Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

1985. január 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Célunk a viszonylagos árstabilitás, a dinamikus gazdasági fejlődés Beszélgetés Szikszay Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével — Tizenhét év telt el 1968. január 1/ óta. Meddig jutot­tunk, mikor mondhatjuk, hogy már nálunk is értékarányos az árrendszer? _ ' — Minthogy az ánkérdés érzé­kenyen érinti a termelőket és a fogyasztókat egyaránt, .legalább néhány mondatot kell szánnunk annak megvilágítására, miért van szükség ilyen árrendszerre? Ismeretes, hogy 1968 előtt á ter­melői árak- számottevő hányada magasabb volt a fogyasztói árak­nál. Az akkori megmerevedett, dotációkkal széles körben átszőtt árrendszer hovatovább lehetet­lenné tette a tényleges munkará­fordítások mérését, a reális kal­kulációt, és gazdasági tisztánlá­tást. vagyis a megalapozott'nép-■ gazdasági \ tervek inegalkotá­sát. Ezért az árrendszer reform­ja elodázhatatlan feladattá vált. Az árreform mellett szólt még több más gazdaságpolitikai kö­vetelmény. köztük az is, hogy tegye ésszerűbbé a fogyasztó/pia­ci magatartását, a fogyasztás szer­kezetét. .más szaVakikal a vásár­ló is érzékelje, hogy mi. mibe kerül, valójában A .munka sze­rinti elosztás szocialista elve is árreformot kívánt. Ez könnyen l belátható, hiszen csak akkor mondhatjuk, hogy munkát, mun- katartalmat fizetünk meg a bér­rel, a .jövedelemmel, ha a dolgo­zó vásárlás .közben is meggyő­ződhet arról, hogy az árak is munkatartalom alapján kép­ződnek. Ehhez viszont ugyancsak reális fogyasztói árakra van szük­ség. Mivel az árkérdés életszínvo­nal-politikai kérdés is. valóban hosszabb történelmi időszakot jelöltünk meg. Nos. az elmúlt 17 esztendő alatt, különösen az 1979 óta végrehajtott jelentős fogyasz­tói árrendezésekkel megközelí­tettük a kívánt célt. Amíg 19J8- ban a fagyasztói árak-átlagszint- je még csa.k 1,6 százalékkal ha­ladta meg a termelői árakét, 1981- ben 6 százalékra emelkedett s 1984 végére mintegy 10 százalék­ra nőtt a szintkülönbség. Ismere­tes. hogy az árkérdésekre szako­sodott közgazdászok 12—15 száza, lékos szintkülönbséget tartanak kívánatosnak. . ' / * — Ezek. szerint még hátra­van 2—5 százalék. Mennyi időt igényel még az áttérés? Még ebben az évtizedben na­gyobb részt az elkövetkező 2—3 évben kívánjuk befejezni a prog­ram végrehajtását. Ez a jövőben is következetességet, fegyelme­zettséget és politikai felelősség- érzetet kíván' tőlünk, hiszen vál­tozatlan az a követelmény, hogy az áttérés közben sie .romoljon, sőt lehetőleg javuljon, a lakosság életszínvonala. Kétségtelen, ugyan, hogy az elmúlt évekhen nem tud­tuk maradéktalanul érvénye­síteni ~ezt a társadalmi igényt, de ennek az ország ismerten ne­héz külgazdasági helvzete. adós­ság-visszafizetési ; kötelezettsége volt az alapvető oka. Az utolsó szakasz megtétele azért is nehezebb, mert olyan fok­ra jutottunk, amikor már a ko­rábbiaknál markánsabb. sőt. fájdalmasabb hatással járhat az árintézkedés. Közismert, például, hogy a fogyasztók már ma is ma­gasnak tartják a húsárakat, hol­ott a sertéshúsnál még nía is 10, a marhahús esetében nedig 20 százalékos ártámogatás érvé­nyesül. Vagy — hogy egy másik példát, említsek — az utóbbi idő­ben sokat olvasunk meg hallunk arról, hogy aki Pesten villamos­ra száll, az egy. forintot fizet a vonatjegyért halott az valóiában 5 forint 40 fillérbe ikerül. Nyil­ván. senki sem gondol arra. hogy a .következő lépésben 5,40-re kell emelni e „jegy árát. de az jól . belátható, hogy az állam, meg | a lakosság között aránvosabb te­hervállalásra van szükség ... Vagy is. egy hasonlattal élve. olyanok vagyunk, mint a hegymászó, akit már csak száz méter választ el a csúcstól? de az utolsó száz mé­ter .megtételét nehezebbnek érzi, mint a maga mögött hagyott tá­volságét, — A villamosjegy példa azt sejteti, hogy nem mindenben törekszünk az értékarányos- ' ságra. Helyes a következteté­sünk? Vannak, lesznek még más termékek, szolgáltatások is, amelyeknél hasonló a szán­dék? — Természetesen. Sohasem mondottuk, hogv abszolút érték- arányosság elérése a célunk, min­dig kiemeltük, hogv a §|;ocia,lis­ta .gazdaság- és társadalompoli­tika Szolgálatába kell állítani a szocialista árrendszert is, Ezért hangsúlyozzák az' MSZMP KB XIII. kongresszusra kiadott irány­elvei: ..Társadalompolitikai szem­pontból indokolt területeken a fogyasztói árak állami támogatá­sát a jövőDen is fenn kell tarta- í ' \ Még 1968-ban hatá­roztuk el, hogy érték- arányos árrendszert ala­kítunk ki, vagyis arra törekszünk, hogy a kü­lönböző termékük és szolgáltatások ára a tényleges ráfordításokat tükrözze. Az illetéke­sek még hibban az idő­ben jelezték, hogy a cél elérése hosszabb tör­ténelmi időszakot, leg­alább másfél évtizedet vesz majd igénybe. Hol tartunk ma e program végrehajtásé-, val, mit vár kormány­zatunk az 1985. január elseje után életbe lépett új árréndszertől? Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sekről beszélgettünk dr. Szikszay Béla államtit­kárral, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. mi”. Ennek megfelelően, a távla­tokban is olcsóbb lesz nálunk a .lakbér, a városi tömegközlekedés* díja, az egészségügyi, kulturális szolgáltatások tetemes része, az oktajás, mint amennyibe valójá­ban kerül.' Más szavakkal e ter­mékeket és szolgáltatásúkat a jövőben is .többek számára tesz- szük elérhetővé, mint ahogy azt a jövedelmük nagysága, aránya lehetővé tenné. Ez az elv érvé­nyesül az élelmiszerárak többségé- i nél is: csak a költségek megtérü­lését tartjuk fontosnak, nem ter­heljük meg azokat forgalmi adó­val. Sőt a továbbiakban is lesz dotált élelmiszerünk, mint pél­dául a tej., amelynek nagyobb, mérvű fogyasztása kívánatos. Visszatérve a Ivillamosiegyre. il­letve arra, hogy az állam és a la­kosság arányosabb teherviselé­sére van szükség bizonyos .termé­kek. szolgáltatások körében is. nem .kis dilemmát okoz annak az eldöntése, hogy hol, milyen, ará­nyok kialakítása lenne célszerű? Megismétlem, hogy a döntések bevezetése során messzemenően figyelembe kell venni a lakosság, a társadalom teherbíró képessé­gét. — A teherbíró képességnél maradva: az utóbbi években igencsak dinamikusan nőttek nálunk az árak. Az árszakér­tők is megegyeznek abban, hogy ez sem a termelők, sem pedig a fogyasztók többségé­nek nem használ, ezért vi­szonylagos árstabilitás fogal­mán, hány százalékos áremel­kedést tesz ez megengedhető­vé évenként? — A viszonylagos árstabilitás sem ' jelenthet megmerevedett, mozdulatlan árakat és érrendszert, hiszen ez — egy a pilágpiaci hatá­soknak annyira kitett országban mint Magyarország — illúzió. Ha azt kívánjuk, hogy .nőjön az áru- választék. több legyen a korsze­rű termék, javuljon a .minőség, vagyis ha azt akarjuk, hogy dina­mikusabb legyen a gazdasági fej­lődés üteme a jelenleginél, ak­kor hozzá kelti szctknunik az ár­mozgásokhoz, az ' értékarányos árrendszer évenkénti ..karban­tartásához”. (Biz is napirendre ke­rül ugyanis, amint ez az árrend­szer kialakul.) Más választásunk voltaképpen nincs is. Kétségtelen, hogy az 'évi 8 szá­zalékos, vagy az azt is megha­ladó árszintnövekedés nemkívá­natos. Az elkövetkező 2—3 évben azonban nehezem élkerülhető a legalább 6 százalék körüli fo­gyasztói árszintnövekédés. De már eközben, már most is- arra törekszünk, hogy az évi árszint­emelkedés 3—4 százalék felé kö­zeledjék. Ezt már valóban vi­szonylagos árstabilitásnak mi­nősíthetjük. Ehhez már jobban hozzá“ lehetne kötni az anyagi ösztönzést, a* 6—8 százalékos jö­vedelemnövekedést. az életszín­vonal érzékelhető emelkedései, a nyugdíjaik reálértékének meg­őrzését. Ha mindez, jobb áruellá­tással. javuló minőséggel párosul, meggyőződésem, hogy » lakosság is megértőbben veszi tudomásul ezt az árszintnövekedést. Meg­ismétlem azopban. hogy az emlí­tett célok hatékonyabb: jobb mun­kát .kívánnak tőlünk a jelenlegi­nél. és a fent vázolt program csak a hetedik ötéves terv második felében tűnik elérhetőnek. — A dinamikus gazdasági növekedés szükségességéről szólt az előbb. Miképp tudja a január elseje után életbe lé­pett új árrendszer arra kész­teti, vagy — kényelmes, hanyag vállalatot feltételezve — arra kényszeríteni a gazdál­kodó szervezeteket, hogy va­lóban jobban dolgozzanak az eddiginél? Enélkül ugyanis nincs dinamikus növekedés. — A mégoly jó árrendszer sem ' lenne képes egyedül elérni' ezt a célt, ehhez igénybe kell venni a gazdaságirányítás egész eszköz­tárát. Kétségtelen viszont, hogy ebben kiemelt helye szerepe van a korszerű, szocialista árpoliti- * kának. Vagyis annak, hogy — az eddigi törekvéseket folytatva, — itthon is jusson jobban érvény­re a világpiac értékítélete, egyet­len kényelmes, vagy hanyag vál­lalat se élvezhessen biztonsá­got. ne kapjon mentőövet, ha drá­gán és rosszul termel. Más sza­vakkal ne legyen mód’a arra, hogy alaptalanul emelje az ára­kat; a fogyasztókkal fizettesse meg indokolatlan költségeit. Ehhez persze p kereslet-kínálat eevensúlyára, sőt, enyhe kínálati többletre, az eladók piaca he­lvett a vevők piacára, a vevők erős piaci pozíciójára van szük­ség. — Több fejlemény, köztük a tisztességtelen gazdasági tevé­kenység tilalmáról szóló tör­vény elfogadása utal arra, hogy senki sem táplál illúzió­kat, mindenki arra számít, hogy lesznek olyan vállalatok is, amelyek megpróbálják ki­játszani az árképzés szabá­lyait. Miképp tudja ezt meg­akadályozni az Árhivatal, az árellenőrzés? Van-e, lesz-e ehhez elég emberük? — Magunk is látjuk ezt a veszélyt, ezért vállalt tevékeny részt az Árhivatal az említett törvény elő- készítésében, a korszerű piac- felügyelet útjának-módiának ki­munkálásában. Sokak előtt ismert, hogy ná­lunk három szintű a hatósági ár­ellenőrzés. vagyis maigában fog­lalja a központi ár hatóság (Ár­hivatal), az ágazati árhatóságok (minisztériumok) és a helyi taná­csok hatósági árellenőrzéseit. Ezek együttesen lehetővé teszik, hogy legalább háromévenként va­lamennyi vállalat árképzését, ár­munkáját átfogóan ellenőrizzük. Mindezt — egy-esy téma kapcsán még beható Célvizsgálatokkal egé­szítjük ki. ' Mindemellett aktív 1 segítőtársaink s a szakszepveze- ; tek és a fogyasztók’Országos Ta­nácsa árellenőrei is. Arra a kér­désre tehát, hogy van-e elég em­berünk. egyértelműen ieen a vá­lasz. Nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy nem annyira az ellenőrök és az ellenőrzések számának gyarapítására. ha­nem az ellenőrzés minőségének javítására van szüksée. Nem csu­pán egy-egy termék, hanem kü­lönböző termékcsoportok árát. a vállalati árpolitika egészét kell vizsgálni. Az árellenőrzések emelkedő színvonalának, növekvő haté­konyságának is része van abban \ hogy csökkent a súlyos visszaélé­sek száma, s kevesebb gazdasági bírságot kell kezdeményeznünk a bíróságoknál, mint azelőtt. Ne­gativ ielenség viszont, hogy ezzel egvidőben nőtt a kisebb, kihásás számba menő szabálysértések szá­ma. Minthogy , sdk kicsi sokra megy nem békélhetünk meg ezzel az állapottal. S azzal sem hogy sok vállalatunk mint valami pos-' tai kézbesítő, egyszerűen tudó- másul veszi, s továbbhárítia az áremeléseket. Ennek .kapcsán hadd lapozzam fel ismét a párt kongresszusi irányelveit, ame­lyek kimondják: „A termelői árak a társadalmilag indokolt rá­fordításokat fejezzék ki. és ne legyen rá mód, hogy a gazdaság­talan termelés, a hanyag munka költségeit a fogyasztókra’ hárít­sák”. Ehhez persze nagyobb fe­gyelemre van szükség az árkép­zésben a jelenleginél. Kívánatos­nak tartom, hogy a vállalatközi. kooperációs kapcsolatokban is erősödiönaz áralku, az indokolat­lan áremelések elleni fellépés, vagyis annak a belátása hogy nemcsak a végső kibocsátás fá­zisában. hanem már a közbülső szakaszokon is meg kell akadá­lyozni a jogtalan árnövekedést. Végtére is ez mindinkább a vál­lalatok érdeke is. — Utolsó kérdésünk: mit várnak 1985-től? — A kormány az 1985, évi nép­gazdasági tervről tárgyalva, .jóvá­hagyta az árterv iövő évi elő­irányzatait is. Ismeretes hogv az 1984. évi. 8 százalékot meghaladó vagyis kiugróan magas foevaíztói árszímvanalmövekedést követően, megindulühk az áremelkedések mérséklésének iránvába. Lát­ványos fordulatot nem tudunk elérni egv év alatt de a tervezett 7 százalékos I árszintnövekedés már érzékelhető javulást ielent a korábbi évekhez kénest. Amint említettem, ezt csak egv lépés- sorozat kezdetének tekintiük. amit- — jobb .munkát, dinamiku­sabb gazdasági növekedést fel­tételezve — újabb lépések követ­hetnek majd. M. L. Biohumusz és bazaltpor Kezdeményezések az Alföld Szakszövetkezetben A kecskeméti Alföld Szakszö­vetkezet vezetői az elmúlt év gazdaság? mérlegének fontosabb számait már ismerik. A kezdemé­nyezéseiről jhíres közös gazdaság főként élelmiszeripari termékek készítésével egészíti ki az alapte­vékenységet, ellensúlyozva ked­vezőtlen gazdasági körülményeit. A, kandírozott — cukrozott — gyümölccsel már sikert (aratott a piacon, új terméke a céklasaláta. Jelentős kapcsolatot teremtett a kisgazdaságokkal, 'kertészeti és állattenyésztő szakcsoportjai je­lentős mennyiségű árut termeltek tavaly is és már 1985-re megkezd­ték a szerződéskötést. Négyezer kistermelővel állnak kapcsolat­ban. Szűcs János, aki a háztáji állattenyésztőkkel 'köti a szerző­dést, elmondja, hogy több mint 18 ezer hízott sertést és növen­dékjószágot . adtak a tenyésztők, a szakszövetkezet közvetítésével, a megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnak, kétezer darab­bal többet, mint az előző eszten­dőben. Az előbbiekhez hozzáteszi: — 1985-re már csaknem annyi ser­tésre kötöttem megállapodást, mint tavaly. Ez bizonyítja, hogy a tenyésztési kedv nem csökkent. Megjegyzem, tavaly 120 hízott marhát és 60 vágólovat is érté­kesítettünk, ez utóbbiak mind ex­portra mentek. A kisálláttenyésztő szakcsopor­toknál bővítik az idén a tenyész­tési skálát, nagytestű pulykákra és hízott kacsákra is kötnek .meg­állapodást, illetve ezek tartására ösztönzik a háztáji termelőket. Egyéb tervekről is tájékoztat dr. Domokos Zoltán elnök. — A termelőkkel együttműköd­ve, közös beruházással 50 hektár szőlőt telepítünk. Az idén 20 hek­tárnyit, a többit pedig a követ­kező évben a kadáfalvi homok­területek hasznosítására. A gyü­mölcstermesztés mellékterméke­ként jelentkező cefrét pálinkafő- zőnlkben dolgozzuk fel, és még ebben 1 hónapban megkezdjük a palackozást is. Eddig ez utóbbival nem foglalkoztunk. Keresik a költségmegtakarítás módjait minden ágazatban. Jó öt­let, hogy — ezt szintén az elnök­től tudom meg — építenek egy sertésátvevő telepet, amely - ja­nuár végére készül el. Ezzel meg­könnyítik és meggyorsítják a hí­zók elszállítását, illetve átvételét. A legnagyobb újdonság, hogy kapcsolatba léptek a BIOMETÁL Műszaki Fejlesztő Betéti Társu­lással, amely 1984 januárban alakult. Főként mezőgazdasági melléktermékek hasznos anyagok­ká történő átalakításával, érté­kesítésével foglalkozik. —- Nagy jövőt jósolnak a bio- humusznak, amely lényegében bomló anyagokkal táplálkozó ál­latok — giliszták — közreműkö­désével előállított szagtalan tar­tós/ 'buiihusz, s a talaj szerkeze­tének és termékenységének javí­tására szolgál. Eredményesen használható a kertészetekben, ide­ális tápanyaigarányt biztosít, ter­mészetes mikroorganizmus-tar- talimáínál fogva alkalmas „holt talajok'’ megjavítására, beteg nö- ■ vények regenerálására. Forgalomba hoznak még a ba­romfifeldolgozás mellékterméké­ből készített toll—vér-lisztet, szintéh talajjavítás céljaira. A ba­zaltőrleményben — amit szintén ajánlanak.— szinte minden mik­roelem megtalálható, amire á nö­vénynek szüksége van. A kerté­szetekben nagyon jól bevált. Az említetteken kívül számos másodlagos nyersanyagból, hul­ladékból készített hasznos talaj­javító, műtrágya-helyettesítő, kör­nyezetkímélő készítményt hoz forgalomba a társulás. Az Alföld Szakszövetkezet vezetői jó part­nernek bizonyulnak az új készít­mények forgalomba hozatalában,. A raktárhelyiséget már kijelölték, egyelőre, főként a kistermelőket ösztönzik a biotechnológia: újdon- ságainak alkalmazására. «US. A TV-BEN LÁTTUK: Szivárvány Üton-útfélen megállítanak az utcán: Kecskemét miért nem in­dult a Szivárvány-vetélkedőn. A válasz egyszerű: a korlátozott létszám miatt Bács-Kiskun me­gye székhelyéhez hasonlóan sok más város is kimaradt. Baját sem hívták meg, így csak azért szurkolhatunk: kellemes, tanul­ságos, műsor kerekedjen e vetél­kedőn. Tetszett az első közép­döntő is. A versengés szervezői hasznosították a korábbi hason­ló sorozatok tapasztalatait. Lé­nyegesen céltudatosabbak voltak a feladatok, 'mint általában. A nehézkesen moccanó stábot nem kényszerítették bravúrokra, in­kább arra ügyelték, hogy minél gyorsabban, minél egyszerűbben válaszolhassanak az első közép­döntő résztvevői. Megtalálták a helyes arányt, sem a zsűri, sem a műsorvezető, sem a két hely­színi riporter nem vette el a le­vegőt, a teret a szegediektől, il­letve a zalaegerszegiektől. Talán kicsivel több illusztráció, beját­szott műsorrészlet még . érdeke­sebbé tette volna a Szivárvány legutóbbi adását. Szabó István-sorozat Mit tud a nagyközönség Szabó Ist­vánról? Oscar-díjat kapótt a Mefisztó- ért. A filmművészetben kicsit járató- sabbak emlékeznek a Szerelmesfilm lírájára, s a Tűzoltó utca 25. kén- szimfóniájára. . Csak dicsérhető a te­levízió. hogy az elmúlt negyven évre visszatekintő számvetések hónaplai- ban értékeink összegereblyéznének időszakában bemutatták á kitűnő filmrendező eddigi életművét. Vala­mivel szerencsésebb volt nálvatársai- nál. mert a’Balázs Béla Stúdióban el­sajátíthatta a mesterség minden csín- ját-bínját. Már hazánkban is nagy­korúvá vált a filmművészet, amikor 1961—62-ben filmekkel is nyilvánosság elé lépett Szabó István nemzedéke. A bemutatott Koncert című munkája sikeres vizsgafilmje volt. külföldön is méltányolták a reményteljes pálya­kezdést, idehaza díjjal jutalmazták a filmkritikusok. A szombaton este vetített Te 1963-ban készült el. As egyik francia fesztiválon dijat kapott, s ezt írták a sokmozgásos mindent gesztusokkal, mozgással kifejző alko­tásról : „Életörömmel telített film­művészet.*' Érdeklődéssel várjuk a sorozat folytatását. H. N. (Straszer András (elvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents