Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

IMS. február 18. • PETŐFI NÉPE 8 l : ........X..._________-_____ HARM ADIK ÉVE FÁZNAK — ÉS FIZETNEK Gondok az árpádvárosi garzonházban • A hái, »hol három esztendeje fáznak » lakók. (Struier András felvétele) Tavaly - szeptemberben múlt két éve, hogy Kecske­méten, az Árpádvárosban 281 garzonlakás kulcsát átvehet­ték a zömmel fiatal tulajdo­nosok. A beköltözés óta so­kuk családi állapota megvál­tozott: férjhezmentek, meg­nősültek, családot alapítot­tak, sok helyen már hárman laknak. Ám gondjuk nélm ez, hi­szen tudják: ha takarékos- kodnak, nagyobb lakásba költözhetnek majd. De ad­dig ... ? Addig fázniuk kell októbertől márciusig? Felkerestük a ház lakóit; beszéljenek ők maguk gond­jaikról. II. emelet 14. Turzóné Salai Gi­zella és kisfia nyit ajtót. Nézzük a hőmérőt: 18 Celsius-fokot mu­tat. — Akkor jó, ha mosok! — mondja Turzóné. A forró víz pá­'rája néhány órára bemelegíti a lakást. Különben- felöltözünk, s alig tudunk mozogni. A kisfiámat először paplannal meg pléddel takartam be éjszakára, de most már dunnája van! Harmadik té­len fázunk itt... VIII. emelet 58. Fodor Zsuzsan­na akár korcsolyázni indulhatna, ügy felöltözött, pedig „csak” ta­nul. néhány nap múlva vizsgabi­zottság elé áll. — Nálam .18 fok az átlaghő­mérséklet, Azt viszont észrevet* tem. hogy hétvégeken és ünnepe­ken eléri az előírásos 20 fokot! Jó, ha kisüt a Nap, mert az ese­tenként 3 fok hőmérséklet-erpel- kedést jelent! Persze, csak amíg besüt az ablakon! Különben ta­nulni, jegyzetelni nagyon kelle­metlen. Hősugárzó? Csak a köze­lében van meleg, és bizony „ug­rik” a villanyszámla a használa­tával. (Zsebkendőt tart a szája elé, amikor kikísér — nagyon náthás.) VII. ‘ 57. A másfélszobás lakás­ban dr. Szlebik Géziné a gyesen levő fiatalasszony két gyermeké­vel — háromévessel és három­hónapossal — van otthon — Mi .az, épület északnyugati részén lakunk, alig kapunk nap­fényt. Nálunk 18 fok a hőmér­séklet Radiátorunk 11 tagú, s ez minden bizonnyal kevés. Azt hi­szem, a szigeteléssel is baj van. Mi plédet göngyölünk az erkély­ajtó elé. Ha viszont eljön az esti fürdetés ideje, bekapcsolom a hőkandallót. Csaknem ezer forint­tal emeli meg a villanyszámlát, de nincs más megoldás! I. emelet, házfelügyelői lakás. A lakó: Ambrus Istvánná. — Szerintem valamennyivel jobb a helyzet mint tavaly! Vég­re beköltöztek a földszintre az irodákba. így, amikor főzök —, de csak akkor! — 20 fok van ná­lam! , , VIII. emelet 69. Molnár Erzsé­bet. A vendéglátás kedves, a le­vegő hűvös és száraz. A Hőmérő alig 18 fokot mutat. A radiátoron ott a párologtató, de hiába. A héttagú fűtőtesten a víz nem me­legszik fel annyira, hogy páro­logjon. X. emelet 84. Gombos Péter. Feleségével és gyermekével él itt. Amikor megtudja, hogy a lakás hőmérséklete után érdeklődünk, dossziékat vesz elő: Előrebocsátom: a folyosón min­dig jó idő van, mert sok cső fut a falak mentén, s ezek melegíte­nek. A lakás hőmérséklete vi­szont alapvetően a kinti hőmér­séklet függvénye. Átlagosan 18— 19 fokot mérünk, de volt 16 is! Az elmúlt napokban itt jártak az IKTV-től és mértek, a szoba kö­zepén, másfél méter ^magasság­ban. A hőmérő 17,2 Celsius-fokot mutatott. De néhány nap eltelté­vel megváltozott a helyzet, 20—22 fokra melegedett fel a szoba le­vegője. így volt ez karácsonykor is ... Tehát lehet megfelelő hő­mérsékletet „csinálni", ha meg­felelő helyen úgy akarják! Az IKTV-től egyébként hivatalos pa­pírunk van arról, hogy itt. az Ár­pádvárosban 480 lakást túl kell fűteni ahhoz, hogy nálunk elfo­gadható legyen a hőmérséklet, mivel a radiátorok nagysága nem megfelelő. És papírunk' van arról is, hogy a tervező nem hibázott, a radiátorok megfeleld méretűek, a hibát máshol kell keresni. De hol? * Riportunk készítésének idején a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat, az OTP és a BÁCSBER képviselői helyszíni szemlét tartottak a házban. Az eredményről Tarnóczi Máriának, a ház közös képviselőjének írtak. (Petőfi Sándor utca 16. IX/80.) le­velet. TF(85)17 számmal. A levél befejezését szó szerint idézzük. „A helyszíni ellenőrzések egy­értelműen bizonyítják, hogy szol­gáltatói hiányosság nincs. Természetesen ez az egyes la­kások problémáit nem zárja ki. Az OTP képviselőjével meg is be­széltük. hogy az egyes hibák ki­szűréséről és kijavításáról vagy kijavíttatásáról Önöknek, mint tulajdonosoknak kéll gondoskod­niuk. Mihala László — ügyintéző — Márton Lajos igazgató. __ Bé­lyegző.” ' ! v < Az ajánlott „megoldás” a lakók, s véleményünk szerint is elfogadhatatlan. A házban soha nem volt kielégítő a fűtési rendszer* Végre idő­szerű lenne megkeresni és felelősségre vonni a tervezőt — tervezőket?! És végérvé­nyesen helyrehozni azt a hi­bát, amiért ez ideig az itt élők fizetnek havonta, fo­lyamatosan. Selmeci Katalin RÁDIÓJEGYZET Elveszett gyermekek Szinte teljes műsoridejét a gyer­mekeknek szentelte az elmúlt szombaton, a Kossuth-adó köz­kedvelt periodikája, a Családi tü­kör. Az első riport Debrecenben készült, a gyengénlátók intézeté­ben, ahol a kisdiákok mindegyi­ke csupán 10—30 százalékos látás­teljesítménnyel rendelkezik, a nor­mális emberi látáshoz viszonyít­va. Az ezt követő néhány beszél­getés is a gyengénlátó gyermekek továbbtanulási esélyeiről, az irántuk való megkülönböztetett társadalmi gondoskodásról szólt. Illetve nem csak erről... Egy megdöbbentő esetet mesélt el az egyik nagyon gyönge szemű kislány. Egy nap, hazafelé ment fehér botjával, amikor körbevet­ték az utcán — nem tudta, kik —, évődni, kötözködni kezdtek vele, majd megfogták, megforgatták, s ■ röhögve mondták: most találd ki, merre kell menned!... — Mit le­het mondani az efféle esetek hal­latán, miközben ökölbe szorul minden jobbérzésű ember keze? A fehér botos kislány valószí­nűleg eltévedt, nehezen talált ha­za. Ám ez a veszély nem csupán a gyengénlátó vagy világtalan gyermekeket fenyegeti. Erre utalt Csák Elemér amerikai tudósítása is a szombati műsorban. Elmond­ta, milyen nagy port kavart egy Bobby nevű kisfiú esete, aki 11 éves volt, amikor egyik barátjá­hoz indult látogatóba, s csak két­évnyi kínzó várakozás után lát­hatták újra szülei. Egy véletlen folytán bukkant Bobby nyomára a rendőrség, bár országos körö­zést adtak ki, szerteküldve fény­képét. Röviden — és krimibe il­lően — az történt, hogy üldözőbe vett egy járőrkocsi egy szabály­talanul közlekedő autót, mely ha­marosan fának rohant, s a vo­lánnál ülő 17 éves fiatalember meghalt. A szerencsétlenül járt fiúról megtudták, hogy egy 55 éves homoszexuális férfi baráti társaságához tartozik. Az illetőt azonnal felkeresték a rendőrök, s a lakásán rábukkantak Bobby- ra, akit két évvel ezelőtt csábí­tott magához a ferdehajlamú fér­fi... i— Az eset nagy port kavart az USÁ-ban, de nem egyedisége miatt, hanem ellenkezőleg; mert végre tenni kellene valamit az elveszített, illetve elveszíthető gyermekek érdekében. Ugyanis nem kevesebbre, mint másfél mil­lióra becsülik napjainkban az ál­lamokban csavargó, kószáló, el­veszett fiúk és leánykák számát, akiknek többségét 'hasztalanul keresik. Persze szép számmal vannak .olyan alkoholista, kábí­tószeres apák és anyák, akiket nem érdekel (!) eltűnt csemeté­jük ... Akaratlanul is azon tűnődik az ember, vajon Magyarországon mi a helyzet e tekintetben? Kétség­telen, hogy az amerikai helyzet­nél jobb: lévén kis ország a mi­énk, jól szervezett közbiztonság­gal. De azért nálunk sem isme­retlen az eltűnt gyermekek esete. A számuk — állítólag — különö­sen megszaporodik a bizonyít­ványosztások idején... A tapasz­talatok szerint, az örökös családi perpatvarok kereszttüzében, ré­szeges szülők között élő gyerme­kek is gyakran kötnek útilaput a talpukra, hogy megszabaduljanak gyötrő körülményeiktől. Az ok tehát elsősorban a családi neve­lés hiányosságaiban keresendő. Durvábban fogalmazva: azok a szülők, akik — zülött vagy pénz­hajszoló, esetleg megszállottan karrierre törő életmódjuk miatt — annyit sem foglalkoznak cse­metéjükkel, hogy a természetes — s éppen ezért ideális! — érzel­mi kapcsolat kialakulhasson, ép maradhasson közöttük, könnyen elveszíthetik gyermeküket. Sőt, ilyen vagy olyan értelemben, előbb-utóbb el is veszítik ... Koloh Elek EGY LAKOSRA HÚSZEZER FORINT JÜT TAKARÉKBETÉTBEN Voltak,» akik megdöbben néssel, mások i higgadtan hallgatták a Kék fény leg­utóbbi adásában, hogy mi­lyen tőkével is (20—30 millió forint) dolgozott két üzlettárs. Néhány számadaton is elgondolkozhatott mindenki, aki nézte az adást: hogy a szo­lid kisvállalkozás keretei között nem elképzelhetetlen a 2—300 millió forintos forgalom, s az állattenyésztők magán- kölcsönt is vettek fel, volt akitől hárommillió forintnál is többet. A fenti eset, szinte kínálja a kérdést: Mi a helyzet Bács-Kiskunban; itt, ahol az országban a legnagyobb az egy főre jutó betétállomány, vajon hogyan takarékoskodik, forgatja pénzét a lakosság. A választ Dudás Edétől, az OTP megyei igazgatójától várjuk. Érdemes rendszeresen, szorgalmasan gyűjteni szolid, de biztos kamatra. Az vi­szont tény, hogy mind a kétszáz­milliárdos országos, mind a me­gyei betétállományból vannak na­gyobb tőkével (700—800 ezer fo­rinttal) rendelkezők, mégpedig nem is kevesen. De az arányokat tekintve nem ők vannak túlsúly­ban. Sokszor a magasabb betét­összeg csak közbeeső fázist je­lent: valaki már eladott, vagy örökölt, de még nem vásárolt. — Bács-Kiskun — tapasztala­taink alapján — a jómódú me­gyék közé tartozik. Főként a ház­táji és kisegítő gazdaságból szár­mazik többletjövedelem. A lakos­ság takarékos, tavaly a kamatok­kal együtt 870 millió forinttal nőtt az összes betétállomány, s meghaladta a 11 milliárd forintot — természetesen a postán és a takarékszövetkezeteknél kezelt pénzeket is beleértve. — Mit lehet tudni ennek meg­oszlásáról? Sok a milliomos, vagy a kevesebb pénzükből kitartóan, rendszeresen takarékoskodók van­nak többen? i— Válasszuk szét a két kérdést. A pénz megoszlását pontosan ki­mutatni nem lehet, tehát akkor sem mondhatnám meg. ha nem kötne a kötelező banktitok, mert a tulajdonos nem feltétlenül egy betétkönyvben, s esetleg nem is egy településen helyez el mond­juk kétmillió forintot. De a be­tétek titkosak is. Am nézzük meg, kit nevezünk ma milliomosnak. — Kit? — Annak, akinek van lakása* kocsija, nyaralója, hobbikertje — ha összeadjuk, kijön akár két­millió forintja is az ingatlanok­ból. de mégsem tartom millio­mosnak, hisz meglehet nincs is pénze betétkönyvben. S szerintem az sem milliomos, aki meg tud venni egy négyszobás lakást más­fél millió forintért. Az értékha­tárok eltolódtak, a véleményem: az a milliomos, akinek az ingat­lanokon túl 2—3 millió forintja van pénzben, vagy könnyen mo­bilizálható értékekben. — Számukra nyilván csak kö­vetkeztetni lehet. De sokat sejte­tő egy-egy műhely, vagy pan­zió ... — Ezekhez nyilván kell a pénz, de a látszat csalhat is. a legtöbb­ször ilyen vállalkozás rokoni vagy üzleti társulás, ahol többen ad­ják össze forintjaikat. Az ügyes­kedőket — biztosan akadnak ilye­nek — most hagyjuk ki. mert ők előbb-utóbb a rendőrségnek ad­nak munkát, s pénzűket sem be­tétkönyvben szokták elhelyezni a — Mit mutat a pénzügyietek alakulása? — A fentieket igazolja, hiszen a mi forgalmunkban a 10—30 ezer forintos nagyságrend domi­nál. Ezt támasztják alá bizonyos közelítő számítások is. A megyé­ben az egy lakosra vetített átlag­betét hozzávetőlegesen húszezer forint. Ha másik oldalról vizsgál­juk: van összesen négyszázezer betétkönyv, s egy betétkönyvre átlagosan huszonnyolcezer forint jut. Ez éppen annyi, amennyit egy fiatal az ifjúsági takarékbe­tétben összespórolhat, ha öt éven át havonta csak négyszáz forintot rak el. — A takarékpénztár mire kö­vetkeztet az évről évre jelentősen növekvő betétállományból? — Arra. hogy megvan a biza­lom a pénzintézetek iránt, azokat az emberek széles köre valóban a magáénak érzi. s a lakosság a munkájából, esetenként a napi nyolc órán túli tevékenységéből képes és akar is rendszeresen ta­karékoskodni, mert tudja, hogy érdemes. Váczi Tamás NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN „Szerencsés embernek tartom magam” A felszabadulás szülőfalumban, Gsávolyon ért 1944. október il9-én, tanítóképzős koromban. Szüle­im a földet művelték, és vasárnap a Szabad Szót ol­vasták. Nagyon vártuk a háború végét. Falunkban nem volt könnyű magyarnak, bunyevácnak vagy magyar érzelmű németnek lenni, különösen a Volks­bund- idején. A németek visszavonulásáról nem is szólva, amikor az emberek csak az erdőben találtak menedéket. Szerencsére ez nem tartott sokáig. Csávolyon sem volt mindjárt igazi szervezett ha­talom, a bunyevácok köréből önként alakult egy községi igazgatási csoport, őket a Nemzeti Bizott­ság által kinevezett vezetőség váltotta fel. Csávo­lyon a nyitott határ lehetőséget adott rá, hogy ju­goszláv partizánok átmeneti jelleggel a faluban tartózkodjanak. A politikai élettel szorosan össze­függött az itt élő nemzetiségek együttműködése. A bunyevácok igen aktívan kapcsolódtak be az új élet alakításába. Tömörítésükre jóformán ágyúdörgés közben került sor. A faluban a munka ekkor sem szünetelt. Örömmel mondhatom el, hogy, én a fényes szel­lők nemzedékéből való vagyok, aki még a „pala- táblás” generációhoz tartozik. A földosztásban Babies Antal telepfelügyelő mel­lett vettem részt, hasonlóan a ki- és betelepítési ak­cióban is. MADISZ-, majd EPOSZ-tagként, NÉ- KOSZ-istaként lettem a haladó eszmék elkötelezett­je. Édesapám az MKP helyi szervezetének egyik alapítója volt 1944 decemberében. Baján 1948-ban kaptam meg a tanítói oklevelet. A tanári képesítést levelező úton szereztem meg. Szegeden. Még az év őszén egyik alapítója lettetn a csávolyi úttörőcsa­patnak. Rövid ideig a tanyai iskola tanítója, majd fiatalon az iparitanuló-iskola vezetője lettem. Fe­lejthetetlen élményként maradnak meg bennem a tanyai, petróleumlámpa melletti Szabad Föld té­li esték. Hogy milyen meggyőződéssel jöttek össze művelődni az emberek! 1949-től itthon, a faluban tanítok. A sókat bírált 50-es években bizony nem volt könnyű saját szülő­falumban sem. Elsősorban a parasztpolitikában el­követett hibákra gondolók, amikor a pedagógusnak padlást is kellett söpörni, a gabonát begyűjteni, és másnap esetleg ugyanoda elmenni családlátogatás­ra. Ezt csak az tudja megérteni, aki átélte. A pártnak 1954-ben lettem tagja. 1957-től az is­kola igazgatója vágyók — egy rövid időszakot kivé­ve, amikor 1973-ban megválasztottak az MDDSZ fő­titkárává és igy a pártfeladat a fővárosba szólított. Saját elhatározásomból — egészségi okok miatt — 1981-ben kértem a felmentésemet. Változatlanul sze­retem hivatásomat, a gyerekeket és az iskolát. Ez mindig hiányzott nekem. Nem tartom véletlennek, hogy gyermekeink szívesen járnak a honismereti szakkör foglalkozásaira és büszkék helytörténeti gyűjteményükre és krónikairásukra. A mi közösségünkben a célok helyes megvalósí­tásában következetesek szeretnénk lenni. A pedagó- guShivatással együtt jár a közéleti tevékenység. Ügy vélem, az ifjúsággal való mindennapos érintkezés ezer és ezer információt ad .közéleti tevékenységünk­höz. S ez fordítva is igaz: ha a pedagógus tájéko­zott. sokoldalú, az munkáját gazdagítja. A VIII. pártkongresszuson mint szavazati jogú küldött vettem részt, megyénk képviseletében. A 'községi vezetésben való részvételem mellett alkal­mam volt — és van — az országos ügyekbe is be­tekinteni. Több ciklusban voltam Bács-Kiskun me­gye pártbizottságának, tanácsának a tagja, és húsz évig országgyűlési képviselője. Jelenleg a megyei tanács közművelődési bizottságának a tagja vagyok és több országos testületnek is. A KISZ szárnybon­tásánál is jelen voltam, mint a helyi szervezet tit­kára. Nehéz, de szép időszak volt ez, a szocializmus erőinek talpraállása. Részt vállaltam a mezőgaz­daság szocialista átszervezésében is. Megyénkben és szülőfalumban hagyománya van már a honismereti mozgalomnak. Aid szülőföldjét ismeri, becsüli hazáját is. Szerencsésnek mondha­tom magam, mivel a szervezett honismereti mozga­lom bölcsőjénél jelen lehettem, és azóta is tagja va­gyok a HNF Országos Honismereti Bizottságának. A helytörténeti gyűjtemények száma gyarapszik. 1981 -ben csaknem a teljesség igényével feltérképez­tük megyénk ezirányú tevékenységét. Jelentős vív­mánynak tartom, hogy megjelent a Honismereti Köz­lemények című kiadványunk és a Petőfi Népében az állandó jellegű Honismeret — Helytörténet ro­vat. Jóleső érzés, hogy az eredményekhez én is hoz­zájárulhattam azzal, hogy a megyei szerkesztő bi­zottság elnöke vagyok. Csávolyon nincs olyan ember, aki ne látta volna a falumúzeumot, amely bunyevác és német nemze­tiségi jelleget is tükröz, hisz nemzetiségi község ez a falu alapítása óta. A nemzetiségiekkel jó a kap­csolat, anyagilag is támogatják gyűjteményünket. A honismereti mozgalomban hatalmas nevelő erő rejlik, hiszen igazán tartalmas hazafiúd érzést csak a családhoz, a közvetlen környezethez, lakóhelyhez kapcsolódva lehet kifejleszteni tanulóinkban. Képesítésem szerint pedagógus vagyok. A negy­ven év alatt több száz cikkem látott napvilágot ma­gyar, szerb-horvát és német nyelven. Hasonlóan számos tudományos és ismeretterjesztő dolgozatom jelent meg. A legutóbbi években a Bács-Kiskun me­gye múltjából levéltári kiadványsorozat köteteiben és a Cumania múzeumi évkönyvben. Számos pályá­zattal díjat nyertem. A Megbékélés című, Csávoly- ról szóló rádiójátékot már tízszer sugározták. Éppen e napokban jelent meg harmadik önálló könyvem — „íz osamstoljetne kronike Cavolja” — „Csávoly köz­ség 800 éves krónikájából” — a Délszláv Szövetség kiadványaként szeib-horvát nyelven, magyar és né­met összefoglalóval a Tankönyvkiadó gondozásá­ban. Sikerélményt jelent, hogy a falufotózási pályá­zaton országos elsők lettünk. Ez is a kollektiv mun­ka gyümölcse. Munkámat számos kitüntetéssel is elismerték. Nem akarom én ezeket sorolni. A legbüszkébb az Apáczai Csere János-díjra vagyok. Erre szeretnék jó munkámmal érdemes is maradni, ahogy ezt Illyés Gyula fogalmazta: „Azt, hogy a nép fia vagy, iga­zolnod, / sejh, ma nem azzal- / Kellene: honnan jössz, / — azzal, ecsém, hová mész!” Mándics Mihály Székelykapu Debrecenben Debrecen belvárosának egyik hangula­I tos látványa lett az a felújított tanácsi lakóház, amely előtt székelykapu díszük. Az Ingatlankezelő Vállalat, megbízásából Nagy Imre fafaragó készítette, el az er­délyi népi építészetben divatos galamb- dúcos székelykaput. ÚTON A JÉGTÖRŐ Ismét Bajára vezényelték a dunai jégtöröflottát, amely feb­ruár elején a jégtörés után, állo­máshelyére vonult. A szokatlan hideg es a folyó 30—40 százalékos zajlása miatt az Országos Víz­ügyi Hivatal árvízvédelmi cso­portja elrendelte a hajók készen­létét, levonulását az Alsódunavöl­HAJÓK ség esetén folytathatják a.jégtö­rést, amelyre még februárban nem volt példa. A két vízügyi szerv szakirányitói ismét felvették a kapcsolatot, s rendszeresen infor­málják egymást a jégzajlásról, hogy időben történjék meg a be­avatkozás. i gyi Vízügyi Igazgatóság területé­re, a magyar és a jugoszláv közös érdekeltségű Duna-szakasz jégvé­delmére. Tartani kell attól ugyan­is, hogy a veszélyes kanyarokban összetorlódik a jég és dugóként elzárja a víz útját. Így pénteken a helyszínre érkező hajók szűk-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents