Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

f

MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról.)

bályokat. Meghatároztuk benne a művelődéshez való állampolgári jog érvényesülésének módozatait, a nevelésben-oktatásban résztvevők jogait és kötelessége- ' it. Jogi eszközökkel is biztosítani kívántuk az óvónő, a tanító, a tanár, a főiskolai, egyetemi oktató és kutató helyét és szerepét önállóságát és felelősségét hivatása ellátásában. Fontosnak tartottuk a diákönkormányzat működésének jogi biztosítását is. Külön törekedtünk arra, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók sajátos helyzetét, felnőtt voltukat és egyben hallgatói státusukat egyszerre vegyük tekintetbe, és ezen az alapon határozzuk meg tanulmányi, szociális, művelődési viszonyainkat és lehetőségeinket.

A törvényjavaslat nyomatékkai szól a család, a szülők jogairól és kötelességeiről. A család funkciója pótolhatatlan a nevelésben. A javaslat után a nagyobb közösségek, a gazdasági és társadalmi szervezetek felelősségére is az ifjúság nevelésében.

Látnunk kell, hogy a nevelés nem egyedül az iskola ügye, de mi itt'hangsúlyozni akarjuk, hogy az iskoláé.' is. A javaslat kiemeli a fejlesztési programnak azt a szándékát, hogy az általános n iskolát állítsuk a munka középpontjába, mint az alapozó képzés intézményét, amelynek nevelés-oktatási munkáját színvonalasabbá, eredményesebbé, hatékonyabbá kell tennünk, mert ez a fejlesztés alapfeltétele.

A törvényjavaslattal először szabályozza oktatási törvény a nemzetiségi nyelven való oktatást. Egész nemzetiségi politikánk szempontjából alapvető fontosságú a nemzetiségek Alkotmányunkban biztosított jogainak érvényesítése az oktatás eszközeivel.

A javaslat humanista szelle- mének'egyik megnyilvánulása a fogyatékos és hátrányos helyzetben lévő gyermekekkel, fiatalokkal való törődés, gondoskodás jogi kereteinek meghatározása. E szempontból is újítunk, nemcsak a jogok meghatározása, hanem a továbbtanulási lehetőségek megadása tekintetében is.

A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatban a törvényjavaslat az óvodák, közoktatási intézmények felelősségét hángsú- , ly.özza, s meghatározza a gyér- mek- és ifjúságvédelemből, rájuk háruló feladatokat. A törvényjavaslat által előirányzott szervezeti intézkedések egyik lényeges célja a köz- és felsőoktatás demokratizmusának fejlesztése. Ezt szolgálja a nevelőtestületek jogkörének kiszélesítése, a tartalom, a módszerek, de az intézmények vezetése szempontjából is.

Az irányítás szabályai

Az egyetemeken polémia folyt arról, hogy miként érvényesül — mindenekelőtt a személyi kérdésekben — az intézmények önállósága. A demokrácia érvényesítése nemcsak az adott intézmény ügye, hanem a szélesebb tudományos és szakmai közvéleményé is.' Ezért az egyetemi kinevezéseknél és megbízásoknál a Magyar Tudományos Akadémia bizottságai és testületéi véleményét kérjük ki. E vélemények alapján egyes esetekben a Minisztertanács, más esetekben az illetékes miniszterek a kinevezők, illetve megbízók. A javaslattétel joga továbbra is az egyetemeké, és a főiskoláké, s ezt a velük együtt beterjesztett módositás szó szerint is kimondja — hangsúlyozta Köpeczi Béla.

Erősíteni kívánjuk az oktatási intézmények és á külső világ közötti kapcsolatokat.

A törvényjavaslat meghatározza az irányítás alapvető szabályait.

— Az oktatás ágazati felelőse a művelődési miniszter, ami azt jelenti, hogy biztosítja \az oktatáspolitika egységes érvényesülését, a nevelés és az oktatás tervszerű fejlesztését, elvi "egységét. Az irányításban a szakmai oktatás szempontjából osztozik közép- és felsőfokon más miniszterekkel. Minden szakminiszternek egyetértési joga lesz a szakoktatás tartalmi kérdéseiben és a szakmunkásképzési alap megfelelő részének felhasználásában; a szakok, szakmák, a szakmai követelmények meghatározásában.

Űj mozzanat, hogy a szakminiszter dolgoztatja ki a szakmai tantárgyak" tanterveit, tankönyveit. meghatározza a vizsgáztatás és a képesítés szakmai követelményeit.

A középfokú szakoktatás irányításában a szakminisztériumok és a vállalatok együttműködése az egyik alapfeltétele annak, hogy az oktatás és nevelés munkája megújuljon. A minisztertanácsi végrehajtási rendelet lehetőséget nyújt arra is, hogy vállalatok szakmunkásképző iskolát tartsanak fenn.

A felsőoktatási intézmények

irányítása megoszlik, mert több miniszter közvetlenül irányít felsőoktatási intézményeket. Irányító jogkörüket önállóan gyakorolják, abban a művelődési miniszter csak az egész oktatást érintő fő kérdésekben kap egyetértést, illetve véleményezési jogot. A szakképzési célok meghatározásában, a tantervi irányelvek kidolgozásában az eddiginél nagyobb szerepet kap a Magyar Tudományos Akadémia.

A szakmai viták szóvá tették az oktatás ingyenességének kérdését. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya arról rendelkezik, hogy az állam a művelődéshez való jogot — többek között — az ingyenes és kötelező általános iskolával valósítja meg. A javaslat az ingyenesség fogalmát fenntartja, feltételezve, hogy az állam az iskoláztatás költségeiből a jelenleginél többet vállalhat magára, ha a népgazdaság teherbíró képessége ezt lehetővé teszi.

A javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, hogy minden gyermek a 16. életévéig tanköteles. A tankötelesek 95 százaléka végzi el az általános iskolát, és a végzettek ugyanennyi százaléka továbbtanul középfokú iskolában. Akik nem jelentkeznek középfokú oktatásra — a javaslat alapján, engedéllyel — más oktatásban való részvétellel is teljesíthetik tankötelezettségüket, tanfolyamokon és gyakorlati foglalkozásokon vehetnek részt, illetve indokolt esetben felmentést kaphatnak.

vitája

Gárdái Zoltánná (Komárom m.

8. vk.), az esztergomi Hell József Szakközépiskola igazgatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója hozzászólásában elmondta egyebek közt, hogy a hátrányos helyzet leküzdése, az esélyegyenlőség megteremtése és a tehetségek felkarolásának kérdése jobbító szándékú vitát váltott ki a bizottságok együttes ülésén. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozás nemcsak szociálpolitikai, hanem fontos oktatáspolitikai 'kérdés is. Az esély- egyenlőség megteremtésének, a tehetséggondozásnak alapvető fontos feltétele, hogy megfelelő létszámú, a feladatok ellátására jól felkészült pedagógus dolgozzék. Ez az igény már a fejlesztési program előterjesztésében is megfogalmazódott.

Ezt követően a képviselőnő az oktatásról szóló törvényjavaslat új vonásairól szólt. Mint mondta, a tervezet részletesen és egységesen rögzíti a jogok és kötelességek rendszerét. Ezzel nemcsak megerősíteni szándékozik az intézmények demokratikus elvű működését, valódi alkotóműhellyé válását, hanem felkészíti a fiatalokat későbbi állampolgári kötelességük teljesítésére és jogaik gyakorlására.

Szurgyi Istvánná (Szolnok m., 3. vk.), a Rákóczifalvi Általános Iskola igazgatója hangsúlyozta: — Az eddigi túlszabályozottság megszűnésével jelentős idő, energia szabadul fel, amit a nevelési-oktatási intézmények vezetői alapvető feladataik jobb ellátására, az alkotó pedagógusközösségek kialakítására, összetartására és a nevelőmunka hatékonyabb irányítására fordíthatnak.

Szabó Imre (Hajdú-Bihar megye 15. vk.), a megyei tanács elnöke felszólalásában a többi között arról beszélt, hogy napjainkban a társadalmi, gazdasági igények változása miatt egyre nagyobb szükség van a korszerű képzettségű szakemberekre. Miután az új oktatásfejlesztési elképzelések hatása csak hosszabb távon lesz érzékelhető majd, javasolta; mielőbb kezdődjék meg a jelenleg már pályán dolgozó szakemberek át- és továbbképzése országos program alapján. Hasonlóan fontos feladat a pályára való alaposabb felkészítés és az átfogó gondolkodás készségének kifejlesztése. Ennek érdekében célszerű lenne az egyetem, főiskola elvégzése utáni gyakornoki idő kötelező bevezetése — mondotta.

Czibere Tibor (Borsod m. 3. vk.) akadémikus, egyetemi tanár, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora kiemelte a nevelési, oktatási intézmények működésének azt az alapelvét, miszerint feladataikat a tanulók és hallgatók cselekvő részvételével, azok közösségeivel együttműködve látják el. így érhető el — mondotta —, hogy a nevelésben, oktatásban részesülők ne csak befogadói legyenek az ismeretközlésnek, hanem képesek ■ legyenek önálló ismeretszerzésre, önművelésre, tehát alkotó közreműködésre a nevelő-oktató folyamatban. Ennek a közép- és felsőfokú oktatásban különösen nagy a ' jelentősége. A képviselő figyelmeztetett arra, hogy a felső- oktatási intézményeket az eddigieknél sokkal nagyobb arányban kell bevonni a központi kutatási

Program a fejlesztésre

A Minisztertanács a fejlesztési program elfogadása kapcsán vállalta; a közoktatás fejlesztésére társadalmi-gazdasági programot dolgoz ki, amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfelelő számú tantermet, most már nemcsak az általános iskolában, hanem a középfokon is. Gondoskodni kell arról is, hogy legyen elegendő pedagógus; ennek érdekében már most jelentősen növeltük a beiskolázási létszámokat a pedagógusképző intézményekben, és igyekeztünk javítani a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, erkölcsi, társadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta a felsőoktatási intézmények rekonstrukciójának folytatását, a kutatáshoz és az oktatáshoz is szükséges gép- és műszerbeszerzés javítását, a kollégiumi helyek gyarapítását. Nem a törvény feladata az, hogy konkrétan meghatározza a feltételeket, de a törvény kimondja, hogy a feltételek biztosítása az állam feladata.

Köpeczi Béla végezetül a következőket mondotta: a tavaly elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogy a magyar nevelés és oktatás tovább fejlődjék a pedagógusok, szülők, a társadalom aktív közreműködésével. A miniszter kérte az országgyűlést, hogy mindezt figyelembe véve fogadja el a törvény- javaslatot.

feladatok, és ezzel a nemzetgazdaság fejlesztési feladatainak megoldásába.

Dr. Vámos Marietta (Pest m.

5. vk.), tóalmási körzeti orvos: — Mint orvos — mondotta — örömmel tapasztaltam, hogy a törvény- javaslat egyik paragrafusa az egészségneveléssel foglalkozik. Ez a kérdés rendkívül fontos, hiszen a gyermekek szellemi fejlődésé mellett nem elhanyagolható testi nevelésük sem. Az iskola sok feladata közül szocialista társadalmunkban nagyon fontos, hogy a fiatalokat minden tekintetben képessé tegye a beilleszkedésre, helytállásra.

Pál József (Győr-Sopron m,, 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa egyetértett azzal. hogy a munkásosztály utánpótlásának biztosítása nem lehet csak az iskola feladata, e nevelőmunkába be kell vonni a vállalatokat is. Több mint harmincéves tapasztalatára alapozva jelentette ki: a vállalati tanműhelyi képzés szerepe meghatározó, ennek során ismerkedik meg a tanuló — a szakmával együtt — az üzemi légkörrel, itt ismeri meg a munkahely követelményrendszerét, amelynek a későbbiekben meg kell felelnie.

Ráger Antal (Pest m., 25. vk.), a Magyar Rádió főosztályvezetőhelyettese, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke rendkívül jelentősnek tartotta, hogy a törvényjavaslat az Alkotmány szellemének megfelelően a magyar mellett nemzetiségeink nyelvét is oktatási nyelveknek deklarálja, valamint az is, hogy a nemzetiségi gyermekek anyanyelvi)1 illetve kétnyelvű óvodai nevelésben és iskolai oktatásban részesülhetnek.

Puskás Andrásná (Békés m. 3. vk.), a Mezőgép Mezőberényi Gyáregységének betanított lakatosa elsősorban megyéje gondjairól szólt. Elmondta, hogy a megye lakosságának iskolázási szintje az átlaghoz viszonyítva alacsony. Ennek oka — mondotta — az iskolahálózat történelmileg kialakult elosztása, és az, hogy a megyeszékhelynek máig sincs felsőoktatási intézménye, amely — más regionális központokhoz hasonlóan — meghatározó szerepet tölthetne be a megye szellemi életének szervezésében, az ország szellemi vérkeringéséhez való kapcsolódásban.

Orlovácz György (Tolna m. 8. vk.), általános iskolai tanár üdvözölte azokat a rendelkezéseket, amelyek a pedagógusok adminisztrációs teendőit csökkentik, áttéve e feladatokat az iskolavezetéshez. Megjegyezte, azonban, hogy sok iskolában nincs még iskolatitkár — beállításukra lehetőleg mindenhol meg kellene teremteni a lehetőséget. Szóvá tette, hogy a gyakorlatban tényleg érvényt kell szerezni a közoktatásfejlesztési program azon törekvésének, hogy csökkenjenek az egyes intézmények működési feltételei közötti nagyfokú különbségek.

Káli Ferenc (Fejér m. 13. wk.),a bicskei Vajda János Gimnázium igazgatóhelyettese rámutatott: a gyakorló pedagógusoknak és a tanulóknak is az a véleményük, hogv napi hat óránál többet aligha képes eltölteni a gyerekek többsége az iskolapadban úgy, hogy aktívan részt vegyen az órai munkában, a tanítási folyamatban. Ezért is tartaná szükségesnek, hogy a törvény végrehajtási rendelete csökkentse a napi

kötelező óraszám felső határát a különböző iskolatípusokban.

Vágh György (Zala m., 5. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára indítványozta, hogy a törvényben fogalmazódjanak meg a társadalompolitikai szempontból is legalapvetőbb nevelési feladatok, mint például a munka tisztelete, becsülete, az alkotások megbecsülése, a szülők és a dolgozó ember iránti tisztelet, a ha- zafiság, a szocialista interna- cionaJázmus, az eszményképek, emberi ideálok kialakítása.

Reidl János (Somogy m. 5. vk.), a Videoton tabi gyáregységének meo-csoportvezetője a szakmunkásképzés gondjairól szólva szorgalmazta: az üzemek az eddiginél sokkal nagyobb propaganda- munkát fejtsenek ki annak érdekében, hogy megszerettessék a gyári munkát, a szakmákat. Ak— Nincs olyan polgára hazánknak, akit ne érdekelne az — vagy akinek ne volna véleménye, elképzelése arról —, hogy miképp fejlődik és milyen legyen az a környezet, ahol lakik, dolgozik, tanul, pihen, egyszóval ahol élünk. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben tehát okvetlenül szükség van. a legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre és a legfelsőbb népképviseleti testület állásfoglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirendként most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és településfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökhelyettese.

— A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva készítette elő azt a dokumentumot és határozattervezetet, amely most önök előtt fekszik. Négy év munkájával igen sok megalapozó vizsgálat, előrejelzés és fejlesztési elgondolás készült. A munka szoros összhangban folyt — és sok szempontból egybefonódott — az ezredfordulóig kitekintő hosszú távú népgazdasági tervezéssel. A most vitára bocsátott javaslat előkészítése során olyan értékes ^elgondolások is születtek, mint a budapesti agglomeráció és a Balaton hosz- szú távú fejlesztésének új koncepciója, illetőleg programja. Emellett minden megyében körvonalazódnak a hosszú távú fejlesztés előzetes elgondolásai. Az előkészítő munka eredményeit összegző javaslatokról a Hazafias Népfront országszerte kilencven tanácskozást szervezett, mintegy tízezer résztvevővel.

Célunk a felzárkóztatás

Faluvégi Lajos ezután arról szólt: melyek az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvényes tanulságai.

A korszakos társadalmi változások nyomán a hatvanas évek végére jelentékenyen csökkentek — bár a különféle településtípusok között továbbra is számottevőek maradtak — a gazdasági fejlettség és az életszínvonal területi különbségei. Erőteljessé vált a népesség koncentrálódása. Meggyorsult az urbanizációs folyamat. A városokba áramló munkaerősereg és a nők tömeges munkába állása hatalmas szükségleteket keltett, elsősorban a lakások, a gyermekintézmények, a közművek, a távközlés és a városi tömegközlekedés iránt. Ezzel párhuzamosan nagyarányúvá vált az ingázás. Ugrásszerűen megnőttek a különféle szolgáltatásokkal, a pihenéssel, az üdüléssel és a motorizációval összefüggő új szükségletek.

Egyfelől a megnövekedett szükségletek és a harmonikusabb fejlődésnek az igénye, másfelől a gazdaságirányítási reform bevezetésének sikereiből és a hatvanas évek végének lendületéből fakadó várakozás óhatatlanul megkívánta, hogy átfogó terület- fejlesztési stratégiát és településhálózat-fejlesztési koncepciót dolgozzunk ki. Ezeket a kormány 1971-ben fogadta el.

Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az azóta eltelt időszak hazánk terület- és településfejlesztésében . eredményes szakasz volt. Tovább mérséklődtek az országrészek és a megyék között a korábbi nagy különbségek a társadalmi és a gazdasági szerkezetben, a fejlettségben, a tudományos erők területi megoszlásában és lakosságunk életkörülményeiben. Felgyorsult a történelmi okok miatt elmaradott térségek fejlődése.

Az eredményeket az expozé adatokkal is érzékeltette. — A hetvenes évek elején 1000 lakos közül Komárom megyében 240- en, Győr-Sopronban 200-an dől. goztak az iparban, Szabolcsban csak 60-an, Somogybán 90-en. A legnagyobb különbség négyszeres volt, napjainkra ez a kétszetívvá, élőbbé kellene tenni az üzemek részvételét a toborzásban, a gyerekekkel szervezett, rendszeres, jól előkészített találkozókon.

Gyurkó László (Budapest, 47. vk.), író felszólalását a békéhez kapcsolódó gondolatokra építette. A törvényjavaslat és a hozzászólók joggal hangsúlyozták — mondotta —, hogy a fiatalság egyik legnagyobb formálója az iskola. A béke szeretetét azonban nem lehet tantárggyá tenni. Nem lehet, és nem is szabad ezzel a kérdéssel évente egyszer egy osztály- főnöki órán foglalkozni. De az iskolának, a pedagógusoknak, egész nevelési-oktatási rendszerünknek törekednie kell arra, hogy a fiatalokat a békére neveljük. A régi latin mondás szerint aki békét akar, készüljön a háborúra. Jó lenne ezt a mondást megváltoztatni: aki békét akar, készüljön

s Faluvégi Lajos beszéde

resére csökkent! Az egy lakosra jutó Ipari termelőalapok értékében a fejlettség két pólusán elhelyezkedő megye közötti különbség nyolcszorosról a négyszeresre mérséklődött. Mezőgazdaságunk úgy érte el kiemelkedő termelési eredményeit, hogy az ágazatban ^foglalkoztatottak aránya mindenütt sasokként, különösen a hagyományosan agrár jellegű területeken. Bács-Kis- kunban és Békésben korábban a keresőknek csaknem a fele, ma az egyharmada dolgozik a mezőgazdaságban.

A városok száma 74-ről 109- re nőtt. A városlakók aránya 46 százalékról 56 százalékra emelkedett, úgy, hogy közben a megyék közötti különbségek — e tekintetben is — csökkentek. Kiegyenlítettebbé váltak a települési viszonyok. 1971-ben csak minden második lakos részesült közműves vízellátásban, jelenleg százból nyolcvanan.

Ezekből az irányzatokból és adatokból adódik az a fontos tanulság, hogy bár számottevő eredményeket értünk el az elmaradott térségek és települések közelítésében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jútottunk a végére. A felzárkóztatás a kiegyenlítés, tehát időtálló célunk, azt a jövőben is folytatnunk kell.

Építhetünk az összefogásra

Az elmúlt években azt is tapasztalhattuk, hogy a nehezebb gazdasági körülmények közepette új, értékes társadalmi folyamatok bontakoztak ki és erősödtek föl. Megsokasodtak a helyi kezdeményezések. Fokozódott lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részvállalása a településfejlesztésben. A közösség javára végzett társadalmi munka értéke ebben az ötéves tervidőszakban meghaladja az 50 milliárd forintot, s ez két és félszerese lesz az előző időszakénak. Népünk helytállása az elmúlt nehéz esztendőkben, az elért eredmények tanúbizonyságát adják annak, hogy a helyi közösségek csakugyan érettek az önkormányzatra. Az elmúlt időszaknak tehát a jövőbe mutató legértékesebb tanulsága az, hogy építhetünk a terület- és településfejlesztés érdekében létrejött társadalmi összefogásra, a helyi erők tenniakarására!

Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb, összefüggéseket és célokat.

— A területek és a települések fejlesztése, amely magában foglalja a különféle országrészek, a főváros, a megyék, a városok és a községek jövőjének formálását,, csakis arra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek.

A növekedés felélénkülésének föltételei — miként ezt az MSZMP XIII. kongresszusa megállapította — megvannak, illetőleg megteremthetők. Amilyen mértékben

a békére — mondotta egyebek között.

A törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, így az ülés elnöke a vitát bezárta és ismét megadta a szót Köpeczi Béla művelődési miniszternek, aki válaszolt az elhangzottakra.

Határozathozatal következett: az országgyűlés előbb a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának a törvényjavaslathoz tett módosító indítványát egyhangúlag, majd az oktatásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben, egy tartózkodás mellett, elfogadta.

Ezt követően Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke tartotta meg expozéját a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslatról.

előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságának javításában, s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszonyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhetnek városaink és falvaink, s javulhatnak a lakosság életkörülményei. Ez az összefüggés azonban fordítva is fennáll. A gazdaság fejlődésének irama ugyanis fokozható a terület- és településfejlesztés sajátos eszközeivel is, ha azok új növekedési energiákat szabadítanak fel.

Az egyenlőbb esélyekért

Tudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív szakaszban a gyarapodás, a növekedés már nem mehet másképp végbe, mint a termelőerők eltérő ütemű fejlődése révén. Ez pedig arra vezethet, hogy a különféle térségek fejlődési lehetőségei is jobban differenciálódnak. ,A különbségek szüntelenül újratermelődnek. Ez a fejlődéssel járó ellentmondás, de egyben a fejlődés hajtóereje is. Miközben igent mondunk a gazdaságunkban végbemenő differenciálódásra, társadalmi rendünk lényegéből fakad az, hogy az embertek számára,,— bárhol éljenek is — egyenlőbb esélyeket teremtsünk az elemi fontosságú, ellátáshoz való hozzájutásban.

Nem kevés az, amit az objektív adottságok folytán vagy történelmi okok miatt elmaradottabb vidékeknek és településeknek a kedvezőbb adottságúakhoz való közelítéséért tettünk. Mégis, még ma is nagy, helyenként növekvő a lemaradás néhány határmenti és aprófalvas térségben. A közelítés útját a következő években abban látjuk, hogy elsősorban az ilyen adottságú tájegységek, városok és községek gazdálkodó szervezeteit igyekszünk erősíteni, s az eddiginél gyorsabban fejlesztjük az infrastruktúrát. Ehhez a jövőben is lesz állami segítség: egy olyan árnyalt támogatási rendszer működik majd, amely a kedvezőtlen adottságú térségek hátrányainak" leküzdésében a tartós megoldásokat szolgálja. i

A kölcsönös érdekekből kiindulva

Ami településpolitikai törekvéseinket illeti: elsősorban arról kívánók szólni, hogy társadalmunk óhajaihoz igazodóan a, jövőben is nagy figyelmet kell fordítanunk a város és a falu viszonyára. Ez mindig is településpolitikánk kulcskérdése volt! Hadd idézzem Erdei Ferenc idevágó gondolatát: „Az urbanizáció különösen kiélezett kérdése a város—vidék kapcsolat. Történetileg ebben a központ és a periféria, a magasabb és az alacsonyabb szint, a fölé- és alárendeltség és végeredményben a kizsákmányolás bizonyos formája valósult meg. Most a korszerű technika és a fejlettebb munkamegosztás feltételei között — és különösen a szocializmus rendszerében — a város—vidék ésszerű egybeszervezése, a kétoldalú viszonyok egyenrangú szabályozása válik lehetségessé.”

A jövőben nagyobb hangsúlyt kap a községek fejlesztése, és ez majd az állami és a megyei fejlesztési eszközök .elosztásában is kifejeződik. Emiatt voltak, akik azért kezdtek aggályoskodni, hogy netán háttérbe szorul a városlakók jogos szükségleteinek kielégítése. Ez azonban elkerülhető veszély, kivált ha a fejlesztési döntések a város és a falu kölcsönös egymásrautaltságából indulnak ki. Be kell látnunk: a városlakóknak is érdekük, hogy javuljanak a környező falvak lakóinak életkörülményei, mert ezáltal mérséklődhet a bevándorlásból a városokra nehezedő nyomás és tágíthatok a városi ellátás szűk keresztmetszetei.

A városok fejlődése ugyanakkor jótékonyan hat a községek lakóinak életkörülményeire is,: mégpedig azáltal, hogy közelebbi munkaalkalmakat teremt, s hozzáférhetőbbé teszi a magaAz oktatási törvénytervezet

Nagyszabású feladatok a terület- és településfejlesztésben

X