Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-17 / 89. szám
1985. április 17. • PETŐFI NÉPE • S MISKÉN, FAJSZON ÉS BÁTYÁN ( Alkalmazkodik-e a kereskedelem? Olcsóbb húsáruk nyomában százalékos arány 76 forintnál nem drágább, olcsó hústermékekből közel sem jelenthet belenyugvást a jelenlegi helyzetbe. Jobb áruszállítással azt is el lehetne (el kellene) érni, hogy legalább a mezőgazdasági szezonmunkák idején, hajnalban kelne útra Fajszra a BÁCSHŰS töltelékárut szállító autója! „Fontos belkereskedelmi célkitűzés, hogy a húsárukon belül az olcsóbb termékek aránya legalább a 60 százalékot érje el” — írtuk április 5-én Alkalmazkodik a kereskedelem című cikkünkben. Egy tanácsi felmérés alapján azt is megjegyeztük, hogy megyénkben ez az arány ez idő szerint 64—68 százalékos. Választékban csakugyan eny- nyire kedvező az áruösszetétel olcsó hústermékekből a Kalocsa környéki falvakban is? A nyugdíjasoknak létkérdés Miskei ABC. Felvágottakból ^ korántsem gazdag a kínálat. Két párizsi-véget, szélükön bámulással, valószínűleg csak ott felejthettek a hűtőpulton — gondolom, hiszen húsvét hétfője után vagyunk egy nappal. Kilencven- forintos Olasz és 84 forintos Bajai szalámi még a választék, s ami füstölt kolbász és csülök az ünnep előtt megmaradt. — Hol itt az olcsó áru? —kérdezem, mire az üzletvezető: — Máskor szokott lenni disznósajt, kenőmájas és lecsókolbász. Itt a megrendelőfüzet — lapoz bele egy nyomtatványtömbbe, —, ebben visszakereshetjük; mit kértünk a húsipartól. A tizenharmadik héten például kilenc, a tizennegyediken hétféle terméket: Párizsit, virslit, Soproni és Bajai felvágottat, lecsó- kolbászt, kenőmájast, disznósajtot — sorolja. Bár ezek olcsó készítmények, az áprilisi napon látott gyenge kínálat és — a húsipartól megrendelhető —, kilogrammonként 76 forintnál alacsonyabb árú termékek egyébként bőséges választéka közt feszülő ellentmondást érzek. Keresletet kelteni csak olyan árucikkek iránt lehet, amelyek rendszeresen eljutnak a termelőktől a fogyasztókig. Ha eljutnak .. A tanácsházán Pirisiné Tor- day Zsuzsanna vb-titkár szavai mindenesetre figyelmet érdemelnek : — Miskén a kétezer-kétszáz fős lakosságból hétszázhetven kisjövedelmű nyugdíjas. Számukra najgyon fontos, létkérdés, hogy van-e és mennyi olcsó áru az ABC-ben? Fél 6-kor nyitás — 11 órakor szállítás? Éled a fajszi határ. Hol egyedül, hol csoportosan dolgoznak a földeken; paprikaműveléskor 300—400-an is egyszerre. Megtudom, hogy a kétezer-háromszáz lakosú község ABC-je fél hattól már nyitva áll. A téesz-dolgozók így munkába menet be tudnak menni vásárolni. Viszont ilyenkor még csak szárazkolbászt és konzerveket találnak, mivel a szállítók a friss felvágottakat később, 11 órakor hozzák. Ezért a Párizsit és az Olasz szalámit, másnapra, kénytelenek délután megvenni. Az olcsóbb húsáruk megyei 64—68 százalékos arányára terelve a szót, Paczolai Sándor vb- titkár mosolyog: — A jelentésekből általában nagyobb számok kerekednek ki, mint ahogy a valóság mutatja. Ez az arány, szerintem, kissé félrevezető. Az igaz, hogy nálunk 45—50 csibét tartanak családonként, s mindenütt vágnak évente egy-egy sertést, viszont ez nem indokolja, hogy a BÁCSHÜS csak a felét, vagy a negyedét szállítja a megrendelt olcsóbb húsoknak. Karajt és színhúst küld elegendőt, meg füstölt termékeket is„ de az óvodásoknak változatosább ennivalóra van szükségük. Valóban, a helyi ellátásra Faj- szon is nagyobb gondot kell fordítani. A Novák Jenöné ABC- vezetőtől • hallott több mint jj 50 Kevésbé optimistán! Bátyán az olcsóáru-kinálatról megoszlanak a vélemények. A vevők elismerik: számukra kedvező, hogy az ABC-ben háztartási keksz- és nápolyi is van a polcokon. Az Ibolya utcai Soós István élesztőért szokott idejárni, mert a lakásához közelebbi újtelepi boltban hiányzik ez az áru. A havi másfél millió forint forgalmú ABC kitűnő hűtőfelszerelését látva, csaknem biztosra veszem, hogy a hűtőkapacitást jól kihasználják az olcsóbb hústermékek tárolására. A valóság azonban mást jelez. Csupán 5—6-féle olcsó húskészítményt árusítanak. A kínálat sablonos: lecsókolbász, disznósajt, Párizsi, kenyérszalonna és Bácskai hurka. Fontolgatják, hogy majd a csávolyi Egyesülés Tsz húsüzemétől is rendelnek rizses- és májashurkát, valamint Kolozsvári szalonnát. Pevity La- josné üzletvezető derűlátóan ítéli meg a kínálatot: — A tanáccsal közösen dolgozunk a lakosság ellátásáért. Amikor az áfész márciusi küldöttgyűlésén a tanácselnök dicsért bennünket, úgy híztunk, hogy szinte emelkedtünk a széken. Ezzel az emelkedéssel azonban egy kicsit várni kell. Sáfrány József tanácselnök szavaiból más derül ki. Nem rendelnek eleget — Az igaz, hogy elismertem a szövetkezet jó munkáját. Az is igaz, hogy az áfész-kereskedelem- ben ma már jobb a napicikkel- látás. A dicséret azonban — hangsúlyozom — az egész szövetkezetnek szólt, és nem az ABC-nek. Az üzlet lehetőségeihez és a helyi szükséglethez mérten, kevés olcsó húsárut kínál. Nem rendelnek eleget — ez a probléma. Figyelmen kívül hagyják, hogy a falusi ember nem időre, 7 vagy 8 órára, hanem az időjárás függvényében megy a határba dolgozni. Az árukínálatot is — hasonlóan, mint a reggel fél 6-os bolti nyitást — ehhez kell igazítani. Bátya, 2562 lakosával, gazdaságilag erős község. Szükségleteinek kielégítésében erről egyetlen percre sem szabad megfeledkezni. A lakosokkal ■» együtt azt vallom: az a drága, amiért be kell utaznunk a városba! Osztjuk a tanácselnök nem optimista, de a falu lakóinak érdekeit valóságosan figyelembe vevő észrevételeit. Jó szándékához nem fér kétség. Viszont annál inkább szükség van az ABC-k és a szállítók hatékonyabb együttműködésére, hogy a fontos belkereskedelmi irányelvnek az olcsóbb hústermékek megfelelő arányáról helyileg érvényt szerezzenek. Kohl Antal TATAI SZŐNYEG • A Lakástextil Vállalat tatai Szőnyeggyárában mái a század elején gyártottak szőnyegeket. A 110 éves gyárban napjainkban évente kétmillió négyzetméter gépi szövésű szőnyeget szőnek Jelentős részük tőkés exportra készül. MEGYEI TANÁCSTAG MADARASRÓL „Észrevehetően változik a választott testületek szerepe” A madarasi Béke Termelőszövetkezet 1971-ben a mélypontra jutott. Több helybeli szakembert is hazahívtak akkor a szomszédos községekből. Elnöknek Bartos Józsefet, aki addig a közel Katymá- ron dolgozott főagronómusként. Azóta négyszer választották újra az elnöki poszton — legutóbb 1984 decemberében. A szövetkezet, mely időközben egyesült a Kossuth Tsz-szel, dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedben. Talpraállása az egész község életére hatott, hiszen a madarasiak többsége kötődik valamilyen formában az 1100 tagot számláló gazdasághoz. Nem véletlen, hogy 1975-ben a szövetkezet elnökét választották meg megyei tanácstagnak. Bartos József azóta a község képviselője a megyei testületben. — A választás kifejezte az emberek bizalmát. Hogyan fogadta a tanácstagi megbízatást? — Űj feladatnak számított az életemben. Községi tanácstag voltam már korábban is Madarason, de a megyei testület más. Először meg kellett ismernem a tanácsi munkát, a feltételeket, lehetőségeket. Az első két-három év után kezdtem igazán érezni, melyek azok a feladatok, amelyekkel el kell számolnom az ittenieknek. — Emlékszik még az első felszólalására? — Ahhoz is kellett egy-két év, hogy az ember rájöjjön, melyik témához mikor érdemes hozzászólni és milyen formában. Az első alkalommal a településfejlesztésről, azon belül a községek szakember-ellátásáról beszéltem, és egy másik vesszőparipámról, a kulturált alapellátás feltételeiről. — Milyen élményeket, tapasztalatokat nyújtott a testületi munka? — Gyakorlatilag egy tanácsülésen megismeri az ember a megye arculatát, a tanács erőforrásait, a döntések hátterét. Le tudja vonni a következtetést például a költségvetés tárgyalásánál, mi az, ami saját települése számára reálisan elérhető. Én már kezdetben olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy tagja lettem a termelési-ellátási bizottságnak is. Véleményem szerint az a bizottság nagyban segíti a testület munkáját, mert meghatározó fontosságú témákkal foglalkozik. Megvitattuk például a zöldségellátás, a szarvasmarha-ágazat, a hiánycikkek, a gabonaprográm helyzetét. A bizottsági üléseken j sokkal keményebb, kritikusabb hozzászólások hangzanak el tapasztalatom szerint, mint egy tanácsúit* sen. Több az élmén; kezetes vita. — Milyen ügyek tudta tanácstagként — A község több nye készült együttnjűködélssel a megyei és a helyi tanács, valamint a szövetkezet összefogásával: az alapellátást javító BÁCSHÜS- üzlet, a több kilométernyi szilárd útburkolat vágy a Kígyós-csatorna hidjai, melyek közül kettőre úgy kaptunk fedezetet, hogy a szövetkezet vállalta egy harmadik felépítését. Most két kilométernyi út felújításához fogtunk hozzá. Eddig nem kellett egyszer sem interpellálnom a megyei fórumon. Ha reális igénnyel mentünk, volt elképzelésünk a megoldásra és vállaltuk a terhek ránk eső részét, nem ütköztünk akadályba. Megkaptuk a megyei erőforrásokból kért támogatást. — A községen belül milyen feladatokkal jár a tanácstagi megbízatás? — A tanácsüléseken rendszeresen részt veszek, és gyakran kapok meghívót a vb-ülésekre is. A községi pártvezetőség tagja vagyok,. így az ott' ülőket közvetlenül tudom tájékoztatni a megyei tanácsüléseken született döntésekről. Mivel nagyon sokan ismernek, gyakran apró ügyes-bajos dolgaikkal is megállítanak az utcán az emberek. Nemrég azt kérdezte tőlem egy idős néni, miért nem lehet a boltban villanyégőt kapni. Ilyen esetben mint választott testületi tagnak, kötelességem utánajárni a dolognak. — Vannak-e visszatérő, megoldásra váró gondok Madarason? i — Nagy gondunk, hogy az alapellátást biztosító boltjaink kicsik, korszerűtlenek. A következő öt- l éves tervben szeretnénk egy ABC- áruházat létesíteni. A szövetkezet tagsága ehhez jelentős anyagi támogatást is felajánlott. Sajnos, Négy évtized békében Azon a tavaszon, amikor hazánk felszabadult, Európa nyugati felében még dörögtek a fegyverek, dúlt a háború. A hitleri német hadsereg maradványai kétségbeesetten védekeztek, bár sok pusztítástól kímélhették volna meg országukat a fegyverletétellel. Erre azonban csak május 9-e után került sor, rövidesen azután, hogy Berlint is elfoglalták a szovjet csapatok, s a teljes kapituláció véget vetett a további vérontásnak ezen a földrészen. A Távol-Keleten fellobbanó két gomba alakú felhőről, a Hirosima és Nagaszaki japán városokra ledobott amerikai atombombák iszonyatos hatásáról csak augusztus első felében érkezett hír a már békésnek látszó Európába. A béke akkor valóban beköszöntött a háborútól szenvedő országokba, s volt önfeledt ünneplés is lobogó zászlók és díszsortüzek kíséretében. A hazatérni vágyó katonák, a hontalan menekültek, pincéből napfényre jövők, toprongyos hadifoglyok, hozzátartozóikat kereső emberek közül azonban még sokan nem érezték a béke első napjainak történelmi jelentőségét, ünnepi áhítatát. Hosszú időnek, éveknek, évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a sebek behegedjenek, az elveszettek miatti fájdalom is enyhüljön, hogy a túlélők álmaiban se zúgjanak a félelmetes repülőkötelékek, s ne hulljanak a vasúti sínekre, állomásokra, lakóházakra az összeláncolt, nagy hatású bombák. Nemcsak egyének őrizték a sebeket, szenvedtek alig pótolható veszteségeket, hanem országok és népek is. A Szovjetunió, ahol két magyarországnyi honvédő hős katona nem térhetett vissza sohasem az otthonába, és nem ismerhette meg a béke igazi örömét, mert elestek népük és más nemzetek szabadságáért. És hazánk is, ahol a férfilakosság a szó szerinti értelemben megtizedelődött az igazságtalan ügyért hadrafogva és hajszolva, pusztulva a Don menti hómezőkön. S ugyanannyi „másodrendű állampolgár” — munkaszolgálatos, — a gettókba, majd megsemmisítő táborokba hurcolt zsidóság, köztük a munkás- mozgalom, a haladó művésztársadalom sok kiválósága, s akikről alig esik szó e vonatkozásban : a cigányság gyanútlan tömege — semmisült meg a náci haláltáborokban vagy a hosszú menetelés kínjai között. Ahol elvonult a háború, lerombolt, üszkös házak maradtak. Fővárosunk hidjai vízbe zuhanva. Leningrád- tól Varsóig, Budapesttől Drezdáig az épületek ezrei váltak romhalmazzá, s vártak valami elszánt és a csüggedéssel is szembeszálló, az emberi akaratot is feltámasztó újjáépítésre. Pótolni kellett a veszteségeket, újra rakni az otthonokat, szinte a semmiből talpraállítani a gazdaságot, s nekifogni a bizalom, az emberi megbecsülés, a szellemi értékek újjáteremté- séhez is, hogy értelme legyen az élet továbbfolytatásának. A béke tehát — mint szó és állapot — nem jelentett már kezdetben sem, s ma sem jelent felhőtlen boldogságot, hanem magában hordozta és hordja mindig a küzdelem, a teremtő munka keserveit, fájdalmait, s olykor csalódásait. S talán azt is el kell mondani és megérteni, hogy a béke fogalma nem jelenti ugyanazt valamennyiünk számára. Sőt, ahány embert megkérdeznek a világban, any- nyiféle elképzelése van róla, bár országonként és földrészenként sok az azonosság is a békére vonatkozó vágyakban, óhajokban. Különös, de így van, hogy a béke igazi értelmének befogadása, vállalása nincs korhoz kötve. Mondjuk sokszor, hogy az ifjabb nemzedék csak könyvekből, olvasmányaiból ismeri a háborút, illetve napjainkban — sajnos — már filmszalagról, tévé-híradókból is bőségesen, de közvetlen élményeik — szerencsére — nincsenek itt, Európában. Mégis, hogyan lehetséges az, hogy a felvonuló, a fegyverkezés, a rakétatelepítés ellen tüntető nyugati békeharcosok soraiban ezrével, tízezrével találhatók a fiatalok? S nálunk is egyre élénkebb, aktívabb az ifjú nemzedék, egyre tudatosabban vesz részt a béke ügyét támogató mozgalmakban. Földrészünkön a háborút nem éltek vannak többségben, ök tehát a béke letéteményesei, bíznunk kell bennük, a jövő az ő kezükben van. Az elmúlt négy évtized á békés építőmunka jegyében telt el hazánkban. Ezen a tényen az sem változtat, hogy ennek a folyamatnak voltak igen nehéz szakaszai, fordulatai, időnként drámai pillanatai. Végül is a legszélesebb nemzeti egység alakult ki az ország sorsáért felelősséget érző emberek között. Kifejeződik ez a fejlődést nehezítő körülmények legyőzésében, az emberiesség mércéül állításában, más népek tiszteletében, a haladás szolgálatában. Nem titkolható az sem, hogy támadnak még rossz szellemek, megújulnak a rombolásra kész ösztönök, fészkelődik még a nemzeti gőg, a nacionalizmus csírája, ki tudja, honnan, felszivárognak faji előítéletek, a körülmények hatására születnek és növekszenek törtető, harácsoló, egymást lebecsülő, cinikus jellemvonások is némelyekben. A béke pedig csak úgy lehet tiszta arcú, tha nem homályosítják el képmását a tőle idegen, torz vonások. Csak • így tud helytállni a világban, ahol naponta teremnek új veszedelmek, a földi élet elpusztítására is alkalmas félelmetes eszközök. A küzdelem a béke ügyéért láthatatlanul itt a házunk táján, környezetünkben is folyik. A békét hozó győzelem napja évfordulójának közeledtével erre is emlékeznünk, emlékeztetnünk kell. Annak érdekében, hogy az általunk formált és teremtett béke vonzó lehessen az egész emberiség számára. F. Tóth Pál 350 ezer birka gyapja Megkezdődött a birkanyírás Bács-Kiskunban. ahol több mint 350 ezer j,uh kerül „olló" alá ezekben a napokban. Az alkalmi nyíróbrigádoknak most van a legtöbb dolguk: naponta 10—15 ezer juhot szabadítanak meg bundájától. Egyidejűleg a gyapjúbeváltó telepeken is megkezdődött a forgalom. Ä Kiskunfélegyházi Textil- és Nyersanyagforgalmi Vállalat feldolgozó telepére az idén is az áfésznek egyelőre' nincs pénze a fejlesztésre. Másik gondunk a telefon. Tarthatatlan állapot, hogy délután egyetlen vonal köt össze bennünket a külvilággal,1 és ha az elromlik, megszűnik a kapcsolat. Hozzá' is szóltam ez ügyben az egyik tanácsülésen, s van is javaslatom. Nálunk a szövetkezetben tíz CB-rádió üzemel, s itt, a központunkban folyamatos ügyeletet tartunk. Bácsalmáson is létesíteni kellene CB-rádióállomást, száz vagon nyersanyagot várnak, amelyet osztályozva, tisztára mosva továbbítanak az iparnak. A gyapjú minőségével elégedettek a szakemberek: az évek óta tartó, tervszerű állományi a vitás eredményeként a korábbinál tömöt- tebb rugalmasabb szálú a birkák gyapja. A törzstenyészetekben ju- honként átlagosan 5 kilogramm gyapjút nyírnak. mely állandó kapcsolatot tart a közeli településekkel. Az egészségügyben már kiépülőben egy ilyen hálózat, miért ne lehetne ezt a postánál is megvalósítani? — Tapasztalt-e a testületi munkában, a tanácsi ügykezelésben változást az eltelt idő alatt? — Különösen az utóbbi időben észrevehetően változik a tanácsi munka, ezen belül a választott testületek szerepe. Több önállóságot kapnak a helyi tanácsok. Persze az is szükséges, hogy felismerjék a lehetőséget, élni tudjanak vele. A városi tanácsok felett nem bábáskodik senki, de nekik is engedniük kell kibontakozni a hozzájuk tartozó kisebb községeket. Személy szerint sokat várok a tanácsi munkában az 1986-os évtől, az ekkor életbe lépő változásoktól. . — Hogyan summázná a megyei tanácstagként eltöltött évtizedet? — Megyei tanácstagként fokozottan éreztem a felelősséget Madarasért, amit erősít az is, hogy a község szülötte vagyok. A település arculatát fejezi ki szereplésével az ember. Akkor tud sikerrel megfelelni megbízatásának, ha élvezi az őt megválasztó, szorgalmas emberek bizalmát, s megvan a kellő összhang a helyi vezetéssel. Van egy alapelvem. Azt szoktam mondani: ha állandóan siránkozunk, a nehézségekre hivatkozunk, nem jutunk előbbre. De ha égy településen belül a tanácsi, politikai és gazdasági vezetés összedugja a fejét és — egy nyelven beszélve — őszinte a lakossághoz, az emberek megértik a nehézségeket, és segítenek a feladtatok megoldásában... Lovas Dániel 'jr Élelmiszerek perselyes malaccal Tovább bővült, egy év alatt csaknem megkétszereződött az olcsó élelmiszerek közé tartozó „fehéróru”-család választéka — ez tűnik ki a fehértermékek gyártására, forgalmazására tavaly kiírt MÉM-pályázat most elkészült összesítőjéből. Eszerint jelenleg megközelítően 100-féle olyan hús-, tej-, édes-, és konzervipari készítmény tartozik e kategóriába, amely magas biológiai, élvezeti értékkel, ám mérsékelt áron kerül forgalomba. A külföldön is ismert fehér- termékek általában a hasonló cikkekkel azonos értékűek, de szerényebb, díszítés nélküli csomagolásban jelennek meg. s — főként emiatt — olcsóbbak is. Nálunk 4—5 évvel ezelőtt kezdték meg forgalmazásukat, s a gyártás tavaly kapott nagyobb lendületet. A harmadik alkalommal kiírt pályázatra benevezett termékeknél — örvendetes módon — már az úi gyártási szemlélet jelentkezett. Amig korábban az üzemek elsősorban a csomagolás egyszerűsítésére fordítottak figyelmet —, ezzel igyekeztek egy- egy termék árát lejjebb szorítani —, addig újabban mind több olyan fehértérmék jelenik meg. amelyeket import alapanyag helyettesítéssel. s gyártmánykorszerűsítéssel fejlesztettek ki. Jelentős részük egyúttal a korszerű táplálkozás követelményeihez is igazodik. A perselyes malac-emblémával jelzett fehértermékek közé tartoznak a többi között a pályázaton nyertes Tolna megyei Tejipari Vállalat különböző Ízesítésű zsírszegény sajtjai; a Pest—Nóg- rád megyei Húsipari Vállalat régi paraszti recept szerint készülő zsemlés véreshurkája, a különleges aromájú sárgarépával és petrezselyemmel ízesített húskenyere és a Budapesti Édesipari Vállalat • csemegegyárából kikerülő Szaljut-szelet, amely importanyagok helyett hazai szójával készül, és íze kiváló. A pályázatot az idén is kiírja a MÉM. A minisztérium szakemberei arra számítanak, hogy az eddigieknél nagyobb számban vesznek majd részt a versengésben az üzemek, annál is inkább, mert a piaci jelzések szerint a vásárlók mindinkább keresik a f ehértermékeket.
