Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

V BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! 198# április 4. • PETŐFI N£PE • 5 A képeinken látható nők és férfiak különböző településeken, egymásról mit sem tudva élnek. Ami mégis közös bennük: 1945. április 4-én születtek, tehát szabadságunkkal egyidősek. Lapunk ne­vében valamennyiüknek boldog születésnapot kívánunk! (Tóth Sándor — Szabó Klára) Egyidősek a szabadsággal M Varga József évtizedek óta a megyeszékhelyre jár dolgozná í.pkl telekről; Asztalos szakmáját tovább adta nagyobbik fiának is, Attila, a kisebbik pincérnek ta­nul. Negyvenötben két hold sző­lő volj a Varga család minden vagyona. Az új világ tette lehető­vé. hogy a négy testvér egyiké­ből mégis jogi doktort neveltek, s ma mindegyik kiegyensúlyo­zott anyagi körülmények között él. • Nagy Józsefné huszonkét éve hú első munkahelyéhez, a tisza- kéeskei gyógyszertárhoz. Az asz- szisztensképzőt érettségi után, már munka ínellett végezte el. Szülei tizenöt holdas középpa- rasztok. majd téesztagok voltak. Férje asztalos kisiparos. Bálint. Hűk óvodás. József pedig az ál­talános iskola nyolcadik osztá­lyába jár. Az öreg Wartburggal hétvégeken | tőserdei nyaralóba rándul ki a család. • Szabó Zoltán ma is a szüleivel él a'takaros kalocsai családi ház­ban. Az öregek húsz hold föld­jüket vitték a téeszbe. ahonnan nyugdíjba mentek. Apja trakto­ros. édesanyja kertész volt. So­káig ott dolgozott fiuk is, szin­tén traktorosként. Három éve a helyi asztalosipari szövetkezetnél segédmunkás, bútorcsomagoló. Edit; húga is kétkezi munkás: festő a porcelángyárban. • Szálúi Jaiiiisiw, a kecskeméti Óvónőképző Intézetben dolgozik, szakácsnő, Szülei a felszabadulás idején ölholdnyi földön gazdál­kodtak, majd beléptek a terme­lőszövetkezetbe. Szabóné férje vUlumostargonca-vezetö a par­kettagyárban. tizennyolc éves fiuk villanyszerelő. Kertes családi há­zuk elölt nem sokat pihen az autó: ha csak lehetik, kirándul­ni járnak. 5 Napszámos szülők gyermeke­ként, látta meg a napvilágot KróII Ernőné és öccse, István. A fiú­ból ács-állványozó lett, Krállné pedig mosónő a kiskőrösi egész­ségházban. Férje postai kézbesí­tő. László fiuk géplakatos, »hat­éves Marika most első osztályos. Nem szakadtak el teljesen a föld­műves munkától sem: szabad idejükben a négyszáz szögölnyi szőlőben szorgoskodnak. • A fii városban várta a felszaba­dulási a Tónav család, itt szü­letett meg az egykori hajómun- kás édesapa és a kórházi dol­gozó édesanya gyermeke, Zoltán. A férfi ennek ellenére bajainak vallja magát, hiszen ide költöz­tek vissza szülei még negyven­ötben. | itt., a Kígyó utcai szép társasházban él ma is család­jával. Tizenhét éves fia a víz­ügyi szakközépiskolába jár, fe­lesége ugyanitt gazdasági veze­tő. Tónay Zoltán a Ganz Vil­lamossági Müvek bajai készü­lékgyárának , műszaki ellenőre. KETTEN A KITÜNTETETTEK KÖZÜL A Tanácsköztársaság harcosa volt ■V A kilencvenegy éves veterán alkalmakkor Farsang Péter bácsit sokan ismerik Kis­kunfélegyházán és szerte a megyében. Ami­kor beszélgetünk vele, feltárul előttünk egy nem mindennapi életút. így kezdi: — Apám cipészmester volt. Miután hat­éves koromban meghalt, özvegy édesanyánk nevelt minket. Kitanultam a díszműlakatos szakmát, még az első világháború előtt. El­végeztem a tanonciskolát, és 1910-ben sike­rült megszereznem a segédlevelet. Kecske­méten dolgoztam, annál a Reiszmann mes­ternél, akinek a fia részt vett a mozgalom­ban. Később a fővárosba kerültem, ott lettem szervezett munkás. Akkoriban már járattuk és olvastuk a Népszavát. Amikor 1919-ben visszakerültem a katonaságból és a fogság­ból, idehaza társaimmal szerveztük a Szociál­demokrata Pártot. 1919-ben a Vas- és Fém­munkás Szakszervezet egyik vezetője let­tem. — Neve szerepel Rácz János: Kiskunfélegy­háza 1917—19. című könyvében ... — Igen; és hadd mondjam el, hogy min­denkor, ha felhívják erre a figyelmemet, lel­kesedés tölt el. A Magyar Tanácsköztársaság idején rendszeresen olvastam a Vörös Újsá­got, a Népszavát és a Nőmunkás című lapot. Ma már nehezen lehet elhinni, hogy mekko­ra élmény volt akkoriban a magunkfajta em­bernek a naponkénti rendszeres tanulás, mű­velődés, tájékozódás. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Had­seregben szolgáltam. A Tanácsköztársaság le­verésének híre engem Cegléden ért. A Hor- thy-rendszer kezdetén bujdosnom kellett, át­menetileg a szőlők között menedéket talál­tam, de 1919 őszén elfogtak, letartóztattak és később hat esztendőre elítéltek. Kiskunfélegy­házán, Kecskeméten és Vácott raboskodtam. Később is amolyan „feketebárány” marad­tam, ám mégis sikerült épület- és díszműla- katosként valamennyire megvetni itthon a lá­bamat. Kovácsoltam kapukat, szép .ablakke­reteket, ablakbetéteket és más díszeket ké­szítettem. Munkáimat mindenfelé látni lehet á városban. Közben rézdomborítással is fog­büszkén veszi fel századosi lalkoztam; elkészítettem például a ma is meg­lévő Móra Ferenc-portrét. A felszabadulás után először a Szociálde­mokrata Párt tagjaként dolgoztam, majd be­léptem a Magyar Kommunista Pártba. Ma is tagja vagyok az MSZMP-nek, immár har­minc esztendő óta, mint nyugdíjas. Még ma is vállalok közéleti szereplést, nem sajnálom a fáradságot, ha mások ügyes^pajos dolgai­nak elintézéséről van szó. Közben jó ideig katonatisztként dolgoztam. Elismerő levelek, oklevelek, kitüntetések bizonyítják, hogy nem munkálkodtam hiába. Megkaptam a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Szocialista Ha­záért kitüntetést és a Vörös Csillag Érdem­rendet. Szeretettel őrzöm Romany Pál, dr. Horváth István és Czinege Lajos\ elismerő le­veleit'. .. Amikor a kilencvenegy éves 1 Péter bácsi idáig ér az emlékezésben, meglátok a gyűj­teményében egy dokumentumot, az egyik mondata így hangzik: „Elismeréssel tekin­tünk arra a hosszú, tartalmas munkásmozgal­mi múltra, amellyel 1910 óta segítette törté­nelmünk legnagyobb fordulatát, a\szocialista társadalom létrejöttét.” r-a —y Sikeres kecskeméti színész Az április 4-e alkalmából Jászai Mari-díjjal kitüntetett Kiss Jenő ötödik éve tagja a kecskeméti társulatnak. A nagy színházi jövés-menések idején már ez a rövid idő is tisztelet­reméltó ragaszkodásnak számít. A közönség díjazza is ezt, Csakúgy mint színészi teljesítményét. Kiss Jenő a színház leg­kedveltebb művészei közé tartozik. Sokat hallottam szovjet testvérmegyénkről, a Krím területről, ahogy mondják, az ország egyik ékszeréről. Láttam képeken, filmeken alföldjét, he­gyeit, csodás tájait — tavaszi megújulásban, nyári verőfényben, vastag hótakaróban. Rügyfakadás idejére esett, hogy a valóságban is megláthattam a Szovjetunió e szép részét. Az idei hideg március a hazánktól jóval délebbre fekvő Fekete-tenger­parti félszigeten sem engedte meg a «természetnek a tavaszodást. így havasesőben, ködbén, szélben mutatta be Krím a megújuló ar­culatát. Először Szimferopollal ismer­kedtem, a nemrég egy hétig ott tartózkodó Bács-Kiskun megyei pártdelegáció tagjaként. Különböző létesítményekben többször is úgy kezdődtek a tá­jékoztatók, hogy néhány hónappal ezelőtt nyitották meg az ajtaju­kat a lakosság előtt. Óvodásoknak, felnőtteknek Tavaly adták át például a Ba­rátság szabadidő-központot, mely­nek termeiben március végén ott­hont kapott a Bács-Kiskun me­gye bemutatkozik a Krímben ren­dezvénysorozat keretében szűkebb hazánk nagyszabású kiállítása is. A nyírfákkal, széles pázsittal övezett monumentális intézmény két részből áll. Az egyik a mű­velődési, szórakozási igényeket elégíti ki. A színházterem néző­terén egyszerre hatszázan ülhet­nek le. Általában a hét minden napján rendeznek különböző elő­adásokat. koncerteket. A négy műkedvelő színjátszó csoport mellett az intézmény zenekara is rendszeresen fellép. A szabadidő-központ másik ré­sze a sportolásé. Az egyik torna­termet röp-. illetve kézilabdázás­ra, teniszezésre használják, a má­sikban az akrobatika kedvelői gyakorolhatnak. Külön gyermek­uszodában foglalkoznak az óvo­dásokkal, s a felnőtteknek ver­senyzésre is alkalmas medence áll rendelkezésükre, szinte reg­geltől estig. Munkaidő előtt, s után sokan látogatják a sportlé­tesítményt is. Elkészült a negyedik A szimferopoliak is színház­kedvelő emberek. Az . 1911-ben épült Gorkij Színházat most át­alakítják, felújítják, így itt'jelen- leg nincs előadás. Viszont az ed­digi három mellé nemrég egy negyediket, kamaraszínházat is építettek. A városi tanács elköl­tözött régi székházából, s a föld­szinti nagytermet társadalmi A baráti megújuló Krím tájain xv • .. • Érdekes, új gyűjteményekkel gazdagodott a magaracsi múzeum. munkával átalakították színielő­adások bemutatásához. A kétré­szes nézőtéren háromszázan fog­lalhatnak helyet, a március végi premier óta. Másfél évvel ezelőtt a szimfe- ropoli posta a régi épületéből né­hány száz méterrel odébb költö­zött. A festők szövetsége meg­kapta az egyemeletes házat. Tár­sadalmi munkával felújították s kiállítótermeket nyitottak. így a Krím területen élő festők újabb lehetőséget kaptak alkotásaik be­mutatására. Gyarapodik a Csehov Múzeum Természetesen nemcsak Krím székhelyét, hanem a többi tele­pülést is a folyamatos megújulás jellemzi. Az elmúlt tíz esztendő­ben sokat gyarapodott a Fekete- tenger-parti város, Jalta. Egyre növekvő idegenforgalmát bízó-- nyitja, hogy igen nagy szükségük volt új szállodára. A vendégek kényelmes elhelyezését most lé­nyegesen megkönnyíti az elmúlt évtizedben épült modern Jalta Szálloda. A kélezerhatszáz turis­tának helyet adó hotelt az Intu- rist üzemelteti. Űjabb és újabb értékes doku­mentumokkal, könyvekkel, egyéb kiadványokkal gazdagodik a jal­tai Csehov Múzeum. Noha a nagy­orosz író húga. aki évtizedekig gondozta, gyűjtötte a múzeum anyagait, már sajnos nem él. munkáját eredmény-esen folytat­ják. Az idén. Csehov születésének 125. évfordulóján különösen fel­lendült az anyaggyűjtés. Jalta gyümölcséről, szőlőjéről is híres. A tengerpart egyik ré­szének Magaracs — mint nálunk például Hosszúhegy — a neve. Itt működik az Országos Szőlé­szeti és Borászati Kutatóintézet. A több mint ötszáz tudomány-os munkatárs kutatásainak eredmé­nyeit bemutató intézeti múzeumot nemrég bővítették, s így lehető­ség nyílt arra, ihogy e táj földta­ni .érdekességeit, kuriózumait is bemutathassák. Kórház, iskola, sportkombinát • Március végén adták át Szimferopolban a Gorkij Színház negye­dik kamaratermét. A félsziget északi része is fo­lyamatosan gyarapodik kulturális lehetőségekben. A Kras znsg vargye jszkij járás Rosszija Kolhozában, a kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet „testvérénél", illetve a négyezer lakosú Vosz- hod községben is- a folyamatos megújulással találkozik az ide látogató. A kolhoz építőbrigádjai nemrég adták át a 250 ágyas úi kórházat, a tízosztályos általános és középiskolát, valamint a sport­kombinátot. Az idén fejezik be az uszoda építését. Krím-félsziget városainak és községeinek lakói mindennapos tanúi a települések kulturális fei- lődésének. gazdagodásának. A vendégnek talán jobban szembe­tűnik a szovjet emberek művelő­désében is tapasztalható nagylép­tékű előrehaladás —, amely egy hét alatt felvillant előttem is. Tárnái László JA színészet jelenidejű mű­vészet, ez benne a tragikus". Ez­zel az indokkal próbálja elhárí­tani legemlékezetesebb szere­peinek felsorolását, amit végül a Szerelem ó. Hányjával kezd, s folytatja az Imádok férjhez men­ni Bilijével, a Végeladás Csömö­re bácsijával. A szakma dicsérte a Szentivánéji álom Oberonját, a -közönség nem annyira, viszont sikere volt Petrik Sándorként a Doktor Faustusban. Rendszeresen meghívják a tévébe: Verebes Ist­ván Televáró és Mihályfi László Higgyetek nekem című alkotása már elkészült, csakúgy mint a kaposvári Esküvő és a kecskemé­ti Maraton tévéfalvétele. Most kezdődött Mihályfi Imre mai té­májú filmjének forgatása, amely­nek egyik főszerepét játssza. So­kan azt hiszik, csak a pesti szí­nész az igazi színész. Kiss Jenő tiltakozik ez ellen. Miskolc és Kaposvár úján került Kecskemét­re, ahol is saját bevallása szerint befejeződött a színésszé válás buktatókkal teli folyamata-, vagy másképp fogalmazva itt kezdett valójában színész lenni. Nem utasítja azért vissza a budapesti vendégszerepléseket: játszik a Játékszínben; a Rokonokban és a Sárga telefonban. Ha nem len­ne színész, biztos benne, hogy akkor is a színház épületén be­lül keresne munkát magának, olyan erős vonzalmat érez a teát­rum iránt. Nem tartozik az el­• Kiss Jenő (Straszer András fe|vé vétele) keseredett, szomorú színészek sorába, úgy érzi, most különösen formában van. S, egy ipő óta nyugodtabb is: úgy látja, a kö­zönség kezd visszaszokni I a Kecs­keméti Katona József Színházba. Kormos Emese

Next

/
Thumbnails
Contents