Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1985. április 22. Pravda-cikk a norvég döntésről NYOLCVANNAL TÖBB SZERVEZET TÁMOGATJA AZ „ÁPRILIS AKCIÓ” MOZGALMAT Tömeges tiltakozások az Egyesült Államokban Idejében megtett ésszerű lépésnek minősíti szombati számában a Pravda azt a norvég döntést, amellyel Norvégia — a NATO- tagál'lamok közül elsőiként — elutasította a részvételt az Egyesült Államok „hadászati védelmi kezdeményezés” néven ismert űrfegyverkezési kutatási programjában. Mint a lap emlékeztet, Norvégiában öt hónap múlva parlamenti választásokat tartanak, s a kormánykoalícióban részt vevő pártok vezetői nem hagyhatták figyelmen kívül a lakosság többségének elutasító magatartását. A Ny Tid című norvég lapra Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: Több ezren tüntettek Párizsban vasárnap délután az európai nukleáris leszerelésért küzdő bizottság felhívására. A tüntetők a Nemzetgyűlés, a hadügyminisztérium és az 'atomenergiabizottság épületei között több kilométeres „élő láncot” alkottak, s tiltakoztak a nukleáris fegyverkezési verseny, a neutronbomba gyártására irányuló tervek és francia televízió múlt csütörtök esti adása ellen. hivatkozva a Pravda megállapítja: — Az észak-európai ország lakosságának túlnyomó többsége politikai önállóságot és az atomkatasztrófa veszélyével terhes amerikai tervek határozott elítélését követelte a kormánytól. A Pravda kommentárja szerint egy másik észak-európai NATO- tagállam, Dánia is ellenzi a világűr militarizálásának amerikai elképzeléseit. A Folketing, a dán parlament szavazattöbbséggel felszólította a kormányt, hogy lépjen fel a világűr militarizálása, valamint Dániának az űrfegyverkezési kutatási programban való részvétele ellen. Ez a hidegháborús hangvételű televíziós program, amely a nemzetközi légkör megrontására és fegyverkezési verseny népszerűsítésére irányult, széles körű tiltakozást keltett Franciaországban. Francia fiatalok egy csoportja tüntetést rendezett Yves Montandnak, e program kommentátorának a lakása előtt. Kartonból készített „rakétát” erősítettek a lakás egyik ablakára, majd ezt kiáltották: „Nem akarunk öngyilkosjelöltek lenni, békét akarunk Európa minden népe számára!” Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai főváros a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom csúcspontja óta nem látott még olyan tömegtüntetést, mint ami vasárnap vonult végig Washington központján, a Fehér Háztól a törvényhozás épületéig, a Capitoliumig. Még a rendőrség is 26 ezerben adta meg a felvonulók számát, az „Április akció” nevű mozgalom szerint azonban mintegy félszázezren vettek részt a megmozduláson. Hasonló tüntetésekre került sor az Egyesült Államok más városaiban is — a legnagyobb szabásúra San Franciscóban, ahol a résztvevők száma ugyancsak meghaladta az ötvenezret. A megmozdulások résztvevői tiltakoztak az Egyesült Államok közép-amerikai politikája, különösen nicaraguai intervenciós próbálkozása ellen, követelték a nukleáris fegyverek azonnali befagyasztását és a fajüldöző délafrikai rezsim támogatásának megszüntetését. A felvonulók egyúttal tiltakoztak a Reagan- kormány szociális politikája ellen, munkát, a meglevő szociálpolitikai intézkedések megvédését sürgették. Az Április akció nevű alkalmi koalícióban több, mint nyolcvan különböző szervezet vett részt, köztük egyházi, politikai, társadalmi szervezetek, nagy amerikai szakszervezetek — például a fémipari munkások, a dokkmunkások, a kórházi alkalmazottak szakszervezete. A megmozdulást támogatásáról biztosította az Egyesült Államok Kommunista Pártja, amelynek képviselői ugyancsak ott voltak a menetben. A Capitólium előtt megtartott gyűlés fő szónoka Jesse Jackson volt, aki felszólította a tüntetés résztvevőit, hogy igaz céljaik érdekében folytassák a tiltakozást. Az Április akció számos résztvevője az amerikai fővárosban maradt, ahol hétfőn reggel a Fehér Ház előtt akarnak tiltakozó akciót végrehajtani. Más csoportok a törvényhozás tagjait keresik fel, hogy átnyújtsák nekik az akcióik céljait ismertető leveleiket és mozgalmuk támogatására szólítsák fel őket. Béketüntetés Párizsban NAPI KOMMENTÁR Messzevivő út Az évezredes mondás szerint minden út Rómába vezet. Akkoriban valóban az itáliai főváros volt a „világ közepe", ahonnan a környező tartományok ügyes-bajos életét irányították. Mostanra megváltozott a helyzet, Róma korántsem játszik akkora szerepet a világpolitikában, mint korábban. Erich Honecker ma kezdődő kétnapos látogatása mégis figyelmet érdemlő, jelentős esemény. A Német Szocialista Egységpárt főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke Bettino Craxi tavalyi.utazását viszonozza. Mégsem tekinthető formális protokoll- esejnénynefc ez á mostani vizit. A nagy tekintélynek örvendő NDK- beli politikus most tárgyal első ízben az olasz kormányfővel, s ez a kétoldalú kapcsolatok javulásának kétségtelen fokmérője. Másrészt a nemzetközi életben tapasztalt feszültség után az általános világpolitikai helyzet tükröződik az egyre szaporodó kelet—nyugati tárgyalásokban, a bővülő kapcsolatrendszerben. Néhány héttel a Varsói Szerződésnek a lengyel fővárosba tervezett csúcsértekezlete előtt a szervezet egyik tagjának képviselője a NATO részét képező országba utazik: ez szintén olyan körülmény, amelyről nem szabad elfeledkezni az értékelés során. A fegyverkezési hajszának a NATO által kényszeritett újabb fordulója jelentősen növeli a háborús veszélyt, s ezen az utóbbi hónapokban mutatkozó hangsúlyváltozások sem segítettek. Ezért Erich Honecker látogatásának és tárgyalásának fő célkitűzése is a béke megerősítése Európában, a legnagyobb fenyegetésnek kitett kontinensen. Ha ma már nem is vezet Rómába minden út, kétségtelen, hogy a párbeszéd, a tárgyalás, a kölcsönös érdekek figyelembevétele visz a legmesszebbre. Ennek a hosszú ösvénynek egy szakasza most éppen Rómán vezet keresztül. Reméljük, lesz folytatása, s az érdekeltek végig is akarnak menni rajta. Horváth Gábor Pillantás a hétre Április, e szeszélyes hónap a világpolitikai események egész sorával búcsúzik. Á heti előrejelzésekben böngészve számos fontosnak ígérkező fejlemény kelthet érdeklődést. HÉTFŐ: Nem sokkal moszkvai tárgyalásai után ezúttal Washingtonba látogat Hans van den Broek. holland külügyminiszter. Hazája az utolsó NATO-tagállam, amely még nem mondta ki a végső szót az amerikai rak éta telepítés ügyében. KEDD: Az előzetes menetrend szerint véget ér a szovjet—amerikai tárgyalássorozat első fordulója Genf ben. A nukleáris és űarfégyverekkel foglalkozó-megbeszélések a felek megállapodása szerint bizalmas jellegűek. Így nemigen lehet tudni, milyen kérdésekben sikerült haladást elérni az eddigi munka során. SfZERDA: Bandungban a harminc esztendővel ezelőtti konferencia évfordulóján az el nem kötelezett országok többsége képviselteti magát az ünnepi tanácskozáson. CSÜTÖRTÖK: Csőn Tu Hvan. dél-koreai elnök az Egyesült Államokba .látogat. Áz utazást és a vele járó publicitást. támogatást a diktátor azzal érdemelte ki. hogy hazaengedte Kim De Dzsung ellenzéki politikust. PÉNTEK: Kábusz Bin Szaid ománi szultán hivatalos látogatást tesz Egyiptomban. A reakciós egyeduralkodót — hazája Washington- egyik leghűségesebb szövetségese a térség, ben — nyugtalanítják a legutóbbi szudánl fejlemények. SZOMBAT: Laurent Fabius, francia miniszterelnök hivatalos látogatásra Rabatba érkezik. A marokkói fővárosban nyilván szó esik majd a volt francia gyarmat és az anyaország gazdasági kapcsolatairól, köztük a marokkói vendég- munkások ellen folyó francia- országi szélsőséges kampányról. Kiújultak a harcok Libanonban BEJRÚT búét kiújultak a harcok a dél-libanoni Szidon városának térségében, miközben a megszálló izraeli egységek az ország legdélibb részén új katonai erődítmények építésébe kezdtek. Jobboldali keresztény milicls- ták szombaton ágyúzni kezdték a. kikötőváros különböző pontjait. A támadásnak 11 halálos és sok sebesült áldozata van. A bejrúti lapok vasárnap arról tudósítót, tak. hogy izraeli katonai egységek az elmúlt napokban, harckocsik és tüzérség támogatásával, az ország déli csücskén újabb állásokat foglaltak el, és a Haszbaja—Mard. zsaju vonal. mentért 5t katonai támaszpont építésébe kezdtek. Az új erőditményrendszer létrehozása — az izraeli határtól 10—15 kilométerre északra —. arra utal, hogy az izraeli hadvezetés libanoni területen katonai övezetet akar kialakítani. NATO-ellenes merénylet Belgiumban Egy magát szélsőbaloldalinak feltüntető terrorista szervezet szombat hajnalban robbantásos merényletet követett el az Atlanti Közgyűlés (a NATO parlamenti szerve) irodája és a NATO- társaságok szövetsége közös épülete ellen Brüsszel belvárosában. A robbantás megrongálta az épületet, de személyi sérülést nem okozott. A merényletet névtelen telefonáló útján egy — eddig ismeretlen —, magát „Proletárakció Forradalmi Frontjának” nevező szervezet vállalta NATO-ellenes jelszavak kíséretében. A terrorcselekmény a jelek szerint folytatása annak a múlt év októberében kezdődött merényletsorozatnak, amely Nyugat- Európa országaiban szélsőbaloldali köntösben lép fel, és katonai létesítményeket, valamint az Atlanti Szövetség hivatali épületeit veszi célba. ENSZ-társaságok eszmecseréje PNEUMATIKUS KISGÉPEK BAJÁRÓL A feladatmegoldó önállóság a fontos (Folytatás az 1. oldalról.) pontból jól megérti egymást, 'a műszaki, gazdasági tényezők pedig a jelenlegi szervezeti forma fenntartása mellett szólnak. Az igazgató szavait erősíti meg az is, hogy a gyár — melynek éves terve 596 millió-forint — az első negyedévben 148 milliós termelést valósított meg, több mint hárommillióval meghaladva az erre az időszakra, tervezettet. A jó eredményhez az is hozzájárult, hogy a gyárat — miúel szenes kazánnal fűt — nem sújtották az év eleji gázkorlátozások. A szenet, ha nehezen" is, de sikerült elegendő mennyiségben beszerezni. Újdonság, hogy a Rába-MAN motorszerelvények, vasúti veretek, Zsiguli-szűrők és nyomásszabályozók mellett az idén piacra dobják azt a pneumatikus kisgépcsaládot, amelyet a francia G. Renault Nantes cégnek a hasonló berendezésékhez szállított alkatrészgyártásiban szerzett tapasztaltatok alapján maguk fejlesztették ki. A pneumatikus kézi fúrót, Csiszológépet és revétlenítőt főleg azok az ipari üzemek alkalmazhatják majd, amelyek eddig ezeket a berendezéseket tőkés importból szerezték be. B. F. I. öt napot töltött hazánkban Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyság ENSZ Társaságának küldöttsége — Malcolm C. Harper főtitkár vezetésével. Tárgyalásokat folytattak Gömbös Ervinnel, a Magyar ENSZ Társaság főtitkárával, és a társaság más tisztségviselőivel az ENSZ megalakulásának 40. évfordulójával kapcsolatos különféle rendezvények előkészületeiről. Megállapították, hogy ezt az alkalmat arra is fel kell használni, hogy a tagállamok ismét elkötelezzék magukat az alapokmányban lefektetett célok és elvek megvalósítása mellett, fokozottabban támogassák és erősítsék a világszervezetet. Szükség van arra is( hogy a közvéleménynek reális képe legyen az ENSZ szerepéről, elért eredményeiről és sikertelenségeiről is. Az ENSZ-társasá- gok jelentős mértékben segíthetik e célok elérését, javaslataikkal hozzájárulhatnak a világszervezet hatékonyságának javításához. A delegációval megbeszélést folytatott Horn Gyula, az MSZMP KB tágja, külügyminisztériumi államtitkár, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, valamint Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A delegáció — amely vasárnap visszautazott Londonba — Itt- tartózkodása során ellátogatott Bács-Kiskun megyébe is. (MTI) Á lenini életmű üzenete ® Szülővárosában, úljanovszkban. a Volga meredek partján emelkedik Lenin bronzból készült Kobra. A vállalkozó szellem ma egyre inkább áthatja egész társadalmunk életét, magát a politikát is. Követelménnyé vált, hogy a politika kezdeményezzen, kockáztasson, vállalkozzon, hiszen csak Így vezérelheti, dinamizálhatja eredményesen a társadalmat, a gazdaságot. Hogy milyen a gazdasági vállalkozó, nagyjából már tudjuk. Hogy milyen a politikai, forradalmi vállalkozó, ezt megtudni eléggé vissza kell menni a történelemben. Akit példaként megidézhetünk, 115 évvel ezelőtt született, de eszméi a maguk teljességében és sokszínűségében számunkra most kezdenek valóra válni. Leninről van szó, a forradalmi vállalkozóról, aki nem félt a jelentős lépésektől, fordulatoktól, de mindig óvatos, megfontolt volt; aki kockáztatott, de nem hazárdíVozott, kalandor-akcióktól mindig óvta elvtársáit. Az elméletet — saját elméletét is — szüntelenül szembesítette a valósággal, a feltételezett körülményeket a ténylegesen kialakultakkal. Régebbi elgondolásaihoz csak a cél, a stratégia vonatkozásában ragaszkodott szilárdan <— az eszközök, a módszerek tekintetében rugalmas volt. A várható eredményt mindig szembeállította az előrelátható áldozattal a késedelem kockázatával. Amikor egy győzelmes mozgalom éppen offenzívában, fellendülőben van, ez az óvatosság nehezen ■ magyarázható, bármi- - lyen ésszerű is. Nehéz ma már elgondolni, mekkora kockázat volt 1919-ben úgy dönteni, hogy a parasztgazdaságokhoz nem nyúlnak, pedig ezek melegágyai voltak akkor a batyuzásnak, a spekulációnak, szétzilálói a mezőgazdasági termékek állami elosztásának. &s mekkora kockázat lett volna akkor a paraszti kisgazdaságokhoz radikálisan hozzányúlni!' A forradalom nem szereti a reformot, a kis lépéseket. Mégis amikor eljött az Ideje, Lenin a nagy rohamok helyett a reformokat javasolta, a kisáruterme- lés lerombolása helyett a kereskedelem, a kisvállalkozás, a kls- kapitalizmus felélénkítését tűzte napirendre. A legnagyobb óvatosság, megfontoltság, : körültekintés éppen az offenzívák Idején szükséges. Hiszen lehet egy gyors akcióval látványos eredményt elérni, de az akció csak akkor ésszerű, ha elérése nem túl drága, és ha a vele elért hatalmi pozició megtartható. 1917. júniusában úgy tűnt, hogy a bolsevikok átvehetik a hatalmat. A bolsevikok ugyan már érettek voltak erre, de a nép nagy többsége még nem. Lenin — a vállalkozó — óvatos volt és higgadt: nem engedett a kísértésnek, nem kellett neki a szinte tálcán kínált hatalom. Tudta, hogy a hatalom csak a szovjeteké lehetne pillanatnyilag, nem a párté. Mit is kezdtek volna a hatalommal, ha az ország többsége még nincs velük? Harcoltak volna a népért a nép ellenében? Lenin ezt nem vállalta. Lunacsarszkij „a kompromisz- szumok zsenijének" titulálta őt. Volt is ebben valami: tudta,hogy az eszközt, a módszert, az időpontot nemcsak a cél határozza meg, hanem a konkrét helyzet is. Szeptemberre beérett a helyzet: a parasztok is, a katonák is lá- zongani kezdtek. Űj helyzet állt elő, amelyben már nem a nép ellenében kell vezetni a forradalmat. Szeptember 1-én Lenin felajánlotta a mensevikeknek és a szociálforradalmároknak, hogy vegyék át a hatalmat. Két héttel később már leszögezték: most már csak egyetlen út van, a fegyveres felkelés. Míg júliusban óvatosságból nem tört hatalomra, most óvatosságból — a soha vissza nem térő pillanat elszalasztásának veszélyétől tartva — a hatalomátvétel mellett döntött — a vértelen forradalom mellett. 1921-ben jöttek Lenin számára a bonyolultabb Idők: gyors ütemben meg kellett javítani a parasztság helyzetét. Nagyjából ugyanúgy vetődött fel az „elvhű” kommunisták részéről a kérdés, mint nálunk a 70-es években: milyen munkáshatalom az, ahol a paraszt él jobban? A válasz is nagyjából egyforma volt: akkor él jól a munkás, ha jól ól a paraszt; akkor él jól a város, ha jól él a falu. Semmiféle frázis nem változtatja meg ezt a képletet. Aki az elméletet nem szembesíti folyamatosan a gyakorlattal, az a dogma hatalmába kerül. Nem mindig jönnek be azok a feltételezések, amelyekre a korábban kidolgozott elmélet alapul. Szépnek tűnt például az az elképzelés, hogy a t nagyipart gyorsan helyreállítják; hogy a munkásság és a parasztság között — szinte a kereskedelem kikapcsolásával — létrejön a szükséges és tervszerű termékcsere. Kiderült azonban, hogy a nagyipar helyreállítása késik, az ipar és a mezőgazdaság közötti kereskedelem hiánya a város és falu számára egyaránt elviselhetetlen, tehát hogy helyre kell állítani a kisipart, a kereskedelmet; fejleszteni kell a parasztság, a kistermelők és kereskedők vállalkozókedvét, kezdeményezését, önállóságát. „Támogassuk a kisipart, amely a paraszti mező- gazdaságot szolgálja, és elősegíti felemelkedését. Támogassuk bizonyos mértékben állami nyers- ! anyag-kiutalásokkal is. A leg- ; nagyobb bűn: feldolgozatlanul hagyni a nyersanyagot” — írta Lenin 1921. áprilisában. Sok lépés akkor visszavonulásnak, kompromisszumnak tűnt. Nálunk még ma Is hányán féltik a szocializmust a reformoktól. A szovjethatalom éveiben ez még inkább így volt. Támadták Lenint a sok lavírozás, taktiká- zás, reformlépés, kompromisz- szum, cikkcakk miatt. Nem tudott erre mást mondani, mint hogy a célban nincs kompro- misszum, de az eszközökben, módszerekben, időpontokban igen. A kompromisszumokról lemondani olyan, „mintha egy még ki \ nem kutatott, és eddig hozzáfér- ' hetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikkcakkos vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt, és különböző irányokat próbáljunk meg” —irta Lenin 1920-ban. A vállalkozó politikus, a kéz- j deményező, kockáztató államférfi akkor szokott bajba kerül- ; ni, amikor jön a hétköznapi ap- rómunka, amikor már nem olyan erős a forradalmi hév és lendület. A nagyvonalúság, a globális megoldás,, a felülről való szervezés kevésnek bizonyul az aprómunka korszákéban. Vállalkozni arra kell, amire nincs recept* „Egyetlen olyan könyv sincs, amely a kommunizmus idején fennálló államkapitalizmusról szólna. Még Marx sem gondolt rá, hogy akár csak egy szót is Írjon erről a kérdésről, s meghalt anélkül, hogy egyetlen pontos idézetet és megcáfolhatatlan útmutatást hagyott volna hátra erre nézve. Így hát most magunknak kell kievickélnünk a bajból” — mondta Lenin a párt XI. kongresszusán 1922-ben. Talán a mai Magyarországnak könnyebb a dolga? Valahol is meg tudjuk nézni a klasszikusoknál, ml a teendő az inflációval, a gazdasági növekedés megtorpanásával, a technikai elmaradással, a nem kielégítő jövedelmezőséggel? A mi pártkongresszusunkon is elhangozhattak volna a lenini szavak: „Jövedelmező-e vagy nem jövedelmező, beválik-e vagy nem válik be? A hétköznapi kérdések kellős közepébe jutottunk, és ez óriási vívmány, A szocializmus most már nem a távoli jövő kérdésé,* í nem valamilyen elvont elképzelés, nem valami szentkép ... Mi a szocializmust bevittük a mindennapi életbe és ott kell eligazodnunk. Ez napjaink, ez korunk feladata”. ’ A vezető politikus napjainkban már nemcsak politikai vállalkozó, nemcsak kezdeményező, kockáztató forradalmár, hanem gazdasági — népgazdasági — vállalkozó is. A hatalmi politika a gazdaságpolitikát, ez a gazda- ; Ságot, a gazdaság pedig közvetlenül a jólétet szolgálja. Gazdaságunk élénkítése, dinamizálása, felgyorsítása nem nélkülözheti a politikai vállalkozást és vállalkozókat. A defenzív (védekező), restriktiv (visszafogó) és a deflációs (mindenütt pénzszűkét teremtő) gazdaságpolitikát csak a lenini vállalkozás szellemében vállhatjuk fel egy offenzív, tar- taíékfeltáró és mozgósító, belső erőkre építő, a kisvállalkozásokat és nagyvállalkozásokat egyaránt támogató, ennek kedvező keretet adó gazdaságpolitikával, gazdaságirányítással. Ez a ma üzenete számunkra, de ezt mond- i ja Lenin is egész életművével. Dr. Pirityi Ottó a közgazdaságtudományok kandidátusa
