Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

MOTTÓ: „A sajtó tekintélyes szerepet játszott és játszik az eszmék terjesztésében. Az újságok és újságírók a tár* sadalom életét, a tulajdonviszonyokat, az intézmények s a tudat napi-heti-havi aktualitásé vetületeit tük­rözik. Tükrözés alatt persze nem a tények passzív rög­zítése, tétlen tudomásulvétele értendő. Ellenkezőleg: az újságok maguk is hatnak — visszahatnak — a történelmi folyamatra, a társadalmi és nemzeti felsza­badulásért vívott küzdelmekre.” (Dersi Tamás) Pulitzer, a sajtókirály Ha egy újságíró Pulitzer-dijat kap, az körülbelül akkora elisme­rés ebben a szakmában, mint tu­dósok között a Nobel-dij, vagy filmszínészek, rendezők között az Oscar-díj. Ki volt Pulitzer? — A modern ameri ka ■' újságírás úttörője. S ami a számunkra a legérdekesebb: magyar születésű. 1847-ben Pu­litzer József néven jegyezték be a makói anyakönyvbe. Tizenhét esztendős korában vándorolt ki az Egyesült Államokba. A tehet­séges, tanulékony makói fiú gyor­san 'karriert csinált az új világ­ban. Alig másfél évtizeddel ké­sőbb, hogy Amerikában partra szállt, már a tekintélyes St. Louis-i Post-Dispats című lap ki­adója; tulajdonosa és szerkesztő­je volt, majd néhány esztendővel ezután övé lett a New York World és az Evening World is. amelyek révén országos hírű sze­mélyiséggé vált. Részt vett a pol­gárháborúban, s mint demokra­tapárti politikust az Egyesült Államok kongresszusának — el­ső magyar származású — Képvi­selőjévé választották. Politikai hatalmát, népszerű­ségét és jókora vagyonát napi­lapjainak köszönhette, amelyek hatalmas példányszáimban jelen­tek meg. A szenzációhajhászás — ami akkor teljesen új szemléle­tet jelenített az újságírásban — épo úgy jellemezte Pulitzer lap­jait. mint az igazságtalanságok, a közéleti romlottság, züllöttség el­leni következetes harc, bátor ki­állás. Alig egy hónapja a külföldön megjelenő Magyar Hírek arról közölt cikket, hogy milyen jelen­tős szerepet vállalt annak idején Pulitzer József az amerikai Sza- badságjszobor felállításában. Ugyanis Bartholdi 46 méter ma­gas, több mint kétszáz tonna sú­lyú monumentális alkotásának anyagi nehézségek miatt, sokáig nem tudtak megfelelő talapzatot építeni. * josMMi „Amikor Pulitzer tudomást szerzett arról, hogy miért késle­kedik a szobor felállítása, lapjai útján hazafias összefogásra hív­ta fel polgártársait” — írja a Magyar Hírek zsurnalisztája. — „A World hívó szavára százegy­ezer dollár gyűlt össze néhány hónap alatt. Az összeghez ter­mészetesen maga az újságkirály is hozzájárult, lehetővé téve ez­zel a különleges talapzat meg­építését.” A monumentális szobor monu­mentális talapzatában ma mú­zeum működik, ahol egy táblá­ba vésve szerepel, azoknak a ne­ve, akiket Amerikáiban legmaga­sabb ra értékeltek, értékelnek. Közöttük olvasható a magyar Pulitzer József neve is. A makói születésű, világhírűvé vált sajtókirály halála előtt ala­pítványt 'létesített. A Pulitzer- dijat évente kiosztják az USA- ban, s mindig a legkiválóbb, leg­tehetségesebb újságírót — ritkább esetben irodalmárt vagy zenészt — illeti. — koloh — újságjainak a legnagyobb a példány­számúk. A 80-as évek elején 177 olyan lap volt Indiában, amelynek 50 ezer­nél nagyobb a példányszáma. 15—50 ezer közötti példányszámot mutatha­tott fel 354 újság, a IS ezer példány közelében volt 6525. Arról nincs adat, hogy 12 0S8 egyéb újságnak mekkora a példányszáma. Az újságok több mint 80 nyelven íród­nak. A legtöbbet hindi nyelven ad­ják ki, a további sorrend: angol, ben- gáli, urdu és marathi. Tamil és Delhi államban 14—14 nyelven jelennek meg az újságok, Maharashtra államban 13, Nyugat-Bengáliában 12 nyelven. Lapkiadó-matuzsálem Interpress Magazin A Nemzetközi Újságíró Szer­vezet népszerű kiadványa Cseh­szlovákiában és Magyarországon egyaránt az Interpress Magazin. Prágában 175 ezer, Budapesten 170 ezer példányban jelenik még. Mindkét ország sajtójában egye­dülálló. ez a vállalkozás; közös szerkesztő bizottság dönt a ma­gazinok tartalmáról. Indiai riporterek Prágában Árun Vinayak, Maharashtra állam újságíró-szövetségének főtitkára és Prakesh Joshi, a bombay-i újságíró­szövetség elnöke Prágában járt. Ellá­togattak a Nemzetközi Ojságíró Szer­vezet székházába. Itt adott nyilatkoza­tuk szerint India sajtójának fő problé­mája, hogyan menjen végbe a kor­szerűsítés. A NÜSZ-nál, továbbá a NÜSZ prágai és berlini iskoláiban afelől tájékozódtak, milyen új tech­nológiát alkalmaz a sajtó. Magukról elmondották, hogy az újságírók jobb munkakörülményeiért, magasabb béreiért s általában érdekvédelemért tevékenykednek szövetségeseik. A bombay-i újságíró-szövetség nagy múltra tekinthet vissza. Mahatma Gandhi volt az egyik alapító tagja. A szövetségbe tömörült újságírók kö­zül számosán vettek részt társadalmi mozgalmakban. Elégedetten nyilatkoz­tak a NÜSZ-szal való kapcsolataikról, amelyek már 15 éve fennállnak. A NÜSZ iskoláin kitűnő tanfolyamok vannak, amelyeken eddig is számos indiai újságíró kapott képzést. Töb­bet küldeni nem tudnak, ezért föl­vetődött, hogy Bombay-ban állítanak fel olyan iskolát, amelyre a NÜSZ előadóit hívnák meg. Több mint 19 009 sajtótermék jele­nik meg Indiában, ezek közül több mint. 1290 napilap. A legtöbb magán- személyek tulajdonában van. Körül­belül a lapok egynegyedét találni kü­lönböző üzleti társaságok' és egyesü­letek kezében. A részvénytársaságok Indiában 1874 óta jelenik meg a Yomiuri Shimbun című' napi­lap. Ennek az élén dolgozott, mint kiadói főnök, 1917 és 1981 között M. S. Krisna Rao, aki ez­zel úgymond „világbajnokságot” nyert a sajtó történetében, hosz- szú ideig tartó egyhelyben mara­dásával. 30 éves a Mezsdunarodjana Zsizny A tekintélyes szovjet külpoli­tikai folyóirat, a Mezsdunarodná- ja Zsizny most ünnepelte fenn­állásának 30. évfordulóját. A fo­lyóirat hatásos fóruma az SZKP és a szovjet kormány békepoliti- .kája népszerűsítésének. Hasáb­jain kifejti, magyarázza a szov­jet Külpolitikát és válaszol az idő­szerű nemzetközi kérdésekre. Napjaink nemzetközi kapcsola­tainak tudományos, • elméleti vo­natkozásaival is foglalkozik. PÜ MAGAZIN [ Vélemények „Minden irodalmi műfaj jó, kivéve az unalmasat."' (Lenin) „Amit tollad leírt, fejsze nem vágja ki." (Gorkij) „Tanuljuk meg, hogy az ol­vasót tilos — csak egy másod­percig is — bizonytalanság­ban hagynunk. Az írás egyet­len ékessége a világosság.” (Kosztolányi) „Annak, aki egy nép Írója, művésze, tréfacsinálója akar lenni, sok mindent kell ismer­nie, de három dolgot okvet­lenül: az eget, a földet és a népet." (Veres Péter) „A sajtó minden közösség történetének alakítója és egy­úttal tükrözője.” (Szabolcsi Miklós) „Az én hiúságom az, hogy még életemben szeretem lát­ni a fát, vagy fácskát, mely az általam ültetett magból kelt, azaz szeretem, ha írásom most, a velem együtt élőkkel olvastatik.” (Csató Pál) Az én újságom — a mi újságunk , Dávod 'községben 300 előfi­zető és hozzátartozója olvassa a Petőfi Népét, szerdán, huszonötén, szombaton hetvenötén csatla­koznak hozzájuk — írja lapunk­hoz küldött levelében Magyar János. — A múlt hetekben arra kerestem j/álaszt, miért fizetik elő rendszeresen — és egyre töb­bem — a Petőfi Népét? Az álta­lános véleményt az egyik tanár­nő fogalmazta meg találóan: A Petőfi Népe az én' újságom, a mi Újságunk. Azért, ment nem csak én olvasom szívesen, hanem édes­anyám, férjem és gyermekeim is. Magyar János 15 olvasót kérde­zett meg, az ő véleményükből idézünk néhány gondolatot —■ okulásul magunknak is. László Ferencné nyugdíjas: Naponta lesem a postást, mikor hozza már a Petőfi Népét. Hiány­érzetem van, ha nem olvasha­tom. Zórity Mátyás testnevelő ta­nár: Elsősorban a politikai kér­déseket és a sportrovatban kö­zölt eseményeket kísérem figye­lemmel. Tartalmas, színes, kül­lemre is esztétikus újság megyei napilapunk. Teszárik József tanácselnök: Szívesen olvasok minden me­gyénkről szóló írást, de még inkább szeretem, ha Bajáról és környékéről olvashatok. Tamási József: téesz-tag: Elé­gedett vagyok a Petőfi Népe lap­pal. Időben tájékoztat közérde­kű kérdésekről, az országot és a megyénket érintő problémák­ról. Néha nem ártana kritikusabb hangvétel az újságírók részéről. Kár, hogy egy-egy kulturális ese­ményről csak utólag értesülünk, jó lenne előzetest olvasni, mint a hétvégi sportban vagy a mo­ziműsorokkal kapcsolatban. Illés József általános iskolás: Nekem azért tetszik a Petőfi Né­pe, mert gyerekeknek való írá­sokat is találok benne. Az nem tetszik, ha naponta arról olvas­hatok, hogy vagy itt vagy ott há­borúznak. Miért kell egymást pusztítaniuk az embereknek? Sze­retem a rejtvényeket és sportról írt cikkeket. Valkai Sándorné háztartásve­zető: Az újság foglalkozik a fa­lusi emberek gondjaival, örö­meivel, egész megyénk életével. A Bajai Hírlapban szívesen ol­vasom a községünkről szóló írá­sokat, tudósításokéit. De szere­tem a sportrovatot és a hirdeté- • seket is böngészni. Továbbra is a megyei napilapot fizetjük elő. Mészáros József nyugdíjas könyvelő: Több újságot előfize­tek, I van összehasonlítási ala­pom, így véleményem is. A Pe­tőfi Népe jó újság, de nekem a Dunántúli Napló mintha tartal­masabb volna. Köblös László üzletvezető: Na­ponta böngészem a Népszabadsá­got és a Petőfi Népét is. Ebből látom, hogy a megyei lap frissen közli az országban, világban be­következő fejleményeket. A vi­dék eseményeivel, megyénk vi­déki sportéletével többet foglal­kozhatna. Külcsínre megfelelő, képei, betűi szépek, tiszták. Magyar Árpád, a GANZ-gyár munkása: Gyerekkorom óta na­ponta olvasom a Petőfi Népét, szerdánként a Bajai Hírlapot. Tartalmilag és formailag is csak megelégedéssel szólhatok róla. Az országos jelentőségű hírek az országos napilapokkal egy- időben olvashatók benne. Az újságírók többségét ismerem; Hi- dom. ki milyen terűiét szakem­bere. Amikor ráérek, minden ol­dalát átböngészem, amikor meg nem, akkor a belpolitikával, a filmmel és a sporttal foglalkozó írásokat olvasóm el. Magyar Hírmondó Felséges Tsifíitné éa Apoflolí Király különös A Magyar 1780. efztendöbenn. II. Józsefnek, a „kalapos királynak” az uralkodása idejére esik a hazai, magyar újságírás kezdete. Rát Mátyás nevéhez fűző­dik a Magyar Hírmondó megjelenése 1780. január 1-én. Egyik érdekessége volt, hogy a korabeli — más nyelvű — lapokétól különbözött a tördelése, külső formája. Rát Mátyás* különös gondot fordított a levelezői hálózatra. A lap hasábjairól elénk tárul a korabeli Magyarország sokrétű valósága. A iszonyunknak ngcdclcxnévcl. Hírmondó. Bóldog AOzfzony Havának els5 napjánn, Szombatonn költ. ELSŐ LEVELE. S zokások a híríróknak, hogy új efztendőkor holmi kS- fzöntésekkel kezdjék-el leveleket. Ezt a fzokáft a Magyar hírmondó talám nem fogja mindenkor kö­vetni’: mivel a felettébb való hálákodist nem kedvelli a moftani világ. — De tsak ugyan moll leg-elöfzör, úgy tetfzik, az illendSfég-is meg-kívánja, hogy érdemlett tifztelet-tétellel köfzönjön-bé Feiféges, Méltófágos, Tifz- teletes, Tekéntetes, Nemzete*, Vitéz és Érdemes Jó­akaróinál. Bitibe emelkedvén, Icg-clofzfir ur*Ij» KIRÁLYJÁT: Térd • fó hajtva cgéfz fzívvcl hálálja kegyelmét; • A Magyar Hírmondó első száma. ELŐRE VALÓ TUDAKOZÁS: Ha vallyon találkoznának-é elegendő fiámmal, Hazájokat és Nemzeteket igazán fzeretŐ Magyar .Hazafiak, a kik Magyar nyelven íratandó új Hír­ekre, vagy-is Hírmondó Levelekre fzert tenbi kívánnának? &TTm— N intsen mír Europibju egygy. nrfzlgos.Nomzet-is.* -a ki a maga Hazájában történő változások, a világnak vifzontagfigai , az elmés embereknek hafznos vagy íurtsa találmányjaik, a Tudósoknak munkáik s tlibb a' fele emlé­kezetes dolgok felöl fzólló Híreket, naponként, heten, ként avagy hónaponként, azö faját nyelvén nyomtattatott írásokban, tanúság és múlatfág kedvéért ne olvasná. Sőt nem tsak Európának, hanem még Ámérikának-is.minden neve­zetes Városaiban irattatnak s nyomtattatnak e’ féle hírlelö Levelek. — Tsak az egygy Magyar Nemzet volt még eddig, fok egyéb fogyatkozásai mellett, ezen igen hafz­nos fzerzeménynek hfjjával. Melly híjánosfág valamint magában igen betste- IV Felhívás az olvasókhoz. Harmincnyolc nyelven beszél A 46 éves Jurij Szalomahin, a TASZSZ újságírója 38 nyelvet is­mer, melyeknek puszta felsorolása is nagyszerű emlékezőtehetséget igényel. Hogyan sikerült ennyi nyelvet megtanulnia és mire jó mind­ez? Erről beszélget egy másik hírügynökség, az APN tudósítójával. — A moszkvai Idegen Nyelvek Főiskoláján német szakon végez­tem. Ugyanitt tanultam angolul is. Ügy véltem, hogy e két ide­gen nyelv teljességgel elegendő számomra. Ekkor azonban egy olyan esemény történt, amely el­indított a „poliglottá válás” útján. Az idegenforgalmi szezonban hallgatótársaimmal együtt tol­mácsként dolgoztam. Ez alkalom­mal egy svájci kerékpárverseny­ző csoportnál kellett tolmácskod- nom. Kiderült aízonban, hogy a svájciak nem németül, hanem franciául beszélnek. Másik tol­mács sajnos nem volt. így tehát „nyelvi zuhanyt” kellett vennem. Igaz, volt valamilyen passzív francia nyelvtudásom — folytat­ja Jurij '—. amit lázasan aktivi­zálni kezdtem. Figyeltem a ke­rékpárosok kiejtését, hangsúlyo­zását. a szóösszetételeket. A lá­togatásuk végére meg tudtam magam értetni és tűrhetően tud­tam franciáról, illetve franciára fordítani. Amikor ősszel visszatértem a főiskolára, kerestem egv francia nyelvtant és hamarosan letettem a frarría nvelvvizseát — így tehát a véletlennek volt szerepe? — Igen, bizonvos fokig. A fő ■dolog azonban véleményem sze­rint az. hogv naniainkban, maga az élet. a nemzetközi kapcsolatok rohamos fejlődése diktálja a nyelvismeret szükségességét. Meg vagyok győződve róla, hogy igazi kontaktus csak akkor teremthe­tő, ha az ember partnerének anyanyelvét beszéli. Árúikor foglalkozásom követ­keztében valamely országba el­jutottam és megismerkedtem egy új nyelvvel, ellenállhatatlan vágy támadt bennem ,annak tanulmá­nyozására és felhasználására. így évről évre nőtt a gyűjteményem, amelyben jelenleg olyan ritka nyelvek is szerepelnek, mint pél­dául a Svájcban beszélt retoro- mán, vagy a fríz. és természete­sen olyan elterjedtek is, mint a spanyol, vagy ai portugál. — Hogyan képes, a nyelvtu­dást frissen tartani?. — Ez természetesen nem egy­szerű dolog. Amikor fiatalabb voltam, mindennap felfrissítet­tem nyelvi készletemet úgy, hogv szövegeket olvastam, szavakat és egész mondatokat ismételgettem körülbelül tíz nyelven. Sajnos, jelenleg alig két-három nyelven történő ismétlésre van időm. Pedig enélkül nem megv a dő­lne — mondia végezetül Jurii Szalomahin, A nyelvet ugyanúgy el lohet felelteni mini valamely hangszer használatát, ha az em­ber nem gyakorol. • Jurij Szalomahin, a TASZSZ 46 éves sporttudósítója. Bakizunk... Most nagyon kell vigyáznom, nehogy hiba csússzon ebbe az írásba. Bakijaink kerülnek szóba, legalább ezúttal ne történjék el­írás. Majd meglátjuk. Rajtam kí­vül még mások is véthetnek, pél­dául a nyomdászok. S síikkor mu­togathatunk egymásra, kereshet­jük a ludast. 'Apropó: Ludas. Ugye ismerik olvasóink a Tücsök és Bogár ro­vatot? Nos: rettegünk tőle. A szemfüles újságböngésző hamar rátalál „elírásainkra”, borítékba helyezi a kivágást, s elküldi a Ludas Matyinak. Aztán szellemes megjegyzések kíséretében nap­világra kerülnek bakijaink. De nem mindenki veszi igénybe a posta szolgáltatását. Sokan a leg­gyorsabb módszert választják: telefonon keresik a „vétkest”. Szerkesztőségünkben csörög a a távrecsegő, s „reklamálnak” az előfizetők. Miért ne tennék? Pél­da: l,Nézze csak meg,' mit irtuk az idő járás jelentésben! A hőmér­séklet 11 és 11 fok között alakul.” Nézem, valóban ez áll az előre-, jelzésben. Mit mondjak, menté-*' getőzni fölösleges ... Legyen „csak” 1.1 fok, s legyen igaza az olvasónak. Másik: „Kérejn, ma­gyarázza meg, milyen a 44 éves tanuló?!” A baleseti krónikában szerepelt így: „X. Y. 44 éves ta­nuló szabálytalanul haladt át...” Hát, .talán esti tagozatra jár az illető... ! Mi is bakizunk. A napi lapos tempóban — gyors, friss, napra­kész munka! — bizony sokázor nincs idő arra, hogy egy-egy tu­dósítás megfogalmazásara órákat szenteljünk. S ha az olvasószer­kesztő kitépi kezünkből a kéz­iratot, nincs apelláta, őrá vár a nagy munka: átolvasni az összes írást. Mennyi is ez naponta? Megszámolta már valaki, hogy hány sort „termelünk” a nyolc oldalon? Szóval: bakizunk. A szerkesztőségben az íróasztalok­nál, a nyomdában a szedőterem­ben, a korrektorok szolbájában ... Nevezetes (nevettető) hibákat kellene felsorolnom. A sajtótör­ténet „büszkélkedhet” néhánnyal, amelyeket alkalomadtán egymás között emlegetünk is. A -Pe­tőfi Népében szinten előfordult már olyan hiba, amelyre, egyál­talán nem vagyunk büszkék. Mit vétettünk mostanában? El­neveztük a májashurkát május­nak, a lottószámokat az időjárás- jelentés sorai között, közöltük, felcseréltük a képaláírásokat, megjelent háromlábú alak a fo­tón (kompozíciós hiba!), Bács- Kiskun megyei útja helyett me­nyei útja szerepelt a tudósítás­ban, Duna ment Folklórfesztivál lett a Duna mentiből... De Önök, kedves .olvasóink, b'zonyára még ennél is több ba­kit tudnának felsorold! Ha ked­vük van, hozzá, küldjék el ne­künk. Hadd mosolyogjunk —ma­gunkon. (borzák) TOLLAL A BÉKÉÉRT Andrej Zbarszkij összeállította: Varga Mihály Szeptember 17-e és 21-e között nemzetközi tudományos szimpó­ziumot tartottak Prágában „A militarista és a revansista irányzatok veszélye egy sor nyugati ország politikai köreiben” címmel. A talál­kozóra újságírókat is meghívtak. A külpolitikai tudományok, illetve a'ipolitikai élet negyvenkét és a sajtó tizenkilenc képviselője jelent meg a csehszlovák fővárosban, s vett részt az élénk vitában. Záróak­tusként az újságírók — a Prágában működő számos külföldi tudósí­tóval együtt — felhívással fordultak európai kollégáikhoz, s ebben rámutattak annak jelentőségére, hogy a sajtó, a rádió és a tévé híven 'tájékoztassa a közvéleményt a békét veszélyeztető jelenségekről. Hangsúlyozták, milyen nagy szerepe van a tömegkommunikációs esz­közöknek a 'béke és a nemzetközi bizalom szolgálatában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents