Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-28 / 49. szám

1985. február 28. • PETŐFI NÉPE • 5 A SZÍNHÁZ JÖVŐJE* írta: Gyurkó László Kossuth-díjas, a Katona József Színház igazgatója AZ EURÓPAI KULTÚRA EGYIK LEGRANGOSABB MÜVE Százötven éves a Kalevala S zínház — ennek a szónak a magyar nyelvben leg­alább három jelentése van. Jelent egy műfajt, amely rokon az irodalommal, muzsiká­val. tánccal, , képzőművészettel, és mégis mindegyüktől különbő­zig. Jelent egy társulatot; szí­nészeket, rendezőket, tervezőiket, műszakiakat, adminisztrátorokat, jegyszedőiket, különféle művésze­ket és nem művészeket, akik ezt a műfajt egy adott helyen létrehozzák. És jelent egy épüle­tet, ahol egy társulat ezit a mű­fajt játssza. A kecskeméti Katona József Színház jövőjéről szólva hadd beszéljek a szó mindhárom je­lentéséről. A színház «dk ezer éves mű­faj, szerepe minden korban más volt. Nemcsak arra a hosszú út­ra gondolok, melyet a világiszío- haz a kultikus távol-keleti szín­játszás. a klasszikus 'görög szín­ház vagy a | középkori miszté- riumjátékok óta megtett. Az el­múlt évtizedekben a színháznak olyán vetélytársai akadtak, mint a film, a rádió, a televízió, s már itt kopogtat az ajtón a leg­újabb, a video. Mindegyik műfaj tömeges el­terjedése idején megjósolták a színház halálát. A színház mégis él. De semmiképp sem úgy, mint akárcsak egy-két évtizeddel ez­előtt. Hiszen melyik magyar színház varázsolhatja estéről es­tére a lakásunkba, a tudatunk­ba a világ leghíresebb sztárjait, legmegrendítőbb vagy lagszóra- koztatcbb műveit? A kik ma Kecskeméten, vagy. bárhol az országban színházat akarnak csinál­ni, számolniuk kell ezelgkel a tényekkel. Mint ahogy azzal is, hogy a televízió, a film, a rádió egyre több művészt vesz igény­be, 1 mivel ezek az intézmé­nyek mind a fővárosban van­nak. a nagy nevű vagy akárcsak divatba jött művészek Budaipest­re szerződése még sakkal na­gyobb fokú, mint akár tíz évvel ezelőtt. Mit tehet egy vidéki magyar színház ebben a helyzetben? Úgy gondolom, olyan előadások­kal nyerheti meg a közönséget, melyek az élő színház, a testkö­zelség varázsát. nyújtják a kép­ernyőn megjelenő világproduk- ciókkal szemben. Ez csak olyan társulattal lehetséges, amelynek arca van, amely nem egyes szí­nészek szólószámaira, hanem ösz- szehangolt, együttes munkára épül. A kecskeméti társulat semmi­vel sem rosszabb, mint a ma­gyar vidéki színházak átlaga. Azt is merem mondani, hogy bi­zonyos értelemben jobb. Szívós, kemény munkával, aminek az eredményét, a közönség talán ma még nem is látja egészen, lét­rejött egy társulat, amelynek szívügye, a kecskeméti színház, képes az együttgondolkodásra, a közös munkára, s színházáért minden áldozatra hajlandó. És van egy tucatnyi művészünk, akikre bármelyik magyar szín­ház büszke lenne, örülnék, ha Kecskemét is büszke lenne rájuk. • A (kecskeméti színház igazgatójának válasza a Petőfi (Népe 1985. február 26-i számában megjelent Színház és közönsége című cikkre. Ez az együttes színházunk jö­vője. Ami természetesen nem je­lenti az, hogy ha módunk van rá, ne szerződtessünk új, tehet­séges művészeket, vagy alka­lomadtán ne szerepeltessünk vendégként nagy tehetségű szí­nészeket. A harmadik, tényező az épület. Itt jelentős változások várhatók. Új színészház, új üzemház épül fel még ebben az esztendőben. Nem halasztható tovább a szín­házépület rekonstrukciója, amely a tervek szerint 1987 tavaszán kezdődik. Amíg az építkezés tart, a színház az Erdei Ferenc Művelődési Központban fog ját­szani. Ez az átmeneti időszak bizonyára nem lesz könnyű. De amikor visszaköltözünk majd megújult otthonunkba, lényege­sen jobb körülmények között dolgozhat a színház. Hogy csak egyet említsek: kicserélik a már műemléknek számító kazánokat, s nem fáznak majd többé sem a nézők, sem a színészek, ami ma-' papság bizony gyakran előfordul. E z a távolabbi jövő. A kö­zelebbiről 1 nem elvéket aikarok mondani, hanem konkrétumokat. Ebben az évben bemutattuk Csiky Gergely: Mu- kányiját és Goldoni: Nem min­dennapi házasságát. Márciusban kerül sor Dumais: Kaméliás höl­gyének bemutatójára. A vendég­rendező Hegyi Árpád Jutocsa, a fiatal magyar rendező nemzedék egyik ,legjelesebbje. A címszere­pet Sztárek Andrea főiskolai hall­gató játssza, a főbb szerepeket Vándorfí László. Major Pál, M. Horváth József, Kiss Jenő, Csen­des . László, Ribár Éva. Áprilisban újabb világhírű művet láthat a kecskeméti né­ző. Brecht—Weill: Koldusoperá­ját, Malgot István rendezésében. A főbb szereplők, Galikó Balázs, Réti Erika, Kárpáti Denise, Dinnyés István, Kovács Gyula, Závori Andreái, Szűcs Ágnes. A Bács-Kiskun megye és a buda­pesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem közötti együttműködési szerződés egyik, terméke lesz a Paraszldekameron című színmű, Az idei játékfilmszem­le díjnyertes filmjét, Szabó Ist­ván legújabb alkotását nehéz korábbi, nagysikerű műveitől; az első Oscar-díjat hozó Mephistótól függetlenül nézni. Már csak azért is, mert szellemével, a mindkét filmben azonos főszereplő Klaus Maria Brandauer — által megje­lenített főhős pályájának, figurá­jának megrajzolásával, s nem utolsósorban témájának kidolgo­zottságával közismerten megkez­dett útján halad. Bár a film Alfred Redl-ről, a valójában élt történelmi személy­ről is szólhatott volna, Szabó István nem ezt a megoldást vá­lasztotta. A korabeli hírlapok­ban szenzációként feldolgozott históriát csak kismértékben kö­veti a film. A főhős története, s az Oszt­rák—Magyar Monarchia összeom­amely korabeli jelenetekből, szö­vegekből készül, Vándorfí László rendezésében. A márciusban be­mutatásra kerülő előadást egy­aránt játsszuk majd Kecskemé­ten ; és a budapesti Egyetemi Színpadon. A felszabadulás 40. évfordulójára bemutatott A pad című előadást — Alekszander Gelman, az egyik legrangosabb szovjet író alkotását — az Üj Tükör Klubhálózattal együttmű­ködve játsszuk az egész ország­iban. Csupán a jövő hónapban, Budapesten nyolc előadást tar­tunk belőle. M egérett az idő, hogy a Ka­tona József Színház sok­kal 'hatékonyabban ve­gyen részt a megye szellemi éle­tében is. Ebben a? évadban töb­bek közöltt még Kiskunhalason, Hajóson, Kecelen, Dunapatajon vendégszerepei színházunk, s nemcsak színdarabokkal. A tele­pülések vezetőivel egyetértésben nemcsak este, a színházban lép fel a társulat, hanem elmegy óvodákba, rendhagyó irodalom­órát tart általános és középisko­lákban, önálló esteket mutat be, közönségtalálkozókon vesz részt. Az évadot, visszatérve a koráb­bi hagyományokhoz. Baján fe­jezzük be tíznapos vendégjáték­kal, ahol színházunk szinte egész repertoárját bemutatjuk a bajai közönségnek a művelődési ház­ban, a víziszínpadon, klubokban, iskolákban. A következő évadot Kiskőrösön kívánjuk kezdeni egyhetes vendégjátékkal, olyan kis településeken, ahová máskor sosem jut el színház. T eendő tehát van elég. Nem utolsósorban fel kell ké­szülnünk | a következő évadra, méghozzá alaposan. A színház művészeti vezetésének, rendezőinek és színészeinek, az egész társulatnak van mit ten­nie. Nem szégyelljük, amit eddig létrehoztunk, de nem is vagyunk elégedettek. A művészetnek ha­lála az elégedettség. A kecske­méti Katona József Színház jö­vője, hogy megőrizze képessé­gét az elégedetlenségre. lásának időszaka összefonódik. Hogy Redl hogyan, s mitől válik mai figurává, azt Szabó István Így foglalja össze: „Rájöttünk, hogy az identitászavar az, ami alapvetően izgalmas számunkra. Olyan emberről van szó, aki úgy FiLMjEGépi Redl ezredes A finn Karjaidban gyűjtött epikus runók (dalok) és a ro­mantika őseposz . gondolatából 1833 novemberében született meg a Kalevala mítosz. Az őerunók eredetére vonatkozó költői láto­mástól ihletve Lönnrot Illés (egy szegény falusi szabó 1802-^ ben született fia) ez évben adtar ki dalgyűjteményét Vejnemöj- nenről. Az óriási siker, a legne­vesebb szaktekintélyek kritikája és biztatása, valamint az a tu­dat, hogy jó runóénekesektől még több hasonló dalt gyűjthet, reményt ébresztett a fiatal or­vostanhallgatóban egy olyan versmű készítésére, amely „ki­tesz egy fél Homéroszt”. Az ötö­dik gyűjtőút bőséges eredménye és az új típusú dalok beilleszté­se a korábbi műbe lett a Kale­vala első, végleges változata, mely 150 éve, 1835-ben jelent meg. A Kalevala a Kaleva személy­névből képzett helynév. Lönnrot több ezer különböző változatú dal összegyűjtése és elemzése során úgy látta, hogy ebben a helységben élt egykor a fin­nek ősapja, Kaleva. Vagyis a 9 Akseli Gallen-Kallela illuszt­rációja a Kalevalához. Kalevala cím a mű cselekményé­nek kezdetét a finn történelem legrégebbi korszakába helyezte vissza. A szerző a történeteket motívumok szerint sorrendbe ál­lította, kerekké formálta, Évtize­# Magyar színpadra Kazimir Károly dolgozta át a finn nemzeti eposzt, az 1969-es körszínházi előadás nagy sikert aratott. akarja . saját" biztonságérzetét megtéréfhténr, hogjl mássá akar válni, mint ami, s eközben el­veszti önmagát, azonosságát, identitását. Nem hazudni vagy csalni akar, amikor másnak mondja önmagát, hanem lelke legmélyéből szeretne más lenni.” Alfréd Redl szegény galíciai vasutas fia, akit tehetsége és szorgalma bejuttat az Osztrák— Magyar Monarchia katonaisko­lájába. Ez egyetlen lehetősége á kiemelkedésre, melyre gyermek­kori iskolatársa, Kubinyi Kristóf báró barátsága is predesztinálja. Pályája kezdetén Fiúméban már századosi rangban láthatjuk vi­szont, ahonnét előléptetéssel ha­marosan Galíciába kerül a hely­őrség parancsnokának helyettese­ként S míg mindenki arra vár. hogy a birodalom széthulljék, Redl elemében érzi magát: itt a nagy pillanat, amikor bizonyít­hat, leleplezhet — tiszttársai gyű­lölete közepette — rendet tehet. Következő állomása Bécs, ahol a katonai elhárítás vezetőjeként minden energiájával, tehetségé­vel a hadsereg tisztikarát figyel­teti. Ferenc Ferdinánd, a trón­örökös — a császár ellenében — maga köré gyűjti a tisztikar egy részét, a hadsereg moráljának erősítésére pedig egy látványos pert készíttet elő Redl-lel, aki nem sejti még, hogy áldozata maga lesz. Redl drámája abban rejlik, hogy „útja a mássá váláshoz áru­lásokon át vezet: a kisgyermek- kori árulásaitól családja, testvé­rei, múltja, társadalmi rétege, majd bajtársai, főnökei elárulá­sain keresztül önmaga szellemi­ségének és testének elárulásáig vezeti, — s végül természetesen áldozata is lesz önmagának”. A mű hibátlannak tűnő logikai há­lóján egyetlen lazábban szőtt fe­lület: Redl öngyilkossága indo­kainak kidolgozatlansága. Két­ségtelen: a Redl ezredes Szabó István pályájának, s az év film­termésének kiemelkedő alkotása. Károlyi Júlia dekig a legnagyobb szaktekinté­lyek véleménye is megegyezett abban, hogy egy összefüggő nemzeti őseposz felfedezésére került sor. A végleges változat az úgyne­vezett Ös-Kalevala bővített, át­szerkesztett változata 1848. de­cember elején jelent meg a finn irodalomtörténeti társaság gon­dozáséban. A Kalevala a fi nmek nemzeti ügye volt. Lönnrot Illés az akkori finn irodalmi élet fi­gyelmének a (középpontjában állt, tőle várták, hogy megalkos­sa nagy büszkeségüket, a Ho­mérosszal, Ossziánnal versengő nagy népi eposzt. A Kalevalára hamarosan felfigyelt az egész vi­lág. Casztrén, a finnek nagy tu­dósa méltán írhaltta le: „A ruriók mély értelmű szavakkal szólnak hozzánk az évszázadok éjén át apáink hitéről, bölcsességéről és hatalmáról. Olyan kincs rejlik bennük, amelyet Homérosz és az Eddák sem homályosítanak el.” A Kalevala első publikálásá­nak idején a finnugor nyelvek rokonsága nálunk csak néhány tudós előtt volt ismeretes, elfo­gadott. Reguly Antal munkássá­ga mellett éppen a Kalevala mu­tatott rá rokonságúikra. Ez a hosszú vajúdással megszületett mű keltett először igazi érdeklő­désit testvémépünk iránt hazánk­ban. Az első tudósítást Erdélyi János jegyezte 1842-ben. A for­dítás ügye is hamar előkerült. A Helsinkiben élő Reguly mellett Hunfalvy Pál kísérletezett ezzel, végül 1871-ben Barna Ferdinánd, korának jeles könyvtári’ szakem­bere készítette el a teljes magyar átdolgozást. A budapesti egye­tem aitaisztika tanszéke volt a magyar finnugrisztüsa legkivá­lóbb nemzedékének útrabocsátó- ja. A tanszékvezető professzor, Buddenz József irányításával még nagyobb lendületet vett a Kale­vala népszerűsítése is. Vikár Bé­la, aki életének utolsó időszakát Dunavecsén élte le, éppen Bud- denztől kapott indítást a Kale­vala lefordítására. Maga is elza­rándokolt Vejnemöjnen hazájába. Több hazai és finnországi gyűj­tőút tapasztalata érlelte azt a munkát, amely megjelenése után a legtöbbet tett a testvér­nép nemzeti nagykölteményének népszerűsítéséért Passonen Hen­rik. a helsinki egyetem nyelvész- professzora erre a munkára mondta: ha elveszne az eredeti Kalevala, Vikáréból vissza le­hetne fordítani finnre, annyira tökéletes. Vikárét még három, remek fordítás követte, (a leg­korszerűbb közülük Képes Gé­záé). A nyelvészek, irodalomtör­ténészek és a zeneszerzőink is sokat tettek azért, hogy a test- vémép nemzeti költeménye szer­ves részévé váljon a magyar kultúrának. Most az évforduló ürügyén is számos tudományos tanácskozás, kiállítás, színházi, illtve bábszínházi előadás hívja föl a figyelmet a finnek, s egy­ben az európai kultúra egyik legrangosabb művéré: Lönnrot Illés Kalevalájára. Farkas P. József (16.) Henry Button hálásan rám­nézett — Köszönöm, Mr. Wittgen. Biccentettem, majd sietve el­hagytam a helyiséget. • Átvágtam az utca másik olda­lára, és behúzódtam a Naprafor­gó bárral szembeni koszos kapu alá. A bárnak volt egy hátsó ki­járata is, tehát nem bízhattam másban, mint a szerencsében, no meg Button észjárásában: ha úgy intézi el a táska tartalmának kicsempészését, ahogy elképzel­tem, akkor a rendes bejáraton kell kijönni a tagnak. A razziá- sok ugyanis először mindig a hátsó kijáratot, és környékét szállják meg, s csak utána kez­dődik p tényleges igazoltatás. Hála az égnek, nem kellett sokáig várakoznom. Kinyílt az ajtó, Macska lépett ki rajta, hóna alatt megfakult tarisznyát szorongatván. Szemei­vel végigkutatta az utcát, s elin­dult fölfelé. Puha. ruganyos lép­tekkel lopta a métereket. Legalább ötven méterre eltá­volodott a Napraforgó bártól, amikor követni kezdtem. A Dar- wing Avenue a Hilton térbe tor­kollott, de Macska nem vágott át a téren, hanem még a Dar­win g utcában eltűnt egy kapu alatt. Megszaporáztam lépteimet. Romos, kétszintes ház előtt ita- láltam magam; a kapu néhány téglával volt kitámasztva; nehéz szemétszagot gurigatott kifelé belőle a szél. Amint beléptem, hűvös nyirkosság csapott meg. Macska cipője a második eme­leten ‘dobolt. Óvatosan elindul­tam fölfelé. A második emele­ten mindössze , két ajtó nyílt. Ta­nácstalanul körülnéztem. Nem volt más választásom, elindultam a padlás fiöl járó rozoga lépcsőso­rán'. Sikerült a legnagyobb csend­ben följutnom. Fülemet a fenyő­fadeszkából öisszeeszkábált ajtó­hoz szárítottam. Semmi. S ek­kor. lent, a bal oldali ajtóban megjelent Macska. Gondosan kulcsra zárta, s elindult lefelé. A csomag már nem volt nála. Vártam vagy öt percet, aztán lemásztam. Megvizsgáltam a zá­rat: (szokványom mindennapi modell volt Miután meggyőződ­tem róla, hogy senki sincs oda­benn, (bal lábamra helyeztem a testsúlyomat s minden izmomat megfeszítve berúgtam az ajtót A zár azonnal engedett A lakás egyetlen szobából állt. Berende­zéséből itálvd átmeneti szállása lehetett a Napraforgó bárbeli fiúknak. Mindenesetre ideális rejtekhelynek tűnt. Az ablak a Darwing Avenue egyik koszos telkére nézett A sarokban vas­ágy, előtte két darab kimustrált szék, a hozzáillő asztallal. A föl­dön üres üvegek festői össze­visszaságban. Odaléptem az egyetlen szekrényhez, kinyitottam az ajtaját Néhány megfakult fe­hérneműn kívül semmit se ta­láltam. Aztán észrevettem egy vaskályhát A sarokban állt, alig látszott a kosztól. Levettem a zakómat, és feltűntem az ingem ujját. Nem kellett sokáig turkál­nom: azonnal ráakadtam a ta­risznyára. Az ágyra löktem. Ke­zeimet megtisztítottam a korom­tól. Ereztem, ahogy halántékom­ban lüktetni kezd a vér. Kinyi­tottam, s meglepetésemben majdnem leültem a földre: leg­alább százezer dolcsi hevert élőt-; tem százas címletekben. Amikor magamhoz tértem, gondosan visszaszí jaztam a ta­risznya száját, váltamra akasz­tottam, és óvatosan elhagytam a lidérces épületet. Jókora kerülő­vel mentem vissza a járgányhoz. A csomagot az ülés alá rejtet­tem. Indítottam, s visszafurikáz­tam a szállodába. A pakkot a kocsiban hagytam. Amikor elkértem a kulcsomat, a portás közölte, hogy táviratom érkezett ,A franc essen ebbe a Brookba” — gondoltam, és dühö­sen fiöltéptem a ragasztót. De nem Brocüktól jött a távirat, ha­nem a kapitánytól. Bradley ne­vében is elnézést kért a történ­tekért, majd megküldte a bér­palotában lakók névsorát. Ahogy gondoltam, egySJcőj üknek sem volt priusza. Négyen laktak a palotában, látszólag mind a né­gyen makulátlan, törvénytiszteld életet éltek. „Vajon melyik le­het kqjsulük a szűke herceg?” — morfondíroztam. Aztán fölmen­tem a szobámba, lef űröd tem, és szundítottam néhány órácskát. Telefonberregésre ébredtem. — Mr. Wittgen, egy hölgy vár­ja a hallban — közölte a portás. Hangjából Ítélve a nagydarab tag lehetett. — Mondja meg a kisasszony­nak, máris lent leszek. Magamra kaptam ruháimat, és lesiettem Ruth-hoz. Első pillantás­ra alig ismertem rá: igazán ki­csípte magát a tánchoz. Akár egy hercegnő, úgy ült a fotelban, s egy pletykiamagazint lapozgatott. Szemmel (Láthatóan érdekelte, ami benne volt. Hó­fehér seüyemrulhája igazán ki­emelte alakjának legfontosabb részeit; néfíany kéjenc turista máris legeltetni kezdte rajta a szemét — Helló, Ruth — álltam meg a 'háta mögött Becsukta a magazint, és fe­lém fordult. — Helló, szivi! Már azt hit­tem, teljesen megfeledkezel ró­lam! Bevallom, Ruth látványa amy- nyira feldobott, hogy legszíve­sebben elfelejtettem volna Ma- xct, Thomsont, Buttont, és ezt az egész históriát ami miatt a vá­rosba jöttéin. Aztán erőt vettem magamon; beültünk az autómba, és elindultunk a Lótusz bár felé. Útközben arra kértem, játssza el Angela Bretall unokamővérének a szerepét Ruth vonakodni kezdett. — Muszáj? — Nem. Egyáltalán nem mu­száj. De annyira hasonlítasz rá, hogy mindenki bedőlne néki. — És az mire lenne jó? — Könnyebben ráakadhatnék a barátomra. Ha például csak annyit mondanál, hogy a halála előtt levélét kaptál az unoka- húgodtól, máris közelebb juthat­nánk a célhoz. Ruth felsóhajtott. — Rendben van, uram! Ettől • a pillanattól kezdve Maria Bre­tall vagyok. Meglátja, nem fog bennem csalódni. • Kikászálódtunk az autóbóL A gyenge esti szellő hársfail­lattal telítette meg az utcát. Az autófényszórók puhán beletúrtak a Clint Avenue virágágyásaiba^ aztán lomhán eltűntek valamer­re. Mozgó Coca Cola-reklám vil­logott egy hatalmas tűzfalon, vö­rös fénye a szemközti ablakon táncolt A dohánybolt előtti ka­nálisnál néger kisgyereket pisil­te tett az anyja. Jól számítottam: a Lótusz bár csak tízkor nyitott, tehát egy óra áll* a rendelkezésünkre, hogy megtudjunk valamit a személy­zettől. Odasétáltunk a bejárathoz, a tenyeremmel néhányszor meg­zörgettem a félig lehúzott vas­rolót. — Ki az? — hallatszott egy reszel ös hang odabemtről. — Flint Wittgen — válaszol­tam. — Csak tízkor nyitunk — folytatta az előbbi hang. — Néz­ze meg, ki van Írva... eléggé marha nagy betűkkeL — Látom — eresztettem ki a hangomat —, de én a góréval akarok beszélni... — Kivel? Megpróbáltam visszaemlékezni a jelentésre: hogy a fenébe is hívják a ©őrét? Megvan! — Mr. McNeillel — válaszoltam. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents