Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

a UTAZÁS ’85 Turistaparadicsom a vásárvárosban Száztíz kiállító huszonegy országból — egy gyakorlott utazó is nehezen tud eliga­zodni a vásárváros D-pavi- lonjának nyüzsgésében a nyolcadik alkalommal meg­rendezett nemzetközi idegen- forgalmi kiállításon. A kíná­latukat felvonultató utazási irodák sincsenek könnyű helyzetben. Az ízléses bemu­tató, a mutatós prospektusok mellé kell még valami egyé­ni szín, ötlet, ha fel akarják magukra hívni a szakembe­rek és az egyszerű látogatók figyelmét. így hát bőven lkad nézőcsalogató látvá­nyosság. • Nagyné Bagó Erzsébet munka közben. A kubai Cordovi-duó nézőcsalogatója (Straszer András felvételei) • Roswitha Liebl szívesen ad felvilágosítást Salzburgról. A kubai kiállítók ottjártunkkor a Cordovi-duó tüzes flamencóját vetették be, a Siotour kínálatát két tizenegy hetes oroszlánkölyök tet­te vonzóvá, a Győr-Sopron me­gyei Idegenforgalmi Hivatal ki­állítóhelyére pedig egy valódig va­dászlesről felhangzó kürtszó hí­vogatta a látogatókat. Mozgal­mas látványt nyújt nyitástól zá­rásig a „Mesterségek utcája”, ahol minden érdeklődő bepillanthat a fafaragók, fazekasok és más mes­terségek népművészeinek mű­helytitkaiba. A legnagyobb közönségsikert mégis maguk az utazások — a ha­zai utazási irodák kedvezményes ajánlatai aratták. A Cooptourist őrségi és göcseji kőrútjára a nyi­tás utáni első órában 33-an fizet­tek be. Az IBUSZ számítógéppel felszerelt pultjánál hat országba kínáltak kedvezményes társas- utakat, de kelendőek voltak a ha­zai víz melletti üdülések is. Az Ex­pressz úticéljai közül a Szovjet­unió, a Volántouristéból a bolgár tengerparti üdülés volt a legnép­szerűbb. Sokan nemcsak nézelőd­tek a kiállításon, hanem ott hely­ben ki is választottak egy utazást a gazdag— és kedvezményes — kínálatból. * * * A külföldi kiállítók pultjai kö­zül az osztrákoké előtt a legna­gyobb a tumultus. Pedig az or­szág különböző tájegységeinek képviseletében tucatnyian igye­keznek válaszolni a látogatók kérdéseire. Jószemű fotóriporte­rünk azonnal talál ismerőst is a tömegben. A kecskeméti Bíró Rita a Salzburg feliratú pult előtt áll. Mint megtudjuk, az augusz­tusi ünnepi játékok programja érdekli. A salzburgi városi ide­genforgalmi iroda munkatársa, a nemzeti viseletbe öltözött Ros­witha Liebl nekünk is szívesen ad felvilágosítást. ' — Legtöbben a kempingekről és a fizetővendég-szobákról ér­deklődnek. Sokan; felkeresik a magyarok közül "városunkat — mondja Roswitha, és kérdésemre mosolyogva árulja -el, hogy még nem jutott ideje szétnézni a ki­állításon. Nem először jár itt, már tavaly is dolgozott a vásár­városban. — Szeretem ezt a nyüzs­gést, és tetszik az ország is. Öröm­mel jöttem ismét. Szavaiból nem a kötelező ud­variasság érződik. Az elmúlt év­ben mintegy kétmillió honfitársa látogatott hazánkba, és 23 száza­lékkal emelkedett az Ausztriába utazó magyarok száma is. Elég felidézni a Danube Tourist cí­mű osztrák idegenforgalmi heti­lap magyar nyelvű különkiadá­sának néhány címét: Szabad az út a szomszédhoz ... Egymás jobb megismerése újabb kapcsolatokat jelent. Az idegenforgalmi kapcso­latok fejlődése, az együttműködés persze nem zárja ki a versenyt. Hogy ebben ki áll előbb? Az osztrák lap Udvariasan így fo­gai máz: Ausztria—Magyaror­szág idegenforgalmi versenyének állása: 1:1. * * * A tájhaza ismerős képei, Nagy­né Bagó Erzsébet kalocsai pingá- lóasszony szép virágmotívumai. A Pusztatourist kiállítóhelyéhez érkeztünk. Itt sem csak a fütyü­lős barackpálinka kelendő (per­sze miniüvegben, ajándéknak!) Mint megtudjuk, sokan érdeklőd­nek a tőserdei, üdülési lehetősé­gek és a tiszakécskéí termSl für­dő iránt. A loyasprograíübk prtís- pektüsal' is gyorsán' elfogyták. Nem tűnik rossz választásnak az új bájai és kiskunhalasi szálló, valamint a tanyasi üdülés nép­szerűsítése sem. Sajátos, egyéni színt képvisel a Duna—Tisza kö­zi táj az idegenforgalmi palettán. A kiállítás, melynek témája az idegenforgalom, maga is turisták­nak való látványosság. Nem vá­lasztható el környezetétől, a ta­vaszi fesztivál és a jelentős poli­tikai események sodrában élő Bu­dapesttől, mely sok vonzó kultu­rális és idegenforgalmi rendez­vénynek ad otthont ezekben a napokban. Biztató, hogy az Uta­zás ’85 kiállítás belföldi prog­ramajánlata minden eddiginél gazdagabb. Bizonyság arra, hogy a főváros és a Balaton mellett sok olyan táj, város van Magyar- országon, mely vonzó úticél lehet hazaiak és külföldiek számára is. Lovas Dániel TÖBBRE LENNE SZÜKSÉG Hl ü Dolgozó nyugdíjasok A makacskodó öreg zárat értő kéz­zel reperálta meg Feri bácsi, és köz­ben arról beszélt: nem bánja, hogy már hetvenöt éves; a fő, hogy még tud dolgozni. Általában jellemző az idős emberekre, hogy örülnék,' ha évtize­deik tapasztalatait gyümölcsöztethetik. ha tevékeny munkával tölthetik el nyugdíjas éveiket is. Az életet jelenti nekik, hogy szükség van rájuk, hogy Igényt tart felhalmozott tudásukra, alkotókedvükre a társadalom; és a munkahelyi közösség sokak számára enyhíti az egyedüllétet. Bővülő kedvezmények Mindez természetesen nemcsak érzelmi kérdés, a realitáshoz hoz­zátartozik, hogy a 2 260 000 nyug­díjas többségének szüksége van arra a pénzre, amit munkájával keres. A 84 milliárd fórintból, amelyet például 1984-ben nyug­díjként kifizetett az állam, havi átlagban egy személyre 3130 fo­rintot mutat ki a statisztika, a valóságban azonban a nyugdíja­sok többségének ennél keveseb­bet visz a postás hónapról hó­napra. Szükség van tehát a nyugdíj kiegészítésére; a népgazdaságnak viszont a nyugdíjasok munkájá­ra, hiszen az aktív keresők száma — 4 920 000 — 1985. január else­jén újabb 20 ezer emberrel volt kevesebb, mint egy évvel koráb­ban. A legutóbbi évtizedben a részmunkaidőben foglálkoztatott nyugdíjasok létszáma 380—430 ezer között mozgott. Egyes ága­zatokban, például a belkereske­delemben a nyugdíjasok nélkül nem lenne biztosított a folyama­tos ellátás. Annak érdekében, hogy a mun­kaerőhiány enyhüljön, a Minisz­tertanács 1983.. január elsejétől módosította korábbi rendeletét, növelte a foglalkoztatási időkere­tet; évi 30 ezer forintról 60 ezer forintra emelte a kereseti összeg­határt, s bővítette a foglalkozási időkorlát alól mentesített mun­kakörök számát. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a közel­múltban készített .összegzésében megállapította, hogy a munka­erőgondokkal küzdő vállalatok él­tek is a lehetőséggel. Megyénként változik Ha az ágazatok szerinti meg­oszlást nézzük, az iparban 50 ezer, a mezőgazdaságban 45 ezer, az egészségügyben 40 ezer, és a ke­reskedelemben 30 ezer nyugdíjas dolgozik. A területi megoszlás szerint a fővárosban lakó mint­egy 400 ezer idős emberből 90— 100 ezer vállal munkát, a me­gyékben lakó 1 millió 800 ezerből 200 ezer nyugdíjas dolgozót tarta­nak nyilván. (A falvakban, tanyá­kon élő öregek természetesen mindannyian dolgoznak a háztá­jiban, ameddig csak mozdulni tudnak.) Megyénként nagy az eltérés ab­ban, hogy hány idős ember jár munkába. A főváros vonzásköré­ben élő Pest megye például közel kétezer esetben kért men­tesítést az évi 1260 órán felüli foglalkoztatáshoz, míg Szabolcs megyében csak 75 nyugdíjasnál volt erre szükség. A két véglet között a nagyobb foglalkoztatási igény jellemző Nógrád, Heves, Somogy, Komárom és Békés me­gyében. Várják őket Győr-Sopron megyében példá­ul a textiliparban, az élelmiszer- iparban, a kereskedelemben és a vendéglátóiparban várják a nyug­díjas dolgozók jelentkezését. De a nád- és erdőgazdaságok, má­sutt a konzervgyárak és cukor­gyárak idénymunkájára is szíve­sen vesznek fel nyugdíjban levő­ket, és persze az idegenforgalmi szezonban is bőven akad felada­tuk. Heves megyében az állatte­nyésztésben nyugdíjasokkal tud­ják pótolni a hiányzó létszámot. Tág tere nyílik nyugdíjaskor­ban is a munkára mindazoknak, akik a szolgáltatóipar valamely ágában szereztek szakmát. Bara­nyában például kevés a fodrász, Szegeden és környékén a kerék­párok ezreinek „orvosaiból” kel­ne el több is. És sorolhatnánk to­vább, hány helyen lenne még becsülete az idős mesterek keze- munkájának, szakmaszereteté­nek. I. E. 1985. március 26. • PETŐFI NÉPE • V ífötíV VALÓBAN TÁRSAK LEGYENEK... Eljár (majd) az elöljáróság Ismét egy új lehetőség sza- | vak és tettek közelítésére, a kívánt és 'a gyakorolható de­mokrácia hasznos szembesí­tésére. Több helységben a fa­lugyűlések visszatérő témája volt: Hogyan is lesz, mint is lesz az elöljárósággal, azzal az új formával, amelynek szük­séges létét az 1983-ban elfo­gadott új választójogi törvény mondta ki, s amely első ízben H az idén megtartandó ország- gyűlési és tanácsi választások lebonyolítása után álakul meg a közös tanácsok nem szék­helytelepülésein. Nem szűk körről van szó! Az országban 'összesen 1578 olyan község lelhető, ahol H nincs tanácsi székhely, azaz ■ társközség a hivatalos titulus, jjj a gyakorlatban pedig olykor Él. el-elmaradt e titulusból a jjj társ, maradt a község, marad- jjj tak a községek, melyet, me- jjl lyeket a székhelyről dirigálni jj|j kell... Lakossági vélemények, társközségek népfrontbizott- * ságainak állásfoglalásai, köz- tjj igazgatási elemzések egyaránt azt mutatták, az elv jó — jjjl mert hatásosabb, szakszerűbb K a koncentráltabb fejlesztési te- ijjj vékenység éppúgy, mint a ha­tósági munka —, azaz a közös tanácsok jól járható utat kí- I nálnak a közigazgatás fejlesz- tésében, ám formán és tartal­mon egyaránt módosítani kell, lehet. Korántsem stílusbeli pon­gyolaság az előbbi mondatvég ” kell és lehet szóismétlésnek tetsző befejezése. Arra utal, hogy a szükséges lépésekhez, a követelményekhez illeszkedő jjl forma is megtaláltatott, az elöljáróság, melyet a társköz- 8 ség tanácstagjai alkotnak, s melyet egy általuk kijelölt személy,1 az elöljáró vezet, el- »sóként az egyenlők között. Feladatuk, dolguk? Ezernyi. Mindaz, ami a társközség la- j kosságának bármely nagyobb csoportját, egészét érinti: vé­leményezhetnek, dönthetnek, azaz ellátják a lakosság ér­dekképviseletét, támogatják minden célszerű módon a te­lepülésegyüttes közös tervei­nek megvalósítását, a jogsza­bályokban meghatározott anyagi eszközökkel pedig önál­lóan rendelkeznek. Gyógyír összegyűlt — vélt és valóságos — sérelmekre, bajokra? Gyógyír is, ám elsősorban an­nak felismerése, hogy a de­mokratizmusnak ez a testkö- zelisége — a korábbi közve­tettség helyett — jelentős er­kölcsi, anyagi forrásokat nyit­hat meg a társközségekben élők körében. Ez a kör tág, az or­szág lakosságának tíz százalé­ka él ilyén településen, azaz kerekítve egymillió ember. Közülük a választásra jogo­sultak joga és kötelessége, hogy kellő gondossággal mér­legeljék, válasszák meg azo­kat, akik képviselőik lesznek a közös tanácsban és a helyi elöljáróságban, azaz kettős szerepben, de korántsem ket­tős célokért. Gazdag tanulságokkal szol­gált az a társadalmi vita, ame­lyet országszerte a Hazafias Népfront rendezett az elöljá­róságokról, s az így szerzett tapasztalatok, az így összege- ződő vélemények már ott van­nak abban a jogszabályban, amelyet‘rendeletéként a Mi­nisztertanács február 14-i ülé­sén alkotott meg. Ami vonzó ebben a friss jogi keretben, az éppen tágassága, rugalmassá­ga, az, hogy nem kíván min­dent megszabni, elveket ad, rábízva a gyakorlatot azokra, akik eredmények bábái és gondok hordozói. Ezeknek az elveknek az alapja az önálló­ság, az elöljáróság önállósága, amit nem csorbíthat semmi­féle módon a közös községi — nagyközségi — tanács szak- igazgatási szervének bármely dolgozója, a tanács bármely tisztségviselője sem...! S ez, azok számára, akik ismerték az eddigi gyakorlatot, fontos lépés, döntő különbség. Amint az is, hogy az elöljáróságok egyetértési jogkört kapnak se­regnyi tárgykörben, a közös tanácsnak megnő a feladata — és egyáltalán, feladata lesz ez a tisztségviselőknek, a szak- apparátus embereinek — az előzetes egyeztetéseknél, a döntés előtti érdekütköztetések létrehozásánál. Népképviseleti, önkormány­zati feladatok sora vár az elöl­járóságokra, ám úgy, hogy nem a papírok, nem az előze­tes munkatervek diktálják a „mikor mit”, a „mit miért” menetét, hanem a tényleges ügyek, teendők, azaz az ülé­sek, a tárgysorozatok rendje is ehhez igazodhat. Ez a ru­galmasság érvényesülhet a községben levő nem tanácsi szervekkel kialakítandó kap­csolatnál, a jogszabály terem­tette ellenőrzési lehetőségek­nél is, amint abban szintén, mikor és milyen ügyben, ügyekben hív össze önállóan falugyűlést az elöljáróság. Persze ne feledjük, a társ­községi viszony a szó igaz ér­telmében feltételezi és elvár­ja, hogy valóban társak le­gyenek a* települések, azaz is­merjék, tudják a maguk hely­zete, gondja mellett azt is; a másik, a harmadik társ- és a székhely községben mi a hely­zet, mi a gond. Az jár el he­lyesen, igazságosan, a köz ér­dekében, aki hajlandó és ké­pes a közös érdekek fölisme­résére és tiszteletére. És ebben is, mint sok másban, az elöl­járóságnak kell elöl járnia, mert nem egymás ellenére, hanem egymásért vannak. De úgy egymásért, hogy a ma­guk jussát is szép mozdula­tokkal beillesztik abba, ami közös, a tervekbe, teendőkbe. L. G. A „nyolcas” a gyártósoron^ Az elmúlt év végéig a Togliat­ti Autógyár (VÁZ) a kisfogyasz- tású Lada-család új modelljéből — a VÁZ—2108 típusból — meg­közelítőleg kétezer darabot gyár­tott. Az évi 600 000 gépkocsi gyár­tására tervezett autógyár-óriást (amely ezt a számot már jelen­tősen meghaladta) 1970-ben he­lyezték üzembe. Az elmúlt ti­zennégy év alatt 18 kisfogyasz- tású modellt és azok változatait fejlesztették ki. Jelenleg folynak a hasonló kategóriájú villany­autó kísérleti próbái és sorozat- gyártásra kész a VÁZ—2108 mo­dell, az első szovjet gyártmányú, elsőkerék-meghajtású személy- gépkocsi, amelyet csak „nyolcas­ként” emlegetnek a tervezők. Az élsőkerék-meghajtás fokozta a kocsi tereptartóképességét, kü­lönösen a kanyarokban, vala­mint megkönnyítette a vezetést is. Ez a meghajtás mintegy húz­za maga után a gépkocsit. A „nyolcas” bázismodellnek tekinthető. V árhatóan ennek alapján készülnek majd el az 55, 65 és 75 lóerős változatok. — Az új személygépkocsi gyár­tási technológiájának előkészí­tése során a gyárban körülbelül kétezer új berendezést és gépet helyeztünk üzembe — mondta Anatolij Tyitkov, a szovjet Au­tóipari Minisztérium Tervező- és Kísérleti osztályának vezetője. Az új gépkocsi a karosszériát, a motort, az áttételt és a felfüg­gesztést tekintve egyaránt eltér elődeitől. Karosszéria A „nyolcas” külsőre hasonlít a Fordokra, Citroenokra, vagy a Mazdákra. Annyira, mint ahogy ezek a modellek a többiekre. Több évvel ezelőtt egyik jóba­rátom, Mark Lourier, régi autó­gyártó, a műszaki tudományok doktora mondta, hogy eljött az az idő, amikor a személygépko­csikat számítógép segítségéved le­het tervezni. A VÁZ—2108 ilyen tervezési módszerrel készült. Az aerodinamikai vizsgálatokat kö­vetően a számítógép határozta meg az ékalakú, kéttérfogatú — hagyományos csomagtartó nél­küli — formát. A karosszéria háramajtós. A széles oldalajtók javítják a lá­tást és az első ülések minimális előrehajlításával megkönnyítik a beszállást a hátsó ülésekre. A hátsó ajtó az utastértől elegáns polccal elválasztott csomagtar­tóba vezet. Nagyobb csomagok szállítása esetén a hátsó ülések és a polc összecsukhatók. • A Lada-család új modellje: a Motor Négyhengeres, porlasztásos. A hagyományostól eltérően kereszt­ben helyezkedik el a motorház­ban, amelynek következtében csökkent a motorház hossza, il­letve megnövekedett az utastér. A konstruktőrök szerint ez a ko­csi „belülről nagyobb, mint kí­vülről”. A motor újfajta elhelye­zése szükségtelenné tette a kar­dántengely alatti alagutat is. Ezen kívül a számtalan műanyag alkatrész és alumínium radiáto­rok alkalmazásával az új kocsi 100 kilogrammal könnyebb, mint a VÁZ—2105 típus. A motorban nincs egyetlen da­rab sem a mai Ladák alkatrészei közül. A fokozott kompressziós hatás, az új karburátor, az érint­kezés nélküli elektromos gyújtás (és természetesen a karosszéria áramvonalas kialakítása), vala­mint az ötfokozatú sebességvál­tó alkalmazása mintegy 15 szá­zalékos üzemanyag-megtakarí­tást biztosít a gyár jelenlegi mo­delljeivel szemben. Biztos fékezés Továbbra is kétkörös, de dia- gonális, azaz, az egyik kör meg­hibásodása esetén a fék nem az első vagy a hátsó kerekekre, ha­nem az egyik első, és az egyik hátsó kerékre hat. Ez a megol­dás biztos fékezést garantál és csökkenti a kifarolás veszélyét. Az új típus vezetését az egész gépkocsinál alkalmazott új megközelítési mód is megkönnyí­ti. Konkrétan mindez csupa „ap­róságból” áll össze. Hiszen ko­rábban is ismerték a Szovjet­unióban az automatikus üléseket» de csak versenyautóknál alkal­mazták. Megváltoztatták a kor- mányrúdon elhelyezett és a se­V AZ—2108 bességváltó melletti kapcsolók helyét. A gépkocsit ökonométer- rel is felszerelték. A színes ki­jelző segít a gépkocsivezetőknek a motor helyes üzemmódjának megválasztásában, jelzi az üzem­anyag-túlfogyasztást. Ismeretes, hogy az első szovjet Lada, a VÁZ—2101 prototípusa az olasz Fiat—124 volt, igaz már korszerűsítve, a nehéz terepvi­szonyoknak megfelelően átala­kítva. A „nyolcas” már teljes egészében szovjet gyártmány, amelyet a volgai autógyár szak­emberei fejlesztettek ki. D. Sz. ifj. Farkas Béla h flífU zenekara sikeres drezdai vendégsze­replés után íjra Kecskemétéi! Az Aranyhomok Szálloda éttermében várjuk kedves vendégeinket. 628

Next

/
Thumbnails
Contents