Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
1985. június 19. • PETŐFI NÉPE O 5 A mai fiatalok vonásai EGY ÉRETTSÉGI-ELNÖK TAPASZTALATAI ________ é rtékes emberi a legfontosabbak Országszerte sok ezer végzős középiskolás tesz vizsgát ezekben a napokban. Az érettségikről és az érettségiző fiatalokról beszélgettünk dr. Zakar Andrással, a szegedi József Attila Tudományegyetem Pszichológiai Tanszékének adjunktusával, aki az < elmúlt évtized során már mintegy félezer érettségi bizonyítványt nyújtott át. — Miként látja az érettségi szerepét a mai iskolarendszerben? — Ügy vétem, az érettségi bizonyítvány értéke jelentősen csökkent a korábbiakhoz képest, s ezt igen sokféle okra vezethetjük vissza. Az érettségizők számának növekedése jelentette a legfőbb változást, amely elsősorban a színvonal visszaesésében mutatkozott meg, az úgynevezett minimálissá szemlélet növelte a középszerű tanulók tálborát. Jó ideje egyáltalán nem veszik figyelembe az érettségi eredményét a továbbtanulásnál, sőt a munkavállalásnál sem. Mindezek alapján, a megalkuvások eredményeként az érettségi napjainkban nem igazán aktivitásra serkentő erőpróba. Ennek elleniére az a véleményem, hogy nagyon fontos szerepet tölt lie ma is az iskolarendszerünkben. A fiatalok ugyanis ebben az életkorban már képesek olyan összegző jellegű komplex vizsga letételére, amely későbbi fejlődésük szempontjából iránymutató, főként az egyetemi és főiskc'iai továbbtanulásra pályázóknál. — Mi jellemzi a mai érettségiző fiatalokat? — A korai ifjúkorban lévő fiatalság minden időben kiváltja a felnőttek érdeklődését, s ez önkéntelenül összehasonlításhoz vezet. A vélemények rendszerint megoszlanak, mivel az idősebbek gyakran saját fiatalságukat keresik a mostani ifjak életében. A generációk közötti változáseltérés egyértelmű. Ennek ellenére a mai fiatalok értékes emberi vonásait, magas szintű tudását és társadalmi cselekvőkészségét tartom a legfontosabbnak. Sohasem szabad elf elejteni, hogy a ma kritikusan szemlélődő felnőtt már egészen más körülmények között próbálja. értékelni — a korábbi idők követelményeinek tükrében — a mostani fiatalokat — Milyen tapasztalatokat szerzett mint érettségi elnök? — A megye több iskolájában érettségiztettem már. A legfrissebb élményekről beszélek legszívesebben. Az elmúlt héten a kecskeméti Bányai Júlia Gimná. zium 4 a osztályában elnököltem, ahol igen szép eredmények születtek. A kedvező statisztikai kimutatások mögött leglényegesebbnek azt az igazi emberi ma. gatartást tartom, amely a tanárok és tanítványaik részéről megnyilvánult egymás munkájá. nak megbecsülésében. Az iskola hagyományai színvonalas munka végzésére kötelezik a nevelőt és diákot egyaránt. Mindez megmutatkozik e nagynevű gimnázium fiataljainak a helyi és országos versenyeken való sikeres szerep, lésiében, és nem utolsósorban: eredményes továbbtanulásában. — A mostani érettségizők régi ismerősei, mivel négy éven keresztül vizsgálatokat végzett körükben. Kutatási eredményeinek mik a fő tapasztalatai? A tanulók pályaorientációjának személyiségi tényezőit vizsgáltam, s ez alapján a közelmúltban összegeztem a pályára nevelés középiskolai szakaszának legfontosabb feladatait. Eszerint a gimnáziumi tanulók pályaképét kell elsősorban fejleszteni, amely szoros összefüggésben áll önismeretük kibontakoztatásával. Ehhez leginkább a szakmai igényszint nyújtja azt a dinamikus hátteret, ami .mindenféle pályamegvalósítás feltétele. Az intellektuális képességek általában kellően fejtettek, viszont ugyanezt már nem mondhatjuk el az érzelmi kiegyensúlyozottságról: ez nevelésünk egyik leggyengébb pontja. Megemlíthetem továbbá azt is, hogy a pályalélektani kutatások alapján a most érettségizők érdeklődése sokszínű, értékrendszerük társadalmi követelményeinknek megfelel, és tevékenységüket is humánus emiberi motívumok alakítják. Talán nagyobb lendületet, dinamikusabb életvitelt és sokkal szívósabb kitartást kellene kialakítani fiataljaink személyiségének formálása során, hogy a jövő generáció munkához való viszonya erősödjön, mivel ez társadalmi haladásunk legfőbb biztosítéka. H. K. E. A balt ás ember nem lesz szomorú Pólyák Ferencet, a matkópusztai fafaragót nem kell olvasóinknak bemutatni. A napokban éppen legújabb sikerének színhelyéről, a franciaországi Tours-ból érke- 'zetf’Háttá, ahol a „kívül-belül” elnevezésig fesztivál vendége, ' s együk sztárja volt. Nem először járt Franciaországban: 1983-ban szerepelt a l’Humanité ünnepén, tulajdonképpen ott fedezték föl maguknak a franciák. Fölfedezték — ez a cime annak a cikknek is, ami a helybeli napilapban, a La Nouvelle Republique-ban jelent meg megyénk fiáról. Mint írják, a magyar szobrász meglepő dolgot produkál. Hatalmas erőt igénylő baltacsapásokkal faragja fába szülőhazája parasztjainak arcát. Talentuma megragadja nézőit, sikereket könyvelhet el magának, s így. írja a szerző, a baltás ember nem lesz szomorú. A tours-i fesztivált május 31. és június 9. között rendezték meg. a világ szinte minden tájáról ősz- szegy ült neves előadók és képzőművészek részvételével. A város különböző pontjain mintegy száz randevúra invitálták a szórakozni vágyókat. Színjátszók, humoristák, zenészek, énekesek, clowrrok. pantomimesek társaságában mutatkozott be Pólyák Ferenc, mint az első magyar résztvevő. A népes közönség szeme láttára készült alkotások kinnmaradtak, el Is keltek. Míg a fafaragó a tours-i tereken csillogtatta a baltáját és tehetségét, korábban készült alkotásait egy kirakatgalériában mutatták be. S hogy a franciáknak a magyar népi faszobrászat iránti lelkesedése nem kérészéletű, mi sem bizonyítja jobban, mint az a meghívás, amit Pólyák Ferenc kapott jövő nyárral, Párizsba, önálló kiállításra. JTT Mondom, mire végez- ■ ■ tünk, oz én eszem kéreke megállt. Azt se tudom már szépen összerakni, később mit csináltak velem. Egyik nap ú) EEG, ez se mutat semmit. Máskor körbe fényképezik a fejemet, röntgennel természetesen. Nagy élmény, aki fényképez, váiárhelyi kollégám fia. Rohamosaii} dugul az agyam, a keresztnevére neki sem emlékszem. A harmadik napon luntba Inak, és gerincem levét zavarosnak találják. Nem tesz semmit, vesznek mintát gerincem nyakából is. Egyszer mindent ki lehet bírni. Megfestik az agyamat, föltöltik valami kontraszt- anyaggal. Igen egyszerűen csinálják ezt is, beleszúrnak a nyak erébe egy injekciós tűvel, és belenyomják, ami csak benne van. Mikor is? Arra már nem emlékszem. Hogyan lehet ilényeges dolgokat ilyen gyorsan elfelejteni? Fölküldenek egyszer az izotóplaborba is, már a vége felé, belémszúrnak ott is egy injekciót, aláfektetnek egy csodagépnek, és másnap azt mondják, ez is negatív. Jó volt a dologban, hogy általában reggel nyúztak, délután haza-hazamehettem. Ha találr koztam valakivel, azt mondogattam, levelező tagozatra iratkoztam, azért nem kell állandóan benn lennem. Olyan is volt, aki irigyelt érte. Szigorlóéves orvos vizsgált egyszer, igen kiadósán. 0 se hivatott, hanem hivott, mint a többiek. Apró mütyüröket ragasztott a fejemre, mjnt az EEG-n szrkás, csak kevesebbet. Ha kettőbe hasítanak, akkor se jut eszembe a vizsgálat neve, és a szigorlatra készülő fiatalemberé se. pedig mindent megbeszéltünk. amit fontosnak tartottunk. Házilagos gyártmány a gépezet, ő a társszerző, ennélfogva büszke rá. Igaz, több menetben tudja csak azt, amit nagymenő társai pillanatok alatt kiköpnek, de legalább van. És az idő itt úgyis megállt. öt menet az egyik oldalon, öt a másikon. Nézzem meg jól a gép által rajzolt grafikont, hogy összevethessem a másik oldaléval: akkora lesz a különbség, hogy a laikus is észreveszi. Lelkesedése kellős közepén mondom neki, ne legyen harag belőle, ha nem lesz akkora á különbség. Sőt: ha egyáltalán nem lesz különbség) *Nem a gép tudományát akarom én kétségbevonni, csak igen erős a gyanúm, hogy rosszul tapogatóznak. Mindenki az agyamban akarja megtalálni a hibát, pedxg abban nincsen. Inkább la derekamban lehet, mondjuk, beszorult egy idegszál a csigolyák közé. és onnan sugárzik szét az egész test jobb oldalára. Tapintatos volt. nem kezdett vitát velem. Könnyen megszoríthatott volna pedig. Elég lett volna annyit kérdeznie, hogy a rémületes feledés is a beszorult idegszáltól van? A grafikont a gép rajzolta, de ki kellett egészíteni szabad ábrákkal is. Most ugrik a majom a vízbe! Elkészült a másik oldal rajzolta is, és majdnem hajszálra egyezik az előzővel. Nagyon megsajnáltam szegényt, ekkora erővel akár agydaganatot is találhatott volna. Természetesen nem ültem tort fölötte, ' inkább kikérdeztem, merre páHONISMERET — HELYTÖRTÉNET • Néhány alapító tag 1934-ben a lófogatos fecskendővel. Önkéntes tűzoltótestület Csávolyon A századforduló tájékán, pontosabban 1904-ben épült a csávolyi községháza és ahhoz mindjárt a tágas tűzoltó- szertár is. Felszerelése egy lófogatos fecskendő volt és egy vízhordó szekér. Tűzoltó szervedet akkor meg nem volt. csak ügyelet. Tűz esetén félreverték a harangot és ennek hallatára lapáttal. villával, vödörrel a hang. a tömeg után siettek az emberek az oltásához. Ez természetes volt. Csak nagy tűz esetén hívták a bajai tűzoltókat mint 1928-ban a gőzmalom kigyulladásakor. Az a hír járta erről, hogy a részvényesek gyúitdtták fel, mert iól be volt biztosítva. A károk megtérítésére „önsegély egyletbe” tömörültek a falu lakói, a korabeli temetkezési egyletekhez hasonlóan. 1934 nyarán, ötvenegy évvel ezelőtt alakult meg Csávolyon az első .^szervezett és maradandó” önkéntes Tűzoltó Testület Szent- arunay (Michiler) Sándor postamester parancsnoksága alatt. Az alapítótagok száma harminc volt. főleg kisiparosok. A testület elnöke Kremm István lett. Alelnök: Petrity Menyhért. A „laktanyának” Mayer Flórián — a híres „Flórt fúvószenekar” vezetője — saját házában adott helyet (ma Petőfi u. 75. sz.) és maga is zenekarával együtt belépett a testületbe. Hosszú időn keresztül maguk fedezték egyenruházatuk, személyi felszereléseik költségeit. Műkedvelő- előadások, hangversenyek bevételei mellett a falu lakosságának pénz és egyéb adakozásaiból — terménygyűjtés és -értékesítés — vették meg a legszükségesebb alapfelszereléseket. Az eszközök karbantartását a falu kisiparosai önként, ingyenesen vállalták. Az önkéntesek katonás fegyelemmel vettek részt heti két estén a laktanyában elméleti oktatáson. Vasárnap délelőtt pedig gyakorlaton, melyet a sportpályán tartottak. Vizsgázniuk is kellett a járási bizottság előtt. A községházán „torony”-ügyeletet tartottak. csépléskor a falu lakossága is beosztást kapott. Rangjelzése is volt a testületnek. A fekete karszalagos sárga „ö. T.” (önkéntes Tűzoltó) betűs jelzés őrmestert, ugyanez ezüst színben parancsnokot jelentett, míg a sapkán levő piros körszalagot a kocsimester viselhette. Ilyen vezetőséggel és tagsággal működött a szervezet 1940-ig. amikor is központilag a „LÉGO-nak” rendelték alá, s. annak irányítását az állam vette kézbe. A községi vezetés 1946-ban szervezte újjá az önkéntes Tűzoltó Testületet. Faludi (Fischer) György — ma százados — lett a parancsnok, aki addig is, mint községi írnok, rendszeresen foglalkozott a tűzoltói feladatokkal. Vezetésével az intézmény megerősödött és a testület létszáma hetvenre emelkedett. Baján az 1949-ben megtartott megyei versenyen már első díjat, 1956-ban pedig országos bajnokságot nyertek új országos csúcs felállításával: a kocsifecskendőt 26 másodperc alatt szerelték ösz- sze. 1963-tól Horváth József hadnagy lett a parancsnok, akinek idejében a tanácsháza udvarán levő megfigyelőtomyot lebontották, és helyére az épület tetején újait építettek, szirénával felszerelve. Ma már ez sem áll. A laktanyát a szertár melletti gazdasági épületben alakították ki. Minden tűzoltót egyenruhával láttak el. 1960-ban a bajai parancsnokság segítségével a motorfecskendőt felcserélték autófecskendőre, majd négy évvel később — ekkor már Páncsics Károly alhadnagy volt a parancsnok — a felszerelés tovább gyarapodott. A testület 1968-ban személy- szállításra is alkalmas gépkocsit és motorfecskendőt kapott a régi •helyett a bajai parancsnokságtól. 1969- ben az ő vezetésével Csávolyon rendezték meg a járási tűzoltóversenyt. A versenyeken a helyi úttörőkorú fiatalok (leányok és fiúk) tűzoltóraja első helyezéssel öregbítette Csávoly hírnévéi,. A felnőttek harmadik díjat kaptak. Páncsics István j főhadnagy 1970- től parancsnoka a csávolvi önkéntes Tűzoltó Testületnek. A helyettese VoOford József hadnagy. 1972 óta Pálfia Mihály tanácselnök a testület elnöke. Har- beíth János a titkára. Ma már két tehergépkocsi, két kismotor és kocsis fecskendő áll rendelkezésükre. 1977-ben állami és községi támogatásból új tűzoltólaktanya épült, amelyet a mai igényeknek megfelelően rendeztek be (szertár, őrszoba, pihenő, villanysziréna). Több évtizede felnőtt és ifjúsági csapattal vesznek részt a csá- volyiak a különböző versenyeken. Több serleg, zászló, oklevél, pénzjutalom igazolja győzelmeiket. Ezek a falusi önkéntes tűzoltók (33 tsz- és ktsz-tag) napi munkájuk mellett, külön anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik hivatás- tudatból fakadó társadalmi munkájukat. Mándics Mihály KIADVÁNYOK BÁCS-KISKUNRÓL Kecskeméti Képtár A Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára sorozatban mutatta be Simon Magda a Kecskeméti Képtárat. Röviden ismerteti a gyűjteménynek helyet adó Cifrapalotát, a képtár alapítását. Az adott, kevéske terjedelmet jól kihasználva pontosan tájékoztat a kiállítások látnivalói között. Tóth Menyhértnél különösen találékonyan vegyíti az lyizik, ha végez. Itt szeretne maradni ebben az intézetben. Miért éppen itt? A reszkető ke- zűck, a meglódulva menők, a féloldalt bénák, a maguk alá pi- silők, a permetező mérgek hatását kinlódók milyen távlatot adhatnak egy végzős fiatalnak? Szerencsém, hogy nem kérdeztem meg, mert azonnal eszembe jutott a felelet is: és a többi intézet? Mindegyikben betegeket gyógyítanak, a magamfajta szimuláns csak elvétve található akármelyikben is. Egyedül folytatom a párbeszédet tovább. Itt van a magát halálra dolgozó Katalin nővér, talpal kora reggeltől késő délutánig, vért vesz, lumbálásnál lefogja az embert, vagy keblére öleli, ha a nyakából vesznek vizsgálandó anyagot. És a pótnővérek? A Feri nővér például? Délutános mindig, kilencig, vagy tízig szolgál. Azelőtt? Pincér volt, én a mártélyi csárdában találkoztam vele. Képzőművészeknek rendeztünk tábort, és a csárdában kosztoltunk. Megismert most ő is, kicsi kellett csak a kiigazításhoz. Vagy itt van a másik fiú, mindenki tudja, felvételre böjtöl. Nem vették föl első nekifutásra, de tart még az elszánásból, beállt ápolónak. Példás igyekezettel dolgozilaő is. Korban hozzáillő leány is van, amikor már gyógyszert is kapok, ő hozza mindig az egy deci glicerint. Vicceltem vele. A glicerin édesebb a szirupnál, és én semmi édeset nem eszem, és nem iszom, amióta hírbe keveredtem életrajzi adatokat a falakon függő képek esztétikai minősítésével. Néhány szóval talán többet érdemelne a zománcművészeti kiállítás. Olyan érzékletesen, olyan szeretettel hívja föl a figyelmet Mednyánszky László, Nagy István műveire, hogy annak is keda cukorbajjal. Sikerült kimosakodnom belőle, de az elhatározód megmaradt: az egyszeri ijedség nekem elég volt, többet nem akarok. Mondom tehát neki, hogy végrendeletet írok majd, és abban az összes klinika minden glicerinjét ráhagyom. Na, Beáta, akkor mit csinál? Mégis van egy készülő doktor. aki itt szeretne maradni. Most éppen velem babrál, érzékelőket ragaszt a fejemre, és a váltamra, és rajzolgatja a grafikont. Nem végső elkeseredésükben jönnek ide tehát az emberek dolgozni. Van még remény, hogy kikerülök innen! Jó hosszú előkészítés után fölküldtek Pestre, CT-vizsgálat- ra. Gondolom, levelet váltottak először, vagy talán csak telefonon beszélték meg, mikor legyek ott. Ha jól emlékszem, szerdán. Addig menjek haza, nekem is jobb lesz otthon. Mentővel küldenének, de bor- sókázik tőle a hátam. Telerakják beteggel, egyiket ide viszik, a másikat oda, aztán összeszedik őket. Előáll szerdán a 'Jóska, és megyünk Pestre. Hatkor indulunk, hogy időben ott legyünk. és én egyik ámulatból a másikba esem. Már az útvonalra se emlékszem? Bemegyünk Ócsira, mert itt kisebb forgalom várható, és a templomnál egészen másfelé fordulunk. Ilyen régen jártam volna Pesten? (Folytatjuk.) ve támad újra megajándékozni magát e tárlat szépségeivel, aki már többször szemlélődött az első emeleti termekben. Fontos adatokkal segíti a második emeleti tárlatok áttekintését. Mindenütt utal a megyei kapcsolatokra. A fényképeket Kiss Béla és Tahin Gyula, az eligazító ábrákat Zalatnai Pál készítette. Felszabadulás a Duna—Tisza közén Ablaka István és Sztrapák Ferenc szerkesztette a felszabadulásunk negyvenedik évfordulójának tiszteletére kiadott minikönyvet. A Petőfi Népe hasábjain megjelent cikkek felhasználásával követi a felszabadítok útját a bevezetőnek is tekinthető írás, Lovas Dániel munkája. Felhasználja a megyei lapban meghirdetett pályázatra beküldött levelek, cikkek egy-egy jellemző mondatát, érzékletes megállapítását. A több részre tagolt képössze- állít ásókban is fölhasználtak néhány, az olvasóktól származó dokumentumot. E sorok írója viszonylag jól ismeri a közgyűjteményeket, az archívumokat, de több felvételt (behajózás egy páncélos naszádra, katonanők Csá- volyo szovjet tiszt Dunavecsen) most 'tott először. Jellemző felvételek tükrözik az élet újraindulását, az életmód átalakulását, a városiasodást. A fekete-fehér felvételeket Méhe- si Éva, Straszer András és Tóth Sándor, a napjainkat bemutató színes fotókat Pásztor Zoltán készítette. Valamennyien lapunk munkatársai. A kétnyelvű kiadvány orosz fordítását Kulcsár Valéria vállalta. A kötésteiv és a tipográfia Tóth Sándor munkája. Az ízléses ■ nyomdai kivitel a Petőfi Nyomdát dicséri. H. N.
