Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

4 • PETŐFI N&PE • 1985. június 12. SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZ SZOVJET EXPORTRA SZEZON ELŐTTI KÉRDÉS: Bugaci buszjavítók Bugac nevét hallva mindenki­nek a puszta, a ménes, a szür­kegulya és egyéb idegenforgalmi látványosság jut eszébe. Azt vi­szont kevesen tudják, hogy ez a község néhány. éve mással ás öregbíti hírnevét. Amikor 1982- ben a kiskpnfélegvházi Lenin Termelőszövetkezettel egyesült a helybeli Béke Tsz, majorjában létrehoztak egy kis üzemet, Ba­logh Albert a tsz félegyházi autó­javítójából jött — négy szakem­bertársával — a községtől né­hány kilométerre lévő majorba, s állt élére az itteni kis kol­lektívának. Mezőgazdasági gép­szerelők. traktorosok s korábban más munkával foglalkozók — közöttük hat nő — talált itt megfelelő elfoglaltságot. — Nagyon sokat dolgoztunk, amíg elértünk idáig — emlékezik Balogh Albert üzemvezető. — A birkahodályokat kellett először átalakítani műhelyekké. Az üzem létesítését örömmel fogadták a dolgozók, s hamarosan hatan kecskeméti munkahelyüket is ott­hagyták, és itt vállaltak munkát. Gyors ütemben alakítottuk ki a munkahelyeket, mindenki szív­vel-lélekkel dolgozott. — A betanítás hogyan sikerült? — A vártnál jobban. A kis­kunfélegyházi szakmunkásképző intézettel együtt féléves tanfo­lyamot szerveztünk, és azon nyolcán tettek sikeres vizsgát. Jelenleg negyvenketten vagyunk, s a múlt évben elértük a 16 millió forintos árbevételt. Autó­buszok, hűtőkamionok, Rába te­hergépkocsik és más járművek közép- és nagyjavítását végez­zük. Ügyfeleink — a MALÉV, az IBUSZ, a TV, az Ikarusz és még sok más cég — elégedettek tevékenységünkkel. Minőségi rek­lamáció nem volt, és a jármű­veket határidőre adtuk vissza tu la jdon os aiknak. Hogyan megy a meggy? Már az első rendelet megjelenése óta élénk fi­gyelem kíséri a kisvállalkozásokat. Az egyéni koc­kázatvállaláson alapuló gazdasági tevékenység kis­üzemi formája nagy (lehetőséget kínált mind a vállalatoknak, szövetkezeteknek, mind az itt sze­rencsét próbáló dolgozóknál. Az elmúlt három esz­tendő tapasztalatai alapján pedig már össze lehet állítani a mérleget, mennyiben valósult meg a kor­mányzat szándéka, amikor a lakossági ellátás ja­vítására és a hiányzó háttéripar pótlására zöld utat engedett a kisvállalkozásoknak. A mennyiségi mutatók egyértelműen arról ta­núskodnak, hogy valóban létező hiányt pótol az ilyen keretek között végzett tevékenység: több mint harmincötezer szervezetben mintegy 350 ezer ember dolgozik, a munkaképes lakosság 7 százalé­ka. Az általuk termelt érték az ipari termelés 1,7 százalékát teszi ki. A vgmk-k erényei A 35 ezer gazdálkodó szervezet között legnépe­sebb csoport a vállalati gazdasági munkaközössé­geké, számuk meghaladija a 18 ezret. S mire is vállakoznak ezek a szervezetek? A legtöbbször olyan munkára, például karbantartásra, amire nem akadt egyáltalán külső kivitelező, máskor a gépek kihasználtsági fokát javítja a plusz időben végzett munka. Jó néhány cégnél éppen a vállalati gaz­dasági munkaközösségek révén sikerült korábban veszteséges tevékenységeket nyereségessé tenni, avagy éppen a hatékonyság javult számottevően, ami több millió forint haszonként öltött testet az év végi mérlegben. Jogosan kérdezheti bárki is, ha ennyire hasznos a vgmk-k működése, akkor miért nézik mégis fer­de szemmel őket néhány vállalatnál? Sajnos ebben objektív okok is szerepet kaptak. Az első időben elég nehezen birkóztak meg a vállalatok a belső ellenőrzés megszervezésével. Néhányszor — mint a revizori jelentésekből kiderült — nem különítették el megfelelően egymástól a fő- és túlmunkaidőben végzett munkát, és ez jogosan háborította fel a vgmk-n kívül maradt dolgozókat. Máskor pedig az okozott gondot, hogy a kisvállalkozás tagjai között volt az a vezető is. aki ellátta őket mun­kával, illetve az elvégzett feladatot igazolj. Szerencsére az elmúlt évben a legtöbb helyen a vezetés megtalálta az ellenszerét e kezdeti hiá­nyosságoknak, és megnyugtatóan elkülönítették egymástól a kétféle munkát — az ellenőrzést pe­dig megerősítették. Sőt, megjelent a társadalmi kontroll is. Szakszervezeti tisztségviselőkből ala­kultak — jobb híján nevezzük őket így — olyan bizottságok, amelyek kivizsgálják a dolgozóknak a vgmk-kal kapcsolatban írt észrevételeit. A vgmk másik erénye egyébként — s ezt még az ellenzők tábora is elismeri — hogy segíti meg­tartani a munkaerőt, hiszen gyárkapun belül meg lehet keresni a kiegészítést. S a gyár sem jár rosszul, ha kipróbált emberei végzik el a számára fontos munkát. Az érdekek nem mindig egyeznek Ha marad a meleg, csapadékos idő, akkor idén is június közepétől július derekáig tart a meggyszedés szezonja. A friss termés jelentős része rövidebb, hosszabb utazás után az NSZK-ban, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában az NDK-ban és Csehszlovákiában talál vevőre. Az exportra jel­lemző Bács-Kiskun megye vezető szerepe. A Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermesztők Egyesülete című, 1934-ben megjelent könyvecske beszámolt arról, hogy 1928 és 1933 között az országos meggykivitelből 30—48 százalékosan ré­szesült Kecskemét. Tavaly a Bács-Kiskun megyei arány 73 százalék volt. Tehát nem mindegy, milyen a termelési kedv. • A festőbrigádban talált kedvé­re való munkát Rab Lászlóné Is, aki hosszú' éveket töltött el szőlő­munkával. — Most érdekes feladatot kap­tunk. Az Ikarusz megbízott ben­nünket, hogy készítsünk egy szemléltető eszközt, amelyet más országokban fognak használni az oktatóbázisokon, ahová Ikarusz autóbuszok kerülnek. Ez lénye­gében egy autóbusz orr-része, műszerfallal és a szükséges elekt­romos felszerelésekkel. A külföl­di autóvillamossági szerelők en­nek segítségével ismerkedhetnek meg a javítási feladatok elvég­zésével. Egyelőre ötre kaptunk megrendelést, az elsőt május vé­gén szállították a Szovjetunióba. — Gondolom, az egykor Itt dol­gozó juhászok nem ismernének a majorra. — Az biztos. A műhelyek át­alakítása után szocialista bri­gádjaink igen nagy gondot for­dítottak a parkosításra. Ezek a kollektívák különben nemcsak üzemen belül, hanem a község­ben is dolgoznak. Most például az aranyjelvényes Béke brigád a napközi otthon diákjait viszi el autóbusszal kirándulni, a bronz­jelvényes Viktória brigád pedig • A szovjet exportra kerülő szemléltető eszközön az utolsó simitáso- az’ióvoda játszóterének felújító­kat végzi Nagy István szerelő és Forgó István, a szerelők csoport- SárajCÍlletllíQbBvítÖite Sésíüt vezetője. Opauszky László Merre tartanak a kisvállalkozások? A piac igényeihez A másik népes csoport az önálló gazdasági mun­kaközösségeké, számuk 7800. A kockázat Itt lé­nyegesen nagyobb, mint az előbbi formánál, hiszen a vállalkozók saját tőkéjüket fektetik be, egye­temlegesen felelőseik munkájukért, és az esetleges veszteségekért. Nem véletlen tehát, hogy a várako­zások ellenére inkább az állami vállalatok és szö­vetkezetek számára dolgoznak, és viszonylag keve­sebben vállalkoznak a lakossági ellátás .javítására. A keresetekről is készült felmérés, átlagosain a gmk-tagok 8500—9000 forintot kapnak havonta. Ez kevesebb, mint amit baráti beszélgetések során hallunk, viszont több a mostani átlagkeresetnél. Az értékelésnél viszont számba kell venni azt is, hogy mennyit és miképp dolgoztak. A gazdasági munka- közösségek — már amelyek bírják hosszabb tá­von a versenyt — általában többet és jobban dol­goznak, mint az átlag. S ahogy az előbb már szó volt róla, saját tőkéjüket is kockáztatják, nem be­szélve arról, hogy biztos munkahelyüket cserélték fel saját vállalkozásukért, ahol hónapról hónapra meg kell küzdeniük a szerződésekért és a szerve­zet fennmaradásáért. A kisvállalkozások köre nem szűkül le a két for­mára, ezenkívül még alakultak ipari és szolgál­tató szakcsoportok, kisszövetkezetek, átalányelszá­molású részlegek is, bár egyelőre számuk nem je­lentős. Ezekről együttesen elmondható, hogy haté­konyan dolgoztak, rugalmasan próbáltak a piac igényeihez alkalmazkodni, és például az építő­iparban az átalányelszámolásos részlegek tették nyereségessé a korábban ugyanott veszteséget hozó tevékenységek egy részét. Korszerű gépeket Ha a számokat nézzük, valószínűleg a közgaz­dasági elemzésekben kevésbé jártasaknak is feltű­nik, hogy a foglalkoztatottak viszonylag magas ará­nya ellenére meglehetősen kis mértékben járulnak hozzá a kisvállalkozások az ipari termeléshez. S még egy mutató tér el lényegesen, ha nem is a tervezettől, inkább — enyhébb kifejezéssel élve — a várttól; rendkívül alacsony a befektetett tőke nagysága, összesen 13 milliárd forint. Ezt egyrészt magyarázza a vgmk-k elszaporodása is, ahol a vállalat gépeivel és anyagával vállalkoznak külön­böző munkára a dolgozók. Vagyis, nem kockáztat­ják saját pénzüket vagy egyéb eszközeiket, ha csak léhet. / Másrészt arra utal, hogy egyelőre ugyanolyan bizalmatlanok a vállalkozók, ípint annak idején a magániparosok és -kereskedők. Viszont nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan a vállalkozókedv ke­vés lesz e szektorban, mert egy adott szinten túl, arriikor az alapvető hiány megszűnik, mindenkép­pen^ korszerű termékeket és szolgáltatásokat vá­runk az állami ipartól, a kisvállalkozóktól is. Ami­hez viszont modern felszerelésre van szükség. Csak így töltheti be a kisvállalkozás a neki szánt szerepet,* hogy javítsa a lakossági ellátást és részben pótolja a hiányzó háttéripart, így szolgálva a nagyipar minőségileg is növekvő igényeit. L. M. Különleges fajta Kecelről Ahogy a magyar almát a jo­natán tettbe híressé, úgy a megy- gyet a Pándy. A külkereskedők, a HUNGAROFRUCT szakembe­rei a fő fajtának tekintik. Gye- nes István, a vállalat Bács-Kis­kun megyei kirendeltségének ve­zetője jegyzeteiben lapozgatott, és az elmúlt néhány év kivite­léről besztéllt: — A Pándy meggyre, sajnos, jellemző a szakaszos, rendszerte­len termés — mondta. — A me­gyében a jelenlegi ültetvény- szerkezet a 70-es évek közepén alakult ki. Azóta is meglehető­sen ingadozó a kivitt áruk meny- nyisége. A két szélső érték az 1976-os 753 (tonna, és a két évvel ezelőtti 4070 tonna. Az idén re­méljük, elérjük a 3500 tonnát. A virágzás még jó képet muta­tott, de a gyümölcs kötődése a hűvös, szeles Idő miatt már ke­vésbé sikerült jól. A meggy zömét a kistermelők adják. Az ő kertjeiken kívül na­gyobb mennyiségben terem a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban, a Sziknál, a Kis­kunhalasi és az Izsáki Állami Gazdaságban, valamint jó ^né­hány bácskai és kiskunsági szö­vetkezeti gyümölcsösben. A leg­több fát Kecel térségében talál­juk. Kecel egyébként sajátos táj­körzet, a mint ilyennek, külön­leges fajtája is van; la* híres pi- pacsmeggy. Majorosi Gyulánál, a helyi áfész felvásárlójánál a környé­ken aligha ismerik jobban a meggy at..Késeken .károm évtize- , de foglalkozik a gyümölcs fel- vásárlásával. Nem véletlenül kértem ki a véleményét az idei szezon kilátásairól. — Kecelen a 60-as évekig köztesnek számított a meggy, jól megfért a szőlővel — kanyaro­dott a múltba. — Akkoriban az 500—600 tonna rekordnak szá­mított. Ezután életrehlvták a szakcsoportokat, s elkezdett min­denki meggyet vagy szőlőt tele­píteni, de már csak „tiszta” ül­tetvényben. Itt a baj, mert ré­gen fia az egyik elfagyott, akkor termett a másik. Most pedig szidnak az emberek mindenkit, ha nem úgy alakul az időjárás, ahogy a monokultúrás termesz­tés kívánná. Mondtam én min­denkinek, nem jó ez az egy lá­bon állás... Említette még, hogy Kecelen, akinek háza vara, annak meggy­fája is. Ha másutt nem, akkor az udvarban. Csak az a baj, hogy a meggyen kívül alig találunk más gyümölcsöt. — Régóta hangoztatom, hogy ezen a fajon kívül más is kelle­ne. De az a baj, hogy a termelő csak abban (bízik, ami egyszer már biztos jövedelmet hozott. Persze az sem ártana, ha lenne valaki, aki 10—15 évre előre megmondaná, hogy mit telepít­sünk. Nem akarom a vészharan­got meghúzni, de a pipacs* és a Pándy meggyen kívüli fajták­kal, ha nem jó az évjárat, min­dig baj van. Idén télen Kecelen — ahogy mondták —, megfáztak a fák. Most alig ígérkezik 400 tonná­nál nagyobb termés. A biztonság hiánya Legyen valaki, aki megmond­ja, mit telepítsünk, csengett visz- sza a fülemben Majorosi Gyula gondolata — egyébként ez a ter­melők jogos igénye —, amikor Szegedi Ferenccel, a HU.NGA- ROFRUCT külkereskedelmi fő­osztályvezetőjével és Thurn László áruforgalmi főosztályve­zető-helyettessel beszélgettem ar­ról, mit várhatunk az idén a külföldi, élvben jobban fizető piacoktól. Turn László kezdte: — A hatvanas évek végéig a „Pándyt ég^.. pipacsmeggyet .szín-,, te korlátlan mennyiségben el tudtuk adni« a nyugati piacon. Ez egyébként ma is így van, csak szép lassan ezekhez a faj­tákhoz felzárkóztak az újak, s főleg ezek okoznak gon­dot. Kiváló genetikai tulajdonsá­gokkal rendelkeznek de izük, ál­laguk, színük csak a ritka, jó években közelíti meg a Pándy üvegmeggyét. Ha a hazai 60 ezer tonnás termést nézzük, nem rossz az exportált friss áru aránya, az összes termés körülbelül 10 szá­zaléka így hagyja el az ország­határt. Szegedi Ferenc folytatta: Külföldön a meggyvásárló kedv a 70-es évek elején fellen­dült. A tőkés országok, a cseh­szlovák és az NDK-beli kon­zervgyárak viszonylag jó árat fizettek. Persze ezt nemcsak mi, a .külföldi kertészek is ész­revették. Az évitized második felében Franciaországban, Bel­giumijain, az NSZK-ban, az NDK-ban és Jugoszláviában megkezdték- a telepítéseket. 'Erinek következménye, hogy Nyugat-Európában a meggyter­melés az elmúlt négy évben 35 százalékkal emelkedett. Egyébként ebben az időszakban futott fel nálunk is az éven- ként leszedett meggy mennyi­sege 45 ezerről 60 ezer tonná­ra. A nyugati helyzethez az is hozzátartozik, hogy ebben az évtizedben további 35 százalé­kos növekedés várható. Egyéb­ként a kínálat növekedését jól példázzák az áraik változásai is. Öt évvel ezelőtt 2,20—2,30 nyu- . gat német márkát kaptunk 1 kiiiogirdmm gyümölcsért, ma már örülhetünk az 1 márká­nak is. . Megkérdeztem azt is, hogy milyen előnyt élvez a minde­nütt csodálatosnak tartott Pán­dy üvegmeggy. k— A /Pándynál (nincs jobb konzervipari fajta — hangzott a válasz. — Ez azonban nem azt jeleníti, hogy pótolhatatlan. Ez a lépéselőny árban nem érezhető, viszont el tudjuk adni. Szigorú vevők A külkereskedőktől (megtud­tam, hogy a nem éppen jól fi­zető nyugati vevő szigorú is. Előírja például azt, hogy pon­tosan hány órákor érkezzen a Magyarországtól sok száz kilo­méterre levő konzervgyárba a meggy. Ez egyébként érthető, hiszen a** termelést programozni kell. A friss árun kívül 8—10 ezer tonnányi feldolgozott gyü­mölcsöt (is szállít a HUNGA­ROFRUCT külföldre, így a ha­zai gyárakban meggyből ké­szült dzsemet, dobozos gyü­mölcsöt, pürét, velőt, szörpöt és igen kis mennyiségben vegyes- ' befőttét. * Még néhány nap, és megkez­dődik a szezon. Bács-Kiskun megyéből a 'hagyományos piacok mellett repülővel 500 tonna meggyet szállítanak a moszk­vai Világifjúsági Találkozóra. Az idei szezon a kevés termés miatt, úgy tűnik, zökkenőmen­tes lesz. De az európai meggy­termelés további felfutásával már most kellene számolni, és főleg azzal, hogy mi legyen a nehezen és drágán megtermelt gyümölccsel, hogy az ne jusson az alma sorsára... Czauner Péter Halasi Casanova Szingapúr után — és előtt Spanyolországban működik az Editorial Ofice, amely gazdasági folyóiratokat kiadó iroda. Rend­kívül szerteágazó külgazdasági is­mereteire alapozva minden évben több mint tízféle díjat adomá­nyoz különféle kereskedelmi te­vékenységekért, ígv jutalmazza az ázsiai és arab országokba irá­nyuló exportot jelentősen növelő vállalatokat is. A -Nemzetközi Ázsia Díjat, szakírók információi alapján, a szőlő-borvertikumban elért 1984. évi tevékenységéért — mint ar­ról Ihár korábban hírt adtunk — a Kiskunhalasi Állami Gazdaság érdemelte ki. Ezt a díjat az idén ötödször adták át, hagyományosan Szingapúrban, a Mandarin Hotel­ban. A közelmúltban vette át Katona István, a gazdaság igaz­gatója. Kovács Imre növényvédelmi ágazatvezető, aki mint tolmács el­kísérte a gazdaság igazgatóját, feleleveníti az élményeket. — Szingapúr rohamosan fejlő­dő két és fél milliós városállam. A nagymértékben beáramló kül­földi tőkét a helyi lakosság —, amelynek 75 százaléka kínai —- jól hasznosítja. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi 25 évben a gazda­sági fejlődés eléri az évi 8 száza­lékot. Az egy személyre jutó nemzeti jövedelem .megközelíti a japánokét. A 618 négyzetkilomé­ter területű városállam repülőte­rén Hirschler András, a Magyar Kereskedelmi Kamara szingapúri kirendeltségének vezetője fogad­ta a Magyarországról érkezett vendégeket.,Rajtunk kívül ugyan­is még négy magyar cég kapott Nemzetközi Ázsia Díjat. * A díj átvételével Katona István igazgató tagja lett a Trade Lea­ders Clubnak, magyarul kereske­delmi vezetők klubjának. — A tagság számos előnnyel ® Szingapúri városkép a Manda­rin Hotellal. jár — kapcsolódik a beszélgetés­be az állami gazdaság igazgatója. — Információival elősegíti a nem­zetközi piacon való tájékozódá­sunkat. Legközelebbi kiadványá­ban összeállításban ismerteti az állami^ gazdaság tevékenységét. Ez a kiadvány eljut a világ min­den tájára. A gazdaság igazgatója elmond­ja még, hogy legújabb termékük, a Casanova néven forgalomba ho­zott tojásldkőr, amelyet már szin­te az egész világon keresnek, döntő szerepet játszott az V. Nemzetközi Ázsia Díj odaítélésé­nél. A MONIMPEX Külkereske­delmi Vállalat már tárgyalásokat kezdett Szingapúrban is a halasi termék értékesítéséről, ősszel ma­gyar mezőgazdasági és élelmi- szeripari kiállítást rendeznek a városállamban. Ezen a bemutatón megyei termékek is — köztük a Kiskunhalasi Állami Gazdaság készítményei — szerepelnek majd. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents