kell képviselnünk.” Nos, ugye ismerős e diagnózis, és ugye érthető a közös döntések melletti személyes kiállás követelményének mostani, rendkívül nagy hangsúlya.

Széles körű vita után

Nem egy párttag úgy véli, azzal nyerheti meg környezetének — vagy valamilyen rendezvényen kényes kérdéseket föltevő hallgatóságának — ro- konszenvét, ha egy követ fú a szocializmusnak a semmire és senkire tekintettel nem levő kritikusaivál, idegen nézetek hirdetőivel, az eredményeinket lebecsülőkkel és az erőfeszítéseinket kétkedve fogadókkal, ha nem áll ki, ha megfutamodik, kitér a vita elől. Ez merő tévedés. A negatív társadalmi jelönségek bí- • rálói, a kényes kérdések feltevői az esetek többségében valójában nem ellenségei a szocializmusnak, ‘hanem egyszerűen csak választ várnak kételyeikre, cáfolatot a burzsoá propaganda rágalmaira. S ha ez elmarad, ha a párttag a kiállás, a vita helyett meghunyászkodik, aligha számíthat rokonszenvre.

A már említett vitaösszefoglalóban Kádár János rámutatott arra is: ez a párttagokkal szemben támasztott követelmény „fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia”. A szocialista társadalom építésének folyamatában tapasztaljuk, új és új, mind bonyolultabb problémákkal találjuk szemben magunkat. Nincsenek kész receptek: mindig eredeti, s a lehető legjobbnak ígérkező megoldásokat kell megtalálnunk rájuk. Mindig alternatív lehetőségek között kell válasz- tanunk. A társadalmi vezető- szerepét felelősséggel betöltő párt ebben nem is járhat el másként, mint hogy mesz- szemenően támaszkodik a tudomány segítségére, de nemcsak arra: az egész nép értékes észrevételeire, javaslataira, véleménynyilvánítására.

Mind gyakrabban alkalmazza pártunk azt a módszert, hogy egy-egy körülhatárolható

kérdést vagy — mint legutóbb a kongresszusi irányelvekben — politikai szándékainak egész komplexumát széles körű társadalmi vitára bocsátja, véleményt kér róla a kommunistáktól, a tömegszervezetek és -mozgalmak, állami és társadalmi intézmények közvetítésével lényegében a? egész néptől. Ha- zánkban a szocialista társadalom építése egypártrend- szer keretei “között folyik, a lehetséges alternatívák közötti választás is ily módon, a meggyőződésre alapozott bizalomra építve történik. Ez viszont megköveteli, hogy a demokratikus, a többségi elv alapján hozott elhatározásokat egységesen, minden kételyt eloszlatva képviseljék a párttagok. Csak ha a párton belül megvan ez az eszmei és cselekvési egység, remélhető, hogy a politika a mindennapi gyakorlatban eredményesen valóra is válik.

K I.

;

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Az állattartáshoz érteni kell

•0

Két évvel ezelőtt egy keceli kisiparos építkezett és elfogyott a pénze. Azon gondolkodott, hogyan tudna plúsz jövedelemhez jutni, amiből megvásárolhatná a még szükséges építőanyagokat.

A kisiparos találkozott a Kiskőrösi' Állami Gazdaság háztáji felelősével, és elpanaszolta neki a gondját. Ázt a tanácsot kapta, hogy kössön szerződést a kiskőrösi gazdasággal szarvasmarha- hizlalásra. Csábító volt az ötlet, mert a beszélgetés során olyan információt is kapott, hogy bikánként kétezer forint tiszta nyereséget lehet szerezni.

Elkezdtek számolni. Tíz marha hizlalásáért húszezret, húszért negyvenezer forintot kapna. A kisiparos úgy vélte, jó út lesz ez problémájának megoldásához. Egymás markába csaptak, aztán megkötötték a vállalkozási szerződést először tíz szarvasmarha hizlalására, aztán még tízre, noha a gazdaság szakemberei által megfogalmazott szerződés szerint a vállalkozó egyszerre tíz bikánál többet nem hizlalhat.

Nem ördöngös dolog, de...

Megkapta a húsz bikaborjút a keceli kisiparos, aki a jószágok elhelyezésére gyorsan összetákolt egy fészert. Jászol helyett valahonnan vályút szerzett, ebből akarta etetni az állatokat. Egy- szer-kétszer sikerült is, de a borjak a vályút széttaposták, így a földműveléssel, szarvasmarhatartással eddig egyáltalán nem foglalkozó kisiparos a földre tette a tápot.

Nem ördöngös dolog, majd megtanulja — gondolta, s közben azon bosszankodott, hogy a gazdaságtól többször is késve kapja meg a tápot, szalmát, pedig azt ígérték néki, hogy mindig pontosan házához szállítják. Előfordult, hogy saját költségén neki kellett elhozni a tápot, szalmát. Amikor pedig ismét nem tudta mivel etetni a jószágokat, vett sertéstápot, s azt tette eléjük.

Beteg lett, aztán elpusztult az egyik, néhány nap múlva egy másik borjú. Késő volt már a háztáji felelős figyelmeztetése, miszerint a fészer nem alkalmas szarvasmarha-hizlalásra. És a szerződésnek azt a pontját hiba volt elfelejteni, hogy a vállalkozónak fel kell keresnie az Állami Biztosítót. Igen, igen, csakhogy az megnöveli a költségeket. Ezért a f^eledékenység ...

így aztán az újdonsült szarvasmarhatartó csak 18 bikával tudott elszámolni a gazdaságnak. A mázsáiéinál más baj is kiderült. A szerződés szerinti súlyt ugyanis egyik állat sem érte el.

Hibák — fele-fele részben

A bíróságon folytatódott a kisiparos esete. Elszámoláskor a Kiskőrösi Állami Gazdaság százezer forint tartozást mutatott ki, s ennyit kért per útján az alperestől, vagyis a kisiparostól.

A kiskőrösi bíróság mindkét félnél, tehát a kisiparosnál, s a gazdaságnál is hibát talált, felefele részben.

A kisiparosnak nem lett volna szabad ilyesmire vállalkoznia, hiszen egyáltalán nem értett az állattartáshoz, nem megfelelő helyen tartotta a szarvasmarhákat, a gondozásban, tehát az etetésben, itatásban is súlyos hibát követett el. Két szarvasmarha emiatt megdöglött, s a meglevő, illetve átadott állatok nem érték el a kellő súlyt, tehát nem megfelelően teljesített. Ám a gazdaság is megszegte a szerződést, egyrészt azzal, hogy tíz helyett húsz borjút szállított, másrészt a háztáji felelős nem ellenőrizte időben a tartási körülményeket, s harmadszorra pedig többször késett a táp eljuttatásával is.

Tekintettel arra, hogy a szerződésszegés 50—50 százalékos, ezért a bíróság a keceli lakost arra kötelezte, hogy a kiskőrösi gazdaság által kért 100 171 forint helyett 49 532 forintot fizessen ki a felperesnek.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, de ez eredménytelen volt, mert a másodfokú megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Akik gyorsan

meg akarnak gazdagodni

A bíróságok igen sok olyan vitás kérdésben kénytelenek dönteni, amelyek az állatok hizlalására kötött vállalkozási szerződésszegésekkel kapcsolatosan. Nemcsak Kiskőrösön, hanem Baján, Kiskunhalason és másutt is gond ez.

Tekintettel arra, hogy a kiskőrösi bíróság tárgyalóterméből hoztunk egy ilyen tanulságos esetet, ezért a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatóját, Janik Józsefet kértük arra, mondja el véleményét a „tucatperekről”, s tegyen javaslatot csökkentésükre, vagy megelőzésükre'.

— Három csoportba oszthatók azok, akik állathizlalásra vállalkozási szerződést kötnek — mondta a gazdaság igazgatója. — Az egyik csoportot azok alkotják, akik gyorsan meg akarna« gazdagodni. Ennek érdekében, amikor megkapják hizlalásra a malacokat vagy a borjakat, sajátjaikként szerződést kötnek egy termelőszövetkezettel is. Felveszik a pénzt. Aztán az állatok leadásakor, vagyis körülbelül fel év múlva kiderül, hogy „miben sántikáltak”, de addig van pénzük.

— Hogyan tehetik ezt?

— Ügy, hogy a malacokra, borjakra nincs ráírva, hogy kié. Az állami gazdaságok szakszolgálatának van egy adatbankja, amely elraktározza a szerződéseket, de eddig csupán két termelőszövetkezet csatlakozott a bankhoz, tehát így ellenőrizhetetlenek a többszörösen szerződéskötők.

— Aztán a gyorsan meggazdagodni akarók azt is csinálják, hogy a sertéseket — amelyeknek hizlalására szerződést kötöttek velünk, vagy más gazdasággal — amikor elérik a 80—90 kilót, eladják, s vesznek helyettük 40 kilósakat. Így a pénz fele megmarad nekik, de gondjuk lesz a takarmánnyal. Ugyanis három kiló 80 deka takarmányt adunk egy úgynevezett ráhízott kilóra. Olyan is van, aki pénzzavarában eladja a takarmányt, és például konzervgyári borsóval meg miegymással eteti a sertéseket.

A nem megfelelő tartás következtében az állatok elhullanak, s ott a baj, mert nem kötöttek biztosítást, hogy ezen is spóroljanak. Ehelyett azonban summas összeget kell fizetniök.

Az igazgató a következő csoportba azokat osztotta, akik nem mérik fel reálisan az állatok elhelyezésének lehetőségét. Van egy kis óljuk, s oda 100—200 kismalacot dugnak be azzal, hogy maja bővítik a helyet. De nincs ra pénzük, s az állatok egy része megdöglik. Nem jártak az Állami Biztosítónál, mert spórolni akartak, így aztán ki kell fizetniük a kárt.

A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, — számuk nem kicsi —| akik értenek az állattartásihoz — mondta az igazgató. — Velük nincs problémánk. Sertésenként 500—600 forint a hasznuk, s ugyanennyi a miénk, vagyis a gazdaságé.

’ — Mi a javaslata a viták csökkentésére?

— Az, hogy a szerződéskötők a valós helyzet alapján vállalkozzanak hizlalásra. Akik pedig nem értenek hozzá, kerüljenek el bennünket. Részünkről pedig: a termelésszervezők jobban nézzek meg, kivel kötnek szerződést. Ebben egyébként érdekeltek — a korábbiaktól eltérően — ugyanis a vágóhídra leadott sertések után kapnak célprémiumot. Igaz, néha késve szállítottunk tápot, ezt a hibánkat igyekszünk kijavítaJelentos anyagi értékek

Az állatok hizlalására kötött vállalkozási szerződések peres ügyekké válásával kapcsolatban felkerestük dr. Hideg Ferencet, a Kecskeméti Megyei Bíróság elnökhelyettesét és dr. Konkoly Csabát, megyei főügyész- helyettest.

Elmondták, hogy 1983-ban n- gyeltek fel az ilyen tárgyú pere« számára, jelentős növekedésére. A népgazdaságnak is hasznos tevékenységben vadhajtások keletkeztek. Azt a problémát tapasztalták, hogy a szerződő gazdaság jelentős anyagi értékeket bocsájt ki, s ezt esetenként nem követi megfelelő teljesítés, vagyis népgazdasági haszon.

Két évvel ezelőtt az ügyészség vizsgálatot tartott a bűnügyekkel kapcsolatban,' vagyis amikor a vállalkozó gyorsan meg akart gazdagodni, s ezért sikkasztott, vagy csalt. A gazdaságok figyelmét a hatóságok felhívták arra, hogy a szerződéseket, pontosan, ne elnagyolva készítsék, ugyanis sok jogi probléma ebből adódott. Megfelelően készítsék elő a szerződéseket, s törekedjenek a teryszerűségre.

Célszerű az is, hogy a szerződés hatályba lépésének felétele legyen az állatok biztosítása, ezzel megelőzhető a vállalkozó „spórolása”. Az is csökkentené a vitá- kat, ha a gazdaság és a szerződő fél szorosabban együttműködik. A megfelelő partnerek kiválasztása, az egyértelmű, pontos szerződések mellett a megyei bíróság és a főügyészség vezetői\ar- ra is felhívták a szerződő gazdaságok figyelmét, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak a teljesítés menetközbeni ellenőrzésére is.

Mindezek talán hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen« vagy megszűnjenek az állathizlalással kapcsolatos viták, a polgári perek, s a bűncselekmények.'

Tárnál László