Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-28 / 49. szám
4 « PETŐFI NÉPE • 1985. február 28. NEM VOLT PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ KÉNYSZERTAKARÉKOSSÁG Tizenháromszor negyven perc Mit ígér az AGROTEK? Lajosmizséért Szerencsém volt, hogy amikor a Vízgépészeti Vállalat la- josmizsei gyáregységének Május 1. szocialista brigádját kerestem, első utam a gyár versenyfelelőséhez vezetett. Itt rögtön megtudtam: a brigád a legrégibb és a legaktívabb, többször elnyerte a Kiváló Brigád, egyszer pedig a Szakma Kiváló Brigádja címet, és kapott jubileumi oklevelet. Már csak a legmagasabb kitüntetésük hiányzik. Még jó, hogy ekkor is jegyzeteltem, a tagoknak ugyanis nem kenyere a dicsekvés, s így az elismerések számbavételéről majdnem megfeledkeztünk. Azt is a versenyfelelős hozta tudomásomra, hogy a brigád felhívásairól nevezetes. A legutóbbihoz előbb a-vállalat többi szocialista brigádja, majd egész La- josmizse csatlakozott. Két kommunista műszakot ajánlottak föl a község fejlesztésére: az egyiket az egészségház újjáépítésére, a másikat pedig a mozi felújítására. — Mi még 1968-ban alakultunk, a mozgalom kezdetekor. Annak idején Pestre jártunk dolgozni minden nap. A hat alapító tag közül hárman még mindig itt vannak, köztük jómagam is — meséli útban a forgácsolórészleghez Sántavy József brigádvezető. A csarnokban családias hangulat fogad. Azt mondják, ha korábban jövünk, még kivehettük volna részünket a közös nótázásból is, ahogy ez náluk munka közben szokás. Egy üzem — egy kollektíva, a forgácsolórészlegben ugyanis csak a Május 1. brigád nyolc tagja dolgozik. Egy kivétellel valamennyien szakmunkások, négyen tagjai a pártnak. Két éve nincs gyalúsuk és marósuk. Szakmai tudásuk ékes bizonyítéka, hogy esztergályosként ezeket a munkákat is maguk végzik. Halasi Péter, a brigád egyik alapítója húsz éve, (tizenhét éves kora óta) dolgozik a gyárban. Tagja a községi pártbizottságnak, sőt a vb-nek, valamint a vállalati igazgatótanácsnak és a népfrontnak. Tíz évig volt munkásőr. Saját bevallása szerint azért van ennyi társadalmi megbízatása, mert ő mindig meg meri mondani a véleményét. A szakmunkásbizonyítvány után megszerezte az érettségit, majd a gépésztechnikusi oklevelet. Most a Marxista—Leninista Esti Egyetemet végzi. Ez ,a tanulási kedv ösztönzően hat a brigád többi tagjára is: Nagy Béla gépészeti szakközépiskolába jár, Gyurgyik István most végzett a GAMF-on. — Aki a mai korban, a technika ilyen rohamos fejlődése mellett nem gyarapítja ismereteit, elveszett ember — mondja Halasi Péter. — Mindenkiben él a kíváncsiság az új iránt, s ha van rá lehetősége, hogy ezt kielégítse, miért ne"rágádná még’ az alkalmat? Ide tartozik még, hogy általános iskolás és középiskolás gyerekeim vannak, s egy szakmunkás szülő ma már nemigen tud nekik segíteni a tanulásban. Ha csak otthon tudom hasznosítani a megszerzett tudást, már akkor sem elpocsékolt idő, amit rászántam. A gépésztechnikusi oklevéllel a zsebemben miért maradtam mégis esztergályos? Az anyagiak miatt. Nem árulok el titkot azzal, hogy egy jól kvalifikált szakmunkás, aki szakmai ismereteit állandóan bővíti, sokkal nagyobb anyagi megbecsülést élvez, mint egy. ugyanolyan képesítéssel rendelkező középvezető. A brigádélet nemcsak a nagyobb közösségért végzett munkából áll, marad idő egymás megsegítésére, s a szórakozásra is. Rejtély, hogy miként, mert közben többen tagjai a vállalati gmk-nak, ha sürgős munka akad, mindig készen kell állniuk, rendszeresen újítanak, valamennyiüknek kiskertje van, s egy legényember kivételével mindannyiuknak családja. — Nagy az összetartás a brigádban — mondja Gyurgyik István —, s ez különösen akkor jön jól, ha nagyobb vállalkozásba, például házépítésbe fog • Sántavy József: — Nem mindenki lelkesedik a közösségért végzett munkáért. az ember. Péternél kezdtük annak idején, s most nálam tartunk. Ilyenkor kinn van az egész brigád. Ennek a munkának az értékét előre be lehet kalkulálni. Igaz, eszünk-iszunk, de ez mégis biztos segítség, ami sokat számít. Nemrég lett kész Gazsó Pista háza, a főnöknél meg átalakítást végeztünk. Ha valaki akár anyagilag is megszorul, nyugodtan számíthat a társak segítségére. Jól ismerik egymást az asszonyok is, olykor be-benéznek ide, a műhelybe. — Mondjunk valamit a közös szórakozásról is — veszi át a szót Gazsó István. — A brigád gyerekeinek mindig rendezünk névadó ünnepséget, nemrég kirándultunk Cserkeszőlőre családostól, három kocsival és négy motorral. De messzebbre is eljárunk, például Budapestre a BNV-re, a SZÜR-ra, vagy a szegedi szabadtérire. Ilyen alkalmakra megkapjuk a vállalat húszszemélyes Roburját. Mindig együtt ünnepeljük a május elsejét és az augusztus 20-át isi Majdnem mindenkinek van hobbija: a brigádvezető és TeleJí,,J|ipos apjgtőr rádiós, GjgiíJg’gyc István vadászik, Nagy Béla pedig ’fo'tozik szabad idejében. , . ' ÍÍL Sántavy József huszonkét éve vezeti a kezdeményezéseiről híres Május 1. brigádot: — Nemigen volt még olyan évünk, hogy ne álltunk volna elő valamivel. Volt is emiatt elég bajunk, nem mindenki lelkesedik ugyanis a közösségért végzett munkákért. Ezeket az' embereket rá kell ébreszteni arra, hogy ha ők — egyelőre — nem is járnak az egészségházba, idős, beteges szüleik igen, s gondolhatnának a gyerekeikre, akik nagykabátban ülnek a moziban. 1983 a rokkantak éve volt —, hogy csak a legutóbbi esztendők eseményeit idézzem —, akkor a la josmizsei szociális otthont támogattuk. Tavaly, jól ismerve a község gondjait, a pártkongresszus és felszabadulásunk évfordulója tiszteletére hirdettük a tizenháromszor negyven perces műszakot. 1984. február 9-én a falugyűlésen terjesztettük elő, s csatlakozott hozzánk az egész község. Az OTP-ben összegyűlt csinos kis összeg bizonyítja, nem volt pusztába kiáltott szó. • Kormos Emese Halasi Péter: — Aki nem gyarapítja ismereteit, elveszett ember. • Gyurgyik István szerint a gondban, bajban is biztosan számíthat, nak a társak segítségére. (Straszer András felvételei.) Halkabban panaszkodtak a mezőgazdasági nagyüzemekben az alkatrészellátásra a múlt esztendőben. Könnyebben és gyorsabban hozzájuthattak a vásárlók egyes, számukra nélkülözhetetlen alkatrészhez. Aligha vitatható, hogy a javuló ellátásban része van a gyártóknak és a kereskedőknek egyaránt. De bármily furcsa, nemcsak tőlük függött a kedvezőbb ellátás. Maguk a vásárlók is hozzásegítették a kereskedelmet ahhoz, hogy a korábbiaknál gondtalanabb hónapokat éljenek át. A mezőgazdasági nagyüzemekben ugyanis kevesebb pénzük volt alkatrészek vásárlására, így a változatlan készlet is bőségesebbnek tűnt. Árengedmények Ezt mindenekelőtt jelzi, hogy tavaly a'z országban mintegy 650 millió forinttal kisebb értékű alkatrészt rendeltek, mint egy esztendővel korábban. Ezt persze kedvező tapasztalatként is elkönyvelhetnénk, hiszen a csökkenő alkatrészrendelésnek az is oka lehetne, hogy gondosabban ügyeltek a felhasználók a gépek javítására. Voltaképpen takarékoskodtak is, de ezt sok helyütt nem az ésszerűség, hanem a kényszer diktálta. Mert ahol kevés volt a pénz, nem a takarékossági követelményeket fontolgatták/ hanem a gazdaságok vezetői egy tollvonással, eltörölték a további vásárlást. S ha mégis elromlott Valamelyik masina, legfeljebb leállították. Egyre több gép ítéltetik kényszerpihenőre mostanában. A magyar mezőgazdaságban ugyanis növekvő azoknak az eszközöknek az aránya, amelyeknek papíron már nincs értékük, de a valóságban még rendszeresen dolgoznak a földeken és a majorokban. Az elhasználódott gépek üzembentartásához természetesen több alkatrész kell, ezért az agrár ágazat jelenlegi gépesített- ségi színvonalán nem örvendhetünk gondtalanul a csökkenő alkatrész-rendelések miatt. A készletek gyarapodását érzékelte az AGROTEK — a mezőgazdasági gépek és alkatrészek importálásával foglalkozó vállalat — is, s igyekezvén a mező- gazdaság segítségére lenni, árengedményes alkatrészvásárt hirdeIfi i.Yf? ififfl tett. Március végéig 354 géptípushoz 20 ezer féle alkatrészt mintegy 280 millió forint értékben kínálnak 25—50 százalékkal olcsóbban. Ha valamennyi elkelne, 123 millió forinttal kevesebbet költe- nének a gazdaságok alkatrészvásárlásra. Ezt azonban még a kereskedők sem hiszik, ugyanis mintegy 60— 80 millió forintos árengedményes vásárlásra számítanák, Természetesen ezt sem teljesen önzetlenül engedik el a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Az elfekvő alkatrészek ugyanis a kereskedők készleteit terhelik, tehát forgóeszközgazdálkodásukat javítják, ha megcsappannak e készletek. S ez már forintokban is kifejezhető, hiszen a forgóeszköz-hiteleknek magas a kamata. Másfelől arra is számíthatnak, hogy akik árengedményes áruért felkeresik raktárukat, mást is vásárolnak, így forgalmuk is növekedhet. Több traktor, kombájn így is dicséretes az AGROTEK szándéka, hiszen felismerve a közös érdekeltséget, igyekeznek javítani a mezőgazdaság gépesítését. S erre nemcsak az alkatrész-ellátásnál van lehetőségük, hiszen a magyar mezőgazdaság gépeinek 55—60 százaléka importból származik, amelyet az AGROTEK szervez. Meghatározó tehát a szerepük az ágazat gépesítésében, s ennek megfelelően is serénykednek. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban az egyik legkeresettebb traktortípus az MTZ, s általában nagyobb iránta az érdeklődés, mint a kínálat, így történt ez az idén Í3, s ezt tapasztalva már a pótrendelésekről tárgyal az AGROTEK a szovjet külkereskedőkkel. S hogy a kombájnokból se legyen hiány a nyáron, a tervezettnél 145 millió forinttal nagyobb értékű aratócséplő gépek szállítására kötöttek szerződést, saját kockázatukra. Vagy: a hosszan tartó aszály miatt várhatóan élénkül az idén az öntözés, a kereskedelmi vállalat Bulgáriából, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból is importál szivattyúkat és más öntözőberendezéseket. Kínálati piac A kemikáliák beszerzésénél is igyekeznek a vásárlók kedvében járni. A gazdaságok szakemberei évek óta panaszkodnak az egyenetlen műtrágya-ellátásra, az áru gyengébb minőségére. Most ,az AGROTEK kínálati, piacot ígér a tavaszra. A minőségről persze nehezebb biztatóan nyilatkozniuk, hiszen a kálium- és a foszfor- műtrágyák alapanyagát teljes mértékben importáljuk, és a nit_ rogéntartalmú műtrágyáknak is több mint fele külföldi partnereiktől származik. Hasonló a helyzet a növényvédő szereknél is. Évente 7—8 milliárd forint értékű az import. Ezen összegnek csak 10—15 százalékáért vásárolnak kész növényvédő szert, a többi alapanyag, amely itthoni feldolgozás után jut a gazdaságokba. így végül is 20—25 százalékkal olcsóbban vásárolják a hatóanyagokat, vagyis ennyivel többet vehetnek azonos összegért. A törekvést persze nem mindenütt méltányolják, mondván, a kész szerek hatékonyabbak, biztonságosabb velük a védekezés. Az ekképpen érvelők arról feledkeznek el csupán, hogy a kevesebből kevesebb helyre jutna kifogástalan növényvédő szer, s ez még inkább nehezítené a védekezést. V. F. J. Nem pihennek a tiszakécskei szövetkezetben Sütemény és kocsonya Évente sok ezren keresik fel Tiszakécske termálfürdőjét, legtöbben az elsőként megépített kerekdombi medencéket. Taűán kevesen tudják, hogy itt a fürdőkért bezárása után sem szűnik meg a forgalom. A berendezések felújítása mellett tovább működik a konyha, ahol kondérfoan ízletes ételek Totyognak, a sütőkben pedig Sütemények pirultak. Az üzemeltető a tiszakécskei Béke és Szabadság Tsz. A Termál étterem konyhafőnöke. Kissné Udvardi Piroska munkájáról a következőket mondotta: — Azelőtt a Tisza-parti Termál étterem vezetője voltam. A múlt év áprilisa óta ugyancsak vezetői feladatokat látok el a kerekdombi részlegnél. Szezonzárás után. október elsejétől naponta 11-féle süteményt készítünk. Buktától a rétesig, lepényig sokfajta készítményből áll a termékskála. — Hányán dolgoznak itt? — Nyolc konyhai dolgozón kívül alkalmazzuk a fürdőkért három munkását is. akik később sem tétlenkednek. Betanulás után, majdnem négyezer forint havi átlagkeresettel, megtalálják számításukat. — Napotnta mennyi süteményt készítenek? Hová szállítanak? — Napi termelésünk átlag 2500 darab, forgalmunk pedig ennek megfelelően. 15 ezer forint. Saját gépkocsinkkal szállítunk termé. keinkbőil a kerekdombi és a tiszakécskei ABC-be, azonfelül Nagykőrösre. Ceglédre, Szolnokra. a kecskeméti ÜNIVER ÁFÉSZ és a Konzum Kereskedelmi Vállalat részére. — A tavalyi forgalom? — Hétszázezer forint volt. Természetesen ebben benne van a napi kétszázötven adag sertéskocsonya is. amelyet szintén az említett üzletekben forgalmazunk. Szeretnénk tovább bővíteni a választékot. A közelmúltban kezdtük meg a rácsos meggyes sütését. Bízunk benne, hogy ezt Is megszeretik a vásárlók. — A nyáron mire számíthatnak a fogyasztók? — Naponta húsz-huszonöt féle étel közül választhatnak maid & vendégek. Lesz olcsó galamble- ves, zúzapörkölt, halászlé és tű- róscsusza .is. A frissen sültek közül megemlítem a Bécsi vendéglőst és az egyedi készítménynek számító Fazekas-szeletet, amelynek receptjét hét lakat alatt őrizzük. Eze.k mellett természetesen köretet, szószt, savanyúságot és néhány konzervet is kínálunk. V. Kerekes Ferene anyai rekviem A két öreg lekászálódott a buszról a végállomáson, és nekivágott a pusztaságnak. Ünneplő rima’ volt rajtuk, fekete csizma, még kalap is. Temetésről jöttek haza. Lassan lépegettek a kövesúton, de nem a gyász, vagy a megilletődöttség miatt, hanem mert az egyikük, Szűcs Ambrus hetvennyolc éves volt, a másik, Dobo^ Imre hetvenöt. Egymás mellett mentek, lassan, méltósággal, de nem beszéltek. Ebben a (korban már nem leshet egyszerre lépni is, meg beszélni is. D.e minek is szóltak volna. Mindketten egvre gondoltak, a halottra, akivel gyerekkoruk óta V >A : lakták együtt a Bánomi dűlőiben, ahol mostanra úgy elfogytak a Hányáik, mint tavasszal a hó: nyomuk. sem maradt. Sose érezték ig,azabbnak, amit a pap mondott: „por vagy és porrá le- r szel”. Jó Jó félórába telt, mígakö- vesútnak arra a részére értek, ahol a Bánomi dűilőút lefordul. Itt megálltak szusszanni egyet. Jobbról is, balról is összefüggő földtáblák húzódtak mellettük az út ] mentén a tanyák helyén. Mi d ulíak\ tovább, de nemsokára Szűcs Ambrus megállt. — Ttt volt a Somodiók tanyája. Emlékszel? — Igen. I %Y\ I !§l |IMliöii — Volt egy körtefájuk. Egyszer gyerekkoromban megloptam, de az öreg Somodi, a Jóska apja elkapott. Ügy megvert, hogy alig bírtam hazamenni. Elszedte a körtét ás, de kettő a zsebemben. maradt. Sose ettem drágább körtét. Poroszkálva indultak tovább. A dűlőút megbolygatott pora úgy lebegett utánuk,. mint valami könnyű emlék. — Itt meg — állt meg odébb megint Szűcs Ambrus — a Suha- Tóth Lajáék laktak. Ügy berúgtam egyszer náluk, hogy a feleségem taligán tolt 'haza. Én énekeltem, az asszony meg szidott, mint a bokrot. A Laja meg a kapuból: nevetett bennünket. — A Suha-Tóth Lajának volt a lei?!jobb bora a Bánomban — mondta Dobos Imre. Nemsokára egy fiatal akácoshoz értek. Csenevész kis fák voltak, a levágott csonkokról sarjadhattak; a szántáskor a régi fatövek miaitt elkerülték őket, s így maradhattak meg. — Hát azt tudod-e — kérdezte most Dobos Imre —, hogy itt ki lakott? Szűcs Ambrus szemében felvillant valami, de tettette, mintha nem tudná. — Itt-e? — No? — Ha jól emlékszem, a Csabai Bálint. — Meg a felesége, á Terka! — A legszebb asszony volt a tanyákon. Dobos Imre a másikra nézett — Nem mondod el senkinek? — Nem, isten bizony! — Nekem egyszer sikerült... evvel a Terával... — Tényleg? — Akikor még legényember voltam. Az apám elküldött valamiért Csabaáékhoz. A Bálint nem volt otthon, vásárban volt. Aztán ... hát úgy esett hogy... szóval érted. — De irigyellek! — Megeslküdtél, hogy senkinek sem szólsz! — Mondtam, hogy nem. Egy elágazáshoz érteik. Az egyikük útja jobbra vezetett, a másiké tovább. Mielőtt elváltak volna, visszanéztek a kövesút felé. Egy pillanatra úgy tűnt nekik, még ott vannak a tanyák. Még mintha a nyárfákat is látták volna. Sóhajtották. — Hát — kezdte Szűcs Ambrus — ketten maradtunk. — Ketten. — A többiek mind elmentek. — El. — Tudod, mire gondoltam? — Mire? — Hogy legközelebb melyikünk fog itt megállni egyedül. Érted? — Értem. A város felől gyenge szél kezdett fújni. Óvatosan kikerülte őket. — ígérjünk meg egymásnak valamit. — Mit? — Hogy akármelyikünk lesz is az, itt az elágazásnál megemeli majd a kalapját a másik kedvéért. Én megteszem majd. — Én Is megígérem. — Hát akkor... isten áldjon, Imre! — Isten veled, Amii! Kezet fogtak, és ki-ki Indult a maga tanyája felé. Tóth Tibor m