Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

1985. július 3. © PETŐFI NÉPE © 5 Halasi összegzés—Júliusban: ásatás—Még mindig raktárgondok ; ..........— 1 .. v . 1 M úzeumkerti esték és nappalok HONISMERET — HELYTORTENET Beszélgetés Wicker Erika igazgatóval p8Mi © Wicker Erika: — A tudó- * «lányos mű­helymunkán lesz a hang­súly ... Múzeumkerti esték címmel rendeznek hat előadást a nyá­ron Kiskunhalason, a Thorma János Múzeum kertjében. Az első bemutatón már túl vannak: a pesti éjszakák kabaréi­nak világát idézte fel többek között Esztergályos Cecília, Hacser Józsa, Benkő Péter és Szerencsi Éva. A későbbiekben Huszka Jenő-emlékműsort, West Side Story musical-kereszt- metszetet láthatnak a programban a halasiak, s fellép Ko­vács Apollónia, a Molnár Dixieland Band és a Budapest Táncegyüttes. Hatéves múltra tekint vissza a Múzeumkerti esték sorozat; a városi tanács és a művelődési központ rendezvénye. — Ezek az esték programjai, s milyenek a mindennapok? , Wicker Erika, a Thorma Já­nos Múzeum igazgatója válaszol a kérdésre: — Hat esztendeje, készültünk el az állandó kiállítással, a mú­zeum összes termét elfoglalják a vitrinek, a tablók. Ezt nem tar­tottam akkor sepi szerencsés­nek, hiszen más célokra nem tudtuk használni a helyiségeket. Az országban egyedi vállalkozás­ba 'kezdtünk: diasorozaton mu­tattuk be értékeinket, zene és szöveg kíséretében. Ügy gondol­tuk, sikeres lesz ez a szolgálta­tásunk az iskolások körében. Bo­dor Géza néprajzos munkatár­sam a szilaj állattartásról, én pedig a régészet témaköréből ál­lítottam össze 25 perces progra­mokat. Az elején nagy felbuzdu­lás volt, jöttek is a pedagógusok a gyerekekkel, de azóta alábblha. gyot't a lelkesedés. Pedig már van helye a diaflexnek, a rend­behozott pincében. Itt egyéb­ként kiállítótermet alakítottunk ki, s az időszaki tárlatokon ke­rámiákat, szíjgyártó-.munkákat, grafikákat, szobrokat láthatnak az érdeklődők. Az. előadások is a pincehelyiségben zajlanak. Az idén, az októberi múzeumi hó­napban a rovásírásokról rende­zünk disputát. Van még egy új­donság, a Bemutatjuk sorozat. Vitrinben tárjuk közszemlére a „hónap műtárgyát”, s a közön­ség a Halasi Műsorban képes­rajzos cikket olvashat róla. A város időszaki kiadványában, a Halasi Tékában pedig a Hagya­ték rovatban találnak múltat idéző írásokat az olvasók. — Hol tartanak a csólyospálo- si ásatásokkal? — 1983 óta 150 sírt tártunk fel. Megfelelő körülmények között dolgozhatunk, a helyi szakszövet­kezettől minden segítséget meg­kapunk. A pénzünk viszont ke­vés: 35 ezer forint áll rendelke­zésünkre, s egy sír ásatási mun­kálatai 1500 forintba kerülnek. Van már szenzációnk is: egy szarv alakú üvegedény, amely­© A pincében időszaki kiállítás várja az érdeklődőket: Bodor Miklós grafikus és Budahelyi Tibor szobrász alkotásait láthatjuk. bői Magyarországon eddig mind­össze egyet találtak. Bemutattuk már Moszkvában. Leningrádban, most pedig Frankfurtban látha­tó. Júliusban ismét hozzákez­dünk az ásatásokhoz. Egy hóna­pot dolgozunk az avar temető feltárásán, utána rendszerezni kell a régészeti leleteket, rajzok, térképek, fotók, leírások készül­nek — több példányban — a fel­színre került darabokról. A sír­helyek elhelyezkedését szintén térképeken ábrázoljuk. — Mit ,terveznek még az idén a halasi muzeológusok? — A tudományos műhelymun­kán lesz a hangsúly. A gyűjtés, az ásatás több hónapi elfoglalt­ságot jelent. Szeretnénk nyomda­kész állapotba hozni a Halas kör­nyékének régészeti lelőhelyeit tartalmazó katalógusunkat, tér­képvázlatokkal együtt. A csólyos- pálosi ásatásokról pedig dolgo­zatot írok majd. — Van-e remény arra, hogy kötetben is olvasható lesz? — Szükség lenne rá, úgy mint egy Halas-monográfiára, hiszen a legutolsó húsz évvel ezelőtt lá­tott napvilágot. Meg kell terem­teni az anyagiakat a kiadvány­ra, de .múzeumunknak erre nincs pénze... — Ennél nagyobb gond az, hogy a raktár állapota lehangoló képet mutat! — Régi istállóépületben zsúfo­lódnak néprajzi tárgyak, a .bú­torokat pedig egy családi házban helyeztük el. A régészeti anya­got papírdobozokban tároljuk, szinte minden helyiségben lát­hat belőlük. Sokat foglalkozott már ezzel a sajtó, a tévések is forgattak nálunk. Hiába készült terv egy új raktár kialakítására, nem valósult meg a kivitelezés. Ne is beszéljünk erről, úgysem változtathatunk a helyzeten. Csak szószaporítás lenne minden to­vábbi panaszkodás... Borzák Tibor A hadiút a várba vezetett Múltidézés az egri Kossuth Lajos utcában A középkorban királyok vonul­tak erre kíséretükkel, mert ez a szakasz része volt a Budáról a várba vezető hadiútnak. A Hat­vani kapunál csatlakozott a vá­roshoz, s az Eger-patak hídján át a híres erősség nyugati kapu­jához ívelt. Mindezek olyan té­nyek, amelyet nemcsak okleveles források erősítenek meg, hanem a régészek felfedezései is. Az 1950-es esztendők végén vízveze­téket építettek itt, s közben szen­zációs leletre bukkantak a mun­kások. A kutatók megállapítot­ták, hogy a 26-os számú ház előtt, másfél méter mélységben a már említett hajdani út húzódik, ame­lyet gerendákra fektetett pallók­ból készítettek. A valaha volt házaknak persze nyomuk sincsen, hiszen a török­világ több mint kilencven eszten­deje itt is elpusztította a hagya­tékot. A hódítók kiűzése után azonban a polgárok szorgos mun­kájukkal igyekeztek pótolni a hatalmas veszteséget. Az egyház is hozzájárult a város új arcula­tának a kialakításához. A Jászóról visszatért kanono­kok először a régi Káptalan ut­cában — ma Knézich Károly ne­vét viseli — telepedtek meg, itt építették lakályos otthonaikat. Megjelenésük alapvető változá­sokat hozott. Elsősorban jót — legalábbis a jövő szempontjából —, hiszen igényesek voltak, s nem akármilyen hajlékot szántak maguknak. Ittlétük a sor elneve­zését is módosította: a XVIII. század közepén először Urak, majd Barátik, végül Káptalan utcának hívták. A sajátos „honfoglalás” rész­leteiről is vallanak a ránk ma­radt írásos adalékok. Házáéi Hu­gó jezsuita ■ szerzetes gondos tér­képet készített korának állapotai­ról, nem is sejtve, hogy ez­zel az eligazodást, az összehason­lítást könnyíti meg számunkra. Ű 1753-ból tudósít, hallgassuk hát érdékes információit! A kettős városfalhoz futó szűk köz képezte a torkolatot. Ez Vé- ber, Gerney, Deák kanonokok otthonainál terebélyesedett. Kö­vetkezett az ispotályt szorgalma­zó, s meg is teremtő pap, Ko­máromi János épülete, a hoz­zásimuló jókora kerttel. Itt van most a nagytemplom előtti park déli fele. Két utca is csatlakozott a fő ághoz. Az egyik a Tömlöc elnevezést kapta — jelenleg Tar­kanyi Béla emlékét őrzi. Napjainkra eddig módosult a kép, innen azonban őrzi régi jel­legét. Tudunk a Keskeny utcáról a Jókai elődjéről is. Pyrker János László érsek nem­csak a művészeteket pártfogolta, nemcsak kincseket érő képgyűj- ménnyel gazdagított bennünket — pontosabban a Széchényi által alapított Nemzeti Múzeumot —, hanem lehetőségeihez képest min­dent megtett Eger fejlesztéséért is. Így jött létre a Melgel vízi für­dőhöz vezető út, amelyet később Pyrker emlékének szenteltek. Nem is teljesen indokolatlanul, ugyanis a munkálatokra 4707 fo­rintot fizetett ki. Neki is köszön­hető, hogy elindulhatunk — sza­badjára engedve képzeletünket a Budáról a várba vezető hadi- úton... azäszmtsszekhäzäban A hajósi alkotótábor bemutatkozása Az elmúlt héten a Szak- szervezeteik Megyei Tanácsá­nak Székházában kiállítás nyílt a Hajósi Képzőművé­szeti Alkotótábor művészei­nek munkáiból. Az előcsar­nokban, illetve a födszinti tanácsteremben közszemlére bocsátott alkotások műfaju­kat, stílusukat tekintve igen­csak sokszínűek. Festmények és grafikák, szobrok ás ke­rámiák, zománcképek és naiv művészeti alkotások egyaránt helyet kaptak ezen a bemu­tatón. — Beható tanulmányozás kell ahhoz, hogy a képzőművészeti alkotásokban minél több érté­ket, szépséget fedezhessünk fel — mondta megnyitóbeszédében Hodossi Sándor, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának tit­kára. — Amennyiben előítéletek­ké Éva, a Népművészeti Intézet igazgatója. A kiállítást — amelyen 32 kép­zőművész 84 alkotása látható — július 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. tői mentesen, nyitottan közele­dünk a művekhez, megérthetjük a művész szándékát, üzenetét, esztétikai törekvéseit... Az alko­tótábor az idén rendhagyó mó­don — e kiállítás megnyitásával egyidőben — kezdi meg tevékeny­ségét. A Hajósra minden nyáron visszatérd táborlakók most elő­ször mutatkoznak be Kecskemé­ten, közös tárlaton ... A megnyitón részt vett dr. Ben­táriat baján Amatőr képzőművészet ■ »W:/--: fi ^ m HORVATH : r ! i mm DEZSŐ ««Éli Wésl KLINIKAI IKWNfHfl FÖLTÁMADÁS A szakszervezetek művészet­pártoló tevékenységének ismét egyik szép. eseményének lehet­nek részesei azok, akik megte­kintik Balján a Szakmaközi Mű­velődési Házban azt a kiállítást, amely a városban és környékén élő amatőr képzőművészek alko­tásaiból ad válogatást. Immár hagyományteremtő mór dón, kétévenként rendezik meg Baján az iamatőr művészeti hete­ket. Találónak érzem Durkó Mátyás egyik írásában kifejtett megállapítását: „Az az ember, akinek munkáján kívül nincs semmi kedves, szabadon válasz­tott foglalatossága, akii szabad idejét is egyoldalúan tölti, hama­rabb elhasználódik, és rendsze­rint nem is dolgozik olyan jól, mint aki szabad idejében jól ki­piheni magát, aki amatőr vagy műkedvelő tevékenységgel növe­li alkotó fantáziáját, életről szerzett ismereteit.” A megyében helyeden nyert mindéz felismerést. Ezt bizonyít­ják egyebek mellett a megyei té­li tárlatok, grafikai kiállítások, amelyeken a bemutatott művek jó része — a tényleges értéke­ket felmutató — amatőr alko­tók munkája. Bács-Kiskunra jel­lemző az is, hogy a képzőművé­szeti élet utánpótlását az amatő­rök jelenítik. Az elmúlt nyolc év alatt tizenhárom amatőr művész lett tagja a Magyar Népköztár­saság Művészeti Alapjának, kö­zülük ma már négyen szövetségi -tagok is. Az értékorieintált szemléletnek adott teret most is az a váloga­tás. amelynek eredményeként 12 alkotó 37 művét láthatjuk a ba­jai kiállításon. Műfaji sokféleség jellemzi ezt a tárlatot. Az egyedi rajzok, ak- varellek, olajfestmények, tűzzo­máncok gazdag eszköztárát vo­nultatták fel az alkotók. Szemlé­letmódjukat emberközpontúság, hagyományőrzés és annak to­vábbfejlesztése jellemzi, A kiál­lítók szakmaii felkészültségében is tapasztalható fejlődés. Az amatőr képzőművészeti mozgalomban részt vevők és az őket szakmailag segítő hivatásos képzőművészek ■— közöttük B. Mikii Ferenc festőművész — kapcsolata nagyon jelentős. Biz­tató. hogy ez ai kapcsolat egy­mást építő, egymást segítő mó­don jön létre, amelyben a fő cél a valóság még teljesebb meg­ismerése, feltárása, bemutatása a képzőművészet eszközeivel. A bajai kiállítás összképe ked­vező, s ez a rendező, Bálint At­tila munkáját is dicséri. Az egyéni teljesítmények alapján — a zsűri javaslatának megfelelően — Rendes Béláné az SZMT, dr. Pápay Tamás né a bajai Szakma­közi Művelődési Ház küllöndíját kapta. Dulity Tibor YIZ Tehát akárhol hiába ' * keresték, az ablaka vi­szont nyitva volt, kinéztek rajta, és lent megtalálták. Mindenki erről beszélt. — Rendőrök is jártak itt. Feleségemnek mostanáig nem mertem megmondani. Majd ha már gyógyulok, talán bátrabb le­szek. A hosszú magyarázatba biztosan belefáradnék. Már Ba­ján kerestük a tankoló állomást, amikor kiugrott. Nekem viszont most kezd iga­zán rosszul állni a szénám. A professzor megnézte a Pécsről hozott leleteket, és magához hí­vott a kötözőbe. ,Hellyel kínált, rágyújtott, és elmondta, most már végre egyértelmű a CT-la- bor eredménye. Az én fejemben égy jóindulatú . daganat van, benne ül a kamrában, elzárja a keringő folyadék útját, azt on­nan ki kell venni. Minél előbb, annál jobb, de mindenesetre ad­dig lenne jó túlesni a műtéten, amíg a , szervezetnek van elég ereje a fölépülésre. Határozot­tan mondta, nem találgatva már. Ügy is írhatnám, hidegvér­rel, ha ez az ember ném lenne tele rokohszenvvel, szép és tisz­ta humanitással. — Köszönöm szépen az egye­nes beszédet, de nekem ezt még a családdal is meg kell beszél­nem. Hazatelefonálok azonnal, megkérem a feleségemet, jöjjön vissza, és ha megfelel az idő­pont, azonnal le is mennénk ön­höz. — Annyira azért nem kell sietniök. — Amit el nem kerülhetünk, nem szabad elhalasztanunk. Miska bácsi számlájára irható bizonyára, hogy még Ria nővér is bent van. O kérte a vonalat, hogy haza tudjak csörögni tele­fonon. Hullafáradt volt■ sze­gény Verám, már le is vetkőzött, de azonnal ugrott, amikor meg­mondtam, hogy^ rá is nélkülöz­hetetlen szükség van most. Ami­kor fejőit, akkor se sokat kellett beszelnünk róla, sőt, amikor azt kértem, hogy a gyerekeknek na­gyon finoman mondjuk majd meg. nehogy megijedjenek a da­ganat szótól, csali ennyit mon­dott: ■ — Ügyis tudják már. — Honnan tudnák? — Hetek óta erről beszélünk otthon. Lementünk a professzorhoz, röviden még egyszer elmondta, mit hoztunk magunkkal Pécsről, és ha gyógyulást akarunk, akkor ő a mielőbbi műtétre szavaz. Amíg a szervezet le nem rom­lik. Intettük,, hogy eddigi szavai se hullottak rossz helyre, lám, mind a ketten a gyors gyógyulást akarjuk. Annyira gyorsan sze­retnénk túlesni rajta, hogy meg­kérjük mindjárt, vállalja el ő a műtétet, másrészt pedig az idő­pontban is megállapodhatunk. — Holnap van november hete­diké, ez mindenképpen ketté tö­ri a hetet. Tiszta fej is kell hoz­zá, tehát csak a hét első napján lehet róla szó. De már a követ­kező hétfőn is lehet. — Akkor mi azt kérnénk, a következő hétfőn. Aki ennyire gyorsan tud dön­teni, nincs rá szükség, hogy bent maradjon, addig haza is mehet. Hej, pedig de nehéz volt az a három nap, ami erre követ­kezett. Azért csak három, mert azt kérte a professzor, menjek be már szombaton reggel, hadd ké­szüljenek föl a bentiek is a mű­tétre. Vér is kell hozzá, más tud­nivalók is vannak, amelyek ná­lam nélkül nem tudhatók. Nem háromszor, de napi har- mincháromszgr is meghaltam addig, amíg otthon voltam. Ami­kor nem beszéltem senkivel, mindig Babits sora járt az eszembe: „ó jaj, meg kell halni, meg kell halni!” Tisztán éltem eddig, amennyire tőlem tellett, hol véthettem el a lépést, hogy most ekkora büntetés szakad rám? Arra is gondoltam, száz­szor hitványabb emberek is élik világukat, én pedig legföljebb csak napokig élhetek. Mindennap sétáltunk egy nagyot a felesé­gemmel, jól is esett mindig, de azért nehéz séták voltak azok. Amikor újra szóba hoztam, hogy el kellene adnunk a kertet, édes feleségem, nem bírta tovább, el­sírta magát. Nem a kertet sirat­ta talán, hanem ágrólszakadt szegénységünket. Ennyit mondott csak: — Maradjon a kert. De benne volt az összes eddi­gi érv is: téged a kert éltet, ha eladnánk, téged végeznénk ki vele. Igen, igen, csak én éppen azt■ nem hihettem, hogy épség­ben szabadulok ki a kés alól. Bonyolult nagyon az agyvelő, akármennyire jól akarja is csi­nálni, késsel bánik, mellévághat. Ha megmaradok, akkor is lehet belőlem örökös nyomorék. Igaz, a mentségek is előjöttek közben. Ez a professzor a nyáron jött ide, nyilván azért, hogy engemet megoperáljon. Föl-följött a Né­meth Bandi is, fúrás után na­ponta meglátogatott, ő is azt mondta mindig, ez az ember olyasmit is meg tud csinálni, amit más nem. Akkora barátság köt- a Bandihoz, nem mondogat­na ilyeneket, ha nem így lenne. Vera úgy szervezte a dolgun­kat, hogy utolsó napon még a kertet is megnézhessük. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents