Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. december 4. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL EGYSZERŰBB ESZKÖZÖKKEL Útkeresés a gabonaforgalmi vállalatnál • Bodoglári Lajos párttitkár: — Telnek a silók, van kukorica, lesz táp is ... A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kecskeméti táp- és premix gyáregységének vezetői szobájában kényelmes karosszékekben ülünk. Ám sem a gyáregység vezetői, sem pedig az alapszervezeti titkári funkció nem kényelmes karosszék Bodoglári Lajos számára, hiszen évek óta — közösen a vállalat vezetőivel — próbálnak kiutat találni az útvesztőkből, megtalálni a helyes arányokat, megoldásokat a takarmányellátás javítása, biztonságossá tétele érdekében. — A pár talapszervezet javaslatára — mondja Bodoglári Lajos — a vezetők 1982-ben kezdtek intenzivebben foglalkozni a vállalati kereskedelem helyzetével. Mi indokolta ezt? A téesz-takar- mánykeverők megerősödtek, s három, korábban csak velünk szerződött közös gazdaság nem adta el a kukoricáját, s háromezer vagon tengerivel lett kevesebb a felvásárolt mennyiségünk. A kukoricatermést befolyásolta a vetésszerkezetben történt változás, a kisebb mennyiséget adó, de biztosabb kalászosokat vetették a nagyüzemek. Az aszály tovább csökkentette a termésátlagokat, amire példa, hogy 1981— 84-es években a kukoricafelvásárlás tervét átlagosan 35,2 százalékra teljesítettük. Ez a majdnem kilátástalan helyzet arra ösztönözte a vállalat vezetőit, a pártalapszervezet kommunistáit, szakembereket, hogy új utat derítsenek fel, tapossanak ki. — A kereskedelmi 'hálózat' bővítése látszott az első célravezető módszernek, amelyet kevés befektetéssel alkalmazhattunk. Kecskeméten és környékén 17 új boltot nyitottunk, s bevezettük a mozgó árusítást is. Ez év februárjában, hogy a termelő is jól járjon, s legyen kukorica boltjainkban, egyetlen fillér haszon nélkül vettük meg, s adtuk tovább egy közös gazdaság kukoricáját. Megelőztük a pánikhangulat szülte oktalan felvásárlást. Ez év szeptemberében több panasz is elhangzott a tápok minőségéről, de észrevették ezt a vállalatnál is, ugyanis 30 százalékkal csökkent az eladás. Az egyik ok: a tápkeverékben kevesebb volt a kukorica, a másik: a téeszek piacra dobták a tengerit, s a nagyüzemek, a kistermelők inkább ezt vásárolták. A vállalat vezetőit, dolgozóit ez a helyzet gondolkodásra, megoldás keresésére késztette. Egy régi partner szeptembertől rajtuk keresztül értékesítette a 40 vagonnyi kukoricáját. — Kecskeméten és környékén két és félezer vagonnyi kukoricára lenne szükség, de eddig csupán 230 vagonnyit vásároltunk fel, amely az 1982. évi mennyiségnek csak egyihatoda. Kukorica- jelenleg van, s lesz is, a tröszt más megyékből ideszállíttatja. A libatenyésztők számára a kellő tömőanyagot mindenképpen előteremtjük, a tápokban a kukorica aránya nem változik. Az elmondottakból kitűnik,,miért számoltatja be évenként rendszeresen a pártalapszervezet a kereskedelmi igazgatóhelyettest, s miért fontos számunkra az új utak megtalálása. Egyébként Somogyiból, Tolnából, Baranyából 200 vagon kukorica érkezett eddig. Közvetlenül a törés, a szárítás után kezdték szállítani a gabonaipari vállalatai. S ha már itt tartunk, tegyük fel a sok egyéni állattartót, nagyüzemet érintő kérdést: lesz-e a következő hónapokban elegendő táp, milyen lesz azok beltartalmi értéke? — A tápellátásban nem volt és nem is lesz hiány, ugyanis szemesterménytoől: búzából, árpából, rozsból, napraforgóból, szójából magasabb a készlet, mint tavaly volt. Ami a tápok beltartalmi értékét illeti, az sem változik. Az energiatartalmat adó kukoricát annak hiányában zsír- porral pótoljuk. Ez drágább alapanyag, de az ár változatlan marad. Bizonyításképpen húzom alá, hogy a tápok zsírporral történő előállítása az első . félévben a vállalatnak 6 millió forintos veszteséget okozott. A tápon kívül természetesen üzleteinkben a szemesterményeket is megtalálhatják a vásárlók. A fentiekben útvesztőkről és eredményekről írtunk. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vál- lálátiiák'. neíü ftönnjfű. á-lífeljízeté?‘J Á bonyolult piád yjszonyolcjco^'1 zött nehez megtalálni a legmegfelelőbbet, a gazdaságost, a célravezetőt. Az igyekezet, a jószándék, s mellette az alapos elemzés, a realitások mérlegelése megívan, s ez önmagában is eredmény még akkor is, ha ez nem jár mindig együtt jókora haszonnál. Gémes Gábor Hogyan változik az árrendszer? A napokban láttak napvilágot a gazdaság- irányítási rendszer korszerűsítéséről szóló minisztertanácsi rendeletek. Érthető módon a bér- és keresetszabályozás mellett az árrendszer 1985-től érvényes szabályait kíséri megkülönböztetett figyelem. Hiszen az árak nemcsak mindennapi életünkben játszanak fontos szerepet, hanem alapvetően meghatározzák a vállalatok gazdálkodását, annak közvetlen mércéjeként szolgálnak. Hosszú távú koncepció A január elseje után érvénybe lépő változásokat csak akkor értékelhetjük reálisan, ha ismerjük a hosszú távú elképzeléseket. A mostani változás nem fordulónapos reform, hanem egy éveken keresztül húzódó folyamat kezdeti szakasza, ennek hatásait lemérve hoz újabb intézkedéseket a kormán}'. Hosszú távon a cél már egyértelműen megfogalmazódott. A piac, a verseny erősítése a gazdasági hatékonyság emelésének eszköze, s ehhez olyan ármechanizmust kell kialakítani, amely összeméri az itthon eladott árút a külföldivel, s lehetetlenné teszi, hogy versenyképtelen, túlságosan drága árut fs el lehessen adni. Ám az árrendszer másik funkciója, hogy gátat szabjon a túlságosain gyors ütemű árnövekedésnek — magyarán, érvényt kell szerezni a kormány inflációellenes politikájának is. Éppen ezért érvényben marad még a korábbi években bevezetett stabilizáló eszközök, például a hatósági árak aránya egyelőre nem csökken. (Ebbe a kategóriába tartoznak az ipari alapanyagok, alapvető fogyasztási cikkek stb.) Az áremelést fékező tényezők közé tartozik a tisztességtelen árról szóló minisztertanácsi rendelet is, amely csak kiegészíti a tisztességtelen gazdasági tevékenység tífklmát rögzítő törvényt. Az árellenőrzés szigorodása, a súlyos szánk* ciók alkalmazása — a szabályok megsértőivel szemben — arra készteti majd a gazdálkodókat, hogy ne a költségek automatikus áthárításával, monopolhelyzetük kihasználásával, hanem jobb, hatékonyabb munkával próbálják bevételeiket növelni, Az általános elvek után érdemes megismerkedni néhány fontosabb területen bekövetkezett változással. Versenyezzenek a fogyasztókért Az egyik legfontosabb módosulás a kompetitiv, a külkereskedelmi árakhoz igazodó mechanizmusban következett be. Ebben a körben a korábbi években számtalan adminisztratív korlát gátolta az árak mozgását, amely nem a valós _ piaci viszonyokat, hanem egy imitált piac mozgását tükrözte. Már eb- ben az évben feloldották' ezeket a korlátokat a’ --gazdálkodók 15 százalékánál, jövőre; újabb 20—25 ■'§2láSárék"'feerüÍ 'af' a “versenyár kategóriába? Ennék' viszont feltétele, hogy itthon már működő piac értékelje az adott gazdálkodók teljesítményét, s a kereslet—kínálati viszonyok is viszonylag kiegyensúlyozottak legyenek. A vállalatok pályázat útján kérhetik azátminősítésüket”. Az árak a vámmal növelt import és az exportban elért árak kettős korlátja között mozoghat tnajd szabadon. Az építőiparban megmarad a hatósági árak viszonylag tág köre, de egyre nagyobb teret Kj kapnia a versenytárgyalási rendszernek, ahol a vállalatok közvetlenül mérhetik össze teljesítményüket, s a megrendélő a számára legkedvezőbb árat ajánlónak adhatja a megrendelést. Természetesen a piaci verseny ebben az ágazatban is csak akkor erősödhet meg, ha sikerül visszaszorítani szervezeti intézkedésekkel a nagy cégek monopolhelyzetét. Az ipari ágazatok méllett a mezőgazdaságban sem marad változatlanul az árak képzése. Ahogy az egész népgazdaságban, úgy itt is elsőrendű feladat a támogatások arányának csökkentése. A következő években ennek megfelelően fokozatosan megszűnik a holtmunka-ráfordításokhoz adott állami támogatás — magyarán a műtrágya és egyéb kemikáliák vásárlása az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek költségvetését terheli majd teljes egészében. Ezzel párhuzamosan leépítik, illetve a minimálisra csökkentik az élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek vásárlásához nyújtott állami támogatást, s csak' néhány alapvető cikk .árához járul majd hozzá a költségvetés. A harmadik lényeges eleme az új szabályozásnak, hogy egyre nagyobb teret kapnak a hatósági árak rovására a szabadárak. Ám éppen a már említett fontos gazdaságpolitikai cél, az életszínvonal védelme miatt e koncepció maradéktalan megvalósitása jó néhány évet vesz majd igénybe. Forgalmi adókulcsok A termelői ármechanizmus változása csak akkor hozhatja meg a kívánt hatást, ha a fogyasztói áriképzés sem marad változatlanul. E két árnak együtt kel! mozognia, hiszen csak így érzékelhetjük a valós ráfordítások növekedését vagy éppen csökkenését4 Az utóbbi években végbement változások kedvező alapot teremtenek arra, hogy ez megvalósuljon. De ehhez szükség lesz arra is, hogy a két ár közé beépült támogatási mechanizmus mind kisebb területre szoruljon vissza. A tervek szerint néhány év alatt,a mostani szint.felére csökken majd az ily módon adott állami támogatás. A preferencia eszköze pedig a két ár között lévő forgalmi adó lesz. A korábbi bonyolult szisztémát egv egyszerűbb, mindössze .négy adókulccsal számoló rendszer váltja föl. Az első 0-százalékos körbe tartoznak majd az alapvető élelmiszerek, a gyermekáruk, az iskolaszerek, egyes kultürális szolgáltatások, termékek stb., vagyis a fogyasztás szempontjából fontps cikkek. A következő 11 százalékos csoportba többek között a felnőtt ruházati cikkek kerülnek, s 22 százalékot — ez a harmadik kulcs — fizetnek majd az iparcikkek vásárlói. A legmagasabb adókulcs a luxuscikkeknek minősülő termékekre vonatkozik, például a külföldi kozmetikumokra, autókra. Mint köztudott, már eddig is jelentős forgalmi adót kellett fizetni az ilyen cikkek vásárlásakor, 'többet, mint most. A különbséget fogyasztási adóként vetik ki ezekre a termékekre, tehát emiatt árváltozás nem lesz. : A; gazdasági szabályozás a piaci kontroll szerepéi 'növelf á Kötöttségek feloldásával, és az ezt kísérő tudatos piacépítő munkával. A változások zöld utat adtak a termelői és fogyasztói érdekek közvetlen ütközésének is, hiszen csak így kényszeríthetők a vállalatok arra. hogy kihasználják a gazdálkodásban rejlő tartalékaikat, s ne csak az árak emelésével növeljék nyereségüket. A szabályozott piac hatókörének bővülése a gazdasági fejlődés, a hatékonyság fokozásának hajtóereje lehet la következő esztendőkben. (L. M.) Zárszámadás nehéz Beszélgetés Forcek András tsz~elnökkel 4—3—2—1, Különleges visszaszámlálás. Mit takar? Négy esztendeje dolgozik új vezetőség a kecskeméti Kossuth Tsz- ben. Ez alatt volt három aszályos év, s ebből kettő olyan, hogy abból összesítve egynek a csapadéka teljesen hiányzik. Mégis, hogyan birkózott meg a helyzet teremtette, s a természet által még nehezített feladattal a szövetkezet, és az 1980. októberében megválasztott vezetőség? Erről kérdeztem Forcek András tsz-elnököt. esztendők után — Hat hónapos válság után jöttem a Kossuth Tsz-be, valahogy úgy; mindegy, ki lesz az elnök, csak legyen már valaki. Mérleghiányos gazdaságot találtam itt, és egy, a szanálási eljárás után készült intézkedési tervet, amely a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Pénzügyminisztérium vizsgálataira épülő feladatokat tartalmazta. Ezt kellett végrehajtani, mindenekelőtt kialakítani a főágazati rendszert az idejét múlt kerületi helyett. Én a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ből kerültem ide, harmadmagammal, s ott ezt csináltuk, de az új helyen alig találtunk ehhez a szervezethez megfelelő embereket. Ám a munka nem tűrt halasztást, másfél hónap alatt létrehoztuk á főágazatokat. Ez alatt rengeteget beszélgettünk a tagsággal, ismerkedtünk. Közben az állami támogatásként kapott pénzt is fel kellett használnunk — célszerűen — gépvásárlásra, beruházásra, I ezzel párhuzamosan elkészíteni az lQSl'-es tervet. Szerény nyereséget kalkuláltunk, hiszen ott volt figyelmeztetőként a több éves mérleghiány. — A megvalósításhoz talált segítőket?. — Ügy éreztem, i hogy a régi vezetők igyekeznek segíteni. De nehézzé tette a munkát a dolgozók nagyarányú elvándorlása. Kétszázötvenen mentek el rövid idő $latt, I százan jöttek ugyan, de a különbség nagyon hiányzott. Ennek ellenére haladtunk a kijelölt úton. Rendeztük a háztájik ügyét, s a föld helyett a tagság többségének — s a gazdaságnak- is — kedvezőbb módon, termésben adtuk ki a járandóságát. Tisztáztuk újra a tulajdonviszonyokat a közösben! Megvalósítottuk Helvéciával a mindkettőnknek kedvező földcserét. Sokat segített a tavaszon az MSZB' Tsz a gépi munkákban, s addigra belelendült nálunk is a társaság — a gyakori személyes találkozások révén megismertük egymást az emberekkel, és mondhatom, elfogadtak —, s az esztendőt 5,5 millió forintos nyereséggel zártuk. Ez idő alatt több új nagygépet vásároltunk, átszerveztük a gépesítési főágazatot, s mintegy 14—16 millip forintot költöttünk — s költünk azóta is minden évben — beruházásokra. <Üj galvánüzemet csináltunk a régi helyett, gépműhelyt építettünk, iparvágányt nyittattunk, a Magyar—Szovjettel közösen gabonatárolót építettünk. De ez mind csak hiánypótlás, olyan beruházásokra még nem futotta, amelyik közvetlenül pénzt is hozna. — Ezek vstán mondhatjuk: 1981 egyszeriben a fordulat éve lett. És a következő? — Akkor már a szó szoros értelmében rossz idők jártak a mezőgazdaságra, kevés volt a csapadék,, s az alaptevékenységünk veszteséges lett. Szerencsére volt lakatosműlhelyünk, galvánüze- münk, építőrészlegünk, akkortól vállalkozunk gázvezeték építésére, | azóta dolgozik a műanyag- üzem is. És igaz, hogy az ipari tevékenység átfogása, irányítása jelenti számunkra a legnagyobb gondot, mégis ez az ágazat húzott ki a bajból, s értünk el az év végén 5,8 milliós nyereséget. 1981 után újra fizettünk prémiumot, ha kicsit is. De úgy láttuk, még egy ilyen esztendőt nem bírunk ki. ■ — A jelek szerint kibírták! — De nyolcvanhárom közepén már azzal számoltunk, hogy 4 millió forint lesz a mérleghiány. — És ha tényleg így történik? — Nem tudom, hogy az állásomba került volna-1«, de a sikertelenség, s az, hogy nem tudunk fizetni a dolgozóknak, nekem nagy csalódást jelentett volna. Végül, annak ellenére, hogy az aszálykár 11 millió volt, 115 ezer forintos többlettel zártuk 1983-at, mert a társulások, amelyekbe beléptünk, többet produkáltak a várfnál. A bértartalékból némi prémiumot is kifezet- tünk, de \a nyereségből nem futotta számottevő jutalmazásra, fejlesztésre. — Végül is most milyen a helyzet? — Kint vagyunk a vízből, de alig kapunk levegőit A talponma- radásért küzdünk, és ez eddig sikerült — az aszály és a nehezebb gazdasági feltételek mellett •is. És ez biztató. Normális mederben folyik a termelés, pénzügyeink rendezettek, eredményeinket az év bármelyik hónapjában tisztán látjuk, menet közben is tudunk intézkedni. Megfelelő szakembereink vannak, nyíltan, a kollektíva bevonásával gazdálkodunk. Hatszáz dolgozónk jól érzi magát a szövetkezetben, a közösben végzett munka mellett felifutott a háztáji termelés, elsősorban az állattartás. Nyilván szerepe van ehben annak is, hogy napra készen fizetünk. — Hogyan látja a jövőt? — Ebben a téesziben akkor is hozni lehet — és1 ezért kell is! — a négy—öt millió forintos nyereséget, ha aszály , van. Reálisan; számolva 10 millió az elérhető maximum, a minimum pedig, hogy ne legyen mérleghiány. Ezért mi az 1981-es, 1982-es szerény nyereségből már biztonsági tartalékot képeztünk. Ebből va- laménnyit tavaly is felhasználtunk, s idén is szükségünk lesz rá. De azt is látjuk: még egy aszályt a Kossuth Tsz kárrendezés nélkül nem bír ki. Mert az elmúlt két esztendőben nálunk erre nem volt szükség. Az 1984- es zárszámadástól azonban szerény nyereséget várunk. A gabona az idén meghozta az elmúlt négy év törődését, a befektetett munkát. —r Eddig volt a gazdaságé, és a sajátja? — Engem 1980-ban öt esztendőre választottak elnöknek. Munkámhoz eddig megkaptam az elengedhetetlenül szükséges .külső segítséget, valamint a tagságon, a dolgozókon keresztül . a kollektíva támogatását. Jövőre újra választás lesz. Ha megvál lasztanak, csinálom, tovább. Mert ebben a téeszben — mint már mondtam is — több van, s ezt a többet a kollégáimmal ki is akarjuk hozni. Váczi Tamás Norvégiában már korábban is készítettek előregyártott faházat, ami jelentős exportcikknek is számított. Ügy látszik, ezen a sikeren felbuzdulva kezdték el az előregyártóit acélházak építését. Az acélépületek már korábban is eléggé elterjedtek az ipanban, kisebb családi házaknál azonban eddig nem nagy sikerrel, alkalmazták. A norvégok által kialakított rendszer előre szabott 360 „cm hosszú acéloszlopokon nyugszik, és az acél szilárdsága biztosítja, hogy az önhordó modul szerkezet hosszában és széliében kiterjeszthető legyen. Ez teszi lehetővé, hogy a konstrukciót nagy teraszos családi házak építéséhez és városi házakhoz egyaránt alkalmazni lehessen. Magúkat a modulokat úgy alakították ki, hogy a belső válaszfalak szinte szabadon változtathatók. A legbizonytalanabb tényező az volt, hogy milyen lesz ezeknek az acélházaknak a hővezetése. Az optimális eredmény elérése érdekében fűtőkábeleket építettek az acélba, ezen kívül felszerelték a házat egy külső termosztáttal. A fűtőkábel ellensúlyozza a kívülről beáramló hideget, a termosztát pedig automatikusan ellenőrzi a hőmérsékletet, és azonnal bekapcsolja a fűtést, ha a falak hőmérsékletté 4 C-fok alá süly- lyed. Hasonló kábeleket helyeztek el a- padlóban is. A norvégok már-készítik az új terveket is, amelyek elsősorban abban különböznek a mostanitól, hogy előregyártott falele- meket is tartalmaznak, amelyek könnyen helyezhetők a keretekbe. Ez gyorsítja az összeszerelési, időt. A jelenleg hasmáit típusnál ugyanis a betonalap elkészítése után még mintegy három hétre van szükség egy nagyobb családi ház felépítéséhez. mawe> .samt-, • Képünk egy részletet mutat az acélház belsejéből. R9
