Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

KÁDÁR JÁNOS VITAINDÍTÓJA

(Folytatás a 3. oldalról.)

erőfölényre tör. Ez megengedhetetlen. A Varsói Szerződés országainak, népeinek az az érdekük, hogy békében élhessenek, .szocialista vívmányaikat megőrizhessék és fejleszthessék. A világ minden népének az az érdeke, hogy az imperializmus ne kerüljön erőfölénybe. A földön, aj tengereken, a levegőben már ma is túlságosan sok atomfegyver/1 van. Senkinek sem hiányzik; hogy a fegyverkezési versenyt most még a világűrre is .kiterjesszék. Mi az ilyen elgondolásokat határozottan ellenezzük.

Elvi álláspontunk, hogy az új világháború többé nem elkerülhetetlen. A vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Meg kell keresni a lehetséges megegyezés formáit, amelyek minden fél számára egyenlő biztonságot nyújtanak a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ezen az alapon lehetne továbblépni az atomfegyverek megsemmisítése és a teljes leszerelés felé.

Mi a békés egymás mellett éles elvét valljuk és azt akarjuk, hogy fejlődjenek a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatai. Elvi alapon, a bennünket vezérlő elvek és politikai meggyőződésünk szerint is azt tartjuk, hogy a forradalom exportja lehetetlen és szükségtelen. De nem tűrhetjük és nem engedhetjük meg az ellenforradalom exportját sem. A társadalmi rendszer formálása és fejlesztése minden nép joga, és ennek a jóénak érvényesülnie kell. Mi azt kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok normális kapcsolataikat fejlesztve, békés versenyben vívják meg történelmi harcukat. Mindjárt hozzáteszem: én, mint meggyőződéses magyar kommunista, biztos vagyok benne, hogy ebben a harcban a szocializmus győzedelmeskedik.

Üdvözöljük a Genfben megkezdődött szovjet—«amerikai tárgyalásokat. Támogatjuk az európai béke és biztonság erősítését, fontosnak tartjuk a stockholmi tanácskozást. Ennek érdekében hazánk is aktív tevékenységet fejt ki. Jelen vagyunk a genfi leszerelési konferencián és a bécsi tárgyalásokon is. Az idén — éppen ebben a teremben — ül össze az Európai Kulturális Fórum. Ez a helsinki folyamat Üjäbh állomása leszvJVrfa J^relj:- szunki'hogy ez a tanápskozas is eredményesen végezze , munká-r ját. Mi a tárgyalásokat, a kapcsolatok megőrzését és fejlesztését, a megegyezést támogatjuk minden vitatott vagy megoldandó nemzetközi kérdésben.

A jelenlegi világhelyzetben a Varsói Szerződés tagállamainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek megfelelően mi is megfejelő szinten tartjuk védelmi erőinket. A Varsói Szerződés tagállamaként eleget teszünk kötelezettségeinknek. Népünk békéjét, szocialista vívmányainkat mindenkivel szemben megoltalmazzuk, s ezt jó tudni mindenkinek, nehogy bárki is kísértésbe essék.

A Varsói Szerződés javasolta a NATO-nak a két szervezet egyidejű megszüntetését. Több mint két esztendeje kezdeményezte, hogy a két szövetségi rendszer országai kössenek megállapodást, amelyben lemondanak az erőszak alkalmazásáról és az azzal való fenyegetésről. Ezekre a nagy jelentőségű javaslatainkra, amelyek még változatlanul érvényben vannak, válasz mind ez idáig nincs. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni.

A Varsói Szerződés országaiból érkezett küldöttségek vezetői március 13-án Moszkvában tanácskoztak. Ez érdemi és jó tanácskozás volt, amit a kommünikében is igyekeztünk kifejezésre juttatni. A további együttműködés, kapcsolataink' bővítése mellett foglaltunk állást és egységesen helyeseltük a Varsói Szerződés meghosszabbítását. Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosszabbítása mellett foglal állást. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni.

A Magyar Népköztársaság szolidáris a társadalmi' haladásért világszerte küzdő pártokkal és mozgalmakkal, a nemzeti szabadságukért küzdő népekkel. Készek vagyunk összefogni a béke minden hívével, ideértve azokat a polgári vezető politikusokat is, ■akik értik, hogy az emberiségnek nincs más útja, mint a kapcsolatok fenntartása, a tárgyalás és a megállapodás a közös érdekű kérdésekben. Mi ennek megfelelően rendezett kapcsolatokba törekszünk minden országgal, közöttük az Amerikai Egyesült Államokkal és a NATO más vezető országaival is, ha tisztelik jogainkat és megfelelő partnernek tartanak bennünket a kapcsolatok alakításában. Mi arra törekszünk, hogy a szövetségeseinknek hű szövetségesei, barátainknak igaz barátai és partnereinknek korrekt partnerei legyünk. Ez eddig is így volt, és a jövőben is így lesz. Így számolhat a Magyar Népköztársasággal mindenki.

A közeljövőben megünnepeljük a második világháborúban létrejött antifasiszta koalíció győzelmét a hitleri fasizmus és a japán militarizmus fölött. Az akkori, sorsdöntő helyzetben a különböző társadalmi rendszerű országokat vezető felelős politikusoknak sikerült megegyezésre jutniuk. Az emberiség Összefogott, a nemzetek sikeresen együttműködtek a fasizmus elleni'harcban.

A jaltai tanácskozás nagyban segítette a fasizmus feletti végső győzelmet, a potsdami megál- podások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európában beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e dokumentumokat, mert a fasizmus szétzúzását, a béke megalapozását szolgálták.

Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefogniuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügyéit intéző felelős vezetőknek, összefogni minden népnek a világot fenyegő háborús veszélyek ellen, a Földünket érintő kérdéNépünk negyven évvel ezelőtt talpra állt. Az ország területén még folytak a harcok, amikor létrejött a nemzeti függetlenségi front, Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány, amely teljes joggal és a nép nevében hadat üzent a náci Németországnak, hozzálátott az ország újjáépítéséhez, az új haza megteremtéséhez.

Nem felejtjük el a Szovjetunió áldozatait, a szovjet hősöket, akik elhozták népünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az antifasiszta koalíció más nemzeteinek fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták ellen itthon és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar hazafiakra, a magyar ellenállókra, és azokra, akik elestek a fasizmus elleni harcban, a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben.

Mindazoknak, akik a magyar nép felszabadítását segítették, az őszinte hála és köszönet, a tisztes emlékezés szaván túl azt tudjuk mondani, hogy a magyar nép élni tudott szabadságával. A munkásosztály, a nép kivívta hatalsek megoldása érdekében — ez volna a helyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytatjuk békepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együttműködésünket a testvéri kommunista pártokkal, minden más haladó erővel, szolidaritást vállalunk a szabadságukért harcoló népekkel, kapcsolatokra törekszünk minden mozgalommal, párttal, országgal, amely erre a maga részéről is kész.

Kedves elvtársak!

A mai alkalommal is szólni kívánok felszabadulásunk 40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt népünk életében, amikor 1945. április 4-én a szovjet hadsereg felszabadította Magyarország teljes területét a hitleri fasiszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott.

mát, szóciálista társadalmi rendszert teremtett a Magyar Nép- köztársaságban.

Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett eltakarítani a háborús romokat, megindítani az életet, leküzdeni az inflációt, megvívni a hatalomért folytatott harcot. De ezekben az években éltük a szocialista elvek és normák eltorzításának súlyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyarországon valójában 1953 nyarán kezdődött, az 1956-os ellenforradalmi felkelésben csúcsosodott ki, és 1957 nyarán* fejeződött be. S e 40 év része a konszolidálásért folytatott politikai, gazdasági és kulturális tevékenység is. Népünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, százados elmaradottságot hozott be. Hazánk fejlett mezőgazdasággal rendelkező, ipari országgá vált.

Ez a negyven év igaz történelme és legfőbb eredménye; ez a történelmi tragédiákat túlélő, a korszakos változásokat megvalósító, magyar nép történelmi műve. Pártunk büszke arra, hogy

ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot, hozva, mindig ott voltak a kommunisták.

Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építő munka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett békeévhez viszonyítom. Ma a nemzeti jövedelem több mint hatszorosa az 1938. évinek. Az ipari termelés több mint tizen- négyszerese, a mezőgazdasági termelés kétszeresé az akkorinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 százalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban összesen 19 ezer személygépkocsi közlekedett, ma — csak magánhasználatban — 1 millió 344 ezer, .a családok egyhár- mada rendelkezik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-ban a lakosság kis része volt jogosult nyugdíjra, ma megfelelő feltételek mellett minden dolgozó ember; az ország lakosságának 21 százaléka, kap nyugdíjat. Ma tízezer lakosra háromszor annyi orvos jut, mint 1938-ban.

Joggal mondhatjuk: pártunk, munkásosztályunk, népünk harca, munkája nem volt hiábavaló. Ilyen hatalmas fejlődésre csak a szabaddá vált és szocialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben élvezte a világ haladó erőinek támogatását.

Meggyőződéssel állíthatjuk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bizakodva nézhetünk a jövőbe. Céljainkat elérjük, terveinket megvalósítjuk, felépítjük a fejlett szocialista társadalmat, gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szocialista Magyarországot.

A Központi Bizottság nevében kérem, hogy a beszámolót, a Szervezeti Szabályzat módosítására tett javaslatot és a határozattervezetet a kongresszus vitassa meg és fogadja .el. Kérem, hogy pártunk XIII. kongresszusa mondja í.i: folytassuk, erősítsük fő politikai irányvonalunkat.

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, s annak XIII. kongresszusa! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a proletár internacionalizmus és a népek barátsága! Éljen a szocializmus és a béke!

Élni tudtunk a szabadsággal

Jól vizsgázott a párttagság

Gyenes András szóbeli kiegészítése a KEB jelentéséhez

Gyenes András, a KEB elnöke elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával és azokkal a megállapításokkal, amelyek Kádár János előadásában élhangzottak. A Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó ajánlásokkal egyetértenek, javasolják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati javaslattervezetet alkalmasnak tartják arra, hogy a kongresszus vitája és döntése után az előttünk álló időszak tennivalóinak vezérfonala legyen.

— A Központi Ellenőrző Bizottság —folytatta Gyenes András — a beszámolási időszakban együtt munkálkodott a párt vezető testületéivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus határozatának megfelelően képviselt.

A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a politikai vonal jó, bevált, a tapasztalatok és az élet . igazolta. Ebben a pőlitikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelenségek marxista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tépni a társadálmi haladást ténylegesen elősegítő elgondolások, megoldások között, valamint azok között, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek.

— A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék ellen, amely bármely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszkodott a marxizmus—leninizmus alapjaihoz, bevált elveinkhez és gyakorlatunkhoz, társadalmunk szocialista jegyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy. ezekre az alapokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség, a maradiság bélyeL gét, és a mindenáron való változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szemmel, de a szükséges érzékenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket eiőre viszi.

— A párt a változó feltételekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve valósította meg céljait és mozgósította a szocializmus minden hívét ezek elérésére! A KözDonti Ellenőrző Bizottság javasolja a kongresszusnak, hogy ezt a politikát ismerje el, támogassa és a következő időszakra is erősítse meg.

— Pártunk egységes és betölti vezető szerepét. Bizonyítják ezt azok az eredmények, melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és bajunk ellenéré is megőriztük társadalmunk stabilitását, és'szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pártunkban alapvetően rend van, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetten végzi feladatát.

— Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan időszakban élünk, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvésre, milyen erős a párt iránti hűsége. Pártszerveink, szervezeteink és párttagjaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető.

Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a pártban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, formálója. \

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, hogy csak ott születhetnek jó eredmények, ahol rend vad, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége, — majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az ellenőrzés, a beszámoltatás.

— Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalombah, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról számot

adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igényelje, és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos eleme is.

Az előadó ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott.

— A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, ez kedvezőtlenül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a munkafegyelemre is.

— A csúszópénz, a hálapénz, a szívességi szolgáltatás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükségszerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők, és visszaszoríthatók.

— A párt határozott álláspontja, hogy a nemkívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapásztaljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hibáikat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény,, amely bomlasztja társadalmunk erejét, gyengíti jogrendjét, veszélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa.

A felelősségrevonásnak esetenként akadálya az összefonódás, az elvtelen érdekkapcsolatok érvényre jutása.

A továbbiakban hangsúlyozta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem megtartásában példát mutassanak, törvényeinket tiszteljék, a munkában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek.

A párt tagjainak á munkában is példát kell mutatniok, ezt környezetük is elvárja tőlük. Ennek a várakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyítják ezt eredményeink, amelyekben a párttagok szorgalma, tisztességes munkája meghatározó jelentőségű.

Gyenes András ezután arról beszélt, hogy a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűr- hető el, mert sérti a pártnak a humanizmusról ‘vallott elvét. A mi humanizmusunk a becsületes, kötelességtudó, törvénytisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánusnak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszélyeztető rendbontókat védi.

— A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésével, népünk munkájával elért eredményeket. Szorgalmaz és támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gyarapítását szolgálja. Meggyőződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom továbbfejlődését nehezítő gyengeségek, hibák visszaszorítására, leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségék elleni hatáfö- zottabb és következetesebb fellépésre. Ez lehetséges és szükséges is.

— Pártunk mindig nyíltan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fogadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesszimista látásmódjuk igazolá-' sára használják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a párt, a mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek segítségével biztonságosan tovább haladhattunk.

— Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befejezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tett- rekészségében, a néppel való ösz- szeforrottságban rejlik. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el.

VITA A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA ÉS A KEB JELENTÉSE FELETT

Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bdzottságálnak beszámolója, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése és az ezekhez

kapcsolódó szóbeli kiegészítések felett,

Az első felszólaló Grósz Károly. az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a főváros küldötte volt.

Erős a bizalom a part iránt

Grósz Károly a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresz- szusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pántunk XIII. kongresz- szusára, majd így folytatta:

— A kongresszusi irányelvek vitája jelentősen hozzájárult a párteavség erősítéséhez, a párton belüli demokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommunisták magukénak vallják pártunk politikai céljait, a több

éyijLzede, r^kövétkezetesep, ;9totolfbi

toil, állandóan megújuló politika vonalát. Most, amikor a szocí'aliíS ta építőmunka sok területén igyekszünk új módszereket találni, párttagságunk megnyugvással láltja. hogy a megújulási folyamatok élén mindenütt a párt és annak Központi Bizottsága áll. A budapesti kómihunisták teljes mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkáláisában. az új utak keresésében.

A felszólaló köszönetét mondott a Politikai Bizottságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a főváros fejlődéséhez nyújtott.

— A beszámolási időszakban — folytatta — érzékelhetően javultak a fővárosi lakosság életkörülményei. Erőfeszítéseink ellenére nem ilyen kedvező a kén a lakásellátás területén. Bár a meny- nyiségi lakáshiány lényegesen mérséklődött, mégis, több mint tízezer olyan lakásigénylőt tartunk nyilván, aki a jelenlegi árak mellett 'minimális reménnyel vár önálló lakásra. A lakásigénylők száma egyébként 60 ezer felett van. Helyeseljük az állami bérlakások építési arányának növeléséti

Megkezdődött a városrészköz- . pontok fejlesztése, mind fontosabbá vált az emiberarcúbb lakókörnyezet kialakítása. A korábbinál nagyabb gondot és több pénzt fordítottunk meglevő értékeink megőrzésére, a főváros arculatát, hangulatát meghatározó, szép lakó- és középületek felújítására. Ugyanakkor a városépítés és a lakosság ellátásának néhány területén újabb megoldásra váró feszültségek is keletkeztek.

összegezve azt mondhatom, hogy Budapesten az utóbbi években alapvető társadalompolitikai céljainkat megközelítettük, de maradéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak élet- körülményei a társadalmilag legindokoltabb területeken javultak, azonban jelentős azok- ' nak a száma, akiknek az élet- színvonalát nem sikerült megőrizni. A párt iránt erős a bizalom. Lakosságunk értékeli gazdasági építőmunkánk eredményeit. Látja az erőfeszítéseket. Ugyanakkor nőttek a társadalmi feszültségek. A lakosság politikai tűrőképessége csökkent, tapasztalható a jövőtől való félelem, bizonytalanság. E tényezők miatt a főváros lakosságának hangulata ellentmondásos. A ipolitikai támogatást sokoldalú ’ eszmecserékkel és határozott intézkedésekkel megújítani egyik legfontosabb feladatunk.

Grósz Károly szólott azokról a módszerekről; amelyekkel e szándék valóra váltható.

— Tapasztalataink — mondotta — azt bizonyítják, hogy a magyár gazdaság tgartvéftxviszony*, lag könnyen mozgósítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember,. A gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából a csaknem 200 ezer műszaki értelmiségi tevékenységét tartom kiemelkedően fontosnak.

A legutóbbi négy évtizedben azonban a műszaki értelmiség relatív anyagi helyzete romlott, a műszaki alkotók elismerése hazánkban leértékelődik. Külön figyelmeztető, hogy a műszaki értelmiséget foglalkoztató munkaterületek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyzete alakult legkedvezőtlenebbül. így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, de ennél még nyugtalanítóbb, hogy csökkent’ a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövedelem-» szerzés felé fordul. A kisvállalkozásban részt vevő mérnököknek csak harmada végez kifejezetten mérnöki munkát. Ezért halaszthatatlanul sürgős anyagi megbecsülésük a teljesítmények alapján. Meggyőződésem, hogy a vállalati bérfejlésztések differenciáltabb - végrehajtásával zömmel előteremthetők a kívánatos anyagi eszközök.

A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves tervben az elosztható javak nagyabb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozottan a differenciált fejlesztést tartjuk kívánatosnak. A visszafejlesztést — tisztelet a kevés kivételnek — nem akarja vállalni sem a gazdasági vezető, sem a pártmunkás. E téren nagyobb erélyte és* kényszerre van szükség.

Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi iparban sem tudtuk következetesen végigvinni a szelektív fejlesztésre irányuló program végrehajtását.

A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus— leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is összeköt1 bennünket, amely érzékennyé tesz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősség- érzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza tenniakarásunkat a jobb, szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly.