Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
PETŐFI NÉPE 1985. február 6. TENGELYNYI VÁLLALÁS Versszerető alapítók A kiváló kécskei REMIX-brigádnál Sárgán csúszik meg a neonfény a talpig olajos, kis termetű esztergagépen. Fekete hajú, serkenő bajszú fiatalember ellenőrzi: elvégezte-e rajta a beállítás minden szükséges mozzanatát. Ezzel a svájci eredetű automatával és társaival gyártják itt, a REMIX Rádiótechnikai Vállalat tiszakécskei gyáregységében, a forgácsolóizemben a potenciométer-tengelyeket, -perselyeket. Az utóbbi öt évben j>of en- ciométer-készítésre szakosították az izemet. Ez a termék egyebek közt a televíziók, rádiók és más híradástechnikai berendezések hangerő- és színszabályozására szolgál, de alkalmazzák orvosi műszerekben is. — Itt dolgozik a Juhász Gyula brigád, amely legutóbb a vállalat kiválója Volt — mutat körül a művezető, Csatos István. T&vollétében ő helyettesíti Szatmári János ibrigádvezetőt. Nem véletlenül, hiszen a múlt éiv végéig, művezetőivé való előléptetéséig ő vezette a kollektívát. — Miféle kötődésük van Juhász Gyulához? — kérdem tőle. — Matuz László, az 1978-ban megalakított brigád első vezetője versszerető ember, innen a névadó- választás. Persze, mi többiek is elolvassuk, ami tetszik. A brigád abból a társaságból alakult, amely hét éve vállalta, hogy hat hónapot Budapesten tölt a társgyárban, a nagy pontosságú, apró alkatrészeket előállító automaták megismerése céljából. — Egy ilyen gép beállítása belekerül nyolc órába, és még az átlagosnál jobban is dolgozik az esztergályos, ha ennyi idő alaitt végez — magyarázza a művezető. A Juhász Gyula brigád 19 tagja között akad néhány kiváló szakember. Szatmári János tavalyelőtt második, Kiss János pedig harmadik lett a nagy- vállalat Szakma Ifjú Mestere versenyén, ök a be- állítók közé tartoznak. A nyers alkatrészek további • Csatos István művezető — jobbról — az alkatrészeket ellenőrzi Erős László gépbeállitóval. (Tóth Sándor felvételei) • Potenciométer-tengelyeket esztergálnak a Juhász Gyula brigád tagjai. „íj* megmunkálásával megbízott asszonyok, Bárány Zsigmondné, Kiss Istvánná, Nagy Lászlóné és a •többiek szintén értik a dolgukat. Egytized milliméteren belüli pontossággal készítik a zsírzóhornyokat, hasítják a perselyeket — Az első időkiben voltak gyengébb teljesítményeink is — meséli a volt brigádlvezető. — De igyekeztünk, mert láttuk, mennyire szüksége vain a vállalatnak az általunk készített alkatrészekre a saját termeléséhez és az exporthoz is. A brigádvállalásokban a selejt csökkentésének és az anyagtakaré- kosságnak jutott a fő szerep. Az igyekezetünknek meglett az eredménye. Az ám, anyag! Gyorsan körültekintek a műhelyben, hol itt az anyag? Máshol mennyiségénél, méreteinél fogva mindjárt szembetűnik. — Ezeket a finom, kicsi alkatrészeket pár milliméter átmérőjű sárgaréz rudaktoói készítjük — vezet Csatos István a műhely végébe, ahol speciális tartókon hever néhány vékonyabb köteg anyag. lElmondja, hogy tavaly a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben a 12-esnek nevezett sárgaréz rúdból ötven kilogrammot, a 2-esből, amely különösen nehezen szerezhető be, huszonkét kilót takarítottak meg, a selejt egyidejű, jelentős mértékű csökkentésével. Ezek a számok akkor értékelhetők, ha azt is tudjuk: az előbbi anyagból negyedév alatt mindössze négyszáz, az utóbbiból pedig harminc kilogrammot használnak fel. — Forintba átszámítva nem'túl! sókra rúg a megtakarításunk — szól a hozzánk csatlakozó Hangyási Imre, akit a brigád kommunistái, Váradi Lászlóné, Bakos Imre és József, valamint Csatos István rövidesen. felvételre javasolnak a pártba. — Az már többet mond, hogy a megspórolt 2-es anyagból körülbelül negyvenötezer potencioiméterbe lehet tengelyt késizáteni. A Juhász Gyula brigád teljesített kongresszusi felajánlásai sorában társadalmi munka is található: patronálják a kisegítő iskolát, a helyi termelőszövetkezetekben az őszi betakarítás idején almát szedtek, elvégezték, amire megkérték őket. Rászoruló embertársaikon véradással segítenek, négyen plazmás véradók, vagyis az alkalmanként adott vérből csak bizonyos alkotóelemeket vesznek ki az egészségügyi állomáson — ezt is fontosnak tartja önmagukról elmondani Csatos István. A kongresszusi és felszabadulási versenyben az idén is az anyagtakarékosság és a minőségjavítás áll vállalásaik középpontjában. Becsülettel igyekeznek teljesíteni azokat. A. T. S. Melléküzemágak Kelebiáról A kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezetet a stabil, jól gazdálkodó tsz-ek közé sorolták az elmúlt évtizedben. Ennek természetesen volt reális alapja, hiszen például az 1982-es esztendőt 26 millió forint nyereséggel zárta a közös gazdaság, s ezt a nyereséget hitelesnek, valóságosnak találták a pénzügyi szakemberek is. A következő, az 1.983-as éve volt az első a termelőszövetke-, zetnek, amikor (később feltárt vezetési és szervezési hibák miatt) már csupán 717 ezer forint nyereséget mutatott ki a Rákóczi Csillaga. Erről az összegről azonban azt kellett megállapítaniuk a revizoroknak, hogy nem valóságos: nem nyeresége, hanem vesztesége van a gazdaságnak, méghozzá nem is kevés: hétmillió-két. százezer forint. Hogy miként jutottak ide, ahhoz az előzmények ismerétére van szükség. A termelőszövetkezet 1978-ban 'Budapesten melléküzemágat hozott létre, amelynek kezdeti, kedvező tapasztalatai hatására egymás után létesítettek melléküzemágakat a fővárosban és Kecskeméten is. Ennek következtében 1981-ben már 42-vel, 1983- ban pedig további 21-gyei többen voltak, mint amennyit a tsz jelentése tartalmazott. A létszámgyarapodásnak természetesen pénzügyi vonzatai is vannak. Az 1981-es létszámeltérés pénzügyi vonzatát a Rákóczi Csillaga még rendezni tudta saját forrásaiból, de a következőt már nem. Hozzá kell tenni az elmondottakhoz, hogy a nagyra duzzasztott melléktevékenységet, annak személyi és pénzügyi vonatkozásait a tsz ellenőrzésére és irányítására hivatott számviteli apparátus képtelen volt követni. A fegyelmezetlenségek és hanyagságok sorozata fordult elő. A szövetkezet a befizetéseknek nem tett eleget, a valóságtól elférő, eredményes mérleget produkált. Az 1984 tavaszán megválasztott új elnök szeretett volna tisztán látni, s ezért pénzügyi vizsgálatot kért. Ezt a vizsgálatot a PM El- ' lenőrzési Főigazgatóságának Bács- Kiskun megyei Igazgatósága végezte. el, s megállapította, hogy — amint 'már említettük — a Rákóczi Csillagának 1983-ban 7,2 millió forint volt a mérleghiánya. Miiként tudott akkor a tsz mégis „eredményt” kimutatni? Ügy például, hogy az erdőtelepítéshez kapott 739 ezer forint állami támogatást is bevételként számolták el. Az állóeszköz-leltárban a meglevőnél nagyobb területtel szerepeltették az ültetvényeket, sőt olyant is belevettek, amit nem is termesztettek (spárga). Az állóeszköz készletértéke papíron a valóságosnál egymillió 760 ezer forinttal volt'több. Ezzel az ösz- szeggeil természetesen szintén csökkenteni kellett a mérlegeredményt. A különböző leltárak pontatlanságai miatt két és fái millió forintos leltárhiányt állapítottak meg a revizorok. Jellemző, hogy például a tasakgyártó üzemben három év óta nem is leltároztak. Szakcsoportok, ágazatok megszűnésekor, vagy átalakításakor a használatra kiadott eszközökkel senkit nem számoltattak el. A kecskeméti szolgáltató részlegnél a vizsgálat több mint félmillió forint 'leltárhiányt mutatott ki. A fogyóeszközöket — nagyértékű személyi számológépeket — úgy adták ki, hogy nem írták a dolgozó ' nevére. Azt sem tartották számon, hogy vásárlóik, szállítóik közül ki mennyivel tartozik a tsz-nek. Viszont az 1983-as mérlegbe beírták, hogy 10 millió forint követelésük van vásárlóikkal szemben. A revízió kiderítette, hogy ebből 426 ezer forintra nem jogosultak. A szövetkezetben nem voltak tisztában a napi pénzforgalommal, azzal sem törődtek, hogy szállítóikkal szembeni követeléseik jogilag elévültek, ami miatt újabb 1,3 millió forinttal nőtt a veszteség.- Külön tanulmányt érdemelne, hogy mi minden' történt, ami miatt 1983-ban végül is bekövetkezett az összeomlás Kelebi án, a Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezetben . Az ügynek alapvető tanulsága, hogy a zárszámadási mérlegben csakis valódi, reális adatok szerepelhetnek. Sajnos, a szövetkezet korábbi vezetése alapvető szabályokat sértett meg mind a kollektív vezetés, mind pedig az egyszemélyi felelősség vonatkozásában. Sem a belső ellenőrzés, sem a PM ellenőrzési Igazgatósága megállapításait nem vette figyelembe, a hibákat nem hozta' heflyre. El kell mondanunk azt is, hogy még sok minden nem zárult le Kelebián, a Rákóczi Csillaga Tsz- ben, s erre majd csak a szövetkezet zárszámadását követően kerül sor. Ca. I. IGEN KERESETT Halasi C;SWM^ I \ :föRßjTiia#?, A csipke, mint az öltözködés dísze ma is él, szívesen alkalmazzák a hölgyek ruháinak díszítésére is. A kiskun- halasi Csipkeházban élénk munka folyik, együtt dolgoznak idős csipkevarrők fiatal tanítványaikkal. A bonyolult művészi munkát hajszálnál is vékonyabb, erősen sodrott lenfonallal, varrótű segítségével végzik. A halasi csipke az európai nemes csipkék között rangos helyet foglal el, igen keresett bélés külföldi piacokon. • Képűnkön: Jellegzetes halasi csipke, fiú—leány motivtun. A SZÖVETKEZETESÍTÉS SOKSZÍNŰSÉGE* A nagyüzemi szőlőtermelés megalapozása ' A szőlő- és a gyümölcstermelés szocialista átszervezése és nagyüzemi megalapozása sókkal összetettebb feladat, mint a szántóföldi! gazdálkodás, 'hiszen a belterjes évelő kultúra gondozásának elhanyagolása 'több évre visszavetheti az ültetvény termő- képességét, esetleg tönkre is teheti azt. A kisparcellákon az emberi munka a meghatározó. Ebben az 'időszakban még a technikai bázis is elmaradott volt. Szem előtt kellett tartant a táj- jellegnek megfelelő, történelmileg kialakult gazdálkodás szerkezetét és színvonalát. A 'kevés szőlővel rendelkező homókitalajú községeikben ezért termelőszövetkezeti csoportokat, a többi faluban pedig szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezeteket hoztak létre. Segíteni a tanyát! A megye sajátosságai között szólni kell a kiterjedt tanyavi- lágról és a tanyai gazdálkodósról. A megye összlakosságának több mint egyharmada tanyán élt, de például a kecskeméti járásban ez * Részletek a szerző „A szövetkezetesítés Rács-Kiskunban” című tanulmányából. az arány megközelítette a hetven százalékot. A 'tanyai gazdálkodást főleg a kapásmövények és a szőlőtermelés elterjedése, és az ezek műveléséhez nélkülözhetetlen helyibenlakás szükségessége hozta létre. Azt az élvet képviseltük, hogy a szövetkezetek maximálásán vegyék számításba ezt az objektív tényt, és segítsék a tanya adta előnyök, kihasználását, egyidejűleg á nagyüzem lehetőségeivel segítsék elő a lakosság életkörülményeinek a javítását, a jobb orvosi ellátást, a gyermekek iskolába jutását stb. Bátorítsák és segítsék tehát a termelőszövetkezeti tagságot, hogy aki ezt igényli, több év szorgalmas 'munkájával megteremtse az anyagi alapot ahhoz, hogy családi házat tudjon építeni a községben. Ez egyébként korábban 'is általános törekvés volt a tanyai lakosság körében. E téren jó tapasztalatokkal szolgáltak az állami gazdaságok, példaként Kun- féhértó község létrejöttét említhetjük. Telepítés — saját erőből A szövetkezet életében és gazdálkodásában szükségesnek tartottuk következetesen érvényesíteni, hogy idejében és gondosan műveljék, meg az ültetvényeket, egyidejűleg fejlesszék tovább a termelést. Fontos volt megőrizni az öreg szőlőültetvényeket az új nagyüzemi telepítések létrehozásáig, 'illetve termőre fordulásáig, és addig is meg kellett teremteni a 'tagság anyagi érdekeltségét és a megfelelő munkaszervezési, jövedelemelosztási formákat. Ajánlottuk az árutermelés, főleg a szerződéses termelés növelését, hiszen az új nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermelő gazdaságok kialakulásáig is sók árura van szüksége a népgazdaságnak. Szorgalmaztuk, hogy a lehetséges mértékben gyorsítsák a közös nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvények telepítését. Ennek alapvető forrása a saját erő volt a belépési díjjal, valamint a termelési érték meghatározott százalékával való egyéni hozzájárulás. Miivel az indulás éved nagymértékben igépybe vették a szövetkezet anyagi erejét, ezért csak részben tudták megalapozni saját szőlőfeldolgozó és bortároló objektumaik megépítését, ezért a kölcsönös érdekár és a partneri. viszony érvényesülésével helyeseltük, hogy működjenek együtt az állami pincegazdasággal és az állami gazdaságokkal. A saját erő mellett a kormányzatnál kezdeményeztük, hogy a telepítésekhez mind a két szövetkezeti típus kapjon állami támogatást. Földrendezés „eszmeileg” A nagyüzemi szántóföldi termelés kialakításához szükség volt az általános földrendezésre. A szőlő- és a gyümölcsültetvényeket azonban csak „eszmeileg” helyeseltük „bevinni” a szövetkezetbe, anélkül, hogy a tulajdonviszonyokban és az ültetvény művelőjének személyében valójában bármi változás is történme. - A termelőszövetkezeti csoport alapszabályát — a közgyűlés jóváhagyásával — a szántóföldi termelés mellett a szőlő- és gyümölcstermelésre vonatkozó szabályokkal is {kiegészítették. Ennek alapján' a tag a birtokában levő szőlőültetvényt a csoport közös használatába adta, de a föld változatlanul az övé maradt, saját maga és családja művelte meg. A gépesítés, az új telepítések érdekében' indokolt volt, hogy a tagok évi szőlő-, bar-, illetve gyü- mölcstermeiési értékük tíz százalékával járuljanak hozzá a fel nem osztható szövetkezeti alapokhoz. A legcélszerűbb forrnának a családi művelés változatlan alkalmazása látszott. A tag a közös alapba adott tíz százalékon' és az üzemi alapokhoz való hozzájáruláson felüli jövedelemmel szabadom rendelkezett. Helyesnek tartattuk elősegíteni, hogy a szakcsoportok minél több tagja, lehetőleg mielőbb rendelkezzék háztáji szőlővel. A szakszövetkezetek 'létrehozását a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 1959-ben engedélyezte. Az alapszabályok szerint a tag a tulajdonában levő mezőgazdasági területeket, tehát a szőlőültetvényeket is a szakszövetkezetbe viszi, ám a „tagosítást” csak „eszmeileg” hajtőt-, ták végre. A nagyüzemi alapok megteremtéséhez saját pénzűkkel is hozzájárultak, így minden ka- taszirális hold után kétszáz, minden katasztrális hold szántóterület után száz forintot fizettek a belépéskor. A kUfkőfösi járás hét. szakszövetkezeti községében például 5 millió 300 ezer forint belépési díjat fizettek be és az éves bruttó termelési érték tíz százalékát természetiben vagy pénzben a szakszövetkezet közös alapjába helyezték. Ennek jelentőségét szemlélteti, hogy ebből az összegből a szövetkezeti tervek szerint 6ö millió forint kerül a közös alapba egy év átlagában a már említett hét .községben. Vállalták, hogy ötévenként tehát az összterület húsz százalékának megfelelő területen' telepítenek új, nagyüzemi ültetvényeket. A szakszövetkezetek gazdálkodásában hazáinkban először érvényesült a vállalati jelleg, az önelszámolás, az önköltségszámi- tás, az amortizáció, a különböző alapok képzése, az ezeknek megfelelő számvitel és pénzgazdálkodás. Tevékenységüket saját maguk által alkotott alapszabály Szerint, választott kollektív vezető testületek irányításával, a itagók kötelezettségeinek és jogainak az érvényesítésével végezték. A háztáji: a nagyiizem része '' E szövetkezeti típus kialakításában fontos szerepe volt a kiskőrösi járási pártbizottságnak, és a megyei pártbizottságnak, meg a MÉSZÖV segítségnyújtásának. A párt megyei bizottsága 1960. november 24-i kibővített ülése megerősítette, hogy ahol nincs meg a feltétele a mezőgazdasági tsz-ek létrejöttének, a gyengébb termőképességű homokos területeken, valamint a szőlőterületekkel rendelkező községek többségében. tszcs-k és szakszövetkezetek szervezését javasoljuk. Mégpedig a kecskeméti járás 12, a kiskőrösi járás 12, a kiskunfélegyházi járás 5 és a kiskunhalasi járás egy községében láttuk ezek feltételeit. A mezőgazdasági termelés növelésében nagy tartalékot jelentett a családi munkaerő, az egyéni gazdálkodásból visszamaradt épületek és eszközök hasznosítása, ezért nagy jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy a szőr vetkezetek a háztájit a nagyüzem szerves részének tekintsék. Különös jelentőséggel Ijírt a háztáji szőlőtermelés. A kiispar- cellás öreg szőlők nagyobb hányadát a tagok a háztáji gazdaságokban művelték meg, és a háztáji méreten felüli szőlőültetvények használatáért térítést adtak a szövetkezet számára. Figyelmet érdemlő kezdeményezéssel élt a keceli Kinizsi Szakszövetkezet, amely a háztáji szőlőt nagyüzemi tábláikban telepítette, amelyet azután tagjai tulajdonába adott A nagytáblás Ültetvényben a géppel végezhető munkáit a szövetkezet szolgáltatta, míg a kézi munka az egyes tagokra,, illetve családjukra maradt. Dr. Molnár Frigyse (Folytatjaír.) ’
