Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

1985. július 30. • PETŐFI NÉPE • X — A ZOMÁNCOZÓ — A PÉK A SZAKÁCS — A RENDŐRÉI—8— Kánikulában - forró munkahelyeken (Folytatás az 1. Oldalról.) A vörösre hevített fürdőkád perzselő meleget árasztott a Zo­máncipari Művek zománcozó­műhelyében, ahol Osvátji János immár a huszonötödik munka­darabot szórta be zománcliszttel. A hőség szinte kibírhatatlan, s bármilyen furcsa, a 35 fokos me­leg udvarra járnak ki „hűsölni”. — Rengeteg szódavizet iszunk, én ma már az ötödik liternél tar­tok, hogy a folyadékveszteséget pótoljuk — mondta, de mi már megszoktuk. A mai program? A munka után, ha hazamegyek,'pi­henek, mert „kicsinálja” 'az em­bert ez a hőség. A Kecskemét és Vidéke Sütő­ipari Vállalat Csongrádi utcai üzemében már vége felé jár a műszak. Reggel 4 órakor kezdett Lencse Lajos pék, alig volt ideje kimászni a vetőlyukból, ahol 50 fokos meleget lehel a kemence szája. — Nem kibírhatatlan, de na­gyon fárasztó ez a meleg. Mű­szak után sietek haza, mert épít­kezem. Tegnap sem pihentem, s ima sem érek rá erre. A szabad­ban jobban bírja az ember. . a hőséget, mert van egy kis leve­gőmozgás. Még van néhány la­pátnyi dabasi rozskenyér, amit be kell vetnem ... Eloltotta cigarettáját, sietett vissza a vetőlyukba. A rövid szü­netben elfogyasztott szódavíz nem sokat segített, mert szakadt róla a veríték. • Osváth János és kollégái a zománcozóból az udvarra járnak „hűsölni”. A Bács-Kiskun megyei Ven­déglátó Vállalat 613-as számú üze­mi konyhájában a meleget az üstökből kiáradó gőz még csak tovább fokozta. A gáztűzhely mellett G. Tóth Lászlóné szakács­nő éppen a sertéssültet forgatta. — Ma kétezer adag levest, bur­gonyafőzeléket, vagdaltat, ser­téssültet, pogácsát készítettünk a Dutép dolgozóinak. Nem mértük, milyen .meleg Van a tűzhely mel­lett, de ránktapad a ruha. A tea és a szódavíz alig oltja a szomjú­ságunkat. Öröm nézni, hogy jó étvággyal fogyasztják el a mun­• A meleg nem tesz jót a gépjárművezetők szabályismeretének — tapasztalja munkája során Kiss Agnes rendőr őrmester. A kecskeméti fodrászszövetke- kezet női üzletében egyetlen lány vagy asszony sem vállalkozott arra, hogy a forró búra alá dug­ja a fejét, még akkor sem, ha ez szebbé varázsolta volna. Ehelyett inkább a kézi szárítást válasz­tották. Szilágyi Edit éppen egy frizurát szárított, s közben ön­magát is melegítette a Luther udvari üzletben. ' —- Ilyenkor a legmelegebb a kézi szárítás, különösen a déli órákban, amikor idetűz a nap. A lányoknak, asszonyoknak szebbek­nek kell lenniük, s ezért sokan vállalják, hogy beülnek a fod­rász székébe. Én magam is meg­tenném, sőt meg is teszem, mert léhet tél, lehet nyár, a frizurá­nak rendben kell lennie, s ezért az izzadságot is vállalni kell. Gémes Gábor • ötven fokos meleget lehel Lencse Lajos pékre a kemence, amely­ben éppen a finom dabasi rozskenyér sül. kások a főztünket, ilyenkor az embernek sikerélménye van: nem izzadtunk hiába! A Bethlen' körút fekete asz­faltja sokszorosan melegebb a le­vegőnél, hiszen a nap perzselő sugarainak nagy részét elnyeli, de a vékony cipőtalpon keresztül is süt. Kiss Ágnes rendőr őrmes­ter reggel 6 órától van szolgálat­ban, ellenőrzi a gépjárműveket. — Nagyon sok volt a szabály- sértés, úgy látszik, a meleg nem tesz jót a gépjárművezetők sza­bályismeretének. Mi a legmele­gebb? A derékszíj, meg az asz­falt, de ki lehet bírni. Megszom­jazunk, de szolgálat közben nem sok időnk van betérni valahová hideg üdítőt inni. S ha ezt meg­tesszük, utána még jobban izza­dunk. Állni kell tehát a meleget, s közben szabályosan, pontosan intézkedni... • Kánikula ide, kánikula oda — a frizurának rendben kell lenni, ezúttal Szilágyi Edit keze nyo- • G. Tóth Lászlóné: — Jó étvággyal fogyasztják el mán. (Somos László felvételei) a munkások főztünket. I Helsinkiről — tíz év után Augusztus 1-én lesz tíz éve, hogy Helsinkiben befejeződött az . Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, amely azóta egyszerűen csak helsinki értekezlet néven vo­nult be a köztudatba. A mind­össze háromnapos zárósza­kaszt, amelynek befejező ak­tusaként a részt vevő 35 ál­lam legmagasabb szintű poli­tikai vezetői aláírták az érte­kezlet záróokmányát, több mint két éven át tartó tanács­kozás előzte meg Genfben, s ezalatt ötezer javaslatot és ter­vezetet vitattak meg. Elképzelhető, hogy milyen bonyolult és nehéz munka volt az érdekek egyeztetése, az egymásnak gyakran ellent­mondó, a nemzetközi helyze­tet és az együttműködést, to­vábbá a kibontakozást és a jövő útját különbözőképpen megítélő nézetek egyeztetése. Olyan formulák kidolgozása, amely egyaránt elfogadható a különböző társadalmi beren­dezkedésű 33 európai és két észak-amerikai ország — az Egyesült Államok és Kanada — vezetői számára. A dokumentum, amelyet vé- . gülis aláírtak a vezető politi­kusok, tíz pontban összefog­lalva tartalmazta mindazokat az alapelveket, amelyek elfo­gadása és betartása lehetővé tenné az európai országok — sőt földünk valamennyi orszá­ga — számára a békés együtt­élést, fejlődést, a bizalom, a biztonság megerősödését. A '‘vaskos dokumentum tartal­mazza az európai biztonság­gal összefüggő kérdéseket, az együttműködés elveit a gaz­daság, a tudomány, valamint a környezetvédelem területén, a földközi-tengeri biztonsággal összefüggő kérdéseket, együtt­működést humanitárius és egyéb területeken, s végül az értekezletet követő intézkedé­seket. Aki kezébe veszi a doku­mentumot — amit hazánkban annakidején százezer példány­ban adtak ki —, nem tud el-, szakadni a gondolattól, hogy a szocialista országok által min­dig is hangoztatott és hirde­tett alapelveket, az emberiség fennmaradásának feltételei­ről írott nyilatkozatot olvas­sa. Mivel ma már ez a kék szí­nű, mintegy százhúsz oldalas füzet szinte csak a szak- és magánkönyvtárakban lelhető fel, viszont a reá való hivat­kozás a külpolitikai életben mindennapos dolog, talán ér­demes a tartalmát, a doku­mentumnak legalább a cím­szavait újra az emlékezetünk­be idézni:' 1. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása, 2. Tartóz­kodás az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől, 3. A határok sérthetetlensége, 4. Az államok területi épsége, 5. A viták békés rendezése, 6. A belügyekbe való be nem 1975. július 30-án a Finlandia Palotában 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével meg­kezdte munkáját az Európai Biztonsági és Együttműködési Kon­ferencia zárószakasza. avatkozás, 7. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabad­ságát, 8. A népek egyenjogú­sága és önrendelkezési joga, 9. Az államok közötti együttmű­ködés, 10. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű tel­jesítése. Olyan alapelvek ezek, ame­lyek megvalósításáért régóta küzdöttek a szocialista és más haladó — például az el nem kötelezett — országok, s ame­lyek elfogadása csak rugalmas ‘és kompromisszumoktól sem mentes vitákban jöhetett lét­re. Nagy eredmény volt ez még akkor is, ha tudjuk — is­merve a későbbi eseményeket —, hogy a végrehajtásukért és a gyakorlatba való átülteté­sükért még sokat kell fára­dozni, küzdeni a jövőben. A bizalomerősítő intézke­désekről szóló fejezetek mel­lett óriási jelentősége volt és van a gazdasági, üzleti kap­csolatok itt lefektetett elvek szerinti fejlesztésének: a ke­reskedelmi információk cseré­jének, az ipari kooperációnak, a közös érdekeltségű tervek kialakításának. Például az Eu­rópán belüli villamosenergia­cserének, az új energiaforrá­sok kutatásában, az atomener­gia békés felhasználásában való együttműködésnek, a műszaki és tudományos ered­mények közös hasznosításá­nak. Az egész- emberiség ér­dekeit szolgálja — szolgálhat­ja — az űrkutatásban, az or­vostudomány és egészségügy, a természetvédelem különbö­ző területein végbemenő tevé­kenység. Nagy lehetőséget kí­nál a dokumentumnak a köz­lekedésre és szállításra vagy a turizmus fejlesztésére vo­natkozó fejezete is. Ezek közül sokban történt előrelépés még abban az időszakban is, ami­kor az enyhülés időszakát az Egyesült Államok katonai erő­fölényre való törekvése, a nemzetközi helyzet éleződése váltotta fel. A kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséből hazánk is erőteljesen kivette a részét, igazolva, hogy a kisebb or­szágok is sokat tehetnek a helsinki-szellem megőrzése érdekében. Nagy nehézségek árán, de megvalósult a záróokmánynak az a fejezete is, amely további beható eszmecseréket, talál­kozókat irányoz elő a felada­tok végrehajtásáról, az együtt­működés fejlesztéséről. Így került sor első ízben a belgrá­di, majd a -madridi és a még napjainkban is tartó stockhol­mi találkozóra, s több más konkrét témában összehívott tanácskozásra. Ennek egyike lesz például az a kulturális fó­rum, amelyet Budapesten tar­tanak meg, s amelynek elő­készítéséről máris sokféle mó­don — többek között televízió ós adás formájában — érte­sülhet hazánk lakossága. Helsinki eszméje tehát él továbbra is, bár szívesen elte­metnék ezt sokan azok közül, akik a fegyverkezés fokozá­sában, a haladó mozgalmak el­nyomásában, helyi tűzfész­kek kirobbanlásában érde­keltek a világ különböző tér­ségeiben. A dokumentum aláírásának tizedik évfordulója jó alkalom lesz arra, hogy Európa s az aláíró két másik ország lakói, de más népek is, újra felmér­jék azt a lehetőséget, amelyet az enyhülés érdekében kidol­gozott alapelvek jelentenek — jelenthetnének — minden élni akaró, a jövőt is féltő em­ber számára. F. Tóth Púi Nemzetközi kibernetikai tanácskozás Négynapos nemzetközi kiberne­tikai tanácskozás kezdődött hét­főn Budapesten a SZÁMALK székházában. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság által rendezett tanácskozás a nyu- gat-berlini székhelyű Nemzetközi Kibernetikai, Informatikai és Rendszerelméleti Szövetség (TA- KIS) első kongresszusa, amelyre három földrész 16 országából mintegy száz szakember érkezett. A tanácskozás célja, hogy átte­kintsék a kibernetika különböző ágainak legújabb kutatási ered­ményeit. valamint, hogy fórumot nyújtson az egyes területek közöt­ti szakmai kapcsolatok bővítésé­re. A résztvevőket a hazai rende­zők nevében Jéki László. a MTESZ főtitkárhelyettese üdvö­zölte, majd Helmar Frank, a TA- KIS elnöke méltatta a két éve alakult szervezet jelentőségét. Rá­mutattak: napjainkban, amikor a technikai eszközök rohamos fej­lődése megsokszorozta a tárolha­tó. feldolgozható, illetve továb­bítható információk mennyiségét, különösen nagy feladat ‘ hárul a kibernetika rendszerező szerepé­re. A mostani tanácskozásnak ki­emelt jelentőséget ad. hogy kiber­netikával foglalkozó szocialista országbeli, illetve fejlett tőkés és fejlődő országbeli szakemberek közös tapasztalatcseréjére kerül­het sor. A kongresszus ma szekcióülések keretében folytatja munkáját. Az Egyesült Autofém és Rézmü Ipari Szövetkezet telepén ötvenhárom nő szereli az Autopress, Midipress és Kalifa -fö- zőket. Az évi 280—300 ezer termék egyharmada szocialista exportra kerül; többek között a Szovjetunióba, Csehszlová­kiába. Legkeresettebbek a korszerű — négy- és hatszemélyes —, kávétakarékos Midipressek, melyből az első félévben tizenegyezer lengyel és tizennégyezer bolgár koffeinkedvelő család vásárolhatott. Január óta már néhány fajta alkatrészt is gyárt e kisüzem. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) \

Next

/
Thumbnails
Contents