Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
4 • PETŐFI NÉPE © 1985. június 19. GYÁR A KÖZÖS VÁLLALATBAN Fémmunkás-jövő Halason • A Fémmunkás kiskunhalasi gyára július 1-től Kiskunhalasi Fémipari Vállalat néven önálló lesz. Beszélgetés Tóth Imre vezérigazgatóval A Fémmunkás Vállalat neve jól cseng az ország határain kívül és belül, Bács-Kiskunban is. Kecskeméten és Kiskunhalason üzeme található. Nem közömbös, hogyan állja meg a helyét a növekvő nemzetközi és hazai versenyben. Erről beszélgettünk a vállalat vezérigazgatójával, Tóth Imrével. — Milyen ötéves tervet zár 1985 végén a Fémmunkás? — Eleget tettün'ic és teszünk kötelezettségeinknek. Részt vettünk a budapesti lakásprogramban. a kormány által kiemelt munkákban, mint például a Dunai Vasmű rekonstrukciójában, a Paksi Atomerőmű, a Metró, a Ferihegyi Repülőtér, a nyíregyházi kórház, a kecskeméti Centrum Áruház építésében. Nemzet, közi vállalásainkat is teljesítettük, sőt úgy érezzük, többre is képesek lennénk. — Újításra törekvő vállalat a Fémmunkás? — Az innovatív magatartást sok év tevékenysége bizonyítja. Az elsők között ismertük tel a külső gazdasági környezet diktálta teendőket és fostunk hozzá az iparosított építési mód, a nagyfokú előregyártás bevezetéséhez, a helyszíni élőmunka csökkentéséhez. Gyors és eredményes piackutatásba kezdtünk. Sikerült olyan termékeket kifejleszteni, amelyek lehetőséget adtak az export dinamikus fejlesztésére, mint például a FÉM-TIP csarnokrendszerünkből kifejlesztett trópusi csarnokok, technika-csarnokok, szolgáltatóházak. Az innovációs. megújulási készség jól jellemezhető a következő két arányszámmal. A fejlesztés utáni első évben elkezdett újtermékgyártás (a termelési értékhez viszonyítva) az iparban átlagosan két százalék. Vállalatunknál ez háromszor több. Az 1—3 éves új termékek aránya az iparban át- Hio&an 6, a vállalatnál 16 százalék ! — Milyen piaci hátterük van, s milyenek a kilátások a következő ötéves tervre? — A korábbi esztendők prognózisai alapján növekvő igényre számítottunk, és jelentős fejlesztésekkel készültünk föl a kielégítésire. Az elmúlt négy évben viszont a belföldi építőipar megrendelései mintegy 400 millió forinttal visszaestek. A vállalat az idei kereskedelempolitikai irányelvekben célul tűzte ki, 'hogy az építőipari igények visszaesését az egyéb fémipari területeken pótolja. Alapvető feladat a nagyértékű technológiai berendezések kihasználása. Jelentős megrendelőink közé tartozik ma már a Magyar Hajó. és Darugyár, valamint a Lehel Hűtőgépgyár is. — Hogyan alakult a kivitel? — A gazdaságosság másik útjaiként az export dinamikus növelését jelöltük meg. 1981-4^ képest tavaly sikerült megkétszerezni a szállításainkat szocialista országokba. Fő partnerünk a Szovjetunió. Folytatjuk a korábbi években kialakult kapcsolatok alapján az úgynevezett technika-csarnokok szállítását. Bekapcsolódunk a kormányprogramként elfogadott lakosságiszolgál- tatás-fej lesztésbe, valamint az élelmiszerprogramba komplett csarnokszerkezetek gyártásával, és e termékeinket Bácsi-Kiskun megyében készítjük. A nem rubelelszámolású exportlehetőségeink főleg az úgynevezett harmadik piacon reálisak (Líbia, Algéria és így tovább), bár komoly erőfeszítéseket teszünk a nyugat- eu'rópaii piac felé is. Az 1983- ban elért kiviteli csúcsunk mint. egy 13 millió dollár volt. A továbbiakban ezt akarjuk tartani, illetve növelni. — Milyen eredményeket értek el a vállalat Bács-Kiskun megyei üzemei? — A kecskeméti gyár munkájáról elmondható, hogy éhben az ötéves tervben — egyik legjobb egységünkként — elsősorban exportfeladatait oldotta meg kiválóan. A kiskunhalasi 'gyár teljesítménye ellentmondásosabb. A beruházásait a vállalat és a gyár nem tudta megfelelően kihasználni, így átmeneti javulás után 1984-ben veszteségesen gazdálkodott. Ennek megszüntetése és a kapacitások kihasználása érdekében a vállalat új működési feltételeket teremt a gyárnak. — Milyen célok szerint? — Ezek akkor válnak világossá, ha részleteikbeni ismerjük azokat' a . gpndÓkát, * ameLyek a kjskunhalgsi,., gyár^„miíiködésében jelentkeztek. Közéjük'' tartozik: nem sikerült annyi megrendelést szerezni a gyárnak, amennyi a jövedelmező működéshez szükséges lett volna. A gyár felső és középvezetése nem tudott megbirkózni az új technológiák alkalmazásával járó feladatokkal, nemegyszer az alacsonyabb rendelésállományt sem tudta a termelés kielégíteni. — Mi a megoldás? — Gazdasági társulás jön létre, s ennek keretében közös vállalat alakul. Partnerünknek, a halasi KUNÉP Vállalatnak igen határozott elképzelése van arra, hogy generálkivitelezőként erőteljesén bekapcsolódjék a közlekedési és postai hálózatbővítésbe, valamint az élelmiszeripari kereskedelmi épületek készítésébe. Ehhez rendkívül felgyorsított műszaki fejlesztési munkával kialakítjuk azokat a szerkezeteket, amelyeket a közös vállalat gyárthat. Emellett a Fémmunkás Vállalat is szerez piacokat, elsősorban ipari kooperációk kialakításával akarjuk biztosítani a megfelelő ren- delésáfflományt. — Hogyan, milyen gazdasági alapon megy végbe az önállósodás? — A leendő Kiskunhalasi Fémipari Vállalat (KUNFEM) önálló jogi személy, amely az igazgató felelős vezetésével működik, felügyeletét és elvi irányítását a társulás tagjai által kijelölt nyolcszemélyes igazgatótanács látja el. A tulajdonarány az induláskor megközelítőleg .75 25 százalék a Fémmunkás és a KUiNÉP közt, s ez — a tervek szerint — tíz év alatt 50-50 százalékra módosul. A KUNFÉM az induláskor megkapja mindazokat aZyállp-.éPr' forgóeszközödet^, ame1986 végéig fölszámolja párhuzamos lakatosipari kapacitását, és fí iSizabadulló eszközeit szintén a KUNFÉM-nek adja át. — Milyen kapcsolat marad fenn a Fémmunkás és halasi gyára között? — Alapvető és meghatározó a Fémmunkás! tulajdonosi szerepe. Ezt az igazgatótanácson keresztül érvényesíti. A vállalat garan-' tálja, hogy mindazokat a hozzá érkező megrendeléseket, amelyeket a kiskunhalasi gyár teljesített, gyártott és szállított, átadja a KUNFÉM-nek, sőt vállalta, hogy három évig meghatározott nagyságú rendelésállományról gondoskodik. A műszaki fejlesztésben a KUNFÉM — szerződéses alapon — igénybe veheti a Fémmunkás fejlesztő-tervező szervezetét. — Miként kötődik majd az új cég a KUNÉP-hez? — A KUNFÉM a KUNÉP-hez elsődlegesen a tulajdonosi jog alapján kapcsolódik. Emellett a társulás alapvető koncepciója, hop' a KUNÉP miinél több olyan építési feladat generálkivitelezésére vállalkozzék, melynek szerkezeteit a közös vállalatnál rendeli meg. A műszaki fejlesztésiben pedig a KUNÉP építészeti fejlesztő kapacitásait veheti igénybe, összehangolva a Fémmunkás gyártmány- és gyártásfejlesztési erejével. — Hogyan akarják megtartani a dolgozókat? — A KUNFÉM nyereséges működésépek előfeltétele — az elvégzett, igen részletes gazdasági elemzések, vizsgálatok szerint —, hogy Emelését a jsSenUgi mint-' .egv 300 . millió forintról két *"év í^á’tt--iÉ^'lábiff 40Ó**ae inkább 450 millió forintra növelje. Ebből következik, hogy a gyár minden jelenlegi, megfelelő munkát végző dolgozójára szükség van, sőt ■a későbbiekben létszámnövelés is várható. Lépéseket teszünk a bérszínvonal javítására, de ehhez arra van szükség, hogy mindenki megértse célkitűzéseinket, és megfelelő többlettermeléssel jogi és erkölcsi alap jöjjön létre. A dolgozókat folyamatosan tájékoztatjuk. Ilyen tájékoztatást az elmúlt félévben már hatszor szerveztünk. A. Tóth Sándor AZ EXPORT MINDENEKELŐTT Ahogy és amikorra a vevő kéri Nem kell különösebben indokolni azt a törekvésünket, hogy dollárelszámolású forgalmunkat a megfelelő külkereskedelmi többlettel zárjuk. Ezzel szemben — mimt azt a június 15-i Heti Világigazdasáigiból tudhatjuk —, az idei első negyedévben 4,8 milliárd forintos passzívumot ér. tünk el, ami — ha meggondoljuk, hogy a 'tavalyi hasonló időszakban mór 2,3 milliárdos többletről adhattunk számot —, fokozott erőfeszítésekre kell hogy sarkalljon bennünket. Van még rá idő s lehetőség, hogy az esztendő hátralevő részében forduljon a kocka, s a mérleg pozitív eredményt mutasson. Ám ehhez sokkal inkáhb az export nő. vetésére, mint az import csökkentésére van szükség, mert a behozatal további visszafogása hosszú távon aligha vezethet jóra. Mennyit tehet á Bács- Kiskun megyei ipar a tervezett aktívum elérése érdekében? Keveset, mondhatná erre valaki, hiszen nálunk ez a népgazdasági ágazat kevésbé jelentős, az ország tőkés kivitelében nincs nagy részesedése. Nem becsülhetők lé; azonban a „kicsik” erőfeszítései sem, ha mással nem, 'hát jó .-példával elöl járhatnak, kezdeményező piaci magatartásra ösztönözve a nagyokat is. Az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregységének az 1985. évi közvetlén tőkés exportterve mindössze 12 milllió forint. Ennek teljesítése érdekében azonban ugyanolyah erőfeszítésekre van szükségük, mint egy nagyobb cégnek a maga nagyobb bevétele eléréséhez. Beiicze Ferenc konstruktőr a tavaszi BNV-n virslievés közben kapta a feladatot Dömötör Tibor gyáregység-igazgatótól öt új 'hidraulikus munkahenger megtervezésére. Az történt ugyanis, hogy a cukorrépa-beta- karító gépeket gyártó nyugatnémet KLEINE-cég májusban je- jentkezett azzal az igénnyel, hogy az ősszel szántóföldön kipróbálandó új gyártmányaihoz ilyenekre . - volna szükség. Ha -- a yevő elégedétt tészTjövőre kétmilliós -megrendeléÉle számíthat a kecskeméti gyáregység — Váratlanul, ért a megbízás — mondja Bervcze Ferenc. — A munkahengereket eddig vállalatunk budapesti központjában tervezték, ez az első ilyen önálló munkánk. A megrendelő megadta a befoglaló méreteket, s kikötötte, hogy milyen tömítőgyűrűt alkalmazzunk, A terveknek június végére, a prototípusoknak augusztus elejére kell készen tennie. A rövid határidő bizony feladja a leckét, de ma már másként nem lehet a piacon' maradni. — Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a feladat teljesítésében? — Meg kell ismernünk a Merkel tömítőgyűrű-családot, s annak alkalmazását. — Nagy tapasztalataink vannak a hidraulikus munkahengerek gyártásában — veszi át a szót Dömötör Tibor. — Közvetlenül szállítunk a sivéd Volvo és a francia Hesston-cégnek. Bedolgozunk a Fiait-Allis és Fiat-La- verda megrendelésére készülő munkahengerek gyártásába. A Volvónak és a Hesstonnak heti, az olasz cégeknek havonkénti ütemezésben szállítunk. Ismérjük a követelményeket, mégis nagy izgalommal jár egy új üzleti kapcsolat kiépítése. — Kapnak-e valamilyen rendkívüli jutalmat a munkában résztvevők? — Harmincezer forint célprémiumot tűztem ki a feladat teljesítésiére. A gyáregység-igazgató szavait itt telefoncsörgés szakítja félbe. A nyugatnémet Dobler-cég képviselőjének napokban várható érkezését jelzik. — őket még nem ismerem, de azon leszünk, 'hogy velük is üzletet kössünk — folytatja Dömötör Tibor. — Eddig csak a mérnökök, technikusok rugalmasságának szükségességéről beszéltünk. A gyártmányok pontos, jó minőségű elkészítésében azonban a fizikai dolgozóknak is nagy szerepük van. Márki Kálmán üzemvezető helyesel : — A hetenkénti ütemezés szervezett munkát követel. Ügyelünk rá, hogy a dolgozók keze alatt időben ott legyen az anyag, a szerszám, a munkadarab. Sok gondunk van az alapanyagok minőségével Időnként más anyagot kapunk, mint ami elő van írva, de kénytelenek vagyunk abból dolgozni, a határidő tartása miatt. — Mekkora haszon van az exporton? — Ez változó — mondja az igazgató. — A Volvónak szállított gyártmányokkal jól .keresünk,, de a Hesston-szállításokory egyejpre veszteségünk van. 1500’ forintot kapunk a kettős működésű munkahengerek darabjáért, miközben a hozzájuk felhasznált két precíziós öntvényalkalrészért 650-et fizetünk ki, mivel a szállító monopolhelyzetben van,. Márciustól budapesti központunk próbálkozik a precíziós öntéssel, reméljük, így jobbam kijövünk. A piac megtartása érdekében átmeneti áldozatokat is hozni kell. A hagyományokra visszatekintő, stabil üzleti kapcsolatok viszont mindig hasznot hajtanak, ilyenek kialakítására kell törekedni. Bálái F. István IZSÁKI, ORGOVÁNYI GYEPKÍSÉRLETEK A régi és az új ötvözése a Sallai Tsz-ben • Dr. Szolnoki Győző, a szakszolgálat vezetője és dr. Soós Julianna szaktanácsadó az idei első 'kaszálás előtt értékeli az orgoványi kis- parcellás kísérleteket. A jó legelő a hagyományos paraszti és a maii nagyüzemi gazdálkodásiban is kiemelt jelen- ■ tőségű. Ezt bizonyítja, hogy manapság a szabadpiacon egy mázsa szénáért háromszáz forintot is elkérnek. A gyepek újratelepítése azonban — a nagy mennyiségű gyökér miatt — gyakran nehéz feladat elé állítja a szakembereket. Intenzív legelők létesítésére sok módszer van, de mindegyik idő-, és nem utolsósorban pénzigényes. Csak a „felújítás” hektáronkénti költsége meghaladhatja a tízezer forintot, s mint köztudomású, a húsmarhatartás — ez. az ágazat igényli leginkább a szénát — nem tartozik. a legmagasabb jövedelmet hozók közé. Éppen ezért figyelemre méltók a már több éve tartó gyepkisér- letek, amelyeket a Sallai Tsz- ben végeznek. Az 1800 hektáros orgoványi termelőszövetkezetben 563 hektár a rét—legelő. 1978- ban ez a terület még csak 300 szarvasmarha nyári é? téli szá- lastakarmány-szükségletét adta, tehát két hektár tartott el egy húsmarhát. Ma már egy hektár gyep két áVatnak biztosít egész esztendőben elegendő táplálékot. 1979 és. 1981 között az izsáki Sárfehér Tsz szaktanácsadó-szolgálata úgynevezett tápanyagdó-' zis-kísérleteket végzett a Sallai Tsz legelőjén. Ennek eredményeként a korábbi hektáronkénti 40—50 kilogrammos műtrágya, adagokat majd tízszeresére emelték. Ez. nem egyszerű mennyiség- növekedés volt. ugyanis a kis- paicellás kísérletekkel „belőtték” a leggazdaságosabb nitrogén-, fc/.zfor-, káliumarányt is. A siker nem váratott sokáig 'magára, a korábbi egy—másfél mázsás hektáronkénti szónaho- zam — három év átlagában — 5,9 tonnára nőtt. A kísérletek második szakasza tavaly ősszel kezdődött;» Ez is három évig tart. Az izsáki, szak- szolgálatnak ezúttal célja, hogy tovább „finomítva” a kiszórandó műtrágyaadagok nagyságát, összehasonlítsák az általában nehezen beszerezhető ammöniumnitrát és a kohászati melléktermék, az ammógiumszulfát hatását. Gyuricza Gyulától, a Sallai Tsz főaigronómusától kérdeztük: mit várnak ettől a kísérlettől? — Elsősorban a gazdaságos hozam emelkedését — mondta. A közösben lévő állatállományt nem akarják tovább növelni, viszont a 'háztáji bérhizlalást fejleszteni szeretnék. Tavaly ötven hízóálllaitot „adtak ki”, idén már háromszáznyolcvan van a vállalkozóknál Ezek az állatok is a közös gyepből élnek, tehát nem mindegy, hogy ezeken a területeken miilyen' gazdaságossággal terem meg az ennivaló. Az elmúlt évek eredménye szinte csak annak köszönhető, hogy az ágazatok hierarchiájában a gyep megkapta az elegendő műtrágyát — a becsületét. Cz. P. Forgalmi adó—egyszerűbben Ha bemegyünk a boltba vásárolni, az árakat látva nem nagyon gondolunk arra, hogy ebből menynyit tesznek ki a különböző költségek, mennyit a forgalmi adó, vagy éppen az állami támogatás. Pedig a mintegy 17 esztendeje tartó forgalmi adórendszer-reform a végéhez közeledik, megvalósul a négy kulcsra épülő, a korábbinál jóval egyszerűbb szisztéma. A fogyasztói forgalmi adó funkciója, hogy közvetítsen a termelői és fogyasztói árak között, és a tiszta jövedelem egy részét a költségvetés számára elvonja. Vagyis, az állam részesedik a fogyasztási cikkek eladásából. A reformmal kezdődött Már több száz évvel ezelőtt is ismert volt az ilyesfajta elvonás: a krónikák regále jövedelemként rögzítették a mai forgalmi adó elődjét. A minden fogyasztási cikkre kiterjesztett adózás már a későbbi fejlődés szülötte, amikor az izmosodó államhatalom így növelte bevételeit. A szocialista gazdálkodásban is fontos szerepet tölt be ez az elvonás, ezen keresztül lehet a szociálpolitikai szempontok szerint a kívánt irányba terelni a fogyasztást. Még érdemes egy keveset elidőzni, ha nem is a régmúlt,, de a 60-as évek történeténél. Az 1968 előtti forgalmi adórendszer rendkívül bonyolult volt, kis túlzással élve, szinte minden cikkre más és más forgalmi adókulcs vonatkozott. Példaként emlegetik a szakemberek a textíliákat, ahol még a gyártási technológiák alapján is különbözött a befizetés rendje. ■ A gazdasági reformmal kezdődött meg a rendszer fokozatos egyszerűsítése. S nem véletlen, hogy az utolsó simítások a 80-as évek közepére maradtak. Minden egyes kulcsváltozás ugyanis átrendezi az árarányokat. Hiszen az egyik termék olcsóbb lesz, a másik drágább, éppen ezért az összevonásnál mindig figyelembe kellett venni a mindenkori életszínvonal-politikai célkitűzéseket. (A legtöbbször termelői árrendezéshez kötötték a változásokat.) A másik fontos követelmény a forgalmi adórendszerrel szemben, hogy ne avatkozzék a piaci viszonyokba. Amennyire lehet, semleges maradjon az egymást helyettesítő termékek árainak alakításánál. Ezt a célkitűzést valósította meg az 1980ban bekövetkezett változás is, amikor a ruházati termékekre vonatkozó adókulcsok módosultak, s egyetlen csoportba kerültek e termékek. Négy kulcs A rendszer csak négy kulcsra épül majd: a null- százalékosba tartoznak például az alapvető élelmiszerek közül a nem támogatott termékek, a gyermekruházat; a 11 százalékosba az iparcikkek; a 22 százalékos körbe a ruházati cikkek — kivéve a gyermekruházat —, a 30 százalékosba pedig például kozmetikumok, élvezeti cikkek, személygépkocsik. Ez év január elsején egy újfajta elvonást, az úgynevezett fogyasztási adót is bevezették. Erre azért volt szükség, mert az egységesítés a legmagasabb elvonási formában (Csökkentette volna a befizetendő adót, de ezt sem a keresleti, kínálati viszonyok — például a személygépkocsiknál —, sem a fogyasztási szempontok — például a cigarettánál —, nem indokolták volna. És nem szükséges külön magyarázatot fűzni ahhoz, hogy bizonyos termékeknél akár a piaci egyensúly megőrzése, akár az állami disz- preíerenciák érvényesítése indokolttá tették eme járulékos adó bevezetését. Ennek hatására egyébként nem változtak sem a fogyasztói árak, sem a befizetési összegek. Könnyen ellenőrizhető A rendszer korszerűsítése még nem fejeződött be, de a szakemberek már előretekintenek, s egyre többször hallani, hogy talán érdemés lenne nálunk Is meghonosítani a fejlett országok forgalmi adórendszerét. Ugyanis egyre szélesednek külkereskedelmi 'kapcsolataink ezekkel az országokkal, tehát célszerű lenne összehangolni a fogyasztási forgalmi adórendszereket. Miután ebben a rendszerben minden értékesítési fázisban kell fizetni adót, csak ebből lehet levonni a már korábban kifizetett összeget, rendkívül egyszerű az ellenőrzés, akár a magánszektorról, akár az állami szférában dolgozókról van szó. Csakhogy, sokkal több adminisztrációt kíván, mert minden egyes fázisban kalkulálni kell a befizetendő adót, és az esetleges bevezetés átrendezheti az árarányokat. A kérdésre tehát majd a szakemberek adjál? meg a választ. L. M.
