Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

1984. december 4. H PETŐFI NÉPE SZÖGÖN A KULCSOSHÁZ KULCSA Folytatódik akció? A KISZ-esek találták ki. Hogy tegyenek va­lamit az ifjúsági turizmus érdekében* kul­csosházakat, azaz személyzet, konyha nélküli turistaházat kívántak létrehozni Bács^Kis- •kunban, az elhagyatott tanyai iskolák épüle­tében. Körbejárták a megyét, főképp a Kis­kunsági Nemzeti Park területén kutatták a lehetőségeket. Hetvennyolc jobb-rosszabb állapotban lévő iskolaépületet térképeztek fel. Elsőként a nagybugaci akciót indították el. Rekordidő allatt készültek el a munkákkal: három hétre volt szükségük a fiataloknak, hogy vendégeket, turistákat fogadhasson az egykori iskolából kialakított kulcsosház Nagy- bugac határában, hat kilométerre a lakott területtől. A társadalmi összefogás szép pél­dájával találkoztunk akkor, 1982 nyarán. Se­gítettek a DUTÉP-esek, az Észak-Bács-Kis- kun megyei VfZMÜ Vállalat dolgozói, a ME- ZÖGÉP-es KISZ-esek, a kiskőrösiek, a móric- gátiak, a kunszentmiklósiak. • Terveket is szövögettek a védnökök: 1983/ 84-ben a zöld jelzésű turista-útvonal men­tén Ladánybene, Fülöpháza határában, a KNP területén, Jakabszállás, Ficherbócsa, Móric- gát, Jászszentlászló környékén akartak kiala­kítani turistaközpontokat, ezután pedig a Ti­sza mentén: Szikra, Kerekdomb, Árpádszállás tanyai iskoláit érintve. Ez utóbbi kulcsoshá­zakat 1986-ban szerették volna megnyitni. 9 Archív felvételünk is tanúsítja az össze­fogást: lapátolni, járdát építeni nem volt „szégyen”. ' l a bugaci Hogy miért csak feltételes módban írtam az előbbieket? Kiderül az alábbiakból: meg­torpant az akció,-szögön maradtak a kulcsok. Majdnem egymillió forint Szabó Irénnel, a KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága gazdasági osztályának vezető­jével kimutatásokat nézegettünk. Mennyibe került a nagybugaci kulcsosház? — Az első esztendőben, 1982-ben, ötszáz- harmincnyolcezer-ötszáz forint volt a kiadás. A megyei tanács ifjúságpolitikai alapjából háromszáztízezret kaptunk, ezt az indulásnál használtuk fel, majd további összegekre volt szükségünk. Kilencvenhat méterre kellett le­fúrni, hogy iható vizet nyerjünk, s ez bizony nem csekély pénzt igényelt. 1983-ban a KISZ KB is támogátta a kulcsosház végleges kiala­. kítását kétszázötvenezer forinttal. Ekkor — és ebből — fejeztük be a vizesblokk építését. — Ha jól számolom: majdnem nyolcszáz­ezer forintba került a nagybugaci kulcsos­ház ... — Ha lemondunk a komfortosításról, egy- egy kulcsosházat kétszázezer forintból is meg lehetne nyitni. Viszont erre sem a KISZ-nek, sem az Expressznek nincs pénze. Ha egy-egy cég átvenné a felújítást, vállalnák a kiadáso­kat, eredményeket lehetne elérni. A KISZ példát mutatott két évvel ezelőtt, hogy igenis, lehet tenni az ifjúsági türizmus érdekében va­lamit, de a továbbiakra nézve nem tarthatjuk feladatunknak a jelentős kiadásokkal járó beruházásokat, már csak azért sem, mert nin­csenek meg az anyagi alapjai. Az Expressz turistái Felkerestem az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségének veze­tőjét, Varjú Zoltánt, miután ők is részesei a kulcsosház-akciónak, mint „vendégszerzők”. — A nagybugaci épület a turistaházak kö­zött B-kategóriát kapott, egy éjszakára 40 fo­rint a szállásdíj. Ám hiába volt országos reklám a megnyitás idején ... Április 15-től október 1-ig fogadjuk a jelentkezőket. Az idei turnus számvetése: júliustól augusztusig 2400 vendéget tudtunk volna fogadni, de egész év­ben csak 905-en jöttek. 1984-ben negyvenkét és fél ezer forint volt a bevételünk szállás­díjból, a kiadás pedig — a gondnok bérével együtt — nyolcvannégyezer. — Szóval az Expressznek nem üzlet a kul­csosház ... — Nem. Kevesebb lenne a veszteségünk, ha a turistaháznak 70—80 százalékos lenne a ki­használtsága. Ezt azonban akadályozza, hogy a kellemes környezetben fekvő épületet ne­héz megközelíteni, s az étkeztetés sincs meg­oldva. Az pty^pméternyire található jegyesriä( boltban csak a lej^zukségesehb élelmiszere­ket árulják. ‘Szerencséjük, hogy jól felszerelt­konyha áll rer. lelkezésükre, de az ételt ki-ki maga főzi. A k tesosház nyitásakor, 140- vas­ágyat, 60 matra rt, 160 ágynemű-garnitúrát, 120 takarót, evőeszközöket, tévét, hűtőt, mo­sógépet, centrifugát stb. adtunk. S természe­tesen mi is kivettük a részünket a társadalmi munkából... 9 Valaha iskola volt, ma kulcsosház ez a nagybugaci épület. A SZIM vállalná . Érsek György megyei ifjúsági titkár véle­ményére is kíváncsiak voltunk. — Az általunk kiszemelt tanyai iskolák fel­újítására vonatkozóan terveket készítettek a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat mérnö­kei. Tizenegy épületről van szó, bár épp a nagybugaci tapasztalatok alapján mondhatom, nincs szükség az összesre, csak négy-öt kul­csosház megnyitását látom célszerűnek. A SZIM vállalkozott, a jászszentlásziói iskola átalakítására, bár, központjuktól nekik is szükségük lenne támogatásra. A megállapodás értelmében az Expressz is kapna egy hónapot főszezonban, s a fennmaradó időben a SZIM dolgozói vennék birtokukba a kulcsosházat. Jelenleg itt tartunk. Hogy népszerű legyen a hátizsákos turizmus, ebben az iskoláknak is szerepet kellene vállalniuk, a diákokkal ki­rándulhatnának szép vidékekre. — Honnan lehetne még támogatást kérni? — Az Állami Ifjúsági Bizottság hosszabb távra turisztikai programot hirdetett. Ehhez kapcsolódóan' kértük a segítségüket. Talán felfigyelnek kulcsosházas terveinkre, és ka­punk erre pénzt. Változott a- koncepció is. A Tisza mentén a gyerekeké lenne a kulcsosház. A zöld turis­tajelzés útvonalán, Jászszentlászló határában, kettéágazna a kulcsosház-övezet: az egyik irányban Pusztaszer felé, a másikban Kis- kunmajsát, Kalocsát érintve a Dunáig halad­na az út. fgy a „vizes” területekre is eljut­nának a természetbarátok. Ez a terv. A jövő Mi lehetne a megoldás? Egy vállalat finan­szírozná a felújítás költségeit, s természete­sen saját dolgozóit is a kulcsosházban üdül- tethetné. A KISZ már ötletet adott, az Exp­ressz szervezett, de az akció mégsem elég ,.gép§?erű. Vagy mégis? A riny4^on ■ nyugati vendégek is pihentek Nagybugacon. A holland tanárember j^éimtíre'nein tudott' betélhíT a‘ ‘ környezet szépségével. Először csak azt mond­ta: „tetszik". Majd: „maradjunk itt”. S vé­gül: .^költözzünk ide". (Lehet, hogy a kulcsosházakat a külföldi tu­risták népesítik majd 'be? Megeshet. 'Ha lesznek kulcsosházak ... B. T. Most jutnak tizenhat közé... Minden héten nagy izgalom­mal nézzük a különböző sport- eseményeket, hallgatjuk a közve­títéseket és a szakértői vélemé­nyeket. A nagy izgalmak között jó néhány nyelvhelyességi hiba kerül a riponterek közvetítésé­be, a szakemberek nyilatkozatai­ba. Nem ütköztünk meg rajtuk, hiszen az ember felindult érzel­mi állapotban nemigen szokott helyesen és jól fogalmazni. Egy gyakran visszatérő hibát mégis szóvá kell tennünk, már csak azért is, mert a mindennapi be­szédben nagyon sokszor elkövet­jük. Ez a hiba a névelők hely te-^ len használata. A magyar nyelv­nek pedig egyik legérdekesebb jellemzője az a mód, hogy, ahogy a névelőket használja, ahogy a határozottságot és határozat­lanságot kifejezi velük. A néve­lők használata nagyon pontos és finom éntelmi és stiláris hatá­soknak lelhet a forrása. Sajnos, a mindennapi beszédben nem sok gondot fordítanak erre az embe­rek, nem élnek a névelő adta le­hetőséggel, vagy rosszul használ­ják. A helyszűke miatt csak né­hány fontosabb szabályra hívhat­juk fel a közvetítések hibái kap­csán az olvasók figyelmét. A következő mondatok hang­zottak el a nyáron a közvetíté­sekben: „Most jutnak tizenhat közé”, „Döntőbe jut valószínűleg NDK és Szovjetunió”, „Lecserél­te a Törőcsiket...” ',,... egy ne­héz ellenfél lesz”. A határozott névelőt, az a vagy az szócskát akkor kell használ­nunk, ha nem főnévi szófajú szó főnévi szerepben áll. Az első mondat tehát helyesen így hang­zik: „Most jutnak a tizenhat kö­ké”. Az efféle mondatokban: „Mi­lyen lesz a ma művészete?” „Nembánomra jön a bánom”, „Az öt után a hat következik”, a ma határozószót, a bánom igét és az öt és a hat számneveket éppen a névelő főnevesíti. Az egyetlen egyszerű vagy összetett szóból álló, jelző nél- -küli országnevek nem kapnak névelőt, a Szovjetunió és a több szóból álló országnevek, illetve a betűszóvá rövidített változatuk mindig névelősek. „Döntőbe jut valószínűleg az NDK és a Szov­jetunió” — a mondatnak ez a helyes formája. A jelző nélkül használt sze­mélynevek az igényesebb nyelv- használatban általában névelő nélkül szokásosak. Tehát helye­sen: „Lecserélte Törőcsiket...” A kevésbé választékos társalgá­si nyelvben nagyon terjed a sze­mélynevek előtt a névelő hasz­nálata. Igaz, a keresztneveknek családias, illetőleg népies han­gulatot kölcsönöz, mégis, az igé­nyes köznyelv elkerüli. Utolsó példánkban felesleges az egy határozatlan névelő hasz­nálata. A magyar, ellentétben a némettel és más nyelvekkel, a főnévi állítmány elé nem teszi ki a határozatlan névelőt. „X. nehéz ellenfél lesz”, és nem „ ... egy nehéz ellenfél lesz”. Aki szépen akarja beszélni nyelvűnket, vigyáz a névelők he­lyes használatára is. Bachát László Németh László szülőháza 9 Németh Lászlónak, a XX. sz-i ma­gyar próza egyik legna­gyobb alkotó­jának szülőhá­zát művelődési központtá ala­kították át a Fejér megyei Mezőszilason. A felújított és átalakított épü­letben kapott helyet a köz­ség könyvtára is. DÖNTÉS ELŐTT —— sss Pályaválasztási hónap A héten véget érő pályaválasztási hónap rendezvényeinek sokszínűségét, változatosságát már az is jelzi, hogy az ese­ményeket élükön a pedagógiai intézettel — hét megyei szervezet és intézmény fogja össze, karöltve a városi és nagyközségi tanácsok művelődési osztályaival és társadalmi .szervezeteivel. « Bajai találkozó A hónap folyamán vaiameny- nyi városunkban fórumot tarta­naik az oktatási intézmények ve­zetőinek a pályaválasztási fele­lősöknek és a környékbeli üze­mek személyzetiseinek. Az elő­adók a pályaválasztás időszerű kérdéseit boncolgatják. Baján például dr. Duro Lajos a JATE tanszékvezetője a pályaválasz­tás pszichológiai vonatkozásait elemezte. Az előadást követő vitában sok izgalmas kérdés felmerült. Egy személyzetis azt feszegette, felkészültek-e az üzemek a demográfiai hullám levezetésére, vajon a pedagógu­sok tisztában vannak-e azzal, hogy egy-egy vállalatnak, gyárnak mennyi új munkáskézre van szüksége. Egy másik hozzászóló szerint célszerű lenne tájékoztat­ni a fiatalokat a munka melletti továbbtanulás lehetőségeiről is. Volt, aki a munkavállalók szá­mának növekedésére hivatkozva kifogásolta, hogy a munkahelyek csak a % szakirányú továbbtanu­lást támogatják. Az iskolák és üzemek képvise­lői egyetértettek abban, hogy az egyes ágazatok gyors profilvál­tása miatt ma már nem lehet előre tudni, hogy pár év múlva éppen mire lesz szüksége a nép­gazdaságnak. A pedagógusoknak pedig orientálniuk kell, nem mondhatják a diákoknak, ta­nulj, majd lesz belőled „valami”. A pedagógiai intézet munka­társai nemcsak azoknak ajánlot­ták föl segítségüket, akik hiva­tásuknál fogva foglalkoznak a pályaválasztással, hanem a má­sik érdekelt félnek, a szülőknek is. Az iskolák ‘ igénye szerint pe­dagógusaik, pszichológusaik szü­lői értekezleteken válaszolnak arra a kérdésre, hogyan segítse a szülő gyermeke pályaválasztá­sát. Lelkes főiskolások A középiskolásokat érintik az úgynevezett döntés előtti talál­kozók. Az intézet munkatársai — előzetes felmérés alapján —meg­hívják a felsőfokú oktatási in­tézmények képviselőit, rendsze­rint egy tanárt és egy diákot, a gimnáziumokba. Az ő beszámo­lóikból tudhatnak meg részlete­ket az intézményről az oda pá­lyázók. A kiskunfélegyházi Mó­ra Ferenc Gimnáziumban tar­tott találkozót például akkora érdeklődés Tkísénte, hogy a Petőfi Sándor Gépészeti és a Közgazda- sági Szakközépiskolából is jöt­tek át diákok. Sajnos, nem minden egyetem, főiskola tekinti szívügyének az ilyesfajta összejöveteleket. Ügy gondolják, jelentkezőben egyéb­ként sincs hiány. Sokkal lelke­sebbek a kevésbé népszerű főis­kolák, mivel a középiskolásokkal való találkozó — ezen már a harmadikosok is részt vesznek — jó alkalom az agitálásra. A fél- egyházi gimnáziumnak évek óta gyümölcsöző kapcsolata van a 608-as Ipari Szakmunkásképző Intézettel is. Az érettségi előtt álló, de a felsőoktatásban to­vább tanulni nem szándékozó diákoknak segítenek dönteni. November 12-e és december 7-e között megyénk valamennyi vá­rosának egy-egy üzemében be­mutatkoznak a pályaválasztási szakkörök is. A hatodik-hetedik osztályosoknak ajánlott szakkö­rökben a gyerekek heti egy fog­lalkozáson — kéthavonta válto­gatva — ismerkednek a környék­beli üzemekkel. Akiinek valahol felcsigázták a fantáziáját, az nyolcadikban már csak az általa választott gyárat, vállalatot lá­togatja. Baján az utóbbi időben megnőtt az üzemek érdeklődése az iskolák iránt. Nekik sem mind­egy, kapnak-e a jövőben elég szakképzett dolgozót. A Finom­posztó Vállalat például hulladék- anyagot ajánlott föl iskolai cé­lokra, ennek fejében várja a ta­nároktól, hogy népszerűsítsék a textiles szakmákat. Hasonló kez­deményezései vannak a BÁCS- HŰS-nak és a FÉKON-nak% Kiskőrösi nyitott kapu Sok-sok hasznos információ birtokába jutottak azok a gyere­kek, akik az általános iskolai'ta­nulóknak rendezett pályaválasztá­si vetélkedőn indultak. A hónap eseményeihez filmvetítések, ki­állítások kapcsolódnak. Az utób­biak közé tantozik az a gyer­mekrajzokat bemutató tárlat, amely a félegyházi Batthyány általános iskolában nyílik. Me­gyénk szakmunkásképző intéze­tei közül néhányban kiállításon mutatják be az ott tanulható szakmákat, Kiskőrösön „nyitott kapuk napját” tartanak a válla­latok, Kiskunhalason pedig á Kőolaj- és Földgáz bányászati Vállalat Kiskunsági Üzeme mutatkozik be az áruház kira­katában. HAJNAL JÓZSEF Esküszegés* Szegény régen elköltözött Horváth Ambrus egypajtásomat még ha akarnám se esne kezemre (akarom mondani számra) megbántani, mert na­gyon jó fiú volt: öreg Kecskemétnek pedig mint első pázttitkárát hihetetlen agilitásáért csak tel- jes elismerés és mélységes hála illetheti meg, mégis ki kell mondanom, hogy adott esküjét megszegte egyszer... No, de vegyük csak sorra. Az Üjkollégium előtt sütkérező csinos kis park helyén állott az a régi, ragyavert, földszintes ház, ahol a Leszámítoló-bank megkezdte életműkö­dését, s ott volt az a kisvendéglő is, ahol az olyan magamfajta vékonypénzű legénykék meg- éhették egy pár tormás virslit, a piaci kofák ka- ratyolása közben. Abban a kiskocsmában gyü­lekeztünk össze 1903 őszének egyik csendes dél­utánján, hogy meghallgassuk dr. Hollós József kórbonctani tanársegédet, az absztinencia lelkes propagátorát, akinek szándékában volt belőlünk becsületes, igazi meggyőződésű, állhatatos lel­kületű, hitű Good Templar-eket alakítani. Sze­rencsés volt a gondolat, mert a szocializmus épí­téséhez tiszta szívű, hibátlan jellemű, megbíz­ható gondolkodású harcosokra volt szükség, az pedig nagyon is tudva van, hogy a természet mostohasága folytán szűkre szabott emberi agy­velőre az alkohol végzetes hatású roncsoló erő­vel hat. A helyiség megtelt, minden asztal foglalva volt, s az összegyűltek előtt bőrből kisfröccsök, nagyfröccsök, a kriglikböl pedig aranysárga sö­rök huncutkodtak a bukdácsoló napsugarakkal. Hollós doktor jóságos, megértő szemeit végig­járatta a feszülten várakozó gyülekezeten, majd szánakozó mosolyát félretéve beszélni kezdett: — Kedves elvtársaim! Ügy érzem, nehéz lesz önökkel megértetni magam akkor, amikor éppen azok ellen a mérgek ellen akarok beszélni, ame­lyek, mint nélkülözhetetlennek hitt élvezeti cik­kek, sőt, mint dús táperejűnek kikiáltott italok csillognak önök előtt. Pedig ezek nem testet tápláló élet- éls italneműek, hanem a testnek-lé- leknek a legalattomosabb gyilkoló mérgei: mind­egy, akár pálinka, sör, bor, vagy más alkohol legyen az, mérgezi az egyént és mérgezi a tár­sadalmat egyaránt... Hollós Józsi doktor pár órás bestédében meg­győzően fejtette ki az alkohol káros pusztításait, s feltette a kérdést, ki akar tagja lenni a Good Templar-Rendnek: mert aki a hasznos hallottak után belép, annak fogadalmára esküt kell tenni, hogy egész életén át teljes absztinenciát tart, és ■másokat is igyekszik meggyőzni ennek áldásai­ról. Hollós doktor állításaival mindenki egyet­értett, mégis némi mozgolódás támadt. Ellent­mondani nem volt tanácsos, hiszen olyan rette­netes súlyú érvekkel bástyázta körül előadása tárgyát a doktor, hogy ezt a jól felépített várat semmiféle faltörőkossal kikezdeni nem lehetett, annál is inkább, mert a sörök és fröccsök meg­vétózták a vitatkozást. Horváth Ambrus oldalba lökött és halkan súgta: — Te, Józsi, én belépek. — Ugyan ne bolondozz — súgtam vissza —, te nem bírsz lemondani az italról, aki öt litert is meg tudsz inni: nekem könnyű volna, mert én semmilyen italt vizen kívül nem iszom. — Szóval akkor te is belépsz? — faggatott tovább. — Én épp azért nem lépek be — magyaráztam halkan —, mert én így is teljesen absztinens va­gyok. Titeket meggyőzni úgyse lehet, hiszen benneteket már évek óta kapacitállak a jobb belátásra, de minden ékes agitációm lepattog rólatok, mint borsó a falról és még csúnyábbul isztok. — Hát ez igaz, de én mégiscsak belépek — szólt az én Horváth Ambrus egypajtásom nevet­ve, s még az esküt is letette ünnepélyesen. Szét­néztem a lelkes társaságon: kőművesek, ácsok, meg az itt dolgozó összes nyomdászok jelen vol­taik, ezek valamennyien az alkoholimádók nem­zetségéhez tartoztak. Ami engem illet, én természetemnél fogva nem éltem szeszes itallal, mégis be-berúgtam néha ..., no, nem az alkoholtól, hanem az éde­sen rám mosolygó aranyos leányszemektől: aki pedig ebből az örökédességű nektárból iszogat, az nappal is úgy ögyeleg, mint éjszaka a luná- tikus. Velem együtt eskü nélkül mindössze hár- man-négyen hagytuk el a kocsmahelyiséget. Köz­ben az utcán sétálgatva vártuk a többi borisz- szákat. amíg végeznek a szertartásos felesküvés- sel, azon nevetgélve, hogy ezek a notórius bor- szűrözsákok miként tartják meg szentseges es­küjüket. Egy hét múlva már illőnek tartottam Ambrus előtt ekként áradozni: — Nagyon derék ember vagy pajtásom, sose hittem volna, hogy akár egyetlen napig is ki­bírod ital nélkül, és íme már egy hét óta ellen­állsz az ördögi kísértésnek. Erős akaratra, jel­lemszilárdságra vall a te hősies kitartásod: cqpk így folytasd tovább ... — iHót így folytatom — kapott el Horváth Ambrus, miközben össze-vissza csókolt —, Né­meth Peri bácsi már be van avatva, pzt tudom, hogy az ö kisvendéglőjében ebédelek, hát min­dig szikrai-vizes üvegben hozza elém a bort, s az asztaltársak nem győznek csodálkozni, hogy mióta absztinenciát fogadtam, hát meg akarok szakadni a vízivásba ... * Abban a reményben gyűjtöm negyed évszázada Hajnal József Írásait, bogy előbb-utóbb kis kötetben közreadhatok belőle egy válogatást. Bibliográfiámban négyszáz, a napi időszerűségen túlmutató, ma is el­gondolkoztató írás szerepel. A Kecskeméti Munkás 1904. márciusi számában találkozunk először nevével és az ezerkilencszázhatvanas évek elején Is publikált lapunkban. Kormos Emese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents