Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-06 / 30. szám

198S. február 6. • PETŐFI N£PE • S

Művészet és politika

A (magyar (kultúrában (mindig te volt hagyománya la művészet (politikai (szerepvállalásának. Nagy tművészelnlk j— nem lévén ja korábbi századok folyamán önálló értelmiség, .„szakosodott” politikusi réteg, vagy csak viszonylag csekély számú, Hűként la nemesség legfelső köreiből ver. búválódó >— gyakorta tevékenykedtek politikusként te. 'Janus (Pannonius, Zrínyi (Miklós, Petőfi, Eötvös József — és sorolhatnók hosszan

— képviselik lezt a hagyományt. A huszadik század tte szaporítja á példákat: Ady, József Attila költészete |a legmélyebben át /van Itatva politikai tartalommal; így vagy úgy: beleszólt a politika (alakulásába. Móricz, Németh László, Illyés /Gyula,'Wáci iMihály •— politikai megbízatást teljesítve, vagy anélkül — népünk legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak.

Nem csoda, hogy szinte követelménnyé vált, eszménnyé, növekedett a társadalmi közvéleményben a politizáló művész. Ami azonban magával hozta, hogy a politikai mondanivaló lett olykor a művek megítélésének legfontosabb szempontja. Így gyengébb művész is aránytalanul kedvezőbb „osztályzatot” szerezhetett: a tehetséget, az elmélyültséget, a valóságismeretet politikai jelszavak, programok igyekeztek „pótolni”. Közrejátszott ebben a felszabadulás után a politika néhány torz vonása, a dogmatizmus időszakában (1949—1953) a művészi hitelű politizálás — mondjuk Juhász Ferenc, Nagy László korai verseiben — azonos szintre helyeződött a hangzatos, de selejtes, giccsgyanús sematizmussal.

A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől' fogva 'hangsúlyozta, hogy a művészet semmi mással nem pótolható szerepet játszik a társadalomban. Következésképpen politikai szólamokkal sem helyettesíthető. Novellák, regények, szobrok, táblaképek, filmek alkotása helyett lehet ugyan ideig-óráiig nyilatkozatokkal, nem művészi jellegű „üzenetekkel” kelteni figyelmet

— esetleg nyugaton, irántunk nem túlságosan barátságos fórumokon —, de tartós állapotként nem fogadható el. (Pedig — sajnos — van erre is példa.) Sánta Ferenc Húsz órája — regény- formában s Fábri Zoltán pompás filmváltozatában —, Cseres Tibor Hideg napok című regénye s a belőle készült Kovács András-film, Varga Imre köztéri szobrai, Ruszt József színházi rendezései mindenekelőtt műalkotásként „politizálnak”. Kifejeznek egy harmóniára törekvő jelenlétet, olyan magatartást, amely a hibákkal szemben örök küzdelmet hirdet, új utakat keres, miközben a hagyományok vállalható részét is hasznosítja. Az ember esélyeit fogalmazza meg a művész e magatartás jegyében papíron, filmszalagon, kőbe vésve, színpadon.

Más tehát a politika, s más a művészet. Természetesen, a művésznek — mint állampolgárnak — jogában áll közvetlenül is politizálni, ő is váliasító és választható ugyanúgy, mint sok százezren. S vannak is művészi műfajok — irodalmi szociográfiák, dokumentumfilmek stb.

T; —, amelyek közvetlenebbül fejeznek ki politikai i« tartalmat. De a politikai, tényező'túlihajtása a művészi alkotás folyamatában, a művészi magatartásban ugyanúgy hiba, mint a politikától, a politizálástól való teljes elfordulás, a politika, „a 'hatalom” elvetése, megbélyegzése, misztikus erővé növesztése (mindezekre szintén akad példa manapság is). Holott céljában a művészet s a politika találkozik: az embert, a társadalmat szolgálja mindkettő.

(Létezik persze a politikának, a politikai irányításnak egy olyan területe, amely a művészettel, a művészekkel szoros kapcsolatban van. Ez a művészetpolitika, melyről az MSZMP Központi Bizottságának a párt XXII. kongresszusára kiadott irányelvei így fogalmaznak: „A párt művészetpolitikájának fő célja, hogy megteremtse a művészet alapvető társadalmi feladatainak teljesítéséhez szükséges feltételeket. Változatlanul alapelvühk az alkotás szabadságának biztosítása, a művészi kezdeményezések, kísérletezések támogatása, az alkotó műhelyek önálló, felelős működésének segítése." Az MSZMP szövetségi politikájának fontos része a művészet- politika: az alkotók partnerei kell hogy legyenek a politikai vezetésnek az ország legfontosabb ügyelnek, a társadalmi célok és feladatok megítéléséiben, és megfordítva: a művészet, a művészek igényeit a politikai vezetés még a gazdaság nehéz időszakában is figyelembe kell hogy vegye (most épül az új Nemzeti Színház; Szabó István Oscar-díjas filmje, a Mephisto épp e korszak nagy teljesítménye — bár igaz: koprodukcióban készült).

Kritikus és önkritikus dokumentumban tekintették át a művészetpolitika irányítói 1984 őszén az MSZMP művészetpolitikájának időszerű kérdéseit. A cél: minél nagyobb társadalmi nyilvánosságot az értékes művészi törekvéseknek, figyelembe véve, hogy a hetvenes— nyolcvanas évek fordulóján új jelenségek — károsak és hasznosak —, új hangsúlyok mutatkoznak a művészet területén. „Egyelőre szinte teljesen kívül maradtak a művészetek látókörén olyan, széles tömegeket érintő társadalmi mozgások, témák, mint például a paraszti-falusi életforma gyökeres átalakulása; a nagy társadalmi átrétegződések egyéni sorsokat fordító értékrendeket, erkölcsi normákat romboló és építő, emberformáló hatása; a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének mai konfliktusai" — olvashatjuk, egyebek között, az említett dokumentumban, az MSZMP KiB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalásában.

Nem utasítgató, konkrét témát előíró megállapítások ezek, hanem művész és közönség', alkotó és befogadó kölcsönös erőfeszítését, egymás iránti érdeklődését és megértését sürgető gondolatok. A mai művészet alkotásai gyakorta igényelnek nagyobb türelmet, műveltséget, odaadást, mint a klasszikusok. Szavazzunk hát bizalmat számukra, hiszen rólunk, a kortársakról a ma élő, kortárs művészek mondhatnak igazán fontosat és találót. Művészet és politika, művészetpolitika helyes viszonyának kialakulását, ennek megőrzését, ápolását leginkább egy ilyen — kölcsönös — felismerés szolgálhatja.

K. Zs.

A MUNKÁSOSZTÁLY FESTŐJE

Dési-Huber

István

Kilencven esztendeje, 1895- ben született Nagyenyeden a magyar proletárművészet egyik nagy alakja, József Attila és Derkovits Gyula sorstársa, nemzedéktársa, szövetségese. Bizonyos .munkamegosztás jellemzi Derkovits és Dési-Huber azonos hőfokú és eszmeiségű küldetését a témaválasztásban. Ok ketten a harmincas évek magyar festészetének ikercsillagai.

Életrajza arról tudósít, hogy autodidakta volt, Gorkijhoz hasonlóan az élet és a kor egyetemére járt. Természetesen rajzi tanulmányokat folytatott, s mikor előkészületei befejeződtek, akkor kezdett festeni 1928-ban. Öntudattal festette a munkások világát, környezetét, és még az ettől eltérő témákban is a jövő

• Déli pihenő.

hogy Cézanne, a kub izmus és a konstruktív irányzatok minden eredményét szelektálva összegezte munkásságában. Tudott elhagyni és kiemelni. A szociális téma 'hitéből és szolidaritásából fakadt; az érték már összpontosított és fegyelmezett tehetségéből. Derkovits és Dési-Huber a festészetet a harmincas években a társadalmi igazság szolgálatába állították. Mindketten képességük felsőfokán. Igaz, Dési-Huber István világa partikulárisaíbb, s ha nem is éri el Derkovits egyetemességet, művészete szuverén érték. Ennek magaslata' a Guberáló, az Önarckép, a Viharmadarak, a Gyárkémény.

'1944-iben halt meg Budakeszin. 1948-ban poszthumuszként, elsők között kapta meg Derkovits Gyulával együtt a Kossuth-dijat.

Életművének kiemelkedő alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában láthatók, sok műve került megőrzésre a Szombathelyi Képtárba.

Losonci Miklós

látóhatára dereng fel. Mérlegelő alkat volt, aki helyes és teljes tájékozódás nyomán érte el irányzatának optimumát azáltal.

í:. KOCSIS PÁLNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEI

Élet a homokon

Tetszett özvegy Kocsis Pálné így éltünk Kocsis Pál szőlőnemesítővei című visszaemlékezése.

Tetszett természetességéért, közvetlenségéért.

Tetszett jó feleséghez illő kedves elfogultságaiért.

Tetszett, mert többet tudunk általa a katonatelepi óriásról. Tetszett, mert ez a családtörténet olykor mélyebb bepillantást enged a korba tudományos munkáknál.

Már egybekelésük, szövetkezésük olyan, mint a népmese.

Tíz perc járásra lakott az el- özvegyüit Kocsis Páltól a pusztai iskola tanítókisasszonya. A társadalmi szokások, az adott körülmények azonban szinte bejárha- tatlanná növelték a távolságot. Elképzelhetetlennek látszott, hogy egy fiatal lány vállalja a hat gyermek nevelését. Különben is, özvegyember miként udvarolhat a szigorú erkölcsű tanyavilágban? Sajátos módot talált a szőlőnemesítő érzelmei kinyilvánítására. Tündérkertet varázsolt Héthelyi Ida hatholdas buckás homokjából. Virág helyett szőlőt küldözgetett távollevő szerettének.

Mennyi gonddal, bajjal nevelték a gyerekeket. Lejáró váltók fenyegetései, bankkamatok terhei, jégverések katasztrófái között sem vesztették el hitüket. Mennyi lelemény kellett a fennmaradáshoz! Hetente 10 láda szőlőt kért a Budapesti Vasutas Konzum. Kivitték a délutáni személyhez, a mozdonyvezető egy zacskó szőlőért fölszállította a fővárosba. Másnap hozta a pénzt. Ünnepnapnak számított, ha kedves barátok, vagy tudósok, művészek látogattak el a Kocsisbirtokra. Kellemes órákat töltött

az árnyas szőlőkben Kodály Zoltán is.

□ □ □

„A második világháború idején”, fejezet elé joggal írhatta volna Illyés Gyula sorait Kocsis Pálné: „mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige”. Kiürítési parancsra két kocsival a szőlőnemesítő és családja is nekivágott a pesti országúinak. A város felszabadulása után indulhattak haza. Addigra már megették a lovakat, a kocsik tönkrementek. Kettőből eszka- bált egyet az akkor 60 esztendős Kocsis Pál 'bognár mester édesapjától ellesett tudásával. A megmaradt holmikat és az apró gyermekeket felpakolta a kocsira, és befogta magát a rúdhoz. Harmadik nap estéjén értek haza kifosztott házukba. Késóbb a szomszédoktól előkerült ez is, az is. '

'A legvadabb képzeletű regényíró sem tudna 'kitalálni olyan szörnyűséges helyzeteket, mint amilyeneket a háború teremtett. Ugyanazon a napon temették Kecskeméten Kocsis Pál — torokgyíkban szérumhiány miatt — elhunyt unokáját, amikor a gyerek apját szállító hadifogoly-vonat megállt az állomáson. A mit sem sejtő apa üzent feleségének, szaladjon ki az állomásra. A megtört asszony levetette a gyászruhát, emberfeletti erőfeszítéssel hallgatta férje korholá- sát, miért nem vitte ki a fiát; ki tudja mikor láthatja. Az asszony nem mondhatta meg a szomorú valóságot.

Már mindenütt elismerték Kocsis Pál érdemeit, amikor önvédelmi tűzharc miatt hosszú vizsgálati fogsáigbr n zárta a halált vagy a felmentő ítéletet. Hires tábornok szolgáltatott igazságot a meghurcoltnak.

□ □ □

Szép öregséggel fizetett az élet állhatatos kitartásukért. Jöttek a kitüntetések, a szép megbízatások, állami üggyé vált a szőlőtelepítés, utalhattak, gyönyörű feladatot kapott a tudós. Ok vettek először Katonatelepen televíziót. Feledte oktalanul elpusztított gyümölcsösét. Dolgozgatott, festett, amíg mindörökre itthagyta tévéantenmás, nádfödeles házát, a fecskefészkes istállót, a Kocsis- fajtákat érlelő tőkéket, szeretteit.

Végleg hazatalált Pali : bácsi, noha téves címzés miatt fél Tal- fáját bejárta a fővárosban elhunyt tüdős maradványait szállító gyászkocsi. Mintha utoljára szemlézné azt, amit 64 évig szinte mindennap látott.

□ □ □

Az agrár- és a várostörténetet hasznos adalékokkal is gazdagító kiadványért köszönet illeti a Kertészeti Egyetemet. A könyvet dr. Kozma Pál szerkesztette és ő, valamint dr. Probocskai Endre lektorálta tisztelettel és szeretettel. Heltai Nándor

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

Magyarországi minaretek

A másfél száz esztendős török hódoltságnak temérdek pusztítás volt a velejárója. Ám a megszállt területeken berendezkedő oszmánok nem1 csupán romboltak, hanem építettek is. Elsősorban a várak védműveit hozták rendbe, továbbá mohamedán imahelyeket, templomokat emeltek.

A törökök építette számos égbe nyúló, karcsú minaret közül ma már csupán négy emlékeztet a hódoltságra. Az egyik Pécsett áll, a Jakováli Hasszán dzsámival együtt amelynek szerves része. A többi három minaret mellől az idők viharában eltűntek a dzsámik, s így a pécsi emlék tekinthető hazánk egyetlen teljes muzulmán egyházi épületegyüttesének.

A minaret hozzátartozik a dzsámihoz. azaz a nagyobb török templomhoz, s olyanféle szerepet tölt be, mint a keresztény templomok tornya. (A mecsethez, amely ugyancsak templomocska, nem jár minaret.) Általában kőből készült, négyzet alakú talapzatból induló magas torony, amely sokszögű törzsbe megy át. Feljebb körerkélye van, amelyre belső csigalépcsőn lehet feljutni. Az erkélyre vezető kijárat mindig a dzsámiban levő imafülke irányába, tehát Mekka felé néz. Érről az erkélyről hívta imára a négy égtáj felé forduló müezzin napjában ötször, elnyújtott énekléssel híveit.

A sokszögű körerkély fölött folytatódó törzset ólom- vagy rézlemezből készült sisak zárja, amelynek csúcsáról sohasem hiányozhatott a rézből vert zászló (alem), amelynek hegyén a félhold díszlett.

Pécsett Evlia Cselebi török utazó ottjártakor — 1663 nyarán — hét dzsámi minarettel és tíz mecset szolgálta az igazhivők lelki üdvösségét. A közülük megmaradt egyetlen minaretet Jakováli Hasszán pasa építtette a dzsámival együtt a 16. század második felében. Belsejében 87 lépcsőfok vezet a 22,5 méter magasan álló körerkélyre. A körerkélyt eredetileg áttört kőkorlát szegélyezte, amelyet vallási és örömünnepeken világítottak ki. A mai vasrácskorlát a 18. századból való, a toronysisak a múlt század végéről. A minaret lépcsősen kialakított négyzetes zsámolyon álL Ez tartja a lábazatot, amelyet 6,5 méter magasan igen finom tagozatú vak szamárhátívsor zár le. A következő építészeti elem a lapos török téglából falazott, csonkagúla alakú rész, amelyet a törökök „papucs”-nak neveznek. A 80 fok alatt hajló papucsról indul a 11,5 méter magas törzs, amelynek oldallapjait enyhén íves vajatokkal képezték ki. Az erkély alatt két sorban zöldes színű, fakó fémmázas csempék ékeskednek. A távolról kereknek tűnd minaret, tizenkétszög alaprajzú, tehát sokszögű.

A másik minaret —. s ez talán közismert — Egerben áll. Magassága 35 méter. Építési idejét nem ismerjük, de mindenképpen 1598 után rakhatták, miután Eger is török kézre került. Kevesen tudják, hogy Érden is áll egy minaret. Igaz, nem teljes magasságában. Mindössze 15 mé-. tér maradt belőle. Valamiké® ez is egybeépült a dzsámival, a bejárata is onnan nyílt. A 1TJ század elején emelték. A negye-' dik minaret az érdinél csonkább, s Szigetvár látnivalója. A várban álL a kastély melletti épület tövében. amely valaha Szulejmán khán dzsámija volt.

Cs. K.

Tengeri kígyó

Miután mindenki, aki takarta, szilárdan hitte, hogy a tóba beköltözött egy tengeri kígyó, azonnal tudományos kutatóintézetet hoztak léire a szörny tanulmányozására és esetleges foglyulejtésére. Ez régen történt — úgy tizenöt esztendővel ezelőtt. Azóta Szűrön a tiszteletre méltó tudományos intézet vezetője.

Most éppen helyettesét, Ahmatbeket hívatta, és megkérdezte tőle:

— Elkészítetted a beszámolót?

— Igen, Szuran elvtárs, aláírhatja.

És Szuran olvasatlanul aláírta a tudományos beszámolót. De nem is kellett elolvasnia. Tudta, hogy abban a soros tévedésükről van szó: az a kísérlet, hogy a szörnyet különlegesen tartós kapronháló- val 'kifogják, kudarcot vallott. Vagy a halászok gabalyodtok bele egy víz alatti fatönkbe, vagy. a szörny dühödött föl, mindenesetre a háló darabokra szakadt.

— Miről fecsegnek az intézetben? — kérdezte Szuran hűséges segítőtársát és informátorát.

— Mindenki ugyanarról: egyesek azt mondják, hogy a kígyónak negyven feje van, mások meg azt állítják, hogy negyven lába. Hiszen szemtől szembe nem látta senki...

— Mit gondolsz, nem faragják le a költségvetésünket az elkövetkező öt évre?

— Könnyen megtörténhet, ha nem állítunk fel valamilyen érdekes hipotézist.

Szuran azonnal utasította Ahmatbeket:

— Gyújtsd össze a munkatársakat.

Mikor valamennyi tudományos fő- és segédmunkatárs megjelent, Szuran kijelentette:

— Az elkövetkező ötéves tervidőszakra munkahipotézisként negyvenfejű sárkányt tételezünk fel. Következésképp ...-r- Következésképp — folytatta Szuran —, mostantól

kezdve ‘ minden tudományos munkatársnak fel kell szeretkeznie egy hosszú és tartós lasszóval. Aztán kezdődik a pecázás...

— Mit fogunk? Halat? — kérdezte valamelyik segéd- munkatárs.

_ — Elhallgass, dinnye — bökte oldalba a szomszédja. — Ki az ördög fog halat lasszóval? Lovaikat a ménesből még csak-csak lehetne.

— Helyes — hagyta hely ben Szuran. — Csakhogy lasszó t véve a kezünkbe nem lovakat fogunk fogni, hanem a mi negyvenfejű kígyónkat próbáljuk elcsípni.

— Bravó! — kiáltotta lelkesülten Ahmatbek.

í gin kezdte el az intézet a > negyedik ötéves tervidőszakát. És soron következtek a gyakorlatban még ki nem próbált drótcsapdák, a legtartósabb lószőrből készült kelepcék, valamint acélcsapdák. Ugyanis az évek folyamán a szörny egyre nőtt, gyarapodott súlyban, és feltartóztatásához mind erősebb eszközök és egyre növekvő pénzkiutalások kellettek. Az intézet előtt ragyogó perspektívák álltak.

Szadir Szárigülov Fordította: Zahemszky László