Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

* • Petőfi népe ms. április 4.

A falu vonzereje

Azóta, hogy a hatvanas évek közepén megerősödött hazánk termelőszövetkezeti mozgalma, beszélhetünk arról, hogy gyökeresen megváltozott parasztságunk életmódja, megváltoztak az ország kenyerét termelő dolgozók munkakörülményei. Nem volt könnyű dolog mind közelebb és közelebb hozni egymáshoz az iparban es a mezőgazdaságban dolgozók munkakörülményeit. Ez természete? is. hiszen az esztergagépet hajtó motort ki lehet kapcsolni, a kukoricát és a gyomnövényt egyaránt nyur- gitó májusi esőt nem. a tehenet megetetni hajnalban kell. tnig a gépkocsi tankját csak akkor töltjük, ha már üresedik.

Nyugdíjas parasztok

Ami még harminc évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek —. de legalább is álomnak — tűnt. napjainkra valóság lett. A mezőgazdaságban dolgozók — mintegy 900 ezren vannak, a magyar munkavállalók 19 százaléka —, havonta • rendszeresen ugyanúgy kapnak munkabért, mint akik az iparban keresik kenyerüket. A termelőszövetkezetek tagjai is jogosultak a társadalombiztosításra, sőt 1982 óta a közös munkában résztvevő családtagok is élvezhetik ezeket az előnyöket. Az utóbbi húsz évben — nem csekély állami erőfeszítéssel — sikerült megoldani a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjjogosultságának szerteágazó ügyét, s a legutóbbi néhány évben már a szakszövetkezeti tagok is jogosultak nyugdíjra. Évente ötvenhatezer téesz-dolgozó vesz részt szervezett üdülésben..

Az elmúlt évtizedekben sok olyan szociálpolitikai, munka- szervezési intézkedést vezettek be a magyar mezőgazdaságban. ami csak az emberközpontú szocialista társadalomban képzelhető el. A szarvas- marjia- és baromfitelepek manapság már öltözővel épülnek, közös gazdaságaink többségében vagy saját konyhával vagy szerződéses szolgáltatás formájában megszervezték az üzemi étkeztetést. A termelő- szövetkezetek központi telepein ma már természetes a pormentes út. a park. a vezetékes víz, sok helyen a központi fűtés. Egyre több azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek üzemorvost alkalmaznak. önállóan, vagy másokkal együttműködve művelődési intézményt tartanak fenn.

Népességmegtartó erő

Ma hazánkban a mezőgazdaságban dolgozóknak több. mint a fele szakmunkás, s a szakmunkások fele valódi ipari munkakörülmények között dolgozik, gépműhelyben, kisegítő- vagy melléküzemágban. Nem igen van olyan termelő- szövetkezet, amelynek szakmunkásképzőben, szakközép- iskolában. vagy egyetemeken ne lenne néhány társadalmi ösztöndíjasa, akik elvégezve tanulmányaikat, tudásukkal a közöst gyarapítják majd.

Manapság gyakran esik szó a falvak népességmegtartó erejéről, annak növeléséről. Az, hogy az utolsó három évben már a falun élő fiatal házasok is megkaphatják lakásépítéskor a vállalt gyermekek után városon már régen járó 40 ezer forintos OTP-kedvez- ményt, bizonnyal sokat segít majd eme országos gond megoldásában. Közös gazdaságaink is bevezették —, ahol erre reális lehetőség nyílott —. a kismamáknak a részmunkaidős foglalkoztatást, biztosítva ezzel azt, hogy kiegészíthessék a gyermekgondozási segélyt.

Nem luxus

Az elkövetkezendő évek feladata. hogy még többet tegyünk majd az ipar munkakörülményeinek mezőgazdaságbeli megközelítéséért. Ma még csaknem 100 ezer mezőgazda- sági nyugdíjas havi nyugellátása nem éri el a kétezer forintot. s nem lehetünk megelégedve a termelőszövetkezeti tagok munkában töltött idejének beszámítási rendszerével sem. A múlt évben a volt termelőszövetkezeti tagok havi átlagnyugdija 2588 forintot tett ki, míg az egykori ipari alkalmazottak havi 3283 forintnyi nyugdíjat kaptak. Éppen az ilyen hátrányok mihamarábbi felszámolását kérte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége kormányzatunktól a közelmúltban. Van tehát tennivalónk bőven még ezen a téren.

A bőtermő 1981-es eszten- deji aratás idejét az egyik, kiválóan gazdálkodó termelő- szövetkezetben töltöttem. Amikor egy ebédnél a faburkolatos, Munkácsy-díjas alkotó rézdomborításaival díszített étkezdében leülhettem az elnök mellé, megkérdeztem: „Nem luxus ez?” Hamar megkaptam a választ: „Nézze, mi az ország egyik legjobb termelőszövetkezete vagyunk. Nekünk nem dicséret, ha azt mondják ránk, olyan a munkarend nálunk, mint az iparban. Fogaskereket tud csinálni a számjegyvezérlésű esztergagép — a kenyérgabona, a fűszerpaprika megtermelésének még mindig a legjobb, legodaadóbb emberi munka az alapfeltétele. Mi ilyen munkát követelünk dolgozóinktól, természetes tehát, hogy kulturált körülmények között költhessék el az ebédjüket. Higyje el, megérdemlik”.

Igaza van. megérdemlik.

Hegyes Zoltán

PARTVEZETOSEGI TAG BÁCSALMÁSON

Cselédlányból nőmozgalmi titkár

Néhány hét múlva tölti be hetvenedik életévét Illés Mihályné, a bácsalmási községi pártalapszervezet vezetőségének tagja. Szellemi frissessége, élet- és emberszere- tete, a párt iránti hűsége tükröződik szavaiban. Bár nyugdíjas, a korábbi évek aktivitása, a pártmunkában töltött évek gyakorlati tapasztalata, a közéletben való részvétel örökmozgóvá teszi. Pedig rögös út van mögötte ...

A csehszlovákiai Poprádon született, s édesapjának, a papírgyári fűtőnek kilenc gyermekről kellett gondoskodni. A Tanács- köztársaság kikiáltása előtt telepedtek át a Szabolcs megyei Ib- rányba; később Nyíregyházára költöztek. Erzsiké a négy elemi iskola elvégzése után — akárcsak többi sorstársa — cselédnek állt, egy cipő-nagykereskedőnél. Később ott dolgozott, ahol éppen munkát talált. Budapestre 1938- ban került, amikor férjhez ment. Férje egy cipész kisiparosnál ült a blankli mellett, ő pedig takarított az uraknál. Bácsbokodra, Illés Mihály szülőfalujába 1944- ben jöttek haza ...-t— A felszabadulást Bácsboko- don értük meg, s nem sokkal később, amikor megalakult a párt, mindketten beléptünk, igaz, az én jelentkezésemet először nem akarták tudomásul venni. Sertésvész volt a faluban, s én vállalkoztam arra, hogy felmegyek Pestre, szerzek szérumot. A kommunista párt székházába mentem, előadtam a mondókámat, s két óra múlva megkaptam az oltóanyagot.' Amíg várakoztam, megkérdezték, párttag vagyok-e? Elmondtam, szeretnék, de mert nő vagyok, nem akarnak felvenni. Amikor hazaértem, már vártak az elvtársak, örültek a szérumnak, de orroltak is rám, amiért panaszkodtam. Aztán megbékéllek, felvettek a pártba.

Nem sokáig laktak Bácsboko- don, mert férjét 1945 augusztusában — már rendőr volt — áthelyezték Bácsalmásra. Illésné bekapcsolódott a nőmozgalomba. Még ma is emlékszik Un.yi Jul- kára, Révész Ferencnére, akikkel együtt dolgozott, mint az MNDSZ községi titkára. Férjét

1.950-ben. a megyei pártbizottság gazdasági vezetőjévé nevelték ki, Kecskemétre költöztek,' s őt az MNDSZ Kecskemét városi , titkárává választották. Egy évig töltötte be ezt a funkciót, majd a kenyérgyár raktárosa, párttitkára lett.

— Akkoriban nem kérdezték, akar valami lenni az ember, vagy sem. Megesett, hogy reggel bement dolgozni a munkahelyére, és estére már más munkahelyről, más beosztásból tért háza. Így jártam én is: 1952-ben pártiskolára küldtek, s utána nem a kenyérgyárba, hanem a járási párt- bizottságra irányítottak, ott lettem politikai munkatárs. Újabb, de most már hosszabb ideig tartó pártiskola következett, s az MNDSZ-ben kecskeméti járási titkári beosztást kaptam, amelyet 1955-ig töltöttem be. Abban az évben nagyon megbetegedtem, ezért a járási tanácstagi megbízatásomat kivéve mindenről lemondtam.

• Az első szabad május 1-én Bácsbokodon, középen ...

# ... és Illés Mihályné ma.

Az 50-es évek kemény és korántsem mindig népszerű politikai, gazdasági munkájában Illés Mihályné mindig vállalta a legnehezebb feladatokat is. Részt vett a tagosításban, a községek megalakításában, a begyűjtésben, a községi pártmunkában, a nőmozgalom megszervezésében. Agitált, gyűléseken győzködte az embereket, éjt nappallá téve dolgozott. Munkáját elismerték. 1955-ben megkapta a Munka Érdemérem kitüntetést. Bácsalmásra 1966-ban telepedtek vissza.

— Férjem a szülőotthon gazdasági felelőse volt, én községi tanácstag és a pártalapszervezet nőfelelőse 1980-ig. Az utóbbi húsz év munkáját nehéz lenne összefoglalni. Szerveztem a pártot, a nőmozgalmat, az alapszervezeteket, amivel megbíztak, elvégeztem. Csupán annyit kellett mondani: Illésné segíts, s én mentem, talán ezért is kaptam meg 1977-ben a Kiváló Pártmunkás Oklevelet.

Ebben az évben ismét a községi pártalapszervezet vezetőségi tagjává választották Illésnét. A sütés, a főzés, a kertészkedés, s hetente egyszer a kiskunhalasi fürdő nem elég elfoglaltság számára.

— A vér nem válik vízzé, a pártmunkát nem tudom, nem lehet abbahagyni...

Gémes Gábor

ORDAS—DUNAPATAJ KÖZÖTT

Tutajjal kelt át a folyón

Emlékezik a szovjet miniszterhelyettes

Sugárzik róla a derű, s a tehetséggel, örömmel alkotó emberek nyugalma. Történeteket mesél, míg várjuk a kalocsai Duna-parton a hajót. Amikor átlép az imbolygó pallóról a fedélzetre, már nem egészen ugyanaz az ember. Arcára kiül az izgalom, s mire felhangzik az indulást jelző kürtszó, lélekben ismét az az alig több mint 24 éves fiatalember, aki 1944 őszén volt: Konsztantyin Konsz- tantinovics Cserednyicsenko gárdaőrmester.

Amíg a kapitány a Duna sodorvonalába kormányozza a hajót, s- irányt vesz Ordas felé, Cserednyicsen- ko egyre csak a térképet nézi. Majd csöndesen mormolja: „Igen. valahol az Ordas—Dunapataj közötti szakaszon. Madocsa alatt kellett átjutnunk.” Aztán távcsövet kér. s hosszan szemléli a partot. „Akkor " nem zsurnaliszták figyelték lépé- seinket, hanem az életéért, szabadsagáért rettegő magyar nép. Előttünk volt a folyó, s a túloldalon a németek. Három hónap alatt értünk a Dnyesztertől idáig, s az utat folytatnunk kellett. A 116. dunai ezreddel mintegy két kilométer hosszan építettük ki állásainkat a part mellett. Mindenütt lövészárkokat ástunk, hogy tüzéreink a tutajépítés idején fedezni tudjanak bennünket. Kerestük a száraz fát, összeszedtük az elhagyott csónakok romjait. Az Úszód. Ordas, Dunapataj községekben élő emberek értették cél. jainkat. Segítettek eldugott deszkadarabok, használható eszközök felkutatásában.

Egy november végi ködös, hűvös éj leple alatt az első tutajok csendben átúsztak, majd odaérve jelezték, hogy mi is indulhatunk, Szinte mindegyiken volt géppuska, hogy támadás esetén kellőképpen védekezhessünk. A partról a tartalék leállásokból figyeltek bennünket, hogy ha baj van, be tudjanak avatkozni. Nyomunkban pedig .ott jöttek a "lánctalpasok. Egy pillanatig sem hittük, hogy a túlparton könnyű lesz a dolgunk.

A fegyverek ropogtak, s a németek menekültek előttünk. Hajtottuk őket tovább Székesfehérvár, Mór felé. Nem enyhült, inkább fokozódott a küzdelem. Csapatom. a pesti és a tatabányai németek közé szorult. A kínos helyzetből csak kemény harcok árán szabadulhattunk. December 30-án és szilveszter napján vívtuk a legkeményebb csatát. Bicske térségében. Aztán február 13-án Budapest is felszabadult. De folytatni kellett, hiszen a Velencei-tó és a Balaton között még mindig ott volt az ellenség. Március I6-án sikerült Székesfehérvárnál áttörni a frontot, s utánunk napról napra tisztult a vidék. Április 4-én hagytam el Magyarországot. amely akkor már szabad volt. Indultunk Bécs elfoglalására, de ez már a történelem más lapjaira tartozik."

„1939-ben Sztálingrádban, amikor elvégeztem a középiskolát, egyetemre jelentkeztem. Alig élhettem a húszéves diákfiaitalok éleiét, amikor 1941. június 22-én elkezdődött a háború. Július 3-a volt, amikor. Komszomol-i lésen hallgattuk a' rádiót. Sztálin beszélt. Tudtuk nyomban, mi a teendőnk. Néhány óra múlva már a hadsereg Önkénteséi voltunk: Az első ütközetig kihasználtuk az időt, gyakorlatoztunk. Október közepén már Rosztovig jutottak

• A gárdaőrmester az átkelés évében.

• Valahol Ordas közelében keltünk át a folyón — mondja Steg, fű Tibor kapitánynak K. Cserednyicsenko.

a németek, s a mi csapatunk állt velük szemben. Itt ért, az első sebesülés, majd gyógyulásom után sökadmaigammal a ■ Don-meden- cében próbáltam visszatartani az ellenséget, hogy ne jusson el a Kaukázushoz és Sztálingrádba. 1942 augusztusában újra megsebesültem. Alighogy . átvészeltem' ezt a bájt is, a 40. gárdáhadosztály kötelékében indultam Magyarország felé.”

Alighogy kikötünk 1 az ordasi parton, Cserednyicsenko , máfis igyekszik a terepjáróhoz, hogy mielőbb arra a partszakaszra jusson. ahonnan 40 éve elindultak a tutajokkal. Nem számít a bokáig érő sár, sem a dunai kövek csúszóssága. Újra előkerül a térkép, és ismét meglódul az emlékezet .,.

Konsztantyin Konsztantyinovic* Cserednyicsenko a háború után Sztálingrádban előbb gyárban dolgozott, mérnökként. Részt vett a város újjáépítésében, a tanácsi és a pártmunkában. Közben tovább tanult'- közgazdasági disszeV- fáéiót védett meg. Aztán Sztálingrád városi pártbizottságának titkára lett.,,1965-ben került Mosrzk- Htótö,' ahol újabb ''téládátok várták. Azóta a Szovjetunió vegyipari miniszterhelyettesé.

Tűz» Bél»

EXPORT A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBA - FÉLEGYHÁZÁRÓL

Munkaverseny az Április 4. Gépipari Műveknél.

Nemcsak a tartályok kiválóak

Jaks» Antal és Serfőző József •s OHS meghajtóegységét saerell össae. (Opauszky László felvétele)

A kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek a megye egyik legeredményesebb iparvállalata Volt 1984-ben. Az itt_ készülő atomerőművi ioncserélő tartályoknak vagy az élelmiszeripari tároló edényeknek magas műszaki követelményeket kell kielégíteniük, de ezeket általában a felhasznált anyagok tulajdonságai — és az alkalmazott hegesztési technológiák — eleve biztosítják. Kivételnek tekinthetjük az OHS (osztott hidraulikus sterilező) berendezéseket, mert ezek gyártása a tartályoktól eltérő, más jellegű — mondhatni nagyobb — szakmai ismereteket kíván.

Ezeknek az élelmiszeriparban használatos gépeknek az az előnyük, hogy meggyorsítják a „dunsztolás” műveletét. Egy hagyományos típusú berendezéssel óránként 28 ezer üveg konzerv hőkezelése végezhető el. 1984-ben a vállalat a régi, úgynevezett 600-asról áttért az új, 750-es sterilezők gyártására, ami a teljesítményt közel duplájára,^ óránként 50 ezer üvegre növeli.* Az új berendezést a többszörösen aranykoszorús Kossuth és Váci Mihály szocialista brigád tagjai készítik a kongresszusi és felszabadulási versenyben.

— Az OHS régebbi változataiból csaknem száz darab üzemel a szocialista országok konzervgyáraiban. Az idén 12 új gép készült. Ebből kettő itthon, egy az NDK-ban, 9 pedig a Szovjetunióban működik majd — mondja Jaksa Antal, a Váci Mihály brigád vezetője.

— Az új típus milyen új feladatokat jelent a szerelőknek? A kérdésre Strenner Sándor, a Váci brigád tagja, az üzem pártalapszervezet titkára válaszol:

— Az alapberendezés elkészítése nem okozott különösebb gondokat, hiszen csak a méretek változtak. A gépben 6—6 fűtött és hűtött kamra van, ezekben történik a hőkezelés. Korábban a

kamrák 600 milliméter szélesek voltak, jelenleg ez a mér'et 700 milliméter. Viszont az üvegeket ki- és beadagoló kiszolgáló egység elkészítése nem ment köny- nyen. Ez 1400 forgácsolt alkatrészből áll, menet közben sokat kellett a terven módosítani. Mi is adtunk javaslatokat a konstruktőrnek, amiket ő az átalakítás során figyelembe is vett.

Bakó Ferenc meós, a Kossuth szocialista brigád ’ tagja. sok sterilezőt összeszerelt már.

— Az általunk gyártott gép a tartályokkal ellentétben mozgó alkatrészeket is tartalmaz, az ellenőrzés során ezekre kell a fő figyelmet fordítani. A tengelyek, csapágyak beállítása, kenése, a fogaskerék-hajtómű pontos ösz- szeszerelése adja fel leginkább a leckét. Fontos persze a tömítettség is, hiszen a hazai felhasználásra kerülő gépeknél ezt a kazánbiztos, az exporttermékeknél pedig a MERT (Minőségellenőrzési Részvénytársaság) vizsgálja felül.

— Szerencse, hogy ilyen meó- sunk van, mint Bakó Ferenc. Hozzáértése révén észreveszi a

mi figyelmünket elkerülő hibákat is. Gyakran fordulunk hozzá tanácsért, és > ilyenkörmindig hasznos észrevételekkel -segíti a munkát — jegyzi, meg Serfőző József, a Kossuth.;brigád-’szerelője. í

Az összeállított ©prendezes, gigantikus méreteivelf'-áz.i! óriási csarnokban is rögtön nftkgára'irá- nyítja a figyelmet. Aír .«ember törpének érezhetn’é magát mellette, de a’Kossuth és Váci .Mihály brigád tagjai begyakorolt, magabiztos tevékenységükkel feloldják >ezt a szorongást.-A gép nagyön nagy, de az alkotó hatalmasabb. Az Április 4. Gépipari Művek dolgozói nemcsak a tartályokat, hanem a -bonyolultabb berendezéseket is. kiöáló minőségben készítik el. Mindennapos gyári tevékenységük mellett — amint azt Bujdosó Imréné vejr- senyíelelős hangsúlyozta . — a társadalmi munkából is kiveszik a részüket. A kunszállási tornaterem, a félegyházi Darvas téri általános iskola, a Dózsa György utcai óyoda egyaránt őrzi kezük nyomát.

Bálái F. István