Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. február 18. Gép- és üzemidő-kihasználás a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyárában — Kolompár Károly, kiváló dolgozónk, tíz éve került hozzánk, a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyárálba. Józan, igyekvő ember. Egyszer sem hiányzott igazolatlanul. A januári nagy hidegben már hajnali 3-tól töltögette a reá bízott 55 olajkályhát, hogy mire bejönnek a műhelyekbe és az irodákba, kellemes hőmérséklet fogadja a dolgozókat. A fűtésen kívül Károly bácsié mindenféle udvari dolog: sózás, homokozás, seprés, szemétgyűjtés, amit rendesen, pontosan elvégez'. Munkatársai becsülik, tekintélye van előttük — mondja róla Gidai János főmérnök és Vesztróczi Attila üzemgazdasági osztályvezető. Még vannak tartalékok Amíg Károly bácsi a fűtésért és a gyárudvar rendjéért felelős, bent, az üzembeliek, ötszázkilenc- venöten, alighogy teljesítették tavalyi 460 millió forintos bevételi tervüket (26 egyiptomi szivattyút is átadtak exportrendelésre), szinte csak lélegzetvételnyi szünethez jutottak. Ezekben a hetekben már ez a 'kérdés: elkészülnek- e ideiében az 1985. évi terv sze-. rirvt 50 kompresszorral, 119 aggregátorral, 138 szivattyúval, 280 fékkompresszorral, 351 vízelzáróval és 23 600 lökhárítóval? Ezeken kívül, alekszandriai szállításra, villamoskocsi-vázakat is gyártanak. Válóra váltja-e tervét a Ganz- MÁVAG üzeme? Mit csinálnak ezért a halmi munkásaik és műszaki irányítóik? Az üzemiben tízéves gyakorlat immár, hogy részletesen ellenőrzik a termelöberendezések kihasználását és a munkaerő foglalkoztatását. Főként 12 nagy értékű gép munkáját kisérik figyelemmel. Mennyi az állásidejük? Anyagellátási gondok, szervezetlenség, késve végzett tinik, vagy egyikmásik dolgozó hiányzása miatt mennyi idő esik ki e gépek üzemeltetéséből? ■— Darabonként 6—8 millió forintot képviselő NC-vezérlésű berendezések műszaki kihasználása sokféle tényezőtől f ügg, — halljuk Stignicz Károly fejlesztési osztály- vezetőtől. — Magasszintű munka- szervezéssel, ha ehhez minden feltétel adva volna, az NC-gépek napi 20 órán át működhet dériek.a 1 A mi körülményeink közt az áltálához 16 órás igénybevétel mát jó eredmény lenne. — Verme? — Igen, mert a 12 nagyobb termelékenységre képes gépünk tavaly naponta 1,6 műszakot dolgozott folyamatosan. Ha egybevetjük az 1983. évi gépkihasználással (az még osak napi 1,25 műszak volt), s azzal, hogy egy Horizontúi esztergagéppel, 2.57 nvű• Károly bácsi ai udvar rendjéért Is felelős... 0 ..mix a műhelyben Rabi István marős (balra) Vlncze Sándor technológussal a gépkihasználásról vált szót. Derűs az arcuk, A Januárt jó eredménnyel zárták. (Straszer András felvétele) szakos napi termeléssel a vállalati gazdasági munkaközösségek „hajtottak” a legjobban, azt látjuk: még vannak tartalékok a hatékonyság növelésére. Jó minőségű öntvényeket — Min múlik a nagyobb termelékenység? — A jobb munkaszervezésen. Ehhez nyújt segítséget, hogy 1985- re kidolgoztunk egy kisszámító- gépes kapacitásszámító-progra- mot. Így a termelésre ható tényezőket gyorsabban tudjuk követni. Az állásidők csökkentésére mind a két műszakbán általános javítóügyeletet szerveztünk. A forgácsolást, 40 százalékban a gazdasági munkaközösségekre bíztuk. Á számjegyttézérléslr "‘gépekkel dolgozók keresete 20 százalékkal magasabb, mint a hagyományos gépekkel termelőké. Idei első havi eredményünkért nincs okunk szégyenkezni. A tervezett 18 millió 600 ezerrel szemben 19 millió 700 ezer forintra teljesítettük januári bevételi tervünket. A jó kezdetnek joggal örülnek. A januári összegzéstől derűssé váltak az arcok a műhelyekben és a szerelőcsarnokban, A bizakodást . sejtető tekintetek mögött azonban ott munkál a felelősség. Hogyan tovább? Miben és miképpen kehi „erősíteni", hogy a folytatás is hasonló legyen? Rabi István, NC-marós, aki egy W 230-as kompresszor forgaty- tyús házának a megmunkálásához készül, azt feleli: — Pontos időben érkezzenek és jó minőségűek legyenek az öntvények! Akkor nem lesz hiba... A marós is tudja: mennyire fontos a jó gépikihasználás, hiszen egyetlen óra szünet — egy-egy vezérlésű gép esetében — olykor egyenlő 15-20 ezer forint veszteséggel! A villanyszámlás délelőtt. És a többiek... ? A termelőeszközök kihasználása azonban döntően mégiscsak a termelő (dolgozó) embereken múlik. Azon, hogy a teljes foglalkoztatottság a munkaidő teljes kihasználását jelenti-e. 'Ebiben is van javítani való. Tavaly 2400-szor adtak kilépési engedélyt, hogy a dolgozók valamilyen sürgős, személyes ügyüket elintézhessék. Az ok? Kis túlzással, millióféle! Voltak, akik építőanyagért mentek. Mások tüzelőért álltak sorba. Megint mások azért töltöttek távol értékes órákat a munkahelytől, mert az ‘áramdíjat a szolgáltatóknál különben nem tudták volna befizetni. (Még senki sem vizsgálta: a díjbeszedők miért délelőttönként járnak házrój házra, amikor a legtöbb lakásban úgy sincsenek odahaza?) A tanács és a rendőrség már jó példát mutat az állampolgárok ügyeinek munkaidőn túli intézésében — óm a szolgáltató intézmények többsége még nem képes elszakadni a bűvös 8—17" óra közti időre szűkített nyitva- tartástól. Ki látja kárát annak, hogy az emberek szükségleteit, áru- és szolgáltatási ellátását kielégíteni hivatott intézmények a köz érdekében semmit sem hajlandók tenni íA rugalmasabb — a változó kUrül-4 ^ ményekhez alkalmazkodó — mun-’ ka idő bevezetéséért ?* közvetlenül a termelőüzemek, így a Ganz- MÁVAG halasi gyára is — ahol a tavalyelőtt 6,9-ról a múlt évben 7 órára sikerült egy műszak munkaidő-kihasználását „feljavítani” —, de tágabb értelemben a munkából kiesett órákkal vesztes minden termelő és fogyasztó! Kohl Antal KI MENNYIT FIZET? Vizsgázik a jövedelemadó Kevés rendelet kavar nagy vitát a nyilvánosság előtt. A kivételek egyike az 1984. jánuá.r elsején életbelépett új jövedelemadó-rendelet, amely mintegy egymillió embert érintett. Nemcsak a kulcsokat vitatták, hanem a rendszer szemlélete ellen emeltek kifogást, elsősorban a szellemi foglalkozásúak tiltakoztak, mondván: az új jövedelemadó egy kalap alá vonja a tudósokat, művészeket a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel, (holott a munkájuk jellege, és a hely*- cetük igencsak eltérő. A viták elhalkultak, legalábbis mind kevesebbszer lehet polemizáló cikket olvasni az újságok hasábjain. Am, a rendszer hamarosan vizsgázik a nyílvá- " nosság előtt, és végérvényesen eldől, ki fizet többet, és ki kevesebbet, mint azelőtt, s a rendelet valóban nem tesz-e különbséget az egyes tevékenységek között. Egységes táblázat Az elmúlt egy évben valószínűleg sokan rájöttek, hogy az elosz- tási viszonyok hiányosságait nem lehet számon kérni rajta. Magyarán azt, hogy ma sokszor a fizikai munka, az autószerelés, a tetőfedés jobban fizet, mint a szellemi pályák többsége. Az egy éve hozott új rendelkezés szellemét tekintve alapvetően különbözik a régebbitől. Ugyanis a különböző forrásból szerzett jövedelmeket — természetesen, nem számítanak ide a bérek és a fizetések, valamint a találmányok, az újítások, az ingatlanok eladásából szerzett jövedelmek —, össze kell vonni, s ezután kell adót fizetni. Ez az intézkedés azokat érinti hátrányosan, akik eddig többféle forrásból jutottak pénzhez,- s ezek után egyenként adóztak. Mert — mondjuk — kétszer ötvenezer forintnak mindenképpen kisebb az adója, mint egyszer 100 ezernek. Ezzel viszont megszűnt a korábban fennálló ellentmondás: ha valaki több helyről szerzett jövedelmet, akkor előnyösebb helyzetbe került, mintha csak egyetlen forrásból kapta volna a pénzét. Nem kell különösebben magyarázni, , hogy az effaita megkülönböztetés nemcsak értelmetlen, hanem társadalmi szempontból is igazságtalan. ; Az összevonás tehát mindene képpen emeli az adót. Ennek ellensúlyozására viszont az új táblázat a korábbinál alacsonyabb kulcsokat tartalmaz, sőt, a legmagasabb ' kategóriában —, ami már hatszázezer forintos jövedelem fölött lép érvénybe — a korábbi 75 százalékkal szemben 65 százalékos az elvonás. Éppen az egységes táblázat miatt háborodtak fel a legtöbben. Az értékhatárok és kulcsok azonosak mindenki számára, aki az általáhos jövedelemadózás szeriát fizeti a közös költségekhez a hozzájárulását. Eltérő alapok Ám ez még nem jelenti azt, hogy a tevékenységek között nem tesz különbséget a rendszer. Pusztán arról van szó, hogy ezentúl a társadalmi hasznosságot nem az adókulcsok fejezik ki. Ledőllek azok a mesterséges korlátok, amelyeket indokolatlan lett volna megtartani a 80-as évek magyar gazdaságában. Korábban például másként adózott a kisiparos, ha .közületi, s másként,’ ha magán- megrendelőknek dolgozott. S az sem volt mindegy, hogy valaki szolgáltatást végez |> vagy éppen valamilyen portékát készít. Mindenképpen igazságosabb, ha egységesen, a jövedelmek nagysága szerint adóznak. Viszont valamilyen módon tükröződnie kell annak, hogy az egyes tevékenységek különböző jellegűek, és ennek megfelelően másként lehet — kisebb vagy nagyobb költségek árán — jövedelemhez jutni. Ezeket az eltéréseket pedig figyelembe veszi az adórendszer, méghozzá az adóalapok kiszámításában. Vagyis, a költségek elszámolása különbözik. Nem lenne hely a paragrafusok Vészle- tes felsorolására, ám mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy például az írók, ellentétben a kisiparosokkal, kétszázezer forintos jövedelem után 60 százalékos rezsit számolhatnak el: tehát eleve 120 ezer forinttal kisebb az adóalapjuk, mert 80 ezer forint után fizetnek csak adót. S ez már forintban számolva is megmutatja a társadalom értékítéletét. Május végén Bár az új rendelet előkészítésekor jó néhány számítást állítottak össze a szakemberek, de ebből csak hozzávetőlegesen lehetett megállapítani, hogy ki jár jobban és ki rosszabbul, mint azelőtt. Az alacsony jövedelműek niindenkéopen kevesebb adót fizetnek majd. S' valószínűleg csak a kétszázezer forint feletti keresettel rendelkeződtől kémek majd többet a költségvetés számára. Ám. a végleges adatokra május végéig várni kell, hiszen a kisiparosok és kiskereskedők jövedelem-bevallásait előbb az adóközösségekhez kell benyújtani, majd ezeket a tanácsok ellenőr- zik./így a végleges számokat csak május elején kaphatja meg a Pénzügyminisztérium. A feldolgozáshoz szükséges adatlapokat a kifizető szervek, tehát vállalatok, szövetkezetek, in- tézménvok töltik ki. Az éves kereseteket és a fizetendő adót a számítógép nvomtatja majd az adólapokra. Ezeket a tanácsok küldik el az érintetteknek májusban. de csak akkor, ha az évközben fize'eU adó és a számítógép által kiszámított levonás különbsége meghaladja a kétezer forintot. Az ádólandk tételesen felsorolják. hogy lei. mikor és melyik szervtől kapott pénzt, így ellenőrizni lehet a számítások pontosságát. És p. határozat ellen — ahogy eddig — 15 napon belül lehet fellebbezni. Májusban tehát véglegesen eldől mindenki számára, hogy jobban jár-e mint korábban. Júniusban pédig népgazdasági szinten is értékelni lehet, mit hozott az új adórendszer. L. M. lg AKIKEN SOK MOUK ü| A „kertben nevelkedett” üzemmérnök VÁLASZ CIKKÜNKRE A fák értéke — megint másként szálnolva Kecskeméten élő rokonaim és barátaim rendszeresen eljuttatják hozzám a Petőfi Népének azokat I a számait, amelyekben engem érdeklő cikkek jelennek. meg. Így került kezembe a január 15- én megjelent lap, amelyben öröm- mel vettem észre, hogy a Fákról — másképp számolva cikk szerzője szerint az élő oxigéngyárak- kai Bács-Kis kunban törődnek. Dr. Járfás József főiskolai docens hozzászólásában, amely január 30-án jelent meg, az útmenti és a mezőgazdasági területek fásításának hasznáról irt. A fákkal kapcsolatos kártérítési problémákkal az 1960-as évektől foglalkozik a nemzetközi szakirodalom. .Ez nem véletlen. Az urbanizáció egyre indokoltabbá teszi, hogy a közterületeken élő növényeket valamilyen védelem alá helyezzük. Leghatásosabbnak látszott egy olyan, faérték- meghatározási módszer kidolgozásak amellyel megállapítható egy fa valóságos értéke. Nálunk is örömmel kell fogadnunk az ilyen irányba tett lépéseket, hiszen a városi, útmenti fákat egyre fokozódó veszély fenyegeti. Csak néhány példát említve: a növekvő gépkocsiforgalom okozta levegő- és talajszeny- nyezés, az utak sózását követő „szikesedés” stb ... 1982-ben a kecskeméti közúti igazgatóságon részt vettem egy tanácskozáson. Megbeszélésünk témája: Milyen módon lehetne kidolgozni egy olyan faértékszá- mítási elvet, amellyel az 1 - utak mentén élő fákat értékelni lehetne. A Budapesti Közúti Igazgatóság munkatársai kidolgozták ezt a módszert, és az eljárást — tudomásom szerint — nem vezették be. Radó Dezső, a Fővárosi Kertészet? Vállalat nyugalmazott igazgatója olyan eljárást írt le — ez egyébként szabadalmi védettséget is élvez —, amellyel elsősorban á párost fák értéke határozható meg. A favédelemre jó példa a pécsi. A városi tanács 1974/2. számú rendelete már 1975-ben hatékonyabb favédelemre kötelezte aseáUlct&pplpéROkAtov jlsrm"A fák~aÍThpbiat figyelembe véve különböző szorzókkal meghatározták értéküket. Aki kivágásra szeretne engedélyt kérni, annak a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalathoz kell fordulnia. Ott a szakvéleményhez egy csekket^ is mellékelnek, és felbecsült értéknek megfelelő összeget a „faalap” számlára kell utalni. Négy esztendő alatt a kivágott fák és cserjék pótlási kötelezettsége címén befizetett összeg meghaladta a kétmillió-hétszázharmincezer forintot, amit természetesen az új- rafásításra fordítottak. A pécsi tapasztalatokat figyelembe véve kívánatos lenne ha országosan, így Bács-Kiskun megyében is, gyakorlattá válna a fák hasonló elvekre épülő védelme. Szabó András nyugalmazott, fajtakísérleti állomásvezető, Tordas Nem volt az elmúlt időkben iparáról híres sem Izsák, sem Kecskemét. A Duna—Tisza közének arculatán egészen napjainkig a kertészek, szőlő- és gyümölcstelepítők hagyták a legmélyebb nyomokat Változnak azonban az idők. Az izsáki származású Halasi Vilmos — műszaki felkészültsége révén —, a fejlett ipari országokban is élvonalbeli HILTI-cég tapasztalt szakembereinek partnere. Rátermettsége, hozzáértése a mérnöki tudományok hazájában mérettetik meg, s nem szabad, hogy könnyűnek találtassák. A Kézi- szerszámgyár kecskeméti gyáregysége vésőket készít a HILTI kisgépeihez. A gyártmány felelőse a harmincéves fiatalember, aki szaktudását is a „homokon” Bács-Kiákun megyében szerezte. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki - Főiskolán végzett ^üzemmérnök —■ .élődéinek j emberségét és kitartását megőrizve — már nem a szőlőművelés ben,‘ hanem a gyártás- technológiában bontakoztatja ki képességeit. 9ok múlik rajta. A valutával fizető vásárló nagyon megnézi, mát vesz át, visszaküldi a hibás szállítmányt, mint ahogy elő is fordult már ilyen. Tavaly több mint tízezret szerettek volna az említett szerszámokból eladni, de a megrendelő csak hétezret vett át az alapanyag hengertési hibája miatt. A szigorú követelmények okán a kecskeméti tizemben csomagolás előtt minden egyes darabot tüzetesen megvizsgálnak. Harminchárom művelettel kell meggyőződni a megmunkált felületek méret- és helyzetpontosságáról'. Ez a tevékenység igen hosszadalmas és költséges, de a jó hírnév megszerzése és megtartása miatt szükség van rá. Halasi Vilmos jelenlegi legsürgősebb feladata, hogy olyan mérőkészüléket állítson működésbe, ami az ellenőrzést meggyorsítja, hiszen az idén 40 ezer darab vésőre szól a szerződés. — Kecskeméten jártam középiskolába! és főiskolára is. A készülékszerkesztés volt a kedvenc tantárgyam, de a szakmával a munkahelyemen ismerkedtem meg közelebbről. Nagyon izgalmas folyamat, mikor egy bonyolultabb — sok gyártási buktatót magában rejtő munkadarab elkészül, és nagy öröm, ha a végeredmény egyezik az előzetes elképzeléssel. Beosztásom szerint szerkesztő vagyok, de a technológiával is foglalkozom. Kis gyáregység vagyunk, mindenhez konyitani kell valamit. Ennek megvan az előnye, hiSzéá sokoldalúan lehet fejlődni, az acél megmunkálásával kapcsolatos minden kerületen. Ez persze veszélyes is, nincsenek specialistáink, könnyebben tévedhetünk. Az Ilyenfajta kockázat is hozzátartozik azonban a szakma szépségéhez. — Mit fizet mindezért a Reszelőgyár? —/ Az alapfizetésem 4900 fo- . rint. Van sok szakmunkás, aki többet keres, pedig a felelőssége kisebb. Vállalási gazdaságii munkaközösségben is dolgozom, ezzel egészítem ki a jövedelmemet. — A műszaki feladatok megoldásán túl mivel foglalkozik szívesen? — Tagja vagyok a Magyar Eszperantó Szövetség megyei bizottságának. Sok hazai és külföldi eszperantistával levelezek. Rendszeresen járok nemzetközi találkozókra is. Balal F. István (2.) A kapitány rámszegezte malacszemeit. — A barátja pontosan egy hete eltűnt. • A mondat gyors volt, és övön alul ért. — Micsoda?! — Ahogy mondom. — Mivel tudja bizonyítani? Mohón a táska után nyúlt. Vaskos dossziét húzott elő. — Tessék! Benne van minden. — Inkább maga beszéljen. Utálom a hivatalos jelentések nyelvezetét. A kapitány kortyolt néhányat, majd beszélni kezdett. — Nincs sok adatunk. Max a Thomson-ügyön dolgozott. Kábítószer, milliós tételekben. Thomson a banda feje, de hát ahogy lenni szokott, nincs ellene bizonyíték. Ráadásul még azonosítani se tudtuk: amolyan Fanto- más-féle pasasról van szó; megcsinálja az akciót, aztán fölszívódik, akár a kámfor. Ad acta akartam tenni az ügyet, amikor meggyilkoltak egy bizonyos Angela Bretall nevű lányt. Németországból jött át, az egyik lebujbán táncolt. Látszólag semmi köze nem volt a Thomson-ügyhöz, de Max fölfedezett egy összekötő hajszálat. Ekkor kapta az első fenyegető telefont. Erről beszámolt nekem. A másodikról is. En pedig úgy döntöttem, elveszem tőle az ügyet, és kiadom Brook hadnagynak. Tudom, Thomsonék nem szoktak tréfálni. Max nyilván a parancsom ellenére folytatta a nyomozást, és most itt tartunk. Hát ennyi, Mr. Wittgen. — Tehát azért jött ide, hogy ‘ — Azért jöttem ide, mert maga már nem rendőr — vágott közbe a kapitány. — Na persze — vigyorogtam. — És könnyebben szaglászhatok ... — Látom, még vág az eszel Meg Max miatt. Tudom, hogy barátok. — Ez kedves magától. A kapitány fölállt, s az apró szobában járatni kezdte százkilós testét. — A leveleiben nem tett magának említést erről az ügyről? — Nem. Megkértem, hagyjon ki a rendőrségi ügyeiből. Azt hiszem, megérti. A kapitány bólintott, majd megigazította arany mandzsettagombját. — Nos, elvállalja? 'Hallgattam, Szemeimet az íróasztalon pihentettem. A kéziratpapírok között észrevettem Max utolsó levelét. Hervadfan kandikált elő a sok kacat közül. — Szabad kezet ad? — Természetesen. — S egy stukkert is, engedélye lyej? — Itt van a táskában. — Maga kiváló emberismerő. — Köszönöm. Ezenkívül elhoztam a régi rendőrigazolványát is, de csaik akkor használja, ha nincs más lehetősége. — Rendben. Hetente egyszer várom a jelentéseit. — Megkapja. De szóban vagy telefonon. A kapitány nyelt egyet.
