Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-08 / 106. szám
EGY VÁROSRÉSZT VAGY EGY VÁROST „ILLET” AZ EMLÉKMŰ? Hova kerüljön a Hunyadi-szobor? (III.) Sorozatunkban ismertettük a Hunyadiak kecskeméti kapcsolatait, közöltük a Képző- és Iparművészeti Lektorátus állásfoglalását, az eredeti elgondolás megváltoztatását indokló erős érvek után, most a módosítást helytelenítő véleményeknek adunk helyet. „A megyeszékhelynek van égy Hunyadiváros része, az lenne a természetes, ha ez a városrész kapná meg a Hunyadi-szobrot, hasonlóan a Lenin- és a Széchenyi-szobor elhelyezéséhez. Véleményünk szerint a Béke téren horribilis összegbe kerülne a tereprendezés. Tudomásunk szerint a Béke téri és környéki lakók környezetük megváltoztatásával nem értenek egyet. Az 1985. március 19-én tartott tanácstagi beszámolón az egybegyűlt lakosok egyhangú határozottsággal kérték, hogy a Hunyadi-szobrot a Hunyadivárosban helyezzék el. Kérjük a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy a régi Centrum áruház mikénti hasznosításához és a záportározóval kapcsolatos kérdések eldöntéséhez hasonlóan tegye lehetővé a lakosság véleményének kinyilvánítását. ötvenen jelezték aláírásukkal: egyetértenek a levélíróval. Vámosi Ferencné Kecskemét, Liszt F. u. 1. □ □ □ „Rendezzenek nyilvános vitát a szobor elhelyezéséről”, javasolta Kovács Imre, Földi Jánosné, Bakos Józsefné és „még sok más olvasó" 1985. március 27-én. „Kár lenne a jó arányú, befásított tér jellegét megváltoztatni, a fa értékét a zöld és az árnyék jelenti a közterületen. Célszerűbbnek tartanánk, ha a Hunyadiváros kapná, ahol várják is. Akár a szakmunkásképző iskola előtti téren, akár a Kiskunsági Nemzeti Park és a Pannónia Filmstúdió közötti, jelenleg rendezetlen térségben. A Hunyadivárost is megilleti névadójának a szobra.” □ □ □ Csodálkoztam, hogy egy új szobrot terveznek valahová, s a lakosság véleményére senki sem kíváncsi. A Béke térre, a Katona József Gimnáziummal szemben, a felújított Mária-szobor elmozdításával, egy szép park végre megnőtt csodálatosan szép fáinak megritkításával: enyhén szólva érthetetlen. Az indok, mert ott sokan járnak, nagy a forgalom... és a városon át egy szoborsor alakulna ki. Sántít az indoklás. Szerény véleményem szerint a Hunyadi-szobornak a Hunyadivárosban lenne a legjobb helye, alkalmas tér is van, és a szobor elősegítené a városrész központjának kialakítását. Ezáltal a szobor városrendező, súlyponti elem lehetne, új végleges környezetet teremtene maga körül. A Katona József Gimnáziummal szemben esetleg más szobor kaphatna helyet egyszer, olyan szobor, amelynek több köze lenne az iskola névadójához. Tekintve a tér jelenlegi nevét, az is elképzelhető, hogy a békével kapcsolatos emlékmű. Bízva abban, hogy a szobor helye még nem végleges, javasolom, hogy a Petőfi Népe a^jon lehetőséget közvéleménykutatásra, vitára a Hunyadi-szobor élhelyézése ügyében. Gondolom;- hogy"a váfos' vezetői is örömmel ismernék meg a .lakosság véleményét. Sebő László építészmérnök, a Magyar Építőművész Szövetség rendes tagja Kecskemét, Marx tér 17. □ □ □ Az alkotás makettjét többen megtekintettük a Művelődési Központban és részt is vettünk a művészszel való beszélgetésben. Legnagyobb meglepetésünkre a közelmúltban hallottuk, hogy megváltozott az újságcikkben közzétett eredeti terv, és nem a Hunyadivárosba, hanem a Béke térre kérül a Hunyadi-szobor! Időközben a szobor fogadására rendezték, parkosították az Április 4. teret. A hunyadivárosi lakók nevében kérjük, hogy az új Hunyadi-lovasszobor — jelenleg kissé mellőzött- nek tűnő — lakótelepünket szépítse, annál is inkább. mivel nekünk egyetlen köztéri szobrunk sincs. Bodrogi Ferenc dr. Faragó Edéné- HNF körz. titkár HNF körzeti elnök • Műtermi pillanatkép: az alkotó megpihen. (Fejér Gábor felvétele) □ □ □ „Nem értünk egyet a szobrokkal szegélyezett úttengellyel, hisz ez csak a képzeletben létezik. De ha ragaszkodunk az úttengelyhez, a városból kivezető úton más több üres tér is létezik, ahol a szobor felállítható lenne. (Május 1. tér, Petőfi Sándor utcai garzonház mindkét oldala.) Ezeken, vagy éppen más helyeken mindenféle fakivágás nélkül, sőt új fák telepítésével — ami lényegesen egyszerűbb lenne — felállíthatnák a szobrot. A Hunyadiváros lakói várják és kérik a szobrot. Hiszen a Széchenyiváros is kapott Széchenyi-szobrot. Nem értünk egyet 10—15 „kevésbé értékes” japánakácfa kivágásával. Mi az, hogy kevésbé értékes? Ha egy polgár egy kevésbé értékes japánakácfát ki akar vágni, a tanácshoz kell kérvénnyel fordulnia, majd helyette két új fát ültetnie. Vajon ilyen esetben a tanácsnak nem a lakossághoz kellene ilyen kérvénnyel fordulnia? S ha ültétnek a kivágott fák helyett 20—30 kis fát, azok mikor lesznek igazi és egészséget védő lombos fák? Vajon ezekből a kis fákból hány marad meg ilyen forgalmas és mozgalmas helyen? Helytelenítjük a Béke tér ilyen nagymérvű és nem is jó átalakítását! Miért kell egy 1907 óta, vagyis 78 éve (csak 1925-ben, áthelyezéssel került mostani helyére, a szerk.) egyhelyben álló szobrot elmozdítani? A tér megszokott képéhez tar- fózíkrVajhn mennyibe kerül a szobor áthelyezése? ,Nem .volna annak a pénznek máshol jobb helye? Sajnáljuk az öreg lombos fákat, a tér megszokott szép hangulatát. Önök a nyílt várospolitika hirdetői, úgy hisszük, meg kell hallgatniuk sok, városát szerető és városáért aggódó kecskeméti véleményét.” Tóthné Benczúr Gabriella Kecskemét, Áfonya u. 38. □ □ □ A kialakult szokások szerint a változtatást helyeslők nem küldtek levelet sehová, így a közölt vélemények csak nagyjából fejezik ki a közhangulatot. A mai ankét előtt többen egy harmadik helyet — például a Felszabadulás parkot — tartanák a legjobbnak. Reméljük, hogy a nyílt várospolitika jegyében meghirdetett sajtóházi beszélgetés hozzájárul a lakosság többségének kedves, a művészeti és az összvárosi érdekeket kifejező döntéshez. Heltai Nándor I KÜLTERÜLETI ISKOLA A KÉPERNYŐN Tanyai gyerekek a kamerák előtt Kargala fogalommá vált. Magiam is sokat jártam írókat, művészeket, tudósokat, amatőr csoportokat kísérve kulturális központtá alakult tanyai iskolákban. Őrzöm Szabó Pál levelét: köszönj szarkási élményeit. Számtalanszor figyeltem úgynevezett külterületi iskolák kapujából a meghirdetett esti rendezvényre gyülekezőket: lassabban, gyorsabban haladó, pislákoló, erősebb fények közeledtek keletről, nyugatról, északról, délről: gyalog baktató, kerékpárral siető, motorkerékpáros fiatalok. Tudok több tehetséges tanítványát az egyetemig segítő tanyai pedagógusról. Kevesebb figyelem, elismerés jutott nekik a megérdemeltnél. Amikor az Orgoványhoz tartozó híres iskoláról olvasok, hallok. más kiváló külterületi iskolára is gondolok. Tóth Istvánné tanintézete — esetében indokolt a személyes kötődést jelző megfogalmazás — méltán vált a tanyai iskolaügy jelképévé. * * * Hosszú-hosszú ideig kiesett a világból. Most is aggódva félti gépkocsiját kollégám a traktoroktól, megülepedő tócsáktól gyötört földúton. A falu szélétől Kargaláig tólib fácánnal, őzzel találkozunk, mint emberrel. Legjobb esetben is órákba telne, amíg kórházba jutnánk, ha netán bajba) kerülnénk. Az idei pedagógusnapot itt készült filmmel köszönti a televízió. Szobolits Béla rendezőnél alkalmasabbat aligha találhattak volna a dokumentumfilm elkészítésére. Tanyát vásárolt Lászlóiéivá határában, elgondolkoztató filmet forgatott Orgoványon. Tapasztalatai megóvják a rácsodái- kozás torzulásaitól, már bizonyított társadalmi felelősségtudata pedig egy sajátos életforma és a művelődés kapcsolatainak feltárására készteti. Érkezésünkkor éppen hazafelé igyekeznek a gyerekek. Az egyik srác égy kislányt — hogyan is mondjam — kritizál. — Te hülye, nem a Roland apukája jött. Azonnal beugrik: ki ez a Roland gyerek. Néhány hónap alatt megtanulta az első Osztály tananyagát, és minisztériumi hozzájárulással korengedéllyel a másodikba járhat. Tehát jól tanítanak itt Kargafán, és jó e kis Iskolának a sajtója. Lapunkból tudok erről a jellemző ügyről. Mert jellemző. Másutt is találhatók hasonlóan tehetséges gyerekek, de hány pedagógus vállalja az ilyen „kivételezés" többletmunkáját, az engedélyek megszerzésének fáradalmait? Következtetéseimből az is nyilvánvaló, hogy kevés diákért autózhatnak a szülők, ha a kislány feltételezése egy személyhez kapcsolódott. Harmadik napja dolgozik a stáb. Látogatásunkkor Schvéb Péter, maga is egykorú falusi tanító, a házigazdához hasonlóan Apáczai-Csere János-idíjas pedagógus, a megyei pedagógiai intézet pedagógiai igazgatója válaszol Honváth Ida riporter kérdéseire. A kaliforniai Judit Weith érdeklődéssel figyeli a beszélgetést. A Kodály Intézetben tanul, Kokas Klára tanárt kérte meg, hozza ki ismét Kargalára. Kedves, hasznos órákat töltött itt, személyesen ismeri a gyerekeket. Igaz, nincsenek sokan. * * * » Ivanics Lilla szerkesztő és Tóth Istvánné tájékoztat a film felépítéséről. A nézők egy térben és időben kibővített iskolai órát láthatnak. Az elsősök a Kis fa című elbeszélést dolgozzák fel vidáman, játékosan. Egyikük a Dörmögő Dömötörben olvasottakra hivatkozik. Jutalmul szép teljesítményükért a második osztály — egyszál fiú — szép történettel ajándékozza meg őket. (Míg az elsősök a kis fával foglalkoztak, a második számtanfeladványokkal birkózott.) A harmadikosok szópárbajjal és más játékos formákban nyelvtani ismereteiket alapozzák, bővítik. A tíz esztendősök lexikonokat is használnak a helyes válaszok kialakítására. (Az egyik lexikon az iskoláé, a másik a tanítónőé.) Az ötödikesek biológia óráján ügyes kísérlettel tudják meg, hogy a fehér gólya miként képes egy lábon 7 | £ I- ' . //, , . :: * i 7 ■ ' W , ' 8 1985. május 8. szerda ® PETŐFI NÉPE # 5 v , J EE . í ’ r 7%;-'.:#.^ Székely Bertalan — és történelmi tudatunk Hiábavaló minden jubileumi megemlékezés, ha nem ismerjük és nem szeretjük azt, akit ünnepelünk. Így van ez Székely Bertalannal. s született bár százötven esztendeje, meghalt háromnegyed százada, s kezdődhetnek a róla írt könyvek „a magyar festészet egyik legnagyobb egyénisége’’ jellemzéssel mégsem becsüljük úgy. mint az utókor tiszte lenne. Mondhatnánk: tisztessége. Hacsak a nevében most alakult sza- dai baráti körben nem reménykedhetünk, hogy az évforduló után sem feledkezünk meg hathatósan gondozni emlékét. Ez bizonyosan nem Szadán (ahol utolsó éveit töltötte/ s eltemették) múlik), hiszen a hajdani műteremből lett múzeum közművelődési táboraiból, s a szervező bizottság mostani pályázataiból legalább a lelkiismeret szavát halljuk. Közvéleményünk a magyar történelmi festészetet Wagner Sándorral, Than Mórral, Madarász Viktorral. Gyárfás Jenővel, Székely Bertalannal együtt kimosta agyából, s ezen a szomorító tényen az sem változtat, hogy a Képzőművészeti Alap kiadója igen szép kiadványokkal igyekszik a hibákért kárpótolni. ] Lehet, hogy Székely Bertalan szülővárosa. Kolozsvár is szívből élesztené, mint ahogy már 1955-ben, ezen a harminc év előtti évfordulón tudományos tanácskozás is megkísérelte már életműve igazságos értékelését. Dehát nem ezen múlik, értekezéseken és évfordulós fellángolásokon. Már csak azért sem, mert lehetséges, hogy az elmarasztalóknak részben igazuk van, egyfelől elismervén Székely Bertalan mesteri tudását, a színek iránti ritka érzékenységét. műveltségét, kitartó akaratát, a művészetek iránti szeretetét. sokoldalúságát, nevelőkészségét. Másrészt hibáztatva, hogy a történelmi eseményeknek egy—egy drámain lélektani pillanatát festi meg. illusztrál, kommentál tehát, semmint a táj, alak. rajz. szín. forma elemeinek adna olyan találkozót, melyre éppen csak a festészet képes, minden allegóriás példálódzás nélkül. Vagyis: adna inkább festészetet, piktúrát, történelmi oknyamozás jelei nélkül. Erre a kétségtelenül találó bírálatra mindjárt Székely Bertalan ma is becsült munkáival válaszolhatunk. Székely Bertalan álldogálni. A végvári harcok szerepelnek a hatodikosok tanrendjében. Ha jól emlékszem, fizikaóra volt „a hetedikben”, míg az egyfős végzős osztály szép Móricz Zsigmond-elbeszélést elemzett. • * * Egy összetett kísérlet bemutatására is marad idő. A pedagógiai módszereit több földrészen kipróbáló Kokas Klára évek óta kutatja a gyerekek önkifejezési készségét növelő lehetőségeket, vizsgálja, hogy miként tartós! t- hatók a kicsinyek természeti és művészi élményei, miként hasznosítja az érzékeny gyermeki • Önarckép a vázlataiban — II. Lajos holttestének megtalálása; a Koronázás i(1867), Zrínyi kirohanása (1885), A csodaszarvas űzése (1900), Murányi Vénusz (1876— 78) és az egyetemesen elismert önarcképében (1860), az impresz- szionistákkal együtt tartó Táncosnőjében (1875), s még néhány tájképben igenis eleget tett annak a festészettel szembeszegezett jogos követelménynek hogy ne illusztráljon és ne alle- gorizáljon. Számomra is patetikus az Egri nők (1867), s a Doboki Mihály és hitvese (1861). De vajon Székely Bertalan korának történetszemlélete nem volt épp ilyen patetikusan végletes, s nem az „igazság” allegóriájával ruházta fel Mátyás királyt, s nem mitizálta saját hősét, Kossuth Lajost? És nem allegorizál bizonyos fokig minden történelemszemlélet? Nem Székely Bertalanban és történelmi festészetünkben van a hiba. hanem elsorvadt történelmi tudatunkban. Nem sokat mond a mai köztudat számára Dobozi és felesége önként vállalt halála, se az egri nők helytállása, se Zrínyi kirohanása. Semmit sem jelenthet számunkra Székely Bertalan, vagy éppen Barabás Miklós. Munkácsy és Paál László sem, ha nincs mit kivetítenünk képeikbe, ha nincs mit meglássunk bennük, mert sem a történelmünket, sem a természetet nem .ismerjük. Székely Bertalan történelemszervezet az emberi kibontakozáshoz szükséges érzelmi és szépségélményeket. Kargalán azt tapasztalta, hogy az iskolavezető személyisége, érzelmi gazdagsága révén mély gyökeret vert programja, az átlagosnál gyorsabban finomodott érzékelésük, jobban gazdálkodnak önmaguk értékeivel. Kocsis Jenő operatőr kifejező képsorokkal jeleníti meg az iskolát .óvó, segítő tanyavilágot abban a dokumentumfilmben, melynek forgatására mi is bekukkantottunk. Bemutató: a pedagógusnapon. H. N. szemlélete kétségtelenül a mai gyermekhez szól inkább, mint ahogy történettudományunk is gyermekcipőben járt az ő korában. Mint a nem követett nagy példára, a francia Delacroix-ra hivatkoznak Székely elvetői. Pedig a franciák sem azért szeretik Delacroix-t, mert festőién oldotta meg történelmi tablóit, hanem azért, mert .tudatukban élnek még a nagy francia forradalom barri- kádjai, és tudják-érzik, mit jelent számukra a szabadság. S a spanyolok sem azért érzik magukénak Goyát, mert oly festőién tálalta, amikor Napóleon katonái agyonlövik az ellenszegülő madridi polgárokat. Mindez nem fes- tőiség kérdése csupán. A mi múltunk, keserves kínokkal terhes, de a miénk, és nem mondhatjuk, mi lett volna, ha másképp alakul, így a miénk, ahogy volt. s ennek történelmi festészetünk hűséges tanúja. „Minden esetre legjobban gondolom a hazát szolgálni azáltal, hogy véleményemet egyene-' sen kimondom” — írta Székely Bertalan. Ha nem történelmi szemléletté* közeledünk felé, a barokk pátosza, póza épp oly idegen, mint történelmi festészetünk teatralitása. Múltunkat vagy megtagadjuk. vagy úgy vállaljuk, amilyen volt. Székely Bertalan ragyogó rajzművészete, festői tudása pik- túrájában a túlságos kigondol t- ságnak engedett, s ha vázlatai olyan frissek és mai ízlésünk számára is elfogadhatók, kész festményei logikai merevsége talán éppen a túlságos kigondoltságból ered. , Gyermekkoromból őrzöm es csodálom Festészeti bonctanát. 1881-ben jelent meg, s Barcsay művészi anatómiájáig egyetlen tankönyv maradt, de bátran használhatná ma is, aki nem legyint Székely Bertalan neve hallatára, vagy aki tudja, hogy bármily pik- túrához elengedhetetlen az alapok ismerete, tudása. Ebből a nagyszerű könyvből is kitetszik, hogy a szenvedélyes, érzékeny és romantikus Székely Bertalan egyben mélyen gondolkodó tudós, pedagógus volt. Tudasa. lehet, megkötötte festői kifejezése szabad közvetlenségét, de a szabadságharc leverése után végül is a romantika és a történelmi pátosz volt az úr, mely a nemzeti művészet megteremtésére, a történelmi tudat felébresztésére kínálkozott. Azt a kort túlhaladhatta az idő, ez természetes, ám önismeretünk rétegeiben otthont találhat. Vagy inkább mi vehetnénk ajándéknak múltunkat, melyhez nem leereszkednünk kellene, inkább felemelkedni. Koczosh Ákos NÉGY ÉVTIZED GEMENCEN Kiállítás Baján (Tudósítónk tol.) Kettős célt szolgál az a kiállítás, amelyet Lóvrity Sándor iskolaigazgató bevezető szavai után Papp László, a Gemenc: Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója nyitott meg Baján, az Or- tutay Gyula Újvárosi Nevelési Központban. Amint a beszédéiből kitűnt, egyrészt az erdőgazdaság négy évtizedes fejlődését mutatja a kiállítás anyaga, másrészt igyekszik bemutatni a pályaválasztó fiataloknak az erdészeti szakma szépségeit, sajátosságait. A kiállítás közönsége tájékozódhat arról, hogyan alakult ki a volt hitbizományi, közalapítványi birtokokból 1968-ra véglegesen a mai erdőgazdaság területe, ahol csaknem 1600 dodlgozó tevékenykedik. Alapvető feladatuk a korszerű erdő- és vadgazdálkodás egységének megteremtése. A diákok a megnyitó után érdeklődéssel szemlélték a vadállományt bemutató, valamint a korszerű fakitermelési technikát ábrázoló fotókat. Sajátos színfoltja a kiállításnak Baritz Béla nyugdíjas türelmes munkával készült székelykapu-modellje, és Maitus Ferenc nyugdíjas fafaragványai. Oklevelekkel prezentálja a kiállítás, hogy az erdő- és vadgazdaság négy évtized alatt ötször volt kiváló vállalat, többször megkapta és az idén is elnyerte — amint a megnyitóból értesült róla a közönség — a MÉM és a MEDOSZ kitüntető oklevelét A KISZ Központi Bizottságának elismerései az erdész, vadász fiatalok jó munkájáról tanúskodnak. Gulyás Jenő • Székely Bertalan híres művei közé tartoznak kecskeméti szekkói. A városháza dísztermében a múlt század végén avatták fel portréképeit, történelmi tablóit. • Horváth Ida Tóth Istvánnal, úgy is mint az Egyetértés Szakszövetkezet belső ellenőrével, úgy is mint az iskolavezető férjével és köz- művelődési ügyekben állandó helyettesével. (Straszer András felvételei)
