Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
« • PETŐFI NÉPE • IMS. április 30. IP Program öt évre A cimadó mondatot olvas- “ hattok négy napon keresztül a XIII. pártkongresszus elnöki emelvénye felett. E mottót nem az aktualitás szülte, nem csupán négy napra érvényes jelszó volt ez. E rövid mondatban egész történelmi korszak harcai, küzdelmei, feladatai, és azok tömören megfogalmazott programja tükröződnek. A lenini út az emberiség legnagyszerűbb céljához, a szocializmus kiteljesedéséhez vezet. A XIII. pártkongresszus a következő öt évre meghatározta feladatainkat, programot adott, körvonalazta a fejlődés lehetőségeit és irányát. Most azon van a sor, hogy a gyakorlatban megvalósítsuk a kongresszus határozatait. Hogy ezt miként tegyük, erre is kaptunk a kongresszustól útmutatást. Ma mindennél fontosabb úgy erősíteni tovább a pártot, hogy az a mind nagyobb követelmények között is megfeleljen vezető szerepe betöltésének, és ez sehol sem csorbulhassék. A döntő feltétele ennek a párt eszmei, politikai, cselekvési és szervezeti egysége. Ez közismert tétel, amit mindenki ért és elfogad, csakhogy a gyakorlatban, a mindennapokban nem mindenki követ. A párt nem valamiféle elvont fogalom, hanem egyének alkotta eleven szervezet, amely gondolkodó, érző, cselekvő emberekből áll. A párt egysége sem általában és elvontan jelenik meg, hanem konkrétan az egyes párttagok megnyilvánulásaiban, magatartásában, tetteiben. Amikor egységről, fegyelemről beszélünk, nem képzeljük a kommunisták egyfajta uniformizálását. Az egységes gondolkodás, elhatározás és cselekvés nem mond ellent a pártot összetevő kommunisták személyiségéből fakadó, csak az egyénre jellemző sajátosságoknak. Sőt, azokra építve lehetséges az, hogy mindenki a maga helyén, a tudása legjavát adva álljon helyt és dolgozzék a közös cél érdekében. Jp szméink elsajátítása s él- fogadása, politikánk követése, s az érte való kiállás, a tettekben testet öltő meggyőződés — és sorolhatnánk még a párt követelményeit — mind olyan tényezők, amelyek a kommunisták emberi értékeit is gazdagítják. Ezek hozzájárulnak a személyiség sokoldalú kibontakozásához, ki- teljesedéséhez, s a manapság oly sokszor hangoztatott önmegvalósítás igénye is így válhat reális lehetőséggé. Következésképpen a párt eszmei, politikai, erkölcsi követelményei, az egység és fegyelem igénye nem korlátozzák az egyént, nem nyirbálják meg az emberi személyiséget, ellenkezőleg, igaz értékekkel gyarapítják. Tekintettel arra, hogy a pártot az egyes kommunisták alkotják, az ő fejlettségi szintjük öszszegződik a pártban, annak vezető erejében, hatásában, tömegkapcsolataiban. Ezért oly fontos a párt minden tagjának törekednie arra, hogy megfeleljen a párttagsággal járó követelményeknek; ezek reálisak, teljesíthetők. A párt nem kíván emberfeletti dolgokat a tagjaitól. Ma kommunistának lenni nem jelent hátrányt, noha nem járhat megkülönböztető előnnyel sem. A párttagoktól valamivel többet vár el a párt és a társadalom, mint az átlag állampolgártól. Ez olyan többletben jut kifejezésre, mint a közügyek intézése, a közösség érdekében végzett társadalmi munka, a politikai célokért való bátor és önzetlen kiállás. S amit érte kapnak, az a megbecsülés, a tisztelet, az elismerés, ezek mind olyan emberi értékek, amelyeket sem felülről adományozni, sem pénzért megszerezni nem lehet. 'T’ ermészetesen ez nem el- lentétes azzal, hogy a párttagok is érdekeltek munkájuk végzésében, és azzal arányban kell, hogy részesüljenek az anyagi javakból. Igaz, velük szemben igény, hogy mindennapos teendőik ellátásában is példamutatóan helytálljanak a munkában, kezdeményezzenek, a közös tulajdont gyarapítsák és védjék, ismereteiket gazdagítsák. Olyan kedvező személyes tulajdonságokkal is rendelkezzenek, mint a szerénység, az őszinteség, az emberiesség, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenség, a hízelgés elutasítása. E tulajdonságok nagymértékben szolgálhatják, hogy a párt tagjai megfeleljenek a követelményeknek, s a pártegység és fegyelem ne csorbulják, sőt, a mind nagyobb feladatok és bonyolultabb körülmények mellett is tovább erősödjék. A párttagok személy szerint is tudatosan fejleszthetik és alakíthatják saját személyiségük kommunista jellemvonásait, de még inkább sokat tehetnek ebben a pártszervezetek, mint közösségek. Tudvalevő, hogy az egyének - formálásának legered-. ményesebb módja és lehetősége a közösség, hatása, a közösségben, és a közösség által folyó nevelés. A párttagok is a kommunista közösségek kohóiban edződnek és válnak igaz kommunistákká. A XIII. pártkongresszus rö** viden így összegzi feladatainkat „... mindenki a maga helyén egész tudásával, fegyelmezetten dolgozzon népünk boldogulásáért, szocialista hazánk további sikeres fejlődéséért”. Ha pártunk több mint nyolc- százhetvenezer tagja ezt az intelmet követi, biztosak lehetünk abban, hogy a jó úton, a lenini úton haladunk tovább. Takács Györgyné dr. az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese Nevezzük egyikőjüket M- nelc. Igazi neve rendőrségi aktákban porlad, temető keresztjén, oszlopán, kövén — ha van még kereszt, ha van még kő a síron, ha van még temető a sírral. Lehet M-je Molnár vagy Mayer, Míkolajczyk, McGregor, Marinelli, Mulligan, Mat- kovics, Mikola jev — apja, nagyapja, dédapja jöhetett Európa bármely szögletéből szegényként, üldözöttként, menekülőként, priusszal, vagy csak egyszerűen a kalandért, a könnyebb megélhetésért, az aranyért — a fiú, az unoka 1886-ban Chicagóban már M., azzá olvasztotta a „népek kohója". De kohóban nemcsak aranyat, vasat is többet készite-. nek. M. nem váltotta valóra apja reménységét, nem lett milliomossá, M. munkássá lett valamelyik vágóhídon, naponta munkaereje áráért. Nem lehetett nehéz rábeszélni, hogy 1886 május első napjaiban asz utcára menjen követelésével, a munkások követelésével M., a munkás. Ment az utcán, talán macskaköves volt az az utca, ment a chicagói macskaköveken, melyről még talán nem tudta, hogy az fegyver, a munkások fegyvere, az első napon a chicagói tüntetést szétverték, talán M. fejéből is fröccsent a vér azokra a kövekre, a sikamlós vörös követ talán nem tudta azon az első napon kifordítani M., aki talán meg is ijedt azon a napon, mint Öhogy megijedhetett azon az első napon az egész város, még a rendőrlovak, a lovakon a rendőrök, s még azok is, akik az utcákra vezényelték a rendőröket, akik az ablakokból lesték M-et a macskaköves úton. A bomba csak másnap robbant, másnap, amikor M. a munkások követelésével újra az utcára ment, hogy szembenézzen rendőrével, aki tegnap megkardlapozta, kapualjba űzte. Akkor robbant a bomba, — a senki bombája, az el nem vállalt bomba — amikor már M. elkapta tegnapi rendőre pillantását, amikor már a rendőr megértette, ma nem menekül el M., a munkás. Robbant a bomba, amikor tekintetük végképp összeakadt, amikor csak egymást látták már, s mindegyikük az engesztelhetetlenséget a másikban, a repeszt sem látták, mely megölte őket, csak összeakadt tekintetük vitte a hirt oda és vissza, egyre kisebb energiával; most meghalunk, aztán már csak az üres telefon sercegését hallották, aztán a semmit hallották, a halál is elválasztotta őket. M., a munkás május első napjaiban meghalt Chicagóban. A tüntetés szervezőit lefogták, négyőjüket kivégezték. De azóta M., a munkás minden évben újra az utcára vonul M-ért, a munkásért, aki meghalt jogos követeléséért, M-ért, önmagáért, munkájáért. Ment, akárhányszor is kardUspozták, ment az egész világon mindenkori igazáért, ment igazsága tudatában, majd ment igazsága birtokában is, mint ahogy megy ma, május első napján. Virággal a kézben ma gondolunk-e arra, hogy M., a chicagói munkás nyolcórás munkaidejéért ment az utcára? A mai békés tüntetésen jut-e eszünkbe, hogy van-e valami jelképes e nyolc órában. Rangját most magunknak kell munkánkkal megteremtenünk. Nem május elsején, de mindennapjainkban, nem rendőrökkel, nem munkáltatókkal szemben, de a munkások rendjének; a munka társadalmának becsületéért, a szervezett, tervezett, tudatos tevékenység közös hasznáért, mely túl évszázadokon, túl világokon egybeköti mindig az M.-eket, a munkásokat. B. L. USUS® MMfUS INGÁZÁS HELYETT Kunbaracsi vasasok, seprűgyártók Elégedett a MIZSESZÖV A falun átvezető út két ‘ oldalán takaros házak sorakoznak. Baracs- púszta sok-sok évtizede lakott hely, 1900-ban ötszáznégyen élték itt. A felszabadulás után, 1949-ben lett önálló község Kunbaraes néven, akkor már ezerhétszáznégyen vallhatták magukat oda valósinak. Dr. Zöldi Gáborral, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkárával a napokban a falu három és fél évtizedes múltjáról beszélgettünk. — Mi volt a község megalakulása óta a legnagyobb lépés? — kérdeztem. — Az, hogy megszűnt a külvilágtól való pusztai elzártság. Öt kilométeres bekötőút épült, s ez lehetővé tette buszjáratok indítá• Varga Béláné egyike a legügyesebb Iád aszeg ezőknek. sát. A fejlődés nem volt látványos és gyors. Sajnos, közben a lakók száma is csökkent, jelenleg mindössze hétszázhatvannyolcan laknak községünkben. Az évek során a többiek elköltöztek Kerekegyházára, Lajosmizsére, de élnek Dabason és Tatárszent- györgyön Is egykori kunbaracsiak. Ki hol találta meg a számítását. ..— Napjainkban milyen a falu arculata? — A belterületen 354 lakóház van, ezek száma növekszik. A törpevízmű építése 1964-ben kezdődött. Jelenleg a vízhálózat hosz- sza eléri a 3,4 kilométert, és 147 házból már nem kell a kútra menni vízért Napjainkban helyezik üzembe a száz köbméteres hidroglóbuszt, amely jelentősen javítja majd az ellátást. Járdáink hossza hat kilométerre nőtt. A lakosság egy része 170 tanyán él, közülük harmincban már villanyt is használhatnak. Van egy vegyesboltunk, ez biztosítja az alapellátást Melegkonyhás vendéglőnk kielégíti az igényeket, s ezeken kívül egy mozgóbolt is hozzájárul a szükségleték kielégítéséhez. Százötven a tv-előfize• Hirman László, a lakatosok csoportvezetője tíz évig járt naponta a fővárosba. tők száma, rádió pedig minden lakásban van. A gépjármű-tulajdonosok száma meghaladja a hetvenet és több mint száz motorkerékpár segíti a közlekedést. Naponta nyolc autóbuszjárat köt össze bennünket a „világgal”. A mozinkban hetenként két alkalommal van vetítés. Kilenc szakmában tizenöt kisiparosunk dolgozik. SOLT MELLÖL, A TELEKIÜdültetés, 1955-1985 Lapozgatom a Bács-Kiskun megyei Népújság és a Petőfi Népe megőrzött példányait. A sárguló hasábokon az akkori idők krónikásai így emlékeznek az üdülésre: „A Teleki-grófok egykori kastélyában, Solt közelében, a Duna partján foltnak a megyei tanács üdülőjének átalakításai, tatarozási munkálatai. Az 54 helyiségből álló, romantikus kastélyban szép előcsarnok, modern étkezőhelyiség és hangulatos tetőterasz áll majd az üdülő dolgozók rendelkezésére.” (1955. július 23.) „Nem hallgathatom el azt a nagy örömet, mely közelmúltban ért több munkatársammal együtt. Mihó Rozália, szakszervezeti bizalmi felkeresett bennünket a munkahelyünkön, és ott közölte velünk, hogy mehetünk Bujákra üdülni. Bizony, a nehéz munka és a sok éjszakázás után jól esett a pihenés. A bujáiéi üdülőben kiváló volt az ellátás. A dolgozók minden étkezésnél dicsérték a szakácsnéniket, akik délben és este ízletes ételekkel vártak bennünket. Sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. Azóta sokat meséltünk munkatársainknak, flolvári Mártának és Bakuló Adám- nénak, akik most mennek kétheti, boldog üdülésre.” (Sereg Eszter, Dúsnak víziszárnyastelep) (1955. augusztus 30.) LILLAFÜREDI LEVEL „Lillafüred hazánk egyik legszebb tája a Bükk-hegység gyönyörű Völgyében. Ma a Palota Szálló a SZOT üdülője. A A faburkolatos, faragványos, szönyeges termek foteljeiben dolgozók pihennek, szórakoznak. Boldogan sétálnak a parkban, gyönyörködnek a festői tájban. Dr. Bonczos L.-né levelező.” (1958. május 3.) i Mennyire különösnek, vagy inkább megkapónak tűnik ma már egykori kollégánk kecskeméti cipőgyári beszámolója ! Arról írt, hogy „Balogh Jánost, aki utántisztitó géppel csinosította a gyermekcipőket, napi 840 párat, csak az üb- elnök rábeszélésével tudták elküldeni üdülni." Az Alkotmányban foglalt, a pihenésről és az üdülésről szóló jog gyakorlását, mint a felszabadulás után oly sok mindent, ezt is tanulni kellett. Balogh Jani bácsit még küldték, menjen, pihenjen két hetet! Másoknak is új és kissé talán szokatlan volt eleinte a hétköznapi munka menetéből kevés időre kiválni. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár negyvenöt üdülő dolgozójából az egyik esztendőben öten ingyen tölthettek el fél hónapot szakszervezeti üdülőben. Máshol az volt a kedvezmény, hogy a vállalati üdültetés napi étkezési költségét személyenként 12-ről 8 forintra mérsékelték. Történt mindez abban az időben, amikor a gátéri Voro- silov Tsz kocsisa, Dóka Mihály elégedett embernek vallotta magát, miyel „háztartását hamarosan kiegészítheti tűzhellyel és rádióval." A ma embere, anyagi helyzeténél fogva, ennél jóval többet igényel magának a szervezet felfrissítését, a munkaképessége javítását célzó üdülésben is. Az Idegenforgalmi Évkönyv tanúsága szerint hazánk 3142 üdülőjébe 1983-ban csaknem egymillió-négyszázezren kaptak beutalót. Szűkebb pátriánkban, Bács- Kiskunban maradva, 90 üdülőben / ti- zenegyezer-ötszáznegyvenhat vendéget szállásoltak el 81 835 napra. Hasonló volt az arány 1984-ben is; jóllehet erről az esztendőről még nincsenek végleges adatok. A vállalati és szövetkezeti üdülők száma nem csekély. Ám ennek és a kétségbe aligha vonható statisztikai adatok ellenére, a szervezett üdültetésről eltérőek a vélemények. Egyesek szerint ezen a területen minden jó úgy, ahogy van. Mások viszont változást szeretnének, a pihenési alkalmak bővítését, azt, hogy még inkább kiteljesedjék a dolgozóknak e fontos alkotmányos joga. Hogyan állunk valójában? Az Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bizottsága elkészítette üdülési mérlegét. A magasépítésben, a vas- és szerelő-, valamint a faiparban foglalkoztatott tizenkétezer-h áromszáz szakszervezeti tag érdekképviseletében Keresztes Béla titkár elmondta: az elmúlt néhány évben az üdültetésre a szintentartás jellemző. Ez közelebbről annyit jelent, hogy' az említett, nehéz szakterületeken dolgozóknak körülbelül az egynegyede üdül évente. A fizikai állományban levők aránya ezen belül 64,8 százalék. . Vállalati üdülőjegyet tavaly 1347-en kaptak, köztük 532 gyerek. SZOT-beuta- lóval 1135-en pihentek, sportoltak és szórakoztak. A gyerekek száma azonban alacsony, háromszáznegyven volt. (1) Külföldi üdültetésben száztizenegyen vettek részt, szülők és gyermekek nagyjából fele-fele arányban. A kedvezményes SZOT-üdültetésben a csemetéket, úgy tűnik, a sor végére parancsolják. Miért kevés a nagycsaládos beutaló? — vissza-vissza térő gond ez manapság is. S miért romlott a SZOT- üdültetés színvonala a cikkünkben említett megyei szakszervezeti bizottság egybehangzó tapasztalata szerint? A kérdések annál is inkább indokoltak, mivel megyénkben az utóbbi tíz évben észrevehetően megnőtt az üdülési kedv. Márpedig, ha van kedv (igény), azt ki kell elégíteni. Akár helyi erőforrásból is. Az Alkotmány garantálta jog érvényesítésének nemcsak a SZOT lehet az egyedüli letéteményese! Mint utaltunk rá: sok vállalatnak, szövetkezetnek van saját üdülője. Közéjük tartozik a BÁCSÉPSZER és a DUTÉP. Az előbbi Zalakaroson épített egyet, gyógyvíz mellett, ahol a vállalatnál már régebben dolgozó építőmunkások a kedvezményesen megállapított költségnek is csak a felét fizetik térítésként., A helyi tartalékok feltárásában a dolgozók és családtagjaik üdültetésében haladunk előre. A Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat ez évben egyezséget kötött csereüdültetésre az egyik NDK- beli nagyvállalattal. Eszerint június 19-től július 2-ig — családtagjaikkal együtt — a DUTÉP-től negyvenen nyaralnak majd a Berlintől északra fekvő Lychenben, míg a partnervállalat csoportja a bajai és a kecskeméti DU- TÉP-munkásszállodában lakik majd. — Szállodai körülményekkel várjuk őket! — mondják nem kis büszkeséggel a vállalatnál. Jó érzéssel gondolok rájuk és mindazokra a dolgozókra, akiket már nem .küldenek” üdülni, mint annak idején Balogh Jani bácsit a cipőgyárból. Kohl Antal — Az ifjúság? — Esti szórakozásra viszonylag kevés a lehetőség, de fellendülőben van a sportélet. Három éve alakult a sportkör, 35—40 fiatal tagja a labdarúgók és kézilabdázók szakosztályának. Társadalmi munkában öltözőt építettek, most lesz az avatása május 1-én. Három évvel ezelőtt sikerült létrehozni az iskolai napközit, 30—35 gyerek tölti ott hasznosan az idejét. Ami az általános iskolai oktatást illeti, ezzel kapcsolatban még gondjaink vannak. Jelenleg hgt pedagógus foglalkozik hetven gyermek oktatásával négy tanteremben. Szeretnénk jövőre újabb két tanteremmel bővíteni iskolánkat, s reméljük, a megyéi tanács is segítségünkre lesz ebbéri, — Miből élnek a kunbátáiélakT — Sokan dolgoznak a ladány- benei Rákóczi Szakszövetkezetben, vannak, akik a háztáji gazdaságukban sertéshizlalással, zöldségtermesztéssel foglalkoznak, de naponta száztízen ingáznak. A lakosság itthontartásában jó segítséget jelent az a kis üzem, amelyet a lajosmizsei MIZSESZÖV létesített... A község egyetlen ipari üzemében Csordás Lajos telepvezetőtől hallottam: — A szomszédban lévő házamat 1971-ben építettük. Azelőtt 17 évig dolgoztam a Volán Vállalatnál, majd háztáji agromónus- ként tevékenykedtem. Amikor 1982-ben lehetőség nyílt ennek ■ munkakörnek az ellátására, vállaltam. Hat lakatos látott először munkához, később megkezdte munkáját a faipari trészleg is, majd hozzáláttunk a seprűk készítéséhez, Jelenleg negyvenötén vagyunk, s dolgozóink nagy része azelőtt hosszú évekig ingázó volt.' Ügy érzem, egyre jobban összeszokik a kollektíva és szövetkezetünk számít a munkánkra ... Sipo$ Mihály, a lajosmizsei MIZSESZÖV elnöke elismeréssel szólt a 'kunbaracsiak munkájáról: — A múlt évben már 29 millió forint értékű, igen jó minőségű termékkel segítették árbevételünk növelését. Az élelmiszer- ipari berendezéseket gyártó vasasok, a ládaösszeállító faiparosok és a seprűkészítésben részt vevők jól elsajátították a szakmai fogásokat, exportképes termékek kerülnek ki a telepről. Opauszky László
