Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

I PN MAGAZIN így irtunk mi—nyolcvannégyben Mottó: Természetesen nem sírjak mi vissza a hajdani lobogós vászongatyákat, sem a klottnadrágok korát, még kevésbé kívánjuk az ágyne* vezeti dinamógatyákat. Riportkörűton tavasszal tek-e róla néhány fotót. — Természetesen — feleli. Fotómodell ként is dolgozom, csak az drágább, ötszáz fo­rint óránként. Csalódottan teszem le a masinámat, s azt javaslom, hogy maradjunk inkább a be­szélgetésnél ... És mintha bennünk, ország­úti vándorokban is gyulladoz- na valami: árra gondolunk, hogy milyen jó volna most lassítani a tempót, esetleg meg is állni az erdő mellett. Sütkérezhetnénk kicsit vala­melyik tisztás széltől védett hajlatában. Hallgathatnánk á csalitokban ugráló vörösbe­gyek csicsergését. Mindez megmarad képzeletbeli öröm­nek, sietnünk kell Hercegszán­tóra ... A tévékritikus álma Olyan feszültein, összponto­sítva figyeltem a Derrick-so- rozat legutóbbi epizódját, hogy észre sem vettem volna, ha a másik szobámba mondjuk egy színestévét csempésztek vol­na. Riport — hónap végén A háromórás csoportos foglalkozás végén megkérdez, tem az aktmbdellt, készíthe­Megalapozott állásfoglalás Arról nincsenek adataink — ezúttal nem is kerestünk ilye­neket —, hogy kiket vontak, vonnak felelősségire — első­sorban anyagilag, azok közül, akik a közvagyont károsító tüzeket okozzák. Am minden okunk megvan annak feltété, lezésére, hogy — legalábbis az esetek nagyobb részében — nem maradnak büntetlenül ezek a cselekmények. Tévhitek oszlatása Áligazság az a cselekedetlo- hasztó vélekedés, miszerint hol a bor hiányzik, hol a kan­csó. Az őszinteség pillanata Semmi sem számít, csak a virtus: megmutatjuk a fővá­rosiaknak, nekünk Bács-Kis- kun megyeieknek mindenünk van, ha az itteni lakosság nem is tud róla... Mindent az olvasókért Befutott a következő vi­lágsztár: Tina Turner. Aki ezt vallja: A színpadon szét kell tárni a lábakat. Még ha a kotnyeleskedő fotósok rád is villantanak. A nagy Tináról annak idején a Petőfi Népé­ben is megjelent fotó. Széttárt lábakkal... Este mennydörgés, villám­lás. Szakad, ömlik az eső, se­bes vágtaitáissal. Teleszippan- tom a tüdőm friss levegővel. Pár óra oázis, felfrissülés ad némi reményt az árzuhatag után az áreséshez. Ám erre alighanem még várni kell. Az árak létrája felfelé több fok­ból áll, mint az esőé fctfelé. — Leszállt az éj, csöndesen, feketén, mint biciklijéről a fáradt kéményseprő... bök­te ki váratlanul, s maga sem tudta, hogy jutott most ép­pen ez az eszébe. (Szilveszteri önarcképünket az év folyamán lapunkban megjelent „elszólásokból" ál­lítottuk össze. A kollégák írá­sait be-, a sajátjait kiválo­gatta: (l. d.) Foglalkozási ártalom Az újságíró is ember Mamimit-fánk Ismét egy újabb csúcsbeállítás- sal bővül a Guinnes-féle rekor­dok könyve: egy kis tiroli falu­ban), az Innsbruck közeliében le­vő Stamsiban elkészítették a vi­lág legnagyobb fánkját. A gigan­tikus sütemény átmérője több, minit másfél méter (pontosabban il62 centiméter), súlya pedig kö­rülbelül 60 kiló volt! Maffia az utak' mentén n Az olasz maffia számos hasz­not hozó üzletágban, játszik ve­zetőszerepet. Az .igen jövedel­mező kábítószer-kereskedelmen kívül a külföldi kamionok ellen végrehajtott rablótámadások is a legfontosabb bevételi forrásai kö­zé számítanak. Olaszországban az áruszállítás 80 százaléka or­szágúton bonyolódik le. A ka­mionok fél Európából hordoz­nak értékes árukat az országon keresztül. Csakhogy túl gyakran egyáltalán nem érik el az úti- céljukat. Naponta 10—20 áru- szállítmány tűnik el nyomtala­nul a Brenner- és a Gotthlard- hágón túl. Az elmúlt évben ke­reken 6000, tößbnyire külföldi teherautó vált rakományostól a TIR-maffia áldozatává. Az ese­teknek csak a 10 százalékában sikerült a tetteseket leleplezni, és került elő újra az ellopott szállítmány. A TIR-bamdák számtalan ki­segítő és bűntársat vesznek igénybe. Nem ritkán a gépkocsi­vezetőket is, akik féLelemből vagy kapzsiságból működnek közre, és „közreműködői tiszte­letdíjat” vesznek föl. Az olasz biztosító társaságok, vagyis a szervezett országúti rablások fő szenvedő alanyai még arról is meg vannak győződve, hogy egyes teherautó-tulajdonosok is részesei az „üzletnek”, 'akik a kártérítésen kívül még pré­miumot is bezsebelnek. Végül — aflitólaig — egyes vámtisztvise­lők a teherautók rakományáról adott értékes információkkal se­gítik a maffiát. Ennélfogva • a TIR-forgalom- ban részt vevő gépkocsivezetők félelemben és rémületben élnek. A nápolyi II Mattino című napi­lapnak az 52 éves Giovanni Es­posito gépkocsivezető a követ­kezőket nyilatkozta: „Legszíve­sebben abbahagynám ezt a mun­kát. Védtelenül 'ki vagyunk szol­gáltatva a kamionos maffiának. Valamelyik ' benzinkútnál, egy pihenőhelyen a kezük ,közé ke­rül az ember, és ha védekezik, akkor rjóí -megverik, vagy kinyír­ják. Az áldozatnak nem marad más választása, mint hogy be­jelentse a rablást a rendőrségen.” A PETŐFI NÉPE „névre szóló” kérdései replésével. Megkérdezzük: ül­ne-e szívesen egy kecskeméti „pádon"? — "Természetesen! Szeretem Kecskemétet, megpihennék „pad­jain”. A kecskeméti produkciót még nem láttam, ezért a színház „padjaim” is örömmel ülnék. A televíziós munka sok boldog percet szerzett nekem, jó part­nerem volt Koncz Gábor sze­mélyében. Ugyanakkor fárasztó volt a forgatás, hiszen májusban készítettük a felvétel éket a Nép­liget „padján”, 8—10 fokos hi­degben, egy esős éjszakán. Há­rom napom üt kellett koncent­rálni. Persze most már sok min­Krími diákok készítették . •''Ezek az érdekes ro­botok a szlnt- feropoli kiállításon láthatók. Akiállításon bemutatott valamennyi ■ szerkezetet a krími szakközép- iskolások készítették. A távirá- nyitbaté robotok Járnak és .. kezüket mozgatják, de datt»- mokat is megszólal­tatnak. Az egyik robot mellén elhelyezett képernyőn filmek - láthatók. A képén: robotok kézfogása. HEGYSZOBROK • Arizona sivatagában találhatók ma is ezek az óriási eróziós kőzet­maradványok, amelyek különleges szoboralakokra emlékeztetnek.. So­kan megcsodálják napjainkban a csodálatos alakzatokat, a termé­szet csodáit. Ezért nevezték el ezt a helyet az emlékművek völgyé­nek. dent másképp csinálnék! SUGAR ANDRÁS, a Magyar Televízió főmunkatársa: BRÓDY JANOS szövegíró: — Volt-e kockázatos ri­portja 1984- ben? — 'Uruguay­iban tizenegy évig volt ha­talmom a ka­tonai diktatú­ra, november­ben döntötték meg hatalmukat. Februárban forgattunk ott. A kormány amy- -nyira igyekezett háttérben ma­radni, 'hogy nem tudtunk kap­csolatot teremteni az ország irá­nyítóival. Nem volt engedélyünk a filmezésre, de nem is tiltot­ták meg. Lényegében azt te­lhettünk, amit akartunk. Polgári politikusokkal és a montevtideói érsekkel beszélgettem. Hogy koc­kázatos volt-e a „kirándulás”? Igen. hiszen még telefont sem használtak az ottaniak, minden üzenetét személyesen hoztak el hozzánk... KISS MARI színművész: — Kecske­méten, a Ke­lemen László Kamaraszín­házban szinte ugyanazon a napon mutat­ták be Gelman A pad című darabját, ami­kor a televízió is műsorára tűzte az ön fősze­— Megsirat- ta-e Szörényi Leventét, ami­kor december közepén elbú­csúzott a szín­padtól? — Nem sí­rok, nem ne­vetek, és nem vagyok megha­tódva. A szó folytatódik... („A szó veszélyes fegyver” — B. T.) HALÁSZ JUDIT, színmű­vész: — Mit éne­kel a gyere­keknek jövőre? — Még nem tudom, de biz­tos, hogy je­lentkezem új nagylemezzel, amely a gyere­kekhez szól majd. Leg­utóbb kará­csonyra adtunk ki albumot a Bojtorjánnal és a Bakfark Con- sarttal közösen, amelyet én szer­kesztettem, és énekelek is rajta. Az az igazság, hogy minden energiánkat elvitte a Parlament­ben megrendezett fenyőünnep, ahol háziasszony voltam. Kérdezett: Borzák Tibor Fotózott: Somos László, Zih Zsolt és a szerző. Miért lármázunk újévkor? Az . óévbúcsúztatás talán legáltalánosabb velejárója a zajkeltés, a féktelen ünnepi lármázás, amelynek az idén is tanúi lehetünk, ha végig­megyünk a szilveszteri ut­cán. Üjév napján az emberek igyekeznek világszerte minél nagyobb lármát csapni. Dá­niában például tűzijátékkal, patronok és petárdák rob­bantásával növelték a zajt, méghozzá olyan mértékben, hogy később rendeletekkel kellett megtiltani a szórako­zásnak ezt a fajtáját. Az NDK-ban viszont még ma is több mint harmincmillió márka értékű tűzijáték-raké­tát gyártanak újévre. Lármázunk a magunk mód­ján mi is: a hangorkán nö­velésére dudák, sípok, kerep­lők szolgálnak. Vajon hogyan alakult ki az óévtől való bú­csúzásnak ez a mindenütt ho­nos, ám a fülnek korántsem kellemes szokása? A papír- trombiták rikoltozása és a petárdadurrogtatás <réges-ré- gi hiedelmeket idéz, ame­lyeknek közös célja a rossz, az avitt, a gonosz elűzése, — és ezáltal az új esztendőre való egészség, bőség, termé­kenység megteremtése, meg- idézése — volt. „A régi ba­bonás szokások létrejöttét vi­szont olyan áltörténeti mon­dákkal magyarázzák, melyek inkább eltakarják, mint fel­fedik a szokás valódi, értel­mét, célját — írja Dömötör Tekla Magyar népszokások című könyvében. — A lár­mázással, álarcos alakosko­dással összekötött szokásokat gyakran a török harcokkal hozzák kapcsolatba”. Hazánkban is több helyütt él ilyen szokásmagyarázó tör­ténet. Érdemes a legjellegze­tesebbel megismerkednünk, ezt a püspökladányi születésű lgmándy József, a hajdúná­nási gimnázium egykori ta­nára, (a debreceni egyetem későbbi bölcsészdoktora) ■ je­gyezte fel. Hajdúszoboszlón szerzett megfigyeléseit Szil­veszteri népszokásl Hajdú me­gyében címmel adta közre az Ethnographia egyik 1941-es számában. „Szoboszlón — ír­ja — a gyerekek, suhancok és legények pergőkkel, ko- Tompokkal, csengőkkel, du­dákkal, ostorokkal és min­denféle eszközökkel felszerel­ve . összegyűltek a piacon, s itt, valamint az utcákon jár­kálva rettenetes zajt csap­tak. Közben lövöldöztek is. Ezekhez járult még a torony, az ablakok kivilágítása, csil­lagszórók, világító rakéták lövöldözése.” A hajdúvárosban a szájha- puománv szerint a szokás a törőJcvilág eseményeivel függ össze „ • ■. 1660, december 31-én — írja lgmándy — tö­rök martalócok támadták meg a várost. A szoboszlói hajdúk nemcsak visszaverték a tá­madást, hanem {még űzőbe is vették a rablókat. Közben beesteledett, és sűrű köd ereszkedett. Az otthonmarad­tak féltek, hogy a vitézek a sötétben nem találnak haza, ezért csaptak nagy lármát, kivilágosították a tornyot, s az ablakokat. Más változat szerint a török támadás elől a város határában levő ná­dasban elbújtatott asszonyok és gyerekek sikoltozása és kongatása azt a hitet keltette a támadókban, hogy a Szo- boszlót védők nagyon sokan vannak, s a megrémült tö­rököket a várost védelmező néhány vitéz visszaverte, sőt elkergette Kaba felé. Hogy aztán ezek visszataláljanak,. ezért a toronyba lámpát tet­tek.” lgmándy József négy év­tizeddel ezelőtt még azt ad­hatta hírül, hogy „a szokás a kántálással együtt ma is megvan." 1 Az idő múlásával azonban, miképp egész szil­veszteri szokásrendszerünk, a zajkeltés rítusa is megválto­zott értelmezésben, elhalvá- nyodölt eredettel, talán csak puszta hagyományként élt tovább. Az újévi zajkeltés­nek is alighanem a harsány öröm, a féktelen ünnepi jó­kedv lett a továbbéltetöje. Hogy mik voltak...! A bűnös vödör! A módénál székesegyház harangtor­nyában ma is látható egy vödör, melynek különös története nem hagy­ja nyugton a látogatót. A hagyo­mány szerint ugyanis e jámbor tárgy volt az oka az egykori Bologna el­leni háború kitörésének. Nos, a fit város határán volt egy kút, s mind­két város polgárai onnan hordták az ivóvizet. Egyszer aztán vita kereke­dett arról, hogy kié is — ősi jogon — a kút. Ettől kezdve napirenden voltak a háborúskodások, mígnem Bologna el­vitte a vödröt, a vízmérési jog jel­képét. Modena ezt a harci esemé­nyek során hadizsákmányként visz- szaszerezte. Nos, ha csak (élig Igaz is a történet, arra mégis elegendő volt, hogy egy Tasson! nevű (rőt vígjáték írására ihlessen. Ez volt ám a lakoma! A régi Csehországban, a Rosenberg- nemzetség tagjai dúsgazdag nagyuraik voltak. Amikor egyikőjük házasságot kötött a badeni hercegnővel. Jókora lakomát csaptak. Százados hányódás után előkerült egy sárguló Irat, me­lyen szerepel mindaz, amit ; jelen­tős eseményen az étkezésekhez fel­használtak: íme: negyven szarvas, ötven zerge, húsz vaddisznó, kétezer nyúl, húszezer galamb és szalonka, ötezer hízott liba. hatezer pisztráng, háromszázezer rák, százötven hízott ökör, ötszáz borjú, harmincezer tojás, harmincöt mázsa vaj, tizenöt mázsa méz... Nem soroljuk — belefáradtunk .. . összeállította: Varga Mihály 4 y

Next

/
Thumbnails
Contents