Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

1985. április 11. • PETŐFI NÉPE • 3 A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS T OKLEVELÉT KAPTA APOSTAG CSÁNAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG NÉLKÜL Aktívabb, operatívabb testület Szó és tett egységben Apostag, ez a 2300 lakosú Duna- parti település eredményes társa­dalmi munkaakcióival országos hírnevet szerzett. Olyan középüle­teket adtak át az elmúlt években — nagyrészt éppen az összefogásnak köszönhetően — amelyeknek léte néhány éve még álomnak tűnt. 1983-ban öt hónap alatt épült föl egy új nyolctantermes általános iskola, hasonló „iramban” ké­szült el a honvédelmi nevelést szolgáin főpavilon, és a gázcserete­lep. Érdekes sajátosság, hogy nemcsak a helyi lakosság segít az építkezéseknél; más megyékből és a fővárosból is érkeznek ide munkásközösségek. Hogy kik ezek a társadalmi munkás „internacio­nalisták”? Olyan munkáskollektívák, akik szívügyüknek érzik, hogy ott segítsenek, ahol a legjobban kell, Apostag pedig ilyen falu. Van mit pótolni és felújítani. A település fejlesztésére fordítható kevéske forintot a segítők konkrét munkával toldják meg. A helyi tanács számláját legtöbbször csak az építőanyagok költségei terhelik, de van olyan eset is, hogy az sem. Mára a társadalmi munka fontos, sőt meghatározó tényezője lett a tervezésnek; amire meglevő fo­rintként számíthatnak az építkezések megkezdésekor. — Mi lehet a titka az apqstagi sikereknek? — erről faggattam Bolvári József tanácselnököt. — Ha az emberek látják, hogy érdemes — és tudják azt is, hogy másként nem megy — eljönnek segíteni a szabad idejükben — mondta a fiatal tanácsi vezető. A Budapestről és Kecskemétről ér­kező „vendég társadalmi munká­sok” elmondták: őket az aposta- giak szociális gondolkodása, segí­tőkészsége hatotta meg, s azért jelentkeznek ismét itt munkára. Nincs más titka a sikereinknek. Lényegesnek tartom, hogy szó és tett egységben legyen. Nehogy hiányozzon a közös munkáknál az, aki az akciót szervezte, vagy aki a segítkezőket helytállásra buzdította. Manapság egy kis fa­luban egy tanácselnöknek nem­csak a jogszabályokhoz, az ügy­rendhez, vagy a jelentések fogal­mazásához kell értenie. Ezek mel­lett jó, ha az úttükör elkészítését, a zsaluzást és a festést is irányí­tani tudja. A legfontosabb persze az, hogy közösségi érdekű, értel­mes feladatokhoz kérjük a segít­séget. — Milyen feladatokat tűztek maguk elé 1985-re? — Nincs tornatermünk, ezért évekkel ezelőtt hozzákezdtünk egy régi épület átalakításához. Jól is haladt az építkezés, de az iskola- építés elvitt minden energiát és pénzt. Most tehát ezt akarjuk be­fejezni. Nagy, több évre szóló feladat, hogy az igen értékes XVIII. századi zsinagógánkat megmentsük az összeomlástól, és közösségi célra hasznosítsuk,. 1987 végéig a Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ-szel közösen egy új ABC- áruházat szeretnénk építeni a községünk keleti részén, a leg­fiatalabb lakótelepünk közelében. Ezt a munkát is elő kell készíte­ni. A tereprendezés és a közmű­vesítés a legfontosabb feladat. De nemcsak építünk. Ápolni, gon­dozni szeretnénk a meglevőt. Ide tartozik, hogy parkosítunk és tisztán tartjuk a falut. • Bolvári József: Nincs torna­termünk, de a közösségek segít­ségével — építünk. • Tavaly ősszel játszóteret kap­tak az apostagi óvodások egy kecskeméti munkáskollektívától. (Malinák Árpád felvételei) — A felújítás után mire szeret­nék használni a zsinagógát? — Több funkciójú intézmény kap helyet benne. Például egy szép házasságkötő terem. A Nagy Lajos-emlékszoba anyaga és könyvtárunk is oda kerül. Mind­két gyűjtemény megérdemelne már egy méltó helyet. Ha iroda- lombarátok érkeznek hozzánk, Kossuth-díjas írónk, Nagy Lajos „útjait” járva, bizony röstellked- nünk kell a jelenlegi elhelyezés vagy inkább „raktározás” miatt. Ügy tudjuk, hogy erre a jelentős építkezésre központi alapokból is kapunk támogatást. — Ennyi nem fizetett munka­óra után sem lohad az emberek lelkesedése? — Nálunk a társadalmi munka nem akciókhoz kötődik. Segíteni sem csak addig szoktak az apos- tagiak, amíg saját lakóházuk előtt vezetik a csatornát, vagy építik a járdát. Itt ez az aktivitás a min­dennapok részévé vált. Elfára­dunk,. .de nem fáradunk bele. A földműves sem unja meg a vetést, vagy a kapálást. Tavasszal újra szántja a földet, vet, s majd arat is ... Ha valaki nagyon el­foglalt, elküldi a hozzátartozóját, családtagját, barátját. Nagyon lelkesek a kisközösségek, a kis­iparosok, a nyugdíjasklub és a KISZ-klub tagjai is. Szerintem ameddig közösségi célok van­nak, nem szűnik az apostagiak igyekezete. Farkas P. József Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata SoltVíldkerti tapasztalatok értelmében kísérletképpen több nagyközségben, üzemben, vállalatnál olyan pártbizottságot választottak, amelyeknek el kell látniuk' a végrehajtó bizottság tennivalóit is. Soltvadkerten is ilyen pártbizottság működik, amelyhez 10 alapszervezet 300 kom­munistája tartozik. A változásról, az eddigi tapasztalatokról beszél­gettünk Horváth Károllyal, a nagyközségi pártbizottság titkárával. — A korábbi 31 tagú pártbi­zottság, illetve 9 tagú végrehaj­tó bizottság helyett a választott irányító testület mindössze, 17 ta­got számlál. A kisebb létszám — amelynek jobb az összetétele, vi­takészsége, erősebb a politikai ér­zékenysége — lehetővé tett bi­zonyos operativitást. A pártbizott­ság tagjainak aktivitásához, al­kalmasságához, a párt politikájá­nak képviseletéhez nem fér két­ség. Megvalósult a régi elképze­lés: képviselet és alkalmasság egy testületen belül. Más változás is történt. Nem valószínű, hogy ez­után a pártbizottság egy-egy ta­nácskozás alkalmával, a döntés- hozatal előtt teljesen kész anya­got kap. Bővült a választás lehe­tősége a döntések előtt, azaz több alternatíva közül lehet és kell megtalálni a megoldást. — Az előbbiekből az követke­zik, hogy növekedett a pártbizott­ság mellett tevékenykedő mun­kabizottságok, illetve az előter­jesztők feladata, felelőssége? — így igaz. Miután több lehet­séges megoldás közül kell vá­lasztani, a különböző bizottsá­goknak, a témától függően, több lesz a munkájuk, s egyben na­gyobb a felelősségük. A pártbi­zottság mellett három — a párt­építési, a gazdaságpolitikai, az agitációs és propaganda — mun­kabizottság működik. Például ha községfejlesztési kérdések kerül­nek a pártbizottság elé, a gazda­ságpolitikai munkabizottságok­nak kell elkészíteni az előterjesz­tést, mégpedig olyan felelősség- teljesen, részletesen, több megol­dást javasolva, hogy a testület vi­tában, esetleg szakértő bevoná­sával a legjobbnak kínálkozót választhassa. Ehhez azonban rendkívül sok és tartalmas infor­mációra van szükségük, nemcsak a munkabizottságoknak, hanem a pártbizottság tagjainak is. — Ügy tudjuk, hogy a legcél­ravezetőbb az információ oda- és visszaáramoltatása szempontjá­ból az instruktori rendszer. Az új felállásban is? — Igen, ebben nincs változás, sőt... Miután tíz pártalapszer- vezetünk van, a feladatokat úgy osztottuk meg, hogy tíz instruk­tori, négy munkabizottság-veze­tői és három területfelelősi meg­bízást adtunk a pártbizottság tag­jainak. Az instruktorok kettős feladatot látnak el. Egyrészt in­formációval, tényekkel, adatok­kal látják el a pártbizottságot, másrészt orientálják az alapszer-, vezeteket. Egy-egy instruktor — ez természetes — érvényesítője a pártbizottság határozatainak, és egyben kapcsolat az alapszerve­zetekkel. Nemcsak a rájuk bízott alapszervezetet segítik, hanem alkalmat találnak a gazdasági vezetőkkel való konzultációra is. — A pártbizottsági tag instruk­torok révén gyors az információ­áramlás, segítik az alapszerveze­tek munkáját, egyben a pártbi­zottság döntéseinek előkészítését. A község egész lakosságát érintő döntések meghozatala előtt ele­gendő-e az így szerzett informá­ciókra támaszkodni? — A lakosság döntő többségét érintő településfejlesztési, okta­tási, egészségügyi döntések előtt egyre növekvő ellenőrzés jelent­kezik éppen az állampolgárok ré­széről. Ezért a pártbizottság első ülésén létrehoztunk egy tanácsadó testületet. Ennek tagjai gazdag élettapasztalattal, községismerettel rendelkező, ma már nyugdíjas politikai, társadalmi, gazdasági vezetők. Olyan közéleti emberek, akik nemcsak a pártszervezetek­kel, gazdasági vezetőkkel vannak szoros kapcsolatban, hanem a la­kossággal is. Ez a tanácsadó tes­tület információt közvetít, ellen­őrzést gyakorol a döntések meg­hozatala előtt. — Hogyan alakul a pártbizott­ság munkamódszere, milyen új tennivalók jelentkeznek? — A pártbizottság munkamód­szere jelentősen megváltozott, hi­szen a kisebb testület mozgatása, illetve az instruktori rendszer ki- teljesedése lehetővé teszi, hogy a pártbizottság a helyszínen, a vál­lalatnál, a gazdasági egységnél tanulmányozza, vitassa meg a gondokat, ott hozzon határozatot a teendőkre. A pártbizottság tag­jaival azelőtt évente négy alka­lommal találkoztunk, most ha­vonta tartjuk üléseinket, tehát élőbb a kapcsolat. Emellett a ha­vonkénti titkári értekezleteken — amelyen a KISZ-bizottság tit­kárai is részt vesznek — talál­kozunk minden alapszervezet titkárával, megbeszélhetjük az esetleges problémákat. Évente egyszer-kétszer összehívjuk a ve­zetők tanácsát, ahol a község valamennyi politikai, állami, gaz­dasági vezetője megjelenik, s amelynek az a célja, hogy a köz­ség egészét érintő döntésről min­den gazdasági egység tudjon, ha szükséges, járuljon hozzá erköl­csileg, anyagilag. — Az alapszervezeti munkában mit tart a legfontosabbnak? — Véleményem szerint a leg­fontosabb feladat az alapszerve- zetek önállóságának erősítése. Az alapszervezetektől kell össze­gyűjteni azokat a tapasztalatokat, amelyek megértek arra, hogy kü­lönböző pártszervek határozatai­ban megjelenjenek. Gémes Gábor Számítástechnika a DÉMÁSZ-nál A Dél-magyarországi Áramszoi- gáltató Vállalatnál számítástech­nikai tanács alakult a vállalat központi számítógépének és kis- számítógépeinek jobb kihaszná­lására. A számlázás után a to­vábbiakban az ésszerű anyaggaz. dálkodáshoz. a mintegy 10 000 fé­le általuk felhasznált anyag nyil­vántartásához is a számítástech­nikát veszik igénybe. A nagyfe­szültségű távvezetékek építésével kapcsolatos számítások mellett számítógéppel végzik el a nagy­kiterjedésű kisfeszültségű hálózat tervezésével, különösen a Duna— Tisza közi tanyák villamosításá­val kapcsolatos feladatokat. Ter­minálok beállításával lehetővé te- szik hogy a Dél-Alföld különbö­ző területein levő igazgatóságok szakemberei is felhasználhassák munkájukhoz, szállításaikhoz a szegedi központ számítógépét. ólommentes benzin gyártására Három év alatt megtérült A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban három év alatt megtérült az a beru­házás, amely lehetővé • tet­te, hogy a szárítóberende­zésben tüzelőolaj helyett, a vetőmag-feldolgozás során keletkezett melléktermé­keket égessék el. Az ország legnagyobb ve­tőmagtermelő gazdaságá­ban évről évre hegyekben gyűlik össze a kukorica feldolgozása során keletke­ző csutka, csuhé és egyéb hulladék. Az ezt elégető tüzelőberendezés alkalma­zásával a korábban jobbá­ra szemétként kezelt hul­ladékból olyan értékel nyertek, mintha takarmány­kukorica-áron adták volna el a csutka tonnáját. A kombinát szakemberei most értékelték az energia­gazdálkodási beruházás ed­digi működését. Összesen hatezer tonna hulladékot tüzeltek el, s ezzel másfél­ezer tonna tüzelőolajat ta­karítottak meg. Az olaj­égők kisegítő működtetésé­re csupán akkor van szük­ség, ha a külső hőihérsák- let nagyon alacsonyra süly- lyed. Igaz, hogy az új tü­zelési mód több munkát és nagyobb figyelmet kíván, mint az olajcsap kezelése. Ezt azonban ellensúlyozza az a tény, hogy olyan ener­giahordozóra leltek, amely gyakorlatilag ingyen áll rendelkezésre, sőt, eddig csak gondot és költséget okozott. A bólyi szakemberek most tovább kutatják a me­zőgazdasági melléktermé­kek energetikai hasznosítá­sának lehetőségeit. Előkészületek az A Vegyépszer salgótarjáni gyá­rában megkezdték az ólommentes benzint előállító berendezések gyártását a , Dunai Kőolajipari Vállalat részére. A Százhalombat­tán most épülő üzemben a jövő év elejétől gyártják a környezet­kímélő üzemanyagot, amelyet a fővárosban, a Balatonnál és más idegenforgalmi központokban tíz erre kijelölt benzinkútnál fognak árusítani, egyelőre csak külföldiek részére. Nyugat,-Európában már . egyre ■inkább terjed az ólommentes ben­zin használata, amelynek az ok- tánszámát ólom helyett egy más adalékanyag hozzáadásával állít­ják be. Emiatt éz a benzin csak A kitavaszodással a Tégla- és Cserépipari Tröszt 72 hagyomá­nyos üzemében —. amely szabad­téri szárítószínekben szikkasztja a nyers téglát és ezért csak fagy­mentes időben dolgozhat — a tég­laprések üzembe helyezésével megkezdődött a gyártási idény. Ahogyan a tavaszi felmelegedés helyi lehetőségei engedték, úgy kapcsolódtak be fokozatosan a termelésbe ezek az üzemek, s március utolsó harmadában már mindenütt teljes kapacitással dol­goztak az agyagbányák és a tég­laprések. Az utóbbi napok enyhe és szeles időjárása meggyorsította a szabadtéri színekben felhalmo­zott nyers tégla szárítását, ezért napokon belül munkába állhatnak az égetőkemencék is. A téglagyártási idény a már­ciusi éjszakai fagyok miatt a szo­kásosnál 10—14 nappal később kezdődött, pedig minden készen állt az indulásra. Ez a késés hát­ráltatta annak a termelési kiesés­nek a pótlását is. amelyet a rend­kívüli hideg és az energiakorlá­olyan autókban alkalmazható, amelyeknek a motorját már ele­ve erre konstruálták, vagy a mo­tor után. a kipufogógáz vezetéké­be úgynevezett utóégetőt építet­tek be. Az NSZK-ban például a következő évektől már csak ilyen autókat szabad forgalomba hozni, tehát a hazánkba érkező autós turisták között is egyrg több lesz az olyan, akinek autója csak ólommentes benzinnel üzemel. Az Országos Kőolaj.1 és Gáz­ipari Tröszt a nyugatnémet autó-, klub 'kérésére határozta el. hogy hazánkban is megkezdik az ólom­mentes benzin gyártását. Az ada­lékanyagot a Leninvárosi Tiszai Kőolajipari Vállalat állítja elő, s tozás okozott az év első két hó­napjában a télen is dolgozó 42 korszerű téglagyárban. így az el­ső negyedévben több mint 80 mil­lió darab téglával termeltek ke. vesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Az ipar dolgozói azonban vállalták, hogy szombat­vasárnapi munkával, a termelés újabb tartalékainak feltárásával és hasznosításával, a fejlesztési munkák meggyorsításával pótol­ják a téli kiesést. Így a sajátház­építők anyagellátásának javításá­ra korábban vállalt termelési többlettel együtt ebben az évben 2 milliárd 70 millió téglát adnak az országnak. Az építési idény kedvező indí­tását nem akadályozza a téli tér- meléskiesés, mert a téglagyárak csaknem kétszer akkora készlet­tel rendelkeznek, mint egy évvel ezelőtt. A tavasszal építkezni szándékozók már megkezdték tég­lavásárlásaikat, s az eddigi jelzé­sek szerint zavartalan a kiszol­gálás a vásárlók azonnal téglá­hoz jutnak. a végtermék gyártására létesítik az üzemet Százhalombattán. A beruházás fővállalkozója a salgó­tarjáni Vegyépszer. amely meg­vásárolta az ólommentes benzint előállító berendezések licencét. A salgótarjániak úgy kívánnak ha­ladni a munkával, hogy a hely­színi szerelés Százhalombattán még az év harmadik negyedében elkezdődhessen. A DKV a hazai felhasználásra készülő benzinek ólomtartalmát is csökkentette, literenként 0,7 grammról 0,4 grammra, s terveik szerint 1988-ta ezt az értéket is a nyugat-európai szabványoknak megfelelő 0,15 grammra szállítják le. Új autóhűtő Űj autóhűtő sorozatgyártását kezdte meg a Jászberényi Hűtő­gépgyár. A vállalat 1968 óta ké­szít hőcserélőket, elsősorban az Ikarus autóbuszokhoz. A székes- fehérvári Ikarus gyártól annak idején átvett angol gépsorral ké­szült termékek azonban már nem felelnek meg a gépjárművek ma’ követelményeinek, ugyanis nőtt a motorok teljesítménye, az autó. buszok mérete, így nagyabb telje­sítményű berendezésekre van szükség. A jászberényi vállalat műszaki gárdája új konstrukciójú, nagy hatékonyságú lamella-hűtőcső rendszert kísérletezett ki. s az Ikarus autóbuszok számára törté­nő gyártáshoz az Ipari Miniszté. rium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság segítségével korszerű gyártóberendezést vásá­roltak. Az új vízhűtő jobban el­helyezhető a gépjárműben, s elő­állítása azonos hőteljesítmény mellett 20 százalékkal kevesebb anyagot igényel. 2 MILLIÁRD 70 MILLIÓ TÉGLA AZ IDÉN A készlet kétszerese a tavalyinak MHÉI Elő agrártörténet Az első világháborúból hazatért hadifoglyok esz- kábálták össze — orosz példára — először a szél­darálót. Amilyen egyszerű, annyira hasznos szerszám: a tanya szükségletére szol­gál, s mutatja a paraszti ezermesterkedés magas színvonalát, hogy az egész „építmény” a szél irányá­ba forgatható. A villany­daráló előtt — például Csongrád megyében — ez­zel őröltek kukoricát, egye­bet, s még 1982-ben is volt belőle működőképes pél­dány. Sokkal régebbi — a pre- hisztorikus időkből való — a föld alatti, kiégetett ga­bonatároló. Remek hőszige­telő volta, továbbá az a körülmény, hogy könnyen fölfedezhetetlenné lehetett tenni, már meg is adja an­# Széldaráló Csongrád megyében. nak magyarázatát, hogy miért található — természe­tesen már csak nagyon rit­kán — Szolnok megye északi részein és a Sárré­ten még ma is ebből a há­rom méter mély tárolóból, amelyben manapság krumplit tartanak. E két agráremléket — sok-sok egyéb mellett — Kunkovács László fotómű­vész kiváló felvételei őrzik meg a jelen- és az utókor­nak. E napokban zárult tárlata Dunavecsén, ahol a nagy érdeklődést mutatja, hogy csak a megnyitóra legalább százötvenen vol­tak kíváncsiak. A 80 ezer felvételből válogatott sze­melvény most Dunaegyhá- zán látható, utána pedig Szalkszentmártonban és Kunszentmiklóson tekint­hetik meg az érdeklődők. B. J. • Krumplitároló.

Next

/
Thumbnails
Contents