Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
/ f 1984. december 5. • PETŐFI NÉPE • S KÖZELÍTENI A VÁROSI ELLÁTÁSHOZ, Beszámoló taggyűlés Bugacon A napokban tartotta beszámoló taggyűlését Bugacon a községi pártalapszervezet. Almási József né titkár terjesztette elő a vezetőség beszámolóját. Mint említette, az alapszervezet sajátos szerepet tölt be a nagyközség társadalmi életében: összefogja szervezi azoknak a munkahelyeknek kommunistáit, ahol nem működik külön pártalapszerve- zet. de idetartoznak a kisiparosok, az egyéni gazdálkodók és a nyugdíjasok is. A pártaLapszervezet összetételének sokrétűségéből fakad a munka bonyolultsága, neheze, de ugyanezek a sajátosságok előnyt is jelenteknek. J A A pártalápszervezetben az elmúlt öt évben öttel gyarapodott a .kommunisták száma. Az alapszervezet tevékenységéről szólva megállapította a beszámoló: a párttagság mindent megtesz az egységes szemlélet és cselekvés megvalósítása érdekében. Az egyik legfontosabb működési területük a nagyközségi tanács szakigazgatási szerve. A tanács munkáját mindannyian ismerik. A pártirányítás megfelelően érvényesül, egy-egy feladat végrehajtása után az alapszervezet tájékoztatást, beszámolót két a szakigazgatási szerv vezetőjétől. Miután a községben bizonyos folkú elöregédési folyamattal kell számolni, a pártalapszervezet szükségesnek tartja a fiatalok megtartását, a község népességmegtartó erejének növelését, ezen belül a község fejlesztését, közművesítését, a szolgáltatások bővítését. Gyorsítani kellene a telekkisajátításokat, gyűjteményét forgatva ’csak a lakosság áruellátásának jobbá tételét. A község szépítésében még nagyon sok a tennivaló. Igaz, a beszámolási időszakban a nagyközségi tanács szervezett társadalmi munkát a község fejlesztésére az iskola- és az: óvodabővítésre, a járdák építésére. Fontosnak tartja az alapszervezet tagsága a művelődés feltételeinek javítását. A művelődési ház jó és vonzó programokkal ennek élvonalában állhat, ahol otthonra talált a népdalkor és a citerazenekar, a díszítőművészeti szakkör, a nyugdíjas-, az ifjúsági klub, a beszédhibás gyermekek oktatása. A következőkben a beszámoló az áfész munkájáról szólt. Feladatuk a lakosság áruellátása. Ennek a követelménynek a'bolthálózat általában eleget tesz, azonban sok a hiánycikk, vagy szállítási gondokra hivatkozva késik a kenyér, és a tej. Gondot okoz a tanyái lakosság ellátása, annál is inkább, mivel az áfész a tanyai kereskedelmi egységek megszüntetését már bejelentette. Nagy szükség lenne kulturált vendéglátó egységre, illetve a meglévő felújítására, korszerűsítésért. A szerződéses üzletek működését a lakosság aggódással figyeli, az ellenőrzés fokozását tartja szükségesnek. A kövekezőkben. a tömegszervezetek pártirányításáról. az agitációs-, propaganda- és ideológiai tevékenységről, valamint a pártalapszervezet belső életéről számolt be a titkár. A beszámolót élénk vita követte, melynek során a felszólalók . általában az áruellátás alacsony színvonalát bírálták, a tanyai lakosság alapellátását kérték az áfészektől. Többen a művelődési otthon munkájáról szóltak, örülnek annak, hogy a gyermek- gondozási segélyről visszaérkezett igazgató és az új könyvtáros nagy lendülettel látott hozzá a község kulturális életének fel- pezsdítéséhez. A beszámoló taggyűlés ezután megválasztotta a vezetőség választó taggyűlés tisztségviselőit. Gémes Gábor A HÉT VÉGÉN Országos kollégiumi konferencia A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa és a Művelődési Miimisztérium december 8—9-én rendezi meg a IV. Országos Kollégiumi Konferenciát. Az eszmecsere során — amelynek az MSZMP Budapesti Bizottságának Oktatási Igaz- gátósága ad otthont — plenáris üléseken, valamiint két felnőtt, illetve öt diák szakcsoportban vitatják meg a napirenden szereplő kérdéseket. A konferencia, résztvevői kicserélik tapasztalataikat arról, milyen szerepe, jelentősége van az önkormányzatnak a diákotthoni, kollégiumi élet irányításában, szervezésében, milyen jogosítványokkal rendelkeznek ‘ a diákok, s ezek hogyan érvényesülnek a gyakorlatban, milyen a kollégisták kapcsolata a nevelő közösséggel. Megvizsgálják az iskolai KISZ-bizottságok és a diáktanácsok kapcsolatának helyzetét, választ keresnek arra a kérdésre, egyenrangú-e az iskolában és a kollégiumban végzett közösségi tevékenység. Áttekintik a kollégiumi tanár—diák •kapcsolat jellemzőit, a tanulmányi munka minőségével, a hagyományápolással kapcsolatos kérdéseket, s számot adnak az ötnapos oktatási hét diákotthoni, kollégiumi tapasztalatairól. Az eszmecseréken szó lesz a kollégiumi versenyrendszerről, fejlesztésének lehetőségeiről, illetve arról, hogyan segíti a diákotthon a maga sajátos eszközeivel a tanulók közéletiségre nevelését. A program december 8-án, szombaton plenáris üléssel kezdődik, ezen a Művelődési Minisztérium és a KISZ Központi Bizottságának referátuma hangzik el. Ezután szekcióülésekkel folytatja munkáját, s vasárnap plenáris üléssel zárul a IV. Országos Kollégiumi Konferencia. A zt, hogy más egy falu arculata, ha zsíros feji kete földek övezik, s más, ha sívó homok — köny- nyű elképzelni. Természetesnek vesszük tehát, hogy a gazdasági körülmények meghatározók a közösségek életében. De vajon eltűnődött-e már Valaki azon, hogy a gazdaságot miként befolyásolja a keretéül szolgáló közösségi élet? Pontosabban: hogy milyen erőforrásokat jelenthet — egyebek mellett — az emberek közösségtudatának, lét- biztonságának. jövőbe vetett bizalmának szempontjából egy falusi olvasókör, egy városi ifjúsági klub, vagy akár egy kávéház ? Számszerű kimutatásokra persze aligha vállalkozna bárki is. ám e kérdések jelentőségével — kimondva, vagy kimondatlanul — régóta foglalkoznak az emberek, s egyre többen lehetnek azok, akik a helyes választ is sejtik, tudják. Közéjük tartoznak a bajaiak is, akik tízegynéhány esztendővel, ezelőtt elhatározták: a Duna és a Sugovica ölelésében fekvő Petőfi-szigetet az ifjúság rendelkezésére bocsátják. Az elhatározás megvalósulásának csak egyik oldala, hogy épült itt azóta mozgalmi iskola, kollégium, úttörőház. uszoda. camping, s jó néhány sportpálya is. A másik, hogy Közösségteremtő vállalkozás e mind vonzóbb kis „birodalom” alakításában, fejlészté- sében egyre nagyobb szerepet vállalnak maguk a fiatalok is. Megmutatkozott ez nemrégiben a Petőfi-szobor felállításakor is: a költségek kétharmadát — mintegy félmillió forintot — ők maguk teremtették elő, különféle társadalmi munkákkal. S ez az öntevékenység most kezdi csak igazán a virágkorát élni, miután tavasszal, a városi küldöttértekezleten elhatározták a KISZ-es fiatalok: új létesítménnyel gyarapítják a szigetet — egy szabadidőparkkal, aminek a szabadtéri színpada, fedett tekepályája és egyéb létesítményei mellett hatalmas sátortábor szolgálná az ifjúsági turizmus fellendülését. Az első számítások nagyszabású vállalkozást rajzolnak elénk, hiszen csak a színhelyül kínálkozó terület feltöltése belekerül négy-öt millióba, s ennek duplája szükséges a tervbe vett létesítmények felépítéséhez. Bőkezű mecénások jelentkezése esetén is hatalmas összeget kell majd tehát társadalmi munkával előteremteniük a bajai fiataloknak. Mégsem a feladat — kétségtelenül fiatalokra valló — merészségé az, ami engem megragadott. Sokkal inkább az. a körültekintés, az az apró részleteknek is kijáró figyelem és felelősség, amivel az előkészítéshez nekifogtak. Ismerve a helybeliek lokálpatriotizmusát, s azt az érdeklődést, amellyel egy-egy létesítmény születését- átadását kísérik, kezdettől igyekeztek minél több emberi bevonni a tervezésbe. Már az első terepszemlénél is tekintélyes nagyságú volt a csapat: helyet kaptak benne nem csupán a pártbizottság és a tanács illetékes munkatársai. hanem az úttörőtáborok telepítésében járatos pedagógusok, az építkezésekhez és a tömegrendezvények szervezéséhez értő szakemberek is. A felmerülő elképzeléseket azonnal megvitatták: így például azt, hogy a szabadtéri színpad és tánctér „üzemelése” nem zavarja-e majd a szomszédos sátortábor pihenni vágyó lakóit? S az épületek elforgatásával mennyire csökkenthetők az ilyesféle zajok? Azóta is dossziéba gyűjtik az innen-onnan érkező javaslatokat. A különféle tervek elkészítésére a helyi viszonyokat jól ismerő fiatal mérnökökből és művészekből verbuváltak munkaközösséget, és hasonló módon — team-szerű szakembergárdával —■ kívánják megoldani a kész tervek kivitelezését is. S ami az elismerő csodálkozásomat még tovább fokozta: a néhány év alatt, tönk- remen’ő játszóterek, lezüllő vendéglátóipari egységek szomorú példáján okulva, már most gondolkoznak azon: kiket és milyen formában bízzanak majd ' meg az üzemeltetéssel, hogy az új létesítmény minél tovább szolgálhassa a céljait?. Mindezt számbavéve. már- már hajlok arra, hogy túlzónak ítéljem azt az óvatosságot, amivel a beruházást több lépcsőre osztották — attól téve függővé az újabb bővítések léptékét, hogy időközben mennyi térül meg a felhasznált pénzből'? Ügy gondolom ugyanis, hogy minden bevételnél nagyobb nyereség az, amit már a kezdet kezdetén is elkönyvelhetünk: a bajai fiatalok felelősségtudatát, amivel nemeseik tekepálya és tánctér, de közösség is építhető. Közösség, amelyben a szórakozás már nem csupán a puszta időtöltés —. de erkölcs kérdése is. Káposztás János MHSZ-ÉLET BÁCSALMÁSON A nulláról kellett indulni A közigazgatás átszervezése meglehetősen nehéz helyzet elé állította az MHSZ megyei vezetőségét. Bácsalmáson — a városi jogú nagyközségben — nem működött MHSZ-vezetőség. csupán három klub, amelyek korábban a bajai járási yezetőséghez tartoztak. Túl azon., hogy új vezetőséget/ oazisí/ kellett “’teremteni, meg kellett szervezni a nagyközség vonzáskörzetéhez tartozó MHSZ-klubok felügyeletét is. Vakli Károly, a városi jogú nagyközség MHSZ vezetőségének titkára a kezdeti időszakról mondottá: — Az új vezetőség megszervezése, a működési feltételek megteremtése nem volt könnyű. Egy régi épületben, sok társadalmi- munkával kialakítottuk a vezetőség irodáit, a honvédelmi klub helyiségét és a gépjármű-kirendeltség tantermeit. Nagyon sok segítséget kaptunk a nagyközségi pártbizottságtól, személy szerint Vida Miklós első titkártól. Az alapfeltételek megteremtése után sikerült rövid idő alatt megszervezni a tanácsadó testületet, a honvédelmi oktatás és tömegsport, illetve az agitációs és propaganda szakbizottságot. A városi jogú nagyközség MHSZ-titkára tapasztalt tisztség- viselő, hiszen 1969 óta a testületben szinte mindig vezető beosztásban dolgozott. Korábban a járási vezetőség titkáraként sokat járt 'Bácsalmáson, s ezért jól ismerte a klubok tevékenységét. Talán ezért is volt könnyebb a nagyközség vonzáskörzetében megerősíteni a klubok munkáját. —i A nagyközség vonzáskörzetéhez hat község: Csikéria, Katy- már. Kunbaja, Madaras, Mátétel- ke Tataháza tartozik. Ezeken a helyeken egy-egy honvédelmi, Bácsalmáson két honvédelmi és egy modellezőklub működik. Ezek közül hat jól teljesíti feladatát, egy gyengélkedik, kettőnél, éppen a sok titkárváltás miatt, gondjaink vannak. E három klub számára segítséget kell nyújtanunk, hogy felzárkózhassa- naik a többiekhez. Az anyagitechnikai ellátottsággal nincs gondunk, minden klubnál megfelelő. A legfontosabb tennivalónk a taglétszám növelése. Bácsalmás és a vonzáskörzetéhez tartozó községek lakossága meghaladja a 21 ezret, de a klubtagok létszáma nem éri el a 600-at. Ezért a meglevő létszám növelésén kívül. Bácsalmáson több üzemben új klub létrehozását tervezzük. Jó választás volt Vakli Károlyt ezzel a munkával megbízni. Hozzáértő, az MHSZ munkáját "jól ismerő, elkötelezett ember, aki áldozatot is vállalva dolgozik. Középkorú, mégis tud újítani. Bácsalmáson az MHSZ-szék- házban társadalmi munkával, hulladékanyagból épül a légpus- ka-pincelőtér. A nagyközség, s a környező falvak felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére összetett honvédelmi versenyt szerveztek Madarason. A csapat- versenyben a KISZ-isták, az úttörők, az MHSZ-klubtagok mérhették össze tudásukat. S hogy van lelkesedés, azt bizonyítja: a madarasiak erre az alkalomra két összetett honvédelmi versenypálya akadályait készítették el. A jövő feladatairól a következőket hallottuk Vakli Károlyitól: —i A létszám növelésén kívül, a legsürgetőbb a nagyközségben az új lőtér megépítése Ezt jövőre akarjuk elkezdeni. A szükséges anyagiakat a költségvetésből, másrészt társadalmi munkaszervezéssel szeretnénk megszerezni. A nulláról indult egy évvel ezelőtt a bácsalmási városi jogú nagyközség MHSZ vezetősége, ma már eredményekkel dicsekedhet, terveket kovácsolhat... —s —r. A Pártélet decemberi számából A Pártélet decemberi száma közli az MSZMP Központi Bizottságának a XIII. kongresz- szusra kiadott irányelveit. A folyóirat méltatja az Ideiglenes ^Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány 1944. decemberi megalakulásának jelentőségét, a magyar államiság újjászületését. Foglalkozik a decemberi szám a jelölő bizottságokra háruló felelősségteljes feladatokkal a pártvezetőségek újjáválasztásában. Egy további cikk a Központi Ellenőrző Bizottság tapasztalataira építve az ellenőrzés szerepét taglalja a pártfegyelem erősítésében. A Nógrád megyei pártbizottság első titkára a párttagok helytállásáról, aktivitásáról fejti ki véleményét. A fővárosi tapasztalatokra épül az az írás, amelyik a gazdasággal kapcsolatos ideológiai rriunka eredményeit, gondjait és tennivalóit értékeli. Egy másik írás az iparban dolgozó nők helyzetéről, munka- és életkörülményeik alakulásáról nyújt átfogó képet. Folytatódik az eszmecsere a vállalati pártszervezetek helyéről az irányítás új formái között. Ezenkívül olvashatunk e számban a mikroelektronika fejlesztésének programjáról. Magánházak építészeti kultúrája Több éve tartó jelenség: másmilyen házak épülnek falun és városon, mint amit sok-sok esztendőn át megszoktunk. Szemlátomást változott az igényesség, pontosabban: megszületett az igényesség. Az emberek — ha otthonteremtésre határozzák el magukat, és számot vetnek a lehetőségeikkel —, ma már rájönnek, hogy nem túl nagy többlet- költség árán (vagy éppenséggel anélkül) csinosabb küllemű és jobban használható házat is lehet építeni. Megjelentek a kétszintes épületek, s ami különösen fontos, az unalomig megszokott merev, szögletes formákat egyre szélesebb körben váltják fel a lágyabb forrnák. Ismét megjelentek —örülhetünk is neki! — a mindörökre száműzött- nek hitt íves alakzatok, a félkör- ív-záródású ablak- és ajtónyílások, a boltíves 1 tornácok. Sajnálatos azonban, hogy ebben a nagy megújulásban nem született igazán újjá a jellegzetes magyar parasztház. Az ajánlott tervek nagy gyűjteményét forgatva csak egyes stílusjegyek feléledését figyelhetjük meg. Betört és bántóan hódít viszont a Nyugatról importált szép, de a mi tájainktól idegen alpesi forma. A falu- és városképek formálásában tehát óriási szerepük van a magánerőből megvalósuló családi házaknak. Már csak azért is, mert az ország lakásépítésében mind nagyobb a részarányuk. A kettő közötti szoros összefüggés" felismeréséből eredt az; Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak az a kezdeményezése, hogy — az állami építészet legjobb alkotásainak hagyományos elismerését jelentő, évente kiadott nívódíjakhoz hasonlóan — a magánerős építést is elismerjék. Ennek az eszköze Az év lakóháza című pályázat lett, amelyet első ízben értékeltek két fordulóban: a megyei, s az ott legjobbak kiválasztása útján az országos pályázaton. „Az év lakóháza ’83” pályázatra azonban, a megyékben fölöttébb kevés pályamű érkezett. Baranya megye büszkélkedhetett a legtöbbel, itt 38 pályamű csomagját bonthatta ki annak idején a zsűri. Ám a nagy szám mellett o is az a meglepetés érte a szakértőket, hogy a pályaművek bizony nem „fedték le” a megyét. Akárki kapásból tudott volna legalább féltucatnyi további olyan házat mondani a megye más területeiről, amelyeknek a pályázaton lett volna a helyük. Ha így volt a legtöbb pályaművel szereplő megyében, hogyan lehetett a töhbiben? Rengeteg múlik az első fokú építési hatóságokon, amelyek kiadják az építési, majd a 'befejezés után a lakhatási engedélyt, valamint a magántervezői szakértői bizottságokon, amelyek viszont véleményezik a terveket. Ha ezek eléggé jószeműek, és a hivatásuk magaslatán vannak, már eleve láthatják, hogy melyik terv lehet esélyes a pályázaton, s ha kiadják a lakhatási engedélyt — a befejezettség a pályázaton való .részvétel feltétele — akár hivatalból is benevezhetnék az arra érdemes házat. Bár ehelyett célszerűbb a buzdítás, a ráhatás. Végtére is elsősorban az építtető magánügye, hogy akar-e pályázni vagy sem. Különben, ha a pályázatnak lesz már hagyománya, bizonyára nem lesz szükség a biztatásra, hiszen az idei elismerések is rangot jelentettek a közvélemény szemében. A pályázat már az első menetben is a magánerős építkezések építészeti kultúrájának fontosságára hívta fel a figyelmet. Hiszen elismeréssel -Illette — az alkotó emberek együttes munkájával létrejött — egyszerű, célszerű, az életmódot, emberi igényeket őszintén követő, jóí használható, környezetükbe harmonikusan illeszkedő épületeket. A szélesehb körű válogatás lehetőségével ezt kell teljesebbé tenni. H. I. Jövőre elegendő lesz a tégla A Tégla- és Cserépipari Tröszt legfrissebb termelési adatai szerint az iparág gyárainak dolgozói teljesítették idei téglagyártási előirányzatukat: összesen I960 millió kisméretűnek megfelelő téglaterméket állítottak elő. Így december végéig várhatóan 130—140 millió téglát gyártanak tervükön felül. A túlteljesítés egy részét műszaki fejlesztési és munkaszervezési intézkedésekkel alapozták meg, s többletből mintegy százmillió tégla a szombat— vasárnapi munka eredménye. December végéig az idén előirányzott százmillió darabos tető- cserép-gyártási tervüket várhatóan 105 millióra teljesítik. Kedvező az is, hogy az év végén előreláthatóan százmillióra gyűlik a gyárak téglakészlete, az egy évvel ezelőttinek több mint kétszeresére, s igy a jövő év első negyedében biztonságos téglaellátással számolhatnak a magánlakás-építők. I
