Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. Június 10. TISZAALPÁR ________________________________ G ondolatok választásokról (Folytatás a 3. oldalról.) kényelmesen. Gyors körkérdés, két dolgozó elmondta, hogy ők már munka előtt leadták szava­zatukat. A strandolók között fel­fedezett két kecskeméti ismerős közül Kákonyiék már Indulás előtt szavaztak, Losoncziék dél­után fognak, ha hazamentek. A kapásfalusi iskolában fél négykor már csaknem kész az összesítés. Czakó Józsefné el­mondta, hogy mindössze két sza- vazó nem voksolt. Ebbe a körbe is jöttek igazolással, sárga cédu­lával szavazni komlóiak, buda­pestiek. A választók általában tudták, hogyan kell szavazni, s azt is, kit akarnak tanácstagnak, képviselőnek a jelöltek közül. Az idei és a korábbi választá­sokkal kapcsolatos élményeiről, gondolatairól kérdeztem a tisza- alpári Bodor Lajos nyugdíjas va­súti raktárost. — 1920-ban születtem, s a há­ború utáni fogságból hazatérve választottam először, 1948-ban — mondta. — Szinte nem is tudtuk akkor, hogy mi volt a szavazó­cédulára írva. Azóta a fejlődés jelentős. Azt megállítani nem volna helyes, és véleményem sze­rint nem is lehet. Ma sokkal na­gyobb, élő a demokratizmus. En részt vettem a jelölőgyűlésen, ahol a javasolt személyeket és a választók lehetőségeit is ismer­tették. Ezután pedig megvitattuk, kit tartunk alkalmasnak. Ilyen­re korábbról nem emlékszem. Az a meglátásom hát, hogy a köte­lező többes jelölés nem bonyo­dalmat, hanem megnyugvást ho­zott az embereknek. S akik végül megkapják a közösség bizalmát, azokban erősíti a felelősségtuda­tot, s jobban is fognak dolgozni. „Éltem alkotmányos jogai mmal” SOLT SZABADSZÁLLÁS „Naponta emlékeztethetem” Véleményem szerint — leg­alábbis azok közül, amelyeket láttam — a legszebb szavazóhe­lyiség Solton várta az állampol­gárokat. A Vécsei Károly Műve­lődési Ház előcsarnokában az élelmes terjesztők még könyvet is árultak, sikerrel. A nagyte­remben a szó szoros értelmében virágos úton haladhattak az urnáig a három választókor polgárai. Egyikük, Hubert Istvánná most szavazott először, mint megtud­tam; férjével együtt kialakult, határozott véleménnyel jöttek voksolni. — Én egészen természetesnek találom — mondta a gyesen lévő fiatalasszony —, hogy arra sza­vazunk, aki itt él a közvetlen környezetünkben. Ha Madár Ist­ván lenne az országgyűlési kép­viselőnk, én naponta emlékeztet­hetem arra, mit ígért 1985 má­jusában a választógyűlésen, és a panaszaink is könnyebben eljut­hatnak hozzá. — Talán van is valamilyen pa­naszuk? — Hogy van-e? Talán elég, ha annyit mondok: távbeszélő-ke­zelőként dolgozom a postán: ' DUNAVECSE A jelölt Dr. Bak István, a szabadszállá­si nagyközségi tanács elnöke — bár nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismerem — szomba­ton nyugtalanul járta a szavazó­köröket. Nem ok nélkül. Most először az ő neve is szerepel az országgyűlési képviselőjelöltek névsorában. Mint mondotta, az utóbbi egy hónapban eléggé meg­fáradt, hiszen ennek a választás­nak nemcsak szervezője, helyi irányítója, hanem aktív résztve­vője is volt. Jelölőgyűléseken, választói tanácskozásokon vett részt, s most már csak az estét várja, a helyi választások befe­jezését, és majd valamikor ké­sőbb az eredményt, ami eldönti; a következő ülésszaktól kezdve a népképviseletben részt vehet-e a T. Ház munkájában. Ez — hagyjuk meg — nem egyszerű kérdés, nem kis felelősség. KUNSZENTMIKLÓS Majd öt év múlva Kunszentmiklóson a Mező Im­re Üti Általános Iskolában több választókor is otthont kapott. Az épület előtt találkoztam Tóth Csa­ba honvéddel, aki teljes díszben kimenőruhában várakozott. — Ügy tudom — szólítottam meg — a sorkatonák a laktanyá­ban voksolnak. — Igen, éppen ez az — mon­dotta — én már éltem is alkot­mányos jogaimmal. Reggel, el­távozásom előtt szavaztam az or­szágos listára Szabadszálláson. Itt édesanyámat , keresem, aki 1 úgy tudóin, -jae ^indult.’ Csak azt ; bánom, hogy mösf, amikor végre már jogom lett volna, hogy he­lyi ügyekben is véleményt mond­jak, ez nem sikerülhetett, sorka­tonai szolgálatom miatt. Pedig ha minden igaz, augusztusban le­szerelek, visszatérek munkahe­lyemre, a kunszentmiklósi Épí­tőipari és Szolgáltató Szövetke­zethez és így természetesen egy­általán nem mindegy számomra, hogy vaksommal kit segíthettem volna közelebb a Parlamenthez. De majd öt év múlva ... A választásról tudósítottak: Ballal József, Farkas P. Jó­zsef, Káposztás János. V. Ke­rekes, Ferenc, Kohl OSStt*, Ferenc, Tóth Sándor, Váczl Tamás. Élénk nemzetközi visszhang Ez azért más Naszály Sándor nyugalmazott iskolaigazgató, a kiváló dunave- csei helytörténeti monográfia szerzője már az ötödik alkalom­mal vesz részt a választások le­bonyolításában, most mint elnök­ségi tag tevékenykedik. Így ösz- sze tudja vetni a mostanit a régi tapasztalatokkal. „Minden más” — állítja. A választók túlnyomó többsége — csaknem 90 százalé­ka — már délelőtt 10 óráig élt jogaival. Szerintem ennek oka a kettős jelölés. Gondolkodva, vi­tázva jönnek szavazni az embe­rek. Emlékszem, régen úttörőket kellett küldözgetni a késő dél­után is a házakhoz, hogy ser­kentsék az embereket. — Most is láttam egyenruhás fiúkat, lányokat. — De nem ugyanezért. A sza­vazatszedő bizottsági tagokat kí­sérték el az idős beteg nyugdí­jasokhoz, hogy virággal, ajándék­kal köszöntsék őket. Ez azért más... A hartai utcán, teli szatyorral Hartán a reggeli órákban egy csinos fiatalasszony szedte rend­ibe csomagjait a nagyközségi ta­nács bejárata előtt. Otthagyta a hétvégére szánt elemózsiát, amíg szavazott. Kaiber Henrikné a he­lyi általános iskola tanítónője éppen hazafelé indult amikor ta­lálkoztunk. — A hétvégi nagybevásárlással kötöttem össze a véleménynyil­vánítást. Sietek haza, mert a gyermekeim a szüleimmel van­nak, s addig ők sem jöhetnek voksolni míg vissza nem érek. Nekünk hartaiaknak nem gond a képviselőválasztás. Egyetértő­én azt szeretnénk, ha Gottschall Páter képviselné a német ajkú lakosság véleményét a parla­mentben. Igaz, a központi listán Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövet­ségének alelnöke is szerepel, de azért ő nem ismerheti úgy Har- tát, mint a helyi párttitkár. Re­méljük, hogy lakótársunkat meg­választják, hiszen nemcsak nem­zetiségiek számára vonzó a prog­ramja. Ha megvalósulhatnának elképzelési tervei, az egész Du- natáj lakóinak érdekeit szolgál­nák ... A nemzetiközi hírügynöksé­gek a magyar országgyűlési és tanácsi választásokról szóló va­sárnapi tudósításaikban egyön­tetűen kiemelték, hogy első íz­ben választanak a magyar sza­vazópolgárok minden választó- kerületben két vagy több jelölt közül. Hangsúlyozták azt is, hogy igen nagy érdeklődés kí­sérte a választási előkészületeket. A TASZSZ emlékeztetett ar­ra, hogy a szavazásra az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve a fel- szabadulás 40. évfordulója után került sor. A kongresszusi hatá­rozatokból adódó feladatokat ak­tívan megvitató választási kam­pány után a választópolgárok a szocialista Magyarország felvi­rágzására szavaznak — írta a hírügynökség tudósítója. A jugoszláv Tanjug a választá­si kampány intenzív voltának megállapítása mellett arra is ki­tért, hogy 650 ezer fiatal most először adhatta le voksát. A francia AFP hangsúlyozta, hogy 56 választókerületben a szavazópolgárok három vagy négy induló közül választhattak, s. ezek között 51-et a jelölőgyűlé­sen állítottak a Hazafias Nép­front , eredeti jelöltjei mellé. Em­lékeztetett arra is, hogy ugyan­akkor valamennyi jelölt támoga­tásáról biztosította a Hazafias Népfront programját. Az ameri­kai AP hangoztatta, hogy bár a többes jelölés a korábbi választá­sokon is lehetséges volt, ezúttal először fordul elő, hogy minden választókörzetben legalább két jelöltre adhatják voksukat a sza­vazók. A Reuter brit hírszolgá­lati iroda új stílusú választásnak nevezi a vasárnapi szavazást. A hírügynökség kitért arra is, hogy sokan már szombaton kora reg­gel az urnákhoz járultak. A DPA és a nyugatnémet hírügy­nökség jelentése alapján az oszt­rák APA beszámolt arról, hogy a választások nyugodtan foly­nak, s már 11 óráig a jogosultak fele leadta szavazatát. A választásoknak jelentős visszhangja volt a külföldi la­pokban is. A Die Presse Bécsben kiemelte, hogy a jelöltek köré­ben megvan a kor, a foglalkozás és a nemek közötti megfelelő arány. A párizsi Le Monde, a Le Figaro és a Libération egyaránt megállapította, hogy a .több jelölt állítását kötelezővé tevő válasz­tás igen nagy érdeklődést kel­tett a magyar lakosság körében. A L’Humanité különtudósítója kitért Kádár János csütörtökön el­hangzott csepeli beszédére is. A magyar fővárosban tartózkodik az amerikai Wall Street Journal munkatársa, akik a választásokról közölt terjedelmes írásában szin­tén beszámolt az MSZMP főtit­kárának beszédéről. SAJTÖPOSTA Korszerűbb világítás az aluljáróban Sokszor megírtuk: vandál kezek ismételten szétzúzták a kecske­méti vasúti gyalogos-aluljáró elektromos lámpáit, s a teljes sö­tétségbe borult, csaknem 60 mé­teres szakaszt nem merik hasz­nálni az emberek. Most úgy tűnik, nem következ­het be egykönnyen ilyen áldat­lan állapot. Miért? Mert a kecs­keméti vasutasok Jedlik Ányos szocialista brigádja nemrégen be­fejezte az aluljáró közvilágításá­nak korszerűsítését. A részletek­ről így beszélt Ragó János villany- szerelő. — Mi is gyakran hallottuk, sót tapasztaltuk, hogy a rontópálok kedvelt „vadászterülete” az alul­járó, s ,mikor megtudtuk, terve­zik az illetékesek az egész vilá­gítási rendszer modernizálását, felajánlottuk segítségünket. Amint megbízást kaptunk, rögtön hozzá- kezdtünk \a munkához. összesen 40 darab erős telje­sítményű világítótestet szereltünk fel. Különlegességük, hogy a fénycsöveik más-más fázisra kap­csoltak, minek következtében, ha az egyik tesövet erőszakos, külső hatás éri és benne zárlat keletke­zik, az nem befolyásolja a többi fényforrás áramellátását. Egyéb­ként a mechanikai sérelemre el­lenállóbbak ezek a lámpák. Per­sze \reméljük, e tulajdonságukat minél ritkábban kell bizonyíta­niuk. A vasutasbrigád a napi mű­szakot ‘becsületesen letöltötte a munkahelyen, s csak azt követően — iaz esti órákban, valamint a hétvégi szabad- és munkaszüne­ti napokon — dolgozott az alul­járóban, ahol két hét alatt vég­zett a munkával. Ezért köszöne­tét érdemelnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az általuk fel­szerelt újszerű világítótestek sem nélkülözhetik a hatóságok és a járókelők vigyázó figyelmességétl Miért tették? A tavaszi hetekben városszer­te szorgoskodtak az emberek a parkok rendbetételén: egyesek pázsitot alakítottak ki, mások virágokat ültettek. A megannyi szín látványa valóban szemet gyönyörködtető volt. Ismétlem, volt, mert jelenleg már csak em­lékezünk minderre. Röviddel ezelőtt ugyanis vala­kik. a szép környezet esküdt ellenséged, szinte egy szálig le­tarolták a közterületek ékessé­geit. Tövestől tépték ki a virá­gokat, melyeket vagy összetapos­tak, vagy magukkal vittek, a műkő~"v^gtartókat pedig felbo­rították,.,.. Ónként adódik a kérdés: miért tették? Lelhet rá válaszolni így: vagánytságból, közönyösségből, szándékosan, .unalomból stb.' Csak egyet nem lelhet: belenyugodni a társadalmi tulajdon esztelen pusztításába. Megkárosítottak vagyunk vala­mennyien. — közösen vegyük te­hát elejét annak, hogy hasonlók megtörténjenek. Az ilyesféle vé­dekezés egyik Leghatékonyabb módja: persze aiz lenne, ha a hatóságok rátalálnának a tette­sekre, és példásan megbüntetnék ölthet|59— írja Kalocsáról. Tóth Éyq, olvasónk. A jászszentlászlóiak ajándéka Az idén különösen jól sikerült gyermeknapi eseményekről már részletesen tudósítottunk. Hogy ebben a rovatban ismét visszaté­rünk a témára, annak oka: most értesültünk — Horváth Lászlóné és Varga János tanítóktól — egy kis település, Móricgát iskolásai, nak örömteli meglepetéséről. Az történt, hogy a gyermeknap alkalmából sok kedves és prak­tikus dolgot, köztük egy írásve­títőt ajándékozott a diákok kö­zösségének a jászszentlászlói ta­karékszövetkezet ~ igazgatósága. A nyilvánosság előtt is köszö­net illeti az adakozót e nemes gesztusért, mellyel hozzájárult ahhoz, hogy a kis község iskolá­jában még eredményesebb, szín­vonalasabb legyen az oktató-ne­velő munka. Andrássy Gyulának, Páhira: A szokatlanul hosszan tartó és igen hideg idei tél sajnos számottevő kárt okozott a közutakon. A ja­vítások már megyeszerte folynak. Persze hosszabb idő kell ahhoz, hogy sorra kerüljön valamennyi olyan forgalmas útvonal, mely leginkább tönkrement. A munká­latok üteme döntően függ a kivi­telezői kapacitástól, meg attól, mindig rendelkezésre áll-e a kel­lő mennyiségű és minőségű anyag, gép. Javaslatát, miszerint társa­dalmi összefogás révén töltsék fel a mély, s a járművek számá­ra veszélyt jelentő gödröket, ez­úton tesszük közzé, azzal a meg­jegyzéssel: a szervezés a helyi ta­nács feladata, mint ahogy a szük­séges salak, zúzott kő stb., elő­teremtése is. Farkas Bélának, Kaposvárra: Igaza van, természetes igénye az embernek, hogy egy távoli, szép, rendezett települést felkeresve, a helyben vásárolt képeslapon meg­örökített emlőkeket vigyen ma­gával. On — aki legutóbb szabad idejében járt Bács-Kiskunban — ezt nem tehette meg Tiszakécs- kén, ahol sehol sem talált ilyen kiadványt. E hiányosságra fel­hívjuk az illetékesek figyelmét, annál is inkább, hiszen a nyári hetekben bizonyára sok hazai és külföldi turista jön városainkba és az üdülőiről ismert kisebb helységekbe, ahol fokozódik a ke­reslet a környezet, illetve a hely­ség nevezetességét ábrázoló ké­peslapok iránt. „Jánoshalmi olvasó” jeligére: Aggodalomra semmi oka, ugyan­is 1983 óta a társadalombiztosí­tási járulék fizetésére kötelezett- kisiparos szolgálati idejét is fi­gyelembe kell venni a betegségi és anyasági ellátásra, valamint a családi pótlékra jogosultság megállapításakor. Ha ön 1983 márciusától kisiparosként, idén január elseje óta pedig ipari szövetkezeti alkalmazottként dol­gozik, ez idő alatt megszerezte a terhességi-gyermekágyi és gyer­mekgondozási segélyhez, illetve a gyed-hez szükséges úgynevezett biztosítási időt. Szülését köve­tően azonnal igényelje ezeket az ellátásokat. Szabó Györgynének, Kiskunfél­egyházára: On azt írja levelében, hogy a Mikszáth Kálmán utcai üzlethelyiségét 1983 őszén érté­kesítette, s bár ezt többször kö­zölte a helyi tanács adóhatósá­gával, onnan még ima is kapja az adófizetési értesítéseket, melyek -legutóbb már szankciókkal is fe­nyegettek. Erről az ügyintézésről valóban nem lehet mondani, hogy mentes a bürokráciától, a pontat­lanságtól. De legalább ennyire elgondolkodtató az az esete is, mikor — állítása szerint — ké-‘ relmére az egyik évben törölt adóját a másik évben pótlólag előírták. Végezetül javasoljuk, hogy e panaszaival forduljon a megyei tanács pénzügyi osztályá­hoz, mely szakfelügyeletet gyako­rol a helyi adócsoport fölött. .«Szeretném megtudni...” jeli­gére, Mélykútra: A magántulaj - donú családi házak vásárlásához is ad kölcsönt az OTP a megfe­lelő fizetőképességgel rendelkező, ingatlanszerzésre jogosult állam­polgárok részére. Az összeg nem haladhatja meg a vételár 75 száza­lékát. 300 ezer forintig (a hitel nagysága szerint) 8, 10, 12, 300 ezren felül pedig évi 14 százalé­kos a kamat a teljes kölcsön után, a törlesztés ideje pedig maximum 10 év. Az ilyen ingatlan vásár­lóira nem terjed ki a szociálpoli­tikai kedvezmény lehetősége. A banánról — nyár elején Félreértés ne essék a cím ol­vastán: a közkedvelt déli gyü­mölcsöt nem hiányoljuk most, amikor egyre több helyen kínál­ják a hazai kertekben termett földiepret és cseresznyét. Egy — hozzánk eljutott — friss keltezé­sű hivatalos értesítés apropóján témánk a banán-ügy. De kezd­jük. az elejéin: Tavaly ősszel a Soltvadkert, Kodály Zoltán u. 5. szám alatt lakó Nagy Csabáné felfigyelt ar­ra, hogy a helyi ABC-áruházban nincs minden rendjén a banán eladása körül: a raktárból túlsá­gosan lassan kerül az eladótérbe, s ha már ott van, akkor sem lehet belőle darabonként válasz­tani, mert előre csomagolták és lemérték a kereskedők. Olvasónk úgy vélte, ez a mód­szer mindenki érdekét szolgálhat­ja. de legkevésbé a fogyasztóét így azután november 2Í-én be­jegyezte bíráló sorait a vásárlók könyvébe. Remélte, hamarosan — talán a közelgő karácsony tá­ján — kedvező változás lesz az észrevétel alapján. Csak hát hosszú hetek elteltével sem tapasztalt következményt, s a válasz is váratott magára. Ké­sőbb arra gondolt, hogy a cudar hideg bénította meg kissé az ügy­intézést. Ami késik, nem múlik — tart­ja a szólásmondás. Mindez a panaszos esetében is bebizonyo­sodott. Ugyanis nemrégen meg­kapta a május 8-i dátumú válasz­levelet az illetékesektől, a Soltvad­kert és Vidéke ÁFÉSZ-tői., Al- mási Zsolt ügyvezető közölte: azért előre csomagolt és lemért a banán, mert ezáltal gyorsítja a vásárlást, s elkerülhető az érte való tolongás. Az egység vezetőit pedig figyelmeztették arra, hogy a beérkezést követően folyamato­san kell forgalmazni az ilyen ke­resett árut. Summa summárum: az a bi­zonyos bejegyzés mégsem volt hiábavaló. Hiábavaló legfeljebb — de csakis erre a történetre gondolva — az a rendelkezés, mely szigorúan előírja, hogy a reklamálót 30' napon belül köte­lező tájékoztatni írásban a vá­sárlók könyvébe jegyzett panasza kivizsgálásának eredményéről, s a tett intézkedésről. Nos, e határidő ezúttal kissé elcsúszott, s csaknem négy és fél hónappal módosult. Ennek eile*- nére megnyugodva tekinti le­zártnak a banán-kérdést Nagy Csabáné, akit mostanában egész más gond foglalkoztat. E gond persze megint a keres­kedelemmel, pontosabban a vad­kerti ABC-áruházzal kapcsolatos, ahol régóta hiába keresi a sző­lőkötözéshez szükséges anyagot. Mindezt már nem szándékozik be­írni abba a bizonyos könyvbe, hiszen tart tőle, hogy az esetle­ges határidőcsúszás miatt legha­marabb csak december elején ol­vashatná a hivatalos reagálást, amikor a szőlőszüret fáradalmait is régen kipihente. Csakhogy ak­kor ismét a banán lesz az érdek­lődése középpontjában. Mert ilyen különös emberfajta a vásárló... Szerkeszti: Telkei Árpid Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 ft $

Next

/
Thumbnails
Contents