Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-30 / 24. szám
4 • PETŐFI NÉPE • IMS. Január 3«. Termelési rekord Szánkon Teljes kapacitással dolgozik a gázüzem Lapunk január 12-i számában az energiahelyzetet és a részleges korlátozásokat ismertető cikkünk fölé ezt írtuk: „Áldozatos munka a szanki mezőn”. Az MTI közleményé* bő megtudhattuk, hogy az algyői és a szanki gázmezőkön a kemény hidegnek kitett berendezések befagytak, de a dermesztő hidegben a dolgozók áldozatos munkájával sikerült viszonylag rövid idő alatt elhárítani a zavart. A fagy kiengedett, a korlátozásokat feloldották. A téltábornokkal vívott csata szünetében felkerestük a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szanki gáz- és kompresszorüzemének dolgozóit, arra kérve őket, hogy részletesen számoljanak be az elmúlt hetek eseményeiről. Az irányító központban most sem unatkoznak. Sipoj Ernő műszakfelelős megpróbálja kideríteni, hogy mi a hirtelen fellépett nyomásnövekedés oka. Néhány telefonon váltott izgatott mondat után kiderül, hogy a tázláriak indítottak be egy gázkutat, nincs tehát szükség semmi rendkívüli intézkedésre. A tapasztalt szakemberek nyugtalanságát Dékány Sándor termelömester magyarázza: — Bizony idegesít bennünket a nyomás növekedése. Ennek az oka ugyanis elfagyásból adódó dugulás is lehet, amiben bőven volt részünk karácsony óta. A vezetékekben levő gáz némi vizet is tartalmaz, ami nyáron is megfagyhat, hiszen a rendszerben előfordulnak a hűtőszekrény működéséhez hasonló jelenségek. A teljes műszakot — 12 órát — a szabadiban, a berendezések között töltöttük, gőzzel melegitve a kritikus pontokat. Kezünkbe, lábunkba csontig hatolt a mínusz 20 fokos zimankó, miközben rohangáltunk az egyik helyről a másikra, de léhét, hogy mire visz. szaértünk már befagyott a cső. Jelenleg sokkal nyugodtalbb a helyzet. — Több dolog miatt is nehéz időket éltünk át az elmúlt hetekben — veszi át a szót Reményi István gáztermelési részlegvezető. A Ganz-MÁVAG szakembereinek már november 8-án be kellett volna indítani az új kompresszorokat, de ez csak a negyedik próbálkozásra, január 23-án sikerült. A kísérleti üzem nyáron is komoly feladatot jelent, hát még ilyen hidegben! Telefonon örömhír jön.. A szanki üzem 1985. január 24-én, 11 óra 58 perckor minden eddigi rekordot megdöntve, óránként 150 ezer négyszáz köbméter földgázt présel az országos hálózatba, hála a tegnap óta működő Ganz— Thomasen kompresszoroknak. Az új gépek beindulása sokat segít rajtunk, napi 3,2 millió helyett 3,8 millió köbméter földgázt tudunk termelni — folytatja a részlegvezető. Nehezítette a dolgunkat az is, hogy a folyadékki- hozatal-intenzifikálási program is most jutott abba az állapotba, hogy megkezdhettük a gazolin szállítását Szeged felé. Ebben a vezetékben is voltak elfagyások. Legrosszabbkor jött tehát a nagy hideg, hiszen anélkül is bonyolult feladatot kellett volna megoldanunk. Kimegyünk a szabadba Dékány Sándorral, a csövek, szerelvények közé. Az újságíró — miközben magában a becsületes munka előtt tisztelegve arra gondol, milyen nagy szerencse, hogy itt. • A kritikus napokban a drága berendezéseket belepte a hó. • Sípot Ernő mnszakfelelős a nyomásviszonyok felől érdeklődik. • Egyes szerelvényeket plüss három foknál is jég borit. ahol önfeláldozó odaadásra van szükség, a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet elnyert Forradalmi brigád tagjai dolgoznak — csóválja a fejét. A XX. százaid végén az űrrepülőgépek és az elektronika időszakában néhány, a tolózárakhoz odadrótozott gu- mislag helyzetén múlik a gázszolgáltatás biztonsága, és ennek függvényében 100 milliós termelőkapacitások kihasználása! Megemlítem ezt kísérőmnek is, aki a tényeket csak a szegénységgel tudja' magyar ázn i. Az irodába visszatérve, a nehéz napokban készült képeket kapok. A drága berendezéseket belepte a hó. A látottak alapján nem csodálkozom azon, hogy nem sikerült elsőre beindítani a kompresszorokat. A szanki mezőn valóban áldozatos munkát végeztek az ottaniak. Néhány fizikai dolgozó egyfolytában szaladgált ide-oda a szerelvények között, forró gőzzel és verejtékező homlokának párájával melegítve azokat. Köszönet érte a Bániki Donát és a Forradalmi brigád tagjainak. Kérdésem mégis: jöl van ez így? Halai F. István MA IS MINTÁUL SZOLGÁLNAK — VÁLTOZÁSOK JÚNIUSBAN Jó évet zártak az állami gazdaságok Az ország lakossága körében népszerűek az állami gazdaságok házi és 'tájjellegű húskészítményei, füstölt árui. Kedveltek konzervjeik, palackozott boraik és üdítő italaik is. Ezért sokakat érdekel az a kérdés: mire számíthatunk ebben az évben? Milyen évet zártak 1984-ben az állami gazdaságok; az eredmények, a mérleg alapján van-e továbbfejlődésre remény? — Kedvező választ adhatok a kedves fogyasztóknak —. mondotta Klenczner András, az Állami Gazdaságok Országos Központjának (ÁGK) vezérigazgatója. — Az ÁGK épp most. összegzi az ország 121 állami gazdasága gazdálkodásának elmúlt évi ada. tait. s kedvező kép tárult elénk. A búza hektáronkénti átlagtermése például meghaladta a 5.7 tonnát, a takarmánykukoricáé a a 7. a napraforgóé pedig a 2 tonnát. s 5300 liter tejet fejtünk tehenenként. A felsoroltak alapján a 121 állami gazdaság 5.3 száza, lékkal tudta növelni nyereségét. A vezérigazgató által elmondottak egyértelművé teszik, hogy az állami gazdaságok — akárcsak az elmúlt évtizedekben — tovább, ra is megtartották mintaüzem jellegüket. Termésátlagaik, állattenyésztési hozamaik jócskán meghaladják az országos átla1»- s a gazdaságilag fejlett országok mezőgazdaságával is kiállják az összehasonlítást. Jellemző és sokatmondó. hogy noha a 121. állami gazdaság az ország mezőgazdaságilag művelhető területének csupán 12 százalékán gazdálkodik. hazánk mezőgazdasági termelésének mintegy 18 százalékát adják már hosszabb ideje. Méltán illeti hát elismerés az állami gazdaságok 135 ezer dolgozóját. — Visszatérve arra a jó hírre, hogy a fogyasztóik kedvelik az állami gazdaságok készítményeit, a jövőt tekintve a választék további bővülésére, újabb tájjellegű izek meghonosítására számítok — folytatta Kleczner András. — Optimizmusomat arra alapozom. hogy az állami gazdaságok már napjainkban is önállóan gaz. dálkoönak. Olyannyira, hogy — valószínű, ezt sokan nem tudják — az állami gazdaságok vállalkozási lehetőségei megegyeznék a tsz-ekével. Épp olyan szabadon dönthetnek abban, hogy mit és mennyit termelnek, hogyan bővítik a profiljukat, a melléküzem - ágaikat, mint például a termelő, szövetkezetek. Mindez igen sok ötletet hozott felszínre, felvirágoztatta a vállalkozói kedvet, ezért meggyőződésem, hogy újabb ked-> veit élelmiszeripari termékekkel lepik meg majd a vásárlókat. Amint a vezérigazgató szavaiból kiderült, az állami gazdaságok ön. állósága 1985-ben tovább növekszik. és ezzel párhuzamosan fejlődik a munkahelyi demokrácia intézménye is. Az állami gazdaságok is áttérnek az új vállalat- irányítási formákra. 96 gazdaságban vállalati tanács alakul. 25- ben pedig választott vezetőség, amelynek szerep- és hatásköre nagyon hasonlít majd a tsz-veze. tőségekéhez. — Ilyen irányítási formánál nincs szükség a jelenlegi AGK. ra — folytatta a vezérigazgató —. hiszen a munkáltatói jog is átkerül a vállalatokhoz. Ezért az ÁGK. mint irányító szervezet ez év júniusában megszűnik. — A gazdaságok igazgatói, vezetői már eddig is kifejezésre juttatták. hogy munkájuk eredményesebb. hatékonyabb végzésé, hez továbbra is szükségük lesz egy központi szervezetre, amely összehangolja a termelési—fejlesztési tevékenységet. Valamennyi gazdaság előnyére és hasznára megszervezi az olyan szol. g áltatásokat, mint például az együttes kereskedelmi tevékenység. piackutatás, számítástechnika alkalmazása, szakemberek elhelyezése és így tovább. Végül — a vállalatok igényeinek eleget téve — az új szervezet ellátja majd a gazdaságok szakmai érdekképviseletét is. Hogy mindez megvalósulhasson. még 198)5- ben országos jellegű, igazgatótanács által irányított közös szervezetet hoznák létre — mondotta befejezésül Klenczner András. M. L. VÁLASZ CIKKÜNKRE Napjainkban halkabban susognak a fák A Petőfi Népe 1985. január 15-én megjelent számában A fákról — másképp számolva című cikket olvasva gondolatban újra bebarangoltam a határt, ahol gyermekkoromban olyan gyakran jártam. A gyalogos vándort, vagy a határban dolgozót az utak mentén fűzfa és bodza bokrok, kis szilfás ligetek, nyár- és akácsorok várták. Sajnos napjainkra ezeken a határrészeken már nyomuk is alig lelhető fel. Negyedszázados múltra visszatekintő növényvédelmi szakspecialista munkakörömnél fogva gyakran járom az országot és tapasztalataim sajnos lehangolóak. A településeken kiesőt kedvezőbb a helyzet, hiszen a faültetési kampányok jóvoltából az elültetett csemete nem mindig marad magára, de a határban, ha telepítenek is, többnyire nagyon kétséges: életben marad-e. A fákat az utóbbi időben elég sokan feleslegesnek tartják a szántóföldék környékén, mert helyet foglalnak el és akadályozzák a gépek munkáját. A földről érdemes magasabbra is tekinteni és nézzünk határainkra túlra. Már sok helyen tudják: ahol nincs okszerű fásítás, csak jól szervezett kivágás, ott romlik az éghajlat, károsodik a talaj és gyengébb biológiai értékű az előállított termék. Ezen kívül csökken a hasznos élőszervezetek fennmaradási esélye, pedig ezek nagy segítségünkre lehetnek a kártevők megfékezésekor. A lakott területen kívüli, út-, vasút és csatorna menti fasorok összekötik az élvben háborítatlan élettereket, ahol az emberek számára is hasznos és fontos rovarok, állatok élnek. Sokan állítják, hogy az útmenti árkok, fasorok kártevőfészkek. Meg kell jegyeznem, ha a telepítendő növényzetet tervszerűen állítjuk össze, nincs ilyen káros mellékhatás. Ezt egyébként vizsgálataink Is alátámasztják. Ezért olvashatjuk a különböző szaklapokban, hogy milyen nagy gondot fordít számos ország a fásításra, a kitermelt fák- pótlására, a meglévők gondozására. Hazánkban1 is-^nerrr kié számúf1 azoknak a tábora, akik hasonlóan vélekednek, mint külföldi kollégáink. Az Erdészéül és Faipari Hivatal MÉM Értékesítőben is felszólít a fák telepítésére. A Közlekedési Minisztérium közúti főosztálya éppen megyénk egyik intézményét, a kecskeméti kertészeti főiskolát bízta meg a többi közötti az. átmenti fásítási vizsgálatok elvégzésével. De a termelőüzemekben is találunk jó példát, így az Izsáki Sárfehér Tsz- ben erdészek, vadászok, kertészek, és mezőgazdászok teljes egyetértéssel folyamatosan fásítják a határ arra alkalmas és rászoruló részeit. Reméljük, hogy az említett néhány példa minél több követőre talál. A fásítás szükségességét mind több szakmai kongresszuson megerősítik, de eredményt csak úgy érhetünk él, ha mindenki összefog. Dr. Jártás József főiskolai docens, kecskeméti kertészeti főiskola KI FIZETI A SZÁMLÁT? Döntés és anyagi felelősség tékesitő pedig enyhítette raktározási gondjait. Említhetnénk még néhány példát szállítóeszközök, munkásszállók, üdülők adásvételéről. Ezek azonban nem jellemzőek, inkább ritkaságszámba menő érdekességek. Az utóbbi időben találkozhattunk szokatlan üzletekkel. íme az egyik: a Budapesti Köszörügépgyár telephelyét a Könyvértékesítő Vállalat raktár céljaira megvásárolta. A Szerszámgépipari Művek ezáltal javította pénzügyi-gazdálkodási helyzetét, a KönyvérA gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével várhátóan gyarapszik, gazdagodik az ilyen és hasonló eszközátcsoportosítások példatára. A vállalatok érdekeltsége növekszik eszközeik jó hatásfokú hasznosításában. Fejlesztési forrásaikat eleve ott fektetik be, ahol azok nagyobb haszonnal kecsegtetnek. Ha kifizetődőbb kötvényeket, értékpapírokat vásárolnak, társulásokat hoznak létre, leányvállalatokat alapítanak. Kihasználatlan, nélkülözhető eszközeiken pedig rövid úton túladnak. Aki időt nyer De nem csupán ösztönzik, hanem ahol szükséges, kikényszerítik a félesleges vagy nélkülözhető állő- és forgóeszközök áruba bocsátását. Az alaphiányos és alacsony hatékonyságú vállalatok fizetési gondjaik megoldásában nehezebben jutnak majd kormányzati, államigazgatási támogatáshoz. Mit tehet a bajban lévő vállalat, ha magára van utalva? Működésbe lépnek a gazdasági kényszer őrlőmalmai, s felszínre kerülhetnek a fennmaradásért, a létért vívott küzdelem új tartalékai. A kitörési stratégia nagyívű vállalkozásai, szigorú takarékossági, ésszerűsítési programjai csak hosszabb távon hozhatnak eredményt. Rövid távon aki időt nyer, életet nyer. Elengedhetetlen tehát a megegyezés a bankkal, a hitelezőkkel, illetve szállítókkal. Arra törekszenek, hogy minden módon elkerüljék a vállalat felszámolását, a bírósági procedúrákat. A teljes körű végkiárusítást egyebek közt megelőzheti a nem létfontosságú intézmények, részlegek értékesítése. A vállalat csak végső esetben kezdeményezi majd önfelszámolását. Az állam csak akkor avatkozik be és előzi meg utolsó pillanatban a felszámolási eljárást, amikor nincs más megoldás, s a fennmaradás egyértelműen közérdek. Ezért eleve nem is kezdeményezhető például különböző közüzemek felszámolása. Ezeknél a már meglévő nyomasztó fejlesztési alaphiányt nem az ál- lamkölcsönök átütemezésével, hanem az eredetileg irreális visz- szafizetési kötelezettségek törlé- lésével célszerű enyhíteni. (Elkerülhetetlen az államkölcsönök egy részének törlése egyebek közt a Paksi Atomerőműnél.) A vállalatok többsége azonban kénytelen lesz valahogy majd megbirkózni a nyomasztó pénzhiánnyal. Tartós kudarc esetén megkezdik a vállalat felszámolását, kiárusítását, de nem lehet a jövőben sem teljesen kizárni az államigazgatási mentőakció lehetőségét. Feltételezhetően gyarapszik a felszámolások száma, és kevesebb bajba került vállalat ügyével foglalkozik majd az Állami Tervbizottság. Oldás és kötés Az önállóság növekedése, legalább is rövid távon — erről gyakran megfeledkezünk — csak a „menő” vállalatoknak előny, a rossz helyzetben levőknek hátrány. A jó munka csak annyiban lehet nagyobb előnyök forrása, amennyiben a rossz, vagy a kevésbé jó munka ódiumát a gazdálkodó egységek vezetőire és kollektíváira hárítják. (Vagyis csökken a gazdasági szabályozás és az állami költségvetés eszközátcsoportosító szerepe, lehetősége.) Nem lehet tehát általában minősíteni a gazdaságirányítás 1985-től érvényes rendjét. Ugyanaz a lépés az egyik vállalat számára oldás, a másik számára kötés. A növekvő önállóságnak, a nagyobb mozgásszabadságnak óhatatlanul ára vas.- A módosított vállalati törvény értelmében 1985-től megváltozik az állam és a vállalatok viszonya. A hierarchikus függőség csökken, decentralizálják az állami tulajdon folyamatos működtetésével kapcsolatos jogokat. Helyileg választják és honorálják például az igazgatót, döntenek az összevonás, a szétválás ügyében. Az állami tulajdonnal kapcsolatos jogok közt centralizált marad továbbra is a vállalatalapítás, a törvényességi és piaci felügyelet. A gazdaságirányítás változatlan feladata a közérdek képviseletei, védelme. A törvényességi felügyelet kizárólag a belső szabályozás, a vállalati működés jogszerűségére terjedhet ki, s nem leplezheti a régi, túlhaladott irányítási módszerek átmén- tését. A piacfelügyelet pedig a forgalmi folyamatok zavartalan fejlődését, a piaci viszonyok hatókörének bővítését, a kereslet—kínálat egyensúlyának kialakulását, a gazdasági verseny kibontakozását szolgálja. Utasítási jóg és pélsz A vállalatok állami irányításának kivételes eszköze a közvetlen beavatkozás, az utasítás, amelyre csak akkor kerülhet sor, ha a közérdek közvetett módon, gazdasági eszközökkel nem, vagy nem kellő hatékonysággal érvényesíthető. Mind a vállalati önállóság növelése, mind a piaci viszonyok fejlesztése megkívánja ugyanis, hogy visszaszoruljanak a vállalati gazdálkodásba történő egyedi beavatkozások. így utasítást csak kivételes esetben és szűk körben kaphatnak a vállalatok, akkor is írásiban. Az utasító köteles a vállalatot kártalanítani, mentesíteni a beavatkozás hátrányos anyagi következményei alól. Vitás esetben a vállalat bírósághoz fordulhat, s peres úton érvényesítheti követelését. Az utasítási joghoz tehát meghatározott pénzügyi fedezet tartozik. Az úgynevezett intervenciós alap nem újkeletű, a mező- gazdaságban régtől használják a termelési ingadozások csillapítására: beavatkozó felvásárlásokra, kiárusításokra. Űjabban ez az alap tartalmazza a válságágazatok, példáiul a kohászat támogatásának fedezetét. És az új esztendőtől kezdve ebből az alapiból fizetik majd az egyedi beavatkozások, a központi utasítások esetleges vállalati többletköltségeit. Aki mulat, az fizet. Ahogyan mondják, ki-ki alapon állják a „cedhet”. A vállalat viseli döntéseinek minden anyagi következményeit, élvezi a hasznot és elszenvedi a kárt. S az elkerülhetetlen beavatkozás a valóban önálló és felelős vállalati gazdálkodásba szintén csak felelős lehet, nem térhet ki az anyagi konzekvenciák elől. Elvi alapokon rendeződnek a gazdasági hierarchia pólusai, kialakulnak az alkotó, kezdeményező, kockázatot vállaló munka feltételei. Kovács József Fűtés — napsugárral Kelet-Svédországban, Studsvik városban felavatták a világ első olyan központifűtés-rendszerét, amelyet egész éven át csupán a Nap energiája táplál. A napelemek 120 négyzetméter felületet fednek be, s úgy helyezték e) őket, hogy állandóan a Nap irányába legyenek fordíthatók. A nyár folyamán ígyösz- szegyűjtött napsugármeleg egy aknában tárolt 640 köbméter vizet mintegy 70 C-fokra hevíti fel. A tél beálltakor a forró vizet az 500 négyzetniéter alap- felületű irodaépület fűtőrendszerébe szivattyúzzák. Ahogyan a víz hűl, fokozatosan visszavezetik — egy hőcserélőn át — az akna aljára, s helyébe az akna felsőbb, forróbb rétegéből friss vizet juttatnak. Űj falazóanyag Könnyen kezelhető, korszerű falazóanyagot fejlesztett ki és gyárt a kislakásépítőiknek az Alföldi Téglaipari Vállalat karcagi üzeme. Az új válaszfallap a korábbi gípszkerámda helyett gipszperlitből készül, így súlya négyzetméterenként 3—4 kilóval kevesebb, sima. gilettelt, felületű, beépítése után közvetlenül festhető, tapétázható, vagy csem- pézhető. További előnye,' hogy a szükségletnek megfelelően kézifűrésszel is könnyen, gyorsan és pontosan méretre vágható. Jó hang- és hőszigetelő. Terveik szerint az idén mintegy 40 ezer négyzetméternyit készítenek belőle s ez a mennyiség 350—400 ezer kisméretű tégla helyettesítéséhez elegendő. V .1
