Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

IMS. április SO. • PETŐFI NflPE • • PULAI MIKLÓS: „A HITELBŐL AZ RÉSZESÜL, AKI A LEGJOBB AJÁNLATOT TESZI” Tervek esőre és napsütésre Beszélgetés egy kormányzóval A Petőfi Népe szerkesztősége, valamint a dunavecsei Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház „Beszélgetések ..címmel kö­zös politikai ankétsorozatot szervez. Legutóbbi vendégünk Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a Vi­lágbank magyarországi kormányzója — képviselője — volt. Ez alkalommal készített vele interjút munkatársunk. — Finisében tart a VI. öt­éves terv. Még néhány hónap i. és — az adatok elemzésével — megvonható az elmúlt őt év mérlege. A hivatásos tervező szerint az előző ciklusokhoz képest miben volt „más” ez a legutóbbi?... — A VI, ötéves terv már az előkészítés időszakában is elkü­lönül a korábbiaktól, éspedig a párt Központi Bizottságának 1978. évi határozatából követke­zően. Ez az állásfoglalás új irányt adott, elsődlegesnek ismerte el a külgazdasági egyensúly helyre- állítását. Ez azt eredményezte, hogy a gazdasági struktúra is megváltozott. Következett az alacsonyabb növekedési ütem és á népgazdasági jövedelmek je­lentős átcsoportosítása. A ko­rábbinál lényegesen nagyobb kö­vetelményt támasztottunk a ha­tékonyság belső javulásával szemben. Ez lett a növekedés alapja, nem pedig a külföldi hi­telek. Illúzióink nem voltak, de arra lehetőséget láttunk, hogy egyensúlyi politikával úrrá le­hessünk a nehézségeken. — A körülmények azonban rosszabbul alakultak a várt­nál. — Ez volt az egyik kellemet­len meglepetés! 1981-ben kiala­kult a világban az úgynevezett adósságválság. Több ország is fizetésképtelenné vált, ami foko­zatosan gyengítette a hitelezők bizalmát. Teljes 'hitelembargóra került sor, ami azt jelentette, hogy nagyon gyorsan új progra­mot kellett készítenünk, és 1982- re el kellett érni azt az állapo­tot, amit • egyébként 1985-re tér- . veztünk. — Talán ekkor „emelte a legnagyobbat” a magyar gaz­daság. — Igen. Olyan időszakban, amikor az ipar rendkívül nehéz helyzetben volt, az élelmiszergaz­daság várakozáson felül részt tudott venni a folyamatban. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a külgazdasági egyensúlyt úgy sikerült mindkét fő — rubel- és nem rubelviszonylatban — meg­teremteni, hogy közben folyama­tos maradt a gazdasági növeke­dés. Így az egyensúlyhoz szüksé­ges források jelentős részét nem a visszafogásból, hanem a növe­kedésből biztosítottuk. Ugyan­akkor sikerült kidolgozni az új­szerű programot a gazdaságirá­nyítás továbbfejlesztésére, amely a vállalati önállóság további nö­velésére, a piaci mechanizmusok szélesebb körű alkalmazására és a kormányzati irányítás ezzel összefüggő változtatására teszi a hangsúlyt. Mégis voltak olyan kényszerhelyzetek, amikor — fő­leg 1981—82-ben — sok eset­iben közvetlenül kellett beavat­kozni a gazdaságba. Ezt a lelki- állapotot úgy fejezhetném ki, hogy páros napokon szigorú vá­sárlóerő-szabályozó intézkedése­ken dolgoztam, beavatkozásokat javasoltam a gazdaságba és a vál­lalati életbe, páratlan napokon pedig már a jövőt terveztem. Nem volt könnyű. A válságos helyzet elkerülése megfeszített munkára kényszerített sokunkat. Ezek az intézkedések tehát ked­vezőbb indulási helyzetet terem­tettek a VII. ötéves tervnek is. — Valóban elkezdtük az adósságállomány csökkentését. Azok, akik átütemezést kér­tek és bejelentették fizetéskép­telenségüket, ugyanúgy „meg­élnek”, mint mi? _ — Ugyanúgy? Ma a világ 40 országának példáján tanulmá­nyozható, hogy mit jelent igazából • a ' fizetésképtelenség. Mi nem 50, hanem csak 15 százalékkal fog­tuk vissza a konvertibilis impor­tot és ez is gondot okozott a techni­kai .haladásban, fogyasztásban ... Mi lett volna a nagyobb arányú csökkentés következménye? Azt hiszem, erről ma már jobb nem Is beszélni. — A Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyetteseként aktí­van részt vett a 68-as reform kidolgozásában. 1984 február­jában a Központi Bizottság ■öld utat adott a folytatásnak, továbbfejlesztésnek. Miben egyezik és miben különbözik az J0SS-&3 és a 84-es program? — A gazdasági mechanizmus reformja lényegében arra vállal­kozott, hogy a tervgazdálkodást a piaci törvényszerűségek hajtó­erőivel egészíti ki. A kiinduló el­vek lényegében nem változtak. Az induláskor főképp a tervezés­re és a Szabályozásra irányult a munka, újabban nagy hangsúlyt kap a gazdaság szervezete, irá­nyítási és Intézményi rendszere is. A tervezésben és szabályozás­ban pedig nemcsak egyes fogyaté­kosságok kiiktatásáról van szó, hanem a 80-as évek magasabb követelményeinek való megfele­lésről is. A reform időtálló alap­elveinek megfelelő korszerű ter­vezési, szabályozási, irányítási rendszert igyekeztünk kidolgozni. — Nem fél attól, hogy az új rendelkezések — külső piaci problémák miatt — nem tud­nak megfelelő hatékonysággal érvényesülni? — Az eredményeknek élőbb vagy utóbb Igazolni kell azt, hogy helyes irányú-e a korszerűsítés. Ebiből a szempontból egyik leg­nagyobb próbatételt a világgaz­daság és a világpiac jelenti. A KGST-országokikal most egyez­tetjük terveinket. Erről az oldal­ról, úgy tűnik, meg tudjuk ala­pozni a növekedést. A mezőgaz­daság és az élelmiszeripar vál­tozatlan szerepet játszik majd konvertibilis elszámolású külke­reskedelmünkben. A meglevő szint tartása és az ahhoz képest mérsékeltebb növekedés is szá­mottevő feladatokat jelent az ágazatnak. A konvertibilis devi­zájú külkereSkedelemben-'-nagy feladat vár az iparra, s ezen be­lül is a feldolgozóiparra. Nem szabad beletörődni, hogy nehéz a világgazdasági helyzet. Offenzív külkereskedelmi politikát kell kidolgozni, ami nemcsak azt je­lenti, hogy a piaci igényeknek megfelelően korszerűsítsük a termékeket, hanem azt is, hogy újabb piacokat tudjunk meghódí­tani. Mindennek alapja termé­szetesen a korszerű termék, ami nélkül nincs gazdaságos kivitel. Nagyon fontos, hogy jó minőség­iben és pontosan eljusson az áru oda, ahol azt igénylik. Ehhez kö­rültekintő és nagyon erőteljes munkára, jól szervezett marke-, tingre van szükség. — Milyennek látja a jövőt, a VII. ötéves tervet(? — A tervező ilyenkor azt pró­bálja felmérni, milyen lehetséges mozgás várható a világon. Lehet olyan is a helyzet, amilyen a mostani. Sajnos, feltétlenül elő­re kell vetíteni a rosszabbat is, hiszen az elmúlt évek tapaszta­latai azt mutatták, hogy ezzel' mindig számolni kell. Es ha sza­badjára engedi képzeletét az ember: italán egy kicsit jobb is lehet a következő öt esztendő — összhangban a világpolitika ked­vező folyamataival. További kér­dés: milyen hatékonyságjavulást váltanak ki azok a folyamatok, amelyek a gazdaságirányításban megindultak. Ennek is lehet minimuma, de lehet jobb és még jobb eredménye. Ezeket kell szem előtt tartani, variálni ... A terve­zés így ma három .változatban két szakaszra bontva folyik, ki­alakult egy törzsváltozat, ame­lyik 2,5—3 százalékos növekedé­si ütemmel számol, és ehhez fo­kozatosan emelkedő .belföldi fel- használást irányoz elő. A másik variáció ennél rosszabb helyzet­ből indul ki. Ha pedig mind a külső, mind a belső feltételek ked­vezőbben alakulnak, akkor na­gyobb növekedésre van — lehet! — kilátás. A szakaszolás pedig azért szükséges, mert fordulatsze­rű változásra ugyan egyik év­ről a másikra a belső hatékony­ság javulásában nem számolha­tunk. de tartós kedvező folyamat esetén az eredmények érzékelhe­tők lehetnek, s ez befolyásolhat­ja a követkeiző tervidőszak má­sodik felének lehetőségeit. — Többen attól tartanak, hogy az új terv túlságosan Iparközpontú, és a mezőgazda­ság nem kap megfelelő beru­házást lehetőségeket. — A mezőgazdaságnak nem lesz kevesebb a beruházása a VII. ötéves tervben, mint a hatodik­ban volt. Ebben a fontos ágazat­ban is .növekedést terveztünk — egyrészt a saját forrásokra, illet­ve a hitelre alapozva. Két világ­banki hitel is segíti a mezőgaz­dasági célokat, a harmadik pedig előkészítés alatt áll. Ezek a leg­fejlettebb technikához segítik hozzá az ágazatot. — Általában Is várható a beruházások növelése? — A VI. ötéves tervben — vál­tozatlan áron számolva — foko­zatosan csökkentek a lehetőségek. A kővetkező öt esztendőre sze­retnénk megalapozni, hogy az 1985- ös szinthez képest 1990-ig körülbelül 25—26 százalékkal növekedjenek majd a beruházá­sok. Vannak olyan források — például a hitel jelentős része — amelyeket az export növelésére akarunk felhasználni. Az része­sül belőle, aki a legjoSb export­növekedési ajánlatot teszi. Az ajánlatok versenye alapján dön­tenék az elosztásnál — ágazati hovatartozás figyelembevétele nélkül. — Javul az életszínvonal Is? — A törzsváltozat — a nemzeti jövedelem növekedésével össze­függésben — a belföldi félhasz­nálás, a beruházás és a fogyasz­tás növekedésével számol. Ha a folyamatot végig tudjuk \rmni\öt éven keresztül, ah'ó^ tervezzük, az érzékelhető változáshoz vezet. 1986— 87-ben a nemzeti jövede­lem és a belföldi összes felhasz­nálás alakulása még a 85-ös hely­zethez fog hasonlítani: két és fél, három százalékos nemzetijö- vedelem-növekmény esetén a belföldi felihasználás növekedése egy-másfél százalék lehet. A terv­időszak közepétől a két folyamat üteme fokozatosan összeér, és akkor már a belföldi felhasználás azonos lehet a nemzeti jövede­lem gyarapodásával. A tervidő­szak első felében a különbséget éppen a külső egyensúly meg­tartása érdekében kell tartani. Nagyobb ütemet a gazdaságos be­ruházásoknak 'kellene adni, mert jórészt ez alapozhatja meg a to­vábbiakat. Ma elsősorban nem az a baj, hogy kevés a beruházás, hanem az, hogy sokszor nem elég hatékonyak. — Optimizmusra ad okot, hogy a világgazdaságban fel­lendülésről beszélnek? — Nem fűzünk vérmes remé­nyeket ehhez. Fellendülés első­sorban a tengerentúlon van; Észak-.Amerikában, Távol-Kele­ten, Japánban, Ausztráliában és egyes délkelet-ázsiai országok­ban. A fellendülés még nem na­gyon kelt át az óceánon, hagyo­mányos piacainkon például alig érződik. Ráadásul olyan — pél­dáiul elektronikai — termékek hordozzák a jeleit, amelyekben még nem vagyunk — s igazán ta­lán sosem leszünk — exportképe­sek. Nehezíteni fogja mezőgaz­dasági termékeink eladását, hogy csatlakozik a Közös .Piachoz Spa­nyolország, Görögország és Por­tugália. És ne feledjük: jó az óvatosság! A világ egyik nagy kérdése: mintegy 1000 milliárd dollár van kint az adós országok­nál, és ezek visszafizetésére a kilátások változatlanul rendkí­vül gyengék. Valamilyen áthi­daló megállapodás történhet, de nagyon nehéz kiszámolni, hogy mikor és milyen erővel robban­hat ki újalbb adósságválság, és ez hogyan hat majd a reálfolya­matokra. Általában is igaz: nem olyan időket élünk, amikor a mindent kockára tevő vállalko­zásokba kellene belevágni. — Ugyanakkor aligha lehet karosszékben ülve várakozni. — Nem tehetünk úgy, mint az egyszeri parancsnok a folyón va­ló átkelésnél, aki azt mondta: in­duljatok. majd a túlsó parton ta­lálkozunk. KI kell dolgoznunk az átjutás tervét arra az esetre is. ha esik az eső, vagy süt a nap, ha éjszaka vagy nappal van. Ter­vezni tehát — minden körül­ménnyel számolva — kell! Farkas P. József FÜRJTOJÁS A PALACKBAN Exportképes találmányok, újítások Szingapúri díj Halason Az emberi alkotókészség kibontakozását elősegíti az újító­mozgalom. Szinte kimeríthetetlen szellemi tartalék a nyug­talan emberek csoportja, akik valami belső kényszer hatá­sára keresik az ésszerűbb, jobb megoldásokat. A mezőgaz­dasági üzemek közül a Kiskunhalasi Állami Gazdaság már évek óta élvonalban van az újítási versenyben. Néhány adat: 1981-ben első, 1982-ben harmadik lett az állami gazdaságok országos vetélkedőjében, a következő évben ismét első helyre került, a tavalyi eredményei alapján — még nem vég­leges adatok szerint — szintén dobogós hely illeti meg. Mindezt Csorvási Katalin újítá­si előadótól tudom meg, és azt is, hogy tavaly 232 ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be, amelyek összesen 7 millió forint eredményt hoztak a gazdaságnak. — Minden újítási kiállításon •részt veszünk — mondja —. Ta­valy három rendezvényen szere­peltünk. Eljutottunk a Szovjet­unióba is, Moszkvában nagy el­ismerést kaptak gyümölcspezs­gőink. Többet ésszel A gazdaságban a kerületek kö­zött is élénk verseny alakult ki. Minden évben újítási hónapot rendeznek. Tavaly az éves ver­senyt a szolgáltató kerület nyerte meg 111 javaslattal, az újítók 60 ezer forintot kaptak. A kollektívák közül a legjobb eredményt a 40 tagú Magyar—Szovjet Barátság szocialista brigád érte el. A sikerekhez hozzájárult, hogy a gazdaság vezetősége támogatja a kezdeményezéseket. Átdolgoz­ták az újítási, iparjogvédelmi szabályzatukat, az újonnan ki­adott jogszabályok és irányelvek alapján. Szécsényi Imre iparjogvédelmi főelőadóé: — Az intenzív újítómozgalom eredményeként szolgálati talál­mányok is születtek. Az újítókat, feltalálókat minden fórumon to­vábbi aktivitásra ösztönzik, a vezetőktől elvárják az innovatív szemléletet. Jelenleg több talál­mányunk van, egy védjegy és egy know-how — gyártási ta­pasztalat — értékesítéséről foly­nak tárgyalások. Ezek az eljárások számottevően növelik majd a gazdaság nyereségét. Casanova hódít A szolgálati találmányok közül érdemes megemlíteni a kilenc tagú kollektíva által kidolgozott eljárást,, melynek célja: a vágó­hídon keletkező melléktermék, a vér hasznos feldolgozása. Lé­nyege, hogy különleges eljárással fehérjét állítanak elő belőle, melynek tulajdonságai 120 Cel- sius-fokra felmelegítve sem vál­toznak. Hazánk egyik legnagyobb kozmetikai üzeme máris bejelen­tette igényét a készítményre. A CAOLA-cég Hemovit gyógyvíz- kozmetikumcsaládjának egyik alapanyagát adja az említett fe­hérje. Jelenleg a kísérleti gyár­tásnál tartanak, a nagyüzemi gé­pek kifejlesztése is befejeződött. A feldolgozás során visszamaradó anyagot gyógytakarmány előál­lítására használják fel. A töme­ges gyártáshoz 30 milliós beruhá­zással üzemet építenek, amely előreláthatóan az év végére lesz kész. Nagy nemzetközi elismerést • Az V. Nemzetközi Ázsiai Di| kompozíciója, melynek alkotója Martin Perillán spanyol szobrán és ötvösművész. szerzett már eddig is a Casanova fürjtojáslikőr. Különleges aro­mája mellett rendkívül értékes anyagokat tartalmaz, többek kö­zött 18-féle vitamint. A fürjto- jás sokféle gyógyhatásút már régen ismerik, ezek ma már tu­dományosan is bizonyítottak. Nem véletlen tehát, hogy az egész világon érdeklődnek a halasiak készítménye iránt. Az V. Ázsiai Nemzetközi Díjat odaítélő bi­zottság úgy döntött, hogy az idén ezt az elismerést a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kapja. Ez a díj azoknak a cégeknek jár, amelyek jelentősen fejlesztik külpiaci te­vékenységüket, különösen az ázsiai és az arab országokkal bő­vítik kereskedelmünket. Ilyen elismerést még nem kapott ha­zai vállalat A díjat Szingapúr­ban adták át Katona Istvánnak, a gazdaság igazgatójának. Palackozó épül A világszerte nagy érdeklődést kiváltó ital héttagú kollektíva több évi munkájának eredménye. Az egyre növekvő piaci igények kielégítésére 50 milliós beruhá­zással feldolgozó- és palackozó- üzem épül. Szécsényi Imre az előbbiekhez hozzáfűzi: — Csak két fontos szolgálati találmányt említettem meg, de ezek is bizonyítják, hogy dolgo­zóink érzékenyek, fogékonyak az újra. Ennek ellenére nem va­gyunk elégedettek. Sok még a szellemi tartalék. Próbáljuk leküz­deni a még mindig ható vissza­húzó erőket, a régi beidegződé­seket. Az újítások, találmányok hozzátartoznak a termelés fejlesz­téséhez. Kereskedő Sándor • Baráti Péter, az állami gazdaság borkő savüzem ének igazgatója a fürjtojáslikőr palackozását ellenőrzi. Az új garázs a széphegyi ház udvarán többszemű, zömök építmény. Hossza négy és fél méter, szélessége majdnem négy. Leginkább azokra a ro­mán stílusú kápolnákra emlé­keztet, amelyek a középkori népi templomépítészet hagya­tékaiként itt-ott még 'ma is föllelhetők. Háromszoros szentségtörés, amit mondok, tudom. Egy mai garázst ro­konságba hozni a románkori stílussal, ráadásul a román­kor templomaival, és még na­gyobb ráadásul a népi építé­szettel. Csakhogy a szentség- törést nem én 'követtem el, hanem Feri bácsi, aki tervrajz nélkül elgondolta és unoka- öccsével, Sanyival felépítette a garázst. Gondoljunk arra, hogy a ro­mánkori kismesterek nemcsak kápolnát építettek, hanem is­tállót is, ugyancsak román stílusban, a mai ‘kor istállója pedig mi más lehetne, mint a garázs. Gondoljunk arra is, hogy egy építmény stíláris összhatása független lehet a céltól, ame­lyet betölt. Az egyik híres kecskeméti épület akkor is a hazai zsinagógaépítészet re­meke, ha ma már egyáltalán nem vallási1 célokra szolgál. És gondoljunk arra, hogy né­pi építészeten nem kötelező csak a régmúlt hagyatékát, a falumúzeumok remekeit érin­teni; a népi építészet remeke lehet az is, amit .ma épít va­laki, vagy holnap, holnapután. Népi építészet az, amit a nép épít. Mint ahogy népviselet az, amit a nép visel; népdal az, amit a nép dalol. Amíg nép lesz — és miért ne len­ne az idők végezetéig — nép­művészet is lesz. Ezt a garázst pedig Feri bácsi és Sanyi épí­tette — letagadhatatlanul a nép gyermekei — ösztönös jó- ízléssel. 1 és egyáltalán nem ösztönös, hanem jól megtanult, tökéle­FARAGÓ VILMOS Szépen dolgozni tesen begyakorolt, lelemé­nyekben gazdag mesterség be­li tudással. Voltaképp azért jó ránézni most erre a kis épületre, mert jó volt nézni, ahogyan ők építették. Nem va­lami rokonszenves szerep nézni, hogy mások dolgoznak. Vállaltam ezt az utálatos sze­repet, mert mi mást tehet egy kézügyetlen újságíró, mint hogy megbámulja és meg­írja mások tetteit; és mert csak nehezen tudtam elsza­kadni a látványtól: gyönyörűen dolgoztak. Gazdag irodalma és költé­szete van a munkának, ehhez képest én csak sután tudok beszélni arról a örömérzésről, amit a célszerű munkamozdu­latok szépsége kánál. Még egy lapátolás sóder- cementkeverésnek is költésze­te van. Annak az egyetlen, biztos villanásnak, amellyel a kőműveskalapács lesújt a téglára, hogy pontosan ott törjön el, ahol kell. Az arány­érzéknek, amellyel a meszes­homokos malter készül. A simítókanálnak, ahogy a tég­lasorra öntött habarcsot szét­keni, s az oldalra lecsurgott fölösleget egyetlen mozdulat­tal nem lefelé, hanem fölfelé vakarja, hogy a kanálon ma­radjon, s ismét a helyére csa­pódjék. Az Ujjak fogásának, amellyel tégla téglára kerül, és a gyöngéd ütésnek a tég­lán a kanál fanyelével vagy a kalapács fokával, hogy egy milliméter sem hibád zzék. A talicska teher súlyelosztásának, és tolásánál a könnyed neki­feszül ésnek, amelyben fo­lyamszabályozó- és város tor­nyozó kubikusok évszázad:» munkatapasztalatai összege- ződnek. A tetőszerkezet ará­nyos kigondolásának, amely­hez nincs más személyi szá­mítógép, csak egy coUstok. Az ácsszekerce villanásainak, a kézifűrésznek, ahogy beleha­rap a fába. A macskaügyes­ségnek, amellyel Sanyi a fer- desíkú palatetőn mozgott, hogy a rögzítő palacsavarokat elhelyezze. A fandlinak, ahogy belemerül a malterosládaba, és vakolatot fröoosent a tégla­falra. A simítókanál te a simí­tódeszka gyöngéd suhanásai- nak, amelyektől egyenletes­sé simul a felifröccsent malter. És a nyírfaseprő ütő mozdu­latainak, amelyek meszes kő­part spriccelnek egyenletesen hófehérré varázsolva a tájba emelt zömök építményt. Ezek után persze valami tanulságfélének kellene kö­vetkeznie. Vagy erkölcsi in­telemnek. Arról, hogy milyen sok a lelketlen, figyelmetlen, slendrián munka körülöttünk. És hogy milyen magasra jut­hatnánk pedig, ha szépen dol­goznánk. Ha törekednénk ar­ra az örömre, amelyet semmi más, csak a jól végzett mun­ka adhat. De én azt remélem, hogy ez amúgyis következik mindab­ból, amit elmondtam. Feri bá­csi te Sanyi sokkal több van, mit gondolnánk; ha rosszul dolgoznak, nem is az ő aka­ratukon múlik, hanem mun­kafeltételeik és megbecsülésük hiányán. Erkölcsi intelem, vagy dörgedelem azokat a kö­rülményeket és személyeket illessen, amelyek és akik e hiányért felelősek. Amelyek te akik miatt oly ritkán mond­hatják a Feri bácsik és a Sa­nyik munkájuk befejeztekor: „Most pedig húzzuk be az evezőket. Járni fogunk egy ki­csit a vízen". Mint Örkény István egypercesében az író.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents