Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-16 / 12. szám

* • PETŐFI NÉPÉ • 198S. január 16.

LICENCEK

Aligha érti az idők szavát, aki nem látja be, hogy milyen fontos szerepe van a szellemi termékeik kereskedelmének egy-egy ország, vagy akár egy- egy üzem, vállalat életében. Vélhetőleg mind kevesebben vannak az ilyenek, hiszen, e kereskedelem fontosságát íjiinid több dokumentum, • előterjesztés, tanulmány hangsúlyozza.

Vajon mi az ,oka, hogy világszerte megélénkült az érdeklődés a szellemi termékek iránt? A válasz kézenfekvő. A világ szinte valamennyi nemzetgazdaságában ez az a termék. ami viszonylag olcsón és nagy jövedelmezőséggel előállítható. Tudásból! szinte mindenütt több van, mint amit helyiben azonnal fel lehet használni.

Nincs ez másként Magyar- országon sem. Logikusan következnék ebből, hagy ha olyan jól álfunk szellemiekkel, hát kereskedni is kellene tudni ezzel a kinccsel. Itt azonban. már nem olyan egyértelműek a dolgok. Merthogy nem állunk olyan jól a licencvásárlások terén, mint álihafnánk.

Kevés tudást veszünk. Mintha nehezünkre esne belátni, hogy sokkal kif ' 'itődőbb egy pénzügyi akció keretében szert tenni magas szintű ismeretekre. mint nagy fáradsággal és nem kevésbé nagy kockázattal magiunknak kutatni. Vannak persze területei a tudománynak, melyeken mi, magyarok is otthonosan mozgunk, sőt a világ számára is tudunk figyelemre méltót alkotni. Ilyen például a gyógyszerkutatás. Nyilvánvaló, hogy ha itt sikeresebb á tudományos kísérletezés, nem szabad feladni.' sőt, még inkább meg kell erősítenünk pozícióinkat. Nem is erről beszélünk, amikor a külföldi technikai tapasztalatok és tudás miniéi gyorsabb és miniéi szélesebb körben történő átvételét szorgalmazzuk, hanem az ipar más szféráira gondolunk, ahol mások tartanak előrébb, minit mi.

A számok híven tükrözik a licencforgalomban megfigyelhető tendenciákat. Japánra szokás hivatkozni, mint az új ipari fejlődés egyik mintájára, az ésszerű és gyors iparépítés iskolájára. Nos, az oly gyakran megcsodált távol- keleti szigetország a licenc- mérlegét .tekintve: importőr. Vásárolja a tudást: a világ összeslicencvásárlással kapcsolatos kiadásának több minit tizenkét százalékát Japán fizeti.

Bárki ellen vethetné most: mindez elvileg igaz. de nem szabad többletkiadásokat számonkénti egy gazdaságtól, - amelynek takarékoskodnia kell a devizával, amelynek kétszer is meg kell fontolnia, hogy mire költi a pénzét. Tetszetős érv. csak éppen sántít kissé. Több okből is. Egyrészt: a jól átgondolt licencvásárlás tulajdonképpen befektetés. Megtérül a magasabb , színvonalú — tehát minden bizonnyal könnyebben értékesíthető — termékekben, és megtérül abban a műszaki előrelépésben, mellyel csökkenthető lemaradásunk a világ élenjáró iparaitól. Másrészt: nem adunk ki annyit licencekért. hogy bárki is pazarlással1 vádolhatná ezt az országot. Az összes műszaki fejlesztési kiadásokra szánt összegnek átlagosan mindössze 4—6 százalékát költjük lioencvásáírliásakra. Nem tűi nagy arány.

A nemzetközi összehasonlítás nem válik a javunkra, úgy tűnik, más országokban jobban odafigyelnek arra, hogy mit lehet ilyen módon megszerezni, mamit mi. Pedig a licenc alapján, gyártott termékek exportképessége nálunk is meghaladja az ipari átlagot. A licencgyá rtmá nyak külpiaci értékesítésének aránya az 1980-as évek elején 32—38 százalék körül volt, mfg az ipari termelés ■egészében az export, részesedése 20—25 százalék között változott.

Vaiion ml az oka, hogv a licencvásárlások olyannyira kívánatos elterjedése, kibővülése még mindig várat magára?

Igen sok ok található. A vállalatok hibás szemléletén kezdve a 'hibásan értelmezett takarékoskodáson keresztül egészen- az engedélyezési eliárások fölöslegesen bonyolított, bürokratikus voltáig. Mire a licemctermékek gyártásában a vállalatok a tervezett mennyiséget elérik, átlagosan negyven hónap .telik el, ez pedig gyakran végzetesen súlyos időveszteség. A verseny nem áll meg a kedvünkért. s a versenytársak elhúznak mellettünk. Ha figyelembe vesszük, hogy a licencvásárlás elhatározásától a hasznosításig további három— négy esztendő telik el... Nos, ilyen módon aligha csökkenthető a sokat emlegetett követési távolság.

Valami még idekívánkozik. Lemaradásunkat a legfejlettebb iparral rendelkező országoktól a licencek vásárlásának puszta ténye még nem csökkentheti. Növelni kell az alkalmazásiba vétel sebességét. és a megvett licencet haladéktalanul tovább kell fejlesztenünk. Enélfcül ugyanis csak konzerválni tudjuk az éleniárók és köztünk lévő távolságát.

A szakemberek véleménye egyöntetű: a licencek továbbfejlesztése megoldható, megvan Hozzá, a szükséges szellemi erő.

K. G.

A BABÉROKON NEM LEHET PIHENNI...

Termékváltás újra és újra Kunszentmiklóson

A kihívásokra adott válaszok az Akkumulátorgyárban

• Az új típusú indítóakkumulátorok sorozatgyártása ok. tóberben kezdődött. A' kiváló minőséget garantálja az autó. mata berendezés is, amelyet Novák Attila és Szemes István üzemeltető lakatosok „tanítanak meg” a számára még ismeretlen termék jellemzőire.

Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár kunszentmiklósi telepének termékszerkezeté az elmúlt évek során jelentősen megváltozott. Korszerűbbek, jobbak lettek az elemek és akkumulátorok és ez az itteni közösség érdeme még akkor is, ha az olykor „rázós” útkeresésre maga az élet kényszerítette rá a vállalatot.

• A készülő üzemcsarnok körül a nagy hidegben sem szünetel munka. A BÄCSÉPSZER kalocsai építésvezetőségének munkásai. Szabó István és Bakó István lakatosok az épület sarokkiképzésén dől. goznak. Főnökük, Perity László művezető biztos abban, hogy tartani tudják a határidőket. (Straszer András felvételei)

Okos átszervezés, kettős haszon

Kunszentmiklóson, két évvel ezelőtt megszüntették a gazdaságtalan. R—14-es bébielem

gyártását, és gyors ájállás^beta- nulás után megkezdték a lapos zseblámpaelemek celládnak készítését. Amíg ezt a munkát is a hudapesti központban végezték, a vállalat évi 12 millió zseblám- pateliepet állított elő (ami nem fedezte a kereskedelem igényeit), ám a kunszeri tmiklósiak bekapcsolódása révén ez a mennyiség három millióval megnövekedett. Az itteni üzem termelési értéke pedig 40 millió forinttal! lett több változatlan létszám mellett a termelékenység fokozása révén. S a vállalkozás másik haszna: a budapesti gyárban munkaerő szabadult föl. amit a korábbinál eredményesebben- tudnak hasznosítani.

A sikeres termékváltást nemsokára újabb követte. Üzemcsarnokká alakítottak át egy volt .raktárhelyiséget, és rövid próbagyártás után immár sorozatiban futott le a szalagról az új termék, amelyet Bánfalvi Béla telepvezető így jellemez:

— Űj típusú, polipropilén edénybe szerelt gépjárműindító akkumulátorokróil van szó, amelyek ZU és IFA tehergépkocsikhoz, traktorokhoz, kisebb autóbuszokhoz használatosak. A legnagyobb megrendelőnk az AUTOKER . de sokat vásárol belőlük például-a MÁV is. Az első öt hónapban 46 ezer darabot készítettünk.

Visszahódítani a piacot!

Az 1983-as év tehát sikeresnek bizonyult. Az Akkumulátor- és. Szárazettemgyár kiváló vállalat lett. és á kunszentmdkilósi telep csaknem megduplázta termelését. Ám az elmúlt esztendő már több gondot bajt hozott.

— A kereskedelem hárommillióval csökkentette zseblámpatelepre szóló megrendeléseit. Így kilenc millióval' kevesebb cellára volt szükség, nem tudtuk teljes mértékben kihasználni kapacitásainkat. Sajnos, az indítóakkumulátorokból sem annyit készítettünk, amennyit tudtunk, szerettünk volna. Az AUTOKER ugyanis egyre-másra mondta le korábbi megrendeléseit. Paradox módon ebben termékeink jó minőségének is van némi szerepe. Tartósabb, jobb akkumulátorokat készítünk, ritkábban kell

cserélni. Vállalatunk természetesen igyekszik visszahódítani a piacot. Ezért új, nagyobb kapacitású, máris igen keresett akkumulátorok gyártását kezdtük meg októberben.

Megértették, vállalták

Bánfalvi Béla mindamellett most el elmondhatná: „Űjialbíb nagy vállalkozásra készülünk”. A gyárudvaron emelkedő ezer négyzetméteres új üzemcsarnok a komplett zsebtelefpgyáirtás otthona lesz.

— Vállalatunk Kunszentmik- lósna telepíti a lapos zseblámpatelepek gyártását, amelyeknek eddig csupán a celláit készítettük, ám az elem összeépítése Budapesten történt. Az eríe a célra szolgáló üzemépület a BÁCSÉP- SZER ígérete szerint március közepére elkészül, két hetünk lesz a gépek beállítására, és április elsején megindítjuk a termelést. Évi 15 millió telepet készít majd az új csarnokban- néhány szakmunkás és 30—40 betanított dolgozó.

Csörgő Benjáminná, a párt- alapszervezet titkára ugyancsak várakozással tekint a legújabb ■üzemrész munkába állása elé.

— A piac beszűkülése nagyon

nagy gondokat okozott nekünk. Az emberek egy részének csak Pesten tudtunk munkát adni, márpedig aki Kunszeri tmikló_ son helyezkedett el., éppen azért tette, hogy a családja'közelében dolgozhasson. Mi akkoriban taggyűlést tartottunk, és nagyon őszintén elmondtuk, hogy elvtársak ez a helyzet, ilyen kényszer- intézkedések váltak szükségessé, és a dolgozók megértették, vállalták. Szerencsére ez már a múlté. Január óta ismét van elegendő munka Kunszentmikló- son. Pestre jár 10—15 nődolgozó, de ők már az új feladatra készülnek. a zseblámpatelep szerelésének fogásait sajátítják el.

Tények és távlatok

Az elmúlt évet az értékesítési nehézségek ellenére jól zárta a telep. A kiesést nagyrészt sikerült ellensúlyozni az új típusú akkumulátorokkal, amelyek

iránt 'máris nagy az érdeklődés, sokat vásárol belőlük például az IKARUSZ. A termelési érték nem csökkent, az idén pedig — minden jel erre mutat — jelentősen emelkedni fog. Ha a zsebtelepgyártást sikerül zökkenőmentesen beindítani, ha az akkumulátorok továbbra is keresettek lesznek, az üzem 350 milliós teljesítménnyel fejezheti be az 1985-ös évet. S a felfutás jelentős részben a termelékenység növekedése révén valósul meg. Mindez megalapozza az Akkumulátor- és Szárazelemgyár távlati elképzelését. miszerint a kunszentmiklósi telepet' a szárazelemgyártás bázisává kívánja fejleszteni.

Vagyis a jelenleg 200 főt foglalkoztató, negyedmilliárdos termelési értéket előállító üzem

életképes, jövője biztos — ezek: cáfolhatatlan tények. Okkal mondja derűs arccal az akkumu- látorüaexn csoportvezetője, Stom— foli László:

— A legnehezebb munkát, amit nemrég még kézzel csináltunk, elvégzi i helyettünk a gép. Persze dolgozni azért gyorsan és gondosan kell, hiszen ■ norma van és szigorúak a minőségi követelmények. De az is igaz, hogy itt a környéken kevés helyen keresnek olyan jól az emberek, mint mi— nálunk.

Sitkéi Béla

• Képünkön a teflon egyik fontos gyakorlati alkalmazásával ismerkedhetünk meg. Nagy nyomású szórópisztollyal hordják fel a fluorkarbon por bevonatot egy csőidom belső felületére. Az eljárással korrózióálló bevonat készíthető a vegyipari üzemekben használt csővezetékek védelmére. A speciális burkolóanyag a fluorkarbon polimerek kiváló vegyi ellenállását és mechanikai szívósságát használja fel. A teflonbevonat ellenáll gyakorlatilag bármely vegyszer támadásának, kivéve az olvasztott alkáli fémeket és a fluort, Igen magas hőmérsékleten.

Az ingyen sárgarépa

Teflon

a technikában

A teflonként emlegetett műanyagot ma már csaknem mindenki ismeri. Többnyire a konyhában találkozunk vele, nem kap oda a palacsinta és akár szinte zsír nélkül is lehet sütni benne a húst. Élvezzük a teflon előnyeit akkor is, amikor .például a vasalónk talpa van fedve vele, vagy amikor borotválkozunk, és a borotvaél valósággal bársonyos a rajta tapadó teflonbevonattól. De ma már a modern repülő- és mező- gazdasági gépq|k, a gyárak sok-sok ezer szerkezete sem lehet meg teflon nélkül. Mégpedig azért nem, mert az egyik fontos alkatrészük, a csapágy is teflon felhasználásával készül.

A teflonmolekula szén- és fluor-atomokból épül fel. Hosszú, egyenes szénláncát burokként, cső módjára veszik körül a fluor-atomok, amelyek a szénatomokkal még erőteljesebben kapcsolódnak, mint azok egymással. Ennek a következménye aztán, hogy a legkeményebb fémeket is szétrágó savaknak s lúgoknak is ellenáll a teflon. Sőt — műanyag létére — még a forróságot is bírja

(kb. 400 Célsiuö-fokig). Egyetlen hátránya, hogy puha, könnyén kopik. De ma már e tulajdonságán is sikerült jelentősen javítaniuk a szakembereknek. .

i

Az elnök évekkel ezelőtt kifli? dette, hogy amit a betakarítógépek elhagynak a táblákon, azt a tagok nyugodtan felszedhetik, nem esik bántódásuk. Igaz, ez néha elég sok volt, de- hái ahogy a tanyasiak mondták: „a gép is megbotlik, pedig nincsen lóba”.

Meg is jelentek már másnap mindenütt, ahol lezajlott a betakarítás, hol zsákkal, hol ládával, s vitték boldogan a zsákmányt.

Beszélik, hogy K. Kiss Rozika néni így szokta begyűjteni az évi krumpliszükségletét, sőt azt is mondogatják, hogy Seprüs Feri egyszer annyi kukoricát szedett össze a kombájn után, hogy motort vett rajta. De ezek csak afféle tanyai mendemondák, ki Jtudja, mennyi igaz belőlük.

Meg nem is mindenki törődött az ilyen dolgokkal. Így volt Vágó Dani is, akit reggel a Fürjes dűlőbe küldött az agronómus, hogy álljon be a sárgarépatáblába, mert már nagyon ideje felszedni a termést.

Dani fütyür&szve bíbelődött a gépével a tábla szélén, és egész máshol, valahol Gábor Piroskánál járt az esze, amikor Rab Ambrus ráköszönt.

— Hallod-e — állt meg a kerékpárjával Rab Ambrus — aztán igazán hagyhatnál egy-két sort itt az út szélén a földben,

mikor estefelé jövök haza, fölszedném.

Vágó. Dani nevetett, hogy úgy lesz, bár tudta, hogy Ambrus viccnek szánta a dolgot.

Hanem amikor már negyedszer fordult a hatalmas táblán a gépével, az jutott eszébe, hogy mégsem ostoba fickó az 6 komája, mert amit a gép otthagy, azt haza lehet vinni, nem szólnak érte.

Ahogy kiért a sorral, megállt, mintha a gépen kellene valamit csinálnia, de a gondolat izgatta, hogy hogyan lehetne ezt a répadolgot ügyesen megoldani.

— Her néhány ládával leadnék v belőle az átvevőhelyen, mintha

a tanya kertjében, termett volna, jó kis summa ütné a markomat.

Hirtelen felragyogott az arca.

—J A tábla közepén bent hagyok vagy négy sort. Ki a fene veszi észre. Aztán estére eljövök, és kiszedem.

Visszaült a gépre.

— Csak meg kell jegyezni) hol lesz.

A sárgarépaföld szélén vezetett végig a magasfeszültségű vezeték.

— A harmadik oszlop vonalában — mondta magának. — meg az erdő szélének a metszésében. Amit kiszedek, azt elviszik a teherautók, ez meg itt marad. Csak egy kart kell elfordítanom.

Olyan érzés fogta el, mint gyerekkorában, amikor kitalálta, hogyan lehet a szomszéd tanya legszebb körtéit megszerezni.

Ügy is történt minden, ahogy elgondolta.

Jól szürkült már, amikor errefelé fordult a Ladájával, melynek a csomagtartóját telerakta ládákkal. Az erdő szélének irányában megállt a dűlőúton, fogott egy ládát, s elindult befelé. Elérte a harmadik villanyoszlopot, de a répa nem volt sehol.

Körülnézett, hátha rosszul emlékezett. Elment a- következő oszlopig: ott sem volt semmi.

Ezután még egyszer bemérte az erdőszélet, még egyszer megkereste a metszéspontot, de a répát most sem találta.

— A fene! — mormogta. — Pedig három hosszú sorrészt hagytam bent.

Kiment a dülőútra, hogy újból betájolja magát, de a répákra most sem bukkant rá. Ott járt körben vagy tíz percig, mindhiába.

Elkáromkodta magát.

— Megelőztek! Ezek a tanyai népek mindjárt megszagolják, ha valami ingyen dolog áll a házhoz. De ha rájövök, ki volt...

Vágó Dani sose tudta meg, ki vitte el a sárgarépáját. Még leginkább Rab Ambrusra gyanakodott, de tőle nem tartotta illőnek megkérdezni a dolgot. Még azt hitte volna, jutalékot akard

Tótb Tibor

i