Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

1985. március 0. • PETŐFI NÉPE • I !7 NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN '.111111 A vasút benépesítése Szeged már felszabadult. A MÁV helyi üzemve­zetősége átszerveződött, hogy megindulhasson a köz­lekedés, a szállítás. A nyilas kormány intézkedésé­nek hatására ugyanis egész vasútvonalak néptele- nedtek el. Üresek lettek az állomások és a szolgála­ti lakások. Ez történt az Alpár—Lakitelek-*Kécske— Vezseny vonal állomásain is. Ennek következtében prédaként álltak e helyek a garázdák előtt. Ki is fosztották volna alaposan, ha Szegeden időben nem intézkednek. Ekkor én Jászszentlászlón voltam forgalmista. Itt ért a felszabadulás, 1944. október végén. Bálint Ist­ván állomásvezetővel 24—24 órás szolgálatban dol­goztunk. Szeptemberben több vasutas család érke­zett hozzánk Erdélyből és más távoli helyekről. Volt közöttük több forgalmi és pályafenntartási ember, hamar bekapcsolódtak a munkába. Fértek a köz­ségben, mert igen sok ház - üresen állt a háború miatt. Emlékszem, hogy Huszta és Rengei pályamesterek irányításával — akik szintén menekültek voltak — kijártunk pályakocsival a vonalra, helyreállítani a bombázások okozta sérüléseket. Voltunk elegen, a helyieken kívül például Bálházi Józsefek Nagyvá­radról, Ződi Antalék Kőrösgyéresről. Eltűntek a bombatölcsérek hamarosan, és az égnek álló sínszá­lakat felváltották vízszintes, párhuzamos sínek. Egyidőben dolgoztunk a kiskunfélegyházi műszeré­szekkel, akik a telefon- és távíróvonalakat állítot­ták helyre, Babácsek Ede irányításával. Ezt követően — mivel már telefonálni is tudtunk — Jászszentlászlóról Szegedre jelentettük munkánk eredményét, továbbá az ide menekültek névsorát és képzettségét. Nemsokára érkezett egy üzemveze­tőségi megbízott, aki összehívta a menekülteket, és közölte, hogy a Kiskunfélegyháza—Szolnok vasút­vonal miniden állomása üres, be kell azokat sürgő­sen népesíteni. Ez még 1944 októberében volt, a tél már erősen közeledett. A közlekedés is igen nehéz­kes volt, és a menekültek családostól nem mertek vállalkozni az azonnali utazásra. Kérték, hogy ké­sőbb mehessenek. Emlékszem, Pálházi József Laki­teleket, Ződi Antal Kécskét és Alpári vállalta. Én is jelen voltam a megbeszélésen. Jelentettem, hogy ismerem Lakitelek állomást, ott töltöttem nem­rég a gyakornoki időmet, akár azonnal indulhatok. Ekkor még nőtlen, független voltam, szívesen vál­lalkoztam. Írásos rendelkezést kaptam, és másnap elindultam. Reggel a pályamunkás csapattal elju­tottam Kiskunfélegyházáig. Onnan azonban csak gyalogosan haladtam tovább, az elhagyatott állomá­son keresztül. Kiskunfélegyháza—Szolnok között még semmilyen vasúti közlekedés nem volt. Leg­biztonságosabbnak látszott a vágányok között ha­ladni, így legalább meggyőződhettem a pálya hasz­nálhatóságáról. Az alpári állomás üres volt, és az' őrhelyek is. Viszont ekkor ért oda motorkocsijával a szovjet vasúti parancsnok és kísérete. A Jászszentlászlón kapoítt dokumenttal igazoltam magam, így hama­rosan együtt vizsgáltuk meg az állomás vágányhá­lózatát, majd tovább indultunk Lakitelekre. A pa­rancsnok megígérte, hogy hamarosán meglátogat, majd Szolnak felé mentek. Egyedül maradtam az üres állomáson. A forgal­mi irodát feltörték, a menetjegyek kiszórva a föld­re, a távírógépek és jelzőberendezések megrongálva. Minden helyiség— még a szolgálati lakás is — te- lepiszkítva. A váltók, keresztezések, vágányok közeit a szél behordta lombbal, szeméttel. Tétovázásra nem volt idő, hamar szállást keres­tem magamnak a már. régebbről ismert kedves Koncz néniéknél. Szívesen fogadtak, mintha fiuk . y V lettem volna. Hamar elterjedt a hír, hogy megér­keztem, és üzemképessé akarom tenni a vasútállo­mást. Jöttek másnap a volt pályamunkások, a ba­rátok és az ismerősök. Megindulhatott a munka. Nagy örömömre az állomás kéziszertára, különös módon, teljesen épen maradt. Nem hiányzott sem­mi, nekifoghattunk a munkának. Néhány nap alatt teljes rendet teremtettünk. Még az állomás tárcsás védőjelzőit is üzemképessé tettük. Távírógépünket, telefonkészülékünket is helyrehoztuk, de nem volt vonalunk, mivel a Vezetékek sok helyen hiányoztak. Állomásunkra Szolnok, Kiskunfélegyháza, Kecs­kemét irányából várhattunk vonatot, de mivel az érkezés egyelőre lehetetlen volt, fokozott figyelő- szolgálatot szerveztünk. Emlékszem, amikor Szol­nokról megérkezett az első vonat, milyen nagy gonddal fogadtuk, örültünk és egyben szorongtunk, hogy mi fog történni. Hadiszállítmány volt. Szov­jet katonákkal, fegyverekkel igyekeztek , Kecske­métre, utánpótlást vittek, örült a vonatparancsnok, mert Szolnoktól . Lakitelekig egyetlen állomáson sem volt még vasutas, maguknak kellett mindenütt ellenőrizni a váltókat. Kaptunk tőle kenyeret, sza­lonnát, cukrot, sót. Mindez nagy kincs volt abban az időben. Oroszul én már Jászszentlászlón elkezdtem tanul­ni egy kis saját szótár készítésével, románul azon­ban senki nem tudott. így aztán adódtak kellemet- let perceink. Nagy volt az öröm, amikor egyhetes munkálkodásom után — ígéretéhez híven — megér­kezett a már ismert szovjet vonalparancsnok. Mun­kánkat megdicsérte, hozott élelmet. Ígéretet kap­tunk, hogy hamarosan küld szovjet katonákat a segítségünkre, majd tovább utazott. Időközben — 1944. december 8-án — Jászszent- lászlóra megérkezett a benépesítés! írásos rendelkezés a Szegedi MÁV Uzletvezetőség Forgalmi-Kereske­delmi Osztályától, amely szerint Pálházi József hi­vatalnok és Telek Lajos váltóőr is elindultak Laki- telekre. Meg is érkeztek 1945. január 2-án, csalá­dostól. Ezt követően megjött Nikolaj Piszkov szov­jet vasúti főnök és — a fényképen is látható — szovjet váltóőr, akit mindannyian „Papának” ne­veztünk. Hamarosan megérkezett Berta Mihály vál­tóőr és Nagy László forgalmista is. Ezzel — az ak­kori idők szavával élve — be is fejeződött* a bené­pesítés Lakitelek állomáson. A benépesítő kis csoport munkája eredményes volt. Jó összhangban dolgoztunk a szovjet katonák­kal. Nagy barátság szövődött a moszkvai Nikolaj Piszkovval és a taskenti „Papával”. Ok kerítettek február végén egy fényképészt, aki képeket csinált rólunk. Dinnyés József önszervező formák Legyen a klub a fiataloké! Az ifjúsági klub ólyan közössé­gi, demokratikus közművelődé­si forma, amely jelentősen hat a fiatalok szocializációs folyamatá­ra, ezért á klubmozgalom műkö­dése, fejlődése társadalmi érdek — hangsúlyozta az Országos Köz­művelődéi Tanács, az Állami Ifjúsági Bizottság, az Országos Ifjúsági Klubtanács és a Népmű­velési Intézet elemzése, amely az ifjúsági klubmozgalom tevékeny­ségét, fejlesztésének lehetőségét vizsgálta. A klubmozgalmat értékelve megállapították: a fejlődés ered­ményei mellett már a 70-es évek­ben jelentkeztek bizonyos káros, ;a mozgalom terjedését gátló té­nyezők. Ezek elsősorban a szabá­lyozás túlburjánzásából adódtak: az erősen centralizált, gyakran sematikus ösztönzési és értékelé­si rendszer fokozatosan háttérbe szorította az igazán klubszerűi önszervező formákat, s megnö­velte a klubok adminisztrációs kötelezettségeit. A v mozgalom megtorpanása jelezte, hogy nap­jainkban szükségessé vált a klu­bok működését érintő irányelvek és szabályozók módosítása. A tervezett változásokkal kap­csolatban az elemzés kiemeli, hogy a fejlesztés fontos feladata a mozgalom társadalmasítása. Ez elsősorban az illetékes szakigaz­gatási szervek mellett javaslatte­vő, tanácsadó funkciót betöltő klubtanácsok szerepének növe­lésével érhető el. El kell érni to­vábbá, hogy a klubalapítást és a klubok működését ne akadályoz­zák bürokratikus megkötések. Ugyanakkor a szervezett segít­ségnyújtással továbbra is szüksé­ges, hogy minden klubnak le­gyen fenntartója. A klubközösség életének egyik alappillére a klub­vezető. -Személye gyakran dön­tően befolyásolja a közösség te­vékenységét, a klubtagság han­gulatát. Ezért fontos, hogy — a kialakult gyakorlattal ellentétben — a jövőben a klubközösség ren­delkezzék a vezető megválasztá­sának jogával. JÖHETNÉNEK KÖZELEBB IS IMÉW?. • Mozgóbolttal könnyebbé válna ■ok ezer tanyai ember élete. Hová, hová mozgókereskedelem? Kettesével, négyesével vesznek kenyeret a kurjantó­pusztai fűszer- és csemegeüzletben. Megyesi Imréné eladó­tól megtudjuk, Vannak olyan tanyasiak, akik hat—nyolc veknit is visznek egyszerre. Árvái Mihályné, virágmintás táskával a kezében, két kenyérrel lép ki az ajtón, ö „csu­pán” két kenyérért fizetett — viszont Makádi Lajosné már jobban fölpakolva, kerékpárral indul útnak Felső-Kurjan- tóra. Csak szerencsésen, a síkos úton mielőbb épségben ha­zaérjenek! „Nem szokott az erre járni !** Távol a városoktól, távol a köz­ségektől töbhezren kelnek így út­ra reggelente, hogy a legszüksé­gesebb élelmiszerekhez hozzá­jussanak. Jó dolog, hogy Csernák László üzlete három éve itt meg­nyílt. Az útmenti .magánkeres­kedésben sokan és szívesen vá­sárolnak. A januári forgalom 225 ezer forint volt. Ezért döntött úgy a tulajdonos, hogy tavasszal bő­víti boltját. Bár a jó ízű izsáki kenyérért és az egyéb napicikkekért négy-öt kilométerről is nekivágnak a fa­gyos utaknak, a tanyán élők — jogos — kérése egyre sűrűbb: a technikai-műszaki haladás ered­ményéként, közeledjen jobban hozzájuk a kereskedelem! A Tisza FŰSZERT Vállalat mozgóboltjáról érdeklődünk ez­után Fülöpszállás tanyavilágában. — Nem szokott az erre járni! — mondja a Hármas-puszta 17. szám alatt Horváth Mihályné, aki a ház bejáratánál fürkészi az utat: mikor jön már a férje Fü- löpszállásról, ahová reggel lisztért, zsírért, cukorért és sóért utazott. — Holott lenne vevője. Itt lakik mögöttünk Buda Ferenc, Petrás István, Fajszi Gábor, Gudmann Lászlóné és a többiek. Idősödő magukra maradt emberek. Ki­jönnének az útra, hogy a mozgó­boltban vásárolhassanak. Fülöpszállásig négy forint a busz. Ha2ajövet ismét négy. Izsákra már a duplája. S örülhet a külterületi lakos, ha egy úttal mindent megkap, amire szüksé­ge van. A fülöpszállási ABC-ben — mint Horváthné mondja — sokféle termék hiányzik. Váiják Telek-pusztán — Közelebb lehetne árusítani? — Pár kilométerrel odébb Ko­csis Ferenc válaszol kérdésünk­re, a Telek-puszta 85. ház gaz­dája. A közelbén egy fénysorom­pó. Mellette harminc levelesláda. Ehhez a — postai — „támasz­ponthoz” járnak a'pusztaiak min­den délelőtt, 11 és 12 óra között. Váradiék, Szijjártóék, Valkó néni és mások itt várják a levelet, a pénzt és az újságot. De jó lenne, ha a Telek-pusztát Uzovics-te- leppel összekötő úton ilyenkor felharsanna a Füszért-busz mesz- sze hangzó hangszórója: „Jó na­pot kívánok! Megjöttünk." A télen fagyos, olvadáskor lucs­kos-sáros határban az tudja iga­• A hármas-pusztai Horváth Mihályné az utat kémleli: mikor jön már a férje FülöpszállásróL (Strasxer András felvételei) • Árvái néni gyalog... zán, mit jelent külterületi fo­gyasztóként élni, aki olyan hely­zetben van, mint például a Ko­csis család. Ottjárttunkkor Ko- csisné éppen Izsákon vásárolt. Reggel nyolckor indult, és majd csak tizennégy órakor érkezik haza. Üzemben ez csaknem egy műszak! Elkötelezettebben! A fülöpszállási tanácsnál dr. Tőzsér Zsuzsa vb-titkár számára sem ismeretlen a tanyasiak na- picikk-ellátási helyzete. Szerin­te kényelmesebb a mozgóbusz­nak végighaladnia a községen és megállni az ABC mellett, mint a dűlőutak tájékára menni. Na­gyobb bevételt hoz egy ABC-kö- zelben töltött fél hónap? Lehet. Mégsem mondhat le a mozgóke­reskedelem arról a vásárlóerő­ről, amplyet a külterületen lakók együttvéve alkotnak, hiszen az ellenkezne saját érdekével. Más­részt, ellátási kötelezettséget ró a mozgóbolthálózatra az az anya­gi támogatás, amellyel az állam és több fogyasztási és értékesítő szövetkezet segítette ennek a sa­játos kereskedelmi tevékenység­nek a létrejöttét. Éppoly figyel­met érdemlő ez, mint hogy a moz­góboltok megjelenésével néhol szembetűnőbbé vált a helyi keres­kedelem tespedtsége. Nyilván nem a mozgóbolt az oka, hogy — bár Kiskőrös ÁFÉSZ-központjával immár állandó a telefonkapcso­lata, árazó- és pénztárgépet is kapott — a fülöpszállási 76-os ABC kéménye (és fűtése) rossz, üzlethelyisége elhanyagolt, és áruválasztékával is gondok van­nak. Látogatásunk délelőttjén, tíz órakor elfogyott az utolsó kif­li. Hetente tizennyolc községben A TÁRGYALÓTEREMBŐL: „Kabos” a kocsmában Szinte nincs olyan időpont, «mikor nem lehet vendéget ta­lálni bármelyik falusi italbolt­ban. Késő délután és estefelé pe­dig megsokszorozódik a napköz­beni létszám. Ahol sok ember van és még több innivaló, könv- nyen elszabadulhatnak az indula­tok. Tavaly szeptember 14-én. este 6 óra körül tévedt be a csátaljai kocsmába a 19. éves Balogh Zol­tán. akit külső megjelenése miatt •csak .Kabos" néven ismertek a falujában. A községben élő báty­ját Mihályt látogatta meg. ő ma­ga Dávodon lakott szüleivel •együtt. A testvérével viszonylag ritkán találkozott. így most Csát- alján inni kellett valamit a vi­szontlátás örömére. A rendelést sörrel kezdték és azzal is foly­tatták. egészen este 8 óráig. Ek­kor már mindkettőjüknél hatott az alkohol, s egyre felszabadul­tabban érezték magukat. Csak növelte örömüket, hogy hamarosan betért az italboltba két olyan nő. akiket „Kabos” bátyja már közelebbről ismert. Balogh Zoltán rögtön rendelt egyiküknek egy kávét majd a csészét — a nyugati kalandfil- mekben látott módszerrel — a pulton végigcsúsztatva juttatta el a „címzetthez". Közben a testvé­rével együtt szinte ráhasalt a pultra. A kiszolgálóhely körül mindig nyüzsögtek a vendégek, ki magá­nak. ki másnak rendelt. Egy ré­szük kör ül állta a pultot, mások az asztaloknál ülve szólongatták a csapost, vagy hörpölgették az újabb és újabb rondákat. „Ka­bos” viselkedése» nem váltott ki a vendégekből egyértelmű tet­szést. de csak a közelében álldo­gáló L. G. szólalt meg hangosan. Kifogásolta, hogy a fiatalember az egész kiszolgálórészt elfoglalja, s mást nem enged odaférni. A válasz természetesen nem maradt el. Szó szót követett, a kör pedig csak tágult. Egyre töb­ben avatkoztak be a vitába, köz­tük .Kabos” testvére és L. G. barátja Is. Balogh Mihály jószán­dékkal közéjük is állt. és csen­desíteni ipróbálta a torzsalkodó- kat. Amikor ügy látta, hogy si­kerrel járt. pár lépéssel hátrább ment. Ám a parázsló párbeszéd ekkor lángolt fel .igazéin. L. G. egyszercsak elkapta „Kabos” mel­lén a pulóvert, ő sem maradt tétlen, megmarkolta L. G. hátán a munkáskabátot, s az alatta le­vő ruhadarabbal együtt hirtelen a fejére rántotta. Közben a kocs- maaitó" felé húzva ráncigálni kezdte, maid többször az arcába csapott. Amikor az ütésektől, az egyébként magas, vékony testal­katú 37 éves férfi a mozaikpad­lóra esett. „Kabos” rugdosni kezdte. Sportoipős lábával L. G. testének oldalát és főként fejét célozta meg. s csak akkor hagy­ta abba. amikor elégnek látta a meggyőzéshez az ..érveket". L. G.. miután nagy nehezen felkelt a padiéról, nem folytatta tovább a vitát Félig lecsúszott ruházatát megigazította és távo­zott a kocsmából. Otthon egyre erőteljesebben érezte, hogy fái a feje. ezért még aznap éjszaka orvoshoz ment. aki azonnal kór­házba 'Utalta. A rúgások következtében nem­csak a bőre sérült meg. hanem mintegy két centiméter hosszan betört a koponya csont ja is. Sé­rülése szerencsére nem volt any- nyira súlyos, hogy közvetlen élet­veszélybe került volna. • A Bács-'Kiskun megyei Bíróság Balogh Zoltán cselekményét élet­veszélyt okozó testi sértés bűn­tette kísérletének minősítette. Ezért egy év. börtönben letölten­dő szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte. In­doklásában rámutatott arra. hogy Balogh Zoltán szándéka szerint „csak" testi sértést akart okozni L, G.-nek. s nem az életét akar­ta veszélyeztetni. De a bántal­mazás hevében a rúgások szálmát és erejét nem tudta úgy megvá­lasztani. hogy olyan sérülések ke­letkezzenek csupán, amelyek nem járnak komolyabb következmé­nyekkel. Ebben az esetben a vé­letlenen múlott végül is, hogy a ko- ponyacsont nem szakadt be mé­lyebben. s közvetlen életveszélyes sérülés nem jött létre. A bíróság a' büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte, hogy Balogh Zoltán a bűncselekmény elkövetésekor nem sokkal halad­ta túl a fiatalkor határát. Viszont súlyosbJ tónak ítélte azt a tényt, hogy a megye területén az ital­boltokban az ittas emberek kö­zötti hasonló cselekmények az utóbbi években nagyon elszapo­rodtak. Tnza Béla Ilyen helyzetben hogyne vol­na feltűnő, hogy a Tisza FŰSZERT mozgóbuszai lassacskán mundért változtatnak! Két, teljes napot töltöttek a FÜSZÉRT szegedi börzéjén. Mi is tollhegyre tűztük: talán csak nem defektet kapott az egyik járat, amiért Kecske­mét központjában, a karácsonyi vásárra „besorolt”? A minap pe­dig arról értesített bennünket Cseri Józsefné igazgató a kecs­keméti FÜSZÉRT-fióktól, hogy mozgóbuszuk Kiskőrös körzeté­be ezentúl nem jár, helyette ti­zennyolc Észak-Bács-Kiskun megyei községet keres fel. Így nem kéthetente, hanem hetente végiglátogatja a járat összes ál­lomását. Izsákra kedden érkezik. Ám a nagyközség tanácsának vb-titkára, dr. Hauzmann János annak örülne igazán, ha a Beck- tanyához és a nagyobb tanyacso­portokhoz is eljutna. Ezzel a — jogos — kívánságá­val aligha áll egyedül. Sok ezer tanyai ember várja, hogy a moz­gókereskedelem járataival köze­lebb kerüljön hozzájuk. • Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents