Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. május 21. az Ókorban is fogyasztották Gazdaságos exportcikkünk a spárga A spárga azon ritka kertésze­ti exportcikkeink közé sorolha­tó, amelyek szinte korlátlanul értékesíthetők a külpiacokon. A hazai kivitel fellegvára Kecske­mét, ugyanis a HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat itt gyűjti össze az országban ter­mett spárgát. Egyébként zömmel Bács-Kiskun megyeiek termesz­tik. Idáig a legjobb esztendő 1915 volt, akkor 500 kilogramm híján kereken ezer tonnát expor­táltak. A termelők tíz évvel ez­előtt kilogrammonként 22,12 fo­rintos átlagárat kaptak. Tavaly 311 tonna hagyta el az országha­tárt, az átlagár pedig 49,90 fo­rint volt. A vállalati titokként, bizalmasan kezelt, úgynevezett dollárkitermelésről a külkeres­kedők úgy nyilatkoztak: a leg­jobbak közé tartozik. S éppen ezért, a termelői érdekek növe­léséért a lehetőségekhez képest mindent megtesznek. Akkor még­is mi a visszaesés oka? Kultúrtörténeti ritkaság A spárgát — tudományos neve Asparagus officinalis — már Óegyiptomban is ismerték. A kö­zépkori krónikák’ feljegyzése sze­rint a Szentföldről hazatérő ke­resztesük hozták a magját Euró­pába. Kontinensünkön az első spárgasípokat 1241-ben kaparták ki a földből. Franciaországbán, Angliában és Németországban honosodott meg. Furcsa magyar neve — egyébként semmi köze a kötözőanyaghoz — latin elneve­zésének német változatából, a spargel-ből alakult ki. Az első, mai értelemben vett, halványított, tehát felikupacolt művelésű spárgát 1567-ben Stutt­gartban kezdték termeszteni. Magáról a növényről röviden annyit kell tudni, hogy kedveli a meleget, a földből előtörő hajtá­sai már fagypont körüli hőmér­sékleten elfagynak. A növekedé­se tavasszal 9—10 Celsius-fokos talajhőmérsékletnél 'indul meg.. Ezért a spárga a mély rétegű, meszes homok növénye. A köny- nyen melegedő, laza talajon ko­rábban ad termést és könnyebb a szedése is. Hazánkban a homokos vidéke­ken térjedt el. Már évtizedek óta a Kiskunságban, Csongrádiban, Ásotthalom, Öttömös környékén és Pest megye déli részén, Da­Szállitják Bugáéról Kecskemétre a spárgát. bas és Örkény térségében ter­mesztik. Bács megye 60, Csong- rád 35, Pest 5 százalékkal része­sedik a termelésből. Érzékeny sípok Ritka babusgatásban van ré­szük a törékeny, 12—22 centimé­ter hosszúságú spárgasípoknak. A nagy kézimunka-igény miatt a termelők viszonylag jó árat kapnak fáradozásukért. Dóra Miklós, a kiskunfélegyházi Integ­rál Áfász bugaci felvásárlója már nyolcadik, esztendeje intézi ilyen­kor tavasszal a spárga „ügyeit”. — Már csak százhúsz termelő foglalkozik spárgával — mondta az egyik reggel Bugacon, miköz­ben a környékbeliek hajnali sze­dését rakták teherautóra. — Nyolc éve a mainál háromszor nagyobb területről hozták ide a sípokat. A létszám csökkenésének okait elsősorban az újabb és jöve­delmezőbb háztáji állattenyész­tésre történő átállásban látom. A legnagyobb konkurrensünk a liba. Az elődömtől tudom, hogy • húsz éve ide naponta 4—5 tonnát is behoztak. Mostanában jó, ha a szezon csúcsán ezer kilogramm összejön. Ezt támasztják alá a Zöldért Vállalat szállítóinak, Szekér Sán­dornak és Almási Sándornak a tapasztalatai is. — Két-ihárom felvásárlótelepre járunk ilyenkor reggel, mégis alig zötyög valami a teherautó alján. Ez a szállítási költségeket alapo­san megnöveli, de az árut össze kell gyűjteni, mert a leszedéstől a vásárló kosaráig csak öt napot bír ki... • Toth F*- rencné elő­varázsolta a. főidben rej­tőző spárga- sípot. 1 A termelőket meg kell tartani Ahogy a Bugac környéki gaz­dáiktól megtudtam, a nagy törés négy-öt éve volt. Akkor ugyanis megszigorították a minősítési fel­tételeket. Ez sokaknak kedvét szegte, inkább választották a biz­tosabb és állandóbb átvételi le­hetőséget kínáló árucikkek ter­melését. A bajt látva az illeté­kesek talán még időben változ­tattak a nem éppen sikeres „kez­deményezésen”. így Bugac térsé­gében még maradtak százbúszaa. Legtöbbjük olyan, akinek már 25—30 éves a gyakorlata, vagy a szüleitől, a rokonságtól „örököl­te" a spárgatermesztő kedvet. Dóra Miklóstól megkérdeztem, hogyan próbál a növény gondozá­sára újabb vállalkozókat szervez­ni. — Legegyszerűbb az átvevő­füzetet megmutatni. Ebben ben­ne van, ki, mikor, mennyit és mennyiért hozott. Az árak nem rosszak, jelenleg a két véglet 56 és 16 forint. Emellett az igény­lőknek a telepítéshez ingyen adunk magoncot. Viszonylag jól szervezett a szaktanácsadás is. Tóth Ferencné már tizenhete­dik esztendeje termeszt spárgát. Késő délelőtt — a hajnali szedés már megtörtént — kedvünkért kijött a 800 négyszögöles par­cellába, megmutatni a földben megbúvó sípokat. — A férjem a téesz tartósító­üzemében dolgozik — mondta. — Én a háztáji gazdaság miatt nem tudok munkát vállalni. De van itt is tennivaló bőven. Ez a 21 sor spárga például két hónapig napi 8—12 órás elfoglaltságot je­lent, demegéri. Időközben a tanya melletti so­rokhoz érkeztünk. A feltöltött spárgaágyásokban egy szál gyom sem volt. Tóthné a földből előtö­rő gyűszünyi fehér süvegnél meg­állt, lehajolt, s kézzel óvatosan elkaparta a homokot. Lassan elő­került az Ujjnyi vastag spárgasíp. — Hát ez az — törte ki, s foly­tatta a korábban megkezdett gon­dolatot. — Az elmúlt öt év kö­zül a legjobb az 1983-as volt. Ak­kor 56 ezer forintot kaptunk a spárgáért. * * * Á teljes képhez hozzátartozik, hogy a spárgát a kecskeméti Zöldért-kirendeltségen hetvenen válogatják szín, nagyság és vas­tagság szerint, több mint húszfe­lé. Innen szállítják hűtőkamio­nokban, repülővel külföldre. Most, a szezon közepén naponta tíz tonnát dolgoznak fel. Eddig 18 tonnát indított útnak a Hun- garofruct, az NSZK-ba, Ausztriá­ba, Finnországba, Svájcba, va­lamint 12 tonnát Csehszlovákiá­ba. A külkereskedelmi vállalat, azért, hogy a terület tovább ne csökkenjen, az idén is szétosz­tott ingyenesen a termelésre vál­lalkozóknak százezer NDK-beli és százhuszonhétezer amerikai hibrid magoncot. Czauner Péter D egyel fölhívtam az ügyvé- JV demet. — Kedves ügyvéd úr, szeret­nék önnek megbízást adni. Az ügyvéd igen megörült, és így szólt: — Kitalálom, miről van szó. Betört egy ékszerüzletbe. Apró­ság. Hivatkozunk nehéz gyer­mekkorára. Az üzlet vezetőjét viszont elmarasztaltatjuk a hiányos felügyelet miatt. — Nem erről van szó — szakí­tottam félbe. — Kedves ügyvéd úr, tejet rendeltem házhoz, szál­lítással. De ahelyett, hogy napon­ta megkapnám, csak kétszer egy héten szállítják, vagy egyáltalán nem küldik. Ami még rosszabb, az egyik üvegben egyszer dög­lött egeret találtam. Mit szól hozza? A telefon elnémult. Belefújtam a kagylóba. Semmi. Csönd. Csak hosszú szünet után háiiotiam meg az ügyvéd diadalmas kiál­tását: Jogügylet — Aha! Már értem! Akkor hát térjünk a tárgyra! Először is ál­lapodjunk meg abban, hogy száz­ezer zloty legyen a kártérítés nagysága az egér fölfedezése kö­vetkeztében átélt sokkért! — Nem, nem — tiltakoztam. — Nem erről van szó. — Hanem miről? — nyugta­lankodott az ügyvéd. — Csak arról, hogy kérjenek tőlem bocsánatot. Pillanatnyi osond, majd az ügyvéd így szólt: — Ismételje meg! Valaki belé­pett a vonalba, és ostobaságokat fecseg holmi bocsánatkérésről. — Én voltam, ügyvéd úr. Ké­rem, járjon el annak érdekében, hogy kérjenek tőlem bocsánatot! A tejért és az egérért. — Kedves uram — válaszolta az ügyvéd. — Ha arról lenne szó, hogy meg* kell önt mente­nem a 1 kötéltől egy szegény öreg~ asszony nyereségvágyból vagy szexuális őrületből elkövetett meggyilkolása miatt, akkor szí­ves örömest, ön azonban túl so­kat kíván tőlem. Évekig elhúzó­dó perbe akar belesodorni, mely­ben szakértők serege vesz részt, és arra kényszerít, hogy nézzek át több tucat kötetnyi aktát. Megboasájtani lehet, mondjuk a feleségnek, ha megérdemli. Ná de ügyfélnek, kérelmezőnek, fo­gyasztónak? Sajnálom, de nem vállalom. Viszont, ha eszébe jut­na, hogy mégis megfojtsa azt a szegény öregasszonyt..'. Letettem a kagylót. Én nem fojtok meg öregasszonyokat, bár nincs kizárvá. Jerzy Debski Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán [^<1SAJTÚPOSTA 13^1 Miért nincs lift, ha van? Egy bajai nyugdíjas sok idős, beteg ember nevében küldte szerkesztőségünkbe e sorokat: Városunk emeletes szakrende­lőjében nap mint nap nagy a forgalom. A jövő-menő betegek azonban nemcsak a saját bajuk, hanem az épületbeli rossz köz­lekedési körülmények miatt is panaszkodnak. Pontosabban azért, mert már- legalább öt hónapja vesztegel az ottani lift. Még néz­ni is kínos, amikor a nehezen mozgó, vagy éppen köhögési ro­hamokkal küszködő emberek gyalogosan kénytelenek feljutni a harmadik-negyedik emeletre. Tudom hallom, hogy a felvo­nók hibáinak kijavítása körül másutt is sok a huzavona, ezt a dicstelen hagyományt azonban nem lenne szabad ápolni egy olyan fontos, közcélú létesít­ményben, mint az egészségügyi intézmény... Tóth Gyuláné Ahogy az utas látja... A katona telepi Nagy István naponta megfordul a kecskeméti busz­pályaudvaron, ahol szinte mindig bosszús lesz, amiről egy csokorra- való tényt gyűjtött össze: .^.^korta takarítatlan, vagy rosszul takarított az épületen belüli és kívüli közterület, ahol szétdobált cigarettacsikkek, almacsutkák, pa- pírgalacsinok, tokmaghéjak stb. éktelenkednek. Az illemhely talán még ennél is piszkosabb. A használatáért begyűjtött pénzből, úgy tűnik, nem futja a legelemibb higiénia betartására sem. Való igaz, a kissé fegyelmezetlen utasok „jóvoltából” kesergek, de meggyőződé­sem: változna e kellemetlen helyzet, ha a? illetékesek következete­sebben követelnék meg a tisztaságot. Motorosok pácban Alig nyolchónapos használat után, tavaly októberben romlott el az újonnan vásárolt 250 köb­centis motorkerékpárom, mely­hez tűgöngőre és más alkatrészre lenne szükségem. Azóta sorra járom az üzleteket, de egyiket sem tudtam még beszerezni. Az egyáltalán nem vigasztal, hogy több motoros társam is hasonló okok miatt van pácban. Csaknem 17 ezer forintért vet­tem járművemet, azzal a szán­dékkal, hogy használjam. Ezt saj­nos megakadályozza a keresett anyagok krónikus hiánya. Ami már csak azért is érthetetlen és tarthatatlan, mert rendelet írja elő, hogy a tartós fogyasztási eszközök alkatrész-ellátásáról folyamatosan kell gondoskodni­uk az illetékeseknek ... — közli levelében a Szabadszállás, ’ Köz­temető u. 34. szám alatt lakó Madarász Gyula. Folytatódik a járdaépítő akció Bugacon ÜZENJÜK Erinecz Károlynénak, Kelebiá- ra: Köztudomású, hogy a hagya­ték öröklésének rendje — vég­intézkedés híján — szabályozott, vagyis az elhunyt vagyona sórsá- ról nem a hozzátartozó, s más személy dönt tetszés szerint, ha­nem a hivatalos szerv a törvé­nyes kereteken belül. Például a szülő hagyatéka elsősorban a köz­vetlen leszármazobtait, a gyerme­keit illeti meg,1 egyenlő arány­ban. Az ezzel kapcsolatos eljárás a közjegyző hatáskörébe tarto­zik. Ingatlan, illetve az 1000 fo­rintnál nagyobb értékű ingóság esetén kötelező lefolytatni az ilyen eljárást, melyet megelőz a vagyontárgyak leltárba vétele, s a forgalmi értékük megállapítá-' sa. A leltározást az örökhagyó lakhelye szerinti tanács szak- igazgatási ,szerve végzi, a felek ké­relmére azonban á közjegyző is vállalhatja. Az ön hasonló ügyé­ről annyit: annak igazságos ren­dezéséhez mielőbb kérje az ille­tékesek segítségét! Dr. Faragó Balázsnak, Izsákra: A megyei állategészségügyi állo­mástól kapott tájékoztatás sze­rint a körzeti állatorvosok jelen­legi alkalmazásánál nem kizáró­lagos feltétel a gépjárműhaszná­lat, jóllehet tény, hogy a hatósá­gi jellegű munkáknál (eb- és ba­romfioltás stb.) rendszeresen igénybe veszik a saját autójukat. A felmérülő költségek térítése­ként minden megtett kilométer után 3 forint 8Q fillért kapnak. Idén április elsejétől — az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 21/1984. (XII. 30.) ÁBMH számú rendelkezése sze­rint — 4 forint 50 fillérre emelke­dett ez a térítési összeg, mely azt illeti meg, akinek a munkaköré­hez tartozik a saját gépjármű rendszeres használata. Informá­toraink elmondották: az illetékes főhatóság várhatóan nemsokára határoz arról, miképpen módosít­hatók a szóbanforgó állatorvo­sok alkalmazásának feltételei úgy, hogy indokolt esetben jo­gos legyen á magasabb díjtételű térítés. A részletekről minden érdekeltet értesítenek. Végeze­tül megjegyezzük: ha megrende­lés alapján az állattartás helyszí­nén látja el feladatát az állator­vos, az oda- és visszautazás költ­ségét köteles felszámolni — most és a jövőben is — a tulajdonos terhére. „Kíváncsi" jeligére, Úszódra: A gépkocsi első vásárlásától számí­tott három éven belüli magán­forgalmazásának tilalmát az utób­bi időben sajnos sokan megszeg­ték, mégpedig azáltal, hogy üzem­bentartói jog alapján bonyolít­hatták az értékesítést. A további visszaélések megakadályozása ér­dekében réndelkezett nemrégen a belügyminiszter úgy, hogy a for­galmi engedélyen többé nem tün­tetik fel az üzembentartó sze­mélyét. Az üzembentartással ösz- szeíüggő összes jogkövetkezmény ezentúl a tulajdonosra hárul. Ami pedig az Aro típusú — dízelmo­torral működő — teherautókat illeti, azok magánforgalmazása engedélyezett, ám az ilyen autó­kat a Hungaroszerviz Szövetke­zeinek is fel lehet ajánlani meg­vételre. „Tavasz” jeligére, Soltvadkert- re: Az ifjúsági takarékbetét tu­lajdonosa legalább ötéves taka­rékoskodás után nemcsak az ösz- szegyűlt, s a kamattal és prémi­ummal megnövelt betétet veheti fel, hanem lakásépítéshez, vagy -vásárláshoz kaphat ugyanennyi összegű (maximum 120 ezer fo­rint) OTP-kölcsont is. Egyéb hi­téi ilyen jogon nem igényelhető. Levele alapján úgy ítéljük meg, az ön hasonló ügyében helyesen járt el a pénzintézet. Hetekkel ezelőtt foglalkoztunk e hasábokon a bugaci járdaépí­tésül,, pontosabban azzal, hogy az ilyen c,élú társadalmi munká­ban részt vevők közül hátrányo­san érzik magukat azok, akikre nem terjed ki a közműfejleszté­si hozzájárulás kötelezettsége alóli felmentés. Cikkünk megjelenése óta több helybeli lakos kért bennünket, hogy térjünk vissza a témára, s egyértelműbben közöljük a ha­tósági álláspontot a járdaépítő­ket megillető pénzügyi kedvez­ményekről. Ezzel kapcsolatosául így .tájékoztatott a nagyközségi tanács elnöke, Endre Imre: — Fejlesztési alapunkból na- gyón kevés összeg jut a járda- programra, a lakosság azonban vállalta, hogy összefogással pó­tolja a hiányzó forintokat. A nagyarányú, esetenként ötven- haitvan utcabelit megmozgató A következőkben kronológiai- lag vázolom fel az események fordulópontjait, a lelkesedéstől a kiábrándulásig. Ha ezáltal szol­gálunk némi tanulsággal mások számára, már nem volt hiábava­ló felfedni bánatunkat a közvé­lemény előtt. Minden a belépési nyilatkozat kitöltésével kezdődött, s utána befizettük a tagonkénti 150—200 ezer forintot, mely az építkezés induló tőkéje lett. Ebből vettük meg a félmilliónál valamivel nagyobb értékű telket. Ez 1982 szeptemberében volt, ám az azt követő csaknem egy éven át semmi értesülésünk nem volt a tervek realizálásáról. Az alap­szabályt is — melynek betartá­sára az első aláírásunkkal vál­laltunk kötelezettséget — az egyik tagtársunk csak véletlenül látta meg, igáz, szemfüles volt, mert rögtön készített róla máso­latot. Ügyünkben az első meglepetés 1983 augusztusában következett be, mégpedig közgyűlésen, ahol a, képviselőink meggyőztek arról, hogy szűkös és nehézkes a szö­vetkezeti lakásépítési forma, s alakuljunk át a sokkal nagyobb rugalmasságot jelentő társashá­zi közösséggé. Ez meg is történt, de vesztünkre, hiszen a továb­biakban még inkább összekeve­redtek az ügyintézés szálai- Ha­marosan fény derült' arra, hogy az összeadott pénzünkből több mint háromnegyed millió forint egyszerűen átvándorolt egy má­sik építkezés költségének finan­szírozására. S mert ezen összeg visszafizetését senki sem vállal­ta, teljesen labilissá vált az új szervezetünk működése. Közben újabb riasztó hírt kaptunk, mi­szerint a befizetett milliókból csupán 5 ezer forint van a szám­munkák tavaly szeptemberben kezdődtek, s azóta öt utcában kiépült már a járdatest az egyik oldalon. Ez az akció tovább foly­tatódik, az emberek lelkesek, szinte egymással versenyeznek abban, hol kezdődjék az újabb járdaépítés. Ami pedig azt a bizonyos kö­telező hozzájárulást illeti, fel sem merült annak gondolata, hogy egységesen megterheljük vele az állampolgárokat. A sze­mélyes beszélgetéseken, vala­mint az írásos értesítéseken vi­lágosan kimondtuk, leírtuk az utcáknak csak a járdával ellá­tott oldalai mentén lakók tar­toznak fizetni hozzájárulást. Azok részére azonban töröljük ezt a kivetést, akik legalábbis ihárom napon át kivették részüket a járdaépítés munkájából, örven­detes, hogy az efféle .korrigálás­ra sok lakos esetében kerül majd sor. Iánkon, az építkezés áll, s a költ­séghelyzet ellenőrizhetetlen, mert nincsenek könyvelési iratok. Az ellentmondásos körülmény­ből úgy próbáltunk kilábalni, hogy ismét kértük felvételünket a KISZ lakásszövetkezeti közös­ségbe. Tavaly nyáron került sor minderre. Ám azóta is teljes a bizonytalanság az építkezésünk körül. Az elvett forintjaink ma is hiányoznak, a kivitelezői gár­da sem biztosított, a már elké­szült alap pedig repedezik, so­kak szerint arra nem szabad épí­teni négyszintes ' lakóházat. Ezek után aligha lehet csodál­kozni, hogy a tagság zöme már csupán rossz álomként gondol erre az építkezésre, s egyetlen vágya: kilépni a szövetkezeti kö­zösségből, visszakapni az oda hiába befizetett pénzt. Az utób­bit sajnos szigorú feltételhez kö­ti az alapszabály, nevezetesen, hogy a kilépő tag helyébe újnak kell lépnie. Egyelőre nincs je­lentkező, aki szeretne bekerülni ebbe az ördögi körbe ... (Elmond­ta a lakóközösség nevében: Sári János garai olvasónk.) A szerk. megjegyzése: A bo­nyodalmas, — számos szabályta­lanságot sejtető —• építőközössé­gi ügy kivizsgálására j megyei szakhatóságokat kértünk fel, me­lyek megállapításairól és intéz­kedéseiről természetesen beszá­molunk olvasóinknak. Szerkeszti: Telkei AifU Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a, Telefon: 27-611 FOGADÓSZOBA Magam is az olyan fiatalok közé tartozom, kiknek legna­gyobb gondjuk mostanság az önálló otthon megteremtése. Ez utóbbi érdekében tíz társammal együtt lettem tagja 1982 nyarán a bajai Kígyó u. 3. szám alatti szövetkezeti építőkö­zösségnek. Ehhez már csak azért is nagy reményt fűztünk, mert a helyi KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezete szer- vezte. De sajnos csalódás lett a dolog vége, úgy annyira, hogy jelenleg a kilátástalan helyzetünket ilyképpen jellemezhet­jük: se pénz, se posztó.

Next

/
Thumbnails
Contents