Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
világ proletárjai, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP RÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Befejeződött az MSZMP XIII. kongresszusa WOm A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját. A tanácskozást Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Somogy megye küldötte nyitotta meg. Felkérte óvári Miklóst, a Központi Bizottság titkárát, Szolnok megye küldöttét, a Szerkesztő Bizottság vezetőjét, hogy terjessze elő a bizottság jelentését. A szerkesztő bizottság jelentése Övári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a Szerkesztő Bizottság elvégezte munkáját. Megállapította, hogy a határozat tervezete összhangban van a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli kiegészítésével. A kongresszuson felszólaló küldöttek kifejezték egyetértésüket a határozat tervezetével. A tartalmi mondanivalót érintő módosító javaslatok nem hangzottak el. Mégis úgy ítéltük meg, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével helyes néhány hangsúlyos mondattal gazdagítani a határozat szövegét. Javasoljuk, hogy a kongresszusi határozatban is fogalmazzuk meg: a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását, és azt is, hogy — bár a város és a falu közötti különbség csökken — a falusi lakosság életkörülményeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. A határozatban javasolunk egy mondatot arról; hogy a szocialista törvényesség érvényesítése megköveteli a következetes és határozott ellenőrzést, és ennek részeként a népi ellenőrzés munkájának fejlesztését. Javasoljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazdagításához, az emberek életszemléletének, magatartásának alakításához. Javasoljuk továbbá, hogy a határozatban is szerepeljen a feladat: a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztésével segítsük az emberek alkotóképességének kibontakoztatását. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka; a szocialista értékek megbecsüléséről. Javasolták és elfogadásra ajánljuk, hogy a tömegtájékoztatásban is kapjanak ezek nagyobb hangsúlyt. A határozattervezet a párt politikai irányvonalának folytatásából indul ki. A Szerkesztő Bizottság megállapította azt is, hogy a határozat tervezete tartalmazza annak a széles körű vitának a legfontosabb tapasztalatait, amely a kongresszus előkészítésének időszakában országszerte folyt a kommunisták aktív részvételével, és nem kis számban szövetségeseinek, a szocializmus pártonkí- vüli híveinek a bevonásával. A Szerkesztő Bizottság a határozat tervezetét több helyen pontosította, stilárisan javította. A kongresszus előtti hónapokban a Központi Bizottsághoz számos levél is érkezett. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni' arról, hogy minden Jevelet figyelmesen elolvastunk:, a javaslatokat mérlegeltek. Közülük bizonyára sokan ráismernek gondolataikra az etragadásra javasolt határozatban. 1||1 A kongresszusVelőtt megélénkültek a viták. 'Ez érthető, hiszen a kongresszust nemcsak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készítette elő. Ezek a viták megerősítették azokat az alapelveket, amelyek a mi pártunkat Magyar Szocialista Munkáspárttá teszilk és amelyeket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni kötelességünk. Ilyen alapelv az, hogy Magyarországon szocializmus épül és nem valami más, és ez a cél akkor is, amikor Azért dolgozunk, hogy a munkásember az eddiginél jobban éljen KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS VITAZÁRÓ BESZÉDE Tisztelt Kongresszus! Kedves ElvtárSnők! Elvtársak! A vitában felszólalt 58 elvtárs, összesen 199 küldött kért szót, de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy valamennyien sorra kerüljenek. A kongresszus jegyzőkönyvében azonban benne lesz minden írásban leadott felszólalás is, amelyeket a Központi Bizottság illetékes szervei az elhangzottakkal azonosan hasznosítanak majd a munkában. Felelősségteljes felszólalások a gazdaságirányítást tökéletesítjük, az állami életet fejlesztjük, amikor a kulturális alkotás és a tudományos kutatás szabadságát valljuk. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kötelességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Végül pártunk ilyen alapvető jellemvonásának tekintem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt. A megújulás és a reformok pártja volt ez a párt már az 1956. évi ellenforradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is, de ezekben a vitákban a párt vezető testületéiben — beleértve mostani XIII. kongresszusunkat is, nem konzervatívok és reformpártiak csatáztak, hanem a szocialista fejlődés hívei vitat-, ták és keresték a helyzetnek leginkább megfelelő megoldásokat. Ez az egység a mi legfőbb erőnk, eredményeink egyik legfontosabb kiinduló pontja és jövő terveink végrehajtásának biztosítéka. A határozati javaslat tartalmazza legfontosabb teendőinket a következő öt évre. A kongresszus egységes volt a határozati javaslat támogatásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység megnyilvánul majd a végrehajtásban is. A Központi Bizottság a kongresszus elé terjesztette a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat is. A küldött elvtársak támogatták a benyújtott javaslatot, további módosításra nem érkeztek észrevételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Óvári Miklós előterjesztését követően Losonczi Pál a kongresszus nevében megköszönte a Szerkesztő Bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hangzott el, tájékoztatta a küldötteket, hogy a jelentésről a , határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az elnök bejelentet-. * te: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Gyenes András, a KEB elnöke elállt a külön vitaösszefoglalótól. Ezután Kádár János emelkedett szólásra, foglalta össze az első és második napirend együttes vitájában elhangzottakat. A két napirendi pont együttes vitáját nyíltnak, felelősségteljesnek és magas színvonalúnak tartom. A felszólalások szinte kivé- -tel nélkül tartalmaztak bírálatot és önibírálatot, építő jellegűek voltak. Ez nagyon jó. A küldött elvtársak és meghívottak nagy fegyelemmel és figyelemmel követték a felszólalásokat. Ügy gondolom, mindez bizonyítja, hogy párttagságunk, a párt szervezetei megfelelően készültek fel a kongresszusra. A vitát hallgatva, a párt fel- szabadulás utáni tevékenységére gondolva eszembe jutott, hogy a kommunisták akkori, ugyancsak harcedzett csapata — ahogyan az elnyomott munkásosztály soraiból kiemelkedetteknél szinte természetes — önművelő emberekből állt. Tudásuk forrása az osztályharcból, az életből merített tapasztalat, az önképzés útján szerzett műveltség volt. S ha mindezt egybevetem a mandátumvizsgáló bizottság jelentésével, akkor különösen szembe- ötlik, hogy most, 40 év múltán itt a kongresszusi küldöttek 47,9 százaléka felsőfokú politikai, több mint 63,5 százaléka felsőfokú állami végzettséggel, 10 százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, s kilenc akadémikus van közöttük. Ebben is tükröződik pártunk, társadalmunk óriási fejlődése. Nagyszerű, hogy idáig elérkeztünk. A megtett úttal kapcsolatban egyébként szólni kívánok arról, hogy nemzetközi találkozókon a partnerek 'gyakran — néha félig kimondva és néha egyenes formában — felteszik a kérdést: tartós-e ez a politikai irányvonal, amely most Magyarországon érvényesül? Ha arra gondolok, hogyan és miről beszélt itt 58 felszólaló, s hogyan reagált erre a kongresszus, akkor azt mondom, ez a magyarországi politikai fővonal sokáig fog tartani. Ezt a vonalat erősítette, hogy a felszólalók tudomásul vették a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a Szervezeti Szabályzatot módosító javaslatokat, és egységesen támogatták a Központi Bizottság által benyújtott határozati javaslatot, ami rendkívül fontos a további munka szempontjából. Ezért szeretnék a most leköszönő Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság,' Gyenes András elvtárs és a magam nevében,köszönetét mondani mindnyájuknak. hogy valamennyi felszólaló egységes politikai álláspontot képviselt. Összefoglalómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek és a párt okmányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. Érvényesülnek a lenini normák A fővárostól a Bács-Kiskun megyei tanyákig Neh£z feladatom, hogy visszatérjek 58 felszólalásra, és mindjárt kérem is a megértésüket azért, hogy nem fogok rájuk sorban válaszolni. S mivel minden felszólalást jónak és fontosnak tartok, még válogatni sem kívánok közöttük. Hallhattunk itt a pártmunka,, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, több más tömegszervezet és mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideológiai, kulturális és művészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fővárosa, Budapest, de sok más város és több falu is, sőt megismerkedhettünk még a Bács-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. Felszólaltak társadalmi életünk vezetői, köztük a kormány elnöke, három minisztere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és nézeteit, milyen törekvések vezetik őket, milyen eredményeket értek el, milyen problémákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megoldani. A legfontosabbnak azt tartom, A Magyar Szocialista Munkáspártban ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne. Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a forradalmi munkáspártok, kommunista pártok életében alapvető fontossága van. Ez nemcsak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelenti, hanem azt is, hogy a döntéshozatal helyén és annak folyamatában a lehető legszabadabb vita folyjék. A Központi Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a Budapesti Pártbizottság, a megyei pártbizottságok, s valameny- nyi pártbizottság és pártszervezet —, hogy a döntéshozatal folyamatában mindenki fenntartás nélkül, szabadon fejthesse ki nézeteit, és annak semmiféle hátrányos következménye az illető számára nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokoldalúbban mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntéshozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen nézetet fejtett is ki a döntéshozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a térem még van javítanivaló. A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munkaképességének és harckészségének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék#-: a szocialista demokrácia. Ami a pártegység kérdését illeti: aki ezen a kongresszuson részt vett, annak nem kell bizonygatni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — egységes, párti Ezt erősítik majd azok a politikai és' személyi döntések — hiszen a határozatok végrehajtásának személyi feltételeit is biztosítani kell —, amelyek a munkának is új, fokozott lendületet adnak. Ebben a munkában erősebb és határozottabb kiállás szükséges minden párttag részéről az itt születő határozatok, világnézetünk szocialista, kommunista eszméink mellett. Erre a vitában több felszólaló is utalt. Képviselnünk kell álláspontunkat, politikánkat, erkölcsi nézeteinket mindenütt, a közélet fórumain, a munkahelyen, a lakóterületen, még a családban is. Miért szükséges erről szólni? Emlékezzünk - á történelmi tapasztalatokra. Abban a súlyos időszakban, amikor meg kellett védenünk pártunk becsületét, befolyását, vezető szerepét, helyre kellett állítanunk a párt iránti bizalmat, rendkívül nehéz körülmények között dolgoztunk. De sokat segített, hogy bátran, nyíltan, fenntartás nélkül álltak ki a kommunisták a népi hatalom, a szocializmus igazsága mellett. Az akkori küzdelem során leszögeztük: a nép sorsa mindennél élőbbre való, ezért a népi hatalmat minden eszközzel meg- védjük. Ezután következtek a hétköznapok, a konszolidált vi-' szonyok. Ekkor azt váltottuk, hogy az eredményes szocialista építés fő eszköze a bizalom megőrzése, az érvelés* és a meggyőzés. Ezen az úton akarunk tovább haladni.. Amikor a harsányan kiáltozók, a kommunistákra lövöldözők letűntek a színről,' akkor már so- (Folytatás a 2. oldalon.)
