Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

4 ® PETŐFI NÉPE O 1985. július 4. KGST-ÜLÉSSZAK UTÁN ' Az együttműködés új formái A rugalmas gyártórendszerek kidolgozásában, szakosított és ko­operációs gyártásának megszer­vezésében való sokoldalú együtt­működésről és széles körű nép- gazdasági elterjesztéséről írtak alá keretegyezményt a KGST negyvenedik ülésszakán Varsó­ban. A szocialista országok együtt­működését elősegítő újabb meg­állapodás jelzi azt, hogy az érde­kelt államok milyen irányban és milyen ütemben kívánnak a kö­vetkező években haladni. Az elképzelések egyik fő té­mája olyan új gépipari termékek kifejlesztése, amelyek segítségé­vel az energia- és nyersanyag­megtakarításokban gyökeres vál­tozásokat érhetnek el. Tény és való, hogy jelenleg még a saját erőforrásokból, valamint a köl­csönös együttműködés erősítésé­vel kielégíthetik a KGST-tag- országok nyersanyag-, fűtőanyag- és energiaszükségletét. A szak­emberek azonban hangoztatják: bármilyen hatalmas készletek­kel is rendelkezünk, ha nem csök­ken az anyag- és energiafelhasz-'* nálás, akkor veszélybe kerül a tagországok igényeinek kielégí­tése. A probléma sürgősségére utal az a jelentés, is, mely szerint a KGST-országókban körülbelül 25—30 százalékkal több anyagot es energiát használnak fel egy adott termék előállításához, mint a Közös Piac államaiban. Vagyis, a következő időszakban már a termelés növeléséhez elengedhe­tetlenül szükséges erőforrásokat elsősorban a takarékossági intéz­kedések eredményeként kapott anyagokkal, energiával kell biz­tosítani. Nagy lehetőség nyílik a szocia­lista országok között az együtt­működésre, hiszen az a takaré­kosság területén még gyerekcipő­ben jár. A hetvenes évek végétől az egyes államok sokrétű intéz­kedéseket dolgoztak ki, amelyek nagyrésze megvalósult. Csakhogy valamennyi program mindenek­előtt a könnyen kialakítható, ke­vesebb beruházást igénylő tarta­lékok feltárását szorgalmazza. Ez akkor helyes volt, de a 80-as évek közepére bebizonyosodott, szükség van arra is, hogy az át­meneti javulást ígérő programok mellett, helyett készüljenek ra­cionális változást biztosító tervek is. Az ilyen tervek kidolgozása idő- és pénzigényes. Viszont fő­leg beruházási eszközből egyet­len ország sem rendelkezik feles­leges forrásokkal. Éppen ezért célszerűnek tűnik, hogy a meglé­vő szűkösebb anyagi lehetősége­ket ésszerűbben használják fel. A varsói megállapodás arra is jó például szolgál, .hogy a KGST- országok a következő időszakban milyen műszaki-fejlesztési poli­tikát folytathatnak. Ennek fon­tossága abban rejlik, hogy a szo­cialista országok gazdasági fej­lesztésük új szakasza előtt áll­nak. Ezekben a hónapokban dol­gozzák ki az ipari szerkezet át­alakításához iránytűként szolgá­ló tudományos-műszaki együtt­működési programot, amely 2000- ig szól. Az előkészítő munka során a szakemberek már kijelölték azt az öt kulcsfontosságú területet, amely a KGST-országok növeke­désében döntő szerepet játszhat az évezred végéig. Ezek: az atom- energetika, a biotechnika, a nép­gazdaságok elektronizációja, új anyagok és műszaki megoldások kidolgozása, valamint a rugalmas gyártórendszerek kifejlesztése. A tanácskozáson ezzel kapcsolat­ban arra is rámutattak: az új csúcstechnológiák kifejlesztésé­nek és bevezetésének előfeltétele, hogy mielőbb megteremtsék a kölcsönös érdekeket és érdekelt­séget. Figyelemre méltó politikai nyi­latkozattal is szolgált a varsói ülésszak. A tagországok megerő­sítették, hogy Helsinki szelle­mében normális, egyenjogú kap­csolatok kialakítását óhajtják a tőkés országokkal, és azok gazda­sági csoportosulásaival, például a Közös Piaccal. F. A. ISMÉTLÉS MEZŐHEGYESEN Igazgató­választás a kétszázéves gazdaságban A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát neve ismerősként hangzik_ Báes-Kiskun megye me­zőgazdászainak, pedig térben és termőhelyi viszonyait illetően tá­volesik gazdaságainktól. Származékok a szomszédból Mezőhegyest két évszázada jegyzik a mezőgazdaság történe­tében. Az 1785-ben alakított Me­zőhegyesi Állami Ménesbirtok — a mai kombinát elődje — mindig a termelés élvonalába tartozott. A Tisza—Maros szöge jó talajt kí­nál az itteni gazdászoknak. A múlt évben például átlagban 7,1 tonna búzát, 9 tonna kukoricát, 9,8 tonna lucernát és 45 tonna cu­korrépát takaríthattak be hektá­ronként. Mégis inkább az állattenyész­tésük híresebb — elismertebb ha­tárainkon belül és túl. A valami­kori ménesbirtok hagyományai ma is élnek. Példaként említet­ték, hogy a nálunk közismert Muity Ferenc-féle fogat fekete nóniusz-fnénjei Mezőhegyesről származnak. De Kiskunhalason is felfigyelhetnek a lókedvelők sport- és határőrlovakra, ame­lyek az ottani tenyészetben látták meg a napvilágot. Igen jelentős a gazdaság ser­tés- és szarvasmarha-tenyésztése is. Az előbbit fémjelzi a sertés- hústermelő rendszer, amely 45 partnerével 1981 óta működik. És hogy ki ne felejtsük, a napokban is mintegy 600 Bács-Kiskun me­gyei középiskolás dolgozik az ot­tani építőtáborban. A kecskemé­ti Katona és Bányai gimnázium, valamint a bajai és a kiskunhala­si diákok nagy pontosságot igény­lő munkát végeznek, kukoricát címereznek. Hatból ketten A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát rövid bemutatását nemcsak a kétszázadik évforduló indokolja. A napokban zajlott és meglepő fordulatokban bővelke­dett az újonnan alakult vállalati tanács első döntése, a vezérigaz­gató-választás. A kombinát 14 választóegysé­géből 3400 dolgozó 43 embert küldött a vállalati tanácsba, amely első felelős döntésével a vállalat szervezeti és működési szabály­zatának elfogadásával megkezd­te munkáját. Klenczner András, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgatója elmondtál hogy az új testület ha­táskörébe tartozik ezentúl- olyan határozatok meghozatala, amely eddig a felügyeleti szervezet, jo­ga volt'. Ilyen a vezérigazgatói posztra pályázók közül kiválasz­tani. aki várhatóan legjobban "megfelel a gazdasági fejlesztés kí­vánalmainak és jól képviseli a dolgozók érdekeit. A választást előkészítő bizott­ság elnöke, Faragó Károly, a vál­lalati tanács elé tárta a pályáza­tokat elbírálók döntését. A mező­hegyesi kombinát vezérigazgatói beosztására hatan pályáztak, ebből négyet eleve elfogadhatat­lannak találtak. Dr. Papp Tibor (a* mezőgazdasági alaptevékeny­séggel foglalkozó) és Miskuca Péter (az ipari, valamint a szo­ciális kérdésekkel foglalkozó) ve­zérigazgató-helyettesek pályáza­tait, jelölésüket bocsátották vitá­ra. Csatári Béla, a Békés megyei pártbizottság titkára állást fog­lalt a testület nevében és első he­lyen ajánlotta dr. Papp Tibor jelölését. Ügy mondta, a kombi-' nát előtt álló gazdasági felada­toknak, a vezetői hármas köve­telménynek — a megyei pártbi­zottság véleménye szerint —: ő felel meg leginkább, bár a má­sik jelölt ellen sem. merült fel semmilyen kifogás. Ezután következett a titkos szavazás, amely meglepő ered­ményt hozott. A 41 érvényes sza­vazat 58,1 százaléka Miskuca Pé­tert javasolta és 37,2 százaléka dr. Papp Tibort. A szavazás is­métlését kellett tehát indítvá­nyozni a hiányzó kétharmados többség miatt. A második, ismé­telt szavazás újra nem hozott jó­váhagyható eredményt, hiszen Miskuca Péter 26, Papp Tibor pe­dig 16 szavazatot kapott. így a fennálló rendelkezések értelmé­ben — a felügyeleti szervezetek jelenlevő szakemberei javasla­tára — a vállalati tanács új pár lyázatkiíró, és bíráló bizottság tagjainak névsorát fogadta el. Meghatározták a pályázat kiírá­sának egyhetes, és a pályázati lehetőség egyhónapos határide­jét is. Addig; amíg ezek az ese­mények bonyolódnak, elfogadták a megbízott vezérigazgató — Andó Ferenc — személyére tett javaslatot. A tanácskozás Supala Pál,í a most nyugdíjba vonuló vezető bú­csúszavaival zárult, aki elmond­ta: azzal a reménnyel búcsúzik, hogy leendő utódja a Mezőhegye­si Mezőgazdasági Kombinát ered­ményeit tovább növeli, hírnevét öregbíti majd. KERESIK A PIACOKAT Törekvések a lemaradás pótlására Beszélgetés a KISZÖV megyei elnökével Az irányítási rendszer fejlesztése Bács-Kiskun megye ipari szövetkezeteinek is szükségessé teszi, hogy az új követelmé­nyeknek megfelelően alakítsák ki tevékenységüket. Erről beszélgettünk Miklós Zoltánnal, a KISZÖV megyei elnöké­vel. — Milyen főbb célokat valósítanak meg az ipari szövetkezetek? — A mind nehezebb termelési feltételek és érté­kesítési lehetőségek arra irányítják figyelmüket, hogy gazdálkodásuk fejlődése elsősorban a termék- szerkezet .további célszerű módosítására, a minőség javítására, és nem utolsósorban a kapacitás haté­kony kihasználására alapozható. E célok megva­lósításán dolgozott már 1984-ben az Ötven hagyo­mányos formában gazdálkodó és a húsz kisszövet­kezet. — Hogyan alakult a termelés? — A szövetkezetek termelési értéke megközelí­tette a 4 milliárd forintot, 1983-hoz viszonyítva ez 5 százalékos növekedést jelent. Számottevő volt az építőipari fejlődés, valamint a lakossági szolgálta­tás bővítése. Figyelmet érdemelnek a kisszövetke­zetek mellett működő új szervezeti formák — all szakcsoport és a 8 gmk — termelési eredményei is. Sajnos alacsony a lakossági szolgáltatások aránya annak ellenére, hogy az említett szervezeti formák alapvetően ezzel a céllal jöttek létre. — Bővült-e a gyártmányskála? — Az ipari szövetkezetek sokféle terméket gyár­tanak. Gépeket, gépsorokat, műszeripari bőr-, tex­tilruházati, népművészeti, háziipari készítményeket. A szolgáltatás szinte valamennyi ágában tevékeny­kednek, sőt. olyan egyedi igényeket is kielégítenek, mint például az alkalmi munkavállalás. Ilyen: a vállalkozó fiatalok szakcsoportja, a kórházi műtök fertőtlenítése és így tovább. Megjegyzem, napjaink­ban tovább folytatódik a gazdaságtalan, illetve az alacsony jövedelmezőségű ágazatok megszüntetése, a kedvező piaci igényekre számottartó termékszer­kezet kialakítása, a korszerűbb gyártmányok be­vezetése. A belkereskedelemnek mintegy 20 száza­lékkal több árut szállítottak, ez nemcsak volumen- növekedés, hanem a hiánycikkek, körének csökkené­sét is eredményezte. # — Több szövetkezeti társulásról és közös vállalat­ról is hallottunk. Talán érdemes lenne erről is szólni. — A megye ipari szövetkezetei négy közös vál­lalatnak, ugyanennyi társulásnak és egy egyesülés nek a működésében vesznek részt. Ezeknek fő fel­adata a termékek előállításához szükséges alapanya­gok beszerzése, az elfekvő készletek értékesítése, s a piackutatás. A vasiparban a TECHNOCOOP Vál­lalat piacszerző és kooperációs szolgáltatást végez. Hat vasipari termékeket gyártó megyei szövetkezet tagja az országos vállalatnak. Ez utóbbi egyebek között exportkapcsolatokat is létrehoz, új termékek gyártását rendeli meg. A jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezetnél konténereket, a kiskunfélegyházi Fémipari Szövetkezetnél konzervipari gépeket ké­szítenek a vállalat kérésére. — Az előbbiekben utalt az exportra. Általában hogyan teljesítik a szövetkezetek külföldi szállítási kötelezettségeiket? — A szocialista exportot túlteljesítették tavaly is. A korábbiak mellett öt szövetkezet jelent meg ter­mékeivel a szocialista országok piacán. A tőkés ex­portban viszont lemaradtak. Ennek több oka van. Ezek: a rendszertelen, g megrendelésnél lényege­sen kisebb mennyiségű, nem megfelelő minőségű alapanyag-ellátás, a tőkés partnerek alacsony ár­ajánlata. A legtöbb esetben a műszaki fejlesztés hiá­nyosságait, elmaradottságát kifogásolják. Az export- feladatok teljesítése mellett mindinkább előtérbe kerül az importot helyettesítő termékek egyre nö­vekvő mennyiségben történő gyártása. — Milyen gondjaik vannak? •— Köztudott, hogy a szolgáltatások az áruterme­lésben elért nyereségnéMcevesebbet hoznak. Több ágazatban veszteségesek? A szabályozók módosítá­sával, a támogatások csökkentésével a gazdálkodás­ban növekedtek a feszültségek. Ezért keresik szö­vetkezeteink az új megoldásokat, vállalják a koc­kázatot, hogy egyik-másik kezdeményezés esetleg nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Az élő­munka tovább drágul, s ez különösen a dolgozóikat csekély hatékonysággal, alacsony termelékenység­gel foglalkoztató szövetkezeteket érinti. — Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a szabályozók hatását figyelembe vevő, átgondolt fej­lesztési tervek készüljenek. — Valóban oljran elképzelések kellenek, amelyek a VII' ötéves terv idejére is. megteremtik feltételeit a gazdálkodás stabilitásának, a jövedelmezőség és a versenyképesség fokozásának. Ennek a nem köny- nyű feladatnak a megoldásához kíván segítséget nyújtani a KISZÖV, s erre a célra külön Szákmái tanácsadó bizottságot alakított, amely az eredmé­nyes gazdálkodást segítő termelési, üzem- és mun­kaszervezési intézkedéseket, szervezeti változtatáso­kat ajánl a szövetkezeteknek. Figyelembe veszi azt, hogy a gazdasági irányítás fejlesztése a mozgalom­ban jelentős, társadalmi és gazdasági téren egy­aránt mutatkozó megújulást indít el. — A megújulás segítheti a belső tartalékok feltá­rását is. — A szövetkezetek a soronlevő feladatok megol­dásában segítséget kapnak belső mozgalmi tártaié-, kukból a szövetkezeti demokrácia fejlesztésének' köszönhetően. A megváltozott gazdasági körülmé­nyekhez jobban igazodó demokratikus fórumrend­szer, a választott testületek hatáskörének, munka­stílusának korszerűsödése gazdagítja a szövetkeze­tek tevékenységét, elősegíti g tudatformálást, ^ — S az idei terv teljesítések? — Az ipari szövetkezetek 1985-re 3 százalékos termelési felfutást irányoztak elő. Sajnos az el­múlt évhez képest az év első 5 hónapjában mint­' egy 4 százalékos visszaesés tapasztalható, főként alapanyaghiány miatti Ugyanezért lemaradtak az exporttervek teljesítésében is. A pótlásra keresik "a hazai és a külföldi piacokat. A kecskeméti Ezer­mester Ipari Szövetkezet nemrég 30 millió forint értékű áru szállítására kötött üzletet egy osztrák céggel. A Bajai Lakberendező Építő- és Vasipari Szövetkezet skandináv bútorokat készít nemcsak Európa számos országába, hanem a tengerentúlra is. Nemrég Kanadában kiállítást rendezett piacku­tatás céljából. — Törekednek tehát az év eleji lemaradás pótlá­sára. Vajon sikerül-e elérniük a célt? — A szövetkezetek. — ahogy már az előbb utal­tam rá Mr igyekeznek feltárni tartalékaikat, jobb kapcsolatokat teremteni az' alapanyag-termelő vál­lalatokkal, az anyagi érdekeltség növelésével min­dent megtesznek azért, hogy teljesítsék idei tervei­ket — mondta Végezetül a KISZÖV megyei elnöke. Kereskedő Sándor Egyedül élő ismerősömtől kérdeztem, mekkora gázszám­lát fizetett a nagyon hideg té­li hónapokban. „Semmit — mondja magábiztos mosoly- lyal. — Hazaköltöztem a szü­léimhez. Így legalább nemcsak a rezsim lett kisebb, a kosz- , tóm is megvolt." Persze, mon­dom én jóhiszeműen, az Őre- ‘ geknek is jól jött, hogy hozzá­járultál a kiadásaikhoz. „Egy frászt” — válaszolja lakoni- kus rövidséggel a kérdezett. (A gyermeki státusban le­ledző férfiú túl van a negy­venen, a példásan áldozatkész szülők a nyolcvan felé ballag­nak.) Bízom benne, hogy ismerő­söm nem egészen komolyan gondolta, amit mondott. De le­velek özöne tanúsítja a „gyer­meki önzetlenséget”. Csak né­hány példa, tanulságok nél­kül. , , Z. l.-né súlyos beteg. „A fér­jem meghalt — írja. Itt ma­radtam a 3 szobás öröklakás­sal, amelynek a feléi — apjuk után á gyerekeim örökölték. Nagy a rezsi, céerépkályhá- val fütök, drága a tüzelő, no és a cipekedés rémes. Ezt a nagy lakást a nyugdíjamból nem tudom festetni, mázol- tatni. Minek panaszkodom — gondolhatják. Cseréljem el ki­sebbre és kész. Nohát, ezt sze­retném. Egy másfél szobás la­kást,'. meg egy rendes gondo­zót, akivel eltartási szerződést kötök. De a gyerekeim, akik egy fillérrel sem járulnak hozzá á rezsimhez — mond­ván, hogy én vagyok a ha­szonélvező —, nem engedik a cserét. Nem járulnak hozzá ahhoz sem, hogy eltartási szer­ződést kössek." Az még csak-csak érthető, hogy a Z. gyerekek a már megörökölt apai rész jogán „nyakaskodnak”. De máig sem értem, mi jogon tette fel egy biásik olvasónk a kérdést: „Elpazarolhatja-e az öregem az én örökségemet? Az igaz, hogy a háza teljességgel az ő külön vagyona. Még anyám­mal kötött házassága előtt épí­tette. De most márt mégiscsak gondolnia kellene arra, hogy az a ház az enyém lesz. Kép­zeljék, csinált egy nagy adós­ságot. És másként nem tudja törleszteni, csak ha ezt a gyö­nyörű nagy házat elcseréli va­lami vacak társasházi lakás­ra, és a különbözet összegéből fizet.’’ Egy fiatalasszony leveléből: „Én már ' teljesen kivagyok. Remeg kezem, lábam. Van a tűrőképességnek is határa. Még egy kis feszítés, és el­szakad a húr.’\ Hogy mi a fel- dúltságának az okozója? A „mérleg", amit mostanában elkészített: hogy férje jól ke­reső szülei mennyivel többet juttatnak az „örökségből" (így) a lányuknak, mint a fiuknak, vagyis a panaszkodó fiatal- asszony férjének. Igaz, hogy az „öregek" (akik még egyál­talán nem öregek) ahelyett, hbgy utaználnak, ■ szórakozná­nak, az évek során tőlük is átvállalták a konyhabútor, a magnó, és tizenötezer forint személyi kölcsön törlesztését. No meg adtak százezer forin­tot. Aztán még 'tizennégyez- ret. És a csuda tudja, miért, ennek á tizennégyezernek a visszaadásához ragaszkodnak. Semmi többhöz, dg ehhez igen. És ez a szülői „lelketlenség” bizony a lelki összeomlás szé­lére sodorta kis menyüket. Vannak szülök, akik egy in­gatlan vagy értékes ingóság értékesítéséré' még gondolni sem mernek addig, amíg a „gyerekek részét” ki nem osztják. Pedig saját vagyoná­val, ingó és ingatlan holmijá­val mindenki szabadon ren­delkezik. Ha hagy valamit az utódaira, elismerést érdemel, gondos szülő. Ha feléli, ámít szerzett, joga van hozzá. Jó tudni, hogy örökölni csak az elhunyt hozzátartozótól le­het. Az élőtől ajándék kierő­szakolását, kikövetelését sem a jog, sem az erkölcs nem tá­mogatja. k. e. Gál Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents