Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-04 / 155. szám
TÚL A MEGYEHATÁRON A nagy ári Petőfi-emlékek nyomában „E tájon szerzett élméiíyek alapján írta Petőfi Sándor a gyönyörű versét a kanyargó Tiszáról. E fa, melyet a kegyelet Petőii- fának nevez — hirdesse nagy költőnk nem múló emlékét, az utókor iránta érzett tiszteletét” — olvashatjuk a nagyari emléktáblán. Sajnos, az egykor hatalmas koronájú tölgy korhadó törzséből ma már csak egy erőteljes ág nyúlik az ég felé, s -ki tudja, hogy hány tavasszal hoz még levelet. Mi, kései utódok hiába keressük már Nagyar határában a kanyargó Tiszánál azt a helyei, ahol a költő szavaival „a kis Túr siet beléje, mint gyermek anyja kebelére”, -— mert a Tisza szabályozásánál jó néhány kilométerre „eltolták” a Túr torkolatát. A költő sorai azonban ott élnek az emberek szívében, gyerekek az öregekkel együtt idézik és figyelmeztetik az arra járót, hogy „Petőfi fáját” megnézze ám! — Múltja van a szülőfalunknak. őrizzük II. Rákóczi Ferenc levelét is. A református templomban, a parókián találni sok írást Nagyar történetéről — említette Bakó Sára, kedves házigazdám. A sárguló töredező lapú nagy könyveket Orosz József lelkész társaságában lapozgatom: „NAGYAR fekszik a Szamoskö- zön, a Túrnak a Tiszába szakadásánál. Nevét hihetőleg ezen vizek nagy árjaitól ' vette. Földje termékeny. 1410-ben Báthory János — Péter fia — bírja ..olvasható Kiss Kálmán A szatmári református egyházmegye története címmel, 1878-ban, Kecskeméten megjelent könyvében. Pontosan leírja, kik, mikor vették, birtokba, ki nyer részt-jószá- got benne. „ ... mígnem 1703 táján II. Rákóczi Ferenc seregei táboroztak környékén ...”. Rákóczi latin nyelvű védlevelét bekeretezve őrzik a református parókián, s a nagy könyvekben érdekes, kortörténeti bejegyzések találhatók. Bármelyik hivatalos írást olvassuk, az aláírók, adományozók között első helyen áll a Petőfi-irodalomból is jól ismert Luby név. Má is emlegetik a családot és szomorúan mutatják a község öregei az omladozó kúriát, a park egykor gondosan válogatott, ápolt hatalmas fenyőit. Emlegetik, kik voltak vendégei Luby Zsigmondinak, aki Petőfit is barátjának mondhatta s akihez így írt Petőfi 1841 júliusában: » „Édes Zsigám,! Itt vagyok Pap Endrénél s itt is maradok szeptember elejéig \ végtelen örömet szereznél, ha addig bevetődnél egy kis fecsegésre, tudod mennyire szeret Petőfi Sándor/’ A találkozás nyilván többször is megtörtént, ez kitűnik’ a boldog apa augusztus. 7-én, Szat- márból írt tréfás hangú leveléből: „Drága, kedves Zsigmond barátom! A téens asszony pedig igen szépen köszönteti velem a barackot, vagyis világosabban szólva: engem szólított fel, hogy köszönjem meg helyette, amit fölötte sajnál, hogy maga nem teheti, de nagyon el van foglalva a trónörökössel, kinek most van szerencsétlen szerencséje, s jónak látja a születendő tiszteletére nagyszerű zenebonákat csinálni. Milyen gyerekesek ezek a gyerekek, egy foggal is milyen zajt ütnek ... nekem van valami harminckettő, vagy hány, mégsem kiabálok ... Kedden sziget felé indulunk Niskó Rácival, anélkül, hogy tudnók, mikor jövünk visz- sza. Ha megkerüljük a Világot, majd tudósítlak, hogy kimehe- tek-e, vagy sem. Addig is nőd kezeit csókolván, voltam, vagyok és lészek valódi, hű, igaz, s több efféle barátod Petőfi Sándor.” Vajon nem lehetne tenni valamit Luby Zsigrriond nagymúltú kúriájának, dús növényzetű parkjának megmentésére? A község művelődési központja: könyvtára és múzeuma lehetne (például a késő utód, a nagyari születésű Luby Margit néprajztúdós nagy értékű, gazdag írásos és tárgyi hagyatékának bemutatásával), s a környék gazdag múltjából adna át valamit az új nemzedéknek, s a NAGYAR-t felkereső turistáknak. A Petőfi-fa életének meghosz- szabbítására, a körülötte elterülő park felújításárá, kibővítésére már megtették az első lépést a Svédországban élő magyarok. Egy Svédországban élő magyar fotóművész nagyari látogatása után visszatérve Svédországba, az ottani. magyar filmklub nevében felhívást adott közre: „ __Gyűjtéssel járuljunk hozzá a több száz éves Petőfi-fa életének meghosszabbításához és a körülötte elterülő park felújításához, kibővítéséhez, mert az üres tölgy már erős korhadásnak indult, másrészt mi, akik távol élünk a szülőhazától, ilyen módon is emlékezhetünk hálával szívünkben Petőfi Sándorra, a magyar költőre és szabadságharcosra." A Kelet-Magyarország híradásából tudjuk, hogy a Svéd —magyar filmklub a stockholmi erdővédelmi hivatalhoz fordult szaktanácsért. Arstörm profesz- szor meg is adta a szakvéleményt, tanácsot, mint lehet megmenteni ilyen fákat. A svéd dokumentum hiteles magyar fordításával a levél már megérkezett a Magyarok Világszövetségéhez. Hazautazásom délelőttjén még •egyszer elmentem a Petőfi-fához, két kisiskolás csatlakozott hozzám. Elmondták, hogy minden évben a négy osztály tanulói — mert itt csak alsó tagozat van — ennél a fánál emlékeznek Petőfi Sándorra. — Ott megy Baráth Kálmán bácsi, ő írt egy szép verset Petőfiről. Idehívom! — és már futott is ifjú kísérőm. — Az nem Petőfiről, hanem a Petőfi-fáról szól — igazította ki osztálytársa. , Az ötven körüli verselő éppen a fához jött, szépíteni a környezetét. Szívesen válaszolt kérdéseimre : — Földmíves a szakmám. Szerettem mindig beszélgetni, ver- selgetni életemben. Már az elemi iskolában sokat szavaltam nemzeti ünnepen. Nagyon szerettem Petőfit, sok versét megtanultam, mondogattam. Sokszor elnézem az öreg tölgyet, melyről azt mondják az öregek, alatta ült Petőfi. Többször szépítettük társadalmi munkában a Petőfi-fa környékét. így írtam a verset. Legszebb élményem is ehhez fűződik. Akkor is éppen rendezem a fa környékét, mikor két autóbusz állt meg iskolás gyerekekkel. Idejöttek a fához,- tanítójuk beszélt róla. Utána mondtam, hogy van egy versem a fáról, ha akarják elmondom: kérték. A tanárok is megköszönték, a gyerekek könyvébe a nevemet is be kellett írnom. Szép emlékem! /Ha délutánonként Nagyar tiszta utcáin sétáltam, á házak előtti lócán üldögélőktől sok mindent megtudtam a község múltjáról, de a Petőfi-emlékekről elsőként beszéltek. Schelken Pálma A játszóterek sorsa nyáron A nyári iskolai szünet mindenütt lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek ne csak néhány tíz- percre, hanem akár. órákra is birtokba vegyék a szabad területeket a járdákat, az építkezés után maradt törmelékgrundo- kat, a gyepfoltos homokdombokat, s az, általában eléggé elhanyagolt játszótereket. Még csak a nyár elején járunk, de már feltűnnek a játszóterek és parkok körül el nem végzett munkák. Hogy csak néhány fájó kecskeméti példát említsünk: aki emlékszik még a Széchenyiváros néhány, évvel ezelőtt még büszkén mutogatott pihenőparkjára, a „Nagy Kristóf-féle” játszótérre, illetve annak korábbi állapotára, s újra (akárcsak érdeklődőként) visszatér ide, szomorúan tapasztalhatja a lehangoló látványt/- A Petőfi Sándor utca két oldalán húzódó marnmutházak mögött a gépkocsiparkolónak sem jó „játszó” csőszörnyeinél csak a kórokozóktól bőven szennyezett homokozók a taszítóbbak. , (Nem akarunk kibic-ötletekel gyártani, de: a Városszépitő Egyesület is bevehetné ezeket munkaprogramjába!) S végezetül még egy példa: a Naiv Művészek Múzeuma és a Szórakaténusz előtt lévő „tenyérnyi” játszótér árbocos rönkhajójára (a múzeumigazgatóság pénzén) nemrég új kötélzet került, de csak néhány nap telt el, s' a faragott-esztergályozott létrafokok tünedezni kezdtek ... Egyre veszélyesebbé válik. A játszótereket, pihenőparkokat folyamatosan gondozni kell — jól tudja ezt például a fafaragó, Jakab Mihály az lErdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál, aki társaival már annyiszor felajánlotta segítségét is. A fafaragó népművész és csoportja a megyében, s az országban több helyütt is új játszóterek kialakítását végzi, s közben többször vissza kell, hogy térjenek oda, ahol fáradsággal és önzetlenül letették környezetszépítő névjegyüket — nemcsak pillanatnyi .örömeinkért. Elvégre • a környezetszépítés mindannyunk ügye! Kriston Vizi József Oktatótáborok egyetemeken, főiskolákon Az idén nyáron a hazai egyetemeken és főiskolákon mintegy félszáz oktatótábort szerveznek több mint félezer iközépiskolás részvételével. Immár tizenkettedik esztendeje vehetnek részt a fizikai dolgozók gyermekei azokon a felvételi előkészítő levelező tanfolyamokon, amelyek oktatómunkája nyaranként 10—14 napos intenzív táborokban folytatódik. Az idén .— több száz egyetemi és főiskolai oktató és hallgató vezetésével — az agrártudományi egyetemeken, a tudomány- egyetemek bölcsész- és természettudományi karain, a közgazdasági oktatást folytató egyetemeken és főiskolákon, a műszaki felsőoktatási intézményekben, a tanár- és tanítóképző főiskolákon, valamint a budapesti és pécsi orvostudományi egyetemen kezdődtek, illetve kezdődnek meg a nyári kurzusok. A felvételeket előkészítő bizottságok egy másik, egész országot átfogó akciója lesz augusztustól az egyetemeken és főiskolákon megrendezendő úgynevezett „nyílt napok” programja. A középiskolások pályaválasztását mgkönnyítő találkozókon a 2. és 3. osztályos tanulók személyes tapasztalatokat szerezhetnek a különböző karokon folyó munkáról. Vyj Nem elbúcsúzni, hanem **-’*■• lelket visszahozni. Valami munka mindig van a jó kertben, én most a lefolyókból szedtem ki szivaccsal a- vizet, nehogy a fagy szétrepesszen akármit is. Sokszor hűlt már nulla ala a hőmérséklet, talán minden megfagyott már, ami fagyható. Nincs baj, nem fagyott meg! A vezetékből idejében leeresztettem, csak a kagylók alját kellett kinyalnom tisztára. De jó, hogy az almát több mint egy hónapja beraktam már a pincébe. Talán annak nem lesz semmi baja. Szombaton \ reggel összecsomagoltam, és bementem a klinikára. Igen erős volt akkor már a szándék bennem, hogy ki is jövök majd onnan. Két teljes nap alatt azonban semmi nem történt velem, utolsó este jött csak meg Szolnokról az altató orvos. Följött egy kis bemutatkozó beszélgetésre. Még később az egyik beteghordó fiú jött, és SZTK- alapon kopaszra nyírt, sőt meg is borotválta a fejemet. Nem tudom miért, de egy csöppet se sajnáltam a hajamat. Ha kinő, talán még dúsabb is lesz. Hogyan telt el az utolsó éjszaka? Nem panaszkodhatom, elég jól. A körülményekhez képest. Két kiadósat alkottam is, de, így is az elsők között ébredtem föl. Elintéztem magam körül mindent, kényelmesen meg is fürödtem, meg is borotválkoztam, és amikor hét óra elmúlt egy kicsivel, jött a gyalogkocsi értem. Nagy színjáték az élet, elkezdtünk évödni' a beteghordóval, 1985. július 4. • PETŐFI NÉPE © 5 Szórakozni jó! (lenne) § Nyár van — sokaknak a |: könnyed, önfeledt szórakozás í időszaka. A kultúra féllábra ! áll. Bezárnak a színházak, a J hangversenytermek; kevesebb í a " kiállítás. Nyári szünet l tábla int megálljt a könyvtá- í rak, sőt sok esetben a műve- | lődési házak ajtajában. És a | nyári szabadtéri színpadok? — kérdezhetné valaki. Igen. Ezek a közönségcsalogató t nyári kultúrcsemegék általáig ban sokkal könnyedebbek, | mint a falak között rendezet- í tek. A zenészek fülbemászó, | népszerű melódiákat, tűznek / műsorra; a „nyári- drámák- i ban” több a szerelem, mint a | vér, gyakoribb az egymásra- I találás, mint a válás, és még I a legizgalmasabb jelenetek I láttán sem dobja el a néző a " fagylaltot, vagy kólás üve■ get... szívópálcáh „húz” egyet ■ a hűs italból és rögtön tudja: | ez azért nem az igazi. Az emberek igényeiről nem I nehéz megállapítani, hogy az i utóbbi években- emelkedtek. ■’ Az is nyilvánvaló, hogy a le- Jfö hetőségek is hasonló irány- I ban — bár nem, ugyanazon V mértékben! — változtak. Téli len. nyáron vezet például a g televízió üde sorolom a vili deót is), de ott áll mellette a pf rádió, aztán a lemezjátszók és | magnók következnek, mint ; bármikor elérhető eszközök. Ám ne feledjük: az ember I társas lény. Ritkán érez mali radéktalan örömöt, ha egyma- ■§ .gában rádiózik, vagy lemezt^ ; hallgat. Érdemes tehát kiruc- 1 canni otthonról! Hogy hová? Kézenfekvő ajánlat: szóraS ! kozzunk a művelődési házak- | ban. Ma már nincsen Olyan ®| község, ahol ilyen jellegű iri- I tézmény ne működne. A sta- I tisztikák szerint a művelődési Í otthon jellegű intézmények 0 rendezvényeinek pedig túl- 1 nyomó -többsége — hatvanul hetvenöt százaléka — a ki- I kapcsolódást segíti. Persze valljuk meg: tisztán í szórakoztató rendezvények sí nem léteznek. Még a baráti B csevegés is „művel”. Emlékszem, izsáki . népművelő ko- ? romban hányszor hasonlítgat- § tam két szomszédos „cég” a | művelődési ház és a Tulipán | eszpresszó „művelő”, _neve- § lő” lehetőségeit. És bizony ha i a vizuális kultúrát tekintjük. I a presszó nyert. Irma néni, a I vendéglátóegység vezetője \ adott a bolt küllemére is. Re- % mek virágcsokor fogadta a I belépőt — mi ilyet sosem vá- " j súrolhattunk^ nem futotta rá r — ízléses poharak, csészék, 1 illő szolid tapéta, diszkrét be- • rendezés sugallotta a jó íz- | lést „minden rábeszélés n&- s kül,. míg mi, a szomszédos, I múlt században emelt épületben a néhány „művészetba- | rátnak” látvány nélkül hir- ; dettük, hdrdettettük a szépet. , És ne higgyük — táncolni, I énekelni, játszani szeretők — í hogy minden kedves elfoglalt- I ságban nincs meg az önfe- I ledtség, a kikapcsolódás moz- I zanata (horgászat, természet- I járás, sport stb.). A nemkívánatosat ■ talán H leginkább a címeres intézmé- i nyékben pénzért „mért” blőd, » hakmműao-rok rejtik. Nem- gj régen a művelődési házak P szórakoztató tevékenységéről |j publikált tanulmányt a Mail gyár Népművelők Egyesüle- 1 tének egyik kutatója. A tali nulmány fontos tanúsága: ki vannak szolgáltatva a falusi |jj művelődési otthonok a gics- B esés, olcsó, vásári szórakozta- Ég tó műsoroknak, amelyekben B a művelődési tényező igencsak 9 elhalványul. A bármi t-bármi kor-bárki- ■ nek játszó, házaló csapatok H előadásaira gondolok. A dísz- S letek és jelmezek nélkül bál- B ran színpadi a lépő, önmagu- 9 kát menedzselő haknis brigá- m dókra. Ilyenek ■ fogadására 9 kénytelen berendezkedni a B legtöbb falusi művelődési ház, |J úgy hogy ezeket összességében I bátran nevezhetjük a mai B magyar falu színházi társula- tb iának (a felmérések szerint W. mintegy hetven brigád jár M „házal" a hazában). És hogy B miéit élhetnek meg, és miért 9 olyan jók ezek a csoportok? B Az okok keresésénél ne első- 9 sorban a falusi népművelők gi igénytelenséglét. szellemi tu- M nyaiságát, korruptságát keres- Éj lsük; kényszer ez, szükség. ji amely — ím a példa — vájó- 9 ban (ízlés)-törvényt bont. A |j minőségi szórakoztatást szol- fi gáló hivatalos, államilag bp- H jegyzett rendezőszervek (ŐRI. 9 IRI stb.) harminc-harmincöt 9 százalékos haszonkulccsai dől- 9 goznak, és ez súlyosan terhe- |g li az intézményi kasszát,, sőt m az esetek túlnyomó többségé- Kp ben fel is számolja az ilyen 9 jellegű kapcsolatokat. A hak- 9 nizók pedig jönnek, jönnek .. • 9 Az a kultúrház-igazgató nem 9 is mondhatja igazán szakma- S belinek magát, akit egy-egy 9 „menedzser” még nem szólí- 9 tott ki a fürdőkádból, el a 9 családi asztaltól. Olyat is hal- 9 lottam, hogy a nászasztalnál. B igyekezett alkut csinálni S egyikük, a vőlegénnyel —■, aki I szerencsétlenségére — népmű- 9 velő volt. A rámenősség az 9 esetek többségében meg is 9 hozza az eredményt. Aztán a megadott napon g megkezdi műsorát a nyolc- 9 tizenkét tagú trupp. — Egy 9 — igen ritkán — két „húzó-név- 9 vei”, a tegnap esti tv-műsor- 9 bői jött sztárral megborsoz- 1 va, megpaprikázva a langy, 1 „sóbanvízbe-leves”. Mindandyrunknak — kö- I zönségnek és szervezőknek 9 egyaránt — érdeke lenne, 9 hogy a „zsákból” előkerülhet- B ne — még vásárlás előtt — a ..macska”. Például a modern 2 technika (ha lenne!) segíthet- 1 ne. Jó volna, ha minden or- 1 szágjáró társulat videofelvé- 1 telt készítene műsoráról, és B egy-egy művelődési központ- 9 ban mustrát rendeznének I időnként belőlük. Az sem ár- 9 tana, ha „felsőbb finanszíro- 9 zással", tekintélyes színházak I irányításával működnének is- 9 mét olcsó és színvonalas van- 9 dortársulatok is. Kedveltek —> B gondoljunk csak a megyei 9 szervezésű egykori Tanya- 9 színház egy-egy jobb élőadá- 5 sára — keresettek, szórakoz- I tatók és művelők voltak ezek' 9 a próbálkozások annak idején. B A szabadságukat töltő I diákok, kikapcsolódást kere- 9 ső felnőttek igénylik a köz- I pénzen fenntartott intézmé- 1 nyék igényes szórakoztató I szolgáltatásait. Hegy mennyit I nevetünk a nyáron, és hogy 1 min? — ez elsősorban ma 1 még a kínálaton múlik, ami 1 valljuk meg, most sem ■ sokkal rokonszenvesebb, mint 1 a korábbi években. Farkas P. József még nevetni is megtanulunk, pedig lélek is alig van bennünk. Csak egy kicsikét kellett várakoznom a műtő előcsarnokában, végignézhettem, ki hogyan keresi magának a zöld sapkát, de mire nagyon belemerültem volna. betoltak. Arra már halová- r.yon emlékszem csak, hogyan mentem át a kocsiról az asztalra, de arra már halványan se, hogy hanyatt feküdtem-e, vagy hason. Már a pucérságom se bántott, egyszerűen elaludtam. Az volt csak a dolgom az egész ramazuriban, hogy nyugodtan aludjak. Amikor fölvágták a fejem bőrét, amikor valamilyen ügyes műszerrel körülkopogtatták a csontomat, amikor belül jutottak az agyhártyán is, amikor megtalálták a daganatot, és mikroszkópos segédlettel ki is vágták, és amikor elvarrták az ereket ott legbelül, visszatették a csontot, összevarrták a bőrt, és bekötötték a fejemet, álom nél-. kül, mélyen aludtam. -Most, utólag. nagyon kiváncsi lennék rá, mit hogyan csináltak, de nem tudnám megnézni, ha lehetne se. Elalvás előtt még olyasmire gondoltam, hogy fagylaltmérő kanállal egyszerűen belenyúlnak a fejembe, és kicsipik vele a daganatot. Akkora a mélyedése a kanálnak, hogy szépen belefér a dió. Nehéz, nagy műtét lehetett. Ha, reggel^ nyolckor fogott is hozzá a professzor, akkor is elmúlt fél egy, mire be is csomagoltak. Családom tagjai teljes számban kint vártak a műtő előtt, ök mondták jóval később, amikor már az intenzív osztályt is megjártam, hogy először■ az adjunktus ment el, de nagyon vidáman ugrálta a lépcsőket, aztán az altató orvos ment ki. 0 mondta, nagyon jól viseltem magamat. Nyilván szépen aludtam, nem ficánkoltam közben, és a vérnyomásom se ugrált a veszélyes zóna felé. Azt is mondta még, hogy most a professzor úr beszélget velem. Épületes beszélgetés lehetett, ha egyetlen szavára se emlékszem. Vetettek rám egy elölbújós inget. jól betakargathattak a lepedőbe meg a pokrócba, és siettek át velem az épület másik sarkában levő intenzív osztályra. Igen bizonytalan, ködös képet őrzök családom két tagjáról, min the láttam volna őket, de a harma król ennyi se maradt. Pedi*, a tegnapi, vagy akárcsak reggeli elképzelésem szerint nekem egyfolytában, ha nem is da. nolnom, de ö'rülnöm kellett volna. Megmaradtam! Föl támadtam! ■Élek! És hogy az élet szép! Szégyen-gyalázat, szinte észre sem vettem, hogy életben maradtam. Betettek az intenzív osztály egyik ágyába, és ott ébredtem föl igazán. Nem tudom mikor, és nem tudom, mitől. Másnap reggel állítólag már jreggeliztem is. Nem emlékszem rá. (Folytatjuk.)
