Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

*4 9 PETŐFI NÉPE « 1985. július 3. JOBB MUNKASZERVEZÉSSEL Helyi érdek és a pártszervezet A párt gazdaságirányító és ellenőrző tevé­kenységének minden szinten — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — közös cél- j.i, vezérlő elve a népgazdasági érdek kép­viselete és érvényesítése. E munka eredmé­nyessége nagyrészt a feladat konkrétságától, értelmezésétől, és a jól megválasztott mód­szerek alkalmazásától függ. Az érdek egyáltalán nem'elvont, nem elmé­leti feltételezés, a maga módján nagyon is konkrét. A. gazdasági szabályozók, az irányí­tási mechanizmusok, az ösztönzési rendsze­rek, az ésszerű szervezeti megoldások, a pia­ci versenyszabályok közvetítik lefordítják a tennivalókat egy-egy ágazat, vállalat, üzem, brigád és dolgozó nyelvére. Végül is megfo­galmazódnak a mennyiségi és minőségi elő­írások, a takarékossági intézkedések, a jöve­delemnövelési követelmények, és így tovább. A pártmunka a maga sajátos eszközeivel segíti, értelmezi ezt az érdekegyeztetési, mondhatni „érdeklebontási” folyamatot, és mozgósít a végrehajtásra. Tehát nem az egyé­ni vagy az üzemi érdekekkel, törekvésekkel szemben, hanem azokkal többnyire egybeeső­én képviseli a népgazdasági érdekeket. Jól kitűzött célok alapján a pártirányítás és -el­lenőrzés szükségét látva, a pálya módosítását kezdeményezi, és nem a menetirány meg­változtatását. Nélkülözhetetlen a jó szabályozás Az érdek, mint tudjuk, az emberi cselekvés fő mozgatórugója. Ennek érvényesülésével szemben a politikai módszerek alkalmazása, a meggyőzés, a felvilágosítás eleve hatásta­lannak bizonyul. Ezért az eredményes poli­tikai munka számára is nélkülözhetetlen a jó szabályozás, a következetes belső szervezeti és érdekeltségi rendszer. Olyan gazdasági kör­nyezet kialakítása, amelyben ami jó és hasz­nos az egyénnek, az jó és hasznos a vállalat­nak is. A vállalat gyarapodása pedig egyben a népgazdaság felvirágzását is szolgálja. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a különböző szintű pártszervek és szer­vezetek képesek elvi politikai munkával az érdekeket helyesen értelmezni, igényestmércét alkalmazni, az esetleges ‘torzulásokat, felfed­ni. Képesek a kollektíva mozgósítására, ha szükséges, a bajok felfedezésére, orvoslására. Eligazodnak a vállalat és a kormányzati szer­vek vitáiban. Amikor nem a helyi „készülék­ben van a hiba”, javasolják a központi intéz­kedések, szabályozások módosítását, az ér­dekegyeztetés mechanizmusának javítását. A pártszervezetek néni érthették egyet pél­dául az átlagbér-szabályozással, amely a ka­pun belüli munkanélküliséghez vezetett. Mint ismeretes, ennek a módszernek az alkalma­zásával a jól dolgozókat csak úgy tudták meg­fizetni, hogy kispénzű, „vatta” embereket is alkalmaztak. Az ez év elejétől ét vényes kere- setszint-szabályozás viszont rdf'teltté teszi a vállalatokat a felesleges létszám leépítésé­ben. A pártszervezetek, amelyek maguk is kezdeményezők voltak — nagyon helyesen — támogatják ezt a régóta sürgetett folyamatot. Közben persze felszínre kerülnek súlyos szo­ciális problémák, azáltal, hogy esetenként a csökkent munkaképességű dolgozóknak is aj­tót mutatnak. Kockázatokkal is számolva A teljes foglalkoztatás feltételeinek megte­remtése állami feladat, a vállalatok a haté­kony foglalkoztatásért felelősek. Ezt vállalják most a létszámleépítéseket kezdeményező gazdasági -vezetők. Joggal. Előbb-utóbb vi­szont központi intézkedésekkel kell segíteni, ösztönözni a csökkent munkaképességű dol­gozók foglalkoztatását. Ebben a helyzetben a pártszervezet úgy képviseli a népgazdasági érdekeket, és egyben a humánus megfontolá­sokat — nem szembehelyezkedve a szabályo­zó hatásokkal és a vállalati célokkal —, hogy helyileg ösztönzi, kezdeményezi olyan mun­kalehetőségek feltárását, ahol a csökkent munkaképességű dolgozók teljesértékű em­berként dolgozhatnak, helytállhatnak. Igényes szakmai munkával, bátran vállal­kozó gazdaságvezetői koncepcióval, kockáza­tokkal is számoló vezénylettel lehet csak ki­kerülni a gazdasági hullámvölgyből. A párt- szervezet nem csupán szemlélője, asszisztál­ja az jröfeszítéseknek. Ihletője, kezdeménye­zője, bátorítója a cselekvéshez nélkülözhetet­len szemléletbeli változásoknak. Átleodjteni a holtponton És mennyiféle tudatformáló lehetőség, kö­telesség! Átlendíteni az egyes embert, vezetőt és vezetettet, a kisebb-nágyobb kollektívá­kat a holtponton. Áttörni a kezdeményezé­sek és „ötletrohamok” útját álló konzervatiz- mus gátjait. Legyőzni a nem minden esetben népszerű intézkedések miatti szorongást, a kishitűséget; az újjal szembeni idegenkedés leküzdéséhez lelkierőt, bizalmat önteni az ' emberekbe. Soha nem volt ólyan nagy szükség és lehe­tőség a hatásos eszmei-pártpolitikai munká­ra, mint éppen napjainkban. Az üzemek is, a pártszervezetek is a kiélezett nemzetközi gazdasági versenyben helytállásból vizsgáz­nak. Sikerre csak akkor számíthatnak, ha a dolgozó kollektívák legszemélyesebb ügyévé válik a „kitörés”. A hatásos érdekeltség és a magasfokú tudatosság a teremtő energiák fel­szabadulásán mérhető, s azon, hogy az egyén mit tész saját maga és az ország boldogulá­sáért. Kovács József Fejleszti exportját a dunavecsei konfekciógyár mm • A duna- . vecsei kon­fekciógyár termékei nagy részét dollárért értékesíti (Malinak Árpád felvétele) Évtizedes múltra tekinthet vissza Dunavecse és a PNYV kap­csolata. A kezdet kezdetén, a te­lepülés eltartó és megtartó képes­ségének javításé érdekében, több nagyvállalat is „bebocsátást” ka­pott a községbe. A helybeli és a környék falvaiban lakó asszo­nyok életében korszakos változás volt ez. Csökkent azoknak a szá­ma, akiknek nap mint nap Duna­újvárosba, Budapestre vagy Paks- ra kellett ingázni. Ha szerényebb fizetéssel is, de végre helyben ta­láltak munkalehetőségeket. A PNYV új gyárát 1979-ben ad­ták át. Ez a nagyközség legmo­dernebb üzeme, s ma már há- romszázötven dolgozót foglalkoz­tat. Termékeik — ágyneműk, konyha- és kempingtextíliák — ismertek, keresettek a hazai üz­letekben és a híres nyugat-euró­pai áruházláncok is szívesen vá­sárolják a vecsei gyár . ízléses áruit. — Egy évtized kellett ahhoz — mondja Csűri Márton igazga­tó —, hogy a korábban mező- gazdaságban dolgozó kollektíva alkalmazkodni tudjon az ipari termelés sajátosságaihoz. A be­takarítási munkák idején még ma is nehéz egyeztetni a szabadságo­kat. Visszatérő gondunk volt, hogy az első félévi termelés ne­hezen indult. A Budaprint köz­ponti raktára csak akadozva szál­lít ebben az időszakban, mi pe­dig nem tarthatunk „biztonsági” készleteket. Az első negyedévben az alacsony bérek miatt nagy volt a kilépések száma, s ez az egész év eredményességét veszé­lyeztette. Túlórával tudtuk csak ellensúlyozni a lemaradást, ami nem igazán vonzó a dolgozóink számára. Legnagyobb sikerünk: megoldottuk a termelés lépcsőze­tes beindítását, a szabadságok ésszerűbb ütemezésével és olcsó alapanyagokból tartalékok kép­zésével. — És a táppénzes ügyek? — Ezen a téren is lett megol­dás : munkaverseny-szerződést kötöttünk a szakszervezettel. Aki több alkalommal is hiányzik, az sajnos kimarad az előnyös felté­telekkel szervezett akcióból. A módszer hatott: a táppénzes na­pok száma lényegesen csökkent. — Sajátos vonás a dolgozók alacsony — 30 év körüli — át­lagéletkora. Ez hogyan „hat” a termelésben? — Talán könnyebb az új kezde­ményezéseknek érvényt szerezni. Könnyebb dolguk van a munka- szervezőknek, hiszen nincsenek „ősi” tapasztalatokra és szokás­rendre hivatkozó kollégák. Per­sze, nehézségeink is vannak emi­att. Nincs még elég rutin: egy­szerűen elintézhető dolgok is problémát jelentenek esetenként. Hiányzik ,a megállapodott, jövőt tekintő középkorúak csoportja. Jelentős részük — 60 fő — gyesen van. Ezért a gépparkunk nincs kellően kihasználva. Vagyis: vár még feladat a szervezőkre. — Persze, nemcsak termelni kell tudni, hanem eladni is. Mi­lyen a piaca a konfekcionált la­kástextíliának? — 1984-ben a tőkés exportunk meghaladta a . négymillió dollárt, az összes árbevételünk elérte a négyszázmillió forintot. De to­vább akarunk lépni. Munkánk so­rán fontos szerepet kapott a pi­ackutatás, a marketing. Legfőbb célunk, hogy a hagyományos ke­reskedelmi partnereink mellé Újabbakat szerezzünk itthon és külföldön egyaránt* Persze, ehhez elengedhetetlen termékeink sza­vatolt minősége. Mert ma már nem csak á Quelle, a Rietz vagy a Globus áruházlánc kíván igé­nyes munkát, ízléses és praktikus csomagolást, hanem, a kelet-euró­pai és a hazai vevőink is. Ma már nekünk is nehéz terepen kell megállni a helyünket, sőt az is szükséges, hogy előre haladjunk! F. P. J. \ TESTVÉRMEGYEI TAPASZTALATCSERE Románia híres borvidékei MELLÉKTERMÉKKEL — OLCSÓBBAN A borsószár hasznosítása Tasson • A cséplő­gép utált el kell igazíta­ni a szárat, hogy egyen­letesen szá­radjon. (Méhest Éva felvétele) A Kertészeti Egyetem Szőlésze­ti és Borászati Kutató Intézete szervezésében tanulmányutat tet­tünk Romániában, melyen az in­tézet dolgozóin kívül részt vet­tek társintézetek és gazdaságok szakemberei is Szakmai programunk első állo­mása volt az Álba Iulia megyei Balázsfalva, ahol szívélyes fo­gadtatásban volt részünk. A vá­ros a Küküllő völgyében fekszik, szőlő- és gyümölcstermő vidék. Ökológiai adottsága a sav-, illat- és zamatgazdag minőségi fehér­boroknak kedvez. A Balázsfalvi Szőlészeti és Borászati Kutató Ál­lomáson rövid tájékoztatást kap­tunk munkájukról, terveikről, problémáikról. Bejártuk a gondozott szőlőül­tetvényeket, és a program befe­jezéseként hangulatos borbírála­ton vehettünk részt. Megismer­tük borfajtáik közül a Küküllő- menti Leánykát (Fateasca alba), a Királyleánykát (Fateasca rega­le), a Szürkebarátot, Traminit, Muscat Ottonelt, Neuburgert. Jó hangulatban érkeztünk meg utunk következő állomására a Maros völgyébe, az Ompoly torkolatánál fekvő Gyulafehérvárra, a testvér­megye székhelyére. Másnap reggel rövid városné­zésre került sor. Láthattuk Er­dély legmonumentálisabb román kori építményét, a XII. század­ban épült püspöki székesegyházat Gyulafehérvárott. A székesegyház mellett áll a hatalmas, reprezen­tatív görögkeleti katedrális, mely a bizánci stílus jegyeit hordozza. Ezt követően a Jidvei Állami Gazdaság bor- és pezsgőüzemét kerestük fel. Vendéglátóink be­mutatták a szőlőfeldolgozó gép­sort, a tárolópincét és a palacko­zóüzemet. A megkóstolt bormin­ták alapján megállapítottuk, hogy boraik magas alkoholtartal- múak, ízben gazdagok. Délután utunkat folytatva Segesvárra ér­keztünk, ahol tiszteletünket tet­tük az új Petőfi-emlékműnél. Utunk további szakaszán Ploes- titől északkeletre megnéztük a dombos lankádon a Délül Mare-i borvidéket. A meglátogatott Valea Calugareasca, a Román Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Köz­pontja. Tíz kutatóállomás tarto­zik hozzá. Fő témájuk a kutatás, s emellett a termelés. Tájékozta­tójuk után bejártuk szőlőültet­vényeiket, ahol szép példáját lát­hattuk a lejtős területek teraszos kiképzésének, művelésének, és a csepegtető öntözés kialakítá­sának. Fő fajtáik a Cabernet sauvignon, Merlot, Babeasca neg- ra, melyek néhány éves ászkolás után különleges minőséggel ren­delkeznek. A szakmai program a Piet- roasa-i Kutató Állomáson foly­tatódott. A történelmi borvidék kutatóállomását 1893-ban alapí­tották. Pietroasa körzetében, a meszesebb talajon termelt Kövér szőlő (Grasa), Román muskotály (Tamijoasa romanesca) Busuioa- ca híres, aromás borkülönlegessé­get adnak. A következő napon a Mur- fatlari borvidékre mentünk. Ez Constantától nyugatra, a Fe­kete-tenger közelében fekszik. A Murfatlari Kutató Állomást 1943- ban alapították, a Dobrudzsái borvidéken. Erre a tájra jellem­ző a nagy szárazság, szőlőfajtái magas cukortartalmúak, boraik aromában gazdagok. Ezzel a prog­rammal szakmai része utunknak véget ért. A Pietroasatól már nem messze volt a tenger. A délutáni órák­ban érkeztünk meg Mamaiaba. Nagy élményt jelentett számunk­ra meglátni a forrósán habzó, hul­lámzó tengert. A kellemesen lan­gyos vízben lemostuk az'út po­rát, s leheveredtünk az aranyló homokban. Romániai vendéglátó­ink mindent elkövettek annak ér­dekében, hogy jól érezzük ma­gunkat és gazdag élményekkel, tapasztalatokkal térhessünk ha­za. .Örömmel fogadtuk, hogy ők is szeretnének megismerkedni hazánk szőlőtermesztésével és borászatával. dr. Szilágyi Attiláné könyvtáros Nagy Béla kertészmérnök Bács-Kiskunban az idén min­den eddiginél nagyobb területen vetettek zöldborsót. Tavaly re­kord termésátlagok voltak, s az idén is kedvezett az időjárás a hüvelyes növény fejlődésének. A termés nagyrészét a Kecskeméti Konzervgyár dolgozza fel. Mi történik — a jelentős mennyisé­gű zöldtömeggel — a szárral? A tassi Dózsa Termelőszövetkezet­ben — 400 hektárral a második legnagyobb borsótermesztő a megyében — három formában hasznosítják. Szatmári Ferenccel, a termelő­szövetkezet elnökével erről be­szélgettünk. — A félhasználás módja az időjárástól függ. Eső nélküli, na­pos idő kell ahhoz, hogy széna­ként gyűjtsük be az értékes nö­vényi részt a földekről. Ha ez nem lehetséges, silót készítünk belőle. — Ennek mi a feltétele? — Silónak már nedvesebben is felhasználható a borsószár, azon­ban nagyon fontos, hogy száraz­anyag-tartalma elérje a 35 szá­zalékot. Az idén sajnos volt pél­da arra is, hogy a sok eső miatt olyan nagy volt a nedvességtar­talom, hogy kénytelenek voltunk a harmadik hasznosítási formát választani és leszántottuk. El­lenkező esetben megpenészedett volna, s így már silókészítésre, állati' fogyasztásra nem alkalmas. — Van valamilyen saját re­ceptjük? — Ezt már a termelő- szövetkezet szarvasmarha-tele­pén a 'nagy, betonból készült si- lótározó mellett kérdeztem az el­nöktől. — Jó silót, amit az állatok is szívesen fogyasztanak, csak ala­pos munkával lehet készíteni. Nagy gondot fordítunk arra, hogy taposás, tömörítés után ne ma­radjon levegő a kazalban. Min­den negyedik-ötödik nap egy „kalappal” — mely nedvesebb, lédúsabb réteg az előzőeknél — lezárjuk az addig betárolt meny- nyiséget. Szezon végén az egészet fóliával borítjuk be. — Nagy szerepe van a silónak a szarvasmarha-állomány takar­mányozásában ? — Ma nagyon drága ^mulat­ság” az állatállományt fő vetés­romfddaraboló üzemet. Itthon, Háláson pedig megfelelő szerve­zéssel emelte ennek a részlegnek a teljesítőképességét. Képünkön ben termesztett növényekkel el­látni. Melléktermék feletetése — mint a fehérjékben gazdag, nagy tápértékű borsószár — sokkal kifizetődőbb. Az elmúlt télen például nagyon jól jött a siló. Ta­karmányszegény időszakban biz­tos tartalékot jelent, s szerepe van abban is, hogy szarvasmar­hatartásunk nyereséges. L. Szabó László a vállalat dolgozód exportra szánt terméket csomagolnak a kiskunhalasi üzemben. ALKALMAZKODÁS A PIAC IGÉNYEIHEZ Csomagolják a baromfiterméket Javult a ba­romfipiac. Kü­lönösen a da­rabolt és ízlé­sesen kikészí­tett, csomagolt termékek iránt növekedett a kereslet. A hazai és a kül­földi vásárló- közönség igé­nyeihez alkal­mazkodva a Kiskunhalasi Baromfifeldol­gozó Vállatait ennek megfe­lelően bőví­tette kapacitá­sát. A Tolna megyei Báta- széken, a du­nántúli part­nereihez közel létesített ba­I

Next

/
Thumbnails
Contents