Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

Gazdagodó Petőfi-gyűjtemények

• MM januárjától már a ÍZ. vendégkönyvet jegyeik a Sulksaent- mártonba látogató vendégek.

Január elsején népek és nemzetek különféle Ünnepet köszöntének. A Gergely-naptár szerint az új év kezdődik. A pravoszláv időszámítás (egyben) karácsonyt is jelez. Sokan a család és a béke ünnepét köszöntik • ilyenkor. Nekünk, magyaroknak

■ azért is kedves nap ez, mert január I. Petőfi Sándor születésnapja.

A Bács-Kiskun megyei emlékhelyeken rendezvényekkel köszöntik ezt az ünnepet. Szülőhelyén, Kiskőrösön december 31-én 1 délután öt ódakor fáklyás föl- vonulás kezdődik. Kiskunfélegyháza koszorúzással és irodalmi '.műsorral ünnepel. Szalkszent- •mártonban, Dunavecsén, Kiskun- ' félegyházán és Szabadszálláson gyertyák égnek majd a középületek, magánházak ablakaiban — emlékeztetve Petőfire.

Dunavecse

Emléktáblával jelölt ház. bronzba öntött portré, magán- gyűjtemény és emlékmúzeum idézi emlékezetébe az itt lakóknak a poétát. A hagyományápolásiban a múzeum jeleskedik.

■ Szép irodalmi és helytörténeti anyagot őriznek a Petrovics család által is bérelt egykori mészárszékben. Itt látható a költő családjától származó húsvágó bárd és a Nagy Paláktól, Petőfi dunavecsei szállásadóitól kapott evőeszközkészlet. Bolváry László múzeumigazgató elmondta: mozgalmas évet zár az intézmény 1984 szilveszterén. Csaknem ötezer látogató zarándokolt eű. ide a Zsuzsika-szerelem falujába^ ahová a Füstbe ment terv, az István öcsémhez verseit címezte' a költő. A 'hagyományápolást a helyi i ro dallom b a r á tokb óll szerveződött Petőfi Baráti Kör tagjai vállalták föl. Január 1-én megemlékezést, március 15-én és július 30-án koszorúzással egybekötött irodalmi estet szerveztek, és nem maradt el a hagyományos „Szeptember végén” című irodalomtörténeti ankét sem.

Szalkszentmárton

A szomszédos falu, Szalkszentmártón azzal dicsekedhet, •hogy itt van az ország legnagyobb falusi Petőfi Múzeuma. 1984-ben már a tizenkettedik vendégkönyvet kezdték jegyezni a látogatóik. A reprezentatív, szinte tellj es egészében megőrzött, helyreállított egykori vendégfogadó és mészárszék ma igazi közművelődési központ. Művészeti csoportjai és szakkörei túl a megyehatáron is híresek. 1984 fontos év volt a múzeum történetében: elköltözött nz intézményből a községi könyvtár; így megszűnt’ a zsúfoltság. A szabaddá tett helyiségben végre védett helyre tárlókba, szekrényekbe kerülhetett a sok muzeális értékű anyag (irattár, arioKrv fotó stb.) Maisai Károly, a múzeum igazgatója is berendezhette feldolgozó műhelyét, laboratóriumát. Az év folyamán értékes tárgyi emlékkel gyarapodott a gazdag és szépen rendezett gyűjtemény. Jeles festőművészünk, Gádor Emil például Petőfi-'portrét ajándékozott •a múzeumnak.

Emlékezetes marad azoknak, akik látták, hallották a Múzeuma Hangversenyek augusztusi •koncertjét a szomszédos műemlék templomban. A jövő évi tervek is biztatóak. Szallkszentmár- tonban, a 112 Petőfi-vers falujában rendezik meg az ország Petőfi Sándorról elnevezett termelőszövetkezeteinek találkozóját. Szerepelnek majd itt a közös gazdaságok művészeti’ csoportjai — citerazenekarok, tánc- együttesek, énekkarok — _ is. Távlati terv, hogy újra építik a múzeum udvarán, a kocsiszín mellett az egykori istállókat, amelyet raktárnak is használhatnak majd.

A muzeológus-népművelők munkáját népes múzeumbaráti kör segíti itt is. Szilveszterkor megkoszorúzzák a költő főtéri szobrát, majd gyertyafénynél együtt vigadnak hajnalig az egykori kocsmahélyiségben.

Kiskőrös

Szilveszter délután öt órakor fáklyás fölvonulással köszöntik a kiskőrösiek Petőfi Sándor születésének 162. évfordulóját. Éjfélig nyitva tart majd a szülőház és a közvetlenül mellette épült Petőfi Irodalmi Múzeum. A szülőházat és az emlékkiállítást az elmúlt évben is csaknem hetvenezren tekintették meg. Jártak itt látogatók Izlandtól Ausztráliáig, Brazíliától Kínáig, a világ számos országából. A kiskőrösi irodalombarátok örömére január 4-én lesz az Országos Petőfi Társaság alakuló közgyűlése. Megindultak az átalakítási munkák a volt evangélikus parókián, ahol a „Petőfi a képző- művészetben” című kiállítás kap majd helyet.

F. P. J.

DÚSA LAJOS•

Újévi köszöntő

Adjon az isten jó sokat, ki gazdag — legyen gazdagabb. Fondor szükségleteiből bár lelke szabadulna föl!

Adjon az isten — ami jut, szívünkhöz kislányt-kisfiűt. Tyűkszámyon, hurkán, halakon elleszünk mi is valahogy.

Adjon az isten minden jót, jó vastag deszkakoporsót.

Amíg e földön temetnek, írmag is marad helyetted.

MŰHELYMUNKA BÁNSZKY PÁL:

„Meghatározó az átélt élmény”

Egyszerre két könyv is megjelent a naiv művészetről: Oto Bi- halji-Merin A naivok festészete című munkája a Gondolatnál, •Bánszky Pál A\ naiv művészet Magyarországon című tanulmánya, albuma pedig a Képzőművészeti Kiadónál. Hosszú idő telt el, •míg végre bővülhetett a szakirodalom e két kiadvánnyal. Bánszky Pál, megyei múzeumigazgató tizenöt esztendeje foglalkozik a •naiv művészettel. Budapesten, az Eötvös-.kliubban 198®-ben rendezett először kiállítást naiv alkotásokból. A naivak emlékezetes, 1972-es Nemzeti Galéria-beli bemutatkozásában is része volt, •mint szervezőnek.

— Gyors számvetés a naiv művészetről. 1972: Nemzeti Galéria — monumentális kiállítás._ Gyűjteményes tárlatok. A salgótarjáni Balázs János felfedezése. 1976: Magyar Naiv Művészek Múzeuma Kecskeméten. 1984: megjelent Bánszky Pál könyve. Miért váratott magára eddig?

■ — Való igaz, nem sok könyv •hagyta el a nyomdát ebből a témakörből. A Corvina Kiadó megbízta ugyan Kerékgyártó Istvánt, hogy írjon könyvet a naiv művészetről, de a dolog azóta is húzódik. Engem 1981-ben kért fel a Képzőművészeti Kiadó. Három esztendő alatt jelent meg a könyvem. Régebben készültek ugyan katalógusok szép számmal, de egy összefoglaló tanulmány hiányzott. •Nem nevezném albumnak a 194 oldalas kiadványt, hiszen az illusztrációk — színesek és feketefehérek — kiegészítik a mondandómat. A művek bemutatása nélkül nem lehet a művekről beszélni. Amit az előbb felsorolt a naiv művészetről, csak töredéke a társadalmi-művészeti jelenségnek, inkább csak a legújabb eredményeket említette. A XX. századi naiv művészet kapcsán feltétlenül utalni kéül az 1920-as, 1930-as évekre, az „őstehetségek” időszakára. Az első korszak újrafelfedezése pedig a hatvanas évekre tehető, ettől számít juk a naiv művészet új húálámát, ;

)

— Ha a naiv művészetről beszélünk, előbb-utóbb szóba kerül Rimbaud és Gauguin neve, mint a naivak két őse. Magyar ős ismeretes-e?

— Itt párhuzamos jelenségekről van sző. Nem hiszem, hogy egyértelműen csak Rimbaud-val, vagy Gauguin-nel rokoníthat juk a naivakat. A századfordulón alapvető változás következett be az irodalomban, és minden más művészetben. Azzal, hogy a modernek, Gauguin meHlett Picasso, Matisse, Klee felfedezték maguknak a naivakat, a népművészeteit. a természeti népek kultúráját, ami őszinte, más, mint az akadé- imizmus, arra jöttek rá, hogy ezek forrásai lehetnek újszerű törekvéseinknek. Henri (a vámos) Rous. seau-t is maguk közé fogadták a modernek. S úgyszintén felfedezték a gyermekművészetet. Magyarországon Kassák • értékelte először — a modernek közül — a naivakat.

A naiv művészet esetében már nemzetközi jelenségről beszélünk. Sokszor nehéz különbséget tenni egy ,pásztorfaragás és egy néger plasztika között. A népművészet kollektív ízlésével szemben a naiv alkotóknál a személyes, individuális megnyilatkozás kerül előtérbe, alapvetően meghatározó az átélt élmény. Műveikben az „én világa” tükröződik: milyen szinten áll műveltségben, tehetségben, szemléletben. Nem kereshetünk etnikai sajátosságokat, mint a népművészetben.

— Város, falu: mindkét településtípuson élnek, alkotnak naiv művészek. Könyvében több mint harminc ember portréja kerekedik ki. Hogyan fedezhetők fel, s hogyan lehet őket megismerni?

— Korábban a szakemberek körében élt egy felfogás, miszerint á naivak a parasztság sajátjai lennének. Például: „Benedek Péter, a földműves festő”. Tényekre alapozom: naivak egyaránt születnek faluin és városon. A népművészet sem eredendően a parasztságé, csak épp ők őrizték meg szokásaikat, általános al'kotókész7^ • Győri Elek

(1905—1957): Lakodalmi menet.

* i

I I fi

\ • >’-■ 7*:-A

• Bánszky Pál. (Straszer András felvétele)

ségüket a legtovább. Hogyan lehet őket felfedezni? Most már könnyebb a dolgunk: óriási szerepe van a kecskeméti múzeumnak. Sokan jelentkeznek nálunk, nem is jutunk él mindenhová Szakmabeliek is felhívják a figyelmemet az értékekre.

— Mit gondol: hol a helye a naiv művészetnek a művészetek sorában?

— Magyarországon a kialakult irányítási, kiállításpolitikai szisztémában elkülönülve jelenik meg a naiv művészet. Még senkit nem hívtak meg a. profik közös tárlatra, mint például Ficassóék Rousseau-t. Pedig vannak, olyan alkotók, akik bármikor, bármilyen kiállításon szerepelhetnének. Merev a határ és ezt nem tartom szerencsésnek. A nézőt nem az érdekli, hogy milyen jelző áll a művészet szó előtt, hanem: művészet-e az, amit csinál az alkotó ember.

— Könyvében „östphetségnek” nevezi a két világháború közötti naivakat. Honnan származik a megállapítás?

— A harmincas években ígjp hívták a naivakat, ami jórészt a kor ideológiájából származik. Nemzetközileg ez a jelző is elfogadott, bár ezt csak a korszak jellemzésekor használjuk. Az általános jelző: naiv.

— Tartozás volt A naiv művészet Magyarországon című könyve?

— Kétségtelen, de nem biztos, hogy az én tartozásom. Még mindig van mit megismerni. Alkotókat felfedezni, s a jelenséggel differenciáltabb^» foglalkozni. A •könyv hiányossága: nincs idegen nyelvű rezüméje. Pedig bizonyára niég arra is igény lenne, hogy több nyelven megjelenjen ez a munka. Talán gondolnak erre...

— Beszélgetésünk végén megkérdezem: lesz-e folytatás?

— Mindenképpen. Bővíteni szeretném az alkotókról szóló fejezetet, hiszen terjedelmi okok miatt kevés naiv művész kerülhetett a könyvbe. Bács-Kiskun megyéből csak három alkotó életrajza szerepel az oldalakon. Folytatás? Szabó Júlia lektornak az volt a véleménye: további kötetek megjelenését várja!

................................•••••••••••••*••••••»«• ••• •V»V»V»%V.V«V»V*V»V//*V»V»V«VtV*

D

EÁK MÓR:

Vársz valakit?

Ez az író nem szeretett írni. Írókról, írásról írni meg különösképpen nem szeretett. Mivel azonban hónapok óta egy épkézláb sor nem sok, de annyi sem futotta tőle, győzködni kezdte magát; hátha.

— Hiszen olyan sokan írnak arról, hogy írnak — ■gondolta mentegetőzve, s ezen egy kicsit el is szé- gyeilte magát.

Az asztalán álló óra kattant egyet, s az író enyhe lelkiismeretfurdalással nyugtázta, hogy a nap mint nap rendelkezésére álló százhúsz percből hátvan le- i telt. Már megint csak egy órám maradt, dőlt hátra, egyetlen órám a remekművekre, s máris jön az asz- szony a gyerekkel, jön haza. benépesíti tizenkét -négyzetméteres birodalmunkat, benépesíti sírással, 'babaszaggal, s a számonkéréssel, hogy miért nem írok r..

— De én irok! — csapott a levegőbe. — Ha író vagyok, márpedig az vagyok, hiszen ebből egészítem ki a fizetésemet, kötetem van, és dijakat nyertem, tehát ha én író vagyok, valamint ha az irodalom az életet tükrözi, akkor miért nem írnék magamról? Egyes szám harmadik személyben? Magamról. az íróról. Miért ne?!

Szerencsére azonban ez az író még nem volt egészén író. igy csak rágta, rágta a cigarettáját. Be sajnos nem-író sem volt már egészen, igy a toll is a keze ügyében várakozott..,

— Tehát egy Íróról fogok Írni — határozott az író. Ám mielőtt nekidurálta volna magát, akkurátusán ráhímezve nevét az üres papírrau újabb kétségei támadtak.

_— Az irodalom az élet közhelytükre — mondta félhangosan —. de még ha két közhely között helyközt tartok, akkor is felvetődik a kérdés: beleláthat-e a tükörbe az. aki tartja?

— Hijj, de hisz ez téma! — csapott a homlokára az író. s a toll engedelmesen a kezébe ugrott. Mielőtt azonban dolgozni kezdett volna, csengettek.

— Ördögfarok lógjon a homlokodba, bárki vagy is! — morogta az író. de azért ajtót nyitott. Hátha honorárium. Meg addig se kell írni. munkált benne az a valami, amit nem szívesen vallott be önmagának sem.

A küszöbön középkorú konfekcióférfi álldogált.

Szervusé. Dávid — köszönt olyan természetességgel, mintha csak tegnap váltak volna el. Az író kellőképpen zavarba is jött. s észre sem véve. hogy a másik színleli csupán a könnyedséget, krákogva beljebb invitálta a jövevényt.

— Hát te? — kérdezte aztán, hogy kérdezzen valamit.

— Látom, írsz — bólogatott az idegen, amint tol- lat-papírt fogott a tekintete. — Aztán miről miről?

Az 'iró fölkapta a fejét. „Ez aztán már sok — gondolta —, idejön nekem egy légybajusz, és bele- pofátlankodik a legszentebb dolgaimba". Hangosan viszont annyit mondott:

— Firkáig átok, firkáig átok — hátba valami fejes az ürge, ki tudja, még az is lehet, hogy a lakás- osztályról, jobb elütni egyelőre a kérdéseit.

— Rólam persze nem — váltott hangot az idegen, s számonkérően meredt az íróra.

„Hja, kérem, ha csak ennyi az egész — gondolta az író, s ismét nem vette észre a másikon a pupillatágító kétségbeesést —. ha csak egy szimpla őrült az emberem, aki éppen engem szúrt ki. az más. Talán még téma is. No. lássuk".

— Aztán mért is kéne írnom magáról? — kérdezte mézesmázoson.

— Ugyan. Dávid — ugrott ráncba a férfi homloka. ■— Jobban ismerjük egymást annál, hogy sem ilyen játékokra lenne szükségünk. És ne kezelj úgy, mintha dilis lennék.

Oppá. Űj fejlemény, gondolta az iró, de azért visszategezte a jövevényt:

— S ha szabad kérdeznem, honnan ismerjük egymást? Illetve honnan ismersz?

Az idegen meglepetten kapta föl a fejét.

— Törő János vagyok — mondta oktató hangsúllyal. de a hangja remegett.

— Demény Dávid — felelte hasonló hangnemben az iró.

— Most hülyéskedsz? — kérdezte Törő János.

Az iró elcsodálkozott.

— Miért? Kéne?

— Kezdjük elölről — tagolta az idegen. — Törő János vagyok. — Már majdnem sirt.

Az író dühbe gurult.

— Hát ide figyelj, pajtás. Nem tudok írni már hónapok óta, az egy. Ezáltal a létem kérdőjelező- dik meg. hogy nagy szavakat használjak, ez kettő. Erre te, idejössz, és hülyítesz. Ráadásul akkor, amikor enyedül vagyok itthon, és talán végre dolgozni tudnék.

— Hát ez az — bólintott Törő János. — Ezért jöttem.

„Ez tényleg nem normális — gondolta az iró. _

R

emelem. nem közveszélyes”,

1—,Te nem emlékszel rám — állapította meg Törő János. — De ha megengeded, folytatom.

Az író megadóan bólintott.

— Egyszer kitaláltál egy történetet — nézett maga elé Törő János. — Arról szólt, hogy két ember szereti egymást.

— Ne mondd — sóhajtott az iró.

A jövevény fölemelte a kezét.

— Várj — mondta tompán. — Te vagy az író legalább hallgass végig. A férfi elvált. albérleti lyukban tengeti egérszürke életét. Látod, emlékszem a jelzőre is: egérszürke. A nő kényszerűségből. hogy hazulról menekülni tudjon, férjhez ment. Férjhez? Egy részeg vadállathoz, aki rendszeresen veri — az idegen hangja úgy kifakult, mint az öltönye a térdén és a könyökén. — És ez a két ember egymással szemben ül le ebédelni egyszer, merő »életlenségből...

—_ Nt>, ne hagyd abba — nógatta az író. amikor Törő János elhallgatott.

— Tulajdonképpen ennyi — mondta szomorúan a konfekcióférfi. — Ennyi... nem merik megszólítani egymást. A szemük beszél helyettük, elmond mindent, és ... és szerelmet vall.

— Ami azonban nem teljesedik be — vette át a szót az iró. — Pedig attól kezdve már mindig egymással szemben ülnek le ebédelni...

— Nem? — kérdezte riadtan Törő János.

— Nem! — kapott elő egy üveget és két poharat az iró.

— Köszönöm, nem kérek — hárította el a vendég. — Es te se igyál, Dávid, hiszen akkor nem tudsz írni.

— Ne is törődj vele. pajtás — mondta boldogan az iró. és Jerítt róla, hogy' magában már a témát formálgatja. —— Csak nem képzeled, hogy elkezdek irni, amikor te itt vagy?

— .Nyugodtan — szerénykedett Törő János. — Hiszen azért jöttem. Csak tudod — a hangja itt elcsuklott kicsit —, nagyon nehéz várni...

Az iró nem figyelt föl a másik reménykedő csendjére.

— A nő kicsit félszeg. kicsit zavart — nézett a semmibe, elkalandozó gondolatai után —. már csak ezek az ebédek tartják benne a lelket. Szívesen biztatná a férfit, de nem tudja, hogyan. Persze a férfi sem találja a helyét a nő közelében. — Ügyetlenig

kedik, izzad. És igen... a nő szemében bárányfelhők úsznak, hús árnyat adva a férfinak, ne legyen melege. Megható, hogy két meglett ember milyen mamlasz tud lenni__

— Tovább? Hogy van tovább? — kérdezte a vendég. A tenyere izzadt.

— Tovább? — gondolkodott az iró. — Még nem tudom.... de mondd csak. pajtás — fordult hirtelen az elpiruló Törő Jánoshoz —, meg tudom én ezt írni?

— Meg — bólintott biztatóan a férfi, és felléleg- zett. — Egészen biztosan meg tudod — tette hozzá halkan, önmagát is bátorítva.

Maradt még bennem ennyi tisztaság? Ügy gondolod? — kérdezte az író. a jövevény kezét szorongatva. — Nem lettem túlságosan cinikus ehhez? Ügy látod?

— Akkor nem jöttem volna — mondta lehajtott fejjel a vendég. — És nekem sincs más esélyem.

De az iró nem figyelt rá.

— És a nő, aki régóta nem adott magára, újra szépitkezni kezd, fodrászhoz jár a férfi kedvéért. És a férfi, aki már régen nem tudott, ilyesmit észrevenni, a szemével helyesel neki.

Törő János magába roskadva ült, hallgatott.

— És a szemük gyönyörű, mind a kettőnek gyönyörű. Annyira áttetsző, hogy nagyon mélyre le tudnak ereszkedni egymásban, a szivükig, nem. ez geil, a szavakig, amik valójában nem is hiányoznak. pedig nagyon mély mindkét szempár a szenvedés kútásói ingyen dolgoznak — szelleműit át az iró. és már az asztalnál ült. és már a kezében billegett a toll, és már elfelejtette, hogy nem bízott eléggé magában.

Csak a kulcszörgésre kapta föl a fejét. Addigra már leírta az utolsó mondatot is, s reszketve bámulta az előtte heverő kéziratot.

— Ment? — kérdezte reménykedve a belépő asz- szony. — Ment végre?

— Igen — felelte az iró, s nyelt egyet. — Igen. Azt hiszem, ment.

— Vársz valakit? — lépett melléje a felesége, s a poharakra mutatott. — Vagy meg akarod velem ünnepelni a novelládat?

Az iró megrázta fejét. „Rólam persze nem”, .,emlékszem a jelzőre is”, „Nem?", „nehéz várni...", „És nekem sincs más esélyem" — visszhangzott , benne.

— Nincs mit ünnepelni — mondta, s a hangja fakó volt, mint írásainak a szereplőié.