Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-16 / 12. szám
1985. január 16. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉRDEMES MEGNÉZNI Visszatért grafikák Csáky Lajos kiállítása JANUÁR VÉGÉIG: SZÁMADÁS A TUDÁSRÓL — EGYÜTT IZGUL A TANÁR, A DIÁK Tíz észtén, deje állította ki pályakezdő mű/veit Csáky Lajos az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Hazai és külföldi szereplések tanúságtételei után rtért vissza a kecskeméti művésztanár ugyanehhez a tár lathelyszínihez, Időközben érett be sajátos tehetsége. Az egyik kritika szerint: „kiformálódott alapvető motívumvilága, problémaköre, amelyhez a megfelelő eszközt a grafikában, a ceruzarajzban találta meg”. Ezt bizonyítja a mostani kiállítás. Az összefogott bemutatkozás nyolc év termésének javából Válogat. A viszonylag korai Szentimentális séta című rajzától jut el az újfajta tárgyiasságig. Az ábrázolt tárgyak, növények, felültetek pontosak, szinte a rezdülések és elmozdulások is érzékelhetőek. Mégis többet jelentenek önmaguknál: némán vallanak az őket létrehozó, velük együtt élő emberről, vágyódásairól, magányáról és késszúrásos félelmeiről. Ily módon az esőcsepp könnycsepp is, a fák ka'• Részlet a kertből. ik'SXéigtr.'á'i'.'k séj.i r., teryZft, 1984. • Beszélgetések séta közben. társat paszkodó karjai mintha keresnének. Csáky Lajos talán egyfajta nemes és teremtő dacból is dolgozik: egy .lenézett technikát” a tónusos rajzot emeli az egyedüli kifejezőeszköz rangjára. Ezt letisztult, tiszta módon teszi, mint a január végéig nyitva tartó kiállítás tanúsítja. halász Ferenc V izsgaidőszak. Jegyzet jegyzet hátán. Tanulás reggeltől estig. Másoknak: éjszakától hajnalig. A „jó” diák ilyenkor szerzi be hiányos ismereteit, ha év közben nem szakított időt a tanulásra. Vannak nehezebb vizsgák, s vannak köny- nyebbek. Szigorlatok, kollokviumok. Sőt, mi több: utóvizsgák is! Mindenkivel történhet baleset. Azt mondják, nem is diák a diák, ha nincs egy-két uv-je. Szóval a vizsgaidőszak sok idegeskedéssel jár! A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola marxizmus—leninizmus tanszékén szinte mindennap látni öltönyös fiatalembereket, indexszel a kezükben. Vizsgázni jöttek. Én is oda^ igyekeztem, persze egészen más céllal... f * Nyolc óra. Négyen vannak, négy harmadéves fiú. Keresztes Nagy Imre tanszékvezető fogadja őket: tudományos szocializmusból fognak felelni. A folyosó másik végén is idegeskedik néhány diák, ők másik tanárnál húznak tételt. Remegő kézzel választanak a kis cetlikből. Persze ha tudja a hallgató a témát, akkor nincs izgalomra oka. Ha nem... Papír, toll kerül elő, máris hozzákezdenek a felelet felépítéséhez, a váz la Íjkészítéshez. Az index az asztalon .pihen ... Amíg összeszedik gondolataikat a fiúk, addig Keresztes Nagy Imrével, a vizsgáztatóval beszélgetek, úgy, hogy közben a diákokra is oda-odané- zünk. — Fontosnak tartom a feszültség feloldását. Most is megkérdeztem a tanítványaimtól: kérnek-e teát? Ezzel a figyelmességgel oszlatom el az izgalmakat. Tanszékünkön nincsenek rettegett-professzorok. Sikerült kialakítani a jó tanár—diák viszonyt, partnerként kezeljük a főiskolásokat.. Elsőben filozófiát, másodikban politikai gazdaságtant, harmadikban tudományos szocializmust tanulnak a hallgatók. Sokszor beszélgetünk a szemináriumokon az aktuális politikáról is. Ügy vettem észre, hogy a fiúkban igen erős a társadalmi-politikai érdeklődés. — A vizsgaidőszak „szünetet” jelent a diá• Tizenötös tétel. — Mit is kell(ene) tudni róla? Vizsgán koknak. (Sokan azzá is teszik!) Vajon az ok-. tatókra milyen feladatok várnak a számonkérésen túl? — Ne gondolja, hogy vakációzunk. Ilyenkor vannak a TDK-konzultációk. Januárban tűzzük napirendre az oktatói káderfejlesztési tervet: ki mit teljesített a vállalt feladatokból. Hét pedagógus dolgozik a tanszéken, négyen közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeznek, s majdnem mindnyájan tanítunk a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságán is. A vizsgaidőszakban szoktam elolvasni az év közben félretett könyveket, folyóiratokat ... — Fülelt-e már le puskázót vizsgán? — Nem volt gondom velük. Egyszer megtörtént, hogy a diákok megszerezték valahonnan a zárthelyi dolgozat kérdéseit. Nagyon jól sikerültek a filozófia-dolgozatok. Nyilvánvaló volt:- csalás van a dologban. Tíz nappal később bementem a fiúkhoz, s gratuláltam nékik. Egyben közöltem: most pedig egy kísérlet részesei lehetnek. Még egyszer megírják a zárthelyit, mi pedig a megszilárdított ismereteikről kapunk képet. Mondanom sem kell, kataszrofálisak lettek a másodszori számonkérés jegyei... Kérdezték a diákok: melyik osztályzat számít? Természetesen a második! — közöltük velük. • Kezdődhet a vizsgáztatás. Elkészült az első felelő. Kilenc óra. Oldott a hangulat, ezt bizonyítja, hogy Juhász Gábor papírzsebkendőt „mer” kérni a tanár úr titkárnőiétől. Aki visszakérdez: csak nem sír? Egyelőre a harmadik tétel témáját boncolgatja Gábor, a kapitalizmus politikai rendszerét vázolja fel. Szempontjai közül választ a tanár, csak azokról kell beszélnie. Jól felel: indexébe „jeles” kerül, — Gábor nemcsak diákom, hanem vitapartnerem is! — jegyzi meg Keresztes Nagy • Csendélet — vizsgán. Jegyzet, vázlat, index — „békében”. (Somos László felvételei) • Nagy az izgalom a folyosón! Imre. A végzős diák egyébként Mátranováfkair fog elhelyezkedni, ha a diploma a kezében, lesz. Már dolgozott ott, a párt tagjai sorába szintén az Eger melletti falucskában vették fel. Az izgalom végleg eltűnt, málr a csoporttársa van soron. Előbb azonban még Gáborra figyelek. Elmondja: jő az a módszer, hegy a tanszéken kijelölik a vizsganapökat. s ők választhatnak közülük. Két napot tanult a tudományos szocializmus vizsgájára. Még van egy erőpróba hátra, a többieknek szintén ennyi maradt január végére. Marschalek Péter Endre a tizenegyes tételről, a gyarmati- rendszer felbomlásáról mondja el, amit tud. A tanár úr több kérdést intéz hozzá, a négyesért, ami végül is meglesz. Péter boldog, jól mutat majd ez a jegy a kettesek, hármasok között. Belelapozok a leckekönyvébe: elsőben' 4,5, legutóbb 3,5 volt az átlaga. * A tőkés társadalom osztályszerkezetét ismerteti Darányi Já,nos. Az értelmiségiékre terelődik a szó, a vizsgáztató arra is kíváncsi, hol helyezkedik majd el János, aki műszaki értelmiségi lesz! Soltvadkerten talált állást, a. műanyagfieldalgozó üzemben. Ez ugyan nem tartozik a témához, de mégis van értelme beszélni róla, mert a vizsgázó feszültsége máris csökken. A jelenésért két kérdésre kell válaszolnia: mi a véleménye az amerikai elnökválasztásrólí I a szocialista fejlődés útját választó országok politikájáról: Megkapja az ötöst. János egyébként jó tanuló, ebben a vizsgaidőszakiban négy ötös. három négyes és három hármas sorakozik az indexében. | A negyedik felelő a tizenötös tételt mondja: a szocialista országok együttműködését illusztrálja példákon keresztül. Szolnoki István érdemjegye: négyes. * Végigültem a vizsgát. Igaz, hogy csak négyen kerültek sorra, de elhúzódott fél tizenegyig a számonkérés. Itt mindenkinek sikerült a vizsgáját?). Meg is kérdezem: — Buktatott már meg diákot a tanár űr? — Én buktatok a legtöbbet a tanszéken!. Borsók Tibor KÉPERNYŐ FILMJEGYZET Nemzetiszín bicikli Yerma Aid A HÉT vasárnap esti színházi riportja végén boldog megkönnyebbüléssel fölsóhajtott: lám-lám, végre minden rendbejött az utóbibi időben az átlagosnál is kevesebbet játszó kecskeméti teátrumban, az legalább úgy melléfogott, mint a szerkesztőri- por.ter, aki pedig éppen ezt sugallta tudósításával. Egymáshoz nem illő dolgokat egymással szoros kapcsolatban állónak bemutatni: féLreinfcurmá- lás és félrevezetés. Mármost: a miskolci nézőnek talán könnyet is csalt a szemébe a nemes ajándékozási gesztus, egy zalaegerszegi tévénézőnek talán olyan érzése támadt, hogiy egy sikeres társulat újabb nemes cselekedetéről kap hírt. A kecskeméti néző azonban, aki immáron hosszú hónapok óta talál SZÜNNAP” vagy . „NINCS ELŐADÁS” táblát egykori kedvenc színházán, az föltesz egy kérdést. Ha már egyszer a Magyar Televízió politikai hetilapja fontosnak érzi műsorára tűzni a kecskeméti színházat, akkor., itt és most vajon tényleg az-e a legfontosabb riporttéma, hogy az Orgovány-ikargalai. iskola két diákjának a fényárban úszó színpadon nemzetiszín szalagokkal Ibegirlandozoít biciklit adományoztak az aktorok? Az ajándékozás szép tettével egyébként egyetértünk. Ezzel a színészek pótolták azt, amit például a Csepeli Kerékpárgyár közvetlenebbül, a maga (magához illő) jó híréért megtehetett volna. A két tanyai gyerek tényleg rászorult a kétkerekűre, hisz napi 24 kilométer gyaloglástól menti fel őket. Ügy látszik, hogy az élet benyomul arra a színpadra, ahonnan az esztétikailag minősíthető színmüvek mindinkább kiszorultak. Miért? Erről is szólhatott volna A HÉT. Ballai József NAGY LAJOS: Pincenapló (Részlet) Január 18. csütörtök. v Tegnap este nagy volt az izgalom a pincében. Az oroszokról azt tudták, hogy százötven lépésnyire, a közeli téren vannak. Az izgalmat már a két falbontó német katona elindította. Este kártyáztam, sokáig. Az volt a véleményem, hogy fönt kellene aludni a lakásban. Mert talán harc, lövöldözés színterévé válik a pince. Addig tanakodtunk azonban a feleségemmel, amíg végre mégiscsak lenn maradtunk. Éjjel tizenegy óra tájban a németek, a tér felől érkezve, átvonultak a pincénkén, a feltört falakon St. A műhelybe érkeztek, onnan mentek tovább, én nem láttam-, őket, mert már az óvóhelyen az ágyban feküdtem. Lehettek vagy húszán, azt mondták. Éjjel fölkeltem, kimentem a vécére. Onnan meg lehetett állapítani, hogy a szélcsend teljes, nincs ágyúzás, nincs lövöldözés. Korán keltem, nyolckor, nem tudtam tovább aludni. Azt beszélték körülöttem, hogy az oroszok már itt vannak a mi utcánkban. M.-né állapította meg először, aki kinézett a kapu üvegablakán. Befutott az óvóhelyre, és újságolta: — Itt vannak az oroszok! — Egy férfi kételkedett ebben: — Honnan tudja? — M.-né felelt: — Láttam orosz katonákat. — Hol? — Itt. oz utcánkban. — A férfi még mindig kételkedett.' — Milyenek voltak? — M-né leírta a ruhájukat. Aztán észbe kapott: — De mit is akarok a ruhájuktól, oroszul beszéltek. — A férfi nagy nehezen: — Csakugyan itt vannak. Sietve felöltöztem. Kimentem az utcára, a kapu elé. Négy orosz katona futott el a házunk előtt, a túlsó járdán. Mások is álltak mellettem, köszöntöttük őket. Aki elöl szaladt, az visszaköszönt. Szép, fekete bajszú fiatalember volt, kaukázusi típus. Es szaladt rriind a négy tovább. Maflán álltam a kapuban, örültem. De előre, már régóta úgy képzeltem el az első találkozást, hogy egymásnak esüvJc, és átöleljük egymást. Az ölelkezés elmaradt, mivelhogy ölelkezésnél kettőn áll a vásár. Pedig szép lett volna. No mindegy. Elvégeztetett! Vége a háborúnak, vége a pincének, a hallgatásnak, a lapulásnak. Minek is van még vége vajon? Kell, hogy vége legyen az eddig volt, ezer éve tartó világnak.. Megmaradtunk. Véletlenül. Ezer veszély közt. És most az a gyanúm, hogy nem farsang következik, hanem új harcra kell készülnünk. Még él az a szellem, és az az ördögi akarat, amelyből minden szenvedésünk fakadt. Tovább él és működik. Hogy hogyan? Mindjárt itt a példa. A pincékbe új lakó érkezett három nap előtt. Eddig jóformán észre sem vettük. Valahol rommá lett a lakása, s a mi házunk befogadta. Csendes, visszavonult úriembernek látszott. Most megszólalt, és a körülötte állóknak ezt mondta: — Tegnap a németek nem munícióért mentek, hanem továbbvonulnak, át Budára, majd nyugatra. A két falbontó közül az egyik ezt mondta: Mi most elmegyünk, de még vissza fogunk jönni. És amilyen legények, én ezt el is hiszem nekik. Az óvóhely hangulata ' különben csodálatos. Az a néhány zsidó, aki a pincében rejtőzött, és az az egy-két jó- ravaló ember tétován jár fel és alá, gyáván hallgat. Félénkek, előzékenyek, türelmesek. Az ellenforradalmárok j azonban gátlás nélkül mondják ki lesújtó véleményüket arról, ami történt, mindenről, amit. észlelnek. Megkezdték a gúnyos kritikát. Tudnak és mernek fölényeskedni. Mondom, nem nyugalom következik, hanem további harc, Szakadatlanul résen kell lenni. Hosszú ideig, talán egész életünkön át. Az elmúlt húsz esztendőben bármiikor olvashatta, s négy alkalommal láthatta is a magyar közönség Federico Garcia Lorca 1934-ben írt drámájáit. Az irodalom- és drámakedveHők köre. a várakozással moziba indulók azonban nem fognak ölülni e mostani találkozásnak. A Gyöngyössy Imre és Kabay Barna alkotópáros az utóbbi években a hazai és a nemzetközi közönségnek már maradandó élményeket is teremtett: a Két elhatározás, s a közelmúltban bemutatott őszinteségével megrendítő Jób lázadása után nehéz lett volna megjósolni ezt az önmagától és drámától egyaránt elidegenedett Termát. A Gyöngyössy,- Kabay és Petényi • Katalin álltai kidolgozott forgatókönyv kissé átkomponálja a szerkezetet is: túl (?) feszesnek érezvén, új fordulatokkal lazítja. Lorca hősnője egy önmagáival vívódó fiatal és szép parasztasszony, aki reménytelen helyzete, kiszolgáltatottsága, tehetetlensége miatt szenved egy terméketlen házasság börtönében. Meddőségéért jóidéig csak önmagát okolja, mígnem rádöbben, hogy esetle? erről Juan is tehet, a férje, aki nem tartja éppen vonzónak az utódnemzés gondolatát. A szeretetre. szerelemre vágyó Yerma Jüantól csak gondoskodást, hűvös bánásmódot kap. Férje két nővére — őrként — sokkal inkább fürkészi minden egyes lépését, gondolatát. Az évszázados szokások az erkölcs, s a hagyományok tiltó szavánál erősebb benne saját tartása: morálja, tisztasága, nem választ más megoldást, mint viselni önnön terheit, egészen férjével való leszámolásáig. A. filmrevitt feldolgozásban Yerma egy vonzó, de kissé határozatlan andalú'ziai hölgy, aki testi-lelki kielégületlenségévei századunk második felének európai» ázsiai, amerikai feleségeire hasonlít inkább, mint drámai önmagára. Az eredeti spanyol helyszíneken forgatott jelenetek, a. gyönyörűséges andairúz táj, a világtól elzárt apró, mészfehér falú falucska, s környéke a szép — jelenleg tervezés alatt álló — könytvalbúm lapjain sokkal hitelesebbnek ígérkezik, mint a vásznon. Filmes megközelítésben inkább látványos, mint tartalmas, és fontos epizódok a falusi folklór profán és szakrális ünnepségei : a szűz Mária kultuszára épülő körmenet-búcsú, a faluiün- nep, a pogány misztika és színesen elénk varázsolt babonák. . Yerma: Gudrun Landgrebe —- akit ebből a filmből és a februárban bemutatásra kerülő RedI ezredesből ismerhet meg csak a. magyar közönség — jóval többet képes tenni szerepénél, mint Juan-ként Kovács Titusz, aki modoros játékával, gesztusaival, hanghordozásával, szúrós pillantásaival nem illeszkedik még ebbe az álnépi, áldrámai környezetbe sem. Említésre méltó viszont a fiatal1 operatőr; Szabó Gábor kamerakezelése, aki a Jób lázadásához hasonlóan úgy állít elő szépséget,, ahogyan tud. Arról már nem ő tehet, hogy es nem emelkedik — a szép testete, és szép panorámák fölé. Károlyi Júlia ,
