Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-08 / 106. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. május 8. szerd// / Meglepő döntés Választások után vagyunk — legalábbis ami az egyes keresetszabályozási formák közötti választásokat illeti. A végeredmény sokak szerint meglepő, mi több, úgymond: lehangoló. A vállalatoknak és a szövetkezeteknek alig negyven százaléka választotta a kemény teljesítménykövetelményeket, és a még keményebb adóviselő-képességet követelő szintszabályozást; a többiek inkább a régi szabályozási formákhoz némileg hasonló — és enyhébb követelményeket diktáló — keresetnövekmény, illetve központi szabályozási formákhoz menekültek. És persze máris vannak; akik úgy vélik, hogy mindez nem véletlen; hogy lám csak: a korábban agyonfékezett bér- szabályozás miatt hangosan panaszkodó vállalatok most — a szándékoltnál és a tervezettnél — jóval kisebb arányban választották a legkorszerűbbnek tartott — mert a legdinamikusabb bér-, illetve keresetnövekmény lehetőségét ígérő — szabályozási formát, az úgynevezett szintszabályozást. Például az áfészek majdnem fele az úgynevezett szigorított központi szabályozási formát választotta.- Kétségtelen előnynek tűnik, hogy a „szigorított központi” mellett csak egy évig kell kitartani, míg a szint-, illetve a növekményszabályozás mellett döntő gazdálkodó egységek három évig kell, hogy viseljék döntésük — esetleg kedvezőtlen — következményeit. Az áfészekkel való példálózás csak illusztráció a nagyon is kézenfekvő kérdéshez: vajon értelmes dolog volt-e az új keresetszabályozás indításakor máris három évig a szint-, illetve a növekményszabályozáshoz kötni azokat, akik végül is e szabályozási formákat választották? Kérdés ez azért is, mert — viszonylag mérsékelt bérfejlesztési lehetőséget ígérő — szigorított központi szabályozást választók feltehetően úgy gondolkodtak: vajon miért válasszák — három évi elkötelezettséggel — a növekményszabályozást, amikor úgy vélik; ennél rövidebb idő is elegendő a számukra, hogy a legvonzóbbnak tűnő szintszabályozás mellett döntsenek. Ráadásul: a „szigorított” által hivatalosan engedélyezett 3 százalékos bérszínvonal-emelés túllépése esetén sem kell sokkal nagyobb adóterhet vállalniuk, mintha például — a lineáris többletadóval megfejelt — növekményszabályozást választották volna. Egyébként is: a vállalati választások indítékai általában — és a Gazdaságkutató Intézet legújabb megállapításai szerint — a vállalatok és a szövetkezetek gazdálkodási körülményeiből adódó kényszerhelyzetre vezethetők vissza. A vállalati választásokat megalapozó számítgatások vezérelve — és ez ugye, érthető? —, hogy a lehető legkisebb adó mellett a lehető legnagyobb átlagkereset-növelést érjék el. E megfontolásból kiindulva a növekményszabályozás mellett döntöttek a viszonylag kedvező piaci pozícióban levő, termelésük m és nyereségük növelését illetően nagy reményekre jogosító — ám súlyos hitel- törlesztési és vagyonadó-fizetési kötelezettségekkel bajlódó, s mindemiatt alaphiánnyal, illetve adófizetési gondokkal küsz- -Jjl ködő — vállalatok is. És a viszonylag messzebbre látók is, akik azért döntöttek például a növekményszabályozás mellett, mert jó- előre fölmérték, hogy a szintszabályozással együtt- járó teljesítménykövetelményeket aligha stabilizálhatnák három évig, márpedig az esetleges visszaesés gyakorlatilag a végveszélybe sorolná őket. A „szigorított” mellett döntő vállalatok piaci érvényesülésüket már az idén sem ítélik megnyugtatónak. Kalkuláltak — és nyilván felelősen — azzal, hogy az anyagárak emelése miatt nyereségük alig- alig növekedhet. És persze óvatoskodtak is, mondván, hogy átmenetileg — és a szabályok értelmében egy évig — inkább ezt a formát választják, lévén, hogy a hozzáadott érték az idén aligha növelhető, sőt csökkenésére kell számítani. A választások utáni helyzet elhamarkodott értékelése helyett inkább a vállalati választások megfontolt — a döntések indítékait átgondoltan mérlegelő — helyzetelemzés szükségeltetik, aminek végkövetkeztetése aligha különbözhet a Gazdaságkutató Intézet által elvégzett vizsgálat konzekvenciájától. Hadd idézzem a lényeget: az új szabályozási rendszer nemcsak láthatóvá tette, de jócskán kiélezte a vállalati gazdálkodás problémáit, hiányosságait. A kedvezőtlen gazdasági helyzetben levő vállalatok nem vállalták, mert nem vállalhatták a haladó szintszabályozási formát, az ezzel együttjáró kockázatot, annak ellenére, hogy ez — ösztönzési szempontból — jócskán bővítené a mozgásterüket. E vállalatok problémája tehát nem keresetszabályozási kérdés, ezért helyzetük rendezése csak a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeket kikényszerítő irányítási, szabályozási rendszer & egész eszköztárának komplex és következetes alkalmazásával lehetséges. Vértes Csaba Külkereskedelmünk első negyedéve A kemény tél érezhető hatással volt hazánk külkereskedelmének első negyedévi alakulására. A Külkereskedelmi Minisztérium szakemberei által a közelmúltban készített összesítés szerint az idei év első három hónapjában — a tavalyi hasonló időszakhoz képest — a konvertibilis, elszámolású export mennyisége megközelítette a múlt évit, míg értéke — dollárban mérve — mintegy 9 százalékkal csökkent. Eközben az energiahordozók többletimportja révén erőteljesen nőtt a behozatal. A szocialista országokba irányuló export valamelyest meghaladja a tavalyit, azonban az időjárás hatásának jobban kitett ágazatok kivitelénél e relációban is csökkenés következett be. A konvertibilis exporton belül — dollárban mérve — egyedül a, mezőgazdasági termékek kivitele érte el a múlt év azonos időszakáét. Elsősorban a fejlődő országok piacain értékesítettünk kevesebb terméket, emellett csökkent a fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünk is. Jelentős az elmaradás a kohászati cikkek exportjánál; énnek oka részint a hideg miatti termeléskiesés, részint egyes termékeknél az árviszonyok kedvezőtlen alakulása. Hasonló okok súlyosan érintették a- vegyipari ágazatot is. Az élelmiszeripari kivitel csökkenését értékesítési nehézségek, valamint a belföldi árualapok — például növényi olajok, darabolt sertéshús — átmeneti hiánya okozták. A gépipari termékek közül csökkent a mezőgazdasági gépek és az orvosi műszerek exportja, nőtt viszont a közúti gépjárművek — teherautók, autóbusz-karosszériák — értékesítése. Kedvezően alakult a gabonaexport. Növekvő a vágóállatok kiszállítása is, az utóbbinál azonban a világpiaci árak csökkenése igen hátrányosan érinti a magyar eladókat. A konvertibilis elszámolású import értéke több mint 11 százalékkal meghaladja a tavalyi, hasonló időszakét. A többlet jelentős része energiahordozó volt. A termeléshez szükséges anyag- és alkatrész-behozatal volumene közel 7 százalékkal emelkedett, ami a vállalatok számára a múlt évinél jobb felkészülést biztosított az éves programokhoz. A rubelelszámolású export közel 5 százalékkal nőtt tavalyhoz képest. Különösen a könnyűipari, a gépipari és a vegyipari termékek kivitele volt jelentős. Ugyanakkor — részben a kényszerű' termeléskiesés miatt — visszaesett az. élelmiszeripari (tartósítóipari), valamint a kohászati és az építőipari export. A szocialista országokból elsősorban energiahordozókat vásároltunk többet, emellett jelentős volt a villamosenergia-ipari import, és a fogyasztási cikkek többletbehozatala is. TENDENCIÁK, LEHETŐSÉGEK A HÁZTÁJI ÁLLATTARTÁSBAN Kell-e a szarvasmarha és a sertés? Egy esztendővel ezelőtt még jónak minősítették a megyében a sertéshizlalási kedvet. Ez nem elsősorban a 22 szakosított telepre értendő, hanem a háztáji állattartásra. Bács- Kiskun mintegy 35 ezer tanyáján, valamint a községekben és a városok peremén élő 125 ezer kistermelő hizlalja föl a megye sertésállományának ríiintegy 65 százalékát (ezen túl a szarvasmarhának 20, a baromfinak 40 százalékát tartják). A legtöbb sertést —1,6 millió darabot — 1084-ben hizlalták a megyében. Az állattartók kedvét sok minden befolyásolta egy év alatt. Drága a takarmány, az aszály miatt kevesebb kukorica termett, a tápok béltartalma sem mondható jónak, s mindent összevetve csökkent a sertéshizlalás jövedelmezősége. Az átvételek pedig döcögtek, csúsztak az időpontok, a gazdák bosz- szankodtak, az állatok pedig a drága takarmánnyal csak a szalonnájukat gyarapították. A múlt év utolsó harmadában híre ment, hogy objektív minősítéssel veszik át (és fizetik!) a sertéseket. Vágás után mindegyik állatot kiilön-külön minősítik, mérik a szalonnavastagságot és egyéb fontosabb értékeket. Többen mindebből arra következtettek, hogy a. korábbinál kevesebb sertésre van szükség, és a műszeres átvételt is azért „találták ki”, hogy az állattartók kedvét elvegyék. (Emlékeztetőül és gondolatébresztésként megjegyzem: a libák máját a feldolgozók darabonként minősítik, osztályba sorolják, és más-más áron veszik át. Ezért a libatartók nem neheztelnek, számuk sem csökken, viszont sokat javult a máj minősége!) — öntsünk tiszta vizet a pohárba: kell-e a sertés, vagy nem? — kérdeztem meg Suhajda Istvánt, a Kiskunfélegyházi Állat» forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóját. — Kijelenthetem: kell a sertés, szükséges a hazai ellátás és az export szempontjából egyaránt. — Akkor miért nem vpszik át? — Februárban tízezer darabbal kevesebbet tudtunk felvásárolni, mint amennyire a termelőkkel szerződésünk volt. „A kemény .télben nem híznak megfelelően az állatok’', mondták), s ezt mi akkor megértettük, elfogadtuk. Áprilisban viszont a vállalati feldolgozó kapacitáshoz, az értékesítési lehetőségekhez méretezett tervekhez képest sokkal több sertést akartak átadni az állattartók. Emiatt vontatott még most is az átvétel. Ez a helyzet fokozatosan ■ javul, amint vállalatunk utoléri magát, a felvásárlás folyamatos lesz. — És a szarvasmarha-átvétel? — Ebben is előrelépés történt. A szarvasmarha hozza a vállalat legnagyobb exportbevételét, mindent elkövetünk tehát, hogy ne legven kiesésünk a külföldi el. aHásokban. bár ez csak részben füffg tőlünk. Mindent megteszünk azért is. hogy az állomány ne csökkenjen. Az optimizmus oka Nem minden ok nélkül bizakodik ‘ az igazgató. Mezőgazdasági termékeink legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, sertés.' és marhahúsból remélhetően megnöveli importját Legalább is erre lehet következtetni a hamburgi kereskedők véleményéből, amit a Világgazdaság című napilap közölt. Másrészt, ha Jugoszláviának sikerült húsexDortiát fokoznL az arra utal. hogy van lehetőség a kereskedésre ... Kérdés persze, hogy milyen áron. Az exportszállítások érdekében az elmúlt két—három héten jelentős próbálkozások történtek amiről Gál Gyula, a megyei ta- náos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetője így beszélt: 4 — Az értékesítési lehetőségeket közösen néztük meg a vállalat igazgatójával, és végül is erőfeszítéseink sikerrel járnak. Ígéretet kaptunk a szarvasmarhák és sertések átvételére, illetve az ex- poftszállításokra. 'Ezek már megkezdődtek, reméljük, megtorpanás nem lesz, és a háztájikban túltartott állatokat egy—két héten belül elszállítják. Az ajándék: négyezer forint Suhajda István, a világpiaci élénkülésben is bízva, tényekkel igazolta, hogy a vállalat arra törekszik, ne csökkenjen a megyében a hústermelés. — Segítjük a szarvasmarha-tartókat, aki üszőt nevel, vagy vásárol és leelleti, az harmincezer forintot kap a Kecskeméti Állattenyésztési Vállalattól, ezt a pénzt azonban a mi vállalatunk utalja át Az idén 5500 minőségi vemhes kocát szándékozunk kihelyezni az állattartókhoz. A tenyészállatokért hízott sertéssel kell fizetni. Ezzel az akciónkkal minőségi javulást akarunk elérni. Hasonló a célunk egy másik kezdeményezésünkkel: ha fehér hússertéssel termékenyítik meg kocáikat a kistermelők, ennek összes költségét vállalatunk viseli. Pénztárcánkat érintő témákró’ beszélt az igazgató. Mivel őszintén akarunk szólni a sertéstartás helyzetéről, ide kívánkozik egv megjegyzés: a tanyákról a háztáji ólakból felvásárolt hízók minősége gyenge, zsírosak, a szalonnájuk vastag. Bizonyára vannak. akik legyintenek, haragszanak ezért a kritikáért. Nekik azt ajánlhatjuk: gondoljanak arra, hogy a városban élő gyermekeik, unokáik mennyire bosszankódnak, ha zsíros húst ad a hentes... És még azt is gondolják meg: kiszorulunk a nemzetközi sertéshús-kereskedelemből .(vagy olyan keveset fizetnek a sertéseinkért, ami a takarmányköltséget sem fedezi, s ezért abba kell hagyni a hizlalást), ha nem alkalmazkodunk az igényekhez úgy, mint a többi sertéshúst termelő ország. Az igény pedig: vékony szalonna, vastag színhús. A magyar parasztember és a sok-sok hazai állattartó szakmailag talán kevésbé tehetségesebb, mint a más országbeliek? Valóban nem tudunk a tanyákon, háztáji ólakban vékony szalonnájú sertést hizlalni? Szerintem elhatározás és akarat, valamint jó minőségű takarmány kérdése, amiről Suhajda István a következőket mondotta: — A zugkanokkal okozzák a legnagyobb kárt, ugyainis ezek fekete vagy fekete-fehér, öves. de mindenképpen ‘ heterogén, nem fajtiszta apaállatok. Utódaik hajlamosak a zsírosodásra. ugyanakkor mintegy 5—10 kilogrammal több takarmányt fogyasztanak, mint a magyar fehér hússertés, amíg elérik a, 100--120 kilograms'1 mot. Most rendkívüli lehetőséget kínálunk a kevert fajtájú 'apaál<n latok tartóinak. Kicseréljük kanjaikat. nagyon jó minőségű, fehér jó húsformákat örökítő, kanokra. — Ahogy mondani szokták: szőrt-szőrért, vagyis a csere nem kerül pénzbe a kantartóknaik? — Ezt az akciónkat így kell érteni — válaszolta az igazgató. — Egyébként ez. azt jelenti, hogy megajándékozzuk a kantartókat négyezer forinttali ugyanis ennyi az értékkülönbség az állatok között. Ezt is vállaljuk azért, 't hogy a megyében lényegesen javuljon a sertésállomány minősége. A magyar ember büszke arra, ha hazai fajtát tart az óljában. Gondoljunk csak a magyar tarka tehénre ... Sertésekből viszont miért tartanak a kistermelők német angelni övest, angol berk- shire-,t vagy corn wallt? Itt van nekünk a jó magyar fehér, amit társíthatnak a lapályokkal, lehet ez svéd, észt vagy angol egyaránt Végül 'is az a legfontosabb: fehér sertést tartsanak a tanyákon, a ház melletti ólakban, amelyek kevés zsírt és szalonnát, viszont sok húst „termelnek”. Mert ezért fizetnek többet a külföldi vevők, és fizetnek majd többet itthon az állatfelvásárlók. Azt akarjuk egyébként, hogy minél több. a háztáji körülményeknek megfelelő tenyészkocát tudjunk kihelyezni. Ezért azoknak a • nagyüzemeknek és háztáji állattartóknak, akik július 31-ig az igényeknek megfelelő elöhasi kocát ajánlanak megvételre, darabonként 1500 forint felárat adunk. — Az objektív minősítéssel és egyéb akciókkal a húsipar ki akarja kényszeríteni a fajtaváltást a háztájikban? — így is lehet fogalmazni. Egy ,bunyós: nem .rpd^?ható topább ennék ‘ bevezetése, amivel nem . partok kedvüket széárüa kistermelőknek, hanem1'éppen a ’ jelenlegi jövedelmük növelését kívánjuk. Ugyanis azok az állattartók, akik fehér hússertést hizlalnak, az objektív minősítés bevezetésével többet kapnak a sertésekért. Ez húsz sertés esetében 8—10 ezer forint különbséget is jelenthet. Ezért azt javaslom, minél gyorsabban váltsanak az állattartók, kérjenek fehér tenyészkocákat, illetve tenyészkanokat vállalatunktól. Ne feledjék, most is érvényes a mondás: „az idő pénz.. i” Csabai István TÁRGYILAGOS MŰSZAKI FELMÉRÉS Gépjármű-technikai szemle társadalmi munkában A közelmúltban bonyolították le a Volán 9-es számú Vállalat valamennyi telephelyén azt az éves gépjármű-technikai szemlét, amelynek célja a gépjárműállomány, a pótkocsik és rakodógépek műszaki, esztétikai állapotának felmérése. Ez a gépjármű- „vizsgáztatás” nem előírás, de rendkívül jó lehetőség arra, hogy a műszaki, a forgalmi szolgálat, a személy- és teherforgalmi, valamint a kereskedelmi apparátus pontosan tudja, hogy az adott esztendőben mire lehet számítani. S hogy ne legyen elfogultság, a felmérés objektív legyen, a vizsgabizottságok vezetőinek a békéscsabai Volán 8-as számú Vállalat szakembereit kérték fel. Ez az együttműködés nem újkeletű; hiszen évenként hol a kecskemétiek, hol pedig a békéscsabaiak látogatják meg egymás telephelyeit, s igyekeznek tárgyilagos • Kreisch István autóbuszát kiválóra értékelték. képet nyújtani a vállalat felkészüléséről. A szemlére a gépjárművek, pótkocsik, rakodógépek felkészítését rendes munkaidőben kell elvégezni, ám az ehhez szükséges idő és munkaerő nem állt rendelkezésre. Ezért nemcsak a szerelők, s más szakmák dolgozói, de a gépkocsivezetők is vállalták a társadalmi munkát, sőt, a szemle idejére — feláldozva pihenőnapjukat — bementek a telephelyekre. Ehhez hozzájárultak a szakszervezeti bizalmiak és a szocialista brigádok is, akik mozgósították a dolgozókat. Kecskeméten Bene Sándor autófényezőt, az MHSZ Ady Endre Kiváló Szocialista Brigád tagját éppen munkában találtuk. Egy • Bene Sándor: — Hatvan órát dolgoztunk társadalmi munkában... • Kecskeméti József az új Rába mellett. autóbuszon dolgozott, ezen a napon ingyen. — Azért, hogy az autóbuszok esztétikailag megfeleljenek a követelményeknek, a brigádunk hatvan társadalmi munkaórát dolgozott, sőt, a csarnokokban is elvégeztük a csíkozást... Kecskeméti József gépkocsivezető nagyon büszkén állt ki a szemlére Rába-Mann nyergesvontatójával. Mindössze nyolc éve szerzett jogosítványt, s öt éve dolgozik a Volánnál. Járt Csepellel, IFA-val, s csupán három éve vezet váltóként Rábát a nemzetközi forgalomban. A büszkesége érthető volt, hiszen ez az első önálló, 0 kilométeres Rábája, amelyet a vállalat 2 mil) forintért vásárolt. Az első ivar? — Ausztriába irányítottak, a emlét követő napon indulok. A Liaz-turbó pótkocsis teher- ípkocsi vezetőfülkéjében vidám lomákat mesélt Tóth Sándor, ú 22 év óta gépkocsivezető. A ólán 9-es számú Vállalathoz 18 rvel ezelőtt került, s nem ke- »sebb, mint 10 éve vesz részt a smzetközi forgalomban. Két évii ezelőtt kapott IRU-diplomát. em kellett volna itt lennie a ípjárműszemlén, de kötéllel sem hetett volna otthon tartani. — Rendesen javítják, karban- rtják a kocsimat, de a techniszélgetni a kollégákkal... Az autóbusz-pályaudvarra akkor érkezett be Kunszentmiklós- ról a menetrendszerű távolsági járat, amikor odaért a bizottság. Kreisch István Ikarus—266-osát nyomban körülfogták a műszakiak. A vélemény: kiváló műszaki és esztétikai állapotú az autóbusz. — örülök a minősítésnek, pedig még arra sem volt időm, hogy figyelmeztessem az utasokat: ne szemeteljenek! Tizennégy éve dolgozik a vállalatnál, s egy hónappal ezelőtt kapta meg a Kiváló Dolgozó elismerést. Misik Mátyást, a 8-as Volán főművezetőjét kértük arra, hogy foglalja össze a kecskeméti tapasztalatokat: — A járműveken látszik az emberek kezemunkája. A teherautók, az autóbuszok műszakilag jó állapotban vannak, hiszen viszonylag újak. A műszaki színvonalért elismerés illeti a szak- szolgálatot. A gépkocsik, autóbuszok esztétikailag megfelelőek, látszik, hogy mindegyiknek van gazdája. Gémes Gábor
