Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

1985. január 10. • PETŐFI NÉPE • S A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK VITÁJA A pártalapszervezetekben „Nem elég egyetérteni...” A napokban tartotta vezető­ségválasztó taggyűlését a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Válla­lat ív számú pártalapszervezete. Az MSZMP Politikai Bizottsága határozata alapján a taggyűlés két napirendet szavazott meg: a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek megvitatását, illet­ve az alapszervezet titkárának és vezetőségének megválasztását. A 37 kommunistát számláló alap­szervezet tagsága e taggyűlést megelőzően pártcsoportértekezle- teken alaposan megvitatta az irányelveket, s ezt foglalta össze, mondta el vitaindítóként' Marssó Tiborné titkár. A majdnem félórás összefog­laló arról tanúskodott, hogy a kommunisták nemcsak megis­merték az irányelveket, de te­vékenyen részt vállaltak annak érvényesítésében is. Már maga a vitaindító is a gazdaságpoliti­kai munkára, a tennivalókra' összpontosított. Szóvá tette az élelmiszeriparban fellelhető hiá­nyosságokat, a hibákat, többek között a kisgépesítés elmaradá­sát, a csomagolóanyagcik kése­delmes szállítását, amely jelen­tős zavart okoz a gyár termelé­sében, a kül- és belföldi szállí­tások lebonyolításában. A válla­lati gazdasági munkaközösségek­ről is szó került. Egységes volt az alanszervezet kommunistái­nak véleménye abban, hogy a vállalat berendezéseinek, gépei­nek használatáért ezek a közös­ségek fizessenek bérleti díjat. Az életszínvonal, a lakáshoz juttatás, a szociálpolitika, a tár­sadalmi igazságosság, a bérek és jövedelmek' alakulása, az ala­csony nyugdíjaik rendezése, mind-mind témaként szerepelt. Az ideológiai munka is megfele­lő hangsúlyt kapott. A marxiz­mus'—leninizmus alapos ismerete — vallják ennek az alapszerve­zetnek a tagjai — ma már nél­külözhetetlen, olyan alapvető követelmény minden párttag számára, amelynek megszerzése nem tűr halasztást. A politikai tudat formálásával egyidejűleg kell kialakítani a reális nemzeti önbecsülést a fiatalokban, a párton belül fejleszteni a de­mokráciát, csökkenteni a formá­lis elemeket, szigorítani a fe­gyelmet. A vitában sokan mondtak el egyéni, vagy a pártcsoport- üléseken kialakult véleményt. A teljesség igénye nélkül, ezek kö­zül idézünk néhányat, Bajusz Balázsné termelésirányító: „A kongresszusi irányelvek a követ­kező ötéves időszak tennivalóit sűrítik. Páirtcsoportünikban több javaslat született a szociálpoliti­ka továbbfejlesztésére; a nők helyzetének javítására, a köz­életben való részvételükre. Véle­ményünk szerint a 20—30 éve­seknek a legnehezebb, hiszen a családalapítás, nőiknél a szülés, a gyermeknevelés, a munkába való beilleszkedés, az otthonte­remtés megannyi teendője, gond­ja hárul rájuk. A fiatal anyák, akik 3—6 évet töltenek otthon, kiesnek a munkából, a szakmai továbbképzésből, a, közéletből, s gyakran elölről kell kezdeniük mindent. Ez újabb nehézségeket jelent. Ezért javasoljuk, hogy három, vagy ennél több gyer­meket nevelő édesanyáknak ad­janak mumkaidő-ikedvezménjrt.” Urbán Sándorné véleménye: „Mit vár tőlünk a párt, a tár­sadalom? Azt, hogy az irányel­vekből, az elképzelésekből való­ság legyen, amelyeket tonnában, forintban lehet mérni. Felelőssé­günk na^y, de jó érzés tudomá­sul venni; számítanak ránk. Sok­szor panaszkodunk, rosszul megy a sorunk, ezt olykor eltúlozzuk. Igaz, most nehezebb, ám mégis haladunk előre, olyan eredmé­nyeket tudhatunk magunkénak, amelyről korábban álmodni sem mertünk.” „A pártkongresszust nagy vá­rakozás előzi meg. — fejtegette egy másik felszólaló. — Űj cé­lok, új feladatok elérésén, meg­oldásán kell dolgoznunk. Nem elég egyetérteni a párt kong­resszusi irányelveivel, hanem an­nak végrehajtásán, megvalósítá­sán kell aktívan munkálkodni. Ehhez senkitől sem remélhetünk segítséget, rajtunk múlik min­den.” A vitából emeltünk ki né­hány jellemző gondolatot, ame­lyekből kitűnt: a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kom­munistái felelősséget éreznek a gyárért, az éves eredményért, a termelés biztonságáért, mert tudják, érzik, a békés munka te­remtheti meg az anyagi jóléthez szükséges alapokat, továbbhala­dásunk biztonságát. G. G. Gyermekművese-állomás a fővárosban Szerdán megkezdték a gyógy­kezelést a főváros első gyermek- művese-állomásán. A Semmel­weis Orvostudományi Egyetem I. számú gyermekklinikáján, e cél­ra átalakított épületben elhelye­zett készülékekkel a vértisztítá- sős vésepótló ‘ kezeléssel életben tárthatják , a veseelégtelenség miaft szenvedő gyermekeket. A svéd gyártmányú — a gyermekek méreteihez szabott — felszerelés­sel hetente 12 gyermeket kezel­hetnek majd. Egy-egy kezelés időtartama ugyanis 3—4 óra, ezt hetente háramszor-négyszer kell megismételni. A későbbiekben újabb készülékeket helyezhetnek el itt, s akikor több gyermeket is elláthatnak. Budapesten is szükséges volt a gyermekművese-állomás, amelyhez hasonlót a szegedi és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján ren­deztek be. Országunkban évente 6—10 gyermeknél fedeznek fel idült veseelégtelenséget, amelyet nem lehet gyógyítani. E beteg­ségben szenvedőket csak vesepót­ló, úgynevezett művesdkészülék alkalmazásával menthetik meg, úgy hogy a nem működő vese helyett időnként a készülék vá­lasztja ki a káros anyagokat a szervezetből. Az országban egy­szerre 30—36 gyermeknél alkal­mazzák ezt a kezelést évekig, mindaddig, amíg átültetéssel egészséges vesét kaphat a beteg. Kezelésük nem kis gond volt ed­dig, mert bár az ország művese- átlomásainak száma gyarapszik, még Mindig nem elegendő' áz ösz- szes idült veseelégtelenség keze­léséhez, s az 5—12 éves gyerme­keket nem is lehet megfelelően ellátni a felnőttek számára gyár­tott készülékeikkel. Azért, mert a testméretük kisebb, mint az idő­sebbeké, s a veseműködésük is más. Ennek ellenére gyógykezel­ték a gyerekeket is ezekkel a ké­szülékekkel. A két évnél fiatalabb gyerme­keik elégtelen veseműködését más, úgynevezett hasüregi vesepótló- el járással' helyettesítik, ugyan­csak a gyermekmű vese-állomá­son. A szakorvosok, más szakem­berek közreműködésével azon munkálkodnak, hogy előállítsák a folyamatos hasüregi dialízishez szükséges készülékeket és olda­tot, amellyel a beteg otthon ön­maga kezelheti magát. Hangoskönyv-szolgálat Hangoskönyvekkel gyarapo­dott az ország 28 közművelődési könyvtárának állománya de­cember utolsó napjaiban. A Va­kok és Gyengénlátók Országos Szövetsége közreműködésével — a Művelődési Minisztérium anyagi támogatásával — készült magnókazettákon magyar és vi­lágirodalmi alkotásokat — pró­zai műveket, verseket, meséket — rögzítettek a betűk világától el­zárt embereknek. Mint Bödi István, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövet­ségének főtitkára elmondta. a hangoskönyvtár-rendszer hazai megszervezését — külföldi példák nyomán — az 1960-as évek elején kezdte meg a szövetség: a hagyo­mányos pontírásos olvasás mel­lett ezzel újabb .lehetőség terem­tődött a vak és gyengén látó em­berek számára az irodalmi érté­kek megismerésére. A szövetség Május 1. úti székházában létre­jött stúdióban felvett irodalmi al­kotásokkal, politikai témájú művekkel, a Magyar Rádió által másolt hangjátékokkal. szín­darabokkal együtt jelenleg mint­egy 1300 hangoskönvv .közül vá­logathatnak az érdeklődők. Az állomány évente 140—150 művel gyarapodik. Arról, hogy mi kerül­jön hangszalagra, könyvkijelö­lő bizottság dönt. Az intézmény munkatársai, valamint a vakok általános iskolájában oktató pe­dagógusok negyedévente egyez­tetik a kívánságlistát, amelyre felkerülnek az iskolai kötelező olvasmányok is, A kérések között gyakran szerepelnek útleírások, regények. elbeszélések is. sok vak szülő pedig meséket ajánl felvételre, hogy gyermekének ily módon mesélhessen. A stúdióban rögzített művek általában három, az iskolai tananyagok pedig hat példányban készülnek. A látásfogyatékos emberek se­gítésére a megyei és a városi köz- művelődési könyvtárakba a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ javaslatára ke­rültek hangoskönyvek Az ötlet a Vakok és Gyengénlátók Orszá­gos Szövetsége munkáját is meg­könnyíti, hiszen az igénylőknek a kölcsönzéskor nem kell minden esetben a budapesti hangoskönyv­tárhoz fordulniuk. A könyvtá­rakhoz eljuttatott első 18 han­goskötet között szerepel Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma, Iszaak Babel LovashadsereP és Czeizel Endre Az öröklődés titkai című könyve, valamint két dra­matizált mű: Arany János Tol­dija és Petőfi' Sándor János Vi­tézé. A Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ listája alapján rövidesen 36 mű hangos változa­tával bővülhetnek a gyűjtemé­nyek. elsősorban azokból a köte­tekből amelyek a legkeresettebb olvasmányok közé tartoznak. Több terjedelmesebb" munkát is rögzítenek: Mihail Solohov Csendes Don című háromköte­tes regénye 78. Thomas Mann tet­ralógiája, a József é« testvérei pe­dig több mint 90 kazettára fér el. A hangoskönyvtári szolgálta­tást — amint azt a megyei könyv­tárigazgatók legutóbbi decembe­ri, értekezletén is ajánlották — a jövőben az idős koruk miatt már nehezén olvasó emberek is igénybe vehetnék, ehhez azonban több magnókazettára lenne szükség. • Befagyott a gémeskút. Je­gét feltörve juthatnak ivóvíz­hez a Lajosmizse határában lévő tanyán. • A Méntelek közelében lévő gázcseretelep már a harmadik hely azok közül, ahol hiába próbálkozott a vásárló. Pedig a tanyán nagy szükség lenne a pb-gázra. mm (Tóth Sándor kép­riportja) • Lassabban közlekedik a postajárat is, így aki pénzt, cso­magot vár, kénytelen álldogálni a levélszek­rények mel­lett, míg megjön a kézbesítő. Felrobbant a nyilasház Az újpesti partizánok hőstettei A magyar ellenállási mozgalom történeté­ben — érthetően — megkülönböztetett szerep jutott Budapestnek: az eddig ismert harminc- nyolc szervezett magyar partizáncsoport csak­nem fele tevékenykedett itt. A németellenes, antifasiszta csoportok — egyebek közt —-il­legális nyomdákat működtettek, röplapokat és egyéb tiltott sajtótermékeket jelentetlek meg. .1 A budapesti partizáncsoportok közül erő és szervezettség — s harci sikerek szempontjá­ból is — kiemelkedett az újpesti partizánoké, amelyet a Kommunista Párt újpesti területi bizottsága szervezett meg. Földes László ve­zetésével. A párt a munkásmozgalmi 'hagyo­mányokban oly gazdag kerület németellenes érzelmű dolgozóira támaszkodva, már a fegy­veres akciócsoport megszervezése előtt ki­bontakoztatta a propaganda- és tömegmun­kát, s több kis akciócsoportot is szervezett. Ezek nyilas járőröket támadtak meg, újból és újból megrongálták a németek i telefonvo­nalait. A párt utasításának megfelelően, az újpes­tiek jól felfegyverzett katonai csoport létre­hozására törekedtek. Ennek érdekében kap­csolatot teremtettek a Vilmos-laktanyában székelő XIII/1. Kiska-zászlóalj antifasiszta tisztjeivel, akik huszonkét partizánt fegyve­rekkel, iratokkal, katonaruhával! láttak el. Ezek az újpesti partizánok — persze csupán a papíron — a zászlóalj kihelyezett őrségeként szerepeltek. Központjuk az Újpesti Munkás- otthon volt. Járőreik üldözötteket mentettek meg, ahol érték, pusztították a nyilasokat, a németeket, rombolták a katonai hírhálózatot. Robbantócsoportjaik ötvenhárom esetben hajtottak végre kisebb-nagyobb akciókat, szüntelenül gyarapítva fegyverzetüket és egyéb felszerelésüket. A végén már négy gép­kocsijuk, s egy csomó géppuskájuk, golyó- szórójuk is volt. és több mázsányi Tri—2 robbanóanyaggal rendelkeztek. Különösen -három akciójuk vált ismertté. 1944. december 31-én — ellenőrzést színlelve — tizenegy partizán lerohanta az újpesti víz­torony biztosítására kirendelt őrséget; fel­szedték a robbanóanyagot, és ezzel megaka­dályozták, hogy a kerület számára létfontos­ságú víztornyot a levegőbe röpíthessék. Az akció során nagy mennyiségű robbanó­anyagot, lőszert, felszerelést, fegyvert zsák­mányoltak. 1945. január 9-én este egy tizenkét fős raj hatolt be az újpesti nyilasok központjába, az úgynevezett Apolló-házba. A nyilasok, hírhedt „Nemzeti Számonkérő Széke” nevében lép­tek fel, s az ott letartóztatásban' lévő mint­egy ötven fogoly „kivégzés céljára történő ki­adatását” követelték. Merész tervük sikerrel járt. s még arra is ügyeltek, ihogy az átadott rabokat a Duna felé hajtsák, mintha valóban ott akarnák kivégezni őket. Később azután a menet irányt változtatott, s a fegyveres partizánok kíséretében a kiszabadultak bevo­nultak az alakulat új szálláshelyére, a Szán­tó-féle bútorgyárba, ahol gondoskodtak fegy­veres védelmükről. Még ugyanezen az éjszakán újabb látoga­tást tettek a partizánok az újpesti nyilasok fészkében, a már említett Apolló-házban. Hármójuknak — azzal az ürüggyel, hogy el­kobzott aranyat hoztak — sikerült az épület­be bejutniuk. Ám a csomagban valójában ti­zennégy kilogrammos robbanótöltet volt. A kis osztag tagjai leütötték kísérőjüket, majd egy alkalmas helyen meggyújtották a gyújtó­zsinórt, és máris siettek kifelé. Távoztukban lelőtték a kapuőrt, és éppen csak kijutottak, amikor a nagyerejű töltet felrobbant. Az épü­let egy része azonnal rombadőlt; a leomló fa­lak huszonnyolc fasisztát temettek m^uk alá. Ennél az akciónál halt hősi halált a fel­adatot végrehajtó partizánok egyike. Bán Tibor. A nyilasház felrobbantásakor fegy­verrel igyekezett biztosítani társai' kijutását az épületből. A bomba felrobbanását követő óriási zűrzavarban és pánikban kapta a ha­lálos lövést. Bán Tibor azon a napon halt meg. amikor a szovjet egységek felszabadították Újpestet; január 10-én temették el és sírjánál ott vol­tak bajtársai is. D. L. Tél a tanyán • A csúszós utak miatt késnek a buszok. Nem kellemes a kényszerű várakozás a zimankóban városba utazóknak. Gázüzemű gépkocsik a Szovjetunióban A Szovjetunióban a nem is távoli jövőben egymillió­ra nő a gázzal üzemelő te­herautók és személygépko­csik száma, Az olcsó, s a környezetet' sSfeni szennyező üzemanyagra történő átál­lás évente 8 millió tonna benzin megtakarítását teszi lehetővé. Mint az Izvesztyija be­számolt róla, a napokban a moszkvai városi tanács hozott határozatot a gépko­csikat ellátó gáztöltő állo­mások építésének meggyor­sításáról. A szovjet fővá­rosban jelenleg több száz teherautó, s több tucatnyi személygépkocsi fut. gáz­zal. Számúik még tovább nőhet, miután áz idén há- rom, a további egy-fcét év­ben pedig még nyolc gáz­töltő állomás felépül. A szovjet szakemberek a biztonságosabb üzeméi* teles ' érdekében . olyast üzemanyag-ellátó. rendszert dolgoztak ki, amely lehető­vé teszi, hogy a gépkocsik : motorja a hagyományos benzinnel és gázzal egy­aránt Üzemeljen. Az átállás : egyikről a másikra a sofőr­től csupán egy szelep el- ■ fordítását igényű. , ||g| , • A tápot, takarmányt a hidegben, hóban, rossz utakon is haza kell szállítani a háztájiban nevelt jószágnak. A panaszkodással nem, lele­ményességgel és kitartással annál inkább segít helyzetén az ember. NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents