Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

1985. március 20. • PETŐFI NÉPE • 3 KONGRESSZUSI KÜLDÖTT HERMÁN ISTVÁN: A mi munkánk egész embert kíván István és az általa irá­nyított DHE —200-as fú- róberende-. zés. (A szer­ző (elvétele.) „Az aranyhomokon dolgozó em­ber és a fekete aranyért dolgozó olajbányász kívánjon egymásnak jó szerencsét.” Így fejezte be fel­szólalását a megyei pártértekez­leten Hermán István, a Kőolaj - és Földgázbányászati Vállalat kis­kunsági üzemének főfúrómestere, akit kongresszusi küldöttnek is megválasztottak. Két évtizede mái*, hogy ez a kölcsönös szeren- csekívánat nap miint nap el is hangzik a maisai, szanki vagy halasi határban, ahol egymástól kőhalításnyira végzi fáradságos munkáját földműves és bányász. Ugyanannak a földnek a kin­cseiért dolgoznak, csak az egyik­nek a felszíni, másiknak az al­sóbb rétegek adják meg munká­ja gyümölcsét. Az évente több mint 70 kilométer kutató és fel­táró fúrás eredményeképpen a Kiskunság adja az országa szén­hidrogén-termelésének igen je­lentős hányadát. A szálfatermetű Hermán Ist­ván amióta az eszét tudja túrós akart lenni! Nagylengyelben kezd­te a szakmát, s végigjárta a mes­terség valamennyi lépcsőfokát. Elvégezte az olajipari szakközéo- iskoláft is. öt éve technikus. 1965- ben került Kiskunmajsára. jelen­leg az üzem legnagyobb teljesít­ményű fúróberendezésének mun­káját irányítja. ■ — Mi fúrjuk a legmélyebb ku­takat. Háromezer méternél már közel ötszáz atmoszféra a nyo­más, 150—160 Celsius-fok a hő­mérséklet. A felszínre kerülő fú­róiszap is 60—65 fokos. A nehéz körülmények fokozottan igénybe- veszik a berendezést és az em­bert is. Mivel ilyen viszonyok között dolgozunk, tavaly a fúrási tervünk csak 7400 méter volt, de 9540 lett belőle. A nagyobb nyo­más miatt nagyobb a kitörésve­szély. Előfordult már olyan hely­zet, hogy körülbelül tíz percünk volt egy. a zsanaihoz hasonló ki­törés megakadályozására. Nem voltam a toronynál, telefonon ad­tam le az utasításokat. Kerékpár­ra pattantam, de mire odaértem már mindent végrehajtottak, el­múlt a közvetlen veszély. Mun­katársaimnak helyén volt a szí­vük. A főfúrómester szerényen el­hallgatta saját érdemiéit, mint ahogyan azt is. hogy a kitörés- védelmi mentőszervezet tagjaként részt vett a zsanai gázkitörés el­fojtásában. 1981-,ben a Szocialista Munka Hőse lett. de tavaly is szép elismerésiben részesült. Meg­kapta a Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetést. Tizenhat éve párttag. 1978 óta az 1-es számú fúrási és szállítási üzemi alap­szervezet titkára. Arról faggatom, hogy milyennek látta az elmúlt öt évet. — Ügy érzem, hogy kitűzött céljainkat elértük, legfőbb fel­adatainkat elvégeztük. A népgaz­daság és a mi kisebb közösségünk, a KFV kiskunsági üzeme egy­aránt. Felszínre hoztuk azt a szénhidrogén-mennyiséget, amit az ország tőlünk megkívánt. Üzembe állítottuk az 1,6 milliárd forint értékű kiskunhalasi kő­olaj- és földgázipari létesítmé­nyeket. amelyek nélkül mindezt nem tudtuk volna megvalósítani. — Mit vár a jövőtől? — 'Feltétlenül szükséges az elő­relépés. Üzemünk a közeljövő­ben kezdi meg a Tiszaalpár kör­nyékén tervezett 4800 méter mély kút fúrását, amihez új berende­zést kapunk. Vállalatunk saját erejéből is igyekszik a szénhidro- génbálnyászat műszaki feltételeit javítani, de hosszú tálvon ehhez külső segítségre is szükség lesz. Bizony vannak olyan eszközeink — járművektől a fúrási gépekig —, amiket ki kellene cserélni. — Anyagilag milyen az olajbá­nyászok megbecsülése? — Jól keresünk, de nem va­gyunk megfizetve. A mi munkáink egész émbert kíván, de a mellék­jövedelmekkel kiegészített kere­setekkel nehezen tudunk verse­nyezni. Aki pedig nyolc órát meg­állás nélkül dolgozik a toronynál, annak utána már nem nagyon van kedve fóliázni. — Mellékkeresetre így nincs is lehetőség? — Működik nálunk néhány vállalati gazdasági munkaközös­ség, a gépjavítók között. Nem sajnálom tőlük a pénzt, meg­dolgoznak érte. Fontos persze, hogy ezek a kisvállalkozások azt a szerepet töltsék be. amiért lét­rehozták őket. — Miről szóUna szívesen a kongresszuson? — Körülbelül arról, amiről itt beszélgettünk. Bálái F. István Újpest felé haladnak a metróépítők A terveiknek megfelelően to­vább épül a főváros egyik leg­fontosabb tömegközlekedési esz­köze a metró: az észak—déli vo­nalon a tavaly novemberi sza­kaszátadást követően az Árpád- hídtól Űjpest felé haladnak to­vább a kivitelezők. Az úgyneve­zett 3/b szakasz 3850 méteres vo­nalán négy állomás lesz: a Ró­bert Károly körút utáni első ál­lomás a Forgách utcánál, a má­sodik a Gyöngyösi utcánál, a harmadik az újpesti vasúti meg­állóhelynél, az ideiglenes végál­lomás pedig az Árpád út, Baj- csy-Zsilinszky út csomópontjában lesz. Az újabb szakasz forgalom­ba helyezésének pontos határide­je még nem ismeretes, előzete­sen annyi tudható, hogy várha­tóan — a pénzügyi lehetőségek alakulása szerint — az évtized végéig átadják a beruházást — tájékoztatták a Metró Közlekedés- fejlesztési és Beruházási Válla­latánál az MTI munkatársát. A bajai horgászok megnyugtató választ várnak ► Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hi­vatal 1977-ben hozott határozatával védetté nyil­vánította a gemenci körzetet. Ezzel egyidőben egyes vízterületekről kitiltotta, másokon korlátozta a hor­gászatot. A bajai horgászok sérelme azóta sem csillapodott. A közelmúltban szerkesztőségünknek küldött leve­lükben,-amelyet tizenöten írtak alá, egyebek között a következőket jelentik ki: „A természetvédelem­mel mindenki egyetért, azonban a bennünket ért tiltó rendelkezésekkel nem. Az eltelt hét évben többször megkíséreltük módosíttatni a szigorú ren­delkezéseket. Az illetékesek elzárkóztak. Közülünk senki sem fogadja el, hogy a bennünket sújtó kor­látozás a természetvédelem érdekeit szolgálja. A bajai kétezres horgásztábor megállapítása az, hogy kizárásunkkal nem lett védettebb a tájvédelmi kör­zet. Vajon a halászati tevékenység miért kevésbé zavaró, mint a horgászat? A Petőfi Népe adjon nyilvánosságot kérésünknek, és hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy ismét foglalkozzanak a Gemenci Tájvédelmi Körzet hor­gászrendjével, é& hozzanak mindenki számára meg­nyugtató döntést.” A gemenci ügy háttere A gemenci akták súlya az évek során elérte egy méretes nyurgapontyét. Tartalmuk a hivatalok kö­zötti „labdadobálást” tükrözi. Az érthetőség kedvé­ért nézzük meg, mi az ügy lényege és háttere? Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hi­vatal elnökének határozata nyomán a korábbi 335 hektárról 82-re csökkentették a horgászati lehető­ségeket. A Duna a tájvédelmi körzet északi hatá­rától, az 1493-as folyamkilómétertől csak a jobb parton, a bajai üdülőkörzetben levő Futrinka utcá­tól a tájvédelmi körzet déli határáig, mindkét part­szakaszon, csak vízi járművel megközelítve, öt mé­teres parti sávban horgászható. A veránkai Dunán 100 méteres szakaszon csak az ott üdülők pecáz- hatnak. De korlátozták a cserfái Holt-Duna (bajai Vén-Duna), a szeremlei Holt-Duna, a rezéti Duna és a Mórjcz-Duna megközelítését is. Pedig a folyó mellékágai és egyes belső vizek az igazi élményt kínáló területek. Azonban ezeken tiltó táblák áll­ják útját a horgásznak. A halastó ígéret maradt A bajaiak sérelmének jogosságát már egy évvel az elhamarkodott döntés után felismerték. Való­színűleg ennek tulajdonítható, hogy 1978. augusztus 117-én' a Mezőgazdasági *és Élelmezésügyi Miniszté­rium vadászati és' halászati főosztálya tanácsko­zást' hívott ösfcáé Bajáíá? A tanácskozásnak az volt a célja, hogy kárpótolják a horgászokat a Gemenc- ben elvesztett lehetőségekért. A tervek szerint a Bajai Űj Élet HTSZ kezelésében lévő vizek közül a Kiágya, I, II, III, a Ferenc-csatorna, a bátmonosto- ri Öreg-Duna, a füzesi Duna, a bajai Vén-Duna, a szeremlei Sugovica, a Dunavölgyi főcsatorna-sza­kasz, a Pirtó, a Sóstó horgászkezelésbe került vol­na. Ezek ellenértékeként a Bajai Űj Élet HTSZ- nek állami támogatással építendő 100 hektáros ha­lastavat ígértek. Azonban az állami támogatást korlátozó intézkedések miatt a halastó a mai napig sem készült el. Ennek alapján a HTSZ nem mondhatott le a fel­sorolt vízterületekről. Azok egy részén még mindig gazdálkodik. Kivéve a szeremlei Sugovicát, a Kiá­gya I—III-at, amelyek halászati jogát közben a hor­gászok megváltották. A Dunavölgyi főcsatorna-sza­kasz, az igali csatorna, a Pirtó, a Soltvadkerti-tő és a Sóstó pedig egyéb megállapodás alapján került horgászkezelésbe. Velük vagy nélkülük? A gemenci vizekre szóló horgászati tilalom vál­tozatlanul érvényben van. Annak ellenére, hogy a helyes sorrend talán az lett volna, ha a HTSZ meg­kapja a halastavat, a horgászok a HTSZ-től szó­ban forgó vízterületeket és ezek után kerülhetett volna sor a gemenci korlátozásokra. A gemenci vizeken a halászok és horgászok évtizedeken át közösen tevékenykedtek. Akkor is voltak már idő­szakos tilalmak, például a vadászatok miatt és szarvasbőgés idején. A halászok azóta is a koráb­biakhoz hasonlóan gazdálkodnak ezeken a vizeken. A horgászok pedig — hét év elteltével is — vitat­ják, hogy ellenük kell védeni a természetet. Nem lenne célszerűbb velük együtt? Banczik István (Folytatjuk) ELSŐK A HALASI GÉPSZERELŐK Éled a madárvilág Mezőgazdasági szakközépiskolások versenye A hét végén tartották Kiskun­halason a harmadikos mezőgaz­dasági gépszerelő- és mezőgazda- sági gépésztanulók országos ver- télkedőjét. A negyedik alkalom­mal megszervezett — s most elő­ször dr. Szabó Gusztávról, a me­zőgazdasági gépészet hazai alap­jainak egyik lerakójáról elneve­zett — versenyen 17, egyenként háromfős csapat vett részt: 12 a gépész szakmában állt rajthoz, 5 pedig a mezőgazdasági gépek sze­relésében bizonyította elméleti és gyakorlati tudását. A bíráló bizottság tagjai elé­gedetten nyugtázták: jól felké­szült, érdeklődő, sokoldalúan képzett diákok találkoztak Kis­kunhalason. Az országos ver­senyt megelőző három írásbeli forduló feladatait valamennyi mezőgazdasági szakközépiskola sok-sok diákja megoldotta, közülük a legjobbak ke­rültek be a halasi döntőbe. Az itt sikeresen szereplők csábító ajánlatot kaptak a vetélkedő egyik fő szervezőjétől, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem képviselőjétől: ha hűek marad­nak a pályához — s a gödöllői egyetemen szándékoznak to­vábbtanulni —, a felvételin be­számítják a versenyen elért ered­ményeket. (Ez eddig csak a ne­gyedikes diákok versenyén volt hagyomány, ahonnan a szakma legkiválóbb tanulói felvételi nél­kül jutottak be az egyetemre.) A gépészek közül a Karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai oldották meg legeredmé­nyesebben az írásbeli, gyakorla­ti és szóbeli feladatokat. Máso­dik helyen a csornai Csukás Zol­tán Mezőgazdasági Szakközép- iskola tanulói végeztek, a nagy- kanizsai Cserháti Sándor Me­zőgazdasági Szakközépiskola trió­ja a harmadik helyet szerezte meg. A mezőgazdasági gépszerelők versenyén a házigazdák, a kis­kunhalasi II. Rákóczi Ferenc Me­zőgazdasági Szakközépiskola ta­nulói voltak a legjobbak. A má­sodik helyezést a berettyóújfalui Zalka Máté Mezőgazdasági Gép­szerelő Szakközépiskola, a har­madik díjat pedig a mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola diákjai vitték haza. Képriportunk a vetélkedő leg­látványosabb részének, a gyakor­lati versenynek néhány izgalmas pillanatát idézi fel. Sz. K. (Méhest Éva felvételei) • A gépészek egyike megadott rajz alapján alkatrészt készít. «• MTZ 50-es traktor fékrendsze- ® A zsűri folyamatában végigkísért minden mun- rét javítja a két halasi versenyző, kamozzanatot. • „Húzd meg jobban, menjen a munka!” Nem kell biztatás — itt mindenki húzza... Ismét vízzel telítődtek a to­csogók, az utóbbi évek aszályától kiszáradt szikes tavak Bács-Kis- kunban, ahol éled a madárvilág. A Kiskunsági Nemzeti Park ma­dárszállásaira érkeznek a költö­ző és az itt költő vízimadarak. A széki lillék, a piroslábú cankók, a tőkés récék már keresik fész­kelőhelyüket a számukra talpon hagyott nádasokban. A frissen zöldellő búzamezőkön. pedig fel­tűntek a vetési ludak. NAPKÖZBEN Áreltérítők A KONZUM Kereskedelmi Vállalat bajai üzleteiben március elején, egy héten át 1 ■ forinttal drágábban árusí­tották a kézzel dagasztott, táj­jellegű kenyeret A korábbi tizenkettő helyett 13 forintért adták kilogrammját. ­— Miért? — Mert a szóban forgó ke­nyér a maximált árformába tartózik, és tizenhárom forint a felső határ, amennyiért for­galomba hozhatjuk. Áreltérí­téssel lehet élhá. Erre módot ad a vállalati önállóság — válaszol Bessenyi István, a KONZUM Kereskedelmi Vál­lalat igazgatója. — Lehet és kell: nem ugyanaz. A kenyérnél marad­va, elkerülhetetlen volt az áremelés? — Akkor úgy ítéltük meg, hogy igen. A kenyeret a Ba­jai Sütőipari Vállalattól 11 forint 70 fillérért vásárcljuir. Mi aZ a 30 fillér, ami eddig „bejött” egy kilogramm, ké­zi dagasztású kenyér bolti árából? Egy forint 30 külön­bözet viszont már elfogadhah- tóbb. Így számítja a legtöbb forgalmazó. — Tehát a KONZUM Ke­reskedelmi Vállalat is? — Nem mi kezdtük. Má­sok már jóval előttünk áttér­tek az összetételében «gyár­tási technológiájában a 7,60- astól eltérő, tájjellegű kenyér' maximális fogyasztói árára. Vannak olyan helyiségek, ahol a sütőipar erre veszi az irányt. A magánkereskede­lemben a 13 forintos ár az ilyenfajta kenyérért teljesen megszokott. — A vállalat, ezek szerint, csak mintegy zárni akarta a sort a maximált árforma nyújtotta keretek között. Va­jon a tanácsnak volt erről tudomása? Tájékoztatták? — Nincs bejelentési kötele­zettségünk ármódosításkor. Bár, utólag elismerem, nem ártott volna velük, a tanács vezetőivel is tisztázni ennek az áremelésnek az időszerű­ségét. nem értett egyet a most áremeléssel. Végül is mi 1 fent, hogy egy hét „próbái után visszatértek a maxin 13 forintos árról 12-re? — Azóta belát*«»- * —-wiiv, Hogy gondőltabban kellett v< cselekedni. Számunkra es legfőbb tanulság. (A szerfc.) Átgondoltad nagyobb felelősséggel, his a vásárlók túlnyomó töbt ge nem a Napóleon-kon] vagy az aranyékszerek, nem az alapvető napi — i külözhetetlen — élelmisze árának a változására éi kény. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents