Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-12 / 35. szám

1985. február 12. • PETŐFI NÉPE • 5 „ÉN MÉG ELŐRE N fiatalokról - fiataloknak N agy István Képtár lesz a Vojnich-kúria Gsíkmindszenten született, 1873- ban. Kisgyermekkorától csak a rajz érdekelte. Pesten, a Minta- rajziskolában Székely Bertalan tanítványa volt, majd külföldön — Münchenben, Párizsban és Rómában — tanult pik- túrát. Később Erdélyiben, illetve az ország több vi­dékén élt, alkotott. Halála előtt négy évvel telepe- . dett 1^ Baján. Kitűnő portréi (a legtöbb parasztem­berekről készült) és tájképei tették maradandóvá a nevét. — Dióhéjban ennyi Nagy István festőművész életrajza. A mindig hallgatag, s a Sugovlca-parti városban töltött utolsó éveiben már igen beteges festő így nyilatkozott a Baja—Bácska című korabeli lapnak adott interjújában: „Egy életen át kerestem a lé­nyeget ... A témában a lelket. Fák, házak, virágok, emberarcok bonyolult összevisszaságában azt, ami a felülietek alatt vibrál. A belső hűséget. A hasonla­tosságot, amiben az egész él. Az egész!... Ma Is vallom még, hogy a sok szín olyan mint a bőbeszé­dűség. Nem a lényeget mondja... Sokszor úgy ér­zem, alig csináltam eddig valamit, s ami mondani­valóm volna, csak ezután rajzolódik papírra. £n még előre nézek ...” A Baja környéki táj, a Duna holtága, ártere, ez a sajátos szépségű vidék sok vászonra kínálkozó té­mával szolgált Nagy Istvánnak, akiről néhány éve Solymár István írt monográfiát. Egyebek mellett így méltatva művészetét: „Koszta József és Rudnay Gyula vehemens nagy magyarsága után Nagy Ist­ván egyszerű, kevés beszédű székely méltósága a harmadik, aki egyszerre 'és nagyon mélyen megra­gadja művészetével és magyarságával azokat, akik szeretik a szépség és a művészet kincseit.” A bajai Türr István Múzeum évek óta gyűjti — s ideiglenes kiállításon közszemlére is bocsátja — Nagy István festményeit. Jelenlleg az 1937-ben el­hunyt művész negyvenöt alkotása van a múzeum tulajdonában. A jövőben, anyagi helyzetétől függő­en, szeretne minél többet felvásárolni az intézmény a ma még Baján és környékén magánkézben levő, több százra becsült Nagy István-festményekből. A kiváló művész alkotásait és emlékét megőrizni kívánó SugotVica-parti város vezetői úgy döntöttek, hogy képtárrá alakítják a város központjában levő, úgynevezett Vojniűh-kúriát, s azt Nagy Istvánról ne­vezik el. Természetesen itt kapnak majd végleges otthont a múzeum által felvásárolt festményei is. Várhatóan néhány héten belül elkezdődnek a mű­emlékké nyilvánított, szép épület felújítási munkái, • Nagy István igen sok önarcképe kökül ez az utolsó. 1936-ban festette. s a tervek szerint őszre átadják új rendeltetésének az egykori kúriát. Így a régi építménnyel egyidő- ben, egy gazdag életmű is újjászületik. Ahogy Soly­már írja: „Meghalt az alkotó, lezárult a pálya, meg­kezdte lassú újjászületését a mű, melyet a távoli jövőre hagyott, hányatott, küzdelmes sorsának-üze­neteként, miközben alkotói izzásban perzselte fel életét...” K. E. IRODALMI ESTEK, DIVATBEMUTATÓK, KIÁLLÍTÁSOK A bolgár kultúra idei szemléje AKTUÁLIS: A hónap aktuális té­mái közül kettő: az is­kolások kézhezkapták a félévi bizonyítványo­kat; s rendezték a szak­munkástanulók ösztön­díját. Runszentmfklósoir, a 620. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben ottjántunkkor ismertette Hosszú Sándor igazgató az ered­ményeiket, és tájékoztatta a diá­kokat az új ösztöndíj-rendelke­zésről. Kétszáznegyvennyolc növendék kezdte meg a tanulmányait szep­temberben Kunszentmiklóson, fél évre 244-en maradtak. Az osztá­lyok átlageredményei nem túl fé­nyesek, 2,3—3,1 között ingadoz­nak. Az iskola átlaga pedig 2,7. Kitűnő tanuló nincs, jeles is csak egy akad. A közepesek száma 142, az elégteleneké 50. Sokat mulasz­Bizonyítvány osztás, ösztöndíj egy hi­tanak a szakmunkástanulók, diákra tizenöt napos igazolt ányzás jut. Az ösztöndíj sokakat izgat és érint. Amikor az igazgató erről beszélt, szinte mindenki csend­ben figyelte szavait. Az ösztöndíj átlagosan ötven százalékkal emel- dik márciustól. Hogy ki mennyit kap, bizottság dönti el, amelynek tagja lesz az osztályfőnök, a KISZ-tanácsadó tanár, a tanulói szakszervezet képviselője, a szak­oktatók és a gyakorlati munka irányítója. Figyelembe veszik a tanulmányi átlagot, az iskolai kö­zösségi és társadalmi munkát. Aki szorgalmas volt, nem lesz gondja a „fizetéskor^”, aki pedig hanyagolta a tanulást és a közös­ségi tevékenységet, kevesebb pénzre számíthat a jövőben. A kunszentmiklósi intézményt a második kategóriába sorolták be, ez az ott tanulható szakmák nehézségi fokozatát jelenti. Az elsősök félévig 170 forintot kap­nak, majd 50—500 forint között osztható ösztöndíj nekik, máso­dikban 50—600-ig, harmadikban pedig 50—900 forintig. Azok a diákok, akik elégtelenre vizsgáz­tak, esetleg 50 forintot kaphatnak. Érdemes tehát szép eredménye­ket elérni, hogy a felemelt ösz­töndíjból' minél többen részesül­hessenek! LEVELEKBŐL Szakmunkások kollégiumában /i kecskeméti Gáspár András Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakközépiskola Lőwí Sán­dor Kollégiuma 1964. szeptember elsején nyitot­ta ki kapuit azoknak a szakmunkástanulóknak, akik Bács-Kiskun távoleső részeiben laknak, vagy más megyéből jelentkeztek ide. A' húsz év alatt 4300 diák tanulhatott itt nyugodt körül­mények között, a szabadidőben pedig hasznos elfoglaltságot találtak maguknak. Kollégiumunk 1964-től 1980-ig diákotthon volt. 1979-ben bene­veztünk a! KISZ KB és a Bács-Kiskun megyei Tanács által meghirdetett versenybe. A köve­telményeket teljesítettük és felvehettük a kol­légiumi címet A versenyben később bronz, ezüst, tavaly! pedig arany fokozatot értünk el. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a kollé­gisták szemléletében, magatartásában jelentős változások figyelhetők meg. A legjelentősebb előrelépés az önkormányzati munkában történt A diáktanács — támaszkodva a kollégiumi cso­portok vezetőire — a nevelőtanári testület se­gítségével irányítja a tanulmányi, kulturális, sport és egészségügyi munkát. Minden évben megrendezzük a Ki mit tud?- estet. Szavaló és prózamondó versenyeket szer­vezünk és meghirdetjük az olvasómozgalmi pá­lyázatot is. Évente tíz-tizenkét TIT-előadásra várjuk az érdeklődőket. Kéthetente filmet vetí­tünk. Rendszeresen látogatjuk a város kiállítá­sait, és más eseményekre is jegyet váltunk. A „Magyarország az én hazám” vetélkedő országos döntőjében ötödik helyezést értünk el, hasonlóan szerepeltünk a „Ki tud többet a Szov­jetunióról” versenyen is. A kollégiumban nép­szerű az autó-motor szakkör, a kézműipari fog­lalkozásokon makramét és bőrtárgyakat készí­tenek a fiúk, kedvelt a rajz-, a cdtera- és a népi tánc szakkör. Évente több alkalommal szervezünk diszkót a Bányai Júlia Leánykol­légiummal közösen. Kapcsolatot tartunk több kecskeméti kollégiummal. Tavaly tavasszal ren­deztünk először diákotthonok közötti sportbaj­nokságot. Megemlítem még, hogy jelentős a tár­sadalmi munkák óraszáma: egy esztendőben 2500—3000 óra. Gyöngyösi Pál IFJÚSÁGI PARLAMENTEKEN KÉRDEZTÉK Eredményes évet zárt az immár 33 esztendős Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ.' Budapesti és megyei rendezvényeinek köz­ponti témája Bulgária felszaba­dulásának 40. évfordulója volt. Irodalmi estek, kiállítások, zenei bemutatók, filmek hozták közel a magyar közönséghez a bolgár nép eredményeit, mai életét. Az idei tervek ugyancsak szé­les körűek. A programok közül kiemelkednek a drávai csata és Magyarország felszabadulása 40. -évfordulójának szentelt műso­rok, a fasizmus felett aratott győzelem jubileuma, továbbá Metód halálának 1100. évfordu­lója és a, III. Béke zászlaja szó­fiai nemzetközi gyermektalálko­zó előkészítése. Április 6-án lesz 1100 éve, hogy meghalt Metód, a szláv írásbeli­ség egyik megteremtője, aki Pan­nónia püspöke is volt. Fivérével, Cirill-lel együtt Zalavárott tar­tózkodott. Az évfordulóról szóló SSi | v v megemlékezéseket az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemmel és Zala megye tanácsával együttmű­ködve készíti elő a Bolgár Kul­turális és Tájékoztató Központ. Kerekasztal-megbeszéléseket szer­veznek bolgár és magyar tudósok részvételével, ünnepi megemlé­kezéseket tartanak a magyar egyetemeken, a budapesti Árpád gimnáziumban (ahol bolgár nyel­ven is tanítanak) és a kazincbar­cikai Dimitrov általános iskolá­ban. Felszabadulásának és a drávai csata 40, évfordulójának jegyé­ben az idén is megrendezik a ma­gyar—bolgár fegyver-barátsági napokat Baranya, Somogy és Za­la megyében. Háromévenként kerül sor Bulgáriában a Béke zászlaja el­nevezésű nemzetközi gyermek- találkozó megrendezésére. Az idén július 10. és 20. között ke­rül sor a III. ilyen találkozóra. A találkozón országonként tíz— tíz gyermek vehet részt( akik az irodalom, ^ képzőművészet, a ze­ne, a színművészét, a tudo­mány-technika és a sport terüle­tén versengenek. A gyermekta­lálkozó előkészítésére a Központ filmvetítéseket és gyermekrajz- kiállitásokat rendez, találkozó­kat szervez magyar úttörőkkel, a zánkai úttörövárosban pedig bol­gár nemzeti napot rendez. A Hazafias Népfronttal együtt­működve az idén is megrendezik az ország 19 megyéjében, 52 helységben a magyar—bolgár ba­rátsági napokat. Több megyében és városban testvérmegyék és -városok kiállításait mutatják be. Közös irodalmi esteket tartanak Somogy és Vas megyében. Bizo­nyára nagy érdeklődést váltanak majd ki a bolgár divatbemuta­tók, amelyeket előreláthatóan Esztergomban, Győrött, Veszp­rémben és Fonyódon láthat majd a közönség. 6. L — Oké. Már az ajtónál volt, amikor visszafordult. i— Mr. Wittgen! Ha lehetséges, az ügyet kezelje bizalmasan. Azt hiszem, borzasztó nagy hangya­bolyba nyúlunk mindketten. — Hálás vagyok az együttér­zéséért — jegyeztem meg. — Mégis, mit csináljak, ha elkapok valakit? — Behozza hozzánk. Mi pedig majd énekeltetjük a madárkát. Bízom, magában, Mr. Wittgen. Maga jó rendőr volt, csak az az átkozott pia... — A dicséreteivel nem megy nálam semmire! S egyvalamiről ne feledkezzék el: nem vagyok zsaru! Maxért csinálom az egéT szét! — Tudom. És azt is tudom,/ hogy meg fogja találni. iMár az ajtót nyitotta, amikor eszembe jutott a leglényegesebb dolog. — Várjon csak, kapitány! — kiáltottam utána. A százkilós test megfordult, s várakozóan nézett rám. — Mi lesz a költségekkel? A kapitány a dosszié felé .bö­kött. — Háromezer dollárt talál az alján. És lehetőleg józanul vé­gezze a dolgát. * Először is átnéztem a dosszié tartalmát, de a dohányon kívül nem találtam benne semmi ér­demlegeset. Thomson személyét illetően Max is, a rendőrség is a sötét­ben tapogatózott. Angela Bretall- ról, a halott táncosnőről viszont vagy húsz fénykép állt a rendel­kezésemre. Szép lány volt. Sző­ke, nagykeblű, huszonhárom éves. A boncolási jegyzőkönyv szerint a kés a szivébe fúródott, azc .nal meghalt. A halálos döfés a Clint. Avenue sarkán érte, nem messze a Lótusz bártól, ahol dolgozott. A szúrás szögéből ítélve nyilván ismerte gyilkosát. Az egyik fény­kép szerint pénztárcája üresen hevert mellette. Az ügyeletes nyomozó ebből a motívumból a rablógyilkosság tényét állapította meg. A dolog valóban kézénfekvő volt. A lány nem tartott szerető­ket, nem ivott, nem kábítózott, munka után azonnal hazament. Vőlegénye, bizonyos Harry Wal­ker. a Fórum-szálló londinere a gyilkosság éjszakáján dolgozott; az egyetlen számításba jöhető gyanúsított tehát megdönthetet­len alibit igazolt. Júniusban lett volna az esküvőjük. Már vagy huszadszor olvastam el a jelentéseket, de nem tudtam rájönni arra a bizonyos hajszál­ra, amit a kapitány említett. Va­jon mi a fenét-találhatott Max? És .miért nem rögzítette írásban? Nyilván még nem volt meg- hozzá a kellő,bizonyítéka. Nyilván ezért tüntették el. De ki, és .hová? Hiába, elölről. kell - kezdeni a munkát. Max tnunkáját. Újra vé­gigjárni a tanúkat, újra .kihall­gatni mindenkit, hátha akkor én is rájövök arra a bizonyos borsó­szemre. Fejemben' apró tűszúrásokat éreztem; bármilyen furcsa, a fáj­dalom most megnyugtatott. Utol­jára rendőrkoromban éreztem hasonló kínokat, akkor persze ki­átkoztam a világot, valamint Hifim nyakrafőre szedtem befele a bo­gyókat. Legalább két órán ke­resztül gondolkoztam, de nem ju­tott eszembe semmi. Kevertem magamnak egy whiskyt, majd csomagolni kezdtem. Az egész hóbelievancom elfért egy kis .bő­röndben. Amikor elkészültem, le­ügettem a lépcsőn, beültem az autómba, és elindultam N felé. Hosszú út előtt álltam. A Nazirban vettem ki szobát. Régi, négyszintes téglaépület volt, valamivel jobb állapotban, mint a Silver City-beli házam. Maga a szoba ötször-hatos for­ma lehetett, bagóié színű tapétá­val, és a legszükségesebb beren­dezési tárgyakkal: a bejárattól 'balra jókora franciaágy, vele szemben lapos dohányzóasztalka báróin székkel, á másik oldalon szekrény, a sarokban televízió. Az egyetlen ablak a keskeny Weiden utcára nézett. Szemben a Withman’s autóügynökség rek­lámja villogott. „Cseberből ve­derbe” — gondoltam, miközben a panorámában gyönyörködtem, aztán letelefonáltam a portára egy üveg piáért. A portás, nagydarab, széles- vállú, negyven körüli pasas, amo­lyan kidobóember forma, pilla­natok alatt megjelent, kezében apró tálcát egyensúlyozva. Ügye­sen az asztalra helyezte a whis­kyt. a hozzáillő pohárral együtt. Miután, egyedül maradtam, mégegyszer átnéztem a dossziét, de most sem lettem tőle okosabb. Lezuhanyoztam; öltözködés köz­ben úgy döntöttem, hogy Max feleségénél, Lilinél kezdem a munkát. (Folytatjuk.) A. szakmunkásképző intézetek ifjúsági parlamentjén számos fia­talokat foglalkoztató probléma felvetődött. Van, amelyiket rövid időn belül megoldották, de van olyan kérdés is, amire azonnal nem tudtak választ adni. Mi is megkérdeztük az illetékeseket, van-e már felelet a másokat is érintő ügyekben. A válaszok kö­zül íme. egy csokorra való: 618. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Kiskunhalas: A tanulók, főképp a kollégisták kifogásolták, hogy tornacsarno­kukban nem sportolhatnak eleget, mert a sok egyesületi edzés miatt kiszorulnak a teremből. BALLÁ TIBOR igazgató vála­sza: — Háromnegyed hatig órák vannak a csarnokban, utána a sportszakosztályok veszik igénybe a termet. Sikerült enyhíteni a diákok gondján: este fél nyolctól fél kilencig rendelkezésükre áll a tornaterem. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet, Baja: A szakmunkástanulók (nem csak Baján) nehezményezték, hogy a 9. sz. Volán — más me­gyékkel ellentétben — nem ad kedvezményt a nyári szünetben az utazáshoz. A diákok úgy érzik, hátrányos helyzetbe kerültek az ország más részein tanulókkal szemben. ZSÁMBOKI JÓZSEF igazgató- helyettes: — A diákigazolványra járó kedvezmény csak adható, s a vál­lalat nyereségességének függvé­nyében realizálható. ígéretet kap­tunk arra, hogy a Volán illetéke­sei utánanéznek a dolognak. Egyelőre még nem tájékoztattak ez ügyben bennünket. RIGÖ ISTVÁN, a 9. sz. Volán Vállalat igazgatója: — Tavaly egy-két vállalat adott kedvezményt nyáron is a diákok­nak. mi nem. Erre az idén sincs remény, távolabbi elképzeléseink között azonban szerepel ennek a problémának a megoldása. Vágó Béla Ipari Szakmunkás­képző Intézet, Kecskemét: Az építőtáborok helyelosztásá­val kapcsolatban kérik a növen­dékek. hogy ha mód van rá. több­féle lehetőség közül választhassa­nak. Kritikára adott okot a Szak­ma Kiváló Tanulója-versenyek szervezése is. Egy-egy ilyen erő­próbára több évig készülnek a szakmunkásjelöltek, s gyakran — mint 1984-ben is — az utolsó pil­lanatban derül ki, hogy a verseny elmarad. TÖTH LÁSZLÓ igazgató: — Az utóbbi problémát a mi­nisztériumba továbbítottuk. Nem­régen az Országos Pedagógiai In­tézet illetékesei jártak nálunk, kértem őket is, adjanak hangot kérésünknek. Az építőtáborokról annyit mondhatok, hogy a nyáron kevesebb tábor lesz, s a létszámot is korlátozták. Tehát nem lesz na­gyobb a választék... Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézet, Kecskemét: A végzett felszolgálók és ven­déglátóipari eladók nem tudnak elhelyezkedni, mivel az egyre szaporodó szerződéses üzletek ve­zetői szakképzetlen dolgozókat al­kalmaznak. BOSZNAI MÁRIA KlSZ-ta- nácsadó tanár: — Sajnos, ez a jövőben is így lesz, nem valószínű, hogy orvo­solni tudjuk a bajt. Mindeneset­re keressük a kiutat. Szintén az ifjúsági parlamenten menüt fel, hogy tavaly nyáron, a szakmai gyakorlaton első helyezést elért diákok egyhetes külföldi utazást Inyertek. amit még nem kaptak meg. Megírhatja, hogy a Pannó­nia Vállalat vendégeként jártak a diákok Lengyelországban, most jöttek vissza a sítúráról. 608. sz. 'Ipari Szakmunkásképp Intézet, Kiskunfélegyháza: Az autószerelő-tanulók kérik, hogy szabadidejükben jogosít­ványt szerezhessenek. így a gya­korlatban is le tudnák mérni munkájuk eredményét, kipróbál­hatnák a javított járműveket. VlDER JUDIT igazgatóhelyet­tes: — Az ötlettel foglalkozunk, to­vábbítottuk' is a megyei tanács illetékeséhez. JUHASZ FERENC, a Bács-Kis­kun megyei Tanács munkaügyi osztályának munkatársa: — A tanfolyamok indításához feltétlenül főhatósági (KM, BM, MM) jóváhagyás szükséges. Az első lépéseket mái' megtettük .., (b..t.) összeállította: Boraik Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents